Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1889-12-01 / 48. szám

NYIBVIDÉ K." zongorára alkalmazva, hogy azokat ének nélkül is el lehet játszani, miután a dallamhangok a zongorarószben is benfoglaltatnak. — A 13 vértanú albuma." 1890. október hó 6-án lepleiik lé'Aradon a 13 vértanú szobrát. Teljes félszáíad teltei ama nep óta, melyet a magyar nemzet leggyftsxosabbjai közzé számit véres betűkkel irt történelmének lapjain. Harmincz éve mult, hogy az eszme — a 13 vértanú emlékének szobrot emelni — a hazafias hírlapok utján megfogamzott. Az ige testté lön. . . Az eszme megvalósult. . . Magyarországnak a vértanuk emlékehez és magáhoi méltóau kell a leleplezés napját megünnepelnie! A „Kölcsey-Egyesület", mint a régibb Magyar orsiág délkeleti részeiben a magyar állameszmének és magyarosodásnak terjesztésére, a nemzeti művelődés megerősítésére alakult egyesület, csak kötelességét vélte teljesíteni, midőn elhatározta, hogy a leleplezésnek, e nemzeti üunep jelentőségének emelésére oly albumszerü képes könyvet ad ki, melynek feladata volna a szabadságharcz utolsó jeleueteire, valamint az elnyomatás napjaira vonatkozó események — és nevezetesebb epizódoknak nemcsak közkézen forgó adatait elsorolni, hauem a nagy napok hőseinek és siemtanuinak élő szóval adott elbeszéléseit, vagy még friss emlékezetben levő szóhagyomáuyait is összegyűjteni és megőrizni s igy a magyar szabadságharcz tragoediájának utolsó megrendítő felvonását az összes adatok lehetőleg kimerítő fölsorolása- és chrouologicus •orrendben való csoportosításával feltüntetni. DJ „A 13 vértanú albuma" nem pusztán ama nagy idők uagy eseményeinek fölsorolása é» a 13 vértanú kivégeztetésére vonatkozó hiteles Bdatok lehetőleg teljes gyűjteménye, hanem a még élő hősök részéről a holtak sirjáa fel gyujolt emlékáldozat, valamint a jelenkornak honszeraietre buzditó írói és eszmékért lelkülni tudó fiai által a vértanuk emlékének szeutelt apotheosis kiván leuui, gloriíicatiója a vesztőhelyen a hazáért szenvedett vértauu halálnak. — Nemzetes uraimék cziin alatt Mikszáth Kálmán összegyűjtött munkáinak füzetes kiadásából immár a har madik teljes kötetet birjuk. Révai testvérek e füzetek 14. ós 15 ikét is beküldvén hozzánk, rövid idő alatt oly három kötettel gyarapadott könyvtárunk, melyre a világ minden irodalma büszke lehetne. A ki elolvasta a füzetek elsejét, kétségkívül meghozatta a többit is, a ki uem olvasta, illetve nem bírja még, ne késsék megrendelésükkel, mert ritka alkalom az a mi drága könyvpiaezunkon, hogy alig két forintért oly köteteket szerzüuk magunknak, melyeket még akkor is szerfelett olcsóknak kellene moudauuuk, ha azokat nem Mikszáth irta volna. De mert ő irta, előre tudjuk azt is, hogy állandó becsű, jeles müveket kapunk, melyeket nem csak a szekrénybe való beállítás, hauem olvasás czéljából vettüuk meg és akár könyvgyűjtő legyeu valaki, akár u. u. irodalompártoló, Mikszáth munkáit elolvasatlanul nem hagyja senki sem. Révai testvérek kiadóhivatala (Budapesten IV. vácziutcza 1.) megérdemli t az osztatlan elismerést, a mi elég dicsőségnek, de megérdemli a tömeges pártalást is, a mi elég legyen aztán arra, hogy jövőben is ily kiadványokkal gyarapítsák eredetiek dolgában oly szegény könyvpiaezunkat. Csarnok. Utazási emlékek. (Szilágyi Albert foreáliskolai tauár felolvasása a nagykállói kaszinóban november 30-án.) I. Semmi sem kellemesebb korunkban, mint a kejutazás, kivált ha az ember egészséges, értem alatta, hogy testben és erszényben egészséges; az a feuköltség ós könnyedség, melyről a költők annyi sokat zengedeznek, kellemes ringatódzásbau altatja lelkét, fokozza szellemi tehetségeit ós kalandos romautikus érzelmekre készíti elő szívét. — Mit? — ugrott fel az orvos. — Berta veszélyben beteg. Nem tudora mi lesz : tífusz, tüdőgyuladás, vagy valami másféle kriminális baj! A körorvos idegesen szedte ösaza műszereit és követte a sebes léptekkel haladd Dióst. Bemeutek az udvarra s onnan be a szobába, hol Borta íeküdött látszólag eszméletlenül. A körorvos kiparancsolta Dióst. — A betegség naeyfoku s a legcsekélyebb izgalom vég/.etes lehet! — mondá. Diós szóifogadott B reszketve kullogott ki a másik szobába. Az orvos meg lehajolt, hogy megvizsgálja betegét, midőn az tömött karjait nyaka köré foná. — Édes Tádém! — szólt, — nem vagyok éu beteg! Igy akartam veled találkozni! Perczek teltek el Diós csaknem elájult már a bizonytalanságtól, midőn az orvos végre kilépett. — Csak óvatosau kell eljárni, mert a betegiég nagyfokú idegláz ! — iuté Dióst. Egyúttal felkérte, hogy napoként tehesse tiszteletét. Nemcsak megengedte Diós, de még meg is köszönte az orvos jó indulatát. Igy folyt ez egy ideig, midőn egy reggelen fura moglepetéi érte a vén Dióst. A mint ugyanis neje hálószobájába remegő léptekkel betopogott, uagy rémületére nem találta azt az ágyban, hanem helyette talált az asztalon egy levelet, mely a következő sorokat tartalmazta : >Yén bolond ! Tudatom veled, hogy ma éjjel megszöktem a körorvossal. A gyógyszer használt, többé nem vagyok beteg. Miután vagyonodat nevemre írattad, megengeded, hogy ezt elárusítsam. Egyébiránt ne is keress, mert ugy sem találsz reáuk a paradicsomban. Maradtam, az az elmentőm hét napos hitvesed : Berta !« Diós Márton nem tudott mit szólani a meglepetéshez, mert a levél tatalmától álló helyében megütötte a Sziui Péter. Ugyanoly viszonyok között voltam Párisba való tanulmányi utam* idején. Mielőtt Párisról szólok, engedjék meg t. hallgatóim, hogy egy néhány szót koczkáztassak a 3 német városról, melybeu utam folyamán pár napig időztem. Muncheu, a bajorok fővárosa égy kis német Páris a maga nemében ; t. i. mi a vig kedélyt, a művészet iránti érdeklődést ós a könnyelmű életet illeti; ebben a tekintetben iukább hasonlít Bécshez, mint Berlinhez, s különben is nem szeretik ott a poroszt űgy, mint az osztrákot. A müncheni hölgyvilág élénkebb természetű, mint a többi német városoké ; láttam ott csinos hölgyeket is, de a toilettejük ízlése, daczára annak, hogy ők is Párisból hozatják azt, specifikus német, azaz hiányzik bennük az izléá, az ízlés a színek választásában, az ízlés a symmetria harmóniájában. De erről később. Még Ágostát is fölkerestem, Augsburgot a Lech mellett, gyászos emlékű Lehel veszte miatt. Midőn a nagy Lech síkságon robogott a gőzparipa, lelkem elmerengett évszázadok múltjába és mintha látnám nyílsebes lovaikon vészt hozva a nyugatnak, örök harczi dicsőséget aratva, pogány őseinket, kiktől remegett az egész nyugat ós kiknek meghódolt, s kikről zengedez a költő : „Ti egykoron a porba omlott Európa homlokán tomboltatok." Augsburg nevezetes góth Ízlésű építészetéből csak az arany tanácstermet a városházban akartam megnézni ós a fafaragványokat a templomban. ' A városház arany tanácsterme büszkesége az ágostai patríciusoknak. Képzeljenek tisztelt hallgatóim uagy, négyszögletes csarnokot, mert nagysága inkább érdemli a csarnok, mint a terein nevet, melynek falait és padolatát vastag diófa burkolat vouja be. mely a leggyönyörűbb fafaragványokkal vau átszőve, s alján tiszta, színarany sávok húzódnak végig. Az egész pompás művészi hatással vau a nézőre, a reuaissance alkotása az, midőn Holbeiu, Dürer ós Kranach korszaga derült Németország egére. Miután szemügyre vettem a reuaissance ezeu emiekeit, végig sétáltam a városban, bámultam a csúcsíves házakat, a zegezug épületeket, melyekben oly hiven tükröződik lakóik jelleme, szokása és gondolkodási módja. Sehol sem unatkozik az. idegen a világon jobban, mint olyan kisszerű német városban; az utczáu alig lát egy-egy embert, csak néha-néha kandikál ki az ablakból a virágok közül egy szöszke Gretchenfej, de megzavarodottan és elpirulva húzódik vissza, ha az idegeu világlátott férfiú égő szemfóuye megigézi a sugár termetű leáuyt. Siettem Strassburg felé; minél inkább nyugotnak haladtam, anuál kosmopolitikusabb az uti társaság. Strasburg! jaj de fáj az a francziának; ugy, mintha minálunk emlegetnék Világost vagy Mohácsot, ép ugy fájlalják a francziák Strussburgot, la perle de la belle francé. És azt méltán! Strassburgot a legszebb városok egyikének tartom, mert egy német, vagy egy franczia városban sem egyesül ugy a középkor az uj modern koruukkal, mint itt Strassburgban. Eugedjék meg tisztelt hallgatóim, hogy ezt egy kissé megmagyarázzam ; Ágosta, Nürnberg /ás más uómet városok hemzsegnek góth ízlésű emlékekben, de a csúcsíves, zegezug tömegek, oly sűrű gyűrűt képeznek az egész körül, hogy az ember aligha máshouuau, mint a toronyból veheti szemügyre a középkor ez emlékeit. Strassburg a. góth mellett határozottan r,omán izlést is mutat, a mellett a francziák utánozhatatlan izlósökkel annyira földíszítették a várost, hogy a komoly vóu hajadout, kokott, moderu menyecskévé alkitották át. Mihelyest az indóházból az utczára léptem, már is éreztem fra^cziaország közelségét, a strassburgi hölgyvilág már is Páris közelségére emlékeztetett. A ruha, a toilette, az ízléses hajzat, a kellemdus, könnyed taglejtés és az öntudatlan koketteria, mindez előnyösen megkülönbözteti a strassburgi és a franczia hölgyvilágot a némettől. Mielőtt Igley-Avucournál lépnék franczia földre, még csak egy megjegyzést akarok koczkáztatni, egy tényt felhozni, melyet német és franczia földön tett utaztamban tapasztaltam. Ha az ember Németországban utazik, jóltevően hat ugyau rája az a rend ós pontosság, melyet a nyilvános közegek mindenütt gyakorolnak. De fi^tcsán is e^ik az embernek tapasztalnia, hogy minden tettével, mozdulatával úgyszólván atyai gyámság alatt áll. Itten olvasható, a mit különbeu mi is a németektől sajátítottunk el — „Jeder wird bei Strafe gewarnt seineu Kopf zum Waggonfenster heraus zu stecken", vagy : „Es ist bei Strafe verboten vor Anhalten des Zuges heraus zu steigen." Mily jóltevően hatott ón reám, midőn franczia földön mindezeket uem tapasztaltam,- FráncziaOrszágban senkinek sem jutua eszébe az egyéni szabadságot ilyetén módon korlátozni. A franczia liberalismus minden embert nagykorúvá tesz. Ha kedved vau, dugd ki a fejed a -vaggon ablakából, ha bajod történik, magadnak tulajdonítod, ha lábad, nyakad töröd, mert kiugortál, mielőtt a vonat egészen megállott, csak türelmetlenséged, vigyázatlanságod az oka. És láttam is, nem csak fórfiakar, hauem hölgyeket is, utánozhatatlan ügyességgel kisiklani a vaggouokból, a nélkül, hogy valami bajok törtónt volna. Tisztelt hallgatóim, felhoztam ezt, mint a franczia földön tett első tapasztalatomat, de ezen magában véve kicsinység is elárulja a nemzeti szellemet, a libelárismus elvóuek határtalan kifejlődöttsógót. Mert a franczia kisebb bajnak tekiuti azon eshetőséget, hogy valaki vigyázatlanság vagy türelmetlenségből karját, lábát, nyakát szegi, mintha a közegek a tilalmak folytán visszaélést követnéuek el az egyóui szabadság ellen. Reggel 4 órakor értem Párisba, szép májusi reggel volt, de lázas, villanyos föliudulá^om, várakozásom nem lohadt volna még a legrosszabb ijőben sem ; ugy éreztem magam, mint a serdülő hajadon, a ki a pensióból haza érve első vasárnap uagy társaságba mén, a hol férfiak is jelennek meg, férfiak, kiket eddig csak regényekből ismert, vagy kikről csak a történelmi órákon hallott valamit. Én is csak regényekből ós újságokból ismertem Parist, beh csalódtam, beh más az élet, ha az ember maga tapasztalja, vagy a könyvekből ellesve, a tapasztalatok eredményét ítéletek alakjában teszi sajátjává. Páris építészeti szempontból nem első városa a világnak; nem tekintve a Notre-dame, Madeleioe templomokat, nem tekintve a többi középületoket, mint a Louvre, Palaisroyal, Hotel de ville, a rokkantak házát, Pautheont és másokat, a magánépületek általában aatn oly nagyszerűek, mint p. Bécsben vagy Budapesten is. De nem a házak, nem az épületek teszik Párist Párissá, hanem az emberek, az emberek kedvessége, udvariassága, utánozhatatlan grátiája. Hogy az előbbi gondolatomat befejezzem, a házak ugyan nem nagyszerűek; de az utczák, a terek, járdák, avenuek sokfélesége által azon egyhangúságtól mentek, mely alatt p. Berlin egyenes, kaszárnyaszerű utcasorai szenvednek. Átlag véve a lakások Párisban olcsók, olcsóbbak mint Budapesten, vagy még más nagyobb vidéki városban is. Ezt a tényt tapasztaltam, okádatolását ugyan inellőzóm, de mégis " azon megjegyzést koczkáztatom, hogy másképen építenek átalában Párisban, másképen p. nálunk. Ez ott mind filigrán munka, vékony falak, több a fa és tapéta, miut a kő és tégla, egyszóval a házépítés viszonylagosan véve sokkal olcsóbb mint Budapesten. Ehez járul még egy körülméuy. A párisi praktikus ember, ő tudja, hogy lakóinak legnagyobb és legállandóbb része a középosztályból való, ós e szerint épiti há«át, természetes, hogy egy 2—300 frankos lakAs mellett épit 10, 20, 30, 800 vagy 1000 frankos lakást is. Minálunk épen megfordítva járnak el; építettek az Apdrássy-uton, de másutt' is palotákat, melyekben egy lakásnak áz ára' ezerötszáz—kétezer foíint, s a hol öt--hatszáz forintos lakások jófofinán, nincsepek is És mi a vége ennék ? Hogy Budapesten a lakosság gyors szaporodása következtében lakás szűke miatt panaszkodnak és a drága, palotaszerű lakások üresen állanak. Hozzá kell még tennem, hogy a kedvező éghajlati viszonyok is elősegítik ezen könnyed építkezést; a párisi ember életének nagyobb részét házon kivül tölti, a boulevardokon, a kávéházban, sziuházbau, ó szeret látui és láttatni, mi különösen a nemnek szebbik részét illeti, melyre a hires uómet költő király Goethe szavai mindig rá illenek; „Sie gebeu sies und. ihren Putz zum besteu und spieleu ohne Gage mit." A ki a regényeket olvassa, azt gondolná, hogy a párisi nép a legköunyelmübb, legledérebb a világon;.nem ugy vau az ám tisztelt hallgatóim, kétféle uép/.lakik Párisbau. A tulajdonképeni benszülött párisi ember a legszorgalmasabb, legerkólcsösebb, legtakarékosabb embere a világnak; mindezen tulajdonságot akár még nagyobb mértékben is birja, miut más nemzetbeli, ha birja. I)e van Párisbau 300,000 idegeu is, ez a világ leggazdagabb, legelőkelőbbjeinek gyülhelye. Ezek minden áron mulatni akarnak. Természetesen, hogy pénzűkért, Párisban mindent találnak és kapuak, hisz a pénz varázserejének nem áll ellen se fal, se ajtó; ez a bűvös vessző, mely előtt megnyílnak a földi paradicsom kincsei, mint a leguagyobb talismán előtt. Páris életének lüktető erre a boulevardok; a nagy világ-város phisiognomiája lakóinak élet-szobásai szerint mindig uj és uj alakot ölt. Érdekli az idegent, hogyan ós mikor emelkedik ós apad a közforgalom a nagy világvárosban. Mese az, ami sok helyen olvasható, hogy a nap Párisban későbben kezdődik, mint akár hol másutt. Ezt illetőleg meg kell jegyeznem, hogy a párisi lakosság két uagy részre oszlik; vannak t. i. emberek, akik dolgoznak ós mulatnak és emberek, akik csak mulatnak. Reggel, délelőtt 10 óra felé emelkedik a zaj; a kocsiforgalom nagyobb mérveket ölt, akkor legérdekesebbek a csarnokok, les halles,' a világ-város uagy élés kamarái. Ki nem látta a csinos párisi menyecskéket kokett reggeli toilletejükbeu, szobaleányaik, szakácsnéik kíséretében a vásáron, annak nincsen is fogalma arról, hogyan egyesíthető a legnagyobb csimmág nagy hölgyi modorral, a háziasság legnagyobb díszével. Bizonyosan már sokat olvastak t. hallgatóim ezeu csarnokokról, de tiszta fogalma csak anuak vau, aki látta. (Folyt köv.) Közgazdaság. Méhészeti levelik. XII. Jelige: Mézes hetek a legédesebbek. Ha végig járjuk képzeletben kedvelt Szabolcsmegyénket, mi minden tűnik itt szemünk elí. Itt egy ősmagyar főúri birtok, mintha a rajta levő sok, kis községnél terjedelmesebb tanya östiet lakossága, még a munkás hat nap közepén ii Ünnepet ülne, körében minden oly csinos; tiszta és ünnepies: oly lélekemelő, hogy az ember csak ezt látva tudja megérteni, mért sugárzik ott még az utolsó cseléd aroza ii a megelégedés és boldogságtól. Mert náluk bebizonyítva lett ac a közmondáa, hogy »rend a lelke mind«nnek< s ama bibliai tétel, hogy »lélak az, ami msgeleveuitc. Mégis ezen kedves benyomása a látott képnek, kévéi ideig áll egyedül lelkünkben; csakhamar kitéri, társul szegődik hozzá ama — fájdalom, csak jámbor óhajtás. — Vajha kiegészítené e gyönyörű garnitúrát, egy belőle még hiányzó drága kö, mint legékesebben oda illő gyémánt- a méhészeti Ott, az árvit sújtotta vidékeken, mint hamvaiból megifjodva kikelt Phönix, a h*tai kegyelet és bőkezűség nyomain, palotaszerű épületek mosolyognak a megújult községekben utazókra, s hirdetik, hogy Itten jóvoltából kiheverték siralmas heljcetUket. Csak a flórák tengere hallat, a sivár őszi szellők ajkáirol fájó panasz hangokat, hogy ők hiába éltek itt, a teremtés nagy napja óta mind ez ideig. Nagy muokávul, lígből földből elkéixiteuelí nyaranta annyi nektárt, abban rejugstve temérdek táp és gyógyerőt az emberek számára • most jő a hideg tél, hogy mindtzt elő'tb elrabolja; azután őket it halálba üldösze . . . . ! miért éltünk, miért volt virágunk, ha azou keserű tudittal kell meghaluunk, — hogy senkinek sem hascuálhatánk ?! Folytatáa a. tölapou.