Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1889-12-01 / 48. szám

X. évfolyam. 48. szám. Nyíregyháza, 1889. deczember 1. RYIDÉK. VEGYES TARTALMI" HETI LAP. SZABOLCS VÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLC SVRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnapon. Előfizetési feltételek: postá

n ragy helyben házhoz hordva : Egéna ér

r

e 4. f

o

ri

n

t. Fél. érre 2 Negyed é

vr

e ........ 1 " A községi jegyző és tanitó uraknak egész évre caak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához (uagy -debreczeni -utcza 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmeutetleu levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábbzott petit sor egyszer közlése 5 kr.; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirA kéziratok csak világos kívánatra s az detés után 30 kr. fizettetik. illető költségére küldetnek vissza. A nyilt-téri közlemények dija soronkint 15 kr __________ Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (uagy-debreczeni-utcza 155L szám); továbbá; Goldberger A. Y. által Budapesten. Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is Dorn & Corap. által Hamburgban. Hivatalos közlemények, 14,682. K. ~ 18897 Szabolcsvár megye alispánjától. A föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármeste rének és a községi elöljáróknak. Értesítem, miszeríut a száj körömfájás miatt UjFehértó községben elrendelt zár a járvány megszűnte folytán feloldatott. Biriben és Puszta-Bagoson a betegség fellépett. Nyíregyháza, 1889. november 29. Alispán helyett: Miklós László, főjegyző. 3128. K. 1889. A dadai járás főszolgabirájától. Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Timár községben a száj ós körömfájás az állatok között megszűnvén, a zár alól felmentetett. Gáva, 1889. november 28. Jármy Jenő, főszolgabíró. Az uj vármegye. Két tekintélyes gyülekezése a vármegye közönségének állapította meg a vármegyei önkormányzat elvét a közeli restauráció irányt szabó föltételének. Egy disszonáns hang se vegyült megzavarásául e fölfogásnak, mely Szabolcsvármegye jövendőbeli tisztikarában az autonomikus eszméknek akar tábort gyűjteni — erősséget. Magában ami szűk körünkben is érdekes e kérdés vajúdásának a megfigyelése, az tudniillik, hogy miként gondolkoznak ami számottevő embereink a közigazgatás rendezésének a dolgai felől. Hogy valaminek: újnak avagy fejelésnek-e? — de hogy születnie kell, ez kétségtelen! A reformálás szüksége immár köztudattá vált azokban a körökben is, hol — mindenesetre — tiszteletreméltó A „NYIKVIDEK" TÁRCZÁJA. A „végzet dalai"-ból. 1. Oh be szép volt az az álom Amit rólad álmodék, Ilyen édes boldogságot Nem nyújthat más, mint az ég. Boldog voltam : enyém voltál . . . Csókot adott ajukad, Bánatom a sirba szállott, Feledtem a gondokat. És remegve megkérdeztem : Meddig tart hű szerelmed, Éa te lágyan azt susogtad : • Szivem léged uem feled*. Nem sokáig tartott álmom A valóra ébredtem, Szereltél és elfeledtél Összetörted a szivem. De te ezzel mit törődnél ? Kaczagj hát müved felett, Csekélység az, ami történt: »Rommá tettél egy szivet* . . . II. Ha vissza gondolok a múltra S ax eltűnt boldog Bzép napokra, Könyekbe lábad két szemem. Élőmbe jösz te szép leányka . . . Elmúlt világom boldogsága, Kiért rajengott hű szivem. Most néma minden körülettem S e bús, f.jdalmas síri csöndben Merengek a szép multakon. Estembe jut angyal.jóságod, Boldog szerelmem, bájos arezod, Elvesztett édes angyalom. kegyelettel és meggyőződéssel ragaszkodnak minden egyes bástya birtokához, mely a vármegye attribútumaihoz tartozik. De még ez a felfogás sem a merev negáció többé! Csak védelmezése régi alapoknak, melyeknek századok forgásában próbált biztossága és arravalósága hatalmas argumentum. Hogy a régi vármegye állam fentartó intézmény volt a magyar nemzet életében, ezt nem tagadják meg még azok sem, kik egy csapással szeretnék eltörölni a magyar föld színéről ezt az alkotmányt, állítani helyébe egy másikat, a huszadik foktól előre számítandó rangsorozatu állami titsztviselők vár megyéjét, akik — amikorra majd működésűket megkezdenék — bizonyára el lennének látva a boldogító paragrafusok százezreivel s a nyomatékosság kedvéért talán még m. kir. egyenruhával is, s mind e fölfegyverkezéseikkel méltóan komoly ábrázattal csinálnák a papiroson való jó közigazgatást Magyarországon, épen ugy és épen olyan jól, mintha csak egyszerre mindenestől, íróasztallal és kalamárissal együtt áttennék őket Kínába vagy Japánba — jó közigazgatást csinálni. Mert e sorok irója igen jól eltudja képzelni — példaképen mondva — mostani főjegyzőnket: Miklós László urat, akár választott, akár kinevezett alispánnak itt Szabolcsvármegyében, de egészen másnak képzeli őt — pedig a kinevezési rendszer előbb-utóbb erre vezetne — például valamelyik Erdélyországi vármegyének az élén, mint a kinevezés által oda sodort kormányzót. A magyar közigazgatás csinját-binját nincs az a kodifikátor, aki paragrafusokra szedni tudja. Annak a Trencsénből, Bácsból vagy Hunyadból hozzánk kinevezett alispánnak, fő- vagy aljegyzőnek pedig okvetlenül paragrafusokra lesz szüksége, hogy közigazgatni tudjon abban az idegenben, mely neki itt nálunk föltárulna. Nevetni való dolgok — már t. i.' a szemlélőnek, — de siralmasok az érdekelteknek kerülnének ki ebből a zöld asztal mellől csinált, Most minden bánt e nagy világon Oly gyorsan mult el mint az alom A boldog kedves szép idő. És most itt vagyok összetörten A boldog mennyből hogy leestem Szivem rom és bús temető. Ha nem zárhatlak már szivemre Boldogságomnak szép reménye Oh minek éljek éu tovább? Haljon e sziv, ha nem szerethet, Vagy szerelve sohasem fsledhet, Tán majd megnyugszik odaát ! III. Sötét vihar dúlt a szivemben Futottam a világ elől, Elrejteni vágytam keservem 8 hittem, hogy igy elszenderül. Csendes, néma erdőbe mentem Előttem állt szép fáival, S elmerengve jártam köztük Szivem dúló fájdalmival. Elgondoltam mennyi reményem S mennyi tervem sirba siállt, Sirva kértem könnyáxott arczczal A megnyugvást, a zord halált. Temetné el fájdalmas búmat Oltaná ki bús életem, A föld nekem örömvirágot Ah érezem sohsem terem. Méla csend volt, a hulló lombok Megsárgultan szálltak alá, A rideg ősz hideg kezével Lassan-lassan leszaggatá. A nemrég még virágzó tölgyek Megfosztoltan sóhajtanak, Elvesztették szépségük, bájuk, Csakis száraz törzsük maradt. Szivemnek is volt szép tavasza, De jött az ősz : 8 most itt vagyok, Mint lombtalan virágtalan fa Az életkedv rég elhagyott. vaskalapos közigazgatásból, melytől óvja meg e népet az az Isten, akit a magyarok Istenének szoktak megnevezui, mintha az istenségnek e speciálizálásában is intő utmutatást kívánna nyújtani a nemzeti szellem, mely e kifejezést tnegalkotá arra, hogy ezt a népet csak a magyar géniusz intézményeivel lehet kormányozni. Ne térjünk el tehát attól, ami legmaradandóbbat ez a nemzeti géniusz alkotott, t. i. az önkormányzat elvén épült közigazgatási szervezettől, mert a legfontosabb kérdés lévéu a közigazgatás kérdése ami nemzeti életünkben, egy a multat megtagadó, idegen mintákon, paragrafusokba szedett reform nemzeti életünket vetkőzteti ki utolsó megőrzött nemzeti foszlányaiból. A magyar társadalomnak is van azonban szava ehhez a kérdéshez. És speciálisan ami szabolcsi viszonyainkról szólva, ami szabolcsi társadalmi viszonyaink szerint bizonyára megokolt dolog, ha épen a társas élet szempontjából egy néhány figyelmeztető és fölhívó szót intézünk azokhoz, akik együtt ezt a fogalmat alkotják nálunk: vármegye. Régi donációs levelek és armálisok fakuló okiratait kelle;ie egy mozsárban összetörnük s aztán egy kaliodoszkop látványságaként mutogatnunk, ha igazi hű képét akarnánk nyujtani ennek a mi úgynevezett társadalmunknak. Talán — csak amúgy satira képen — belekeverhetnénk még egy kis nyíregyházi színárnyalatot is ebbe a zavaros képbe, melynek egyes részei, t. i az alkotó elemek szerint, miut hatalmas tényezők válnának ugyan ki a chaosból, de lenyűgözve amaz erők által, melyek lehetetlenné válva ugyan, de mégis élve, valósággal élnek és hangot adnak. Szóval — nem egy kaliodoszkop üvegén át nézve az embereket és az összeségük (már t. i. itt a vármegyében) által alkotott viszonyokat, olyan visszásVirága volt érző szivemnek Szerelmed oh hűtlen leány, Nézz e szívbe, nincs ott virág már, De van bánat, bú és halál. S mig a fának majd jő tivasza, Új lombot nyer s virág fedi, Az én szegény beteg szivemnek Sohsem lesznek már ékei. Fa virúlhat, hervadjon el bár, Mert jó ismét a kikelet, De egy megcsalt, szegéoy hű szívnek Szrretni újra uem lehet. VI. Meszsze vagyok tőled, Mégis mindig látlak Itt a távolban is Szeretlek, imádlak. Csókolom az ajkad, Midőn ábrándozom Te rílad elvesztett Édes kis angyalom. Vaj' te a távolban Kmlékszid-e rólam ? Édes érzelemmel, Hogy neked mi voltam ? Vagy tán elfeledtél Engem réges régen, Minek is törődnél Egy összetört szívvel ? Az az összetört szív Megpihen a sirba; Te meg majd mást szeretsz És elhagyod újra. Igy volt már ez mindig : Szeretni, megcsalni, Boldogságot vesztve 8 szenvedve meghalni. Jussnf. Mai számunkhoz fél ív és a községek részére hivatalos melléklet vau csatolva.