Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1889-11-24 / 47. szám

N Y í R V I D É K" mérges virágainak bódító illata lassanként kiölje belőllünk énünk nemesebb részét. Az erkölcsi-erő azon fenségét, mely szerint valaki örömmel tépi le, ha kell, ha azt a haza érdeke ugy parancsolja, homlokáról a hatalom borostyán koszorúját és beáll a haza napszámosai közzé, hordozni az élet nehéz keresztjét. Vagy mindez badarság, melynek szellemi iránya semmiképen nem illik bele a mai józan kornak, melynek mozgató ereje a „hatalom és bírvágy", működési keretébe! ? És pedig nagyuraink, a hatalmasok, az előkelők ragadják meg első sorban a választó falak lebontogatásánál a kezdeményezés zászlóját. Hiszen főtől árad a viz. Ők tehetnek legtöbbet. Ne gondolják, hogy a miatt nimbusok el fog halványulni. Sokkal inkább, dicsőbb ragyogással sugározza be nevöket. Valóban igen szép, nemes és hazafias működési tér vár itt reájok!*) Igen. Legyenek ők valóban, aszó nemessebb érzelmében a haza nagyjai. Ne ismerjünk azért más igazi választófalat ember és ember között a becstelenségen kivül, liogy midőn megérkezik a nagy vihar, mely damokies kardjaként lebeg hazánk felett, mint erős lánczszemeket találjon bennünket mint ugyanegy haza gyermekeit. Különben szétszóródunk mint polyva, melyet felkap az orkán! Kevesen vagyunk, nagyon kevesen, de egyesült erővel, kéz a kézben csodákat mivelhetünk. Hiszen ha Isten velünk, ki ellenünk? Igen, ha van nemzetiség, melynek létjogához tartozik elválhatatlanul a szabadság, testveriség és egyenlőség eszméjének az élet minden viszouyaibani komoly érvényesítése. Ha van nemzetiség, melynek létjogosultsága parancsolja, hogy ne tatarozza, ember és ember között, a dőre hiúság, a zsarnoki kéz emelte választófalat. Ha vau nemzetiség, melynek mindenek felett jelszava kell hogy legyen „egyesült erővel" a közjó uralmának biztosítása érdekében, — az bizonnyal mi vagyuuk magyar nemzetiség! — Dicső, nemes missió. Vajha ez irányba tudnák terelni alkotmányunk hajóját aunak kormányosai! Kálmáuczbelyi János. A vármegye közgyűlése. Nagy érdeklődés mellett tartatott meg az e hó 21-diki rendkivüli közgyűlés. A nagyterem igen szépen megtelhtt a bizottmányi tagokkal. Miklós László lőjegyző elnököli a közgyűlésen, bejelentvén, hogy a főispán ur ő méltósága akadályozva van a megjelenésben. Angyalossy Pál első aljegyző olvasta föl ezután Zoltán János volt alispánunknak, a közgyűléshez intézett következő búcsú-iratát: Mélyen tisztelt vármegyei közgyűlés! Midőn egészségem meggyengültsége folytán közei tizenkét évig viselt alispáni tiszti állásomtól megválni kényszerültem, lelkemnek legbensőbb sugalata pirancsolja, hogy a varmegye mélyen tisztelt közönségével szemben, a keblemet e pillanatban betöltő érzelmeknek, pár búcsú szóban kifejezést adjak. És bármeddig keresném sem találuék megfelelőbb s lelkem érzelmeit hivaübeu visszatükrézó szavakat, miutha e perczben, melyben a hivatalos kötelék közöttünk megszakadt, feledhetetlen emlékezetű boldogult atyámnak, az 1844 ik év junius hava 3 ik napján, elsó alisspáni állásáról történt leköszönése alkalmával az azou napon tartott vármegyei közgyűléshez intézett búcsú szavaival élek: Mit önszemélyemról mondandok, kevés de hálateljes siavakból áll, s mindent e pár szóba foglalhatok : hogy igyekeztem jót tenni. Tisztáu kexelui és kezeltetui, a bizodalom által reám ruházott tisztet; inegóvui a tisztikart mindentől, mi jellemére homályt vouhatott volna; végezni és végeztetui gyorsan a muukáiatokat, igazsagot szolgáltatni szegénynek, gazdagnak egyaraut; ezen elnöki székben a vármegye közöuségének akaratát tisztelni, ezek voltak, mikre csekély erőmet, de jó igyekezetemet fordi tani meg nem szűntem. Mennyiben valék szerencsés inon dottakban czélt érni, megítélése annak, uem reám, de a közönségre tartozik, engem csak nz önérzet nyugtat meg, hogy szándékom jó volt. Ezek valának feledhetleu emlékű, boldogult atyámnak, ezelőtt negyvenöt évvel, a vármegye közönségéhez intézett bűcsu szavai. Kimondhatatlanul jól esik lelkemnek, hogy a búcsú e pillanaiábau, a boldoguhuak idézett szavait, szemben a vármegye mélyen tisztelt közönségével, én is, lelkiismeretem nyugodt öntudatával ismételhetem; mert bár tizenkét éves, hosszú és terhes hivatalos pályámon, gyakorta fájóan nyomta lelkemet, éléuk érzete azon aránytalanságuak, mely tehetségeim s erőm csekélysége ós a reám sulyosodó feladatok nagysága között létezett; de megnyugvást mentettem, lelkiismeretem tiszta sugalatából, hogy egész hivatalos pályámon, soha seukivel szemben, tudva, avagy szándékosan, igazságtalanságot vagy törvénytelenséget el nem követtem s hogy hivatalos állásomat, saját előnyöm munkálására felhasználni, eszembe soha, egy perezre sem jutott. És most, midőu a vármegye közönségének azon nagybecsű s általában soha eléggé meg nem hálálható bizalmáért és kegyes támogatásáért, melylyel eugem hosszas és nehéz hivatalos pályámon kisérni és megajándékozni *) Ezelőtt néhány évvel Kisvárdában, a Kis-Várdai Gazdasági-kör, állatkiállitással egybekötött népmulatságot rendez tt a várkert alatt, a hol előkelőink fiai, a népleányaival zene mellett tánezra is kerekedtek. Nem lehet elképzelni azt a jótékony hatást, a mit az a kis mulatság, kifejtettem irányban kösnépünkre tett. Valószínűleg a nemes gróf, a kör Elnökének a figyelmét e körülményre senki fel nem hívta 1 Szerző. méltóztatott, hálás szivből fakadó forró köszönetet mondok, mély tisztelettel kérem a vármegyei igen tisztelt közönségét, miszerint hivalalos pályámon emberi gyarlóságból kifolyólag felmerült fogyatkozásaimra, a feledékenység és bocsánat engesztelő fátyolát borítani s engem szives emiékökben megtartani méltóztassék. Én pedig igérem és kijelentem, hogy mig Isten életemnek kedvoz, aunak végleheletéig, mint e vármegyének egyszerű polgára, csekély tehetségemet bármely téren, melyet még a gondviselés számomra kijelöl, hőn szeretett szülő megyém javának munkálására fordítani legszentebb köteleségemül ismereudem. Kelt Nyiregyeházán, 1889. év november hó 1-ső napján. Hazafiúi tisztelettel: Zoltán János. A közgyűlés a búcsuzó-irat meghallgatása után jegyzőkönyvében örökítette meg Zoltán Jánosnak az alispáni székben tett érdemeit, elismerését fejezve ki iránta amaz alkalomból, hogy az alispáni széktől megvált. Zoltán Jáuos alispáu hivataláuál fogva tagja lévén a máté-szalkai vasuttársulat igazgató tanácsának, a közgyűlés, mig az alispáni állás választás utján betöltetik, Miklós László főjegyzőt bízta meg e tisztség ellátásával. Vidovich László aljegyző felolvasta ezután Teleki Géza gróf belügyminiszternek az általános tisztújítás foganatosítását elrendelő leiratát, melynek folytán a közgyűlés a választás határnapját deczember hó 21 dikére tűzte ki. A választó közgyűlés e napon reggeli 9 órakor veszi kezdetét. A kandidóló bizottságba megválasztattak Vay Adám gróf, Zoltán János és Bory Béla s póttagul Okolicsányi Lajos. A választás alá kerülő állások felsorolását a lapunk hivatalos részébeu közzétett pályázati hirdetményben találják meg olvasóink. A közgyűlés ezután még az igazoló választmáuy jelentése alapján a Tisza-Lökön és Szabolcson szükségessé vált uj megyebizottsági tag választás napját dtezember hó 6 dikára tűzte ki. Ezzel a közgyűlést Miklós László főjegyző berekesztette. Felliivás a gazdaközönséghez! Bogáti Pscherer József úr vármegyénk közgazdasági előadója, a földmivelésügyi miniszternek hozzá intézett következő leiratára hívja föl a gazdaközönség figyelmét. Tekintettel az országban miudinkább fokozódó tetemes szalmakivitelre, bizonyos vidékekre nézve jelentékeny fontossággal bír, hogy a szalmakivitel következtében csökkent almozó anyag más úton pótoltassék. Ezen czélra bizonyos föltételek mellett a tőzeg vagy turfa is jó szolgálatokat tehet. Hogy ezen, hazánk több vidékén nagyobb meuynyiségben előlördu ó pótanyagra a gazdaközönség figyelmét fölhívhassam, több irányban tüzetes tájékozá ra van szükségem, miért is a következő kérdéseket intézem előadó úrhoz: 1. Van-e a vármegye területén s ha igen, hol, minő hozzávetőleges kiterjedésben tőzeg vagy túrfa telep? Az illető helyek tüzetesen megjelölendők, a tulajdonos és a községi határ neve a legközelebbi vasút és hajó állomás megemlítendő, valamint a tebpuek ezektői való távolsága is. 2. Ha az íllató tőzegtelepek használatlanúl hevernek, vagy ha előbbi időkben ott tőzeg nyeretett s a mi velés abban hagyatott, mind két esetben a nem mivelés indokát megemliteui kérem. 3. Ha a telep kizsákmányolás tárgyát képezi, az esetben közlendő lenne az évenként átlag nyert mennyiség köbméterekben. A tőzeg felhasználási módja és esetleg eladás utján való értékesítése. A felhasználás körül, nevezetesen, ha ez almozás czéljaira is történt, szerzett tapasztalatok és a pénzügyi eredmények. 4. A mivelés alatt nem álló és vasút vagy hajó állomáshoz közel eső telepek tulajdonosaitól megtudandó, vájjon hajlandók-e a tőzegnek minőség tekintetében való megvizsgáltatását eszközöltetni, s ha a vizsgálat kiderítené, hogy a tőzeg alinozási czélokra alkalmas, hajlandók lennének e s minő feltótelek közt a telep mivelósét megindítani ? 5. A tőzeg megvizsgálását lehetőleg megkönynyitendő, intézkedui fogok aziránt, hogy az innen vett felszólításra bérmentve beiiüldött legalább négy kgnyi tőzeg részletek dij nélkül megvizsgáltassanak s az eredmény a beküldőkkel közöltessék. Fölkérem előadó urat, hogy ezeu kérdésekre nézve a vármegyei gazdaság egyesülettel egyetértőleg válaszolni szíveskedjék. Budapesten, 1889. évi uovember hó 12-én. Gr. Szapáry. Az egészségügy adminisztrációja. Dr. Fodor József egyetemi tanár közegészségügyünk admiuisztrácziójának kérdéséről érdekes előadást tartott a mult héten Budapesten, melynek bő kivonatával érdekesnek tartjuk megismertetni oivasóiuk'it, auuál is iukább, mert * közegészségügy rendezésének kérdése R legközelebbi jövő teendői közzé tartozván, a tudós tanárnak irányadó megjegyzései kétszeres fontossággal bírnak. Az előadást a következőkben ismertetjük. Az egészségügyi közigazgatásnak két főrendszere vau: az állami s a törvényhatósági. Az álla mi közigazgatás a régi rendszer. Azzal éltek a görögök, a rómaiak, azzal a középkor. Azon alapul részben Ausztria, Németország, Francziaorizág közigazgatása ma ÍH. Ei az állami, rendőri közigazgatás azoubau nem volt képes a közegészséget megvédelmezni, megjavítani, h»uem CHupán aprólékom, zaklató rendőri elővigyázatot produkált. Ezzel ellentétes Anglia egészségügyi köiigazgatása> amely a selfgovoruement — az öukormiuyzat — alapján áll. Az angolok fölismerték, hogy aprólénos rendőri intézkedések nem elégségesek a nép egészsége megjavítására, epidémiák elhárításira; hogy ahoz nagy áldozat, u értelmes polgárságnak jóakaró, támogató közreműködése nélkülözhetetlen. Ezt pedig csakis az olyan közigazgatással lehet elérni, amely nem nyugsiik csupin a rendőri gondviselés vállain, hanem amely az összes értelmes polgárság szellemi erejét és közremükédését kihasználhatja: ilyen a selfgovernement rendszere. E rendszernek köszöni Anglia egészségügye fényes és áldásos eredményeit. Ma az egész művelt világ elismeri egészségi ügyekben a selfgovernement áldásos voltát, s ez állami közigazgatás már Ausztriában is s Németországbau is sokat engedett át a selfgoveraementnek. Magyarországon már az 1738-ki > még inkább az 1770-ki egészségügyi rendezés a törvényhatóságokra bízta az egészségügyet; az 1848-iki és nevezetesen az 1876-ki törvények pedig oly selfgovernementet szerveztek Magyarorsiágon, amely tökéletesebb, rendszeresebb mint Angliáé ! És mégis Magyarország egészségügye rossz. Miért ? Az alapok — mint Gerlóczy alpolgármester is megjegyezte — az érzék és érdeklődés elégtelen volta egészségügyi dolgokban. A másik ok: közigazgatásunk hiányossága, lauyhasága. Közigazgatásunk megjavítására ajánlják : a közegészségügy államosítását. E kívánság fogalmával kevesen vannak tisztában. Az egészségügy államosítása az, ha ,az egészségügy érdekében szükséges intézkedések tervezése, végrehajtása és kezelése az állam kezében van; ha az állam építtet vízvezetéket, ott, a hol szükségesnek tarija — építtet osatoruázást, megint a hol szükségesnek találja; megszabja az építkezés rendjét, intézkedik járványok ellon, ellenőrzi az élelmezést stb. A község, a törvéuyhatóaág mindebbe bele sem szólhat, — legfölebb kérhet és panaszkodhatik. És mi lenne az ilyen államositésuak az eredménye ? Az, hogy a közönség, a község kérne, sokat kérne, ha közös állami péuzen végeznék ama egészségügyi munkákat, (a mi ugy sem történnetne) ét p*naszkodoék még többet, ha az állam végeztetné ama uiuukákat, azoubau a község pénzén (a mi inkább megtörténhet.) A tapasztalás is bizonyítja, hogy az állami közigazgatás nem jobb, mint a selfgovernement. Igy Anglia közegészségügye jobb mint Fraucziaomzágé. Azonban Magyarországou és Budapesten it van tapasztalásunk. Előadó hivatkozik arra, hogy a pozsonyi, kolozsvári állnmi kórházak nem jobbak, mint a községiek P ciett, Budapested ; hogy a közmunkák tauácsa egészségügyi dologbau (az uj házak lakhatása engedélyezésében) kevésbbé volt független gondolkodású, mint a tiszti főorvos; hogy a főváros többet tesz a himlőoltásáért, a járványok tanulmányozására s elfojtására, mint az állami kormáuyzat egész Magyarországért stb. Minthogy végre az állami egészségügyi kormáuyzat elfojtja a közönség közreműködését az egészségügy javára, a nélkül ptdig a közegészségügy kicsinyes rendőri egészsegügygyé sülyed alá: azért az egésr.tégügy államosítását elítéli. De elitéli Fodor tanár az úgynevezett parciális államosítást is. Ilyen az a javaslat, hogy az állam nevoize ki a közigazgatási orvosokat. Ez egészen jelentéktelen reform. Egyrészt ugyanis már most is a főispán — tehát az állam nevezné ki a törvényhatósági orvosokat; máirészt az orvosok állami kinevezése nem tokát változtat a közigazgatáson, mert ők csak szakértő közegek ét nem végrehajtók. A végrehajtó a szolgabíró, az alispán, a község, a törvényhatóság. Más reformjavaslat: az úgynevezett rendőri-egészségi ügyeknek az állami rendőrségre ruháiása, ugy, miut Budapesten van. A fővárosban a rendőriorvosi iutézmény kevés huzuot hoz a közegészségügynek; semmivel Bem jobb, mint a fővárosi egészségügyi közigazgatás: e mellett zavarólag hat a többi egészségügyi dolgok kezelésére. Ezt a tervet is elítéli előadó. Ezekkel szemben javallatai a következők : 1. A kórházügy s vele kapcsolatban a lelenczügy államosittassék az egész ország területére. Nevezetesen államonttasBék mielób a főváros területén, mert ezt kívánja az orvosi szakoktatás érdeke. 2. Államosittassék a himlöoltáiügy is. Legyen himlőoltó orizágos hivatalunk, oltó anyagot termelő állami intézetünk s legyenek állami oltó-orvosaink. (Ugy mint Olaszországban, Angliában.) 3. Az állami rendőrségre bizassék a prostituáltak, a tolonezok ttb. egészségügyi ellenőrzése. 4. A községi s körorvosi állát javittassék oly módon, hogy szegény községekben, nagy területeken, gyér népesség mellett törvényhatósági, illetőleg állami segely uyujtassék az orvos jobb javadalmazására, (ugy mint Ausztriában, Morvábau törtéuik.) A községi orvos — ugy miut a jegyző — családjával együtt njugdij-képessé teendő. Nagy községekben (városokban) külön községi orvos alkalmaztassák a betegek gyógyítására s külön orvos az egészségügyi teendőkre. 5. A járásorvosi állát a minősítő törvény szellemében töltessék be; a kvalifikációra nyilatkozzék szakértő testület (az országos egészségügyi tanács.) A járásorvos teljesen fölmentendő községi orvosi teendők alól. A tiszti főorvos állása marad mai szervezetében, de ugyanoly javításokkal, mint a járásorvosi állás. 6 A belügyminisztérium egészségügyi osztálya reformálandó, kiegészítendő oly módon, hogy foutos s rendkívül terjedelmes feladatának megfelelhessen. Legelőnyösebb volna külön egészségügyi minisztérium felállítása, a melyhez állategészségügy is, s a népességi statisztika csatoltatnék. Minisztérium mellőzése esetén a belügyminisztériumi OBzlály külön hivatalokkal látandó el. a kórházügy és lelenczügy, a himlőoltásügy, a rendőri orvosi ügyek, a járványügyek, az egészségügyi közmunkák, az egészségügyi közszolgálat, a gyógyszertárügy, a gyógyszer- és méregkereskedés, a fürdők egészségügyére s as egészségügyi statisztikára vonatkozóiig. Az osztály mellé országot közegészségügyi laboratórium állítandó fel, ugyszintéu himlőoltási-intézet, valamint veszettség ellen oltó-intézet. — Mindezen osztályok és intézetek szakértő vezetőkkol s munkásokkal — higyeníkusokkal, technikusokkal, chemikusokkal — látandók el. Az osztályok vezetőinek kötelessége személyesen utána járni ügyeiknek a meggyőződni azok állásáról az országban.