Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1889-11-10 / 45. szám

Melléklet a „Itfyirvidék" 45-ik számához, 12,590 K. 1889 Szabolcsvármegye alispánjától. A járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza Táros polgár mesterének és a községek elöjárőinak. A m. kir. kereskedelmi miniszternek 49428/89 sz. a. kiadott rendelete ós az ahhoz mellékelt utasítás, másolatbau alkalmazkodás és szabályszerű közhírré tétel végett kiadatik. Nyíregyházán, 1889. november hó 7-én. Alispáu helyett: Miklós László, főjegyző. (Másolat.) Kereskedelemügyi m. kir. miniszter 49428 szám. Valamennyi magyarországi törvényhatóságnak. A sertéstrágyának vasúton való szállítása tárgyábau f. ó. junius 7-én 23122 k k. tb. sz. a. a belügyminiszter úrral egyetértőleg kiadott s (czimnek) ugyanazon sz. a. megküldött szabályrendelet némely határozmánya az időközben szerzett tapasztalatok nyomán némi kiegészítést és módosítást igényelvén, ennek következtében az emiitett szabályrendelethez egy pótrendelet kiadása vált szükségessé. Ezen pótreudelet egy példányát tudomás és az abban foglalt határozmányok végrehajtása fölött leendő őrködés végett azzal küldöm meg a czimnek, hogy e pótreudelet annak 4-dik pontja értelmében a hivatalos lapban való megjelenése napjától lép hatályba. Budapest, 1889. október 3-án. Baross. 49,428. szám. A kereskedelemügyi m. kir. miniszternek a földmívelósügyi és a belügyi in. kir. miniszterekkel egyetértőleg kibocsátott pótrende!ete, a sertéstrágya vasúton való szállításának szabályozása iránt 23,122/1889. K. K. M. szám alatt kiadott rendelet módosítása tárgyában. A sertéstrágya vasúton való szállításának szabályozása tárgyában 1889. évi junius hó 7-én 23.122. K. K. M. sz. alatt kiadott rendeletet a földmivelésügyi és belügyi miniszter urakkal egyetértőleg ezennel következőleg módosítom. 1 A 23.122 K. K. M. sz. alatt kiadott rendelet 3 pontjának a) határozmányát a következőkkel egészítem ki. Az 1888. évi VII. t. cz. végrehajtása tárgyában ugyanazon év október hó 29 én 40 000 F. I. K. M. sz. alatt kiadott rendelet 210. §-ának azon határozinánya, mely szerint a ragadós száj és körömfájás uralgása esetén elzárt udvarokból, tanyákról, majorokból trágya a járvány tartama alatt ki nem szállítható, a bpestkóbányai sertés-szálásokra nézve nem.fog alkalmaztatni. Ily járványos betegség tartama alatt azonban a trágya a járványos szállásból kellően fertőtlenítve szállítandó, és pedig lófogatu szekéren a m. kir. államvasutak .Kőbánya hizlalda" állomása trágyarakodójáuak e czélra elkülönítendő helyére, a hol külön vasúti kocsikba rakodó, vagy ha a járványos szállásnak vasút összeköttetése volna,ez esetben az előbb fertőtelenitett trágya a szállás területén is rakható vasúti kocsiba és kézi vagy gőzerővel állitható a nevezett állomás trágyaiakodó vágányára. 2. Ugyancsak a 23122 K. K. M. sz. rendelet 3. pontjának d) határozmányát a következővel egészítem ki: A ragadós száj- és körömfájás járványos betegség tartama alatt a járványos szálasokból származó fertőtlenített trágya kizárólag a vármegye alispánja által kijelöleudó trágyagyüjtő helyen lesz lerakandó. 3. Az idézett rendelet 4 és 5. pontjában foglalt azon határozmáuyt, mely szerint a sertéstrágyát a május hó 1-étől szeptember hó 30-áig terjedő melegebb időszakban az esetre, ha a vasút mellől 8 nap alatt a rendeltetési helyre el nem távolittatnök, avagy ha a trágyagyüjtő helyen rakatuék le, ahol bizonytalan időre fekve maradna, nemcsak 5 centiméter vastag földréteggel kell betakarni, hanem előbb 0 50—1-0 méter mély és mintegy 2 0 méter széles árokba elhelyezni és szalmával is befedni szükséges, — érvényen kivül helyezem, s ehez képest az emiitett rendelet 4. és 5. pontjaiban ezen szavak: „050—10 méter mélyre ásott s mintegy 20 méter széles gödörbe elhelyezendő, szalmával befedendő és ez" hatályon kivül helyeztetnek. 4. Jelen rendelet a hivatalos lapban való megjelenése napján lép hatályba. Kelt Budapesten, 1889. évi október hó 3-án. Baross Gábor s. k. A „NYIRVIDÉK" TÁRCZÁJA. Az én szerelmem. Kicsiny virág az én szerelmem Homályos erdő rejtekén, — Aggódva, félve, vágyva, bízva Egy szép tavasznap ültetém. Egy pillanat volt a szülője . . . — Ó drága, kedves pillanat 1 S azóta ott él elhagyatva, Magában egy vén tölgy alatt. Nem ér le hozzá, hogy vidítsa Az éltető szép napsugár ; A játszi szellő sem tekint rá — Mesélni más vidékre jár. óh más vidéken stebb az élet: Örök mosoly, örök tavasz . . . A büszke rózsák lágy ölében, A kéj, gyönyör hazája as. S ha gazdag élvek mámorában Repülve tűnnek napjai : Mit is törődne mással úgy, ha Le is kell érte hajlani f Mit ér, mit ád az én szerslmem, E kis virág a lomb alatt ? . . . Nem látja senki — és ha látja: Elfordul és tovább hilad. Ha arra jár a büszke lányka, S szeretkező szívet keres. Reá tapos . . . mit dll as útban, Mint a ki más léptére les? . . . Reá tapos óh, hogyha tudná, Mit tesz, ha igy bánik vele 1 — Talán kerülné, nem keresné, Feléje sem tekintene. . . . Csak ezt ne 1 — — óh keresd fel inkább, Ha czéltalan, ha vágylalan . . . Taposs reá játékszeredre . . . Szenvedni fog, de boldogan t A megyei gazdasági egyesület elnökválasztó közgyűlése. Szabolcsvármegyét kiválóan azon megyék közzé kell sorolnunk, a hol az őstermelésnek a mezőgazdászatot cultiváló ága legfontosabb a jelenben s annak marad még sokáig a jövőben is. Az az életerős osztály, — a gazdák — a melyet szeretünk a nemzet-test törzsének, a szabadság és függetlenség biztositékának nevezni: megyénkben is, mint országszerte küzd a létért. Tagadhatlau, hogy súlyosok a viszonyok, melyek vállaikra nehezednek s a mi több, nem várhatnak azok elviselésére máshonnan segélyt, mint önerejükből, a mi vajh mily keveset lendít helyzetök rosszaságán. Mi következik e körülményekből? Az, hogy a társulás, az erők egyesítésének sikerre vezető eszméjét karolják fel, mivel igy sikeresebben van módjukban harczolni, mert ott, ahol egyesek gyenge ereje a küzdelemben kifárad vagy meg is törik: tömeges egyesült erőveli fellépés még mindig jó eredményt biztosithat, s ha nem is szüntethetik meg a gazdálkodási állapotokat sújtó bajokat teljesen, de mindenesetre nagy részét közönyösithetik magukra nézve. A társulás tapasztalható ma már minden téren s bámulatosok az igy létrehozott eredmények s váljon miként áll ez nálunk gazdáknál? Ugy, hogy épen a gazdák azok, a kik a legkevésbé használják fel a társulás által biztosított előnyöket, részint conservativizmusból, nagyobb része megmagyarázhatatlan közönyből, melylyel saját érdekei iránt is viseltetik s csak a kisebbik része a gazdáknak az, a kik a társulás terén előre törekednek. Mi hiányzik megyénkben a gazdák társulására arra, hogy e minden téren hatalmas tényezőt kifejtsék: semmi egyéb, mint intensivebb érdeklődés saját érdekeik iránt s egy kevés jóakarat! Hiszen van itt Szabolcsvármegyében egy mezőgazdasági egyesület, a melynek kebelében a megyei gazdák tömörülhetnének ügyeik érdekében s hatalmas tényezőt szolgáltathatnának érdekeik előbbvitelére. Sajátságos egy állapot! a hol a gazdáknak ilyen testülete nincs: iparkodnak létrehozásán, a hol vau: ott veszni hagyják s még elidegenítik közönyükkel a közeledőket is. Nem-e elitélendő, hogy egy ilyen, csaknem csupán mezőgazdálkodással foglalkozó vármegyében az érdekeltek távolmaradása miatt ezen egyesület csekély anyagi erejével kellő eredményeket alig bir felmutatni. A gazdáknak soha nagyobb szükségük nem volt az egyesülésre mint épen most, a mikor helyzetöket ők maguk is legnehezebbeknek vélik, de a mely, hogy még nehezebbé legyen: arra is biztosak minden irányból a kilátások. A kedvező alkalom épen most kínálkozik megmutatni azt, hogy valóban érzik is a helyzet súlyát s akarnak a közös védekezésnek részesei lenni. E kedvező alkalom szándékaik valósítására az, hogy e hó 13-án délelőtt fogja az egyesület — felejthetlen leköszönt elnöke gróf Dessewffy Aurél lemondásával — megürült elnöki székét betölteni. Alig ezen választás után — mindjárt a jövő év elején — az egyesület tisztikara és választmánya mondand le lejárandó megbízatásáról. Mindezen alkalmak megadják megyénk gazdáinak a lehetőséHiaz' néki az gyönyör, ha érzi, Ha tudja közellétedet, Én Istenem t meghalna érted, Olyan nagyon, forrón szeret I ! Vár, vár a kis virág — s naponta Erősödik, nagyobbra nő . . . Fájdalmam és gyönyörűségem Reményeim forrása ül S ha rajta néha-néha reggel A harmat gyöngye rengedez : Ki mondaná, ki értené, hogy Sajgó szivemnek könnye ez ? . . . Macsolai Barua. Az első rendelet. Tessék elhiuni, hogy nagy dolog az, mikor a fiatal ember lerázza az iskola porát s kilép az élet göröugyös útjára, telve ambícióval, reménynyel, büszkeséggel, mint a kócsag. Hátha mindjárt hivatalba cseppen és maga keresi meg mindennapi kenyerét ? . . . Nem szorul rá a papára, meg a mamára, hanem alá irja hónap elsején a nyugtát, felveszi a fizetést és önönmaga emberségére támaszkodik. Szurkos László is hamar kenyérbe jutott. Az alispán kinevezte közigazgatási gyakornoknak a vármegyéhez. Nagy képpel, komoly méltósággal jött le a kiadóból, mikor kezei közt volt a kinevezés. Arczárói lerítt, hogy sedátus, hívatalbeli ember. A lovashajduk tisztelegtek neki, az öreg kapus nem úrfinak, hanem tekintetes urn&k sióllitotta; szóval mindenki ráismert. Mikor haza ment lakására, csendes magánosságában még egyszer elővette a kinevezési okmányt és nagy lelki gyönyörűséggel végig olvfiStH. Meg volt elégedve. Az alispán Kurucz Gábor főszolgabíró mellé osztotta be a hegytövi járásba, hol jó bor terem, szép leányok get arra, hogy mint tagok felfrissítsék a távozó kis csapatot uj erőkkel s erősítsék az egyesület működését friss eszmék és bölcs tapasztalatokkal. Ez alkalomból méltán megvárhatnánk, hogy gazdáink megembereljék magukat, s megmutassák, hogy nem mondanak le keleties fatalismussal az együttes működés s ezzel saját érdekeik védelméről. Mi tartja vissza a megye gazdáit attól, hogy egy ilyen érdekeikben működő iutézvénytől távol tartják magukat, talán bizony azaz egy pár frtnyi tagdíj ? hiszen csak akaratuktól függ az illetőknek, hogy az zsebeikbe sokszorozva visszakerüljön, azou számos kedvezmények által, melyek a tagoknak direkt az egyesület által, a nagyméltóságú földmívelési minisztérium által, valamint tűz- és jég elleni biztosításaiknál nyerendő tetemes kedvezmények által nyújtatnak. Tényleg is meg keli említenünk a folyó évi ily kedvezményeket. Az egyesület 700 forintot adott ki műtrágyák és gyümölcsfákért, a melyeket ingyen engedett át a jelentkező tagoknak. A nagyméltóságú földmívelési minisztérium az egyesület kértére díjtalanul küldötte le a megyébe egy szakértő állatorvosi közegét, hogy mindazon sertéstenyésztő gazdáknak, — a kik az egyesületnél jelentkeznek — malaczait a Pasteur-féle orbáncz ellenes oltási eljárással beoltsa. Váljon azon összeg, a mit a gazdák 6000 darab sertésnek kétszeri' ingyenes beoltásával megtakarítottak, talán amolyan számba sem jöhető csekélység? Hát az szintén semmi, hogy az igy beoltott malaczokból úgyszólván semmi sem döglött el, mig a közönyösek, a testület-működés jótékonyságától magukat visszatartó tenyésztők gyönyörködhettek 30, 40, 60 sőt 100% malacz dög felett. Váljon a jövő évre erre nem leend-e szükség, valamint egyebekre is? A tűz- és jég biztositásoknáli kedvezményekről is szólván, elég lesz annak mérvét az által jeleznünk, hogy tisztán az egyesület a tagok után neki engedett csekély százalékból 1000 frtou felül részesült, mennyire mehetett akkor a tagoknak elengedett dijak összege. Valóban szégyenérzet fogja el az ember keblét, látva azt, hogy e tevékenységet hányszorosan lehetne növelni gazdáink érdekében, s hogy azok csak panaszkodnak sorsuk nehéz állapotán ahelyett, hogy ez uton is könnyituének valamit terheiken. Igy bizony a nemzettest törzse idővel, a mind sulyosbá váló viszonyoktól kiméiül s talán még ki is dől. Saját érdekeinkről van szó! Egyesítsük erőinket terheink könnyebb elviselésére s ne mulasszák el gazdáink a gazdasági egyesület jelzett közgyűlésén megjelenni, tagságukat bejelentve, résztvenni annak további működésében, támogatni tapasztalataikkal, buzgalmukkal, mert csak igy közelítheti az meg azt a nemes, a megyei gazdák érdekeit istápoló czélt: ha fellépését bár mely körülmények s bár mely helyen is a tagok nagy tömege odaadóan támogatja. A nem hivatalos hangulat. Egy kissé merésznek találtam a >Kisvárdai lapok* három legutóbbi számában ezt a czimet. A vármegyei autonómiáról volt szó e különben derék lelfegyverzésü czikksorozatban, B aki megírta, bizonyára nem csak theoretikus ismereteivel rendelkezik mai közigazgatásunknak virulunk és kevés a fiatal ember. ÜnnepelDÍ fogják őt a hegytövén. Legelső dolga volt, bogy fizetését felvegye és egy heti szabadságidőt kérjeu, családi ügyei rendezésére. Kiadták és megadták miudakettőt. Az első havi fizetésből vett egy nagy kiterjedésű sárga bugyellárist, hadd legyen mibe pakolni a temérdek bankót; azután a haza oltárára szánta a szíve mellett pihenő összeget, uagy áldomást csinált a czimboráknak és dőzsölt három nap, három éjjel, a mikor bele fáradt a mulatságba, kiürült tárczával, mámoros fejjel lefeküdt és pihent három nap, három éjjel. Készült a nagy útra és a nagy munkára. A hetedik napon illedelmesen kopogtattak ajtaján. Egy nagy kalapu ember lépett be s megilletődve igy szólt. — Én kérem, tekintetes Szurkos László urat keresem, ha meg nem sérelmezem. — Én vagyok ! — szólt Laczi úrfi büszke önérzettel. — Nohát kérem, én vagyok a forspontos. A főszolgabíró ur abban az erányban küldött, hogy tessék pakolni, ha van mit, azután sürgöuyösen jönni a hegytövére, mert sok a dolog. A vármegye reményteljes csemetéje egy nagyot ásított, azután egy végsőt nyújtózkodott a párnák közt, végre felöltözött és neki kezdett a pakolásnak. Egy karcsú táskába belefért ai egésa hozomány. Délfelé már döczögött kifelé a városból. Unalmas hosszú volt az ut, óraszámra szunyókált a szekéren. A csergáti vámnál valaki rákiált a kocsira : megállj! — Mi az? kérdezte felriadva Szurkos László. — Tessék vámot fizetni. — De nem fizetek, — szóik nemes önérzettel a megye virága; nem fizetek, mert éu tisztviselő vagyok a hegytövén. A szegény vámos, egy jámbor izraelita, majd hanyatt vágódott. Kéztördelések__közt kérta a bnr.««n»tnt «