Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1889-10-27 / 43. szám

NYÍRVIDÉ IC." Mélyen tisztelt képviselőház ! Napjainkban gyakran felmerül azon vád. hogy közigazgatásunk nem felel meg feladatának, nem felel meg a szellemi és anyagi élet fejlődésével, a közigazgatással szemben is fokozatosan emelkedő igényeknek. E váddal karöltve jár azon óbaj kifejezése, hogy a közigazgatás terén felmerült bajok orvosoltassanak és fájdalom, sokan vannak, kik az orvoslást a közigazgatás államosítása utján óhajtják elérni, sőt legközelebb a m. kir. kormány tagjai közül is többeD adtak kifejezést azon nézetüknek, hogy a törvényhatósági tisztviselők kineveztessecek s a törvényhatóságok legkiválóbb önkormányzati joga, a tisztválasztási jog eltörültessék. Ez irányzattal szemben, a törvényhatóságok tisztválasztási jogának fenntartása érdekéből törvény által biztosított felirati jogunkkal élni, hazafiúi kötelességünknek tartjuk. Tisztelt képviselőház! A tisztviselők választásának joga biztosítja a törvényhatósági önkormányzatot, melynek részese minden bizottsági tag és mely kifejezést nyer az által, hogy a választott tisztviselők a törvényhatóság nevében vezetik a közigazgatást s hajtják végre az ország törvényit és a m. királyi kormánynak »törvényen alapuló* rendeleteit. A választási rendszernél a törvényh tósági bizottsági tagokat illetvén a tisztválasztás joga, a bizottsági tagok saját jó! felfogott érdeküknek magfelelően igyekeznek megismerkedni a közigazgatási tisztviselők teendőivel, figyelemmel kisérik ezeknek működését és ez által uralomra jut náluk a közigazgatás iránti érdeklődés, mi éltető eleme az önkormányzatnak, a gyakorlati ismeretek elsajátítására vezet és igy megadja a törvényhatóságoknak az ellenőrzési képességet a közigazgatás terén. E rendszernél a törvényhatósági bizottsági tagok ösmervéu azon egyéneket, akik az egyes tiszti állásokra pályáznak: biztosítva van részükre az eszköz, hogy a legalkalmasabb egyénekkel töltsék be a tisztviselői állásokat és ennek eredménye aztán az, hogy a választás rendszerint oly egyéneket emel a tisztviselői állásokra, akik ismerik az illető törvényhatóságok közigazgatási érdekeit, különleges viszonyait, ismerik a népet, ismerik az embereket, ami a közigazgatás érdekéből nagy horderejű. A választás ténye a közbizalom kifejezése, és miut olyan emeli a tisztviselők tekintélyét, fokozza ezeknek muukakedvét és előnyösen hat kötelességérzetökre, ami elérhetővé teszi azt, hogy a választási rendszer mellett aránytalanul kevesebb tisztviselőre van szükség, mint a kinevezési rerdszer uralma alatt. A közigazgatás államosítása esetén a tisztviselők kinevezése a központi kormány feladata lévén, a törvényhatóságok önkormányzati és ellenőrzési joga elveszti gyakorlati fontosságát: mert a bizottsági tagok, kik tudják, hogy a tisztviselők kinevezésére befolyásuk nincs, az ellenőrzés nehéz és sok esetben anyagi áldozatokkal járó munkáját teljesíteni uem fogják s a bizottsági közgyűléseket csak akkor keresik iel, ha saját egyéni érdekeik által vannak erre kényszerítve, már pedig az öukormáuyzat érdeklődés nélkül nem életképes, érdeklődés u lkül gyakorlati ismeretek megszerzése lehetetlen és gyakorlati ismeretek nélkül hatály03 ellenőrzés nem képzelhető. A kinevezési rendszer mellett a kinevezett tisztviselők s ezek családjainak jelene és jövője függ a kormánytól és e függés ezeket a központi hatalom oly feltétlen esz közévé fogja minősíteni, hogy ott, hol a kormány érdekét veszélyeztetve képzelik, mindenre képesek lesznek. E függés nálunk különösen veszélyes a képviselő választások szabadsága érdekéből. Tisztelt képviselőház! A mi véleményünk szerint a törvényhatóságok tiszt választási joga biztositéka a politikai szabadságnak s a közigazgatási tisztviselők kinevezése alapja a politikai önkénynek : ennélfogva azon kérelemmel járulunk a tisztelt képviselőház elé, hogy a közigazgatás ellen emelt panaszolt megszüntetése végett, a még törvény által biztosított önkormányzati jogok és kivállóan a tisztválasztási jognak föntartása mellett méltóztassék intézkedni. Kelt Szabolcsvármegye közönségnek 1889. október hó 8-án tartott rendes közgyűléséből. A törvényhatóság nevében alispán helyett: Miklós László, főjegyző. »És igy elvégre is diad^lmoskodni fog uz eszme s én megmentem önt az életnek.« A szerkesztő megadta magát. »Jól van, mit kiván ön? Bármit, csak ne kínozzon!« »No láml Ön alapjában ntm elhibázott ember, hát ha még megérti a nemes ideát, ha bevilágítja érzeteit az eszme fénye. . . .« »Elég volt, — az Istenért 1 Adja elő, mit akar?!« »Teljesiteni fogja?* »Szavamra, ha tőlem függ. »Közölje ön a tárczámat!« A szerkesztő rémülten ugrott fel. ^Szerencsétlen ember, kíméljen, az nem lehet!* »Szavát adta.« »Ne tegyen tönkre.* A költő bús-komor hangon kezdi meg: »On még nem érett meg eléggé a szépnek, de ha majd elolvasamlja azokat, miket erről én írtam meg, ugy eljő az idő, midőn ön előtt is mindenről le hull a látszat csalóka köntöse, hogy . . .< »Elég! Én értem önt, mindent teljesítek s aztán egymást soh'sem látjuk többé, ugy-e?! A költő szeme felvillant s mindkét kezével megragadta a szerkesztő jobbját: »Oa engem megértett, kollega, és utoljára e? Óh nekünk még sok megbeszélni valónk lesz egymással, de most Isten önnel!« És elrohant. Volt a lapnak egy szellemes munkatársa, tele invencióval. Ennek adta fel a szerkesztő a problémát: „A tárczát közzé kell tennünk, hogy lerázzuk a nyakunkról azt a ... És még sem szabad közölni, mert lapunk renoméját koczkáztatjuk. Mit csináljak !* »A megfejtés egyszerű. A tárczát közzé tesszük, de csak egy példányban, és azt az egy példányt elkü.d jük Fellegine!-. A többi pedig megjelenik a reudes tartalommal-* A mezőgazdasági munkásokról. Érdekes megfigyelni azt, hogy milyen változást idéztek elő a gazdasági gépek a rrezőg izdasági munkás viszonyokban. Régebben, mikor még a kézi cséppel kereste a szegényebb néposztály télire való kenyerét, igaz, hogy sokkal lassabban ment a munka, s több munkás kézre volt szükség, mint manapíág; de egy előnyös oldala is volt a dolognak. Az, hogy a cséplők csoportokba ala kulva, egészséges munkával biztosan bekereshették nyáron át kepe- és csép-ré6zszel a télire valót. A felvidéki népség az aratás idején lejött az alföldre, a hol rendszerint két-három héttel korábban van az aratás s learatta itt a termést. Aztán hazament aratni, s ha ez megtörtént, megint lejött csépelni. Igy a felvidéki sűrűbb népesség hitványabb földjéből is jól ki tudott élni. A szegődtetések rendszerint a megelőző évben történtek. A jó és becsületes munkásnak a földes uraság olyan kepét és cséplőrészt juttatott, a mely mellett a napi kereset egy pengő forinton jóval felül volt s magas életárak és jó termés mellett, ha a munkások nagyon szorgalmasak voltak, 5 frtra is rúgott. Ezek a viszonyok egészen átalakultak. A gépek, de főkép a cséplőgép, nagyon elterjedtek, s ma már majdnem minden mezőgazdasági munkát a gép ségez. Az aratógép ugyan csak most kezd nagyobb mértékben terjedni. S aratók csoportosan most is jönnek le a felföldről az alföldre. De mivel a csáplés már gépekkei történik, e csoportok nagyon meggyérültek és sokkal kevesebb a mozgó munkás elem, melynek a felföldön van állandó lakása s az alföldön biztos keresete. A felvidéki megyékből a kivándorlást főkép ez a körülmény idézi elő. És nagyon sok helyen azt lehet tapasztalni, hogy az aratók, mióta szokásba jött nagyobb uradalmakba katonaságot is aratásra kérni, már nem a felföldről, jönnek az alföldre, hauem a közel eső városokból gyári munkások s iparosok, vagy a falvakból oda való földészek alakifautk ar itó csoportokat s ezek is szolgáltatják aztán azt a munkás elemet, mely a gépek körül végzi a munkát. Sok helyen a kisgazdaságok a megválasztott kereset viszonyok folytán kiestek a tulajdonosok kezéből. Az a kisgazda, a ki nem íalált többé csf'pmunkát, neui volt képes földjéből megélni, eladta birtokát s maga elment városba napszámosnak, vagy nagyobb épitési vállalatokhoz, vasútépítéshez, folyamszabályozáshoz t-tb. I«y a vá rosokban a munkások nagyobb tömege torlódik össze s onnan a mezőgazdaság számra mindig lehet a s/ükséghez képest munkásokat reqirálni. A vagyoni viszonyok ezen alakulása nem mondható szerencsésnek, mert minél nagyobb lesz az ellentét a vagyonos és vagyontalan osztály közt, annál nagyobbak a társadalmi bajok s anuál veszedelmesebbé válik a munkás-kérdés. Dd más felől éppen az a tény, hogy elegendő munkáskéz áll rendelkezésre, lendületet ad az iparnak s az ipar állandó keresetet biztosit a munkáskezeknek s az egyszersmind a nagy vagyon megteremtője is. Nincs hát okunk aggódni a munkásviszouyokbau törtéut változások felett, habár némely tünetek sértik is a humanisztikus érzést beunünk. Eluéztem például auuuk idején, hogy milyen v.rejt.--k-s munka a kézi cséplőgéppel való kereset, mely most a parasztság közt nagyon lábra kap. 5 — 6 ember egy primitív szerkezetű cséplőgépet vásárol vagy bérbe vesz s elmegy azzal a kisbirtokosukhoz, kiknek még niucs cséplőgépjük, csépelni. A gépet vala mely vidéki gépész szerkesztette, s az bizony legfeljebb muzeumba való volna, hogy czélszerütlen voltát megbámu'jik, mert olyau nehéz járású, hogy két lóuak is nehéz volna húzni a terhet. Di a magyar pirasztlcgények neki gyürkőzDek négyen két oldalt s aztan megindítják, és olyan sebesen mogy a gép, hogy lovak sem húzhatnák különben. Es mondhatom, bámulatos, hogy milyen kitartó egy ilyen gépmuukás. Hajnali 3 órától esti 8 óráig egyfolytában zakatol a gép s a munkával csak p ir perezre hagynak fel néhányszor, hogy a gépet megolajozzák ós maguk is pálinkát hörpintsenek. A muikások magukat a gép kiegészítő részének tekintik s a pilinkát a fűtőanyagnak. Minél erősebb munkát végeznek, annál több pálinkát iszuak. Ha ez az ital egészséges volna, nem lehetne rajta megütközni. De a pálinkát a regálebériő szolgáltatja s az olyan italt mér, mely burgonyából ké szült és igy a benne levő kozmától az emberi szervezetre És ugy lett. Hanem ezzel még uem lett elintézve a dolog. Misnep megint megjelent a töltő, egészen kikelt arczczal. Miudeu köszönés nélkül igy kezdte: »Uratn ! ön engem rászedett, a leggyalázatosabbau megcsalt! Nekem ezzel a kezembe adta az igazságos jog hatalmát, hogy fenyegetéseimet rajta végre h íjtsam. De ez közönséges volna tőlem, én nagyobbat teszek. Ismerjen meg végre, én megbocsájtok azon feltét alatt, ha most már igazán fogja két tár . . .« A szerkesztő teljesen kijött sodrából. »Ne folytassa, egy szót se bvszéljeu nekem többet! É'i nem hallok! Protestálok, perbe fogom, csendőröket hivők, ha nekem békét nem h igy ! Nem ismerem az urat, sem a tárczáját, meujeu inuen ! Hé! Segítség !« A költő erre a kézzel-lábbal való protestálásra fiegmatice leült. » Válogathat, — úgymond — költeményeim közzül, bár az eszme miudben egy és ugyauaz. S ah! Az az eszme, mit pedig oly kevesen értenek meg, maga a h.itáeos egyszerűség . . .« És itt a költő könnyezni kezdett. Ekkor az rjtó megnyílt, s azon a szerkesztő egy jó isme.rősse lépett be. Erre a költő felállott, kalapját vette s egy fenségesen lenéző pillantás utáu a szobát odahagyta. »Tudod-e — kérdé mosolyogva uz ujon jött — mi az az ur?« »Fogalmam sincs róla !« »Hát ez édesem egy csendes bolond.* »Ki hitte volna, - kiáltott fel n szerkesztő — hogy ezek is symptomák !« S megkönnyebbült szívvel, kaczagva lökte a kandallóba a gyötrő tárczák egész l légióját, B. B. már magában véve is ártalmas. S ehez járul még, hogy a pálinka-ágyba maszlag és más bódító s mérges anyagon tétetnek. A regálebérlők ugyan többnyire kikötik, hogy a bérlő egészséges italt tartozik mérni, de nincs foganatja. Nálunk is be kellene hát hozni, a hatósági szigorú ellenőrzést. A körorvosokat kellene kötelezni, hogy időközönkint vizsgálják meg a kimért italt és ha azt tapasztalják, hogy egészségtelen italt árul valaki, azt szigorú büntetéssel kellene sultani, s az italméréstől végkép el is tiltani. A nagymérvű pálinka fogyasztás elkorcsositó hatását mindenki észreveheti a népen. Ezen segíteni kell. A regále megszüntetése tán fog is valamit javitani a helyzeten. Egy másik feladat az volna, hogy a gazdasági egyletek ismertessék meg a néppel a jó gazdasági gépeket, hogy olyan gépek nyerjenek az országban elterjedést, melyek az emberi muukaerőt tul nem feszitik. Ez is nagy jótétemény volna a népre s különösen a gazdasági munkásosztályra nézve. A gazdasági gépik terjedése csak hasznára válik az országnak. Minden gép beszerzése lehetővé teszi azt, hogy több munkáskéz, moly előbb a gép által végezhető munkára fordíttatott, most más czélra fordíttassák. R«gi kalamitása a magyar mezőgazdaságnál;, hogy h ányt szenvedett munkáskezekben. A gépek terjedése megszünteti e belterjesebb gazdálkodás'. A gazda, ki vagyouosodásban előre akar haladni, csak törekedjék azon, hogy minél belterjesebbé tegye gazdaságát. Igy földjének értékét és jövedelmét meg fogja kétszerezni s a kisbirtokosból nagybirtokos válhatik. Industrialis vidéken vagy nagy városok közalében már nagybirtokosnak tekintik azt, a kinek 50 — 100 hold földje van és az abból ezreket is tud produkálui. Puszta, lakatlan helyeken ellenben a 100—200 hold ÍS gazdát is csak kisbirtokosnak nevezik, mert exensiv müveléssel alig képes háztartási szükségletén felül az adót előteremteni. Ez a különbség, ha az egész országra generalizálva, jön szimitásba, millárdokat tesz ki a nemzeti vagyonban. E milliárdok kulcsa a munkáskezekben és azok okszerű alkalmazásában van. Minden jóravaló gazdának azon kell iparkodbia, hogy állandón biztosítsa magának a gazdaságban szükséges munkáskezeket és hogy azokat minél ügyesebbekké, dolgosabbakká, jobbakká tegye. Ebbpn van a földbirtokos és a munkás osztály érdekeinek összhaugja. Nagy hiba, hogy nálunk még nincs meg a hatarozott törekvés ez összhangra. Még mindig ugy vélekednek, sokan, hogy minél szegényebb és butább a falu népe, annál olcsóbban elszegődik cselédnek és annál több jövedelme lehet a földes urnák. De a tapasztalás bebizonyította és uyilváuvaló tény, hogy a földbirtoknak épeu olyau vidéken uinci ára, a hol a nép elszegényedett és ostoba, együgjü. Minél műveltebb és vagyonosabb a nép, annál nagyobb a föld birtok értéke, anná ljobban, jövedelmezőbben megy a gazdálkodás. Oda kell hát törekedni minden eszközzel, még állami befolyással is, hogy hazánk mezőgazdasági munkásosztálya s illetőleg azok az elemek, melyek a mező^azdagsági munkáskezeket szolgátatják, testben s léleben, erőben, erkölcsben és értelembeu megizmosodjanak s tökéletesen kifejlődjenek. Igen is, a mezőgazdasági munkásosztály egy olyau faktor mindenki szemébeu, a ki gazdálkodni akar, hogy a legtöb esetben egyedüi azon fordul meg, vájjon érdetms-a az illiiő h jlyeu g tzdilkodni, vagy tul kell adui a birtokon minden árou. ÚJDONSÁGOK. — Főszolgabírói hivatalok megvizsgálása. Kállay András főispán e hó 18-áu kezdte meg a vármegyei főszolgabírói hivatalok megvizsgálását, még pedig NyirBáthorral. A főispán ur kíséretében voltak Szikszay Pál tiszti főügyész és Kertész Bertalan főispáni titkár. NyirBtthorbau, a város közönsége részéről küldöttség üdvö zölte a főispint, élén Szikszay József ev. ref. lelkészszel, kérve jóiudulatát Nyirbáthor város irányában. A főispán ur szívesen igérte meg ezt a támogatást, mert — mint mondá — a vármegye összes városainak érdekei szivén feküsznek. A főszolgabírói hivatal megvizsgálása a legnagyobb részletességgel tőrtént s két nr.pot vett igénybe. A főispán ur megelégedését jelenté ki Vay István főszolgabírónak, a tapasztalt rend és pontosság felett, E hó 29-dikén és 30 dikán a nagykállói főszolgabírói hivatalt vizsgálja meg a főispin, 31 dikén és a jövő hó 1-sejéu a kisvárdait, a 2 dikán és 3 dikán a tiszai járás főszolgabírói hivatalát Mindokon. A többi főszolgabírói hivatalok megvizsgálásának határideje még nincs megállapítva. — A megyebirottsági tagok választása Nyíregyházán e hó 29-dikén az eddigi szokás szerint kerületen kint fog megejtotni. Az I-ső kerületben (az 1. házszámtól a 432. házszámig) választási elnö < lesz Bodnár István, alelnök Bencs László; vá'asztási hely Bencs László tanácsnok hivatalos szobája. Kilépnek e kerületben: Lu• kács Ödön, dr. Trajtler Soma, Benitzky Miksa. A II. kerületben (<i 432. házszámtól a 885-ig) elnök lesz Krasznay Gábo••, alelnök dr. Meskó László; választási hely a városháza gyűlésterme. Kilépnek e kerületben: Bogár Lajos, Nádasy Mihály, dr. Baruch Mór. A III-dik kerületben (886. házs/.árutól 1 296. számig) elnök lesz Vidliczkay József, alelnök Sáry Pál; választási hely Sáry Pál árvaszéki ülnök hivatalos szobája. Kilépnek e kerületben: Sexty Gyula és Sáry Pál. A IV-dik kerületben (az 1297. házszá utói az 17Í9-ig) elnök le^z Kerekréthy Miklós, alelnök Benitzky Miksa; választási hely Kerekréthy Miklós főkapitány hivatalos szobája. Kilépnek e kerületben: Farbaky József és Pazár István. A szavazás e hó 29-dikén reggel 9 órakor kezdődik, s délután 4 óráig tart. A hatóság kerületenkiut összeállított lajstromban kinyomtatta a választók névjegyzékét s ezeukivül minden egyes választót külön meghívóval értesít a választásnak október hó 29 dikére történt kitűzéséről. — A felső-tiszavidéki gazdasági egyesület elnöki széke Dessewjfy Aurél gróf lemondása folytán megüresedett. Az egyesület tagjai körében megbeszélés tárgyát képezte már HZ elnökség helyének betöltése * az általános bizalom Pongrácz Jenő gróf felé irányult. E végből a választmány megbízása folytán egy küldöttség ment ki e hó 24-dikén Bishalmára, hog^ Pongrácz Jenő grófot a 1'elnő-tiszavidóki egyesület elnöki székének elfogadására