Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1889-02-10 / 6. szám

N Y í B V I D É K" Megemlitésre méltó még a tankerületünkben levő felekezet nélküli népnevelési egylet is, mely 1872-ik évben hozatván létre, ez idő szerint oly szép alaptőkével rendelkezik, hogy annak kamataiból évenként tobb szegény sorsú tanitó s vagyontalan iskola részesittetik támogatásban. Végül a népiskolai ügyforgalmat illetőleg van szerencsém jelenteni, miszerint a lefolyt évben hivatalomhoz beérkezett s elintézést nyert 1654 ügydarab; a hivatalomból kiadott levelek száma 2,458-ra ment. Mindezek után tanügyünket becses jóindulatu támogatásukba ajánlva, vagyok kiváló tisztelettel Nyíregyháza, 1889. évi január hó 10-én, Yelkey Pál, szabolcsvármegyei kir. tanfelügyelő. 15,159. K

. Szabolcsvármegye alispánjától. 1888. Nyíregyháza város polgármesterének ós a községek elöljáróinak. A m. kir. belügyminiszter 77,434/88. szám alatt kelt leirata másolatban tudomás és alkalmazkodás végett megküldetik. Nyíregyházán, 1889. évi január 29-éu. Zoltán János, alispán. (Másolat.) 15,159/88. K. számhoz. M. kir. Belügyminiszter 77,434/88. IV. szám Szabolcsvármegye közönségének Nyíregyházán. Bory Béla és társai puszta bánházi lakosok ós birtokosok kérelmére, melyhez a vármegye törvényhatósági bizottsága 1887. év május 10-én tartott közgyűlésében 79. szám alatt hozott hátározata szerint pártolással járult hozzá, tekintettel arra, hogy kérelmezők az 1886. évi XXII. t. cz. J57. §-ban előirt foltételek fenforgását igazolták, sőt hogy a törvény 158. §-ának 3) pontjában emiitett eset forog fenu, a meunyiben t. i. Bánháza kis-község már az 1873. év óta tényleg nem bir kis-község önállással, tehát azon szellemi vagy anyagi kellékeket, amelyekhez a községenként való önállás kötve van — miként ez az 1873. évi február 3-ról 3760. szám alatt kelt rendeletből kiderül, — már régen elvesztette s a községként jogilag való fenállásnak törvényszerző módon való megszüntetése ez ideig csak elnézésből maradhatott el, — Puszta-Bánháza jelenleg már tényleg községi szervezettel nem biró — hanein Szt.-Gy.-Ábrányhoz tartozó területnek kis-községként jogilag való fennállását ezennel megszüntetem és minthogy az esetben az intézkedésnek, tekintettel a sok éven át létezett tényleges állapotra, nemcsak a kérelmezés alapján, de hivatalból is helyet kellett foglalnia, egyúttal kijelentem, hogy ezen a községi önállás elvesztése folytán pusztai jelleget öltött terület Szent-György-Ábrány községhez, melyhez tényleg csatolva volt közigazgatási tekintetben, tehát a községekhez ily módon csatolt puszták számára törvényileg biztosított községi teherviselési kedvezményekre jogositott gyanánt leend ezentúl csatolva. Miről a vármegye közönségét a f. évi november 14-ről 13,648. szám alatt kelt alispáni jelentéssel felterjesztett iratok visszaküldése mellett, tudomás és további eljárás végett értesítem. Budapesten, 1888. évi deczember 10-én. A miniszter helyett Lukács György, államtitkár. 15,397. K. .1888. Szabolcsvármegye alispánjától. háknak behozatala vagy átvitele oly országokból, a honnan a keleti marhavész gyakori uralkodása következtében az országot állandóan vész fenyegeti, tilos. Azon országok, a melyek ellen ezen §. rendelkezése alkalmazandó, Románia, Oroszország és a török tartományok (Bulgáriával együtt). Erről a törvényhatóságot, tudomás vétel végett értesitem. Budapesten, 1888. évi deczember hó 18-án. Széchenyi. A. járási föszolgabirákuafe és Nyíregyháza város polgármesterének. A m. kir. földmívelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter 59,203/88. sz. rendelete másolatban tudomás vóttl ós a vasúti állatszemlélő biztos értesítése végett, megküldetik. Nyíregyházán, 1889. január 31-én. Zoltán János, alispán. (Másolat.) 59,203/V. sz. Földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi magyar királyi miuiszter. Valamennyi törvényhatóságnak. Az állategészségügy rendezesóről szóló 1888. évi VH-ik t. cz. 49. §-a szerint szarvasmarA „NYlRVIDfiK" TÁRCZÁJA. 1 kanális mellől. (Nyírvíz históriák.) Hány ember szeme villan meg egyszerre, amint e czimet olvassa! Kié haraggal, kié vissza kihívóan. Mert két tábor lett széles Szabolcsmegye, viaskodnak, gyűlölködnek — Nyírvíz mellett, Nyírvíz ellen. Noi, én meg azt akarom, hogy mosolyogjanak is egy kicsit. Aki haragszik, azt megnyugtatom, hogy én sem szeretek semmiféle vúet, a másik tábort biztosítom, hogy nekem is volt részem a munkában. Igy mindaketten bátran olvashatják, amit irtam. Különben is csak egyszerű skizzek, gyakorlatlan kézzel papírra vetve. 1. Egy, aki haragszik. — Ohó! Többen vagyunk, sokan vagyunk ! Megengedem, kérem aláson; de tessenek elismerni, hogy senkivel oly nagy igaztalanság nem történt, oly méltatlanság nem követtetett el, miut az öreg Kaczagány bátyánkkal. Azonban kezdjük a dolgot az elején; mert, mint tudják, mindennek van kezdete és vége. E mondást pedig tessék megszívelni; mert logikus bevezetést képez ahoz, hogy a Nyír kanalizálása sz ártérfejlesztéssel kezdődött. Óh, az ártér fejlesztés nagyon komoly dolog! Kell hozzá e y mérnök, meg egy dugóhúzó. A mérnök leczirkalma i * a vizes területet és a dugóhúzó ? . . . azt hiszem annak semmi köze a vízhez. Tehát megindult két mérnök a vízválasztók felé. Csinos, derék fiuk voltak, az öreg Kaczagány szeme mindjárt megakadt rajtok. Oda súgta titkon a szomszédjához : 1386. K. 1889. Szabolcsvármegye alispánjától. A járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza vár09 polgármesterének, 8 a községi elöljáróknak. Juhász Ferencz vasmegyeri születésü, 14 éves, ev. ref. vallású, korához képest elég magas, szikár, arcza hosszas, szemöldöke szőke, haja szökés, szeme kék, orra, szája rendes, ismertető jelei nincsenek — szürke nyári zubbony és nadrágba öltözve — Nyíregyházáról Réz István csizmadia mestertől, hol mint tanoncz volt alkalmazva, 1888. évi deczember 24-én reggel 6 óra tájban nyomtalanul eltűnt: felhívom a czimet, hogy nevezett egyént körözvén, feltalálása esetén hozzám azonnal jelentést tegyen. Nyíregyházán, 1889. február 4-én. Zoltán János, alispáu. A nagy lovas-laktanya. Valahányszor ez ügy jobbra vagy balra fordulásának egy-egy alkalma megadja nekünk a hozzászólás aproposját, mindannyiszor örömmel és kötelességszerűen foglalkozunk e kérdéssel, melynél, városunk jövendőbeli kifejlődésére nézve fontosabbat ez idő szerint aligha ösmerünk. Megmondjuk mindjárt, hogy miért. Magyarország nagyobb és jelentősebb városainak, s így ezek között Nyíregyháza városának életében is, a vasúti politikának az a nagy erélylyel keresztül vitt tendencziája, hogy a magyar politikai, tudományos, kereskedelmi és ipari élet központjává Budapestet, az ország fővárosát tegye, lényeges, és rohamos fejlődésünknek megfelelően, átmenet nélkül való nagy változásokat idézett elő. A régi vidéki központok, a társadalmi élet lüktetésével, nagy kereskedelmi forgalmukkal, mint ilyenek, megszűntek. A politikai, társadalmi és kereskedelmi élet minden lüktetései oda vezettettek a fővárosba, s ez elvezetésnek az eszközei: a vasutak, az előre fejlődésuek, a szellem és munka, a föld- és kézművesség produktumainak központi telepeit: a vidéki nagyobb városokat, az átmenő forgalom I helyeivé degradálták. Megváltozott a helyzet! Érezzük ezt itt Nyíregyházán is. A városnak és benne e város polgárai jólétének, boldogulásának sok tényezőit mosta el ez a központosítás. Amit elvesztettünk: azt pótolni kell mással! Meg kell ragadnunk mindent, amelynek segítségével megóvhatjuk magunkat a visszaeséstől, sőt biztosithatjuk a lépésről-lépésre való előbbre haladást. Mert a stagnálás, már elmaradás; ez pedig nagyon szomorú dolgot jelent: földeinknek, házainknak, s mindazoknak a kereskedelmi és ipari értékeknek, melyek itt összehalmozódtak, az érték-csökkenését. Azokat az eszközöket, melyek régebbi boldogulásu ik tényezőit pótolhatják, fölkutatni; megszerzésük alkalmát el nem szalasztani: ez az a kötelesség, melyet teljesíteni városunk hatóságának, s az ő működésének irányt adó képviseletnek mandátuma. — Hm, jó képtl magyarok! Csak az nem tetszett neki, hogy az ő tavát nem akarják leereszteni. Hamis egy tó is volt az. Ugy feküdt odaszorítva három nagy homok domb közé, lefolyás nélkül. — Nem lehet, kedfes Kaczagány bácsi, azok miatt a dombok miatt nem lehet. Pedig épen e dombokra voltak büszkék a kókányiak. Dicsekedtek vele u'on útfélén, hogy a legkisebb is magasabb a tokaji hegynél. — Ciináljanak az urak nekem is csatornát. Há egy kis zápor van, ki fut a víz a tanyámig. — Arra a csatornára so'se kerül a sor. — Hálás szívű leszek, — könyörgött az öreg. . . . Legalább vegyék fel . . . várok én szívesen. A mérnökök összenéztek: miért ne tennék m^g neki, — mikor olyan nagyon kéri. Hát papírra tették a kölyök Osimborasszót, meg a tanyát, meg a tavat, hogy gyönyörűség volt nézni. Eltartott a muaka két napig, sőt talán tovább is; mart Kaczagány bácsinak szép két leánya volt. Kurizáltak is a fiuk — mind halálig! Kaczagány bácsi nézte ezt titkos örömmel. . . . DJ aközben nem feledkeztek míg B ichusról semMondják, hogy ez az ur titkos védszentje a mérnököknek s a dugóhúzó a kultuszához tartozik. Én nem állítom, csak annyit tudok, hogy a szíves házigazda már a második hordót fejlesztette csapra. Semmi közüak hozzá, ha különben a dolgok fejlődésével meg van elégedve. Pedig meg volt elégedve. Hamisan kacsingatva morzsolta a fogai között: — A kedves, jó fiuk! Azonban következett az idő, hogy elbúcsúztak a mérnökök. Kaczagány bácsi várta őket vissza. (No, nem ép a kedvesség okért.) DJ csak nem jöttek. Kiépült a völgyben a recipiens is, pompásan folydogált le rajta a víz. Az öreg Kaczagány szívszakadva várta a mérnököket, A nagy lovaslaktanyának városunkban való létesülése ez eszközök egyik leghatalmasabbjául régóta megösmertetett. Hála Istennek, túl vagyunk már azon, hogy erre szót, papirost vesztegetni kellene. Lehetnek ellenesei, de a létesítés pénzügyi és adminisztratív kérdéseinek sikeres megoldása, azt hiszszük, ezt a kis ellenvéleményt is meg fogja győzni. A honvédelmi miniszter legújabb leiratával, hogy a város, a kaszárnyához való nagy gyakorló térről is gondoskodjék, hatalmas lépéssel viszi előre és öregbíti reményeinket, hogy a laktanya-építés kérdése városunkra nézve kedvezően fog megoldásra jutni. Oda fönn, t. i — mint mondani szokták — az irányadó körök akarják — úgy látszik — hogy Nyíregyházán, hol lovasság elhelyezésére ós gyakorlására rendkívül kedvezőek a talaj-viszonyok — a lovas laktanya megépüljön, rajtunk, — t. i. a városon — sem múlik a dolog, s így csak a hatóságnak erélyére és ambicziójára, s a nemes képviselet bölcs útmutatására s az eszközök okos megajánlásában való áldozatkészségére van szükség, hogy minél előbb, s a városra nézve mentül előnyösebb feltételek mellett valósuljon meg ez a kaszárnya-épités-kérdés, melyhez e város, s e város polgárai előre haladásának oly sok biztositéka fűződik. Első sorban a képviselet az, melynek elhatározásaitól a fontos ügy helyes megoldása függ. E képviseletben, bár nem épen a kívánatos mértékben, de azért elég nagy intelligenciális erő van ahhoz, hogy a kaszárnya-épitéssel együtt járó előnyöket és terheket mérlegelve, a helyes utat eltalálja. Ha a képviseletnek amaz elemei, kik ott a szellemi intelligenciát képviselik, a mandátum elvállalásával magukra vett kötelességek teljesítésétől nem idegenkednek, s nem vonják meg tanultságukat és tapasztalataikat a képviselet tanácskozásaitól, akkor nemcsak a laktanya épités kérdésében fog lehetni a képviselet e város polgárai valódi érdekeinek előbbre vivője, de sok más igen fontos kérdésekben is, melyek részint már fölvetődve, részint pedig a közel jövőben előkerülve, mindannyiunk jólétének s a város előrehaladásának hathatós eszközei. Jotékonyság. (Vége.) Nagyon meghatva e nem remélt megtiszteltetés által, a következőket válaszoltam. Tisztelt hölgyeimi Valóban alig tudom a belém helyezett bizalom és megtisztelő ajánlat folytán elérzékenyült szivem hálás érzelmeit kifejezni. Ha szerénységemben egy olyan embert vélnek felismerni, aki tisztán szive sugallata után indulva, a legőszintébb odaadással, ha kell önfeláldozással küzd a humánus irány érdekében; ht önök t. hölgyeim azt hiszik, hogy az ily nemes czél szolgálatában teljesítendő fáradozásokat mindenkor és minden körülmények között a legkedvesebb kötelesség érzettel vállalom magamra; ha végül meg vannak győződve a felöl, hogy ilyes megtiszteltetésekuek ellent állni, vagy azokU gyengeségemre és érdemesebb egyénekre hivatkozva, magamtól elhárítani nem szoktam: biztosítom önöket t. hölgyeim, hogy nem csalódtak. Küzdeni azért, ami közérdek; harczolni azért, ami szép és nemes; cselekedui olyant, ami boldogító: mindinkor a legszebb és mint társadalmi lényhez legillőbb kötelességnek ismertem el. de csak nem jöttek. És amint folydogált a víz a recipiensen, apadni kezdett a tó a tanya előtt. Ba is nőtt a fenék illatozó ftuel, de a mírnökök nem jöttek. Még várt reájuk egy k«ves ideig s aztán — lekaszáltatta a füvet. E percztől kezdve elkeseredett szíré a Nyírvíz ellen. — Oitoba girbe-gurba árkok. Csak a terhünk lett nagyobb vele. Persze, hogy be kellene tölteni az egészet. Nem is jöhet ugy el a ctatorna mellett, hogy eszébe ne jussoa, milyen hétor-zágra szóló, híres lakadalmat csapott volna akkor, ha az a két mérnök . . . Es odaszól£mérgesen a kanálishjz: — Hogy a czicza rúgjon meg I Én a XIX. század gyermeke vagyo'i. Nem hiszem, hogy az átoknak foganatja lenne. DJ jaj, ha ez az egy beteljesednék. . . . 2. Az optimista. Ismerik öaök Feri bácsit? Az égési vármegye Feri bácsiját? A mi Feri bácsinkat, aki nem is szabolcsi família, mégis ugy szeretjük, olyan büszkék vagyunk rá, mint — no igen, mint »az hires, nevezetes Toldi Miklósra, < akit a megye historikus ii főispánunkká tettek, anno nem emlékezem hányban, Megszerettük Feri bácsit, pedig bölcsőjét ott ringatták valahol a Grünw tld megyéjében, csöndes, kis faluban, fenyves erdő alján, zugó patak partján. 0 inan hozta magával a reformokért rajoagó ifjúi hevet és a feleségét. (Ez ugyan nem tartoznék szorosan idi, de hát tudják ... a történeti hűség kedvéért.) Nem volt az a közügy, amiért ő ne lelkesült volua; mindenütt, a hol az ilyesmit a vármegyén elintézni szokták : zöld asztalnál, kaszinóban és a pletykapadon. Kisdedóvó, közkórház, népiskola, rongyos egylet benne találtak a legbuzgóbb pártfogóra. A lelenc.ekért is csak azért nem szónokolt, mert félt a feleségétől. Nem hiszem; mondják.