Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1889-02-10 / 6. szám

Melléklet a „IVyírvldók" 6-ik számához. Van-e lélek-emelőbb tudat a világon, inint az, hogy ót tettlink, hogy enyhítettünk embertársaink nyomorán, hogy vigasztalással illettük a szerencsétleneket ? Létezik-e oly cielekedei, mely nagyobb hálára kötelezné a boldogtalant, mint az, mely felszárítja a lelki és testi fájdalom szülte köuyeket? Nem ! K

4pzeljenok maguk elé egy ártatlan gyeruaekarczot, amelyre kiült a nyomor, az a szivet hasogató kóros sáppadtság. Képzeljenek magul: elé egy a kegyetlen hideg áldozatául odavetett és a kinos vonaglástól gyötört teremtést, amint kékülő testecskéjét alig födi itt ott egy nyomoru«ágos rongydarab. Nemde lehetetlen, hogy az ember szive össze ne szorulna; lehetetlen, hogy a rideg közönyösség kérge le ne f slenék róla és el ne telnénk a szánalom érzetéve). Mmd ebben együtt érzek önökkel, és együtt is fogck önökkel a jótékonyság érdekében erőm és tehetségemhez mérten cselekedni most és mindenkor. Dj azon tisztet, amelyet az imént felajánlottak, meg sem fogadom el. Megmondom miért? Hogy át vannak hatva a jótett magasztos voltától és átérzik annak erkölcsi szükségét, arról meg vagyok győződre, de hogy nem helyesek azon eszközök, nem azon módok, amelyekkel ezen hálára kötelező szándékaikat keresztülvinni óhajtják, hogy a jótéteménynek, ilyen gyakorlása által nagy részben lerontják a czélt, arról ismét meg vagyok győzőche. A jótettuek emeli értékét az, ha rejtve cselekedjük, de semmi esetre az, ha mulatságunk árán, vidám kaczaj és csapongó jókedv közepette gyüjtjük a szegények filléreit, hangos reklámot bocsájtva előre, a jótékonyság szűzies tisztaságát bemocskoló hirdetményekkel. Mert t. hölgyeim, elhagyatva, véginségben lehelni ki lelküuket, nem oly keserű, mint a megalázó jótétemények folytonos nyomása alatt élni. Megengedem hogy jóságukkal hálára kötelezik a szegény gyermeket és eloszlatják arczárói a sáppadtságot, de gondolj ik meg, hogy a most vidámnak látszó arczon elömlő pírt nem az öröm, hanem a megalázás érzete támasztja, hogy ez csak a szégyen pírja. DJ önök t. kölgyeim másként cselekesznek. Társas összejövetelt, táncz uulatságokat, vidám társasjátékokkal egybe kapcsolt estélyeket rendeznek — a &zegények érdekében, hogy t. i. annak lezajlása után, a táncz kéjes mámorától még kipirult arczczal, rongyokba foszlott bár drága toilettjeikben menten fölkeressék a szegényeket a kunyhóban és hogy ott a kegyelet, az emberi jószívűség gyűjtötte, de a parfümtől még most is illatozó kenyeret köztük kiosztogassák. Ez t. hölgyeim nem jótékonyság, és ilyen eszkö zökkel jótékony czélt elérni nem lehet. Ha tisztin a toilette és minden egyébb a báli mulatságoknál nélkülözhetetlen fényűzés költségeit összerakva, ezzel segélyezik a szegényeket, és azt is csak úgy nyújtják át, hogy ne kelljen nekik pirulniok, akkor jót tesznek és igazi hálára kötelezik a segélyezetteket. Mulassunk és vigadjunk t. hölgyeim, de ne jótékony czélból, hanem c-upán azért hogy mulassunk, akkor szívesen vállalok el oly tisztet, miut amilyennek meg tisztelni óhajtottak. Egyebekben podig biztosítom önök iránt való jóakaratom és hódolatomat. Egy virgoncz utczai gyermek bizonyára egy jó kemény hóbombával tisztelte meg ablakomat, amelynek hat gos zörrenésére hirtelen fölijedtem. Körültekintve, szobámat csak egy jóságos utczai lámpa világitá be csupa könyörületből, miközben künn még egyre esett a hí. lfj» Bólits József. UJD05SÁG0K. A trónörökös halála. Szabolcsvármegye s Nyíregyháza város közönsége is méltó gyászszal vett részt az országos szomorúságban, melyet Rudolf trónörökös tragikus halála mindannyiunkra borított. A temetés napján 5-dikén, kedden d. e. a helybeli r. kath. templomban gyász-requiem volt, melyen ft. Vértár Istvín esperes-plébános celebrált. A gyászmisén az üj eszme volt a Nyírvíz társulat, uj és népszerűtlen. Feri bácsi egészen magáévá tette, buzgott, lelkesített, ellenségeket békített, híveket toborzott. Neki ugyan nem volt egy talpalatnyi földje sem, de mikor maga előtt látta Szabolcsvármegyét: csatornák szelik kereez'ül-kasul, hatalmas védgátak őrzik a Tisza árja ellen, pompás kőutak, alagcsövezett szántóföldek ... egy magyar Hollandia! Ilyenkor arcza kigyulad' s mindazt, amit esak elmondani nem tudott, de megértetni ugy szeretett volna, belefoglalta e szívélyes szavakba: B irátom! Barátom! Aggódva, félve figyelte meg az ügy minden fordulatát s midőn végre az ige testé lett, ki volt boldogabb mint Feri bácsi? örák hoszszat elálldogált a csatorna hidján gyönyörködve a hömpölygő, piszkos áradatban. No, legalább nem fulad már ezután az országúiba senki Szabolcsvármegyében. — Ezelőtt sem fulladt biz az, — de ha már igy esett jól Feri bácsinak ! Egyszer meghallotta, hogy egy mérnök megházasodott. Mag n kívül volt örömében. Ugy fogdosta el az utczán járó-kelőket: — Ah, ah. barátom! Derék! D.rék! Szegény Feri bácsi egészen szerelmes lett a Nyírvízbe. Pedig, ha tudta volna. . . . Gyönyörű tavaszi délután volt. A napsugár csillogott a torony fedelén, a gyönge szellő valami kedves illatot hozott magával, oly illatot, mely kellemesebb, mint a bibliai myrrha. Tudják-a mi az? A gőzölgő fold illata. Feri bácsi kisétált a mezőre. El volt már olvadva mindenütt a hó, csak a domb oldalak hajtásaiban csillogott még itt-ott ogy fehér foltocska. A puha nedves talajban már látszott a fü/ek pirosló hegye. Sehol semmi nesz, csak egy-egv felrebbent varjú törte meg a csendet egyhangú lármájával: kár ! kár 1 Kicsiny, keskeny árok szelte ketté a mezőt. Feri bácsi odasietett gyönyörködni. Zavaros, piszkos víz folyösszes állami, megyei és városi hatóságok, valamint a helyben állomásozó tisztikar testületileg jelentek meg. Délután a temetés ideje alatt az összes üzletek zárva voltak. * * * Szerdán d. u. 5 órakor az izr. statusquo bitközség imaházában ő cs. és kir. Fensége Rudolf trónörökös elha'álozása alkalmából gyász-istenitisztelet tartatott, melyben a kir. törvényszék testületileg, élén Megyry Géza törvényszéki elnök úrral, a polgári hatóságok, a helyben állomásozó katonai parancsnokság és a városi intelligencia vettek részt. Az imahely s oltár feketével volt bevonva, a csillárokról s oltári gyertyákról gyászfátyol lengett le. A hitközség rabbija héber nyelven egy gyászimát mondott, utána a hitközség kántora teljes énekkarral gyászdalt énekelt, melynek elhangzásával a gyász-istenitisztelet véget ért A vármegye résxvéte. Rudolf trónörökös elhunyta alkalmából Zoltán János alispán a vármegye közönségét e hó 12-dikére rendkívüli közgyűlésre hivta össze. A közgyűlésre szóló meghívó a következő: Minden igaz magyar embert lelke mélyéig megrendített a csapás, mely ő cs. és k. feusége Rudolf trónörökös halála által szeretett koronás királyunkat, s nem kisebb mértékben hazáukat sújtotta. Ily csapással szemben Szabolcsvármegye közönsége nem maradhat néma. Hogy tehát ez iszonyú veszteség feletti érzelmeinknek kifejezést adhassunk, Szabolcsvármegye közönségét folyó évi február hó 12-dik napjának délelőtti 10 órájára Nyíregyházára reudkivüli közgyűlésre ezennel meghívom. Nyíregyháza, 1889. február 4. Zoltán János, alispán. * * * Rudolf trónörökös ő cs. és kir. Fensége váratlan bekövetkezett gyászos elhunyta alkalmából, a nyíregyházi ág. ev. eyház is, a kegyelet adóját lerovandó, s a mélyen megszomorodott Apa Király ő Felsége iránt érzett legőszintébb részvétének kifejezést adandó, /. ívi február hó 12 ik napján d. e. 11 órakor templomában gyász isteni tiszteletet fog tartani. — A nagy lovas-laktanya ügyében városunkban járt a hét elején Szulcup Adolf Kassa városi főmérnök, ki a laktanya terveit készítette, s résztvevén a laktanyabizottság legutóbbi ülésében, előterjesztette véleményét a további teendőkre nézve. A bizottság a legközelebb tartandó képviseleti gyűlés elé jelentést fog tenni a laktanya épités ügyében. E fontos kérdésre vonatkozólag jelenth tjük még, hogy a VI. hadtest pirancmokság értesítette a városi hatóságot, miszerint a tervek a közös h (düíyminisztortől oda már leérkeztek s azonnal átadattak Szukup főmérnöknek, a szükséges változtatások és pótlások keresztülvitele czéljából. — Bazárt népiskolák. Városuukban a kanyaró oly nagy mértékben fellépett, hogy a városi hitóság az öszszeb elemi népiskolát e hó 5 d kétél számítva 14 napra — a közegészségügyi bizottság javaslata alapján — bezáratta. Megnyugtatásul külöuben közölhetjük, hogy bár a járvány nagymérvű,ugy hogy minden iskolából 30—40 gyermek hí nlós, de egyszersmind oly szelid lefolyású is, hogy a betegség áldozatául még e^y gyermek sem esett. A tanyai iskolákra, minthogy azok külön külön izolálva vannak, a 14 napi bezáratás ki nem terjesztetett. — Nyíregyháza város képviselő testülete e hó 15-dikén, azaz pénteken délelőtt közgyűlést tart. — Az ötödik honvéd huszár ezred II ik oszálya harmadik századának városunkban való elhelyezése végett szükséges építkezések megállapítása végett Zoltán János alispán a vegyes küldöttség polgári tagjait, saját elnöklete alatt, Koczok László kir. főmérnök, egy városi orvos és egy építész személyében már kinevezte. A küldöttség e hó 27-dikén tartja meg ülését a városháza nagytermében. — Lépfene a lovak között. Dessewjfy Aurél grófnak szentmihályi birtokán a lovak között erős lépfenejárvány ütött ki. A veszedelmei betegségnek idáig 15 dirab értékes ló esett áldozatául, köztük egy állami ménló is. Hét darab ló hatósági uton bunkóztatott le, s a dogáljt a fenekén, apró jégdarabokat, giz gazt sodorva magával a rtcip'ens fele. Dd nini, a csatorna oldal hasadékából számtalan helyen szivárog a víz, néhol egészen ív alakban szökken elő, gyorsan tűnő g)üküket verve a habok között. Fari bácsi nézte, nézte, elgondolkozva és eszébe jutottak a gyermekkor emlékei: a kis forrás fent a hegyoldalán, fenyves erdő mélyén, hol annyiszor játszott vidámau, jókedvvel s amikor eltikkadt . . • Egyszer esak lehajlik s tenyerét oditartja a csatorna oldal hasadékához s szürcsölni kezdte a vizet. Gyorsan talpra ugrott és büszkén, egész termetén felegyenesedve kiáltotta ki a mezőbe: — Vizet találtam, forrás vizet! Ő nem volt olyan, miut Stanley, vagy akár csak New on, akik ha valamit felfedeztek, mindjárt könyvet irtak róla. Nem, ő titokban tudta tartani. Másnap titkos mouologon kapta a felesége Feri bác it, amint egy zöld üveget a világosság fele tartva motyogott magában: — Ezek a benne úszkálok bizonyosan ásványos vegyi alkatrészek. (Emlékezett az öreg ur, hogy a szolyvai vísben is látott olyat.) De azt már cem állhatta kérdés nélkül, mikor a pinczében egész csoport olyan zöld üveget látott ví-.zel teletöltve. — Te Feri, minek neked ez a sok üveg? — Hallgass, asszony, nagy dolog lesz még abból. Az asszony csak a fejét csóválgatta rá és nagyot sohajtott: — Szegény öregem, bizonyosan megbolondult. . . . Szokatlan komolyan lépeget Feri bácsi egy délután a városháza fele. . . . Igen, a forrás száját kibővítettem, medencét építtetek erős, beton fallal, s mikor a munka készen lesz ... a városnak prezentelem. Abban hagyhatják az ártézi kut furrását: lesz bőven jó, egészséges, ivó : szentmihályi uradalom összes ló és marha állománya szoros zár alá vétetett. Az elpusztult lovak darabonkiüt 400—G00 forintot értek. A lebunkózott lovak értéke hatóságilag fölvétetett s a törvény értelmében az érték fele erejéig állami kárpótlás lévén megállapítva, a becslés eredménye a földmivelésügyi miniszteriu nhoz fölterjesitetett. A becslés ellen különben a gróf felebbezést is jeientett be. A lóállománybin még most is vanuak lépfene-beteg lovak, 8 egy állami állatorvos állandóan a majorságban tartózkodik. A járvány továbbterjedését ugy látszik sikerült megakadályozni. — Apagyi Viktor és társai, t.i.édes apja Apagyi Barnabas es neje szül. Zorkóczy Kornélia bűnügyében e hó 5 dikén tartatott meg a végtárgyalás a helybeli kir. törvényszék előtt. & vegtárgyalás, szereplőinek társadalmi állásánál s magának az esetnek érdekességénél fogva in általános figyelmet keltett s a második volt már e bünügyben, mert az első vegtargyalás alkalmával a törvényszék a vizsgálat pótlását rendelte el, nevezetesen arra nézve, hogy a szentgyörgyábrányi postánál elkövetett sikkasztások mely időben kezdettek meg, s hogy menuyi az e'sikkasztott összeg, s vegre szükfégét látta a törvény szók annak is, hogy Apagyi Barnabás elmebeli állapota orvosilag megvizsgáltassék, s beszámithitósága ennek eredmóuye alapján megállapítható legyen. A második végtárgyaláson a büntető tanács Nagy Laj os elnöklete alatt Horváth Bálint és Bige Sándor szavazó-bírákból alakult meg. Jegyző Zsindely Ferencz volt. A vádhatóságot Hrabovszky Aurél kir. alügyész képviselte. Apagyi Viktor és neje védőjeként Kovách Zsigmond, Apagyi B rnabás védőj >ként pedig Halasi János ügyvéd jelent meg a végtárgyaláson. A nagyváradi m. kir. postaigazgatóságot Buhl Emil posta-felügyelő képviselte. A végtárgyalás több újonnan beid zett tanú kihallgatásával vette kezdetét. Fontos volt ezek között Bujdosó Ferencznének, Apagyi Barnabás régi cselédjének a vallomása, ki megerősítette, hogy azt a piros bőrtárczát, melyet as Apagyiéknál megejtett házkutatás alkalmával megtaláltak, 615 forint tartalmával együtt, Apagyi Yiktorné — Zorkóczy Kornélia rejtette el. Ő és a többi tanuk is igazolták ezeo kivül azt a körülményt is, hogy az öreg Apagyi Barnabás soha pénztárczát magánál nem hordott. Buhl Emil posta-felügyelő a tényleges hiányról s a sikkasztások keletkezésének időéről tett részletes jelentést. E szerint az elsikkasztott összeg 6055 forint 89 krajczár s a sikkasztások hosszú sora 1888. márcziusában kezdetett meg. Az orvosi szakvélemény, melyet dr. Baruch Mór törvényszéki orvos dolgo ott ki igen jelesen, 8 dr. Jósa András és dr. Trajtler Soma vizsgáltak fölül, az öreg Apagyi B rnabást gyenge elméjűnek jelenti ki. Ennek fölolvasásával s a tanuk meghiteltetésével véget ért a bizonyító eljárás. A vád és vedbeszédok másnap, azaz 6 dikán mondattak el. Hrabovszky Aurél kir. alügyész élénk színekkel domborította ki e büuttetnek úgy társadalmi hátterét, mint ama büutető-jogi meghatározásokat, melyek ez ügyben a sikkasztás, közokirat hamisítás, csalás, és a bűntettben való segédkezés ismérveit megállapítják, s mind a három vádlottra kimondatni kérte a bűnöst. Apagyi Viktor és neje képviseletében Kovách Zsigmond tartott védbeszédet; Ap gyí Viktor külömben maga is élt az önvédelem jogával, s valóban rendkívüli ügyességgel és nagy routinnal csoportosította össze a mentségére szolgáló körülményeket. Önvédelme is, természetesen, ép ugy mint egész magatartása a végtárgyalás folyamán, merev tagadás volt. Apagyi Barnabás védője; Halasi János ügyvéd igen szép beszédet mondott szerencsétlen védettje : az öreg Apigyi Barnabás érdekében. A törvényszék 6 dikán délben hirdette ki az Ítéletet, mely szerint Apagyi Viktor cialás, kizokirat-hamisitás és sikkasztás bűntettéért (ez utóbbi birói zár alá vett tárgyak eltulajdonítása folytán) 5 évi fegyházrí, neje szül. Zorkóczy Kornélia pedig mint sikkasztás és csalás bűntettében bűnsegéd 8 havi börtönre itéltetettt. Apigyi Viktorra ezen kivül 6 évi, Zorkóczy Kornéliára pedig 3 évi hivatalvesztést is mért a törvényszék. Apigyi Viktor büntetéséből 6 hónap a vizsgálati fogság által kitöltöttnek vétetik, Zorkóczy Kornélia büutetése az ítélet jogerőre emelkedésétől veszi kezdetét. Apagyi Barnabást, minthogy az orvosi vélemény alapján, mint gyenge elméjű, belátási, akaratelhatározáei és cselekvési képességgel nem bírhatott, a törvényszék fölmentette. Hrabovszky Aurél kir. alügyész mind a három víz. ... A halálozás legalább is 80%-kal esni fog . . . és ezt nekem köszönheti a hálás utókor. . . . Ah igen, a hálás utókor. És Feri bác-i megtörölte gyöngyöző homlokát. — Nincsenek itt az urak, János? — Na mindegy. Látja kend ezt a két üveget? Forrás víz van benne. A János bajusza nagyot rándult a »ví<« szóra, de azért illedelmesen válaszolta: — Értem, kérem aláson. — Dehogy érti, hat ökör kend ahoz, János. — Értem, kérem aláson. — Na hát ezt a két üveget ... De nem mondhatta tovább, mert épen e perezben rontott be a fürge aljegyző. — Mi jót hozott nekünk Feri bácsi? — Vizet, öcsém, forrás vizet! Ott gyűjtöttem a csatorna oldalán. Kóstold meg. Nagyszerű víz, pompás víz. . . . — Az ám! Amint eresztik a mocsárokai, a gyors folyás, meg az erős uyo nás miatt bugygyant ki a ííz a csatorna oldalár. Egy kicút ugyan megszűrte a föld, de azért mocsár biz ez : valódi hamisítatlan Nyírvíz. Feri bácsi komolyan néz végig a két fiaskón: — Nyírvíz? Hm! hm. . . . Azzal ugy vágta fö'dhöz, hogy ezer darabban repült szerte-széjjel. A többit is mind beeregette a kútba — titkon éjszaka. Meg ne tudja valahogy az asszony ! Nem is tudta meg az »9llenzék« egészen addig, mig el ne.n beszélték neki. Akkor sem szólt egy szót sem. C.ak amikor a piradic-omos üvegeit kereste, csóválgatta meg szelíden galambősz fejét : — Na lám, az az ördöngös Nyírvíz. . . . Miklós,