Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1889-09-29 / 39. szám

N Y I Ií V I D É K." levert vakolat szinte gödörbe hordandó és betemetendő; az istállóban található széna, szalma és szálas alom tele pedig megégetendő s ugyancsak ezeu eljárás követendő az istálló padlásán található takarmány nemitekkel. Ezek után következik a tulajdonképpeni fertőtlenítés s ez pedig a legczélszerübben a képen történik, hogy a betegségen átesett állatoknak és tárgyaknak lemosása czéljából az ujabban felfedezett és a legjobb fertőtlenítő hatású szernek bizonyult „Creolin" oldato: (egy kilogramu Creolin 6 liter vizre) elkészítjük, s ezen oldattal azután az állatoknak végtagjait és farkát be nedvesítjük és ledörzsüljük, a lemosástól felmaradt folyadék pedig a jászol, hidlás istálló oszlopok, szekérrúd és a jármoknak megmosatására felhasználható, mindezek megtörténtével az istálló falai betapasztandók és kimeszelendők. A szóban lévő „Creolin" Engel Zsigmond gyárosnál Budapesten N. Korona utcza 26 sz. a. rendelhető meg, s ennek előnye a karbolsav és más fertőtlenítő szerek felett abban áll, hogy biztosau fertőtlenít és mérgező hatása egyáltalában nincsen; más előnye pedig az, hogy 1 klgram creolin csak 1 frt 10 kr, míg a 100% karbolsav 2 frt 60 kr, továbbá hogy karból és más fertőtlenítő szerekkel mérgezés veszélye nélkül az állatoknak testét ugy, hogy az fertőtlenítve logyen, megmosni nem lehet. A biztos siker elérése czéljából fertőtleuitési czólra creolinból annyi fél kilogramm szükséges, a hány drb szarvasmarhának vagy a hány 10 drb juh vagy sertésnek fertőtlenítése czéloztatik. Debreczen, 1889, szeptember hó 20-án. Dankó István, állami állatorvos. ' 1- Szabolcsvármeqye alispánjától. 1889. A járási főszolgabíró uraknak. A m. kir. belügyminiszternek a községi tűzfecs kendők beszerzése tárgyában 54,597/89. sz. a. kelt rendeletét másolatban alautjegyezve közhírré tétel s megfelelő intézkedés végett kiküldőm, Nyiregyháza, 1889. szeptember hó 24 én. Angyalossy. 54,594/11. szám. Magyar királyi belügyminiszter. Körrendelet. Tudomásomra jutott, hogy az országnak némely községei az 53,888/88. sz. tűzrendészed kormányrendele8-ik §-ában felsorolt tűzoltószereket 82,502/88. sz. körrendeletben foglalt figyelmeztetés daczára nem közvetlenül magokkoz a hazai tűzoltószer-gyárakhoz intézett megrendelés folytán, hanem utazó ügynökök közvetítésével szerzik be, továbbá, hogy némely községi elöljáróságok a megreudelt tűzoltöszerekről kötelezvény helyett váltókat állítanak ki, melyek forgalomba hozatnak, mielőtt még maga a kérdéses tűzoltószer, melyről a váltó kiállítva vau, a község által tényleg átvétetett volna. A tűzoltószer beszerzésére kötelezett községekuek jól felfogott érdeke kötelességemmé teszi, hogy hivatali elődömnek idézett rendelete kapcsán s aunak kiegészítéseként a magam részéről a következőkben rendelkezzem. A mi először is az ügynöki közvetítést illeti, arra semmi szükség uincs, miután az idézett reudeletbeu felsorolt gyáros czógek épen az ügyuöki közvetítés kizárása esetén helyeznek kilátásba árkedvezményeket, minél fogva az ügynöki közvetítés nemcsak szükségtelen, de a megrendelő községekre anyagilag hátrányos is, miutáu ez esetben a különben a községekuek biztosított árkedvezmény százalékot az ügynöki jutalék emészti fel. Magok a községek érdekében elrendelem azért, hogy az ügynöki közvetítés jövőre teljesen kizárassék, vagyis hogy a községeknek utasításul adassék, miszerint tűzoltószer szükségletük beszerzéseinél jövőben bármiféle ügynökkel alkudozásba bocsátkozást szigorúan kerüljék, ellenkező esetben a községi elöljáróság felelősségre fog vonatni. A törvényhatóság feladatát pedig ez irányban az képezendi, hogy egyfelől a községi elöljáróság eljárását ellenőriztesse, másfelől az ügynöki közvetítések megakadályozásáról a legerélyesebben gondoskodjék, nagyobb mérvű visszaélés esetén pedig hozzám jelentést tegyen, A „NYÍRVIDÉK" TÁRUZÁJ A. Távozzatok! . . .*) Távozzatok! ... ne bántsátok ! . . . Nem látjátok milyen beteg : Én virasztok — álmatlanul Jó hitvesem álma felett. — Nézzétek csak milyen szelid, Milyen derült arczulata Mint a csermely, mikor bele A part virágot hullata. Nézzétek csak miut moíolyog, Kólám, felőlem álmodik, De mért a könny szemetekben, Mért oly leverten álltok itt I ? Miattam könnyeztek talán, Hogy férjem oly nagyon beteg, Száuakoztok sorsom felett S azért olyan bus szívetek ! S mit beszéltek, mi vagyok én I ? Gyilkos v»gyok, azt mondjátok I ? Nézzétek mily szépen alszik, Nem csalt ő meg! nem látjátok !? * * * Mi zug ott künn oly rémesen ? . . . Kinek szól a halál harang? . . . Ugy borzadok ugy rettegek, Lelkemig hat be ez a hang. S mi az ottan olyan sötét És fekete mint a pokol, Miért sírtok, mért könnyeztek, Arczotokon lánit honol. *) Felolvastatott a t.-löki olvasi-kör szept. 21-iki esté'yén. Miután továbbá az idézett körrendeletben az is jelezve volt, hogy a tűzoltószergyárosok alispánilag láttamozott vagy alispáni hivatal utján tett tömeges megrendelés esetén a lehető legmesszebb menő fizetési árkedvezményekre hajlandók, miután továbbá a tömeges megrendelés arra is több biztosítékot nyújt, hogy a tűzoltószer az előírt minőségű s kifogástalan leend, felette kívánatosnak tartom, hogy a községek szükséglete egyesítve, s lehetőleg nyilvános pályázat utján sze reztessék be. Mihez képest felhívom a törvényhatóságot, hogy a községeket a tűzoltószerek ily módon való beszerzésének előnyéről világosítsa fel, azou községekkel szemben pedig, melyek a törvényhatóság által kitűzött illetőleg kitűzendő záros határidő alatt az előirt tűzoltószereket beszerezni elmulasztják, ily irányban intézkedjék. A mi végből a panaszolt visszaélóseklegsulyosabbikát, a községi elöljáróságok által a községek uevében kibocsátott váltók kérdését illeti, kijelentem, hogy a váltókötelezettség a községre nézve terhes szerződést képezvén, a községi elöljáróság a községre nézve kötelező váltót csak abban az esetben bocsáthatna ki, vagy fogadhat el, ha erre a képviselő testület által határozatilag feljogosittatuék s a képviselő testület ez iránti névszerinti szavazás melletti hozatalt igénylő határozata a törvényhatóság részéről is megerősíttetett volna. Miutáu pedig a községi vagyon és háztartás hatósági felügyelet alatt áll, és igy hitelbiztonsági tekintetből a községi költségvetésekkel eléggé biztosított jogügyletekre nézve a községekkel szemben váltóra szüksége uincs, szigorúan utasítom a törvényhatóságot, hogy a községek által netán kötendő ilynemű váltóügyletekhez jóváhagyásukkal ne járuljanak s egyáltalán vagyonfelügyeleti jogukból kifolyó kötelességüknek ismerjék a községeket megóvni attól, hogy a váltóügyletekben többnyire járatlan községi elöljárók egyes utazó ügynökök által tévútra vezetve, a községeket a rájok könnyen veszélyessé válható váltókötelezettségbe besodorják. E czélból kellően uyilváuosságra hozandó, hogy a községi elöljáróságok által törvényhatósági előleges jóváhag yás nélkül elfogadott váltók a községi pénztár terhére érvényesíttetni nem foguak, sőt ezenkívül az illető elöljárók fegyelmi leg a legsúlyosabb felelősség alá fognak vonatni. A mennyiben pedig egyes községek elöljárói akár járatlanságból, akár ügynökök által tévútra vezetve, a községek uevében jóhiszeműleg, de törvényszerű felhatalmazás nélkül már váltókat fogadtak volna el, ide vonatkozólag elrendelem, hogy ezeu már elfogadott vá tók a községi péuztár által csak az esetben fizettessenek ki, ha az értékükuek megfelelő tűzfecskendők tényleg kifogástalanul át is vétettek ós ez az illető járás főszolgabirája által igazoltatik; ellenkező esetben a váltónak a községi pénztárból való kifizetése megtagadandó, a váltó nem a község uevében aláirt gyauánt kifogásolandó, a fizetési kötelezettség pedig annak jogtalau kiállítóira hárítandó. Elvárom a törvényhatóságtól, hogy a törvényhatóság területén levő községek érdekében az alispán, illetőleg a főszolgabirák utján a legszigorúbb felügyelettel lesz az iránt, hogy jelen rendeletem intézkedéseinek pontosan elég tétessék s nem ad alkalmat arra, hogy jelen rendeletem érvényesítése érdekében szigorúbb eszközökhöz nyúlni legyek kénytelen. Budapesten, 1899. évi szeptember hó 9-én. Gr. Teleki. 149. E. B. —1889 Szabolcs vármegye erd. albiz. Budapest főváros erdészeti albizottsága 35 sz. a. az erdőtermények elárusitása tárgyában kelt hirdetményét megküldi. Ha'ározat. A hirdetmény a hivatalos lap utján a járási főszolgabirák, Nyiregyháza város polgármestere és a községek elöljáróinak közhirrététel végett tudomására hozatik. Hah I koporsói mit ak. rtok ? Jó férjemet tenni bele, Éltem, minden boldogságom Temetiiétek-é el vele I ? Hű férjemet tnnui bele 1 . . . És miért őt? . . . Ürült dolog! Tapintsátok I . . . hallgassátok Ez a szív még meleg . . . dobog. Éu ápolom ... ti menjetek . . , Gyógyirt, balzsamot hozzatok, Megkö:zöni ha fel gyógyul — Távozzatok ! távozhatok I — Káposztás István. A négy ló. — Divatos történet. — Rá lett perditve a dob harmadszorra is az ősi kaslélj udvarán, midőn az addigi uradalmi fiskális ur ráígért a helybeli árendás UHgy boszuságára az uraság négy hintós lovára 400 forintot. E pillanattal fogva az ahó és felső sziléri Sziléry urak 4 hintós lova csak az addigi uradalmi fiskális ur kegyes jóindulatából tette meg a/t is, hogy a mindt néhől kikopott uraságot beszállítsa a legközelebbi városba kataszteri becslő biztosnak, mert hát az ur»B>;gok rendesen olyr.ukor szokták a földeket »megljecsüln:«, mikor kil.opik a talpuk alól a maguk ősi i irtoka. Meg is látszik a négy lovon az illő komolyság, szouioiusag. Lehet ugyan, hogy ebbb a komolyságba bele jaiszik egy kis koplalás tájó emléke is, annyi azonban mindenesetre bizonyos, hogy az a négj ló nem tánezol, ticzánkol most ugy, miut ahbiu a bo'dog időben, midőn most csuk néhány éve is a legközelebbi állomástól azt a gj önj öi üspges szép kis ballettánczoMiét, az annyira csu dált Halmosi Irrná' hozta hizi az aggleg. uységben éiő nagyságos nr legnagyobb gyöngörűségére. Miről a „Nyírvidék" hivatalos lap szerkesztősége a hírdetménynyel, a debreczeni kir. adófelügyelóség ezeu határoz tton értesíttetnek. Nyiregyháza, 1889. szeptember hó 26. Vidovich László, albiz jegyző. 35/1889. erd. biz. szám. Hirdetmény. A főváros területén gyakrau előforduló erdőkárositási esetek megakadályozása czéljából a nagym. in. kir. belügyminiszter ur, a fővárosi közigazgatási bizottság fölterjesztett javaslata folytán, 1888 évi szeptember hó 7-én 59,128. sz. a. kelt s a főváros közigazgatási bizottságához intézett leiratával, a földmivelés-, ipar és kereskedelemügyi m. kir. miniszter úrral egyetórtőleg, az erdőtörvény (1879. XXXI. t. cz.) 115. §-a alapjáu elrendelte, hogy a főváros területén elárusiiás alá kerülő valamennyi erdei termék eladása és vétele csak azou föltétel alatt eszközölhető, ha az eladó, az eladni szándékolt erdőtermék jogos szerzését, az erdőtermék birtokosa által (kitől azou erdőterméket szerezte), az idézett törvényszakaszban meghatározott módon kiállított és az illető községi elöljáróság által láttamozott bizonyitványnyal igazolja. Eme kivételes intézkedés folyó 1889. évi szeptember hó 1-éu lép életbe. A bizonyítványban körülírandó az eladni száudékolt erdótermék neme, minősége, nagysága, száma és mértéke. A ki a fent idézett miniszteri rendelet megszegésével erdőterméket elad vagy vesz. erdei kihágást követ el s az erdőtörvény (1879. évi XXXI t. cz.) 116. §-a értelmében, 2 frttól 10 frtig terjedő pénzbüntetéssel, s a mennyiben más erdei kihágás is forogna fenu, egyszersmind az erre rendelt büntetéssel is fog, az illető ker. elöljáróság mint erdei kihágási bíróság által büntettetni. Budapesten, 1889. évi junius hó 25-éu. A fővárosi közigazgatási erdészeti bizottság: Rózsavölgyi Gyula, s k. Hoífniann Sándor, s. k. biz. jegyző. biz. elnök. Ember-szólás. Ha manapság társaságba megy az ember, miről beszélnek ott a legtöbb helyen. Kedves ismerőseikről, felebarátaikról. Hihetetlen, liogy még az úgynevezett legjobb körökben is mennyire otthon van a megszolás. Ez a szívtelen hiba oly általánosan el vau terjedve, liogy szigorúbb karakterii ember, sok tapasztalatai után vegre is előnyösebbnek tartja távol tartani magár minden társaságtól s elhúzódni szobája négy fala közé, alioi könyveinek kincsei, e hallgatag barátok, szívének és lelkének nemesebb társaságot nyújtanak, mint az úgynevezett előkelő világ. „Quando conveniunt Hdena, Maria, Sibilla — Sermovem faciunt et ab hoc, ab illa." Ezt mondja a latin példabeszéd, amit magyarul igy lehetne kifejezni: „Ha Ilona, Mária. Sibilla összejönnek, — , erről, amarról, mindenkiről beszélnek." De nem csupán a kedves hölgyek azok, akik nem tesznek lakatot szájukra; a fefiak is ugyanígy cselekesznek. Legkegyetlenebbül gyakorolják a nők hívatlan kritikájukat természetesen a saját nemükbelieken. Látni és hallani kell azt, mi történik a társaságban, inikor egy nő elsőbben hagyja el „barátnőinek" körét. Alighogy divatos ruhájának utolsó fodra eltűnik az ajtóban, a visszamaradottak közős buzgalommal esnek neki az eltávozottnak, s ezt és amazt kifogásolják rajta, gúnyolják, viczelődnek fölötte és a legalaposabban megkritizálják. Pedig Folytatáü u mellékleten. Hanem hát azóta sokat fordult a világ. Igaz. hogy az az utolsó egy pár év még igen jól folyt a 4 lóra nézve. Tolt abrak bőveu, a régi szerszámok ujabbakkal és fényesebbekkel lettek fölváltva 8 nem egysz r maguk azok a gyöngéd kis kezek, a melyek annyi osokrot és koszorút vettek át a babértormő deszkákon, nem egyszer azok a hófehér sokszor megcsókolt kis kac ók fogtak a gyeplőt. Hiszen ilyenkor a ló is csak megérzi azt, hogy most aztán ki kell teuDÍ magáért. És aztán mennyivel több volt azóta a háznál a vendég, meg a vigalom. Igaz, hogy leginkább csak a fiatal uraságok jártak azóta a kastélyba, di hát ezek még jobban tudtak mulatni. Hanem most egyszerre olyan komor lett miuden. A napi abrak is megfogyott s aztán az a szép mosolygós szemű kisasszony is elhagyta a kastélyt, azután megpördült a dob, el lett kótyavetyélve miud n. Igy jutott idegen kézre minden. Igy jutott a fiskális ur kezére a uégy ló és hintó. Mi lesz ezutáu szegény lovaknak a sorsa, mit ért a fiskális ur ahoz, hogy mint kell bánni négy ilyen jószággal? Egész nap csak az istállóban kell állani annak a négy lónak, a melyek azelőtt oly vidáman táuczoltak a hintó előtt, a mely a szép hölgyet és a nagyságos urat vitte az élet gjöuyöre köxött. Majd Tolladi fiskális ur poros aktákat rak maga mellé a hintóba, vagy talán a uem is épen fiatal Tolladiné téusasszouy viteti magát egy.k vagy másik vásárra? Hogy néz ki majd az a h ntó azzal a sok uiindeuféle csomaggal megrakva. Ds hát milyen is legyen a sorsa annak a lónak, a mit elliezitáltak ? * * * Hanem ha igy gondolkozunk a négy ló sorsáról, sokat tévedünk, nagyon csalódunk. Bizony a Tolladi fiskális ur jobban tudj * hogy kell abban a himóban ülni, mint a hogy előre gondo ná az