Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1889-07-07 / 27. szám

IVYÍItVir>É K" Magyarország, melyben a magyar nemzet lakik, s nem csak geograpbiai fogalom, mig nyelvünk és nyelverzekuuk ép és sértetlen. Ezen körülmények gondolkozni késztenek mindenkit, mikép adja meg gyermekének a kellő képességet az eszközök elsajátítására az egyik vagy másik kötelesség hátránya nélkül. Erre nézve a módot és eszközt megmutatni czélja ez elmélkedésnek, melyet ezennel az érdeklődők figyelmébe ajánlok.* Dr. Meskó László főgimnáziumi felügyelőnek ez évi márczius 1-én elmondott szép székfoglaló beszéde következik ezután az értesítőben, melyet sorrendbeu az igazgató jelentése követ az iskolai évről. Néhai Trefort Ágost közoktatásügyi miniszter és Rudolf trónörökös haláláról való kegyeletes megemlékezéssel kezdődik ez a jelentés. Azután a tanári testület kiegészítéséről, a tanév kezdetéről, az oktatás menete és eredményéről, erkölcsi, fegyelmi és egészségi állapotáról ad számot. Az ifiusági egyesületek közül első sorban a „Bessenyti-kör" működéséről találunk sok biztatást ígérő jelentést az ifjúság nemes versenyéről. A kör, melynek elnöke Porubszky Pál tanár volt, 23 ülést tartott az év folyamán, s kitűzött jutalmaiban Mráz Elek VIII., Virágh László VIII., Veishaus Frigyes VII. ós Szesztay Zoltán VIL éves uuulók részesültek. A körnek ez idén Jóba Elek egy aranyat, Martinyi József igazgató 2 frtot adományoztak, mely összegek jutalmazásokra fordíttattak. Jóba Elek úr ezenkívül a kör ünnepélyének nyomtatványait minden dij nélkül készítette el. Fönnállott a tanuló ifjúság keblében a dalkör is, Zsák Endre énektanitó vezetése alatt, s a » Fillér egylet* is, szép összeget gyűjtve különböző jótékony czélokra. A főgimnáziumi zászló-alapra 162 forint jött össze; az alap most 299 frt 64 kr. A tanárok működéséről szóló jelentés után az uj főgimnáziumi tanácsról kapunk értesítést, nevezetesen arról, hogy a városunkból elköltözött Palánszky Sámuel helyére felügyelőül dr. Meskó László választatott meg, a főiskola tanács tagjaiul pedig: Bencs László, Barzó János, Bogár Lajos, Dery Károiy, Kerekrétby Miklós, di. Meskó László, dr. Meskó Pal, Pazar litván, Sexty Gyula, Somogyi Gyula, Szop.ió Allréd, Zomborszky Jauos. — Ugyanazon közgyűlés választotta meg a fegyelmi bizottságot Bencs Liszló, Bogár Lajos, Kerekréthy Miklós és Somogyi Gyula személyében a felügyelő elnöklete mellett. — Miután pedig a felügyelő és S^op.ó Alfréd pénztárnok, hivalaluknál fogva tagjai a kormányzó tanácsnak, helyökbe már maga a nevezett tanács, márczius elsején tartott ülésében, tanácsosokul Kubassy Gusztávot és dr. Trajtler Somát választotta meg. Ugyauekkor lett helyettes felügyelőnek megválasztva Kerekréthy Miklós, tanácsjegyzővé pedig közfelkiáltással Leffler Samuéi tanár. A főgimnázium javára ez évben tett alapítványokról is részletes jeleutést találunk az értesítőben. Legnevezetesebb ezek közül a nem régen elhalt Ulmer János 1000 frtos alapítványa s Haas Mór birtokosé, ki még tavaly 3000 frtot adott ösztöndíjakra. A külömbözö tárak gyarapodásáról szól ezután az értesítő. Ösztöndíjak czimén 892 frt 37 kr. osztatott ki. Ai elvégzett tananyagról, érettségi vizsgálatról a tanári nyugdíjintézetről (vagyona 2980 frt 58 kr)> tápintézetről, a kormányzatról s a tanárokról szóló jelentés után a tanulók rovatos érdemsorozat-kimutatása következik. Végül a tanulók számára — az iskolai óv elején 300, az év végén 290 — vallási, anyanyelvi stb. viszonyaira nézve foglaltatik az értesítőben érdekes statisztika. Ami a tanulók vallását illeti ág. ev. volt 72, r. kath. 67, g. kath. 7, mózes v. 96, anyanyelvre nézve volt magyar 288, német 10, tót 2. Föltűnően nagy a magántanulók száma : 53. A mult évhez képest a tanulók száma huszszal staporodott. Nyíregyházai születósü tanuló volt a főgimnáziumban 129, Szabolcsvármegye egyéb községeiből való 110. A többi tanulók a többi vármegyék s Steier és Lengyelország s New-York (1 — 1) oszlanak meg. A jövő iskolai évre vonatkozólag a következő figyelmeztetést olvassuk az értesítőben: A „NYIRVIDÉK" TÁRCZÁJA. A Kállaya k.*) — Kállay Béni. — Mért legyen okosabb a magyar paraszt, mint a milyen a nagyhírű tudós Arago volt, a ki a franczia képviselőknek nagy tudományosan magyarázta, hogy az uj vasútnál, ha kánikulában behajtatnak a hűvös tuuelbe, irgalom és kegyelem nélkül megüti a guta az utasokat? Ily enfajta nehéz gondokat okozott a vasutkérdés a Nyírség lakosságának. A tanácskozásoknál sok bölcaeség került ki az öblös szájakból. »Éu, —mondta nagy szerényen a hétrét kipróbált praktikus, a derék Katona Lajos, — én csak egyszerű földmivelő ember vagjok, olyau Cmcinnatus-léle, de azért szivem mélyében meg vagyok győződve, hogy ez a vasút nagyon ártalmas valami.* S a mentéjét haragosan balra vetette, sarkantyúit összeverte, a mi nagy hatással volt a hallgatóságra. Az a gonosz vasút, a kit V9rne meg a magyarok istene! Mert még Nagy Kállón, Szabolcsvármegye székhelyén is keresztül akarták vezetni az ötvenes években. De ez egyszer a bölcs Bach emberek, a kik a nagyváradi zöld asztalt körülülték, alaposan felsültek. »Nem kell nekünk a vasútja; majd hogy a gőzösének a füstje elpusztítsa a gabonákat!* — mondták a város bölcs apái szép khórusban. S ebben maradtak, akármit beszéltek a fejőknek. A vasutat erre Nyíregyházára vitték, s a magyaros mázu tót helység nőtt és gyarapodott, oda telepedett az ipar meg a kereskedelem, a megyei hatóság és még az igazság istenasszonya is, kinek akkortájt néha nagyon sz

orosan volt a szeme bekötve. Nagy Kállóból *) E czikket a N. Fr. Pr.-ból vettük át, melyben Reiner Bertalan a Kállayakról éidekes tanulmányt irt. A jövő 1889/90-dik tanévre a beiratások szept. hó első négy napján eszközöltetnek. Ugyanakkor tartatnak a felvételi és javitó viszgák. 5-kéu a rendes tanitás veszi kezdetét. A gimnázium első osztályába csak oly növedékek vétetnek fel, kik életük kilenczedik évét betöltötték, és vagy arról, hogy a népiskola négy alsóosztályát jó sikerrel végezték, nyilvános uépiskolától nyert bizonyítványt mutatnak elő, vagy felvételi vizsgálaton igazolják, hogy hasoumérvü képzettséggel birnak. A javitó vizsgálat megengedését kérelmező folyamodványok a tanintézet igazgatójánál julius 10-ig nyújtandók be. A nöipar-iskola kiállítása. Alig van napi kérdés, mely élénkebben foglalkoztatná a gondolkodó elméket és sürgősebb megoldást követelne, mint a nőnevelés kérdése, ezen aunyira problematikus feladat, melyet megoldani sokan kísérlettek már meg, a nélkül, hogy a kivánt eredményt elérni képesek lettek volna. És e fölött a legkevésbbé sem lehet csodálkozuuuk, mert e praktikus kérdés megfejtésére a puszta th^oria épen nem elengedő és elmélkedhetünk akár ítéletuapig, ha elmélkedésünk eredményét uem vagyuuk képesek, a gyakorlatban érvényesíteni. A nélkül, hogy a kérdés bővebb fejtegetésébe bocsátkozni akarnánk, a mihez sem terünk, sem erőnk nincs meg a megkívánt mértékben, pusztán egyetlen oly eszközre akarunk hivatkozni s szavainkra a t. közönség figyelmét fölhívni, melyet a hasznos nőnevelésre nézve igen jelentékeny tényezőnek leszünk kénytelenek elismerni. Nem sokáig kell gondolkoznunk, hogy rá mutassunk ez eszközre a nőiparban, a kézimunka eme finom és mindenek tölött hasznos művészetében, melynek ép oly nélkülözhetlen kelléke a gondolkodó, számító fő, mint az ügyes, gyakorlott s a mi fő szorgalmas kéz. Éu nem helytelenítem a magasabb leányiskolákat, nőnevelő intézeteket, melyekben exacc tudományokkal akarják terhelni a növendékeknek száz közül kilenczveu esetben uem arra termett fejecskéjét s valósájos melegágyai azon szintén magasabb fokú nőemancipatiónak, melyet józauul iiélő ember soha sem fog helyeslő szavazatával gyámolítani: hanem e mellett, jobban mondva ezek mellőzésével nagyon óhijtanám azon intézetek s-zaporítását, melyekben nem a tudakosságot kanalazzák inkább szépségükről, mint tudományosságukról híres hölgyeink, hanem oly ismeretek birtokába jutnak, melylyel egész éltükön át igen hasznos szórakozasra és sok esetben kenyérre tesznek szert. És ez mindkettő nagyon figyelembe veendő eredmény, mert talán mondanuuk se kell, mennyire előmozdítja amaz a háziasságot, emez igen gyakran nélkülözött erényét hölgyeinknek és hogy menynyire szükségük vau sok esetben a leánjoknak jövedelem forrásrd, lévén a gyöngébb nem aránytalanul nagyobb mertékben képviselve e sáros földtekén az erősebbnél. Es ez utóbbi baj az előbbi hibáuak természetes következménye: még az a kevés férfiú se házasodik mind, mert hiú pasziókon kapkodó leányaink költséges vágyainak kielégítésére kellő alappal nem rendelkezvén, inkább sivár magányában tölti el életének unalmas napjait. Nagy köszönettel tartozunk azért Nyíregyháza városa jótékony nőegyletéuek, mely korán fölismerve az emiitett eszköz nagy fontosaágát, városunkban pár évvel ezelőtt nőipar-iskolát állított fel s annak fennállását nagy anyagi és szellemi támogatással örök időkre biztosította. Mint minden intézetnek, ugy eunek is küzdenie kellett anuak idején a kezdet nehézségeivei, különösen nálunk, a konzervatizmus megtestesült ősfészkében, hol bizouy kevés érzékkel dicsekedhetünk az újítások iránt, ha mindjárt a leghasznosabbak is azok. Ma már azoubau, hála az alapító egylet kitartásáuak s a tanerők kiváló buzgalmának, lassan-lassan olvadoi kezd a közöny vastag jege • ha még 3 évvel előbb csak 12—15 tanítványa volt az iskolának, ma 57-et részesített alapos, szakszerű oktatásban. És hogy mily eredménynyel ? arról mindenki személyesen győződhetik meg, ha uem reetelli azt a kevés fáradságot, hogy elmenjen az ipariskola helyiségébe s megbámulja a növendékek ez évben készített munkáinak két termet megtöltő valóban megkapó szép kiállítását. Nem kevesebb miut másfélezer darab munka van itt elrendezve művészi ízléssel, festői csoportokban, kezdve a legegyszerűbb kötött és horgolt munkáktól a csomózás, keretezés, szuprikálás, tüll pedig falu lett, a régi dicsőségből nem maradt egyéb, csak a pénteki heti vásár. Csak az elmúlt esztenedőeen jutott végre NagyKállónak is egy viczinalis vasút népszerű áldása. Keleti irányában, Debreczen felé a közlekedés még most is, mint régente volt, nagyon keserves. Az ut a kállói szőllők mellett vezet el, keresztül a biri határon, mely régtől fogva Kállay-birtok. Valamikor Kállay Péteré volt, a ki nem volt valami jó gazdálkodó; egyike volt a kiválasztottaknak, a ki annak idején pallos-jogot gyakorolhatott. Most a szép birtok Kállay Bénié, a közös pénzügyminiszteré. Persze ő maga még nem próbálta az utazás keserveit birtokán; neki nem, de nekem bőven kijutott belőlök, mikor a mult őszön Kállóból Birin keresztül Balkányba mentem, legalább egy tuczatszor kilátásom volt rá, hogy kirázódom a szekérből, s akarva nem akarva megfürdöm az elegendő mély pocsétábau. Útitársam a balkányi református lelkész volt; örökösen jókedvű ember, a ki az egész uton csillogtatta aranyos kedélyét. »Kállay Béni — mondotta mosolyogva — az életben alightnem kényelmesebb utakon járt, a hol könnyebben lehet előre jutni, miut az ő birii utain.* Ez a jókedvű megjegyzés gondolkodóba ejtett s akaratlanul egész sor kérdést intéztem eumagamhoz. Nem mondott-e most nagy igazságot Kálvin tanítványa, az »ige hirdetője*? Igizáu ugy áll a dolog, a hogy ő mondta? Fáradság nélkül járta be eddig Kállay Béni az államférfiul pályáját ? Nem volt meredek az u , melyen a magasba haladt? N~>ki nem hajítottak köveket az útjába, hogy kernsztülbukjék rajtok? Minisztersége igazolatlan hirtelen ugrás volt a sötétből a dicsőséges világosságba ? Nem és újra nem! Kállay Béni »selfmade man«, a szó legszorosabb értelmében. Fáradsággal, vihar és áthúzás, varrás, himzós, rece guipure, csipke véréi hosszú sorozatán át egész a magyar aőipar koronájáig, a kalotaszegi varrottasig. Láthatunk itt gyönyörűen dí zitett asztalkát és kályha ellenzőt, színes hímzéseket, a-ztalfutókat, egy smyrna szőnyeget, egy foteult, melynek díszítésén az összes tanítványok versenyre keltek, hogy legmagasabb fokú bámulatunkat ébreszszék fel, hímzett derekakat, báli belépőket, vagy tiz dirab egész ruhát s annyi fehérneműt, díszítve szintén az intézetben készített csipkékkel és mono gramokkal, melyekből egy néhány kisasszonyt nyugodt lelkiismerettel lehetne férjhez adni. Az ugyancsak itt készült két kelengye leszámításával a feldolgozott anyag értéke megh'.ladja a 2000 forintot, a mi fogalmat nyújt a tanítványok szorgalmáról s munkáik fiuomságáról. És mindezen adat megkétszereződnék, ha minden tanítvány az év elején lépett volna az intézetbe s szakadatlanul tagja lett volta az év végéig. Igy azonban a későbben be- vagy korábban kilépő növendékek miatt a dolgozók száma egyik hónapban se huladta meg 47-et, sőt jóval kevesebb volt annál főleg »z el-,5 hónapokban. A jó példa 8 a meggyőződésszülte tapasztalat megtette vonzó hatását s ma, félretéve minden udvariasságot, bátran elmondhatjuk, hogy az intézet a virágzás magas fokára emelkedett. E fölvirágzás érdekében hívjuk föl ismét a t. közöuség figyelmét és érdeklődését az intézet kiállítása iránt, mely e hó 7 étől kezdve három napon át reggel 9-től este 8 ig szakadatlanul nyitva vau s csekély 10 krnyi belépti dijért nagy élve/etet nyújt még azoknak in, a kik oly kevéssé értenek a kézimunka alkalmával kifejtett szorgalom és igyekezett méltánylására, mint jó magam, de van érzékük arra, hogy az örök szépet a haszuosgil pirosítva mindenütt föltalálják. Barna. ÚJDONSÁGOK. Nagy tűzvész Kenózlón. Tekintetes Szerkesztő ur! Fájdalommal vau szereucsém tudósítani a mult hó 29-éu Kenézlő községében dühöujött tűzvészről, amely rövid másfél órai pusztító rohama alatt 37 lakóházat hamvasztott el s ezzel együtt 51 családott fosztott meg lakóházától, összes gazdasági épületétől, gazdasági felszerelvényétől és élelmi szerétől. Leírhatatlan a nyomor, amely községünket éri. A mult évben az árvíz, a folyó évben az aszály emésztette s hogy a nyomor teljes legyen, a tüz tette tönkre virágzó községünket. A mult hó 29-én féltizenegy órakor a csendes községet „tűz van" veszély kiáltás riasztotta fel, amely — eddig ösmeretlen okból a község felső részén támadt s rövid 8 perczuyi idő alatt a keletkezési helytől a főuteza utólsó házáig — 3 házat kivéve — 37 lakókáz, tömérdek gazdasági épület állott a pusztító lángok alatt. Mentésről szó sem lehetett. A lakosság róm. kath. vallású része a szomszéd Viss községében isteni tiszteleten volt, nagyobb része pedig a küszöbön álló aratási munkálattal volt elfoglalva. A főveszélv a község házánál összpontosult, bár hozzá a kigyuladt hely nagyon közel állott s bár az óriási szélvész, a bősz elem idáig kíméletben tartotta a közvagyont — de rémes kiáltásaimra „mentsük a község házát" csak az óriási robaj, velőt rázó recsegés volt a vissz hang, s nekem látnom kellett azt, hogy fogja e bősz elein községünk iromány- ós levéltárát martalékává tenni. Már égedt a tető, erősen csapkodtak a lángok, midőn sikerült az irománytárt — bár erőssen megzilálva — megmentenünk; segélyt sehonnan sem várhattam, mivel a lakosok közül számbavehető rész nem volt odahaza, a haza érkező szülők örülhettek, hogy vagyonukat odahagyva, gyermekeiket megmenthették. Részemre a gondviselés az irományok megmentésére a segélyt Bánit Zsigmond vissi birtokos, Bagdi Sándor gazdatiszt és főtisztelendő Firczák Czyrill lelkész urak személyében küldötte, kiknek segélyével sikerült azt megmentenem. Haza futva a lakosság mezei munkájából s a Vissen tartott isteni tiszteletről, virágzó lakházát romba s magát minden vagyonától megfosztva találta. A ki két órával még azelőtt a gyönyörű fasorokkal szegélyezett s rendezett viszonyú községet, ebben a kinos helyzetben látta — lehetetlen, hogy szíve ne indult volna meg, s midőn a vész csilapultával, a teljesen beFolytatás a. mellékleten. időjárás ellen küzdve mászta m-^g az élet kemény lajtorjáját, a saját erejéből szerzett méltóságot és tekintélyt. A király elismerése, a népszerűség dicsősége nem hullott érdemetlenül az ölébe. Mindig érdekes, egy neves ember emelkedését figye* lemmel kisérni. Kállay Bíní, mint nagyon sok nevezetes ember, nem ütött az apjára, inkább az anyja fia. Mikor az apja, C^nád vármegye kitüuő adminisztrátora meghalt, Kallay Béni még nem volt öt esztendős. Anyjának, a ki az összes európai turfokon jól ismert Blaskovics családból való, ekkor a gyermekeket kellett íelnevelni ós a birtokokat kezelni. Nehéz Helyzetében gyorsan beletalálta magát. Rendkívül okos és müveit asszony volt, bátor ég munkabir j; s a ráerőszakolt pörökben meg tudta védelmezni jogait a fiskálisok serege ellenében. Gyermekeit kitűnően nevelte. Nagy gonddal ellenőrizte az első szülött Béni tanulmányait, anyai örömmel látta kitűnő képeségeit, s az önálló itélőtehetséget, mely mindig kitalálta, hogy mi az üdvös mi a helyes. Ha igaza van a hírneves pedagógusnak, hogy az embert a história tanulmánya bölcscsé, a költészet szellemessé, a mathematika éleseszüvé, az erkölcstan komolylyá, a természettudomány érzelgŐ8sé, a logika perlekedővé teszi, akkor mindenesetre jellemző, hogy KálUy Béni fiatal korában legiukább a mathematika szerette tanulni. S ez a szeretet megmaradt benne férfikorábnn is. Ha Kallay Bénit a megerőltető szellemi munkák elfárasztották, kimerítették, akkor a mathematika érdekes porblemáit vette elő pihenőre, üdülésre. A napsugárral ragyogó ifjúkorban barátkozott meg Kállay a derék S-őgyénynyel, s ez a barátság ismét csak azt a régi igazságot erősíti mee, hogy a belső élet és a külső cselekedetek különböző volti nem akadályozza meg a tartós barátságot.