Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1889-06-16 / 24. szám

NYÍBTIDÉ K.« kosokat illeti, mindamellett is feladata leend az erdőtisztnek arra ügyelni, hogy a házi szükségletek fedezése után fenmaradó erdőtermények eladása a birtokosokra nézve a lehető legelőnyösebben történjék, őrködvén egyaránt a felett is, hogy a volt úrbéresek erdeiben évenként termelendő anyagokkal csupán a jogosult igényei elégíttessenek ki, s hogy ezen czélból a községek elöljáróságai, illetőleg a közbirtokosságok pontos, s a fa felosztás kulcsát magában foglaló lajstromot vezessenek. 24. §. Az erdőművelés az okszerű gazdálkodásnak alap feltételét képezvén, szoros kötelességévé tétetik az erdőtisztnek, miszerint a kezelése alatt lévő erdőkben üzemtervileg foganatosítandó beerdősitési munkálatoknál kitartó szorgalommal, s a jósikert biztosító szakértelemmel eljárva különösen arról gondoskodjék, hogy az ertésékhez szükséges csemeték termelésére, kerülete legalkalmasabb helyén megfelelő számú veteménykertek rendeztessenek be, a veteménykertek mikénti berendezésére ápolására és megvédésére, valamint a csemeték helye, kiültetésére az alattas erdőőri személyzetet kellőleg tanítsa be, hogy az ertések sikere mindenkor kielégítően biztosittassék. 25. §. A mennyiben területe határain belől oly kopár területek találtatnának, melyek az 1879. évi erdőtörvény 165. §-a szerint beerdősitendők, köteles az erdőtiszt azon esetre, ha ezen területek a szövetkezett erdőbirtokosok egyikének tulajdonát képezik, s az erdőbirtokos a beerdősitést önerejéből akarná, az erre vonatkozó erdősitő tervezet kidolgozásait, valamint a beerdősitési munkálatok vezetését hivatalból díjazás nélkül elvállalni. 26. §. Az erdővédelem megfelelő végrehajtása czéljából tartozik az erdőtiszt felelősség terhe alatt arra ügyelni, hogy a kezeléséhez tartozó erdőknél a szükséges számú és törvényszabta képességű erdőőri személyzet alkalmaztassék, s az erdőbirtokosok esetleges mulasztásainak törvényes orvoslása végett az erre illetékes helyen a szükséges lépéseket azonnal megtenni. 27.§. Hogy az alkalmazott erdőőri személyzet működésében kellőképen vezettethessék és ellenőriztethessék, szükséges, miszerint az erdőtiszt, amennyiben azt egyébb szolgálati teendője megengedi, az erdővédelmében részt véve, akkép a kezelése alatt levő erdőkben előforduló káros cselekmények és eseményekről minél pontosabb tudomással birjon. 28. §. A midőn az erdőtiszt a felett őrködik, hogy az alattas erdőőri személyzet (az erdőtörvény 41. §-a alapján a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minisztérium 1880. évi 24,981. számú utasításban kiadott) erdei rovatos naplót vezessen, kötelességében álland, az ezen naplóban feljegyzett minden erdei kihágást, az általa ezen czélra, minden egyes erdőbirtok számára külön nyitandó erdőkihágási nyilvántartási jegyzőkönyvbe vezetni, a melyekben a károsítóval kiegyezés létre nem jött, egy kimutatásba foglalva, azt az illetékes bíróságnak a törvény által kitűzött határidő alatt bejelenteni, azok elintézését és a hozott Ítéletek végrehajtását közvetíteni. A kezelésére bizott erdőkben elkövetett erdei kihágások tárgyalásánál, nevezetesen azoknak békés egyezségek utján való elintézésénél az erdőtiszt tartozik gondoskodni arról, hogy az erdőbirtokosok érdekei minden tekintetben megóvassanak, s hogy csak oly egyezségek köttessenek, melyek alapján az illető kárttevő a kár értókén ós a kártérítésen kívül a pénzbüntetés 50°/

o-át is készpénzben befizetni tartozik. Az erdőtiszt eziránt való hatáskörének biztosítása tekintetéből megállapíttatik, hogy a községi és a volt úrbéresek erdeiben elkövetett erdei kihágásokra vonatkozó egyezségek csak az erdótiszt közbenjárása mellett, és a fentebbi feltételek alatt köthetők, s hogy azon esetben, ha valamely község vagy volt úrbéres birtokosság az egyezséget az erdőtiszt véleményének kihallgatása nélkül, vagy javaslata ellenére kötné meg, az erdőtiszt kötelessége erről a kir. erdő-felügyelőséget azonnal értesíteni. A „NYÍRVIDÉK" TÁKCZÁJ A. Képzelt utazás. Messze, messze inne't, ahol üdébb a lég, . . . Fenyves illat-árba e fojtó légkörből, Fel 1 a szép Tátrába, e szabad templomba, Ahol a zuhatag örökké dörömböl. Fel ! a szép Tatrába I a szikla ormokra Hová gyermekkorom emlékei fűznek . . . Ahol fent csaponghat vágyam, képzeletem, S nem lesz alávetve semmi földi nyűgnek. Ahol a sziklafal megmozdulni látszik, . . . Hol harmatban fürdik a moha, a gyopár, Ahol a vadvirág kéjes illatában Áhítatra késztet egy-egy ilyen oltár. Oda, oda vágyom, a magas Tátrába, Ahol enyhet, árnyat ad a bokor, liget, Honnan a magasból felém a »Tátra-csúcs« S a vad tekintetű »Szolyiszkő« integet. Hol »Mlinicza« völgyét a »fátyol víz« esés Mint egy ezüst szallag beteríti szépen, Hol az óriási zuhatag dörgése Fenséges dalt játszik orgona képében. * * * Ott vagyok mostan is a szép »Csorba€ partján Sötétzöld vizében hosszasan merengek, Nézem a mosolygó, majd haragvó eget, Mint űzik kebelén egymást a fellegek. Areza hol kiderül, hol sötétre borul, Majd vakitó fényben villám szánt rajta, Aztán átöleli a tarka szivárvány S újra éled minden ... ez az Alleluja 1 „Ilyen az élet is, tarka, változatos, Egyik megy köxülünk, másik jón helyünkbe, A múltnak megássa sírját a jövendő . . . Ki tudja, ki követ, s ki lép örökünkbe. Múlnak évek, idők, feledve lese minden, Csak a papir őrzi egy kevés emlékünk, Igy volt az kezdettől és igy lesz az végig, Öröm ét bánatban folyik le életünk." * * * Bolyongásaim között a zúgóhoz érek Ahol a hullámár sziklafalat csapkod, A hol vad dübörgés, tompán zúgó morajj Tölti he hangjával a pihenő lakot. Az erdőtiszt javaslata alapján kötött mindennemű egyezségekért, valamint azért is, hogy az erdőbirtokosoktól önhatalmilag s a községek megkárosításával kötött egyezségek a kir. erdő felügyelőségnek kellő időben bejelentessék, az erdőtiszt felelős. 29. §. A bíróságoktól megítélt erdei kártérítések és hajtópénzek beszedése az erdőbirtokosokat illetvén, az erdőtiszt feladatához tartozik arra felügyelni, hogy a bíróság előtt már bepanaszolt oly erdőkárositók, kikkel a tárgyalás alkalmával, vagy annak előtte és azonkívül egyezség jött létre, az országos erdei és községi szegényalap javára büntetés fejében a megállapított kártérítési összeg 50°/

o-át megfizessék, és hogy ezen pénzek az illető alapoknak havonként, rendesen átszolgáltassanak. Kelt Szabolcsvármegye közönségének 1889. évi május 15-én Nyíregyházán tartott rendes közgyűléséből. Jegyezte és kiadta: Vidovich László, aljegyző. 546. K. B. Szabolcsvármegye közig, bizottsága 1889 elnökétől. Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. A m. kir. pénzügyminisztérium 27,061. számú intézvényének másolatát, tudomás vétel végett közlöm. Kelt Nyíregyházán, 1889. junius 6. Alispán helyett: Miklós László, főjegyző. (Másolat.) 27,061. szám. A m. kir. pénzügyminisztériumtól. Körrendelet. Valamennyi törvényhatósági közigazgatási bizottsághoz és kir. adófelügyelőhöz. Az 1887. évi február hó 28-án 9591. szám alatt kelt körrendelettel kijelentetett, hogy a m. kir. államvasutak vonalai mentén s az állomási helyeken alkalmazott vasúti őrök birtokában levő, az állam tulajdonát képező s tisztán csak az élet és vagyon biztonság őrzésére rendelt, vadászatra nem használt, jobbára közönséges szuronyos katonai fegyverek, mint olyanok, melyek az állami vagyon megőrzésére s igy a közrendészetre szolgálnak, az 1883. XXIII. t. cz. 5. §. e) pontja alá sorolandók, s adómentesen hagyandók. Kapcsolatban ezen körrendelettel, és tekintettel arra, hogy a közmunka és közlekedésügyi in. kir. miniszter ur átirata szerint a m. kir. államvasutak voualai mentén alkalmazott őrök közül azok, kik saját tulajdonukat képező fegyverrel biruak, költségkímélés szempontjából nem láttatnak el a vasúti intézet részéről fegyverrel, hanem az élet és vagyon biztonság őrzésére a saját fegyvereiket használják, nehogy ezen körülméuy a fegyverek adómentessége tekintetében, téves felfogásra szolgáljon alkalmul, kijelentetik, hogy az említett őröknek saját tulajdonát képező, vadászatra uem, hanem csak is az élet és vagyon biztonság őrzésére használt fegyverek szintén az 1883: XXIII. t. cz 5. §. e) pontja alá sorolaudók, és adómentesen hagyandók. A mennyiben a in. kir. államvasuti őrök a birtokukban levő fegyverekkel az 1883. XXIII. trv.-czikkbe ütköző kihágásokat követnének el, utasíttatnak a kir. adófelügyelők, hogy az ilyen esetekben jelen körrendeletre való hivatkozással, esetrőlesetre tegyenek jelentést. Budapest, 1889. május 2-án. A m. kir. pénzügyminiszter helyett: Gombos. Az uj főispán. A hivatalos „Budapesti Közlöny" e hó 13-diki száma tette közzé Graefl József Szabolcsvármegye főispánjának, ez állásáról való leköszönését s lemondásának elfogadását s egyszersmind Kállay Andrásnak Szabolcsvármegye főispánjává való kineveztetését. Az erről szóló királyi kézirat a következőleg szól: A belügyminisztérium ideiglenes vezetésével megbízott közmunka- és közlekedésügyi magyar Ott vagyok 1 ott állok 1 a nagy zuhjtagnál, Nézem játszi kedvét, a mely mindig tombol, Mint gyermek, labdázik a szikla tömbökkel . . . Gátat hord, elseper, s keble hullámzik, forr. Kiáltok I de szavam elvész a morajban, Vadul rohan, hömpölyg mindegyre a víz-ár, Avagy megáíl-e a felkorbácsolt tenger, Hogyha munkájába beleszól a sirály. ,,Ilyen a természet, rombol a újra alkot, Örök változatú ereje egy rejtély Hozzá nincs hasonló, az emberagy csupán, Hol a gondolatra ujabb gondolat kél. Ez is rombol, alkot, de müve nem örök S esak addig éli tul, mig fáklyája lobog, Aztán, ha kialszik, . . . erejét, szép fém, ét Sötétség borítja, . . . soha fel nem ragyog." * * * Tenger-szemnél vagyok, tul a fellegeken, Ahol nincsen élet, hol minden kietlen, Hol vad északi szél süvölt borzalmasan S gomolyog a felhő a magas glecsereu. Ahol a levegő fojtó, s a nap heve Nem melegíti fel azt, ki ide tévedt, Ahol a természet vadsága ijesztő . . . S az Isten-tagadó meghajtja a térdet. Borzalmas itt a kép, ... de ott sem fáj jobban Mint a völgyben, hogyha lelkünket gyász érte, Virágos vagy kopár legyen a temetó Csak temető marad, s fájó lesz emléke. „Ilyen az érző szív ; ha csapások érték, Fájlalja kunyhóban vagy a palotában, Aki szeretteit a földön elveszté . . . Annak sebére nincs ir, csak a halálban." * * * Leszálltam a völgybe, Poprád szép völgyébe, Bucsu pillantásom ott függ még a sziklán, Itt lent szép virágok integetnek felém Csalogat magához az üdí rét, virány. Csalogat magához az illatos mező, Nincs egy fűszál, virág, amely ne hajlongna S azt hiszem nekem szól e néma üdvözlés . . . Pedig az esti szél lebben rajtok tova. A szeder, az eper, kínálja gyümölcsét, A lenyírt kaszáló illatot küld felém, Oh I mi kéjes érzet ily sokat élvezni Rövid perczek alatt, e bájos völgy ölén. „Ilyen az élet is, rövid változatos . . . Gyönyörét kinálja, s az évek suhannak . . . Boldog, ki okosan használja fel őket, Fáj» tövisei hogyha nem maradnak. miniszterem előterjesztésére Graefl József Szabolcsvármegye főispánját, hü szolgálatainak elismerése mellett, ezen állásától saját kérelmére fölmentvén, helyébe Szabolcsvármegye főispánjává Kállay Andrást nevezem ki. Kelt Bécsben, 1889. évi június hó 10-én. Ferencz József s. k. Baross Gábor s. k. Graefl József hosszú és érdemteljes közszolgálat után vonul vissza főispáni állásától. Erdemeit elismeri a király s ismeri és méltányolja a vármegye közönsége azokat a szolgálatokat, melyeket közigazgatásunk javítása érdekében tett. Teljes ismeretével a nehéz feladatnak, mit magára vállalt, s jó és rossz időkben szerzett tapasztalatokkal töltötte be állását, s bár olykor-olykor nem tudta elkerülni az összeütközést a vármegye közönségének többségével, most, mikor távozik tőlünk, érdemeinek általános méltánylása és elismerése kísérik a jól és igazán megérdemelt nyugalomba. Nem kevesebb bizalommal tekint a vármegye közönsége Kállay András főispánsága elé, s teljes megelégedéssel veszi tudomásul a király által történt kineveztetését. Bár a szoros értelemben vett közigazgatási szolgálatban Kállay András idáig még nem vett részt, a közélet különböző terein és szerepeiben oly kitűnő állást biztosított magának, egyéniségének kitűnő tulajdonságai, eszének és szivének eminens műveltsége által, hogy — midőn a királyi kegy a főispáni méltóságra emeli őt, az az általános meggyőződés szankcionálja kineveztetését, hogy kormányzása javára fog szolgálni vármegyéjének. Mi is, mint egy kis hangja a közfelfogásnak, örömmel üdvözöljük ő méltóságát a közszolgálatnak e díszes állomásán: Szabolcsvármegye főispáni székében. * * * Kállay András 1839-ben született, Napkoron. Édes atyja Kállay György volt, édes anyja pedig alsó-holetsi Tarnóczy Mária. Tanulmányait 1874-ben kezdte Bécsben egy előkelő magánintézetben és ugyanott végezte 1860 ban. A következő évben már megyebizottsági tag volt, de 1862-ben egy időre elhagyta megyéjét s ekkor hosszabb utazásokat tett Német-, Franczia- és Angolországban. A vármegyében mint a közigazgatási bizottságuak, az állandó választmánynak és más bizottságoknak tagja, behatóan foglalkozott a közügyekkel. Tevékenységének főtárgyát a szabályozás-ügy képezte. A felső szabolcsi tiszai társulatnak husz év óta választmányi tagja s tiz éven át alelnöke volt. Mikor pedig Lónyay Menyhért, a társulat megteremtője és elnöke meghalt, helyébe egyhangúlag Kállay Andrást választották meg a társulat elnökévé. A szabályozás-ügyről több szakszerű munkát is adott sajtó alá. A szabolcsmegyei főispáusággal már 1861-ben megkínálták, akkor azonban birtokainak rendezése miatt ez állást nem fogadhatta el. 1866-ban vette nőül Csuha Tamás halászi földbirtokos ieáuyát: Vilmát, a magyar női erények: nőiesség és háziasság mintaképét. Kállay András eddigi élettörténetét, szereplését és befolyását közéletünkben minden ki ismeri e vármegyében. Főispánná való kineveztetésének ténye tanúsága az elismerésnek és bizalomnak, s az általános megelégedés, melyet a vármegye Folytatás a mellékleten. Boldog a ki ugy élt, hogy késő korában Arra nézhet vissza, ami megnyugvást ad. Akinek munkája üdvös volt másokra . . . Önzés és hiúság nem hagyott rajt sarat". * * * Ismét itten vagyok 1 vagy el se utaztam, Hiszen kis családom el sem is hagyhattam, Akik ugy szeretnek, kiket ugy szeretek, Azok nélkül menni, én el sem mehetek Üde nekem minden e szerény kis körben, Árnyas szép kertemben vígan zsng a madár, Nem bánt a világnak hiúsága, fénye, Eu felőlem zsonghat az óriás kaptár. Sem hír! sem dicsősségi el nem vonhat tőlük Minden órám nyugodt, melyet köztök töltök. Azért is nem tudok gondolni már másra, Ilozzájok bűvölt le a szeretet láncza. Galáuffy Lajos. Vőlegényből násznagy. Egy este Liczi bácsi azzal a senzatiós hirrel lepett meg, hogy holnap reggel leánykérőbe utazunk. — Csak nem csapott tel Laczi bácsi násznagynak ? Jegyzém meg nem minden malitiozus szándék nélkül. — Nem biz öcsém, hanem vőlegénynek; ha Isten ugy akarja. — Laczi bácsi akar megházasodni ? I . . . Miképen történhetik ez I — Ugy történhetik, hogy meguntam az özvegység magányát; a háznál asszonyra van szükség. . . . Aztán nem ugy érzem én magam, hogy ne tudnék még egy asszonyt boldogítani. — Akkor gratulálok a megunt özvegységhezI ... És ki az az asszony vagy leány, ki képes volt ugy feltüzelni Laczi bácsi szívét! . . . — Nos T ... ön az öreg Csányi leányát, a szép Esztikét nem tartanád erre képesnek ! Hiszen ismerheted, az a bájos szemű, eleven teremtés. Mit szólsz hozzá — találnál e derek ibb leányt széles Szabolcsvármegyében. — Esztikét, nagyon is... Hanem ezzel a szó is elakadt a torkomoo. Ez aztán a furcsa história! Azon töröm mióta az eszem, miképen adjaua tudtára Laczi bácsinak, hogy mi az Esztikével nagyon szeretjük egy-