Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1889-01-20 / 3. szám

Melléklet a „IMyírvidék" 3-ik számához. eredménytelen kísérlet után nem hajlandó ez ügyet felvenni s ismét koczkáztatni a sikertelenséget. Nem mellőzhetjük az 1886. évben rendezett jótékonyczélu sorsjáték felemlitését sem, mint a melynek egyik törekvése épen a tenyész apa-állatoknak a vármegye területéni tenyésztése volt. A földmívelési minisztériumtól az egylet e czélra 2 drb. inagyarfaju bikát vett át, amelyek közül csak egynek a kisorsolása sikerült. E sorsolással az egylet a tenyész-állatok könnyű módon való szaporítását s a jobb gazdasági és talajmivelő eszközök terjesztését kivánta elősegíteni A nyereménytárgyak közt kitűnő egyes- és kettős ekék, könnyebb és nehezebb vasboronák, kisebb és nagyobb munkaképességű sorbavető-gépek, lókapik s Backer rendszerű rosták szerepeltek. Hogy vármegyénk kiválóan mezőgazdálkodással foglalkozó közönsége mily közönynyel viseltetett a hasznosnak tekinthető tevékenységgel szemben, bizonyítja az, hogy csak egy darab bika, 1 drb kettős eke, 3 drb Universal egyes eke, 3 drb lókapa, 2 drb Backer rendszerű rosta, 1 drb könnyebb és 1 drb n hezebb boronának a kisorsolása sikerült, vagyis 1 drb bika 11 drb gazdasági eszközt lehetett a nép kezéhez juttatni. Mig a szomszédos Ztímplénmegyében az ottani gazdasági egyletnek ily czélu törekvését a legkitűnőbb eredmény kisérte, addig egyletünknek arról kellet fájdalommal meggyőződni, hogy a sorsolás folytatásáról s a felvett terv teljes végrehajtásáról le kell mondani, még pedig elvesztve a reményt is arra, hogy ezt valamikor még ismételni lehessen. Ha minden intézkedései az egyletnek- melyeket a vármegyei ló- és szarvasmarha tenyésztés érdekében megkísértett: eredményre vezettek volna s a gazdák által fölkarolva rendszeresen tovább fejleszthetőkké váltak volna, bizonyára sokat javították volna a két gazdálkodó ágnak helyzetét s jövedelmezőséget. Hogy az állattenyésztés terén fennebb vázolt állapotoknál az egylet másféle tevékenységei sem részesültek a vármegyei gazdaközönség részéről nagyobb méltatás és felkarolásban, arra nézre is épen az egylet munka-programmjából sorolunk fel számos szomorú adatot. Az 1885. év végéig a magas földmívelési minisztérium a jobb és piacziasabb gazdasági termények magvaiból pl. Chavalicz árpa. Kubai zab, Champlaine és Inrenák-féle tavaszi búzákból, többféle őszi rozsokból, Pígnoletto és Székely tengeriből, tavaszi zöld borsóból, többféle takarmány-répa magvakból, burgonyából az egylet kívánsága szerinti mennyiségben küldött, hogy részint az egylet által szaporittassanak s terjesztessenek, részint hogy nagyobb része ezen magoknak a gazdák közt kísérletek tétele végett díjtalanul osztassék szét. E magvakkal egyedül azon kötelezettség járt, hogy egy rövid termelési jelentést kellett beadni, a minisztériumhoz való beterjesztés végett s a jelentés kiállítás oly terhet képezett, hogy ezért senki sem kivánt kísérletezésre vállalkozni, bárha a kiadott részletek nem egynehány kilogrammot, hanem 100 kilogrammokat tettek. Némi eredményt mutatott fel az egylet kísérleti telepe a nemesebb vetőmagvak termelése és terjesztése körül, de ennek is a hasznát nem anynyira a vármegyei gazdák, mint inkább idegen megyebeliek vették. nyűg ágyra vetette, — a leányka e közben feleszmélt, s szemei a martalácz vadul fénylő szemeivel találkoztak. Egy pillanat alatt talpon volt a halálra ijedt gyermek, és ő, ... a gyenge teremtés, dulakodni kezdett a csaták fiával, a rettegett rablófőnökkel. Egy gyenge nádszál, és egy sok vihart kiállott erős tölgy. Az egyik természet adta ős erejére támaszkodva mosolyogja az ellene irányuló erőmegfeszitést, a másik gyengesége érzetében is daczolja az őt környező vihart. Melyik lesz erősebb?! És a szép rácz leány, ki földi kincsét, erényét védte, erősen szembe száll a kéjittas martalóczczal. Dulakodás közben a bástya szélére érnek ... hol már a küzdelem fárasztó kezd lenni Mariczára, karjai lankadnak, midőn a kétségbeesett küzdelemtől kisajtolt sikoltásra, az alvó kutya „Peko" felriad, úrnőjét veszélyben látva, a kéjencz nyakába ugrik, éles fogait mártja annak vállába, s marczangolja a haramiát. Daniló kiujábau felordít, bal kezével a drága prédát szorosaní magához öleli, jobb kezével pedig tőrét meríti a hű állat oldalába, mely hörögve adja ki páráját. A véres tőrt messzire dobja magától a feldühödt kéjencz, aztán jobbjával is magához öleli a leánykát, Maricza látja és tudja, hogy vesznie kell, mert ereje mindinkább fogyni kezd, s már beljebb akarja vinni prédáját az éhes karvaly, midőn a szép Maricza, ki egészen a bástya szélére jutott, a kétségbeesett küzdelemben átfogja a vad vezér nyakát, egyet fordul s magával rántja őt a hegyes karókkal, éles kövekkel megrakott mély árokba, hol a szép Maricza azonnal szörnyet hal, Daniló azonban csak lábát törte. Kevéssel ezután a szép Maricza jegyese s az öreg Vaszil is megérkeztek, Mariczát szokott helyén, a kis lugasban nem találva, a bástyára siettek. Itt a hű állat Ami pedig a megyénk területén látható befásitást illeti, arra elmondhatjuk, hogy egyletünk akáczfa telepe vetette meg alapját s segítette elő terjedését Az 1887. évben az egylet egy megyei érdekű termény-, gyümölcs- és szőllő-kiállitás létrehozásán fáradozván s arra minden kellő intézkedést s költekezést megtett, feltüntetni kívánván együtt mindazt, amit megyénkben ugy az őstermelés, valamint a mezőgazdasági ipjir termel. Különösen azonban a megyénkben elhanyagolt gyümölcs és szőllőmivelés állapotát óhajtotta terményeiben bemutatva látni, a végett, hogy megítélni lehessen, hogy mi az amivel vármegyénk bír s minő kép alkotható e nembeli terményeinkről s minő irányban kell a jövőre e téren működni. Nem feljtette el az egylet, sőt élénk tudatával bírt s bír annak, hogy a filokszera rohamos pusztitása folytán országunk legkitűuó'bb borvidékei semmivé lesznek s hogy speciális homokos talajunkon van a jövő borászata. Egy ily kiállítás utmutatóul szolgált volna a megindítandó tevékenységre, melynél fogva homokos s gazdasági növények termelésére nem alkalmas, de azért szőllőmivelésre ínég mindig jó. terjedelmes talajunkat jövedelmezővé tenni képesek lehessünk. Fájdalom, a közöny, amelylyel az egylet találkozott, oly mérvű, hogy országuukban ennek pírja sehol sincsen. Szabolcsból a kivalóan mezőgazdasággal foglalkozó vármegyéből összesen nyolez kiállító jelentkezett. A szabolcsi gazdaközönség oly értelemben fogta fel a kiállítást, hogy búzája, rozszsa, árpája, tengerije, stb. minden gazdának van, miért vigye hát kiállításra a magáét? Nem azt akarták kiállítani, ami van, hanem azt ami nincs. Ha e tervezett kiállítás nem siker ülése miatt valakit szégyen érhet, az a valaki mindenesetre a megyei gazdaközönség. Az iskolai fegyelem eszköz ü. Irti : Francsics Vincze.*) Mielőtt a cziin speczialis oldalával foglalkoznám, általánosságban a Pádagogiáról kívánok szólni. A Padagogia a nevelés tudománya. Itt azonnal szemünkbe ötlik az ellentét, mely a nevelő és tanítvány közt van. A nevelő felnőtt, tudós egyén, kiuek czélja az, hogy a még fiatal, gondolatait helyesen rendezni nem tudó, gyakran még gyermekre — hasson, hatni tudjon. Bár gyakran megtörténhetik az, hogy véletlenül, öakéuytelenül sőt akaratlanul is hathatunk, ez azonban nem lehet az a hatás, melyet a nevelőnek a tanitványnyal szemben gyakorolni kell; azoknak a nevelő részéről meghatározott irány-elvekből kell állni, határozott czélra kell törekedni, mint aki soha sem tévesz'i szeme elől, hogy a tanítványból mit akar nevelni. A nevelés tehát a nevelőnek öntudatos, tervszerű hatása a tanitváuyra. Azonban a nevelésnek az ember úgy a mint teremtve van, azaz testestől-lelkestől, nem lehet tárgya, legalább a középiskolában nem. Mert nevelni lehet a látást mint a tüzéreknél, a hallást a zenészeknél stb.; szóval van testi nevelés. A középiskolában kiválóképen a lélek-, vagy ha ú*y tetszik, az értelein neveléséről lehet csak szó. De a test és lélek elválhatatlan kapcsolatban van egymással, sőt, noha ugy mondjuk, hogy a lélek nemesebb mint a test, mégis igen gyakran egyik-másik kifejlettebb érzéknek van alávetve a lélek és többször ez ád iráuyt művelődéseinek, mert a lélek a test szervezete által érintkezik a külvilággal. Ennyiben a nevelésnél a testi szervezetre is kell ügyelni ós azt ápolni. De ez ne legyen czél, hanem csak eszköz. A nevelő érdeklődése a tanítvány testi szervezetét illetőleg tehát csak mellékes; a *) Felolvasta szerző a uagy-kállói tanári kör gyűlésén. vérben fetrengő hulláját, a dulakodás nyomait látva, a legkínosabb valóra ébredtek. A mély árokból felhalló nyöszörgés, az im.ldott Maricza élettelen alakja mindent megmagyarázott. Az öreg Vaszil a fájlalom súlya alact eszméletlenül rogyott|az ifjú alvezér karjaiba, de csak hamar magához tért, vadul nézett körül s ez alatt irtózatos bosszú fogamzott meg agyában. Rendelkezett. A szép Maricza holttestét zöld galylyakból rögtönzött nyugágyon emelték a hazatérő munkások a bástya dísztermébe, Danilót pedig gúzsba kötözve vonszolták elő az öreg Vaszilnak martalóezai. Vaszil e^y három öles magasságú tölgyfakarót hegyeztetett meg, aztán a dühében és fájdalmában ordító Danilót elevenen ráhuzatta, rőzsefát, szalmát, forgácsot rakatott alá, mindezeket leöntötte olajjal, meggyújtotta a rögtönzött máglyát, s megsütötte a pokol fajzatot. Mikor mindezeket elvégezték emberei, a holdvilág fénye mellett eltemette Maricza jegyesével a kedves halottat, aztán egymás nyakába borultak a közös sir felett és zokogtak fájdalmasan. Másnap az öreg Vaszil lehányatta a templom tetejét, földig romboltatta lakását, tűzre rakatta drága bútorát, a templom oltárát, beolvasztatta minden aranyát, ezüstjét leborult utóljára a szép Maricza sirhalmára, s aztán martalóczaival együtt eltűnt a vidékről. Sírt, bástyát, templomot még inkább szét hányták a hajdúk. * A szép Maricza halálának évforduló éjjelén több éveken keresztül két magas árny jelent meg a „Csonka torony" aljában, nyugtalanul keresni látszottak valamit. A régi öregek azt rebesgették, hogy az öreg Vaszil és jegyesének hazajáró lelkei azok, kik a szép Maricza sirját keresik. nevelés tulajdonképi czélpontját a tanítvány lelkében kell keresnünk. Tehát a nevelés az egész emberre tüzetesen nem terjedhet ki, hanem igenis az ember egész lelkére, egész beusejére. A gondolatkörnek nem csak egyik-másik ágát kell fejleszteni, lelkét mm egy irányban kell fogékonynyá tenni. A tanítvány összes lelki tehetségét szem előtt kell tartani, ennek kell oly határozott formát adni, mely őt az élet minden kívánalmaira képessé tegye. A Pádagogia ezen alapelveit azért tartottam szükségesnek előre bocsátani, mert világosabb és könnyebben lesz érthető, hogy minő eszközökkel tarthatjuk fenn a nevelésnél a fegyelmet, az által t. i. ha lelki nevelés mellet az egész egyénre, komplexiójára is figyelünk. Mert ha a serdülő gyermek észreveszi érdeklődésünket irányában. ép oly mértékben fog ő is irántunk érdeklődni. Ezt elérhetjük kiválóképen, ha tárgyunkat érdekessé tesszük. A tárgy érdekessé tétele a nevelésnek és tanításnak egyik leghatalmasabb eszköze. Leggyakrabban középiskoláinkban az megfordítva történik: tanítunk és ezen tanítás akar eszköze lenni a tárgy érdekességének: pedig a tanítás elmúlik, befejeződik az időben, de a tárgy érdekessége, kell, hogy megmaradjon, ez szolgál ösztönzésül az életbe való tovább képzésre, önmunkálkodásra. Az érdekesség miodég a jelenben való tárgyra vonatkozik s vágyakozás a jövőre. Ha a tárgyat annyira érdekessé tettük, hogy az ezen állapotban való maradást legyőzi a vágyakozás a tárgy bővebb, több oldalról való ismerete iránt, ekkor előáll a vágy, vagy iskolai műszóval kifejezve a kedv a tárgy a tanulás után, szóval a tanulási kedv. Hogy minő módon érhetjük el a tárgy érdekessé tételét, itt csak aunyit említek meg: ha azt sok oldalúvá tesszük. Ezt azonban más alkalommal el fogom mondani, lehetőleg az egyes tantárgyakkal illustrálva. Önkénytelenül is észrevehetjük az eddig mondottakból t. tagtársak, hogy az iskolai fegyelem fentartása első sorban függ a tanítás mikéntjétől, hogy ez annak leghatalmasabb támasza. Ez után áttérek a tétel közelebbi megbeszélésére! A tanítványnak alá kell magát rendelni a tanitó akaratának. Hogy ezt vele tudassuk, legegyszerűbb forma rá — a parancs, vagy ha ezt tetszetősb ruhába akarjuk öltöztetni — az óhaj, a kívánság; néha pedig valamely cselekedet felett csak javaló vagy rosszaló nézetünket fejezzük ki, hogy abból aztán a tanuló maga következtesse, hogy a tanitó az adott esetben mit akar. Ha a tanítónak gondolkozási és cselekvési módja ismeretes, ezt könnyen el is találja. De vájjon melyek azon eszközök, melyek által a tanitó elérheti, hogy a tanuló akaratát az ő akaratának alávesse ? Vagy az a szellemi felsőbbség, melyben a tanítvány feltétlenül bizik és magával ragadja: a tanitó tekintélye; — vagy a legnemesebb érzés: tanító iránt való szeretet; — vagy végre: a büntetéstől félelem, melyet engedetlensége miatt maga után vonhat. A fegyelemnek ezen említett három eszköze közül legkevésbé czélra vezető az utóbbi és pedig több oknál fogva: 1. az engedelmesség, mely a büntetéstől való félelmen alapszik, külső hatás eredménye, mig a tekintólyeu és szereteten alapuló engedelmesség nemcsak a tanítvány műveltségének folyománya, tehát erkölcsi engedelmesség, hanem a bensőből, a lélekből önkénytelenül folyó engedelmesség közt közép utat foglal el; 2. a leggyakrabban a büntetéstől való félelem bele viszi a tauulót a titkolódzásba, a hazugságba; mig a tanitó tekintélye és a tanuló szeretete tökéletesen kizárja ezt. Tehát tekintély és szeretet volnának azon egyedüli eszközök, melyekkel az engedelmesség, — más szóval a fegyelem fenntartható. Hogy ez menynyiben igaz, szolgáljanak bizonyításul a következők: a tanitó tekintélyének hódol a tauuló; ez a függőség érzete, és ezen függőség érzete a tanitó fensőbbségén nyugszik, azon fensőbbsígen, melyet magával visz a tanitó a tanításhoz; továbbá a következetességen, characteres energián és azon erős, határozott akaraton, mely által azt a mit jónak czélszerünek lát, érvényt is tud szerezni. Feltétlen tekintély, mint a mit, habár nem épen ezen szavakkal ezen iskola falai közt is hallottam nyilvánítani, ideális valami! Gyermek ós feltétlen tekintély nem nevetséges-e ? Én legalább részemről sehogy sem tudom összeegyeztetni. Igen is megközelítheti ezt a tanitó de absolut értelemben soha el nem éri. Megközelítheti nemcsak értelmi és erkölcsi műveltségénél fogva, hanem testi magatartása által is ; már maga a hang melylyel a tanulóval beszél maga az ő imponáló külseje, ha nem is szerzi, legalább erősítheti a tanitó tekintélyét. A tanítónak kell hogy legyen tekintélye — auctoritása — t's hogy nemcsak ephemer értékű külső látszata legyen meg. Tudhatjuk magunkról, hogy a tanuló mily helyesen tudja megkülönböztetni a tanitó belső értékét a látszattól, mint az aranyműves a valódi aranyat a talmitól. A külső tekintélynek hódol ugyan a tanuló mig a belsőből eredő tekintélynek aláveti magát. Nagyon természetes azonban, hogy a tanitó tekintélye nemcsak önmagától függ, hanem a tanulótól is. Ha a tekintély nem elégséges a fegyelem fenntartására, ugy ennek már más eszközhez kell nyúlni- Csakhogy az is természetes ám, hogy ekkor tekintettel kell lenni á tanuló korára és képzettségére és mily mértékben fejlődött ki a

z önakarat és öntevékenység. Mondhatjuk tehát bízvást, hogy az iskolai fegyelem fenntartásának igazi és legfőbb eszköze az auctoritás. Ennek mintegy kiegészítője a tanuló szeretete a tanitó iránt. Ezt azonban nem viszi, nem viheti magával a tanitó az iskolába, mint az értelmi fennsőbbséget, hanem meg kell szerezai. Megszerezni pedig azon modor által, melylyel a közte és a tanuló közt létező ellentétes viszonyt áthidalni törekszik. A szeretet törekvés az egység felé, törekvés a gondolat és érzés öszhangja, megegyezése iránt, mely majdnem önkénytelenül áll elő azoknál, kik naponkint együtt vannak és kik többször közlik egymással eszméiket. E végből kívánatos a tanitványnyal miuél többet foglalkozni, a gondolatokat, érzést és kívánságot egymással közölni — már t. i. a mennyiben a tanítás keretébe tartoznak. Ezt meg kell tenni, ha a tanítvány szeretetét állandóan meg akarjuk tartani!