Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1889-01-20 / 3. szám

„IV Y I K VI D É K'< Tudjuk az életből, hogy a szeretet, a szülőknek leghatalmasabb fegyelmező eszköze, különösen az anyáké, mig az apa iukább auetoritása által fegyelmez. Megnyerhető a szeretet, ha a tanitó uem elégszik meg azzal, hogy együtt van a tanitványnyal s ridegen elmondja vagy megmutatja: mit tegyen, hanem ha nyájasan leereszkedik hozzá, hogy ez által magához felemelje. Kívánatos, hogy a tanitó a tauitás ideje alatt ne mormogó, duzzogó, haragos, hanem vidám kedélyű, élénk legyen, mint a ki nemcsak szereti, de örül is az életűek. Ekkor aztán uem lesz nehéz a tanítóra nézve, hogy részt vegyen a tanítvány öröauiben éi tréfáiban, uem lesz nehéz az, hogy neki minél kevesebb fájdalmat okozzunk és minél több örömet szerezzünk. (Vége következik.) A háziiparról. Jóformán beuue vagyunk a télben, körülbelül annak a derekán. Ht ilyenkor gondolatban végig szállok hazánk azon vidékein, melyet magyarok laknak, fájdalommal telik meg szivem, elgondolásara annak, hogy mily roppant munkaerő hever most tétlenül; rnilj óriási összegeket képviselnek ama nyugvó, semmit tevő kezek, melyek a régi megszokás hatalmánál fogva most a tél hóaapj libán semmit sem csinálnak, hanem összetéve várják a tavaszt. Semmi munka, semmi beszerzés, cmpán fogyasztása a meglevőnek. Ez az állapot télen a mi falvainkban. Falvainkbau csupán? Valóban városaink nagy részében is. Mert jóllehet nagyobb városainkban, hol az ipar és kereskedelem jobban ki vannak fejlődve, ott a bent lakó, földmivelő nép is könnyebben talál keresetre télen által is. Favágásból, fuvarozásból és a városi élet ezerféle szükségleteinek ellátása körül felmerülő munkából nagyobb városokban mindig kerül télen át a földmivelő népnek is, etek között még a gyermekeknek is annyi munkajok, hogy belőle tisztességesen kereshetnek. Más a helyzete a falusi földmivelő népnek, tehát nemzetünk zömének. Ott ilyenkor szünetel a munka, a gazda nagyokat alszik, ha felébred nagyokat eszik és ísz.k, ember állat nyugszik a híznál, legfeljebb a gyer mekek járnak egy kis ábeczére és nyúzzák a Ciizmát a jegen. Nagyon szép és regényes képe van télen a falusi életnek. A hóval bontott vidék zúzmarás fák, ablakok, a fehér havon repülő csengői szán. A köröskörül elterülő csendes nyugalom s külÖQÖsen a faluból kiemelkedő füstölgő kémények, a magyar vendégszeretetnek ez ő» symbolumai, mind-mind oly kedvessé teszik a falut télen. Ezért szeretnénk, hogy a falusi élet képe ne csak igy kívülről lenne derült, megnyerő, hanem belőlről vizsgálva is. Hogy ne látnánk lakói között szegénységet és a nyomor elleni küzdelmet, hanem látnánk jólétet, megelégedést, valódi derűt. Pedig ha csak egy kissé lejjebb szállunk is a most festett ragyogó felszínről, találuuk szegénységet, küídest nyomort eleget. Van pedig egy könnyű, jó és biztos módja annak hogy a megelégedés beköltözzék talvainkba, a hogy szükséget a téli hónapokra is kizárják házaikból, sót h>gy jólétüknek állandó forrását nyissák meg. Be kell vinni a háziipart földmivelő népünk hajlékaiba. Statisitikailag ki van mutatva, hogy Magyarország lakosságának 61*/» mezőgazda, melynek nagy része, ha a munka idő megszűnt, tétlenül tölti napjait. Egyrésze fogyasztja a meglévőt, másrésze meg éhezik, didereg és tanácstalanul bámul a semmiségbe. A mi népünknek legfőbb baja, hogy ismeretlenek előtte mindazou keresetet és jövedelmet adó foglalkozások, melyek a mezőgazdaság körén kivül állanak. Talán nem is szükséges mar az annyiszor felmutatott külföld példájára hivatkoznunk, hogy mennyire más volna a szegény falusi gazdálkodó nép vagyoni helyzete, ha fejlett házi iparral birna. A mi falvainkon, ha a gazda télen át megcsinál egy pár favillát, egy boronát, vagy szekér-kast, ha az asszony megfonja kenderét és megszövi vásznát, azt hiszi, hogy hivatásának teljesen eleget tett. A nagy leány eljár az erkölcsrontó fonókba, a legény meg szintén ott lopja a napot, duhajkodik, trágárkodik, vagy éppen a csapszékben dorbézol. Házi iparral bírva, mindez másként nézne ki, ha a falusi tanitó a szükséges általános elemi oktatás mellett egy kis házi iparra i* oktatná tanítványait. A munka kicsinynek éa nagynak elfoglalná idejét, a bűnre csábító tétlenség egészséges éi üdvös józanságnak adna helyet a kicsinyek is haszonhajtó tagjaivá válnának a családnak s egy kis szorgalom mellett minden házhoz betérne a jólét és öröm. Pedig magyar népünk munkás, tanulékony és hajlandó a házi ipari foglalkozásokra is, mutatja ezt azon falvak példája, a hol a házi ipar egyes nemei már meg vannak honosítva. Csak kezdeményezőnek, tanítónak keli lenni, ki a népet bevezesse a házi ipar mesterségének titkaiba s vele azt megkedveltesse. Nagy ég minő hátra vagyunk e téren a külföldiek mögött. A nürnbergi játékszerek, a bajorországi faragott fák, a brüssseli és izlandi csipkék, a csehországi cseesebecsék és száz kedvelt kereskedelmi czikkek, melyeket mi most mind külföldről veszünk drága pénzen, ezek mind a házi ipar terméuyei. Milliókat adunk ki évente ilyenekért és boldogítjuk a külföldi népek százezreit, mig mi itthon csak sóhajtozunk a jobb időkért. És miért De tudnánk mi is ekként boldogulni ? Vegyünk csak példát a kis bérces haza Erdély lakóitól Ok már ismerik a házi ipar áldásait. O.t már régeu gyakorolják a házi ipart és tudják hogyan kell egy darabka fából, mely magában véve csak egy tizedrész krajczárt ér, forintokat kicsalni. A székely-udvarhelyi faragványok, játékszerek t gyönyörű taplóaiuakák stb. mind igen keresett czikkei a székely háziiparnak. Sőt legközelebb egy gyönge asszony is világpiaczokat tudott teremteni a kalota-szegi varrottadnak, mert azok szépek, jók és tartósak és a párisi divat-hölgy jó pénzével egy egész vidék megélhetését biztosítja. Nincs olyan vidék, melyen valamely házi ipart meg ne lehetne honosítani. Fa, szalma, gyékény, vagy más mezei termék mindenütt akad, s ezek mind igen alkalmatos e?z<özei a házi ipari feldolgozásnak. A közélet férfiéinak kell buzgóknak és erős kezűéknek leuniök, hogy földmivelő népünknek a házi ipart beoktassák. A fejlettebb korúiknál természetes, nem lehet már oly könnyen boldogulni, de a gyermekek fogékonyak és alkalmasak minden tanulásra. Ugyanazért a legbiztosabb, mondhatuánk egyedüli mód a házi iparnak általánosítására az, hogy a népiskolákkal kell összekötni a házi ipar-tanműhelyt is. Itt kell a gyermekekkel először megértetni a házi ipar fontosságát és a család fenntartásának kitűnő eszközét s itt kell aztán megtanítani is, legalább elemeiben, valamely házi iparra. Ki sem lehet számítani, mennyi erkö C3Í haszon háramlanék ebből egyesekre, családra, községre, társadalomra és nemzetre. A gyermek korán hozzá szoknék a hasznos foglalkozáshoz; ügyessége azonkívül bőven meglelné anyagi jutalmát, s a foglalkozáshoz szokott gyermek életének későbbi éveiben munkás maradna s a munkás ember nem ér rá az erkölcsi lazulásra sem. Oh ijtjük, hogy mire még egyszer eljön a téi, már legalább megkezdődtek légyen a házi ipar meghonosítását czélzó munkálatok. B—d. Mik az akadilyai a népiskolai neveléstanításnak. II Az akadályok száma — melynek elhárítására a tanitó ciak közvetve vagy nagyon is csekély mértékben befolyhat — légió. A tanügyi közlönyök hasábjain nem egy indokolt panaszszal vagy epés kifakadással találkozunk azok ellen, kiknek hatalmában állana a létező bajok elhárítása vagy legalább is enyhítése; > azt elmulasztják. A panaszok tenorja legtöbb esetben a tanítók anyagi helyzetének siralmas volta, a prózai miudenuapi gondok által hivatásában feszélyezett nevelési működés eredménytelensége. S->k igaz van ebben, tagadhatlau. Nehéz, nagyon nehéz lerakni az iskola kü>zobén azt a súlyos nyomasztó terhet, mit sokszor a kenyér gondjának érzete vet mázsányi sulylyal az ember kedélyére. Sokszor a helyi hitóságok ellen irányul a vád. A tanítónak járó, amujy is kevés illetékek pontatlan kiszolgáltatása, a közönyösség minden iránt, mi az iskolára vonatkozik, mint hibájokul rovatik. Sok helyt az iskola külseje, környezete oly siralmas látványt kelt, hogy akár be sem kell tekintenünk, hogy annak hasonló belsejére joggal ne vonhatnáuk következtetést. Azonban lépjünk be. Nyomorult putri, zsúfolva gyermekhaddal, melynek egyik része padnak csúfolt korcsmaasztal mellett egymás hátán ül, a másik része bölcs resignátióval a földes s'.oba padlójára guggol, bután figyelve az erőlködő tanítóra, kinek magyarázatát nem érti, mert ez például folytatása lévén a mult héten tanultaknak, egjiköknek akkor otthon kellett maradni a kisebb gyermekre vigyázni, a másiknak nem volt csizmája, a harmadikat a töltésre küldték, hogy az apjáuak az ételt vigye, és igy tovább. Ejy tekintetet vetve a mulasztási naplóba, meggyőz arról, hogy átlag 15—20 gyermek hiínyzik naponkint. . . . tankönyvet alig találunk 10-nél, pedig nem egyiknek jómódú szülei vannak. Térképnek, szemléltetési eszközöknek, tankönyveknek hiányában, a mindennapi mulasztások által zavart tanítótól, kinek még azonfelül egészségét támadja meg a rettenetes bűz, mely a so'í gyermek kigőzölgésének kifolyás* ; hogy kívánjunk eredményt? Igen sok helyt az iskola nem a tudományn tk, nem az általános művelődésnek szentelt helye, hanem a fertőző betegségek, járványok csirájának tanyája, honnan nem általános ismeretekkel biró, értelmes emberek kerülnek ki, hanem olyanok, kik az öldöklő kór csiráját horjdák magukban, kik inclinálnak minden nyavalyára, nagyrészben eltompult ideggel s érzékszervekkel. A sorozások ijesztő képét tüutetik fel a nép elkorcsosodásának, Hogy mennyi köze van e szomorú tényhez az iskolának, a fentebbiekből is kiviláglik, és ha igaz, hogy »egészséges lélek egészséges testben*, ugy joggal következtethetünk arra, mi itt az ellenkező példából látszik. A testi erők elhanyagolása a lelki erők, az erkölcsiség, a kedély az érzelem elnyomorodását is vonja maga után. A tanítónak, mint feljebb emiitettük, csak közvetett szerepe van ezeu akadályok megszüntetésében, azonban ha nem hiányzik'nála a jóakarat, okos fellépése, felvilágosítás, oktatás által sokat lendíthet az iskola ügyén. A sikeres eredmény a nevelés-tanitásban azonban leginkább a tanitó hivatásszeretetétől, piedagogiai képzettségétől és jellemétől függ. Föltéve, hogy a család, község, egyház és állam, a népnevelés ezen főtényezői eleget tesznek kötelességüknek az iskolával szemben, ugy az eredménytűen működés oka a tanitó, ki az imént érintett feltételek egyikét vagy másikát nevezetesen vagy a hivatásszeretetet, vagy a kellő készültséget, vagy pedig egy oly foutos pályához, milyen a néptanítóé, szükséges jellembeli feltételeket nem birja. A tanítói páljára készülő fiatal ember tudatában van azon nehézségeknek, melyekkel mint a czivilisatió úttörője meg kell küzdenie. Úton útfélen fülébe cseng az a régi közmondás, mely, habár félig-meddig igaztalanul, a tanítói hivatás symbolunaaként hangoztatok. A ki nem érez komoly hivatást magában, az válaszszon más pályát. Örömmel konstatálja a nagy haladás, melyet az iskolaügy néhány évtized óta tett, hogy ezen eredmény a tanítóknak köszönhető, kiknek szakképzettsége egyenrangú, nyugat Európa tanítóéival; szünőfélben van tehát az az országos szokás, mely a gymnasiumokból kibukott s más pályákon c'.élt nem ért egyéneket terelte csak a tanítói pálya felé. Olyan embertől, ki épen jobbnak hiányában választotta a tanítói hivatást, vajmi keveset várhatunk. A hivatásszeretet azonban magában még nem elég, fogyatékos szakképzettség mellett sem várható nagy eredmény. A nélkül, hogy a részletekre kiterjednénk, nézzük, mennyiben akadálya e körülmény a neveléstanitáinak. A nevelés tervszerű eljárás lévén, minden nevelési eljárásunknál szem előtt tartaudók a nevelés természetszerűsége, egyetemessége, a nevelendő gyermek egyéni sajátságai, az erkölcsi czél, az okos szigor, a vallásosság szempontja. A fogyatékoi szakképzettség az egyedül igaz, a valódi jó nevelés rendszere helyett, feltéve, hogy egyáltalában törődik a rendszerrel, téves nevelési eljáráshoz nyu). A kevés szakmiveltséggel biró tanitó nevelésére bizott gyermek valóban szerencsétlen; mig egyréizt roiz szokásainak megjavítását nem eszközölheti az, másrészt a gyermekben meglevő jó hajlamok ügyes vezető hiányában nem fejlődhetnek ki. Az iskolai fegyelem kifolyása lévén a tanitó lélek* tani ismereteinek, gyakorlati bölcsességének, helyes tapintatának, a kévésbbé végzett tanitó igen helyesen teszi, ha a szükséges ismereteket megszerzi, melyek őt arra képesitik, hogy nevelői kötelességének eredménynyel eleget tegyen. A törekvés, a folytonos tanulás és tapasztalás jó tanítóvá képesítik a gyengébb képességűt is. Sok esetben azonban hiányzik a jóakarat; a szakképzettség mellett sok tanitó nem tesz eleget azon fontos mellőzhetetlen feltételeknek, melyek teljesítése pedig kötelessége ; pl: hogy csak egyet említsek a rendes, pontos iskolalátogatás, a tanulásra szánt időnek ok nélküli megrövidítése. Az iskolán kivül ugy viselkedik, hogy jelleméhez szó fér; kis helységekben ez roppant veszedelmére válhat, mert eljátszhatja tekintélyét a mindent hamar megtudó gyermekek előtt, és akkor ha meg ii van benne a hivatása iránti kedv, ha szakképzettségéhez szó sem fér, a nevelés tinitis sikerei működése elé oly akadályt gördített, melyet elhárítani nagyon, de, nagyon nehéz lesz. Piszker Lajos. T a n ii g y. Kórelem az „Eotvös-alap" ügyében. Hazánk ügybuzgó tanítói, nemes keblű tanügy barátok és jótékony pénzintézetek áldozatkészsége él pártfogása folytán létesült az »Eótvös-alap« czimü jótékony intézmény, mely 12 év óta 320 tanitó családnak könnyített szomorú anyagi sorsán s az egész országban elismert valódi jótéteményező egyletté fejlődött. A nemes tettekre kész magyar tanítók erkölcsi ereje, jóakarata és áldozatkészsége nyilatkozott ezen alap létesítésével ; mert ezzel bebizonyították, hogy az igazi népuevelők a nemzeti nevelés ügyének előbbre vitele, kötelességük hü teljesítése mellett, a közügyért, üdvös c.élokért tenni és áldozni tudnak, s kebelökben nem az önérdek, hanem a honszeretet, erkölcs-igazság érzete honol. Az >Eötvös-alap< feladata a tanítóknak felsőbb tanintézetekben tanuló jeles szorgalmú gyermekeit ösztöndíjak nyújtása által tudományos pályájukon előmozdítani, s a szegénysorsban sinlődő tanítók özvegyeit és árváit gyámolítani. E?.en alap, vallás különbség nélkül részesiti az érdemeseket és jogosultakat jótéteményeiben. Jogosult tagja lehet minden hazai nyilvános tanintézetben működő, tauitó, kisdedóvó, ha évi egy forint tagsági diját pontoian fizeti s a vidéki gyűjtő-bizottság utján rendesen beszolgáltatja. Az alap ügyéhez csak rendes tag szólhat, jótéteményeinek élvezetében csak öt évi tagsági oly lefizetése után tarthat igényt. Az >Eótvös-alapt ügyeit egy orizágos gyűjtő- és kezelő bizottság, a m. kir. közoktatásügyi minisztérium által 1835. évben módosított ós megerősített alapszabályok értelmében, — vezeti és gondozza, teljes ügyszeretettel, fizetés nélkül; vezérférfiai hazánk legbuzgóbb ós legtevékenyebb szellemi — munkásai. Hogy ezen üdvös, életrevaló intézmény magasztoi feladatát még jobban teljesíthesse és kellő felvirágozásnak indulhasson, nem nélkülözheti a rendes tagok egy forint évi dijai befizetése mellett a neues keblű pártfogók kegyes adományait sem. A fővárosi kezelő- és osztó-bizottság nevében ii őszinte kérelemmel járulok a népnevelésügy lelkes barátaihoz, hogy ezen jótékony czélu intézményt becses pártfogásukba venni s kegyes adományaikat alólirotthoz beküldeni szíveskedjék- Pazár István, a vidéki gyüjtőbizottsági elnök. ÚJDONSÁGOK. 3W* Lapunk tisztelt előfizetőit s a t. községi elöljáróságokat tisztelettel kérjük előfizetésük szíves megújítására. Azokat pedig kik a lapunkért járó előfizetési dijakkal hátralékban vannak, szintén fölkérjük, hogy hátralékaikat az alulírott kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek. A „Nyirvidék" kiadóhivatala. — Kórelem a községi ós körjegyző urakhoz. Hogy azon feladatnak eleget tehessünk, mely arra czéloz, hogy mennél teljesebb mértékben közöljük a vármegyénk közigazgatási életére vonatkozó dolgokat, a hogy közleményeink lehotőleg felöleljék az egész vármegye területén tortenteket, legyenek azok közigazgatási, társadalmi, egyházi, tudom inyos, avagy bárminő természetű, de közérdekű dolgok, azon szives kérelemmel fordulunk vármegyénk községi es körjegyzőihez, higy minden a körükben előtordu ó imént jelzett kérdések fontosabb mozzanatairól apunkat, habár csak röviden (talán egy levelezőlapon) lehetőleg azonnal értesíteni szíveskedjenek. Mi viszont a jegyzői kar érdekében minden őkst érdeklő fontosabb kozlemenyek felvételére vállalkozunk. t A, ",

a9

y kaszárnyának az ügye mely városunk ejlódesevel oly szoros kapcsolatban van, végaifejlődéséhez közeledik a menyiben a város által felterjesztett részletes építkezési terveket a közös hadügyminisztérium némi változtatások eszközlése után leküldte, a kassai hadtest