Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1889-04-28 / 17. szám

M ellóklet a „IVTyirvidék" 17-ik számához ! (Másolat a 2831/89. K. számhoz) Biharvárniegye tordai sorozó járásbeli teljesen ismeretlen hadkötelesek névjegyzéke: Ákos János, Llvay Bálint, Szabó Lajos, Pálfy Imre, Ginsztri Gábor, Friedman Efraiin. Kelt Bihar-Tordán, 1889. február 21-én. Megbízásból Viete rüsz, szolgabíró. 3,053. K. 1889. Szabolcs vármegye alispánjától. A járási főszolgabiráknak, Nyiregyháza város polgármesterének és a községi elöljáróknak. A székelyhídi járás teljeseu ismeretlen hadköteleseinek névsorát körözés ós esetleg megfelelő intézkedés végett kiküldőin. Nyíregyházán, 1889. évi márczius hó 16-án. Zoltán Jáuos, alispáu. (Másolat a 3053/89. K. számhoz.) Névjegyzéke a székelyhídi járás területén 1869. évben született teljeseu ismeretlen védköteleseknek: Nagy Mihály, Szabó Lőrincz, Viucze Lajos, Déri Sándor, Horváth Ferencz, Juhász Autal, Máté János, Miller Gábor, Molnár Sándor, Porsi János, Gyenge Sándor, Kalocsai János, Mudri József, Mundrucz Demeter, Pál Sándor, Stadtlioffer (Várhelyi) Géza, Szeletye Gábor, Nagy Lajos, Nagy Imre, Rézműves Gábor, Szabó István, Rézműves Mihály, Pap (Hie) Illés. Székelyhíd, 1889. február 11-én. Draveczky, főszolgabíró. 4861. K. „ , , 1889 Szabolcsvarme(jye alispanjatoL. A járási főszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Békésvármegye alispánja 3471. sz megkeresését megfelelő eljárás s 30 nap alatti jeleutés tétel végett közlöm. Nyíregyházán, 1889. április 17-én. Alispán helyett: Miklós László, főjegyző. (Másolat.) Békésvármegye alispánjától 3471/1889Valamenyi törvényhatóságnak. M. év deczember hó 24-én Gyulán egy igazolvány nélküli egyén csavargásban találtatván, B.-Gyula város rendőrsége által befogatott, s kihallgatása alkalmával azt adta elő: hogy őt Határ Mihálynak hívják, illetőségi viszonyaira és szüleinek hollétére nézve azonban felvilágosítást adni képes nem volt. Minthogy pedig az egyén hadköteles korban látszik lenni, illetőségi helyének megállapítása vált szükségessé. Ennek eszközölhetése végett ezen vármegye területén és a „Hivatalos Rendőri Közlöny" f. é. 7-ik számában a nyomozás megejtett ugyan, azonban siker nélkül. Ugyanazért megkeresem a czimet, hogy nevezettnek illetősége iránt törvényhatósága területén beható nyomozást elrendelni, s az eredményről miuden esetben értesíteni szíveskedjék. Az egyén személy leírása: Neve állítólag Határ Mihály, foglalkozása napszámos, születés helyét nem tudja, illetőségi helyét nem tudja, kora körülbelől 23 éves, vallása állítólag róm. kath., állapota nőtlen, termete közép, arcza hosszas, haja barna, szeme barna, orra, szája szabályos, szemöldöke barna, különös ism^ftető jelei nincs, beszél magyarul, öltözete barnás vászon magyar nadrág, ugyanolyan mándli, csizma és fekete kalap. B. Gyulán, 1889. április hó 8-án Jancsovics Pál, alispán. 3662. K. 1889. Szabolcsvármegye alispánjától. Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. A fiumei cs. és kir. tengerészeti akadémiába való felvétel tárgyában 11,329. sz. a. kibocsátott pályázati hirdetmény másolatát, szabályszerű közhírré tétel végett kiküldőm. Kelt Nyíregyházán, 1889. márczius 25. Zoltán János, alispán. 113Í9/XIV. 1889. számhoz. Pályázati hirdetmény a jiumei cs. és kir. tengerészeti akadémiába való felvétel tárgyában. A bekövetkező iskolai év kezdetével (szeptemb. 16.) a fiumei es. és kir. tengerészeti akadémiában előreláthatólag 26 egészen ingyenes és féldijmentes kincstári ós fizetéses hely fog betöltetni. A „NYÍRVIDÉK" TÁRCZÁJA. Az árva leány temetése. Igaz történet. Nem azért, mert én annak mondom, hanem mert valóban megtörtént, amott a szomszéd vármegyében, a hol szintén vannak és lesznek szép eladó leányok, hütelen szeretők, szóló-szapuló asszonyok, kik azután megbánják a hibájukat, ha már késő. Gulyás Lidi nagyon szép leány volt. Nem volt annak párja hat faluban; a mikor feltette gyöngyös pártáját, leszorította vele szöghaját, a melynek két hosszú fonadéka gyöngyszin ruhájának derekáig nyúlt le; átkötötte hullámos kebelén fejér kendőjét és szelíd kék szemeit á földre szegezve, kezébe vette kapc=os zsoltárját, hogy az istenházában imádkozzék magáért meg az egész emberiségért, hát sok-sok embernek megakadt rajta a szeme, de leginkább megakadt a Barna Gyurié, akinek az apja módos gazda volt, hat ökörrel szántott, mint a nóta mondá. Nem is volt más baja annak a szép leánynak, csak hogy árva volt. Bondor Istvánué asszonyom fogta fel a sorsát, a mikor az édes szülei elhaltak, ugy nevelte fel mint saját gyermekét, őrizte, még a szól fuvalmától is óvta, nehogy baja essék az ő gondviselése mellett. Nem is mondhatott Lidire senki semmi rosszat. Még a pletykanyelvek is hallgattak róla, mintha szégyenlenék megbántani az árvát, a kinek a kerek földön nincsen védelmezője. A fiatal tiszteletes ur is sokszor megnézte a szép leányt, ugy érezte, hogy valami mozgolódik ott a szíve körül, hanem hát sohasem jutott eszébe sorsát összekötni felvételnek csakis az I-ső évfolyamban van helye. 11-ik évfolyam túltömöttsóge miatt, az ezen évfolyamban való felvétel iránt benyújtott folyamodványok uem fogadtatnak el. A felvétel általános kellékei a következők : *) az osztrák vagy a magyar állampolgárság (külföldiek részére 0 cs. és apóst. kir. felségének legmagasabb engedélye kívántatik meg); testi alkalmasság ugy a katonai nevelésre, mint az ezutáui tengeri hadi szolgálatra [a jelöltek orvosi megvizsgáltatására vonatkozó s az 1879. évi „Tengerészeti Rendeleti Közlöny" Xll-ik darabjában (a cs. és kir. hadsereg számára 1880. évi február 10 érői 250/Abth. 14. szám alatti rendelettel) közzétett „Utasítás" szerint kiállítva]; kielégítő erkölcsi magaviselet: a teljeseu betöltött 14-ik és mé> túl nem haladott 16 ik életév az I-ső évfolyamba való felvételhez; kielégítő összeredménynyel bevégzett előtanulmányok, még pedig az I-ső évfolyamba való felvételhez valamely nyilváuos reáliskola vagy gymuasium, avagy az ezeu tanintézetekkel egyenjogositott s az osztrákmagyar monarchiában lévő valamely más tanintézet négy alsó osztályának elvégzése. Kincstári helyekre tiszteknek s katonai, udvari és állami hivatalnokoknak fiai bírnak igényuyel. Fizetéses növendékekül azonban felvétethetnek oly magyar vagy osztrák állampolgárok fiai, akik a megkívántató feltételeknek megfelelnek. Az élelmezési átalány egy fizetéses helyért ezidőszerint évenkint 800 frt, féldijmentes helyért 400 frt, mely összegért a növendékre az intézetben fordítandó minden kiadás födöztetik. Ezen átalány két egyenlő részletben féléveukint előre küldendő meg a cs. és kir. tengerészeti akadémia parancsnokságának, és pedig az első részlet minden évnek szeptember hava 16-án, a második pedig márczius hava 16-án. A pályázók közül a felvételre kijelölt ifjak, Fiúméban felvételi vizsgát kötelesek tenni. Ezeu vizsga tárgyai az I-ső évfolyamra nézve: a) a német nyelv, b) menuyiségtan, c) történelein és földrajz, d) természettudományok. Ezen tárgyakból oly terjedelemben teendő a felvételi vizsga, a mint azok a középiskola négy alsó osztályában előadatnak. A felvételi vizsga szeptember 10-én kezdődik, melyre a kijelölt pályázó ifjak idejekorán Fiúméba be fognak hivatni. A teugerészeti akadémiábau a kiképzés négy évig tart. A IV-ik évfolyamot kielégítő eredménynyel bevégzett növendékek, Il-od osztályú tengerész apródokká neveztetnek ki. A legutolsó évfolyamban minden fizetéses növendék részére az utolsó élelmezési átalány-részlet lefizetésekor azon összeg is lefizetendő, mely a kilépés esetén, a tengerész-apródi felszerelésre szükséges. A kincstári növendékek és alapitványosok felszerelése a kincstár által fedeztetik. A cs. és kir. tengerészeti akadémiába való felvételt kérő folyamodványok a cs. és kir. közös hadügyminisztérium tengerészeti osztályához Bécsben intézendők; állami vagy udvari szolgálatban lévő egyének folyamodványaikat a felettes hatóság utján, magánszemélyek pedig a legközelebbi katonai tér-, állomás- és hadkiegészítési kerületi parancsnokság utján tartoznak benyújtani. Ezeu kérvényeknek legkésőbben julius végéig Bécsbe be kell érkezniök. A felvételi folyamodványokhoz melléklendők: 1. keresztlevél vagy születési bizonyítvány, *) A felvételi feltételek nyomtatásban »L. W. Seidl és fia* czégnél Bécsben kaphatók és kívánatra a cs. és kir. köiös hadügyminisztérium tengerészeti osztálya, a pólai cs. és kir. kikötő tengernagyi hivatala, a trieszti tengerészeti kerületi parancsnokság és a fiumei tengerészeti akadémia parancsnoksága által is kiszolgáltatnak. Az ezen akadémiánál megüresedő magyar állami alapítványi helyek természetéről és magáról a nevelésről pedig bővebb tájékozást ujujt a Láner Gyula által szerkesztett és a honvédelmi miniszter által jóváhagyott »Az osztrák-magyar hadsereg katonai n«relö- és képzőintézetei, különös tekintettel a magyar állami alapítványi helyekre* czimü munka, a mely Budapesten Grill udv. könyvárusnál kapható. a parasztleánynyal, csak jól esett neki, ha látta azt a fejlődő virágot, azt a gyönyörű gyermeket, kinek sorsát az égben a nagykönyvbe jó eleve beirta a Mindenható. Hanem a Gyuri gyerek uem állotta meg, hogy a Bandár Istvánné kertje alá ne kerüljön, ahol aztán a kerítésen keresztül láthatta a Lidi termetét, a dologhoz felgyűrt, egészséges, életerős karokat amint az udvarban a kútnál vagy mosott, vagy más házi dologban fáradozott. Ilyenkor hallhatta is csengő hangját, mely mint a csalogány éneke, hol felcsattant, hol hullámzatosan verte a levegőt. Gyuri is rákezdte néha az ő szép bariton hangjával, hogy : Holdvilágos csillagos az éjszaka, Tárva, nyitva a rózsámnak ablaka, Ablakából tekintetem az égen, Lelkem pedig angyalomnak szemében. Ennek a sok dalolásoak csak az lett a vége, hogy Lidi csak a kert kerítéséhez került, a honnan először elfutott, amikor a Gyuri fiút meglátta, hanem lassankint neki bátorodott és amikor a fák levelei hullottak a hideg őszkor, már akkor feltámadt a falu asszonyainak a nyelve, ugy meghányták-vetették a Gulyás Lidi becsületét, hogy nem maradt abból éppen semmi sem. Barna Gyuri bo'dog ember volt, a mig a pletykát meg nem hallotta, hanem akkor meg az apjától ijedt meg, hogy hátha az is megtudja, mit mond majd hozzá; moüdott is valamit, ami a módos, öszfejü embernek nem vált a tisztességére. Bondor Istvánné asszonyomhoz is eljutott a hir, a hir szárnyán nem csillogó himpor volt, hanem dudvából tépett méreg, bekeverve sárral, piszokkal. Mintha az egész világ arra törekedett volna, hogy a szegény, védtelen leány becsületét agyon tiporja, mert hát az a legkönynyebb, még számou sem kérheti senki, nem kelhet védel2. honossági bizonyítvány (esetleg egy év lefolyása alatt utólag is beterjeszthető), 3. katonai orvosi bizouyitvány, 4. a himlőoltási bizonyítvány, amennyiben a beoltás a katonaorvosi bizonyítványban nem igazoltatik, 5. a középiskolákbau nyert összes iskolai bizonyítványok, ide értve az utolsó félévre vonatkozó bizonyítváuyt is. A hosszabb tényleges szolgálati kötelezettség elvállalásáról szóló nyilatkozatok kiállítása — miután e kötelezettség a védtörvény által ki vau mondva — nem kívántatik. Bécs, 1889. márczius havában. A cs. és kir. hadügyminisztérium (tengerészeti osztály). Társadalmi munka. Az összpontosításnak, az erők egyesítésének korát éljük, a politikában ép úgy, mint a társadalom terén. A külömböző, sokszor ellentétes czélok, melyek a társadalom számos egyéneit érdeklik, talán egy korban sem egyesitették az emberiséget oly sok különvált társulatba, egyesületbe, mint a mi korunkban. Ez egy symptornája korunknak, a melylyel — bár magas a thema — érdemes foglalkoznunk, annál is inkább, mert sok gyakorlati következtetések vonhatók le belőle szűkebb társadalmunk okulására is. Az egységesítés, a szétforgácsolt erőknek központosítása egy közös czélra, tagadhatatlanul az emberi elvontabb gondolkodás terjedésére mutat. Mutat még egyre, és ez szintén az emberi jogok helyesebb félfogásának tisztulását bizonyítja: a szabadságnak, az önrendelkezésnek bizonyos öntudatára, — a kiskorúságra mutató gyámság alól való emancipáló törekvésre, amely csak olyanokban mutatkozik, akik érzik magokban az érettségnek bizonyos fokát, s ennek megfelelőleg bizonyos önállóságra méltán jogot is tartanak. És e két irány — mely jellegzője korunknak — kölcsönösen támogatja egymást. Mindinkább terjed a felfogás, hogy az egyén a maga különleges czélját csak az összeségben és az összeség által éri el. Köztudattá kezd válni, hogy a társadalmi közczélokból kiveszi a maga részét minden egyes a társadalomban és a midőn a közjót mozdítja elő, a maga egyéni javát is előmozdítja. Ezért bizonyos az, hogy minden nemes és nyilvánvalólag szép közczél kitűzése számos támogatót talál a társadalomban; az egyesülésre meg van az „anyag" — csak szép és nemes legyen a czél. íme, a főbizonyiték a közgondolkodásban az általánosítás és elvont eszmei irány terjedésére. Hogy a társadalomban átérzett közös czélok valósítását immár az emberiség nem várja — kiskorulag mindenben a politikai viszonyok által föléje rendelt és teljes hatalommal rendelkező hatóságoktól, — annak még kétségtelen bizonyítéka az, hogy a társadalom a kormánytól függetlenül intéző és önrendelkező tevékenységet kér ki magának oly ügyekben is, melyek természetszerűleg az állam intézkedése körébe tartoznak és kell is, hogy tartozzanak, azon oknál fogva, mivel az alattvalók a végsőig felcsigázott állami adózások alapján joggal megkívánhatják, hogy az állam minden érdekeik és szükségleteikről gondoskodjék. Ennek daczára a társadalom nem pihen. Megfizeti az államnak a mivel tartozik, s azonkívül mére senki, még az a jó, tiszteletes ur sem, a ki pedig ugy sajnálja az árvát, mintha maga édes gyermeke volna, aki anyját vesztette el, vagy talán még j óbban. Úgyis van az. Ha valaki az árvának pártjára kél, már mindjárt az okát keresik s ha nem találnak rá, kitalálják menten, pedig a rongyosabb oldaláról, mintha csak próbára akarnák tenni azt a vonzalmat, a mi két szívet köt egymáshoz, ha épen marad, jó, ha elszakad, az is jó. Barna Gyuri szerelme is elszakadt. Addig félt az apjától, mig magába bele kényszeritette azt a tudatot, hogy ha szép a leány, jó, ha jó a leány, még jobb, hanem az ember nem kötheti le az életét egy árvához, kinek még atyafisága sincsen, ahova eljárhatna az ember téli időben disznótorra, meg más ünnepi alkalmakra. Boador Istvánné asszonyom is szivére vette a dolgot, nem akarta, hogy még őt is szólják-szapulják, addigaddig vigasztalta a szegény leányt, mig egyszer aztán annak csakugyan nem maradt senkije. Boador Istvánné fejfájára halvány rószakoszorut tett Gulyás Lidi. megöntözte miudea Istenadta nap drága gyöngyharmattal, az a rózsakoszorú, az ő két orczája, az a gyöngyharmat az sűrűi omló könnye volt. Akit ugy szíven talált a bánat mint Gulyás Lidit találta volt, annak ninci mit keresni a földön. Boudor Istvánué asszonyom elhalálozása után Gulyás Lidi is elment szolgálatba, dehát mit tud az dolgozni, akit a bánat agyon vér, még a gazda sem örömest látja magakörül a gyászos báuatot, minden perezben olyan valamird emlékezteti, a mit legutoljára szeretue hagyni. Elfáradt a leány a keserves gyászban.