Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1889-01-20 / 3. szám

„IS Y í R V I r> Ejt." szóban levő határozmányának végrehajtását illetőleg külön fogok rendelkezni, ini végből ezennel a kővetkezőket találom elrendelendőknek : 1. A községben (kis- ós nagy község, rendezett tanácsú város) tartózkodó külföldiekről nyilvántartás vezetendő. 2. Ezen nyilvántartásnak alapul a lakást adók, fogadósok, vendéglősöknek az idegenek megszállásolásáról teendő jelentései szolgálnak. 3. A községben 24 órán tul megszálló idegen, a ki nevét és kilétét a vett felszóllitásra bemondani, valamint azon lakást adók, fogadósok, vendéglősök, kik az idegennek megszállásáról az elöljárósághoz a jelen rendeletben előirt jelentést 48 óra alatt megtenni elmulasztják, közbiztonság elleni kihágást követnek el, mely kihágásnak elbírálására az 1879. évi L. t. cz. 72. és 73. §-ban megállapított büntetések azon megjegyzéssel terjesztetnek ki, hogy a magánlakást adók 25 írtig terjedhető pénzbüntetéssel illetőleg megfelelő elzárással lesznek büntetendők. A bejelentés körüli eljárás részletes meghatározása iránt kis és nagy községekre nézve, a vármegye közönsége, rendezett tanácsú városokra nézve a városi képviselő testület az 1879. évi XL. t. 5. §-ának korlátai között alkotaudó szabályrendelet utján a vendéglői, fogadói üzletek tárgyában az 1884. évi XVII. t. cz. 11. §-a alapján létesült szabályrendelet vonatkozó határozmányainak figyelemben tartása mellett intézkednek; azon rendezett tanácsú városok pedig, melyekben az 1879. évi XXVIII. t. cz. 23. §-a nyomán, itteni jóváhagyás mellett bejelentési hivatal van szervezve, az ezt tárgyazó szabályrendeletnek az idegenekre vonatkozó rendelkező seit a külföldiekre való tekintettel kiegészíteni tartoznak. Az érintett szabályrendeletekbe felveendő azon intézkedés, hogy az elöljáróság (polgármester) a bejelentési kötelezettségnek ugy az illető külföldiek, mint a szállást adók, fogadósok, vendéglősök részéről való megtartását hivatalból is figyelemmel kisérni tartoznak, mivégből, ha arra alapos ok van, időnként házanként nyomozatot is rendelhetnek el. 4. A bejelentés alapján a községi elöljáróság (polgármester) mindenekelőtt az idegennek külföldi minősége felett az 1879. évi L. t. cz. rendelkezéseinek fonatáu lehetőleg biztos meggyőződést szerezni tartozik, mire nézve szükség esetében a kis és nagy községek a főszolgabíró, a rendezett tanácsú városok az alispán közbenjárását veendik igénybe. 5. A külföldinek ebbeli minősége megállapittatván, annak a község (város) területén való tartózkodása a jelen rendelethez mellékelt minta szerinti nyilvántartásba jegyzendő; a törvényben kitűzött 3 hó leteltével pedig, a mennyiben a külföldi ezen idő alatt önként nem jelentkezett, lakhatási engedély iránti kérvényének 8 nap alatt leendő benyújtására felhivaudó. 6. Ha a külföldi a hozzá intézett felhívásnak meg nem felelne, kis és uagy községekben az elöljáróság a főszolgabíróhoz tesz jelentést, rendezett tanácsú városokban, a polgármester a rendőrkapitányt, esetleg a kihágási ügyekben az 1880. évi XXXVII. t. cz. 42. §-a alapján bíráskodni hivatott tanácsi kiküldöttet értesiti, aki az 1886. évi XXII. t. cz. 15. §. 3. bekezdésében foglalt eljárást alkalmazza, és a körülményekhez képest indokoltnak mutatkozó mérvű büntetés kirovása iránt a fenálló szabályok értelmében elsőfokulag intézkedik: és amenuyiben a külföldi a kitűzendő, a körülmények szerint megállapítandó 8 napon tul nem terjedhető határidő alatt önként nem távoznék, annak a netáni fellebbezés elintézésének bevárása nélkül, alkalmas módon való eltávolításáról gondoskodik, mely eljárás körül fontolóra veszi, vajon az illető nem sorozható-e az 1885 évi 9389. szám alatt kiadott toloncz szabálynak 2. §. a) pontjában jelzett egyének közé, mely esetben a 11. §-ának a) és b) poutjai értelmében az eltolonczozásnak kényszer útlevél, szükség esetében kiséret mellett való eszközlése iráut intézkedik. Ha pedig a külföldi lakhatás iránti felszerelt kérvényét a kitűzött határidő alatt benyújtja, a képviselő testület az engedély megadása érdemében a törvény 15. §-ábau foglaltak figyelembe vétele mellett határoz és határozatát szabályszerűen kézbesitteti. A képviselő testület határozata az 1886. évi XXII. t. cz. 25. §-a alapján 15 nap alatt a közigazgatási bizottsághoz fellebbezhető. A közA „NYÍRVIDÉK

A TÁRCZÁJA. A sz*p Maricza története. (Mese a bajdu korszakból.) Galánffy Lajostól. A történet meséje a h. böszörményi határhoz tartozó De-Pauli Jeleméri pusztán álló „Csonka toronyhoz" fűződik. E romokat az utas a debreczen-böszörményi országúton, jobb kézről szemléli. Egy kimagasló dombtetőn mai nap is állanak e romok, a melyeket ha közelebbről vizsgálunk meg, egy templom maradványainak kell fel ösmernünk, de a mely körül — hihetőleg — bástyafalak is állhattak, legalább erre enged következtetni az: hogy a templom környékén csekélyebb ásás mellett a körül futó védfalak alapjaira bukkanunk. Mikor, melyik évben, és kik építették a szilárd alapon álló templomot?! község, vagy temetkezési hely állott-e eme emelkedett téren, a vagy ezen épület romjainak egyébb rendeltetésök volt-e, s nem csupán az, hogy az egykoron itt élt embereket Isten szent nevének dicsőitése czéljából fogadta kebelébe, a legidősebb emberek sem tudják megmondani, a nép monda pedig nein emlékszik eredetéről. Anyit tudunk rólla, hogy a neve „Csonka torony" Igy nevezzük e romokat mi, igy fogják nevezni utódaink mind addig, mig az idő vas foga az enyészetnek induló romokat alapjából ki nem dönti. E romok délnyugati oldalán, hol a domb emelkedése a leglejtősebb, állott — a mese szerint — egy kimagasló épület, mely egy kör bástyához hasonlított, s a melyben egy Vaszil nevezetű dúsgazdag rácz lakott szeme fényével leányával a szép Mariczával, kinek szépsége, híre messze földre terjedt. igazgatási bizottság, a főszolgabírónak, rendőr kapitánynak az államrendőri szempontokra kiterjesztendő véleményes jelentésével felterjesztendő fellebbezés felett, legközelebbi ülésében határoz. A lakhatási eugedély megtagadása esetén a határozat jogerőre emelkedése után, a külföldinek a község (város) illetőleg azou esetben, ha rendőrileg veszélyes egyénnek lenne tekintendő, az ország területéről való eltávolítása iránt a megelőző bekezdésben körülirt eljárás követendő. 7. Minthogy a lakhatási engedély csakis a község (város) területén való tartózkodásra községi szempontból adatott, ez által a főszolgabírónak (városi rendőr kapitánynak) államrendőri szempontból fenálló hatásköre legkevésbé sem érintetik, minélfogva a nevezett közegek a külföldi magatartását figyelemmel kísérik, s ha bármikor bebizonyulna, hogy annak az ország területén való tartózkodása fennérintett szempontokba ütközik, eltávolítása iránt a lakhatási engedélyre való minden tekintet nélkül a fenálló szabályok intézkedni nem csak jogukban, hanem kötelességükben is áll. Mindazon által a "rendezett tanácsú városokban a képviselő testület a rendőrkapitányt államrendőri szempontok iráut megelőzőleg meghallgatja, és azon esetben, ha a lakhatási engedélyt a rendőrkapitány kifogásainak daczára is megadandónak találja, határozatát jóváhagyás végett a közigazgatási bizottsághoz hivatalból beterjeszteni tartozik. 8. A közigazgatási bizottságok a törvény értelmében felterjesztendő féléves jelentéseikben az e téren felmerült mozzanatokra is kiterjeszkedni fognak. 9. Az 5-ik pontban előirt nyilvántartást a vármegyék (városok) főispánjai a törvény 57. §. b) ponja, az alispánok, a járási főszolgabirák a törvény 68. § r. pontja, illetőleg 71. §-a alapján teljesítendő hivatalos vizsgálataik alkalmával betekintvén, annak pontos vezetése felől meggyőződést szerezni fognak. 10. Ezen rendelet 3-ik pontjában érintett és folyó évi deczember hó 15 ig felterjesztendő szabályrendeletek jóváhagyása utáu általam kitűzendő határidőben lép életbe. A föntiekben megállapítván acou szabályokat, melyeknek minden részben való érvényesítésétől a törvény határozmányainak foganatát váróin, egyszersmind azon reményemnek adok kifejezést, miszeriut a vármegye törvényhatósága oda fog hatni, hogy illető tisztviselői, a törvény szellemének szem előtt tartása mellett, a reájuk háruló teendőkben mindenkor a kellő eréllyel járjanak el, egyúttal azonban azon tapintatot se tévesszék szem elől, mely úgy a községek érdekeit, miut az egyéni jogok, valamint az állam rendőri szempontokat érintő ezen kényes Ugy sikeres ellátásának, alapfeltételeit képezi. Budapesten, 1888. évi augusztus hó 11-én a ministerhelyett: Beniczky, államtitkár. Néhány szó arról, hogy miként pártolja Szabolcsvármegye gazdaközönsége a gazdasági egylet tevékenységét. I. A szabolcsvármegyei gazdasági egylet — épen ugy, miut Magyarország régibb keletű gazdasági egyleteit — nem egészen az a szándék hozta létre, hogy a megye mezőgazdasági állapotán segítsen. A bevallott czél ugyan ez volt, de a be nem vallott a politizálás s az ország ügyei s sorsának vitatása. A hazafias érzés igen tekintélyes összeget hozott egybe s az akkori közélet nevezetesebb alakjainak nevei szerepelnek ma is, részint már mint jobb-létre költözöttek, részint utódaik által. De a titokban folytatott politizálást a dolgok fejlődése megszüutette s igy az egylet valódi czélját s hivatását kezdte munkálni. 1860-ban alakulván az egylet, ma már 29-ik éve, hogy fennáll, ez idő alatt sok üdvös tevékenységet fejtett ki a vármegye közgazdasági haladása s fejlődése érdekében, s ma már ez az egylet abban a stádiumban áll, hogy működését — legalább jobb idők bekövetkezéséig — megszüntetni kénytelen, hacsak valami véletlen buzÜde ajkát örök mosoly lakta, fehér homlokának szép tejutja alatt a legszebb két fekete gyémánt ragyogott, bogár haja dús fürtökben hullott hófehér vállára. Iíaresu volt mint a liliom, szép mint a mesebeli tündérleány. Ennyi szépség, aunyi báj sok deli Jeventének zavarta meg szívét eszét, de legjobban megzavarta a kegyetlen s vad természetű rácz vezér Daniló fejét, ki Vaszilnak, — a boldog apának — kebelbarátja volt és a ki az alsóbb megyékben portyázó táborát oda hagyva, a szép Maricza látására jött e vidékre. A vad martalócznak elég volt egyszer látni a gyönyörű teremtést, hogy szívében a kiofthatlan szerelem verjen gyökeret, elég volt egyszer a fekete gyémántokba tekinteni, hogy el ne feledje azoknak vakitó fényét, hogy örök rabjává legyen a gyönyörű gyermeknek. Daniló meghaladta már a férfi kort, elhízott termete, beesett szemei, kérges arcza, dörgő hangja, mind meg annyi tulajdonságok voltak, melyek nem lehettek kedvesek a szép leányka előtt. Tudta és érezte ezt a vezér, de mindezeket ő nem vette számításba, vak volt a szerelemtől, ittas lett a szép Maricza fagyos tekintetétől is, s nem volt más vágya mint övének mondhatni a gyönyörű teremtést, csel, ármány, vagy erőszak adja bár birtokába. Esetlen édeskedéssel követte a leányka minden lépteit, hiúz szemekkel őrködött minden mozdulata felett, szerelmi őrjöngése a dühösségig korbácsolta fel minden idegeit. A szép Maricza félt a borzasztó embertől, kerülte őt mint a szelid bárány a fenevadat, mint a galamb a karvalyt. Egy szép őszi este — midőn az öreg Vaszil a bökönyi határou portyázott embereivel, — Maricza a bástya szerű épület legmagasabb csúcsán guzsliczája mellett énekelt, hű kísérője „Peko," egy óriási fekete komondor feküdt lábainál. galom nem szállja meg tagjait s a megyei gazdaközönségét. Minthogy igen sokan vannak, a kik e tevékenység hiánya miatt az egylet intéző egyéneit szeretik vádolni: időszerű lenne őszintén beszélni az egylet dolgairól s kimutatni, hogy hol és miben rejlik annak oka, hogy az egylet tevékenysége nem kielégítő. Az egyletnek jegyzőkönyvei hitelesen tanúskodnak minden eltöltött év törekvése s annak eredményéről s ha annak alapján akarjuk megismertetni, hogy váljon az egylet intéző körei helyes utou, a vármegye közgazdasági élete s viszonyainak megfelelő érzékkel jártak-e el : akkor nem tévedhetünk ítéletünkben. Az évenkénti tevékenységi programmokban első helyen áll mindég a vármegyei állattenyésztés ügye. Amit a földmivelési minisztérium az ország szarvasmarha állományának szaporítása és javítása érdekében áldozatokat hozott, a jelesebb s tenyésztési czélnak megfelelőbb apa-állatokat beszerezte, s kedvezményes áron bocsátotta a községi gulyák részére : az egyesület e tevékenységénél a minisztériumnak mindig közegéül szerepelt. Igaz, hogy a közgazdasági előadói intézmény létesítésével — s mert a minisztériumban különösen a központosítási törekvés kapott lábra — e tevékenység az egyletektől elvétetett s a közgazdasági előadókra ruháztatott, de már az 1888. év végén a földmivelési minisztériumban ismét az egyleteket hivta fel annak átvételére. Tehát itt az idő, hogy ismét az egylet foglalkozzék ezzel az ügygyei, még pedig nem ugy, mint eddig, hanem oly módon, hogy rövid évek alatt a vármegyének megteremtené a megyei állattenyésztési alapot, a mely tisztán tenyész-állat beszerzésre s egyéb tenyésztési czélokra szolgálna. Az egylet intézőinek az állattenyésztés iránti helyes érzékét mutatja az is, hogy az 1882 ik évben a fiatal állatok ápolása s helyes felnevelését dijak osztásával is előmozdítani kívánván, évenként növendék állat kiállításokat s kapcsolatban díjazásokat rendezett a vármegye több pontján, u. m. Nyíregyházán, Kis-Várdán, Nyir-Bátorban, Büd-Szt.Mihályon és Rakamazon. Ezen díjazások ismételtettek s hogy mégis megszűntek, annak oka nem az egyletben, hanem egyenesen azon körülményben rejlik, hogy annyira közönyessé vált rövid pár év alatt a díjazás, hogy még pénzzel sem lehetett a tenyésztőket odacsalogatni s a kiállítás és díjazásokat a résztvevők hiánya miatt megszüntetni kellett, jóllehet évenként 5—600 frt osztatott dijul a szebb példány üsző és bika borjuk tulajdonosainak. A lótenyésztés ügyében három izben kisértette meg az egylet egy közös csikólegelő létesítését, a hol a felnevelésre s a fiatal állatok izmainak teljes kifejtésére alkalmas legelővel nem bíró megyei gazdák csikóikat együtt neveltetnék. A közös csikólegelő kérdésének megoldása nem könnyű, mert az alkalmas legelő terület megtalálása igen nehéz feladat. Ez a körülmény, de meg az is, hogy egy ily bérletet az egylet csak azon esetben vehet ki, ha a kellő csikó létszám, — amelyet a legelő meg bir — előre biztosíttatik: ez egyszer sem sikerült s a szükséges létszámnak még harmada sem fedeztetett. A tenyésztő közönséghez kibocsátott felhívásai válasz nélkül hagyattak. A panasz nem szűnt a lótartó közönség részéről, de az egylet már annyi Folytatása a mellékleten. A gyönyörű dal messze visszhangzott a halmok között, s a hazatérő fáradt munkások andalogva hallgatták a magasból a völgybe áradó dalt. Egyszerre a dal, — egy halk sikoltással félbe szakadt, — s a magasba nyúló bástya tetején egy sötét alak jelent meg, kinek láttára a leányka megrettent mint a fészkéből felvert madár. A sötét alak Daniló volt a rácz vezér, kit a dal mámorossá tett, kit a dal a bástyafokra csalt, s a ki nem bírván tovább uralkodni a szívében tomboló vihar felett, a daloló leányka lábai elé vetette magát. Szeretlek Maricza! szeretlek az első perez óta, forrón kimondhatatlanul, őrült szenvedélylyel! szeretlek és imádlak, te vagy egyedüli oltárképem," szeress te is viszont, és én . . . Szűnj meg uram! szólt a félénk leány «sdőleg. Igen urad! s ha kell szolgád ! mindened leszek az egész életen keresztül, ha szeretsz! — szólt a vezér még mindig térdenállva, s homlokáról vastag cseppekben hullt alá a veríték, bozontos hajzatát a hűs őszi szól össze vissza kuszálta. Elég vezér ! — válaszolt Maricza, bátorságát vissza nyerve, — te visszaélsz a vendég joggal, tudd me"' hogy jegyese vagyok egyik alvezérednek, várom őt, amott porzik az ut — mutat baljával a leányka nyugatnak — kellj fel! és távozz ... még nem késő . . . Isten veled. E nem várt felfedezésre a vezér miut a nyilröptű karvaly a leányka oldalánál termett, átkarolta ir.mos két karjával derekát s magához szorította őt mint prédáját az orv madár. Előbb az enyém, aztán az övé — ordított a vezér Yékvesztett dühében — Dauiló — ' kit a visszautasított szerelem, s e rablott ölelés undok kéjeuczczé alakított át, igen! előbb az enyém, s aztán s kéj-mámortól ittasan vitte könnyed terhét, a karjaiban elalélt leánykát a bástya másik oldalára, hol egy har^zt