Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-02-12 / 7. szám

,,N Y t R T I D É K." Kivételesen az 1888-ik évre meghagyható a termelési engedély azoknál is, kik most egy holdnál kisebb területre birnak termelési engedélylyel. 23. §. A magy. kir. postánál, továbbá az állami és magánvasutaknál, ugy szintén » gőzhajózási társulatoknál alkalmazottak kötelesek, minden tudomásukra jutott csempészetet azonnal feljelenteni s a mennyiben a magyar korona országainak gyáraiból vagy raktáraiból nem származó dohánynak vagy dohánygyártmánynak forgalomba hozataláról tudomással birva, azt fel nem jelentenék, első esetben 10 frttól 500 frtig terjedő birsággal, ismétlés esetében pedig ezen felül még állomásukról való elbO' csátással büntetendők. A bírságot közigazgatási uton a dohánybeváltó felügyelőség állapítja meg, melynek határozata ellen 15 nap alatt a pénzügy miniszterhez van felebbezésnek helye, ki arra nézve végérvényesen határoz. Az elbocsátási határozat kimondására az illetők fegyelmi hatÓBága illetékes. A feljelentők a feljelentett vagy felfedezett kihágási esetek után befolyt bírságokból a szabályszerű feljelentési és tettenérési jutalékra igénynyel birnak. 24. § Vendéglősök, korcsmárosok, kávéház és minden más nyilvánod helyek tulajdonosai, valamint a hajós kapitányok is 50 frttól 500 frtig terjedhető péüzbüutetés terhe alatt felelősek *azért, hogy üzlelük helyiségeiben, illetőleg hajóikon, akár alkalmazottjaik, akár pedig idegenek által nem a magyar korona országainak gyáraiból vagy raktáraiból származó dohány vagy dohány gyártmány másoknak el ne árusitassék. Ismétlés esetén a fentebb emiitettek, ha az elárusitásról tudomásuk volt, ezen pénzbüntetésen kivül egy hónapig terjedő elzárással (fogságliüntetéssel) is fenyithetők. Ezen büntetések jövedéki büntető eljárás utján állapittatnak meg. 25. §. A jövedéki hatóság engedélye nélkül kizárólag a dohány iparszerü gyártásához szolgáló gépeknek, szerszámok és eszközöknek birtoklása, előállítása, árubaboGsátása vagy külföldről való behozatala tilos. 26. §. A dohánynak élvezetre való készítése, a mennyiben a jelen törvény és az azzal fentartartott szabályok kivételt nem engednek, kizárólag az állam gyárainak van fenntartva. Tilos tehát dohányt iparszerüleg vagy egy általában mások részére díjazásért feldolgozni (gyártani). 846. K. 1888. Szabolcsvármegye alispánjától. A fószolgabiráknafe, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak Zemplén vármegye alispánjának 15,152/87. számú átiratát tudomás végett közlöm. Nyíregyháza, 1888. január 25. Zoltán János, alispán. (Másolat.) Zemplén vármegye alispánjától 15,152. sz. Tek. alispán ur! Tudomás végett tiszttárai barátsággal értesítem, hogy megyénk szinnai járásában Ulics községében f. évi október hó 9 én 14,153. szám alatt kelt rendeletemmel köztudomásra hozott vesztegzár, miután fennevezett község marhaállományában betegedési eset ezen idő óta elő nem fordult, feloldatott. S.-A.-Ujhely, 1887. november 29. Matolai Etele, alispán. 36. K. 1888. Szabolcsvármtgye alispánjától. A járási föszolgabiráknak és Nyíregyháza város polgármesterének. A közmunka és közlekedési magy. kir. miniszter 51,489/1887. sz. rendeletét tudomás vétel végett közlöm. Nyíregyháza, 1888. január hó 27-én. Zoltán János, alispán. A „NYlUVlDEK'

4 TÁUCZÁJ A. Farsang. — Nyíregyházán és Nagy Kállőban. — I. A nőegylet bálja. Jö8z-e a bálra? szólított meg e hó 4 ikén délután a tanács-jegyzők termében Pista barátom. Éa mint ildo mos férjhez illő, azt feleltem vissza: megyek, ha jön a feleségem. De azonnal hozzá tevém: hát te Pali jösz-e? Hogy ne mennék, szólt duettben a két Pali. kiknek egyike a »cselédkerités«*) másika a »bekebelezés« terén viv ki magának hallhatatlan érdemeket. E határozott feleletek anuyira hatottak reám. hogy rögtön iuiottam a szerkesztőségbe egy potya jegyért. A szerkesztő átadta a jegyet, vessenek reá követ hölgyeim, ha valamelyiküknek e czikk folytán oka lesz a miatt megharagudni, hogy megjelentem a bálon. Mint jó báli tudósítóhoz illő, fel is jegyeztem, hogy a lady patronesse tisztét, mint ezelőtti években, ugy ezúttal is az egylet érdemdús elnöknője, Kovách Geröné úrnő volt szives elvállalni, hogy Kálnay Zoltán elnöklete alatt egy 22 »agu bizottság jelentékenyen hozzá járult a bál sikeréhez, hogy 40 pár tánczolta a négyeseket, s 100 forint tiszta jövedelem mellett kivilágos kivirradtig húzta a talp alá valót Benczy Gyula, s aztán csatoltam egy hosszú névsort, melyben felsorolva volt ,i sok szép asszony és leány A-tól Z-ig. Napok óta hordoztam a zsehembeu szellemem ez első és kedvencz szülöttjét, míg végre ma találkozom a szerkesztővel s öntelt büszkeséggel átnyújtom neki a referádát. De óh istenek a szerkesztő kiielenti, hogy >barátom ez nem jó.c Hát miért, kérdeiém én, s remegő hangomból kihallatszott az ujsigiró sértett büszkesége. Barátom, felelt a szerkesztő, a kisvárosi életben a nő*) loguyakornoki tolvaj-nyelven »cselédkmté9nek, a közigazgatási ágat hívják, elleuben >bek^belezés« alatt a tkvi működés értendó. (Másolat.) Közmunka és közlekedésügyi m. királyi miniszter. 51,489. sz. Értésemre esvén, hogy egyes törvényhatóságok területén képesítés nélküli kazánkezelők is müköduek, tudatom a czimmel, hogy a jövőben eszközlendő kazán szemlék alkalmával a kazánügyi kormányrendelet határozatait teljes szigorral alkalmaztatni kívánom. Ezen kormányrendelet 11. §-ának b) pontjában foglalt 1-ső kikezdés szerint a vizsgáló biztos a szabályszerű képesítéssel nem biró kazánkezelíík elmozdítása iránt intézkedni, a 17. § nak b) pontjában foglalt 3-dik kikezdés szerint pedig ugy a képesítés nélküli kazánkezelőket, mint az illető kazántulajdono°okat, az életbiztonság és az egészség oltalma elleni közrendőri kihágások megfenyitésére illetékes kir. járásbíróságnak esetről esetre felterjeszteni tartozik. Budapest, 1887. deczember 31-én. Baross. ^ —Szabolcsvár megye alispánjától. A járási föszolgabiráknak. Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Napkor község elöljárósága által a marha jártatokon a vészmentességre vonatkozólag használatba vett lenyomatot tudomásvétel és alkalmazkodás végett, alantjegyezve közlöm. »Tu!ajdonos ugyanaz. Vészmentesség 7 napra hajtás -ra igazoltatik. Napkor 18 . . év hó . . -ikén. Simák István, jegyző.* Nyíregyháza, 1888. február 4. Zoltán János, alispán. 421. K. 1887. Szabolcsvár megy t alispánjától. Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Majos Ferencz thassi lakos által 1888. évi január 8-diki kelettel aláirt, Papp László főbiró és Pötincza János segédjegyző által előttemezett kitöltetlen ügyvádi meghatalmazásról szóló űrlap elveszett. Felhívom tek. polgármester urat és a községek elöljáróit, hogy ezen körülményt közhírré tegyék s ha a meghatalmazás előkerülne, azt hivatalomhoz beterjesszék. Nyiregjháza, 1888. január 18 án. Zoltán János, alispán. A hitel. Az ősiségnek eltörlésével és az ingatlannak az ingóval egyenlően mozgóvá tételével törvényhozásunk hitelt is akart teremteni, kivált mióta egy nagy hazafi azt a hitelt ugy pengette, mint a haladás üdvhozóját, holott az a nemzet, mely hitelből akar megvagyonosodni, semmivel sem okosabb, mint az, ki tartozásából akarja üres granáriumait megtölteni. Pedig még abban az időben e nemzet elszegényedve nem volt, s hisszük, hogy elszegényedését az elkoldusitó fantóm, a szükség nélküli hitel okozta. A hitel nem gazdagító, hanem nyerészkedő valami, s ki azt nem kikerülni, de megszerezni akarja, kést vet a maga torkának. Azt hinni, hogy azzal vagyonosodhatik egy nemzet, csak annyi, mint felkelőül öltözni hinni azt, ki lefekvésre vetkezik. Nem adják azt a hitelezett kölcsönt ingyen, hogy pedig kamatján felül nyerhetne valamit a beruházásra fordító kölcsönvevő, az oly önámitás, mely a kivételesen is ritka esetet rendes eredménynek hiszi. Egy nemzetre annál kevésbe alkalmazható, mivel ha ennek nyeresége, vagy csak jövedelmei volnának is, már nem is volna hitelre szorulva. Oly áldott országban, mint a miénk, elég lett volna megőrizni csak azt, mit a természet önként egylet bálja egy egész évet alkotó esemény. Egy évig készülnek reá a mamák, no meg a leányok, s ha elérkezett, ha elmúlt, ismét egy évig biztatják magukat vel<>. Ily dolgokról egy egész tárcza czikket kell irni, s neked ez kötelességed is, mert te ingyen jutottál egy 1 frt 50 kros jegyhez.« »De barátom, szóltam én, ehez nem értek.* S nyelvemen volt az indokok egész halmaza, midőn a szer esztő szavamba vágott: »dehogy nem pajtás, ereszd fel a referádát hosszú lére.« No szerusz, én sietek, holnapra várom a czikket, szólt s én magamra maradtam. Sértett újságírói büszkeséggel lelkemben, bosszút forraló gondolatokkal agyamban ballagtam hazafele. Mit, gondolám, a szerkesztő szememre veti az 1 frt 50 krt, amit külömben csak »scheínban* fizetett le, mert ő is Kálnay Zoli kegyelméből kapta a potya jegyet, azt akarj*, hogy hosszú lére eresszem a referádát. Jaj, gondolám, megfőzöm a levest, csak legyen a ki megegye. Este 9 óra után indultam a bálra, vérmes reményekkel, miket fokozott a szánkán ülő talyigás azon kijelentése, hogy immár a hatodik szállítmánya vagyok. Beléptem a nagyvendéglő piszpos falú táncztermébe, meggyőződtem, hogy nem kell e falakon semmit sem reperálni, csak az egészet — lerombolni. A terem fény árban űszott. Az ajtónál kint két cerberus, vulgo Andris bácsi, bent a terembe két reodező, a szép Leksi és a szőke Dezsőke foglaltak posztot. Mindketten tánczrendeket tartottak egy skatulyában ugy maguk elé, mint a hogy a házaló zsidók, az ő »kurczwaren gesefijüket* szokták egy szijon nyakukba akasztani. »Oh mily splendid a nőegylet« szólék én s egy kifogástalan elegancziáju mozdulattal, három első ujjamat a táuczrendekre tevém. Da biz Isten, nem az Andris bácsik, hinem ezek az urak a valódi Cerberusok. Kezemre ütöttek, s azt mondták »nix dajtsch*. Te nem vagy táuczosné. Hiába hivatkoztam arra, hogy dehogy nem, c^k próbáljátok meg, hiába reporteri voltomra, nem engedtek s nekem oh tempóra, oh Móritz lopásra kellett vet mednem. CMa lopództam Leksihez, ki éppen a péuztárnoknővel diskurált és sikerült is »elczirkalmazoom* egy táuczrondet. De ime, kire nem is számítottam, a kedves I ad, elzárni azon csatornákat, melyeken a nemzet jövedelmei századok óta ugy folynak kifelé, hogy ha a világ minden pénze ide hozatik is, néhány év múlva nem lesz itt abból semmi. Első kötelesség az ország határszéleit zárni be és vámvonalakat állítani fel, önvédelmet teremteni a forgalomban, mi csak oly szükséges, mint a haderő, nehogy a külállamokkal való forgalomban legyen a nemzet csak ugy adózóvá, mintha meghódittatott volna. S ha már hitellel kell segíteni a már elszegényedett nemzeten, tekintettel kell lenni arra, hogy a vagyon maga termi a hitelt s nem a törvényhozás feladata hitelt teremteni. S ha már a törvényhozás teremti a hitelt, oltalmaznia kell a vagyont, kedvezésekben részesítenie, hogy a hitelt bőven teremthesse. Ámde ez esak ritkán történik s nálunk e czélból az intézkedések igen furcsa állapotot teremtettek. Az ingóval egyenlően mozgóvá tett földbirtoknak már annyi hitele sem lehetne, mint az ingóságnak, mert ezt a hitelező zálogul magazinjába nem zárhatja. Ennek meggátlására behozatott a telekkönyvezés. De maga ez intézmény annyiba kerül, mennyit bármily nagy hitel legkedvezőbb viszonyok között sem hozhat be nyereségül. Most már hitelez a hitelező a birtokra, de mivel tudja, hogy a nagy készület, melylyel a vagyon neki kötőféken tarthatóvá tétetett, a pénz szorultsága miatt van, s neki kedveskedtetik azzal, anynyira, megnyíltnak látja mezejét a nyerészkedésre, hogy kölcsönét nem is adja már pénzjegyekben, hanem azoknak is álnok képviselőjében, záloglevelekben, csinálván magának ezekkel egy millió pénzből egy néhány költött milliót a lekötőfékezett vagyon rovására, melynek azt legalább is kétszeresen kell harminczkét év alatt visszafizetni. S ezt az intézményt minálunk még dicsőségesnek is tartják, mert azt hiszik, hogy az a vagyon mind behozza a költött milliókat is, ha beruházásokba fordittatik a kölcsön s olcsó hitel az, mely hét százalékkal törlesztetik, ami azonban a mellék költségekkel nyolcz százalékon felül megy. Minthogy azonban a vagyonnak jövedelme van ugyan, de biztosított jövedelme nincs, mig a hitelezett kölcsönnek a kamat biztosított jövedelme, ez a lényeges különbség három százalékos kölcsön mellett is a pénzuralomnak aláveti már a vagyont, 8 százalékos kölcsönnel pedig tönkre teszi. Ehhez még az adóztatás azon képtelensége járul, miszerint az, mi egy részben szintúgy biztosított jövedelme a kincstárnak, már maga oly nagy, hogy azt lehetetlen a vagyonnak megbírni s a mellett a vagyonon fekvő kölcsönt ugy nem veszi tekintetbe, mintha az ingyen termett áldás volna a vagyonon. Az ily képtelenségeknek eredménye múlhatatlanul az, hogy a vagyonnak vége van, s azzal együtt természetesen a hitelnek is, minthogy azt a vagyon szokta teremteni. Nem hagyhatjuk figyelmen kivül a végrehajtási törvény azon intézkedését sem, mely ahelyett, hogy legalább becsérték szerint adná át az adós vagyonát, vagy annak kielégítő részét a hitelezőFolj-tatása n mellékleten. pénztárnoknő meglátta s bevádolt Leksinek, ki egész ren« dezői auktoritással kérte vissza a korpus deliktit. Visszaadtam ; rosz omen, gondolám magamban s meggyőződtem, hogy a Leksi kedvesebb ifjú, mint én, mert ha én volnék szebb, csak nem árult volna be a pénztárnoknő. Később azuián Leksi jószántából adott egy tánczrendet Ez alatt délezegen, kedvesen s begyesen szállingózott be a közönség s én elmentem reverenciámat teuni a megérkezetteknek. A terem megtelt, rázendült az első csárdás, neki indultam a terrénum rekognoscirozására. Sok szép, kevés uj s még kevesebb ismeretlen: ez a tar* talom. Ob, kiálték fel egy vén seladon meglepetésével, »uj bemutatás*. 16—17 éves, egészen gyermeteg. S megáll tam a kis Annuska előtt, kivel éppen egy széles vállú arszláu rúgta a csárdást! Okos egy fiu ez, valódi »»rszIán*. Van szakértelme, feltalálja a valódi értéket régi imádottjai között is. Hogy tánezol az a kis leány, micsoda kellem, báj és üdeség! Ezek a szemek! Nem hölgyeim, ezt reprodukálni csak 16 évvel lehet. Megyek elmondani meglepetésem a kis János ügyvédnek. 0 egykedvü'eg azt válaszolja: »A mama lánya.* Brrr! A jó kedvű szellemes Jánoska a mai estére csak utóbbi epithetonját hozta magával. Elfordultam tőle s gyönyörködtem egy másik »uj bemutatásban*, ki egy ismeretlen úrral tánczolt. A kis Berta! Csupa hév, csupi — esupa »Mint a virág, oly szép, Tiszt8, üde, kedves, Szivfcskéje arany Pillangóként repdes.* »Helyettem is bácsi !* szóltam oda az idegennek, de ez csak csak járta, járta, járta. »Paczer«, gondolám, 8 én is táuczba röpiték egy »nouveaute«-t. Az volt azután a táDcz, hölgyeim, nem volt oly agyafúrt jogász fordulatom, amivel kitudtam volna fogni azon a kisfleányon. Ő kellemmel Bimult vezetésemhez s hozzá oly elbájolóan mosolygott, ahogy csak egy kis »bakfisch« tud mosolyogni. Mindennek vége szakad, a táneznak is. Lelkesülve oda szólok egy úrhoz: »De jól tánezol a maga huga, bácsi !« Hu .. . hu . . . gom ? feleié