Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-02-12 / 7. szám

Melléklet a „Itfyírvidék" 7-ik számához. uek, ha vevőjienTtalálkozik: tízezer forintért lefoglalja az adósnak százezer forintos vagyonát s elárverezteti nyolczezer forintért is. Az adóst tehát földönfutóvá teszi, ki még kétezer forinttal adós marad, a hitelező pedig elvesztett kétezer forintot. Ha ez tény nem volna, az ember azt hinné, elmefuttatásul képzel valaki magának ily intézményeket. Az adós vagyonát oly kevésbé lehet joga a törvénynek értékén alól eladni, mint a hitelezőt az ő összegénél kevesebbel elégíteni ki, mert a vagyon az adósnak csak oly tulajdona, mint a hitelezőnek az ő követelése. A rabulizmus szerint annyit ér valami, mennyiért eladható, de az adásvevés az alkun forog s a tulajdonos nem adja vagyonát értékén alól. Az árverés nem ilyen eladás, hanem rablás, melynél az kérdeztetik, ki mennyit ad az adós vagyonáért? S a legcsekélyebb menynyiségért is oda vetik értékén alól. Az ily szabad rablásnál mellék üzletet is csinálnak az árverezők maguk közt, minél kevesebbért harácsolva el a vagyont. E helytelen intézkedésnek természetesen nem lehet más eredménye, mint az, hogy az általa elrabolhatóvá tett vagyon országszerte elveszti értékét, s azzal egyiltt hitelét is, mert nem bolondult meg a hitelező, oly vagyonra olcsón adni kölcsönét, melyet a végrehajtási intézmény értékén alól, bármi csekélységért elpocsékoltat, ő tehát pénzét vesztheti. Még ha a birtokot ő veszi is meg oly pocsék áron, azzal sem nyer valami sokat, mert ő nála sem ér az most már többet. A hitelt teremteni akarók bámulva kérdezik ekkor maguktól, hová lett az a hitel is, ami volt. Mint a hülye, mikor a tejet a bele apritott kenyér felitta, hogy hová lett a tej ? Mert az a vagyon, melyet elharácsolliatóvá tett, ha különben száz forintot érne, sem teremthet már egy forint hitelt. Igy történik, hogy annak hangoztatása mellett, hogy mily hasznos az a hitel, naprólnapra szaporodván az árverések, harmadrész áron, fél áron pocsékoltatik el a vagyon, s már az sem ér többet, melyen egy fillér adósság sincs, mert aki az árveréseken olcsón vehet, másért sem ad többet, tehát még az olyan vagyon is már csak iszonyú uzsorára kap egy kevés hitelt s azzal is hamarabb tönkre jut. is. Vásár váin-szedés Nyíregyházán. -— Lapunk legutóbbi számában Okolicsányi Lajos laskodi földbirtokos ur felszólalt e kérdésben, s felszólalásával napirendre hozta ezt az ügyet, mely egyeseket s a képviseletet is már annyiszor foglalkoztatta. Mert hogy ama visszaélések miatt, melyeket a vásárvám bérlők a vám beszedése körül elkövetnek, nem ez az első panasz, az bizonyos. Nem is épen csak ugy szóbeszédből kerültek azok nyilvánosságra, mert foglalkoztatták a képviseletet is, melynek jegyzőkönyvei erről s a meghozott határozatokról nyilvánvalóan tanúskodnak. Nyiregyháza városa 5000 forintot kap évenként a vásárvám-szedés bérletéért. Ez a 5000 forint bizonyára nem megvetendő tétele a város költségvetésének, s a hatóságnak mindenesetre kötelessége, hogy ezt a bevételt a városnak biztosítsa. Ez nekünk, e város polgárainak, érdekünk, s nem lehet ellene kifogása a vidéki közönségnek sem, mely a mi piaczunkat felkeresi, s itt terményeit, lábas jószágát stb. értékesiti. ő, hiszen az a lányom. » Ejnye be jau!* De nini, az »uj bemutatások* között majd megfeledkeztem a mi közkedveltségü doktorunkról. O is jelen volt a báloa s ez csoda, nagy csoda. Mert hát ő mostanában igen-igen viszszavonultan él. Nem jár, csak a ... . betegeihez. Ki is jatott neki a kíváncsiságból, minduntalan azt kérdezték tőle: »Hogy vagy doktor?* Az einöknő is meginterwievolta jelenléte miatt. Hja hiába, mindennek meg van a jó oldala. A doktor feltűnést keltett, megsokalta s elszökött. Beharangoztak az első négyesre. Kérem felállani i Nekem nem jutott tánczosnő. Hiába kiabáltam: »Tánczosnő kerestetik*, hoppon maradtam. »Szemlére* adtam hát magam. Kiválasztottam a legjobb pozicziót. Szemközt láttam két szép asszonyt: Valerie és Etelka nagyaámot. Mindketten piros ruhába voltak öltözve s milyen jól állt nekik. Aliásom megváltoztattam s a hátuk mögé kerekedtem egy kis diskurálásra. De Valerie nagysára igen rosz hangulatban volt. Azt is mondta, hogy hara ;szik raám, s midőn kérdeztem, hogy miért, azt válaszolta, hogy majd megmondja. — »Keressem>e az alkalmat?* kérdém. »Nem szükséges* válaszolá ő. — Tableau ! Etelka nagysám meg már épen ránk se hederít. Beláttam, hogy két szép szirén csalt ide s én mehetek. De ah, igen, ottan, amott ni, tánczol egy csinos alak. Milyen kedvesen mozog, csak oldalt láthatom arozát, de a szabályos profil szép ovál arczra enged következtetni. Ki lehet ez a nő, egészen ismeretlen előttem. Épsn hölgy-eté van. Szembe rózsám ha szeretsz, gondolám, s egy kacsintással elibe állok .... hát .... a .... feleségem. Persze odébb álltam s kezdtem zavarni a négyest. Üdvözöltem Idácskát s ad notam vetteu, hogy bizony bieony Idácska szép kis leány, de hát csak ugy fittyet hány a gavalléroknak, s legény legyen az a tal pán, ki vele szóba áll. Margit nagysám már egészen más, vele lehet kötekedni s birkózni, ő nem koppint az ember orrára. De Ida, ha tüzes szemét rád veti s megteszi hozzá találó megjegyzését, nem elég ám akkor a kisvárosi »Bchhff*. Egy szép szobor is tánczol. Mindenki bámulja dicséri — és igazán van megjelenésében valami elbájoló. De nem erről van most szó. Hanem igen is arról, hogy a mikor a város vásárvám-szedési jogát, akár maga, akár bérlői által gyakorolja, olyan uton és módon tegye azt, hogy az egy részről ne szolgáltasson alkalmat egy város jó hirneve és tisztessége kisebbítésére, s ezzel együtt ne fajuljon el — a vásárvám dijakat fizető közönséggel szemben — zsarolássá. Mert bizony egy csöppet sem válik városunk jóhirének emelésére, ha fölmerülnek olyan esetek, mint amilyenért például Okolicsányi Lajos ur kért előbb a hatóság előtt s aztán a nyilvánosság utján orvoslást, s különösen nem akkor, ha az ilyen eset nem mint valami uj dolog, nem mint egyes elkerülhetlen zsarolás kerül elő, hanem mint egy évek hosszú sora óta folytatott visszaélés, amelylyp] már a város képviselete is kénytelen volt foglalkozni. Távol áll tőlünk a gyanúsítás, de épen azért, mert ugy általában a hatóság, mint az ebben a kérdésben speciálisan érdekelt tisztviselők jó hírnevének szeplőtlen megóvása közös érdeket képez, nem lehet és nem szabad szemet huuynunk azon rebesgetések és suttogások elől, melyek a közönség körében itt is, ott is ez ügy megbeszélése közben fölmerülnek. A legszigorúbb megtorlása minden egyes visszaélésnek, mely a hatóságnak tudomására jut: ez az egyetlen módja annak, hogy egyesek, midőn az ilyen esetekről tudomást vesznek, ne jussanak mindjárt arra a gondolatra, hogy itt a hatóság részéről mulasztás vagy épen bünpalástolás követtetett el. A legkitűnőbb adminisztráció, a legszigorúbb ellenőrzés mellett is, lehetetlen, hogy egyes visszaélések ne forduljanak elő. De amikor a hatóság a fölmerült és konstatált visszaélés megtorlására késedelmesen lép kőibe: akkor erre a raeutségre hivatkozni többé nem lehet. Nincs tudomásunk róla, hogy a hatóság micsoda eszközökkel teljesiti a köteles ellenőrzést a vásárvám bérlőkkel szemben, hogy azoknak ne leg/eu egészen szabad kezük a közönség zsarolására. D.s valami ördöngös dolognak, lehetetlenségnek sem ni esetre sem tartjuk azt, hogy ez az ellenőrzés meg legyen. A képviselet, mikor a vásárvám-szedés körül tapasztalt visszaélések ügye elibe került, határozatképen utasította a hatóságot, hogy a vásárvám terifa nyilvános helyeken, élénkebb forgalmú pontokon, a czédula. házakon drót alatt kifúggesztessék, t ezen kivül a vármegye területén levő községeknek közhirrététel s a község házán való kifüggesztés czéljából megküldessék. E határozat szigorú végrehajtása egy jó villámhárítója lett volna a megtörtént visszaéléseknek. A vásárvámdij czédu'ák kezelésének az okos megállapítás is amaz eszközök közé tartozik, melyeknek igénybevétele a vásárvám-szedés dolgában az annyira óhajtandó rendet be fogja hozni. Ha ugyanis a város, a vásárvám czédulákat, hitelesített alakban maga fogja a bérlőknek kiadni, s azokon a czédulákon meg lesz ne« vezve, hogy mi után mennyit kell fisetni: akkor az olyan zsarolás, amilyent például Oíoücsányi úrral elkövettek, lehetetlenné lesz téve. DJ a czédu'a-kezelés ilyen rendszerének meg lesz az az előaye is, hogy a város nyilvántarthatja, mennyit jövedelmez tulajdouképan a vásárvám ? Ilyen tájékoztatásra a városnak okvetlenül szüksége van, mert e nélkül, mikor a vásárvám-szedés bérletének kiadásáról van szó, nem tudhatja a város, hogy az ő tulajdonát képező ez a jog tulajdonképen mennyit ér. EÍ összefügg a czédula kezelés ilyen uton való helyes megHogy mi, azt nekem már nem szabad tudni. Tessék megkérdezui a kollegámtól. És Luizka nagysám az uj csillag, mely feltűnt farsangi egünkön, csillogott egy pár óráig, fénylett, szemünk káprázott, eltűnt, s neküuk nem maradt hátra más mint a fájó emlékezet. A szép fekete szemű Boriska, Gizella, Etelka, az annyira kedves és herczig kis ügyvédné, ki még engem is lefőz, Alice és E nma, kik igazán megérdemlik, hogy fiatalságunk »enfent gateé-i legyenek, mind mind ott tánczolnak ők — s nekem — nézni kell. Csárdás! Ciárdás ! hangzik fel minden oldalról. Felbomlik a collone, s mindenki a c ;:gáay felé tolul, egymást lökdösni. Ott tánczol az őrnagy Jolánka nagysámmal. O.y jól illenek egymáshos. Az őrnagy, egy valóságos őruagy, uiiudeu íziben katona. Páratlan jósága és kétségen felül álló férfias jalleme miatt mindeaki szereti. S tánezosnője? Ugyan ki ne szeretné ezt a kedíes, csinos kis leányt? Ojania sekula sekulorun. Ámen. Pali pajtás — a telekkönyvi — Boriskával tánczol; a leg jobb csárdás-tánczos a legjoub táncsosnővel. Tessék azt a tánezot végig nézni uraim, az már aztán csárdás. DJ nem, ne nézzék meg! Sokan önök közül elszégyelnék magukat, 8 nem tánczolnának a jövő nőegyleti bálon. Samu. II. A nagykállói thea-estély. Mikor Divizi Veréb Jankó Mmondta hogy ugy érzi magát, mint akit jól elvertek, mindnyájan örültünk, mert a >Vereshaju* Körmendyné, az est hőse megkapta Kupecz Ferkéjét, az augyali Algay Borist már Bíress Keszeg karon fogva tartotta, a szó szoros értelmében bájos Francsics Zsófika előtt ott tánczolgatott szabadalmazott rekedtséggal Andrássy Bálint, csak Dudiaszkyaé Ágnes és Potássy András voltak nyugodtak és jitszták szépen végig szorepeiket. Kohn S ijgónénak Keglevich sem hitte volna el, hogy avval az üde arciczal vén asszony szerepet játszott, hanem azért a szegény SÍIGÓ Huszty mégis berekedt. A mint a függöny legördült, első gondja uiiudeniküaknek az volt, hogy: no paraszt most légy úrrá, en avant! a theaesíélyre, hiszen ott ugy kall fizetni, miat a köles. állapításával annak a kérdésnek a megoldása is, váljon nem lenne-e helyesebb most már, miután vámsorompókkal vagyunk ellátva, a vásárvámot házi kezelés alá venni. Örömmel konstatáljuk különben, hogy a lapunkban történt felszólalás folytán a városi tanács legutóbbi ülésén már foglalkozott a vásárvám-szedés ügyével, s kiadta az utasítást, hogy a képviseletnek a vásárvám tarifa kifüggesztésére vonatkozó, már régibb keletű határozata azonnal végrehajtassák. Ajánljuk a czédula-kezelés kérdését is a tanács figyelmébe. A * # * Az Okolicsányi Lajos úr által fölvetett ügyre vonatkozólag a következő sorok közlésére kérettünk föl: Audiatur et altéra pars. A »Nyirvidék* folyó évi február hó 5-én megjelent 6-ik számában Okolicsányi Lajos ur a közte és a helybeli vásárvám bérlők között fennforgó ügyben hivatalos eljárásomat mélyen sértő nyilatkozatot tett közzé. Ezen nyilatkozatra válaszom röviden ez: A kérdéses ügy még folyó évi januir 10 én általam ügy-döntő határozattal elintéztetett, a határozat Okolicsányi Lajos ur részére a hivatalos postakönyv tanusága szerént ugyan az nap kézbesítés végett megküldetett, s minthogy ezen határozat ellen felebbezés egyik fél részéről sem adatott be. az már rég jogerőre is emelkedett. I y körülmények között, a n. é. közönség elbírálására bízom, mi szükség volt a »Vásárvám-szedés Nyíregyházán* czimü czikk közlésére. Nyiregyháza, 1888. febr. 11-én. Maurer Károly, városi alkapitáuy. ÚJDONSÁGOK. — Mit mondott a miniszter? A törvénykezési palota építése dolgában Budapesteu járt küldöttség eljárásának eredményéről adtunk már tudósítást olvasóinknak. E közlésünk pótlásául jelenthetjük még, hogy az igazságügyminiszter ur nem csak arról biztosította a küldöttséget, hogy amit ő megígért, azt teljesíteni is fogja, hanem kijelentette azt is, hogy a törvénykezési palot• alapozási munkálataihoz még ez év őszén, de legkésőbb a jövő év tavaszán hozzá fognak. Az igazságügyminiszter ur különben nagy érdeklődéssel tudakozódott Nyíregyháza városa felől s általában az a fogadtatás, melyben a küldöttséget részesité, épen nem tette azt a benyomást, mintha az igazságügyminiszter ur éreztetni akarná velünk azt, hogy Fabinyi Teofil mint képviselőjelölt itt Nyíregyházán megbukott. A tény az, hogy az igazságügymiuiizterium ez idei költségvetésébe 100,000 foriut van felvéve törvénykezési építkezésekre, s ez az összeg a már előbb elhatározott s részben már megkezdett építkezésekhez szükséges. Hogy a nyíregyházai törvénykezési palota építése biztosítva van, azt az igazságügymiuiszter urnák fentebb jelzett kijelentésén s határozottan nyilvánult jóakaratán kivül bizonyítja az is, hogy a küldöttség, tudakozódván a felől, váljon nem lenne-e szükséges a miniszter elnök ur előtt is tisztelegnie, azt a biztosítást nyerte, hogy ez egészen felesleges lenne, minthogy a nyíregyházai törvénykezési palota építése a miniszter-tanácsban már elfogadtatott, s most már egyedül az igazságügyminisztertől függ annak elhatározása, hogy az épités mely időben és módon vitessék keresztül. — Képviselőink az országházban. Míkecz János, a nyirbogdányi választó kerület orsz. képviselője, a képviselőházban most folyó költségvetési vita alatt, nevezetesen a pénzügyminisztérium költségvetésének tárA nagy közönségnek ezalatt megint a legjobb dolga volt. Előbb nyugodtan ült, kritizált, nevetett, mulatott, türelmetlenkedett s még olyan is volt, a ki sírt; most meg egy része elment haza, hogy a fáradtság után pihenjen, más része meg a nőegyesület által rendezett theaestély termeibe vonult. Hogy milyen sorrendben vonultak oda, ki ment elől? 8 ki utána? azt nem tudom, mert nem láttam. Hanem annyit tudok, ho*y mikor a ruhametamorphosison tul voltam s udvari szabóm minden zsebemet bevarrta s biztosítás kedvéért lapos pénztárczámat. még otthon is felejtettem, igy »ganz salonfá'iig* beállítottam én is s theát akartam inni. Hanem hit az ember tervez s a publikum végez. Nem volt ott akkorányi üres hely, amennyire a vén Sári leány elférhetett volna, pedig az u*yan csak piczi. Mindjárt az első szobában két asztal-társaság foglalta el előlem a jó helyeket. Az első fiatal emberekből állva, vinkózott. Félfüllel odahallgattam azon reményben, hogy az előadást bámulják. Isten csodája. Máson járt azoknak az eszök s nem bánom, ha megpukkadnak is mérgükben, mégis elárulom, hogy azon veszekedtek, hogy a sok szép lány között, ki a legszebb ? Istenem, milyen romlott a világ! Hát azért jött ide ez a sok »égből cseppent angyali sziporka* (ezt még a szerepemből tudom), hogy kritizálják és holmi nőtlen fiatal emberek kritizálják, akik nem is érteuek hozzá s nem is érthetnek? Ezekuek hitat fordítottam. Menjünk a második asztalhoz. Ah ez aztán kellemes meglepetés. A miuta férjek mind együtt üluek, itt van az elnökük is, az a minden szépet és jót pártoló ur. Társalgásuk ctendes, nyugod". Dicsérnek mindenkit, hanem én nem tudom mi o'iból — valószínűleg a rossz vinkó mián — egyszerre ezek is elkezdik a bírálgutást. És kiket bírálnak? El nem kép lelhetik ! Tudom, hogy ha feleségeik megtudják, lesznek holmi térdeplések, hanem én már csak elárulom — a fiatal menyecskéket. Aztán ne forduljon fel a világ, mikor már a mintaférj is meglátja, hogy más emberoek csinos felesége vau.