Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-12-16 / 51. szám

B NVIRVIDÉ K." tani képes, vagy végre ha az előkelő anya magasztos feladatáról megfeledkezve a fényűzést, szereplést többre becsüli gyermekénél, vele bajlódni nem akar és igy tudatlan, sokszor romlott cselédekre bizza. Fontos és kiható feladata lévén tehát az anyának a gyermekére, mintegy világos, hogy a leendő anyának, a leányok nevelésére legalább is annyi gondot kell fordítani, mint a fiukéra. Azonban sokan a nőnevelés czélját úgy fogják fel, hogy alatta csak egyes tehetségek — zene, egy-két idegen nyelv, esetleg rajzolás és festés — mívelését értik. Ezeknek is meg van ugyau a viszonylagos értékük és ha valamely leányban azok egyikére tehetség van, úgy képeztessék ki, de művésznővé való nevelése csak kivételes legyen. Mert a nő a férfi élettársa, segítsége, felesége legyen. Ám használja a művészet valamely ágát a családi élet szépítésére, de soha sem arra, hogy magát kevés ügyességével társaságok előtt fitogtassa és azáltal mintegy magasabb miveltségét igazolja. Házias legyen a nő, a család anyagi és erkölcsi jólétéuek előmozdítója, öntsön a családba szivet és kedélyt. Ennek teljesithetésére pedig nem szakműveltségre, hanem általános erkölcsi és szellemi műveltségre van szüksége, mert csak az ilyennel biró nő felelhet meg leendő hivatásának. Helyesen mondja erre Feneion: „Az asszonyokuak nem kell államot kormányozni, sem háborúskodni, sem egyházi szolgálatba lépni; ők nélkülözhetik a politikai, jogi, bölcsészeti, hadi és theologiai tudományokat; hanem oly kötelességeket kell teljesitniök, melyek az emberi élet alapját teszik. Vagy nem ők tartják-e fenn vagy rombolják szét a családi életet? Az okos, jámbor, szorgalmas asszony lelke a háznak, s abban a legmagasabb földi s égi javakat intézi.* Schmidt meg ezt mondja: „Nincs természetellenesebb, mint a tudákos asszony! Legyen a leánynak józan gyakorlati esze s háziassága, s maradjon inkább minden tudástól távol, mintsem oly tanult lény legyen, mely a ház apró gazdálkodását művelt méltóságán alulinak tartja." Ha ilyen jeles paedagogusok által felállított elveket érvényesítünk, akkor lehet csak a család ,a közélet egyik alakja," jó családok pedig jó államot alkotnak. Bármennyire is hangsúlyoztam a háziasságot, mindamellett nem szabad a leánynak annyira elzárkóznia, hogy nagyon kevés vagy semmi forgalommal ne birjon az emberek egymásközti viszonyairól, a társadalmi eszmékről, kötelességekről, czélokról. Egyik nem csekély feladata az iskolának (értve a magán nevelést is) leányainkat nevelni Ne legyen a leányiskola olyan, hogy benne az idő nagyobb része csak szellemi tárgyakra fordíttátik, hanem olyan, hogy abban a művelt értelem és megtisztult erkölcsi érzelem minden házimunkát is áthasson. Amiért is az iskolába járó leány ne mentessék fel a házi dologtól. Sőt ellenkezőleg. Szokja meg a házi munkát, mert eltekintve attól, hogy nem tudja, mi sors vár a jövőben rá, a háztartás ügyességeinek elsajátítása a leány szellemere és kedélyélyére jótékony befolyással van. Mert a csupán elméleti és eszményi irányban nevekedő leány képzelme hajlandó az ábrándozásra, ami kedélyét rontja es néha erkölcsi tévedést von maga után. Ezen egy szuszra elmondott enunciátio annyira tavarba hozta Jeremiást, hogy elfelejtette magát bemutatni, hanem e helyett tzívéhei kapott kételkedve: vajon nem vetettek-e lángot szunnyadó érzelmei. Miután meggyőződött, hogy szive még most is baloldalán van s nem dobog a szokottnál hevesebben, őszszeszedve minden társalgási tudományát nyugodtan feleié : — Kiiasszony 1 igaz, hogy uőtleu vagyok, de érzem, hogy tudnék még egy szép nőt boldogítani. — Ha tudna — feleié bánatos lemondásai Lucretia — •gy önért dobogó szivet boldogítani, ugy nem is kellene messze fáradnia. Soksior az ember a boldogságot messze távol keresi hasztalanul, holott a kötelben megtalálhatná, ha fiak kissé körültekintő volna. Öa mint hallom édes Ruczaháthy tehetős ember, azonkívül bár őszülnek baj • szálai, — de hisi Istenem, hány férfi ég nő van, kik hus» éves korukban őszülnek — még elég csiuos, mondhatom vonzó külsejü szép férfi. Na de meg akár hogy volna is, nem tudjuk-e, hogy a hó alatt is tenyésznek virágok F Jeremiás ismét meg volt hatva, főleg Lucretia aton szavára, hogy még most is vonzó külsejü szép férfiú, elégedetten simitá meg deres szakállát, hisz ily dicséretet szemébe boldogult édes anyja tem mert mondani. Épen felelni akart Luoretiának, midőn a második felvonás kezdődött. Érzékeny jelenetet játszottak megfelelőt mindketőjük érzelmének. Egy vén bolond meghizasodik és elvesz •gy asszonyi testbe öltöztetett sárkányt. Jeremiás titkon megesküdött, hogy soha meg nem h&tasodik, mig ellenben Lucretia most még inkább vá gyott a hatalom után, mint valaha. Ily ellenkelő érzelmek közt végződött az előadás. Künn sötét volt, hűlt az őszi eső. Ezt látva, Jeremiás úrban felébredt az udvariasság érzete, s félig sségyenkezve, bocsánatkérés közt ajánlotta magát hogy a kisasszonyt hazakíséri. A hűség, illem, ruházatban való egyszerűség, erkölcsösség, vallásosság, stb. erények nagyobbára csak a szülői háznál, a szellemileg és erkölcsileg anya befolyása folytán fejlődhetnek és ápoltathatnak, ha czél elérésére szolgáló eszközök a kedélyélet forrása: a szeretet melegétől és gyöngédségtől áthatvák. Mindez pedig mindig jobban a házi nevelés, mint a zárdai nevelés által érhető el. Látogassa a serdülő leány az iskolát és ha szülei nem helyben laknának, legyen művelt és vallás-erkölcsi tekintetben kifogás alá nem eső családoknál elhelyezve. Ezekben iparkodtam a nőnevelés fontosságáról, annak czéljáról és eszközeiről: a leánynevelő intézetekről — jeles pedagógusok nyomán — nézetemet előadni. A nőnevelést, magasztos czéljától, eszméitől áthatva, hazánk vezérlő egyéuei az utolsó időkben melegen felkarolták. Első sorban felejthetetlen emlékű Trefort miniszterünk, ki több nyilvános leányiskolát állított fel, valamint egyházak, városok is. De bármily jellegű a leánynevelő intézet, mindenek előtt szükséges, hogy az nem csak hézagpótló, hanem tanerőkkel teljesen ellátott és tanszerekkel kellően felszerelt legyen, mert hiányos eszközökkel teljes czélt semmiben sem érnek el, igy tehát a leányiskolák sem. Igaz ugyan, hogy kedvezőtlen anyagi viszonyok miatt leányiskolák felállítása vagy a létezők kiegészítése sokak szerint a jelen körülmények közt mintegy kivihetetlennek látszik és igy egyelőre csak óhaj marad. Azonban ne feledjük, hogy a haladó korszellemmel szemben a nevelés és tanítás terén minden megállapodás már hanyatlást jelez, a miért is a nőneveléstől a szükséges áldozatokat meg ne tagadjuk. Hiszen jó anyákat nevelni a nevelés egyik legfoutosabb czélja ; mert csak jó anya mellett lehet jó család, jó családnak lelke pedig az anya. Az iparos tauoncziskolákról. Az ipartörvény tudvalevőleg szigorúan követeli, hogy az iparos tanonc; ott, hol a község tanoncz iskolát tartani köteles, iskolába járjon. E szigor különösen azon intézkedésben nyer kifejezést, hogy oly iparost, ki a tanoncz iskolai oktatására vonatkozó kötelességeit nem teljesiti, tetemes pénzbüntetéssel, ismétlés esetében tanoncztartási jogának megfosztásával, magát a hanyag tanonezot pedig a felszabadításhoz nélkülözhetted iskolai bizonyítvány kiadásának megtagadásával s illetve a tanonczidő meghosszabbításával sújtja. És daczára e nagy szigornak, mit tapasztaltunk ét mit tapasztalunk részben még ma is az iparos tanoncaiskolák rendszeresítése után négy évvel? Azt, hogy az uj ipartörvény életbe léptetése alkalmával az iparos mesterek nagyobb része akadályokat gördített az óra-látogatás elébe, a tanulók hanyagok voltak és szökdöstek az órákról. E részben — kivált mióta néhány iparos érzé kenyen megbirságoitatott, néhány tanoneznak pedig ideje meghosszabbíttatott — nálunk javulás állott ugyan be, de azért az iparosok egy része ma is idegenkedik attól, bogy tanonczaik az iskolába járjanak é* tanuljanak, ami — ha a büntetéstől való félelem miatt kénytelen-kelletlen el is küldik tanouuzaikat az iskolába — mégis bénitólag hat az előmenetelre; aztán a tanulók még mindig elég hanyagok, indolensek, későn jelennek meg az iskolában s igy a tanítók nem haladhatnak kellően a tanításban ; sőt a siker nagy akadálya az is, hogy sokan pajkos csínyekkel zavarják meg a bizony nem nagy számmal levő komolyan igyekező tanoneznak munkáját is. Ehhez járul még az is, hogy a kisebb falukról bekerült tanonezok a népoktatás legalsóbb elemeiben sem lévén jártasok: itt a tanoncziskolában tanulnak még csak írni és olvasni. Lucretia készséggel nyújtotta sovány karját Jeremiásnak. Miről-miről nem beszéltek az uton nem tudjuk, de az tény; hogy midőn Lucretia rácsos kapujában elbúcsúztak egymástól, a fellegek mögül előtűnő hold néma tanuja volt azon hosszú csóknak, mely két kibült kráter szerelmének volt elöpostája. Pár nap múlva oltár előtt állottak. Szerelmük tiszta volt, minden salaktól ment. Jeremiás boldognak látszott, Lucretia pedig valóban boldog volt, mert egjetlen vágya: férfit kormányozhatni sikerült. Két hét múlva hlsüak valóságos papucihőssé vált. Akarata nem volt, de nem is nyilváníthatta volna, mert Lucretia el volt határozva, hogy ha szavaival nem vívhat ki eredményt, csattanósabb argumentumokkal fogja meggyőzni Jire niás urat a női aktrat mindenhatóságáról. Jeremiás ur Lucretia uralmát akkor érezte először, midőn — mint történetünk elején láttuk — az utóbbi betiltotta életepirja ked?encz szórakozásait. — Nem a négy tálhoz, hanem hozzád mentem nőül, ülj tehát mellettem. É< bzegény Jeremiás, miut egy »patent mintaférj* belenyugodott neje akaratába, s e megnyugvással meg kezdődtek mralmai* is. Fajdalmil fokozta azon nem egészen alaptalan sejtelme, hogy a nemes Riciah'ithy fimilia ő bena e kihal, hár a bibliai Sira története néhi néha halvái y reményvilágot gyújtott lelkében. A színházi esemény óta öt év mult el, dá Jeremiás ur egy század szenvedéseit élte ez idő alatt keresztül. Megőszült, meggörnyedt a hatalom alatt, Lucretia ellenban jól érezte magát lelkileg, s ha nem kínozzák a gyakran előjövő migraiask, talál a faképnél hagyta volna Jeremiás úrit a még férfi^orában lévő nyugalmazott adóvégrehajtó kedvéért. Ennyi akadálylyal szemben, ily viszonyok közt arról reménykedni, bogy a siker meglesz: ábránd és álom. Pedig egyre hangoztatják mindenfelé, hogy a mindjobban ránk nehezedő gazdasági válság megoldására, a szellemi proletariátustól való megmenekülésre a legjobb mód értelmes, jóravaló polgárság, erős középosztály teremtése. Ily eszközökkel azonban nem lehet megalkotni azt az óhajtott erős középosztályt, azt az értelmes polgárságot. Igy nem lehet reményünk arra, hogy a lelkes iparbarátok óhajtása szerint győzedelmesen versenyezhessünk a magas fokra fejlett külföldi iparral, sőt arra sem, ho;jy a versenyt számbavehetően megindítsuk. Mert napjainkban már nem elegendő szorgalmasan dolgozni, sőt nem elég a választott iparághoz szükséges fogásokat, kézi ügyességeket tudni, hanem ezeken kivül ízlésre is VJ n szükség, hogy az előállított mü, a hasonlók közt alakra, külső csínra is diadalmasau állja ki a versenyt, nem elég továbbá, hogy az iparos az anyag árát, a földolgozás költségeit és becsületesen megérdemlett jutalmát megkapja, hanem érteni kell az iparosnak a könyvvitel elemeit is, hogy vagyona ás terhei közt mindig látván a viszonyt, tudhassa, mennyire merhet okosan vállalkozni, hogy sem a kínálkozó jövedelmet el ne szalaszsza, sem erejét túlhaladó anyagi töaköt okozható vállalatba ne fogjon. D) ugy a jó Ízlést, mint ems számvetési tudományt csak a gondos iskolázás, a lelkiismeretes képzés adhatja meg. Igaz ugyan, hogy a tanoncz iskolában működő tanítók rábeszéléssel, meggyőzéssel, tapintatos eljárással az intézményt megkedveltethetik és hathatnak ugy a mesterekre, hogy ezek átérezvén az ügy nagy jelentőségét, nagyobb ügyszeretetet tanúsítsanak, mint és még inkább a tanulókra, hogy ezek belátva a tanulás, a művelődés szükséges voltát, szorgalmasabban, jó kedvvel végezték iskolai kötelességeiket. S mi tudjuk, bogy tanítóink meg ii teszik mindazt, a mit tőlük e tekintetben várai lehet. Csakhogy oly fontos, nemzeti vagyonosodásunknál oly életbe vágó kérdést, mint a minő az iparosok miveltségi fokának és versenyképességének emelése, nem szabad pusztán egy — ha még oly tiszteletre méltó — testületre is, mint a tanítói kar, bizni. Az iparos ügy nem egy testület, nem ig egy tárpadalmi osztály, hanem az egész társadalom ügye. Érdekel mindenkit, joga és kötelessége is nemzetünk jövő boldogsága érdekében mindenkinek megtenni érette, amit lehet; de legjobban érdekli a társadalomban mindenesetre azt akiről szó van, az iparost s annak van e téren legtöbb kötelessége. Hiába emeli föl az a néhány tanitó erőtlen szavát; hiába fut, fárad beszél és tesx; hiába hangoztatják hazafias czikkezők a sajtóban és lelkes szónokok a nagy köiönség előtt az iparosok jobb, magasabb kiképezésének szükségét s az ebből eredő előnyöket, mig maga az iparos osztály ennek tudatára nem ébred, nem látja be ennek szükséges voltát és meg nem mozdul: pusztában hangzik el minden izó s kárba vesz miuden fáradság. Hogy pedig maguk az iparosok belássák e kérdés fontosságát, szükségesnek találjuk, hogy kiváló köibecsülésnek örvendő ip rosok felhasználják minden befolyásukat; buzdítsanak e részben társaik közt és hassanak oda, hogy a gyökeres roformra a kezdeményezés magából az iparos testületből induljon ki. ÚJDONSÁGOK. A Strakosch-előadás. Aki hallott valaha Strakosch művészi előadásáról, gyönyörű érczes bariton hangjáról s azon modulativ képességéről, mely kizárólag csak az ő tulajdonsága s melyet még egy Sonnenthal sem képes megközelíteni, az örülhetett Ferenczi könyvkereskedő úr tudósításának, hogy a nagy előadó művészt egy estére megnyerte. Nem ismerem Nyíregyháza lokális viszonyait, de mindjárt a terembe léptémkor feltűnt mégis, hogy a Folytatása, az I. mellékleten. Néhány bó múlva csordultig megtelt Jeremiás ur szenvedésének pohara. Kis készpénze, melyet nőtelen korában keservesen gyűjtögetett, elfogyott. Amily takarékos volt Nyelvessy Lucretia leáuykorában, oly pazarló lett mint Ruczaháthyné. Estélyeket adott, összejöveteleket rendezett, ruháit Budapesten varrata, minek az lett az eredménye, hogy házasságuk 7-ik évében Jeremiás ur vagyona elúszott, sőt h'tzáu is tetemes teher volt. Jeremiás ur nem szólt mert nem mert, de meg már késő is lett volna Lucretiát költekezésében megakadályozni. Végre ki volt tűzve a ház licitatiója. Jeremiás várta, mit fog tenni Lucretia, ha fedél nélkül maradnak. Most akarta megtörve látni azt az asszonyt, kivel átélte a hét éves háború minden borzalmait, Jeremiásnak ugyanis titokban volt elrejtve kétezer forintja. El volt határozva, hogy a végső esetben kifizeti neje adóságát, hogy az apai házat megmentse. DJ a sors könyvében máskép volt megirva. Jeremiás ur, mint annyiszor mist is csalódott. Az élelmes Lucretia ugyanis njomára juto'.t a féltékenyen őrzött kétezer forintnak és a licitatio előtt való napon összeszedve Jeremiás ur ezüst neműit a pénzzel együtt megszökött Jeremiás úrtól, természetesen a nagybajuszu nyugalmazott adóvégrehajtóval egyetemben. Mi történi, Jeremiás úrral? elárverezték házát, a befolyt éjszeg'jől kifisette neje tartozásit s néhány száz forinttal elvonult átkozva a pillanatot, melyben megházasodott. Tavaly találkoztam vele, egészen megfiatalodott. Bevallotta, hogy moit boldogabb, mint Lucretiával való esküvője napján. Egyetlen egy eseménytől fél, tudniillik attól, hogy Lucretia vissza talál hozzá kerülni. Mikor ennek a lehetőségre goudol, legutolsó poresikáján is érzi a hideget. Tarjány Ákos.