Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-11-11 / 46. szám

Mezőgazdasági társas-körök. Szabolcsmegye polgársága — épp ugy mint valamennyié — nagyobbrészt földmivelő gazdákból áll, de mig hazánk számos vármegyéjében a népesség egyrésze, sok muukást igénylő nagyszabású gyárakban talál keresetet, vagy jól jövedelmező házi ipart is üz, addig Szabolcsmegye lakói — azon keveseket leszámítva, kik a megye területén kisszerű, szeszfőzdékben s gőzmalmokban lelnek alkalmazást — úgyszólván egészen a földmivelésből élnek. De nem csak Szabolcsban konstatálható ezen állapot, hogy a népesség nagyobb része a mezőgazdasági téren találja meg kenyerét, hanem más vármegyében is, a különbség azonban köztünk és amazok közt igen nagy, mert mig a többi — kizárólag a földmivelésből való megélhetésre utalt — vármegyék minden utat s eszközt felhasználnak, hogy az ujabb eszmék s vívmányokról nem értesült, alsóbb műveltségi fokon álló földmivest, a mezőgazdasági kultura fejlődésével lépést tartani serkentsék, addig megyénkben ez irányban semmi sem, vagy alig valami történik. Itt a kisebb gazda, elmaradottságában teljesen magára van hagyatva, s a felsőbb, anyagi és szellemi javakkal megáldott társadalom, mit sem tesz azon homály eloszlatására, melyben földmiveseink a tisztességesebb megélhetés, s a jövedelmesebb gazdálkodás módjai után tapogatóznak, de szellemi elmaradottságukban azokat önmagoktól megtalálni nem képesek. A népnek nem csak a politikában van vezetőre szüksége, hanem miuden téren s különösen most, midőn a megélhetés utjai s eszközei oly gyakori, s a régi viszonyokat teljesen fölforgató változásoknak vannak alávetve. Az a társadalom nem hiven végzi kötelességét, mely a nép bajait csak a választások alkalmával szokta észre venni, s csak akkor szereti azokat — de akkor kelletén tul is — feszegetni. A művelt társadalomnak ezen érdeklődését a nép már ugy is gyanús szemmel tekinti s abban a legtöbb esetben csak önzést keres, és sokszor talál is, arról már csekély műveltsége által is meggyőződött hogy a menyországba jutást igérő nagyhangú választási programmbeszédből neki semmi haszna nincs, s hogy vele a felsőbb társadalom csak azért foglalkozott s ölelkezett, mert mint eszköz saját önző czéljai érdekében nagyon jól fölhasználható volt. Ha a jobb módban élő művelt társadalom a nép sorsát igazán a szívén hordozza — a mint erről a népet választói gyűléseken öblös szónoklatok által meggyőzni igyekszik — foglalkozzék vele ne csak poharazás közben s víg czigány zene mellett, hanem olyankor midőn szenvedélyét, a nem ritkán önző czélu izgatás még föl nem ébreszté, s midőn az nyomorúságos állapotát igaz mivoltában tudja előadni. Ha ilyenkor keressük föl a népet, feltárul előttünk ügyes-bajos helyzete, ráakadunk előre haladását gátló bajok forrásaira, s eltaláljuk azon biztos orvosszert, mely tengődésszerű életének kedvező fordulatot adhatna. Szabolcsmegye népe olyan foglalkozási körben küzd a mindennapi falatért, melyet a megváltozott viszonyok nehézségekkel leginkább halmoztak el, s melynek — hajdan sima s könnyen czélhoz vezető — A „NYIRVIDÉK" TÁRCZÁJA. Útravaló. Hízelegve, ámító beszéddel Y«BZ körül a bókoló sereg, 8 várja, hogy majd szive mámorával Tiszta lelked részegítse meg. Zsongnak körötted, mint a méhek Drága mézzel telt virág körül... Hallgatod te, irég tán meg se érted S rajta szived mégis úgy örül. Lépni vágysz be a zajos világba, Csábit a dicsőség, győzelem... — Lesz-e lelked majd uralkodásra ? Lesz-e szived oly könyörtelen ? Lesz-e majd elég eród viselni A dicsőség árát: könyeid, Amiket cserébe vár a zsarnok, Hogyha végre győzelemre vitt?... Lesz-e bátorságod egy szavaddal Romba döntni annyi szép reményt? S gyászt boritni fényes álmaimra, Mit rajongva lelkem ugy remélt?... Égi fénynyel biztat a világ, de Nem fog elvakitni tégedet: Megtanulod, mint mosolyg, ha áld, és Mint kaciag, mikor le, a porba vet. Megtanulsz remélni és csalódni; Jól fog esni az, mi untatott, -S vágyni fogsz majd csöndes otthonodba, Hogy feledj csalódást, bánatot. Menj, csak őrizd ártatlan kedélyed, Kedv s öröm kisérjen útadón, És bocsásd meg búuömet, ha érted, Tiszta lelkedért imádkozom... Vietórisz József. „TS Y I R V I D E «"

. utjai már annyira telvék akadályokkal, hogy azok félretolásával az ősi szittya erő gyöngének bizonyul, azokat csak a mindennél hatalmasabb szellemi erő képes elhárítani; s ezeu szellemi erő fejlesztése megyénk müveit társadalmának legszebb hivatása. Megyénk kisebb birtokosainál honos gazdálkodás, oly óriási elmaradottságban van az előre haladt agrikulturától, hogy ezt utolérni már nem könnyű, és nagyon is érdekünkben álló feladat. Földnűvelésüuk nem szorgalmuk hiánya miatt maradtak el, mezőgazdasági tér különböző művelési ágainak gyors előrehaladásától, hanem mert el nem sajátíthatták a mai napság már nélkülözhetetlen, fejlettebb gazdasági ismereteket. Az még nem elég, hogy az állam létesiti a szakiskolákat, az alsóbb műveltségű népet föl kell világosítani ilyen iskolák hézagpótló voltáról, mert különben üresen maradnak, s fogyatékos szakbeli jártassággal gazdálkodó földmiveseink érdekében, semmiféle szolgálatot sem tehetnek A művelt társadalomnak kötelessége szakiskolákba nem járt főldiniveseinket, a mezőgazdasági téren már régóta váltakozó, s a gazdálkodást hasznosabbá tevő roformok iránti közönyükből felébreszteni, s általuk kézzelfoghatóvá tenni, hogy azon újítások, melyek az előrehaladottabb gazdák birtokain már hasznosaknak bizonyultak, az ő kis telkeiken alkalmazva, ugyanazon eredméuyt idézendenék elő. A művelt külföldi államokban mindenütt s hazánk igen sok megyéjében is nagyon czélszerünek, s a kisebb földmives primitív gazdálkodására fejlesztő hatással lévő tényezőknek bizonyultak a mezőgazdasági társas-körök, vagy amint őket nálunk nevezik gazda körök ; ezek, ha tagjaik között széles látkörü s a kisebb földmives tengődésszerü állapotának okait ösnierő tevékeny féfiak vannak, igen sokat tehetetnek a gazdasági műveltség színvonalának emelése ügyében Ily körök a — társulat iránt különben idegenkedő — földmives gazdák által rokonszenves fölkaroltatásban részesültek, s ez által létesítésük is indokolttá lett. A gazda körök czélja népies előadások s felolvasások által közvetlenül hatni azon földmivesekre, kik a közgazdasági viszonyok megváltozása által indokolt újításokat ösmertető, szakkönyveket s szaklapokat, előképzettségük csekély mérve miatt nem olvashatják s meg nem érthetik. A felolvasások vagy tapasztalaton s kísérleteken alapuló előadások, nagyon jó eszközök a földmives gazdák felvilágosodottabbá tételére s annak beösmerésére, hogy az okszerű gazdálkodás mégis csak hasznot hajt annál, melyet eddig mint az apáktól tanultat legtökéletesebbnek ösmertek. Ha a gazdálkodással foglalkozó felvilágosodott lelkész és tanitó vagy más valaki, kik a néppel naponta érintkeznek, s kiket az tisztelni megtanult, összehívják a község földmivelőit népszerű előadások meghallgatása végett, mindenkor szívesen fognak megjelenni, ha már egyszer tapasztalták, hogy ott olyan egyének adnak gazdasági oktatást, kik nekik jóakaróik s kik maguk is, mint jeles gazdák ősnieretesek. HA a legtöbb megyében üdvös szolgálatot végeznek a gazda körök, Szabolcsban, hol a népesség egészen földmivelésből él, szintén hasznos intézményeknek bizonyulnának; ha lépést tartva más várAz utolsó kaland. — Spanyol elbeszelés. — (Vége.) A sürü köd tehát nem hogy baj nem volt, de söt nagy előnyömre szolgált. Útközben senki sem láthatott meg, senki sem ismerhetett rám abban a pillanatban, midőn "a? idegen házba beléptem — volna. Van Isten, aki a szerelmeseket oltalmazza, mondám magamban nagy-. gyönyörűséggel. — S bogy tágult a szivem 1 Első szerelmeskedéséta .Antóniával a félénk beszélgetések, melyeket imúdottammaW<}]ytattam, a gyors csókok, melyeket a leány kezére nyomtaífrr-sazok a későbbiek, melyekkel az asszony orczáit s már tapasztalt ajkát elhalmoztam, epedő pillantásai, kivált legutóbbi találkozásunk alkalmával . . . mindez szerelmetes reménynyél, aranyhímes ábránddal, kecsegtető ígérettel, kéjes boldogsággal töltött el. . . . Igy merengtem öntudatlanul, midőn egyszerre csak lovam elbotlott s én a földre zuhantam. Y. — A Saulus bukása, melyei az imént emlegetett! — Ugy van, a Saulusé, a kiből Paulus lett, felelt a marques, vastag füstbodrokat eregetve, s utána nézve a kék karikáknak, melyek a szalon menyezete felé szálltak. — S kitört a . . . — Nem törtem ki semmimet, tábornok ur. — De hisz akkor . . . — Engedje befejeznem. — Ép kézzel, lábbal álltam föl, a mi valóságos csoda, ha meggondolom, hogy a ló fején buktam keresztül. Kerestem a kalapomat, melyet a sürü ködben nagynehezen végre megtaláltam, s azután ismét fölvetettem magamat a nyeregbe. megyékkel, már a mezőgazdasági válság kezdeten létesítettünk volna — gazdasági műveltséget terjeszteni hivatott — gazda köröket, s igyekeztünk volna földmiveseinket ezek által a haladó kultúrához közelebb hozni, ma már bizonynyal magasabb színvonalon állana megyénk mezőgazdasága s földmives gazdáink jóléte is nagyobb volna. De inkább későn mint soha. Ha eddig nem tettünk ezen ügyben semmit, tegyünk ezután sokat s pótoljuk ki azt, amit elmulasztottunk. Létesítsünk gazdakört minden nagyobb községben s ezek által oda törekedjünk, hogy földmiveseinket felvilágosodottakká s a gazdasági haladás iránt fogékonynyá tegyük. Fenekestől felfordultak a viszonyok s a nép nem tudja az igaz utat megtalálni; a művelt gazdák feladata hogy a keveset tanult és látott földmivest rá vezessék azon ösvényre, melyen erőfeszítései hiába valók nem leendenek. A gazdasági egyesület pedig élére állhatna, a mezőgazdasági társasköröket létesítő mozgalomnak. Ifj. M. P. Nök a létküzdelemben. A legutolsó statisztikai kin.utatás alapján minden 1000 férfiura 1017 nő esik s lássék ez a csekélység bármily figyelembe nem veendőnek, mégis sokkal fontosabb tényező az a társadalomban, semhogy első pillanatra mérlegelni tudnók horderejét. Ez azt jelenti, hogy ezertizenhét leány közül tizenhétnek nem jut férj. S ez óriási arány a mai világban. A mai világban mondom azért, mert a nem házasuló ifjak száma is ijesztő mértékben emelkedik. Ennek egyik leglényegesebb oka abban rejlik, hogy a létért való küzdelem oly suiycs lett, hogy az ilju azt sokkal nehezebbnek tartja, semhogy családot merne alapítani, ámbár köztudomásu dolog, hogy egyenlő társadalmi körülmények között a gargonélet épen annyiba kerül, mint a kisebb cialádi élet. De annak oka jó részben a félszeg modern leánynevelésben fekszik, amely megtanítja a leányokat zongorázni, de nem főzni, amely nagyvilági hölgyekké, de nem házi asszonyokká neveli őket. S mi lehetne ennek természetesebb következménye, mint az, hogy a férjhez nem menő leányok számának növekvésével nő egyszersmind azok száma is, akik maguk kénytelenek kenyerüket keresni, azaz belépni a létérti küzde'em aktivitásába. Ne habozzunk kimondani, hogy a hozzá méltó munka a nőre nézve ép oly kevéssé szégyen, mint a férfiúra, sőt mi több, hogy a modern eszmék áramlatának egyik legnagyobbszerü vivmáDya az, hogy a nő nemcsak jogaiban, hanem a munkakörben is egyenlővé tétetik a férfiúval. Eizel Anglia és Amerika járt elől. Nem is említve azt, hogy Amerikában mérnökök él orvosok nem tartoznak a ritkaságok közé, ma már női konduktorok, tűzoltók és utazó ügynökök is léteznek. Nálunk a nők munkaköréből csak a legutóbbi években kezdett leolvadni az az ósdias válaszfal, amely nem a modern munkafelosztásra, hanem az ósdias kasztrendszerre emlékeztetett. S annál melegebben kell üdvözölnünk minden oly mozgalmat, amaly a nők munkakörének határait kibővíti. Ilyennek tekintjük azt a megindult mozgalmat, amely a nőket be akarja VOUDÍ a kereskedelmi szakba is, azáltal, hogy a kereskedelmi tudományt felölelő tanfolyamot nyitnak nők részére. S mégis, mind eme feltétlen méltánylás mellett lehetetlen némi méltán ébredő aggodalmakra nem utalni A kenyerét megkereső nő kétszeresen tiszteletre méltó. Ismerek tanitóuőt, aki cs. kir. kamarás leánya, akit e hivatásban mindenki még csak jobban bejsül bár nem nagyságoltatja magát. Megbánást azonban még ekkor nem éreztem, sőt annál türelmetlenebb vágy töltött el ama bűnös asszony után, a kiért angyali nőmét miattam remegve hagytam otthon a magányos nyaralóban, ilyen borús éjjelen. Újból megsarkantyúztam lovamat s negyedóra múlva nyerítése azt adta tudtomra, hogy közel vagyunk álmaim paradicsomához. A nemes állat nyilván örömét fejezte ki a maga módja szerint, közellétét érézvon annak a vendégszerető helynek, a hol már néhányszor jóltartották. — Köszönöm hü pajtásom, — szólék hozzá hízelegve, te is szereted azt a boldogító hajlékot. A ló azzal felelt szavaimra, hogy megállott, mintha azt mondaná: — Itt vagyunk. S a köd sűrűjében valóban láthattam is egy fényes pontot, nyilván a pavíllon kivilágított ablakát, mely mögött Antónia vár reám. . . . — Leugrottam a lóról, letértem az utszélére, a kerítéshez. Szívem örömtől, majd meg félelemtől dobogott. »Vájjon be van e zárva? Vájjon uem bánta-e meg igéretét Antónia?* kérdém magamtól, mint mindenki a ki első találkozóra megy egy asszonyhoz. Lovamat odakötöttem a kerítéshez, s megráztam a vasrácsot ... Az engedett — a kapu nyitva volt. A marques szünetet tartott, melyet senki sem mert félbeszakítani. -- Ugyanabban a pillanatban, — folytatá aztán szivarját eldobva, hogy szabadabban beszélhessen, — a sötétségben egy fehér alak tűnt elő, a halk, örömtől rezegő hang suttogó felém a ködön át: »Juan, te vagy ?« »Én vagyok életem,* felelém, karjaimat kitárva Kéjes sóhaj roppant el s egy forró könybe fürösztött aroz simult arczomhoz s ugyanazon a gyöngéd h«ng, még szerelmesebben, mint előbb, de már nem oly resz-