Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-11-04 / 45. szám

Melléklet a „Itfyirvidék" 1888. 45-ik számához. Kijelenti, hogy kereskedelmünket kell emelnünk B az ipart, a mennyiben van, fejlesztenünk, a meunjiben nincs, meghonosítanunk! Láudsát tór az elfogultság tölótt, mely nem képes megbecsülni és méltányolni az e téren kilejtett érdemet és fajdalommal mu'at a jelenségre hogy hazánkban a tudomány nem résziéül az őt jogosan megillető pártolásban. Oy elvek, melyeket hangoztatni es megvalósítani ma sem és sohasem késő, mig akkor nagyon is ideje volt már, jóllehet a kezdeményezőnek mérhetlen akadályokkal kellett megküzdenie. É9 Trefort Ágoston legyőzte ez akadályokat: öntudatra ébresztette a nemzetet, megszüntette a hagyományos előítéletet oly mértékben, hogy pSratlan sikerei a legfényesebb világításban tüntetik eléuk törekvéseinek időszerű voltát. Lelkének összhangja, melyben a legtisztább ideálismus békésen egyezett meg a mindennapi élet követelte realismussal, béles megfontolás és áldott jó szíve sugallatából származó azon nemes törekvése, hogy az ellentéteket kiegyenlítse, végül az a megnyugtató és felbátorító ígazságérzet, melylyel fellépett: tervét mindenki előtt kedveltté tette, mig szilárd akarata gondoskodott arról, bogy szándéka meg is valósuljon. Ekként egyesüU benne a bölcs állam-férfiu a legigazabb és legj ibb emberrel s ily alapodon nyugvó sikerdus munkásság után érte őt a királyi kegy, mely az emberileg elérhető legfényesebb kitüntetések egyikével jutalmazta a fáradhatatlan munkás érdemeit. Trefort Ágostonnak, mint vallás- és közoktatásügyi miniszternek intézkedései ugyszólva szemeink láttára tör téntek s tizenhat esztendő alstt valóban korszakot alkottak. Ismertetni ez idő alatti alkotásait ugy a tudomány, mint a művészet terén, fölsorolni azon bölcs intézkedéseket melyekkel >a közoktatás minden ágát, mindin fokozaton együttesen, egyszerre és párhuzamosan fejlesztő, annyi volna, mint feltételezni, hogy van itt valaki, ki azokat nem ismeri és alkotójuk nagyságát nem csodálja. Polgártársak! A pálya, melyet Trefort Ágoston 1817 — 1888-ig dicsőséggel futott meg, egyike a legfényesebbeknek és légritkábbaknak, melyek egy embernek jutottak osztályrénzül. Élete hazánk történetének legválságosabb, legtevékenyebb, legszobb korszakával esik össze, melynek egyik legfontosabb szerepét vivő vezérférfia volt. És hogy a hosszú élet hasznos munkásságának tudata mennyire bevésődött lelkünkbe, mutatja az ifjúság, mely kegyelettel jött ünnepelni a megboldogult honfiú emlékét s a szerény koszorú, melylyel az ifjúság vezetője: az olvasókör akar Trefort szellemének áldozatot hozni. Kövessük példáját s ne csak mondjuk, hanem vele együtt érezzük is azt az igazságot, melyet maga mondott ki Klauzál Gábor fölött tartott emlékbeszédében : »A nagy férfiak cultusa nem abban áll, hogy nekik szobrokat állítsunk, de ho?y nyomdokaikat követve a hazát ama szellemben szolgáljuk, mely őket lelnesité.* Vietórisz József. ÚJDONSÁGOK. Negyven éves tanítói jubileum. Megemlékeztünk már róla lapunkban is, hogy Gdovin János helybeli ág. ev. tanitó, 40 éves érdemteljes tanítói működés után nyugalomba vonult. E uegyven éves jubileum alkalmát a helybeli tanítói kar meg fogja ünnepelni, s a szabolcsmegyei általános tanítóegyesület nyíregyházai járásköre, az űnuepély megtartásának elhatározása czéljából még a mult hó 27-dikén gyűlést tartott, melyen Szabó Endre róm. kath. tanitó indítványozta, hogy rendezzen a járáskör a tanítói pályán 40 éven át működött s már nyugalomba vonult Gdovin Jáuos kartárs tiszteletére ünnepélyt, hogy az elfáradt munkás azon tudattal váljék meg működési körétől, hogy bár anyagi javakat nem szerzett, kartársai önzetlen tiszteletét, tanítványai háláját s polgártársai elismerését kiérdemelte. A tanítónak — olvassuk ez indítványban — vannak kötelességei az iskola falaiu belől, de vaunak kötelességei azokou kivül is. Tehetségéhez képest hivaIII. Falun laktam Eloizával, B.iyonne környékén, ama »chalet* nevezetű nyaralók egyikében, melyek ott oly nagy sz'imban vanuak s nyárára bérbe adatnak. A mienk u Pouba vezető országútra bzolgált. Ebben a nyáril'kban támadt bennem először, még pedig a priori és egész elvontan, az a gondolat, hogy uj borostyánt fűzzek a vihiros iljuságom alatt szerzettekhez. Meg'udiam akkor, hogy egv előbbi imádottam, akit majdnem nőül vettem s kinek végre is csak azért nem kértem meg kezét, mert sürün engedte azt csókolnom, mikor anyjaval és egész rokonságival együtt egy esteli társaságból karonfogva hazavezettem abbi a kis házba, a melyben Uktak. s a melynek a kulcsát soha sem kaphittam meg — mm minth* a leány vouakodott volua ideadni, hanem mert az anya nagyon éber szemű volt . . . — V<>gyen lélekzetet, marqies, hiszen megfu'ad. — Ne aggódj, nak nem fogom megmond mi az igazi nevét, hanem moudjuk, tes/.em, Antóniának. Ismétlem tehit, hogy Antónia talán jöveudóbeliiat.ól j*lenvalómmá változott volua át, ha több id it, szenteltem volna neki, vagy anyja több szabadságot engedett volna settőnknek. Egyébiránt tudniok kell öuöknek, bogy az igazi DonJuon sohisem veszi nőül az áldozatait, sem azokat a kik esetleg áldozatai lehetnének. Az igazi Din Juvn vagy egy szentet vesz nőül, a milyen az én marquesam, vaav agglegényül száll sírba. Azok a hétköznapi Din Juánok a kiszolgáltatjuk magokat egy kétes erényü Éva-sarjadéknak, a ki aztán elfoglalja valamennyi előző jének a helyét, nem igazi prófétái a szerelemnek. UgyaD, fiatal barátom, adjon egy kis tüzet! Azt akartam tehát mondiní, hogy egykor imádóttam (s jelenlegi neje egy barátomnak, ki vagy nem kltásához illó körben s terjedelemben társadalmi téren önművelését s az általános felvilágosodást előmozdítani tartozik. Teheti ezt s kell, hogy tegye az egyesületi élet mezején az által, hogy mindig az általános jót a közügyet tartva szem előtt, egyéni, tehát többnyire önző tekintetek feláldozásával is munkálkodik, követve a jőt, erősítve a gyengét, támogatva az ingadozót, megadva az érdemnek az azt megillető elismerést Mivel magát tiszteli meg az, ki mást tisztel, a tanítói járáskör önmaga, illetve tagjai, minden tanitó, sót minden kötelesséízét hiven teljesítő egyén iránti tartozását róná le, midőn a munkában elaggott kartárs tiszteletére ünnepélyt rendez, s ezen meggyőződésben nyújtja be fent emiitett indítványát. A járáskör örömmel fogadta az indítványt. 40 év, lett légyen az eltöltve a közélet bármely terén, elismerést érdemel, mennyivel inkább érdemel azon a pályán, melytől a társadalom a legkisebb javadalmazás mellett, mondhatni a legtöbbet kívánja. A jubilálandó — igaz — nem követett el országra-világra szóló cselekedetet, csendben, zajtalanul, négy fal határain belül munkálkodott, de ezen a négy fal által korlátolt téren 5819 tanítvány fogékony lelkébe oltogatta a tudás alap elemeit. A közélet különféle mezején közelben s távolban szerepelnek tanítványai. A tanítói járáskör azon erős hitben, hogy eljárása visszhangra fog találni az ősz tanitó számos tanítványának szivében, elhatározta, hogy a veterán kartárs tiszteletére, november második felében, mint amely időbe esik Gdovin János hivatalba lépésének 40-ik évfordulója, ünuepélyt rendez s az ünnepély módozatainak megállapítására Stoffan Lajos elnöklete alatt rendező bizottságot : küldött ki. A nyíregyházai tanítói járáskörnek fenti határozata alapján Stoffan Lajos elnök a bizottság tagjait összehiván, a uov. 1-én tartott értekezleten kimondatott, hogy a bizottság az ünnepélyt egy Gdovin Jáios uevét viselő alap javára (mely alap a járáskör kebelébeu alakult öusegélyző egyesület által fog kezeltetni) rendezendő batyu bállal köti össze. A bálbizottságot a jubilálandó helyben levő volt tanítványaival egészítik ki. Végül benyujtatott az ünnepély programinja, melynek keresztül vitelére, valamint a bál megtarthatására a kellő intézkedések megtétettek. A bizottság minden csütörtökön ülést tart. (W. Gy.) — Szabo'csvármegye állandó választmánya, a november 10-dikén tartandó rendkívüli megjei közgyűlés tárgyainak előkészítése czéljából e hó 9 dikén ülést tart. — Előléptetések. Patay András csendőr alezredes, Szabolcsmegye volt alispánja, a novemberi katonai előléptetések alkalmával csendőr ezredessé neveztetett ki — Zlatkó János közös hadseregbeli huszár főhadnagyot, ki az utóbbi időben városunkban volt állomáson, századossá neveztetett ki, s e minőségbue Czernowitzba helyeztetett at. — Megyénk szülöttjét (a f. év elején katonai arany érdemkereszttel is kitüntetett) — NagyGábor kótaji születésű, csendőr főhadnagyot — a szegedi csendőrkerület egyik száruyparancsnokát — ő felsége a király századossá nevezte ki. — A tüzrendészeti szabályrendeletek megalkotása érdekében a vármegye közönsége által megbízott küldöttség e hó 31-dikén ülést tartott. Jelen voltak: Zoltán J inos alispán elnök, Miklós László főjegyző, Szikszay Pál főügyész, Erdőhegyi Barna, Komoróczy Aladár, Krasznay Péter, Dobos Imre, Jármy Jenő főszolgabirák, Hrabovszky Guidó, Sztárek Ferencz küldöttségi tagok. A küldöttség a tüzrendészeti kormányrendelet végrehajtása tárgyában három szabályrendelet alkotását határozta el. Nevezetesen: 1. a községek tüzrendészeti, 2. vármegyei építkezési, s 3 a tüzrendészeti kihágások tárgyában. Az első szabályrendelet az egyöntetűség tekintetéből mint vezérfonal fog szolgálni a községeknek az általuk alkotandó községi szabályrendeletek készítésénél; a másik két szabályrendelet a törvényhatóság által fog alkottatni. E szabályrendelet-javaslatok kidolgozásával Sztárek Ferenczet, kerekréthy Miklóst és Angyalossy Pál elsT aljegyzőt bizta meg a küldöttség. A sz tbályrendeleti javaslatok elkészithetése végett a magyar országos tűzoltósértette meg Antóniának a kezét megcsókolni, mielőtt azt megkérte, vagy kevésbbé bizalmatlan és óvatos volt, mint én) szintén egy magányos nyaralóban lakik, a miénktől egy kis mértföldnyire, ugyancsak az országáton. Csakhamar találkozni iparkodtam férjével és vele; mind a ketten örültek a találkozásnak és szomszédságunknak. A^utáD feleségemet misére vittem ugyanabba a faluba, a hova ők szoktak járni. Kölcsönös bemutatá

9, s azu'áu kölcsönös ho3szu látogitás, azaz egyszer mi reggeliztünk Antóniánál s máskor Ántonia és férje reggeliztek minálunk ; s ezzel aztán négyecskén a legjobb barátok lettünk a világon. Az én szegény marq lesám legkevésbbé sem gyanakodott, p'dig gyor.sabbau már nem is mehetett volna a dolog. A kát nyaraló kö'.t való távolságot félóra alatt ba lehetett járni, s hol a szomszéd tilburyján, hol a magúik két hátas lován gyakran tettük meg az utat — a mi pedig a bűn ösvényét illeti, azon én meg Antónia nagy léptekkel halad'unk előre. Már első találkozásu ikkor láttam, hogy jól emlékszik még azokra a csjkocskákra, a miket a kezére nyomtam; s ezenkivül valahányszor a férje meg az én fele Bigéin nem látta, volt ri gondom, hig^ a régi csókkészletet fél tudattal a jobb s fél tucza.tal a bal orczájáu s még egy kiváló »n tüzessel szaporítsam, melyet középütt arra a hamis szijira nyomtam. Mindez sétaközben történt sz én kertemben vagy az övékben, mialatt az ő férje meg az én feleségem, szégyenelve vallom meg, botanikáról vagy arról a boldogságról beszéltek, melyet a házas életben feltaláltak. • Vasárnip a férjem elmegy hiroa napra P»uba. Hétfőn beesteledő után lóra ülhstsz s eljöhetsz hozzám. A kertben leszek, a nagy pivillonban, mely, mint emlékszel, épeu ugy esik, mint ez, mindjárt a kerítés mellett. G indom lesz rá, hogv a kapu oiak ba legyen támasztva, a kapust pedig p-dig beküldőm a falubi valamiért, a mi sok időt vesz igénybe. Igy aztán két-hirom órát teljes szövetség közp inti választmlnya megkeresendő, hogy egy a községi tűzrendészetre, valamint az építkezési és végül a tűzrendészeii kihágások megbüntetésére vonatkozó szabályrendeletekből egy-egy példányt mintául az alispánt hivatalnak megküldjön, s adjon együttal felvilágosítást arra nézve is, hogy az esetre, ha a szervezendő községi tűzoltóságok megalakulnak, s beállanának az országos tűzoltó szövetségbe, a tűzoltó tagok önhibájukon kivül történt szerencsétlenségért miképen segélyeztetuének s minő fizetési kötelezettseggel tartoznának a tűzoltó-szövetségnek. Végül felvilágosítást kérnek arra nézve is, hogy a fecskendők milyen ütőn len| uének legjutányosabban megszerezhetők A járási főszolgabirák pedig jelentést tartoznak adni arról, hogy járásuk községei ez idő szerint minő tűzoltó-szerekkel rendelkeznek. — Az Olchváry-Hegedüs fele párbaj ügyében a napokban érkezett le a kir. táblától a határozat, melylyel a rendes vizsgálat a párbajban résztvett segédek ellen is elrendeltetett. E határozatot a vizsgálóbírónak, illetőleg a kir. törvényszéknek ellenkező határozata ellenében, a kir. ügyészség felebbezése folytán hozta meg a kir. tábla — Gyászrovat. Ntiszt. Bartholomaeidesz János, a helybeli ág. ev. egyház érdemteljes lelkészének neje szül. Havas leréziae hó 1-én 72 éves korában, hosszas szenvedés után elhunyt. Elhunytáról a következő gyászjelentés adatott ki: »A legjobb nőt és anyát Bartholomaeidesz szili. Havas Teréziát mai napon eltemettem. Kelt Nyíregyházán, 1888. november 3. Bartholo naeideaz Jiuos, fiam, menyeim és unokáim oevébeu i>. Bike lengjeu a jó nő és szerető anya hímvai felett!* A boldogult végtisztességtéteU e hó 3-dikán délután 4 órakor ment végbe, a közöuség igen nagy réBzvéte mellett. A ravatal fölött ntiszt. Farbaky József ág. evaug. lelkész tartott megható gyászbeszédet, mely utáu bosszú menetben kisérték ki a koporsót a temetőbe. — A következő gyászjelentést vettük: »Pirkler József vaiuti mérnök és neje Szalánczy Zsuzsánna saját, valamiut gyermekeik: Msrgit, Ernő és Zoltán nevében is, szomorodott szívvel jeleutik szeretett gyermekök, illetve testvérök Pirkler Sándor IV- oszt. gimnáziumi tanulónak, f. hó 29-dikéo, életo 14-ik évében, d. u. 4'/j órakor hirtelen történt g)ászos kimultát. A megboldogult földi maradványai a tokaji utczai lakásból folyó hó 30-án d. u. 4'/, órakor fognak, a róm. kath szertartás szerint, a Morgó melletti sírkertben örök nyugalomra helyeztetni. Nyíregyháza, 1888. október hó 30 án. Béke lengjen porai elettl* A 14 éves kisfiú temetéséD a helybeli gimuázium tanuló ifjúsága testületileg vett részt, elkísérve szerencsétlen társukat az utoltó útjára. A koporsó felett Tyll Sándor VII. oszt. tanuló mondott búcsú beszédet. — A községekben letelepülő idegenek nyilvántartása végett szabályrendeleti javaslat szerkesztésével megbízott küldöttség e hó 31-dikén Zoltán János alispán elnöklete alatt ülést tartott. Jelen voltak az elnökön kivül Miklós László főjegyző, Szikszay Pál főügyész, Erdőhegyi Barnabás, Dobos Imre főszolgabirák, Kerekréthy Miklós főkapitány. A küldöttség a belügyminiszternek az idegenek nyilvántartása tárgyában kiadott körrendelete értelmében alkotandó szabályrendeleti javaslat elkészítésével Miklós László főjegyzőt és Erdőhegyi Barnabás főszolgabírót bizta meg, kik a javaslatot már el is készítették. A munkálat a küldöttség által fog előbb tárgyaltatni s azután kerül a közgyűlés elé. — A regále-megváltás kérdésében a vármegye közönsége által megbízott küldöttség e hó 30-dikán tartott ülésében elhatározta, hogy a regále-törvényjavaslat ellen az országgyűléshez felirat intéztessék, és pedig oly értelemben, hogy az állam váltsa meg a regále-jogot az egyes m\gán birtokosoktól vagy testületektől az illető községek részére, a regále joggal biró községek és városok e jogának érintése nélkül. Minthogy pedig a kántorkorcsmáltatási jog az úrbéri községnek ép oly tulajdonát képezi, mint a regále a birtokosságnak, e jog is megváltás tárgyát képezze. A megváltási összeg törlesztéséig a regále-jövedelmet az állam kezelje. Ily értelemben szerkesztett felirati javaslat elfogadását véleményezi a küldöttség a november 10 dikén összeülő vármegyei közgyűlésnek. » szabadságban tölthetünk együtt a nélkül, hogy valaki megsejtené.* Ezt mondá Antónia egyszer, mikor férjevei együtt nálunk uzsonázott. Nem győztem ctodálni a nsgy furfangosságot, a melylyel ezt a haditervet kieszelte. Nem első h idjárata lesz ez, gondolám magamban. Valaki megelőzött már. DJ azért Antouia igazi megtestesülése volt sz én bűnös ábrándjaimnak: huszonnégy éves, fehér arcú, fekete hajú, érzéki szépségű, fürge, vidor, kaczér, szája gyermeké, szeme érett asszonyé . . . eleven szobra a bűnnek. IV. Hétfón délután írásbeli üzenetet kaptam, melyet elváltoztatott iráisal msgsm küldtem magamnak, s melyben a közelebbi falu polgármestere, kinek hitósága alá tartozunk, felhívott, hogy jelenjek meg nála este bét órakor, személyemre vonatkozó igea fontos ügybeu. Meghagyta egyúttal a legszigorúbb titoktartást s figyelmeztetett, hogy egsedül menjek el. »Téved

;s volt, mással tévesztettek össze*, ezt fogom mondani, tevém föl magamban, a feleségemnek, ha majd hazajövök. DJ e pillanatban nagy nyugtalanságot, félelmet és rendkívüli kíváncsiságot színleltem, s elmenvén, feleségemet nagy aggógásban hagytam otthon . . . Mint látják, bűnömnek semmi súlyosbító körülményét sem hallgattam el. Az elbeszéles hallgatói szemmd láthatólag elkomolyodtak. A marques, miután egy kis szünetet tartott, folytatá: Egyike volt egykor ama ködös éjszakáknak, melyek a pirenéi hegyek közt az év tiz hónapjában olyan gyakoriak. Semmit, da semmit sem lehetett látni. Az országút azonban egyenes, széles és sima volt, két o'dalt fákkal szegélyezve, s reudkivül okos lovam, mely már többször tette meg az utat Antónia nyaralójához, nam tévedhitett el. (Vége köv.) •