Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-11-04 / 45. szám

N Y í B V I D É K.» lános tüzvizsgálatot tart, a tűzveszélyes bajok elhárítását szükség esetében az illetőnek költségére elrendelii s eszközli a háztulajdonosok által tartatni kötelezett oltószerek, vízkészlet meglétét s jókarban tartását, a kémények tiszta voltát ellenőrzi. Eljárásáról külön jegyzökönyvet vezet, melyet esetről esetre a felügyeletet gyakorló tűzoltóparancsnoknak betekintés végett bemutatni köteles. III. FEJEZET. Tűzjelzés. 11. §. Ki a községben kitört tüzet, vagy tűzveszélyt észreveszi, köteles azt azonnal köztudomásra hozni. 12 § A más községben észrevett tüzet tartozik az észrevevó tartózkodási helye birájáuak (polgármesternek) vagy a rendőrségnek és a tűzoltóságnak haladéktalanul jelenteni. 13. §. A községi bíró (polgármester) köteles a szabályszerű rendelkezéseket megtenni s intézkedni, hogy a tűzvész kitörésének híre ugy helyben, mint — ha az szükséges — a szomszéd községben lehető gyorsan elterjedjen, utóbbi esetben lehetőség szerint lovas tuzjelentők által. A főszolgabíró is azonnal értesítendő, ki — ha lehetséges — a tűzvész helyén megjelenni köteles. 14. §. A tiizriadó a helybeli viszonyok szerint rendezendő. (Vége következik.) Nyíregyháza város költségvetése. A jövő hét keddjén, e hó 6-dikán kezdi meg Nyíregyháza város képviselő-testülete a jövő évi költségvetés tárgyalását. Ama esztendőnkint egyszer megújuló alkalmak közé tartozik ez, midőn a város képviselete minden egyes tagjának nem csak joga van, de kötelessége is, minden képssségeit és tapasztalatát — melyek a képviselet tagjául lenni őt kvalifikálták — városunk érdekében latba vetni. Egyik legfontosabb hivatása ez a képviseletnek: egyeseknek és az összességnek. Mert a költségvetések mindig rideg szám-tételeiben van lerakva az az alap, melyen az anyagi és közművelődési tényezők oly sok összegyűjtött kincseivel rendelkező város egy esztendőn át fejlődésének feltételeit megveti; s a költségvetésben van megszabva az az irány is, melyet a város anyagi eszközei főihasználásával fejlődésében, előbbre haladásában követni akar. Az 1889. városi költségvetés, nem nagy változtatásokkal, az előző évek keretében mozog. Nagyobb szabású alkotások, közművelődési intézmények fokozottabb istápolása, anyagi boldogolásunk ujabb és ujabb eszközeinek hasznos beruházások által való megszerzése nagyobb arányban: mindezek hiányoznak a költségvetésből. Hogy mind e czélokat hathatósabb támogatásban részesíthessük, hiányzanak hozzá a főeszközök, az, hogy bevételeinket fokozni, kiadásainkat csökkenteni tudnánk. Költségvetésünk igy is deficzittel vau lezárva. A hiány 31,865 frt 59 krajczár, melynek fedezése a községi pótadónak az idei 26% helyett 32°/o-ra, illetőleg a pusztai birtokosokra nézve 16-ra való fölemelése által lesz csak keresztülvihető. Tájékozás szempontjából közöljük itt a költségvetés főrovataiuak összesített számadásait. Fedezet. 1887. évi pénztári maradvány 1. Erdő 2. Határbeli birtok . . . 4114 frt 34 kr. 379 frt — kr. 24768 frt 80 kr. A „iNYlKVIDÉr TÁRCZÁJA. Az utolsó kaland. — Spanyol elbeszélés. — I. — Egész határozottsággal állítom, mondá a m»rques, második szivarra gyújtva, — hogy ha megvizsgálnék mindazoknak az életét, a kik kalandjaikkal hírnévre tettek szert s azután megtértek, kitűnnék, higy elvesztették utolsó csatájokat, vagyis, hogy utolsó kalandjok kudarcz, vereség, Waterloo volt. — Marques, kiáltott fel X. tábornok, ki edd g hallgatott, — ilyen határozottsággal cssk a saját tapasztalata alapján beszélhet. Fiatal korában sok kalandja volt. ... — Nem több, mint a mennyi okvetlenül szükséges... — S aztán egyszerre komoly emberé lett, holott még uj babérokra tarthatott volna számot. — Persze, persze. Még nem voltam harmincj éves, mikor a világtól visszavonultam s Eloisával egybekeltem. — Bizonyítsa be hát tételét annak a kudarcznak az elbeszélésével, mely visszavonulását megelőzte. — Nagyon szívesen . . . igen tisztán emlékszem még arra körülményre, mely vissza lépésre bírt. — S valóban kudarcz volt ez? — Szörnyű kudarcz, vagyis inkább gondviselésszerű. Mert megjegyzem, hogy vereségemet nem egy nagyobb kegyben részesült vetélytárstól szenvedtem; azt sem mondhatnám, hogy imádottam rám unt s ép oly kevéssé vol tam önmagam vereségemnek oka. — Elég a bevezetésből. Figyelmünket semmi sem teheti már feszültebbé. — Köszönöm, herczeg. Nos tehát, esetem a következő volt: 3. Pusztai birtok 34034 frt 50 kr. 4. Épületek 12584 frt — kr. 5. Cserép és téglagyártás . . 1799 frt 27 kr. 6. Regále, malmok vásár és kövezetvám . , 71650 frt 60 kr. 7. Tőkék rendes 3152 frt 76 kr. rendkívüli 12550 frt — kr. 8. Közigazgatás — frt — kr. 9. Rendőri intézmények . . 7380 frt — kr. 10. Katona szállásolás .... 4302 frt 79 kr. 11. Jótékony intézmények . . ' 1096 frt 47 kr. 12. Iskolák és kisdedovók . . 1016 frt — kr. 13. Átmeneti és vegyes ügyek . 39188 frt 52 kr. Összes fedezet 218016 frt 05 kr. Szükséglet. 1. Erdő 1556 frt 01 kr. 2. Határbeli földbirtok rendes 7444 frt 69 kr. rendkívüli 2000 frt — kr. 3. Pusztai földbirtok .... 9599 frt 04 kr. 4. Épületek 8326 frt 42 kr. 5. Cserép és téglagyártás . . 617 frt 41 kr. 6. Regále, malmok, vásár- és kövezetvám .... rendes 22294 frt 55 kr. rendkívüli 2300 frt — kr. 7. Tőkék 50760 frt 32 kr. 8. Közigazgatás 55871 frt 30 kr. 9. Rendőri intézmények rendes 19902 frt 08 kr. rendkívüli 16050 frt — kr. 10. Katona szállásolás .... 3770 frt — kr. 11. Jótékony intézmények . 4970 frt — kr. 12. Iskolák és kisdedóvók . . 6897 frt — kr. 13. Átmeneti és vegyes ügyek . 37522 frt 79 kr. Összes szükséglet 249881 frt 61 kr. A költségvetési javaslat realitásában bizonyára nincs semmi okunk kételkedni, valamint nem vethető szemére a tanácsnak, mely azt elkészítette, hogy a takarékosságban a legszélsőbb határokig, amelyen tul saját érdekeink koczkáztatása következnék, el ne ment volna. S hogy a községi pótadó mégis növekedik, az városi fejlődésünk rohamos fejlődésének a következménye; de ez a fejlődés egyszersmind s közvagyonosodás növekedését is jelenti, mely a szaporodó közterhek elviselésére és fizetésére városunk polgárainak ujabb és ujabb eszközöket ad kezébe, s tért nyit értékeinknek kedvezőbb feltételek mellett való jövedelmezőségre. Az azonban, hogy e költségvetést reálisnak tartjuk, s a tényleges viszonyoknak megfelelőnek, nem jelenti azt, hogy a képviselet azon üdvös és hasznos változtatásokat ne tehessen. HÍÍZ a képviselet összességében városunk minden szükségei ösmerőkre találnak, s a költségvetés megbirálása e tényező latba vetése nélkül helyesen nem is vihető keresztül. Óhajtandó is, hogy a tanácskozásban, mely a jövő héten a költségvetés felett megindul, a képviselet tagjai minél nagyobb számban vegyenek részt, különösen pedig, hogy az intelligenczia e tárgyalásokon érvényesítse jótékony és föltétlenül szükséges befolyását. Trefort Ágoston sírjánál. 1888. november 1-én elmondta Vietorisz József. Még nem zöldéit ki a fü, az újjászületésnek, a halhatatlanságnak ez igénytelen jelképe; nem száradt fel a köny, fájdalmunknak, egy nemzet fájdalmának magasztos kifejezője a néma hantokon ; hiszen alig két hónapja, hogy II. — Mindenekelő t meg kell önöknek jegyeznem, hogy megtérésem, vagy a vereség, melynek a történetét elbeszélem nem abban az időben esik, mikor Eloisával egybekeltem. — Óh, gondoljuk ! Előbb történt. — Korántsem : utóbb. R isszul gyógyítottam ki magamat, mikor meglnzosodtam ; vagyis nem tettem még le a kaland kedvelésről, mikor Eloizát oltárbos vezettem. S ha egybekeltem vele, ezt azért tettem, mert attól féltem, hogy később nem találok még egy ilyen erényes nőt, akire becsületem rábízhatom s a kit gyermekeim anyjává tehetek. De arra még nem határoztam volt el magamat, hogy megjavulok ; akkor még nem vallottam a kérdéses kudarczot. A marques nagyot szívott szivarján, sóhajtott egyet s folytatá: — Már három éve voltam férje annak az imádásraméltó marquesánik, a kit önök roindayájan ismernek s a kinek szellemességét és jóságát teljesen méltányolják. — Ob, a marquesa angyal ! — Nos, gondo'jík hozzá, hogy akkor még fiatal és szép volt. — Szép! mindég az lesz. — Fiatalnak meg most is az még, tóditá egy elegáns fiatal világfi. — Azt ön csak ugy kép'.eli. De magunk közt meg kell mondanom, hogy biz ő negyvenöt éves. Legalább én tíz évvel voltam idősebb, mikor vele megismerkedtem s most elmultam ötvennégy éves. Ha meghallaná, hogy mit beszélek! DJ visszatérek elbeszélésemhez! Akkor mint még ma is, szerelmes voltam a feleségembe; elismertem valamennyi szép tulajdonát; boldogságomat találtam abban a gondolatban, hogy életemet az övével fűztem egybe. . . . Csakhogy • . . — Csakhogy kalandjait nem feledhette el. ez anyaföld magába fogadta ama férfiú megh

;degült tetemeit, kiuek szive legmelegebbeu, leglángolóbban dobogott érette, alig két hónapja, hogy emberi természete kiszólította az élők sorából imádott hazánknak azon oszlopát, kinek szelleme történetünket gazdagító alkotásaival örökre élni fog a nemzet kegyeletes emlékezetében. Megállunk egy igénytelen sírnál, melynek minden rögét szentté aratta örök nyugalomra tért fáradt lakója; megállunk e simái, melylyel hazánk nagysága feletti büszkeségünk s még jobb jövőnkbe vetett reményünk, bizalmunk zárult be szemeink előtt; megállunk e simái s mig aggodalommal, félelemmel érezzük mulandóságunk lehangoló, nyomasztó bilincseit: lelkünket felemeli az a tudat, hogy ő a mienk volt s hogy áldásokban annyira gazdag élete után bekövetkezett csendes halála nem enyészet, hanem megdicsőülés ! Egy ember hamvaival gazdagabb lett a temető, s Trefort Ágostonnal szegéoy lett Magyarország! Ki ne ismerte volna Trefortot, kinek élete nyitott könyv volt az egész ország előtt? Lelki szemeink előtt feltűnik páratlan szorgalmával, komoly kedvteléseivel a gyermek, kinek származása nem is sejteti velüuk a jövendő nagyságot; előttünk áll az ifju merész ábrándjaival, kitartó küzdelmeivel, melyekkel egész életét a tevékenységnek, munkának ajánlja fel; előttünk a férfiú, ki vasakaratával egymás után valósítja meg az ifju álmait, fokrólfokra tölti be hivatását, melyre minden képességét, egész életét szentelte, — és előttünk a tiszteletben megőszült agg, kinek biztató szava gyújtó tű: a lappangó ambiczió fellángolására, kinek minden tette áldás, melylyel a nélkülözői kénytelen igaz érdemet jutalmazza, minden gondolata szilárd elhatározás és »legyen* szó a magyar nemzeti művelődés érdekében. . . . Ifjak, kik a nemzet halottainak emlékét ünnepeli* tek, — barátim, kik rajongó imádattal hajoltok meg a fényes szellemek nagysága előtt: ime itt a példa a maga teljességében. Tanuljuk meg tőle, hogyan kell szeretni, szolgálni és boldogítani a hazát, — tanuljuk meg tőle, hogyan kell élnünk, hogy embertársaink feltétlen bizalmát, bámuló tiszteletét és odaadó szeretetét magunknak kiérdemeljük 1 Jertek, figyeljétek meg velem együtt ama rugókat, melyek o nagy szellemet lankadni nem tudó buzgalomra és munkára serkentették s mutassatok azon eredményekre, melyek a fáradhatatlan tevékenységet örökbecsű anyagi és szellemi vívmányokkal jutalmazák. Nézzétek első sorban azt a mély érdeklődést minden iránt, mely e mellett >nemcsak felületét szerette nézni a dolgoknak, hanem vizsgálni bennök azt is, ami a felszín alatt van.c Nézzétek azt az örökké mozgékony, kutató, vizsgáló szellemet, mely maradandó s üdvös benyomásokat szerez, hogy azokat a közügy javára értékesítse ! Valóban e két tényező jelölte ki munkásságának irányát és kövét. Nagy és gyakori utazásai Európának majd minden országában, ottan szerzett tapasztalatai s azokból levont tanúsága, hogy az elmaradt nemzetet Inladisra kell serkenteni: mind az emiitett alapfeltételek* bői magyarázható meg. Hazafiúi érzésének oly migasíokú fejlettségére épen e külföldi utazások szolgáltatták a legjobb iskolát; itt jutott azon meggyőződésre, mely élte végéig vezető-elve maradt: bogy az országuak erőre, anyagi és szellemi erőre van szüksége s hogy >ha Magyarország fennállását biztosítani akarjuk, — ha elakarjuk érni, hogy a magyar elem mérvadó és uralkodó maradjon : a nemzetnek a cultura magasabb fokára kell emelkednie, vagyis a tudománynak nálunk is azon helyet kell elloglalnia, a mely megilleti, azaz hatalommá kell válnia<. Vagyonossá és műveltté tenni a nemzetet! ez volt jelszava, melyet már Széchenyi hirdetett, de amely mégis csak az ö idejében valósulhatott meg. Tanulmányaiban, melyek közé főleg a nemzetgazdaságtan és gyakorlati politika tartoznak, — ugyanily tárgyú röpirataiban, nemkülönben külföldi irodalmi ismertetéseiben, mindenütt e czél lebeg szemei előtt, ennek megvalósítása sarkalja áldozatkész tevékenyeégre. — Ugy van. Maradt még szívemben valami abból az idegen jiszág után való ördögi íóvárgásból, mely minden nép- és asszony-hódító jellemének alapvonása. — Pompás! Épületes ! . . . Marques, ön ugy beszél mint egy angyal. — S az azért volt, folytatá a marques, mélabuian nézegetve szivarja hamuját, — hogy nem a kiábrándulás, megalázkodás és bünbánás kapuján léptem be az erénycsarnokába; azért volt, mevt házasságom csak ujabb disdal, ujabb szerencse, ujabb hódítás volt . . . axért volt, mert az Isten rendeletéből nem estem még le a lóról, mint S:ent Pál. — Nagyszerű, marques, nagyszerű. — Ugy látom, könnyen megértenek 1 kiáltott föl nevetve az elbeszélő, mialatt kisujjával lecsapta szivarjáról a hamut. — Ma nem epikureusnak nevezni, herczeg. — Nem szólunk semmit. Folytassa. — Jó. Három évi házasság után ... jól emlékszem még: kánikula volt . . . érezni kezdtem hogy szívemben ismét felébred a kalandkedv. Más ember feleségének, a tiltott gyümölcsnek a kép9 tűnt föl házi békém derült;egén. — Szeretném — igy szólok magamban minduntalan — visszahódítani önmagamat, szeretnék feltámadni, be szeretném magamnak bizonyítani, hogy még most ii vagyok olyan férfi, mint más, s megmutatnám az ördögnek, hogyha eddig mintaképe voltam a hü férjnek: saját akaratomból voltam az, nem pedig kényszerűségből vagy gyöngédségből; hogy akkor hágom át a börtönöm falait, a mikor nekem tetszik, s ha bejne maradok, ezt nem ugy teszem, mint gályarabja az erényuek, hanem mint önkéntese a feleségemnek, Kevéssel azután, hogy ezek a osuf gondolatok bennem megfogamzottak, ugy tetszett, mintha a sorB, a végtet, a fátum, a melyben a játékosok és mindazok hisz nek, a kik nem merik az Istent terveik bűntársává tenni, pártomat fogta volna, alkalmat adván arra a függetlenségi cselekedetre, mely után egész valóm sóvárgott . . Kettőztessék most meg figyelmöket!