Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-08-19 / 34. szám

IX. évfolyam. 34, szám. Nyiregyháza, 1888. augusztus 19. JSÍYÍRYIDÉK. f VEGYES TARTALMÚ HETI LAP. SZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. IVLegjelenilt lietenliint egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: A lap gzellemi részét képező küldemények, a Hirdetési dijak: postán T»ÍJ hslyben házhoz hordva: Az el4flzetes l P«nzek, megrendelesek s a lap „ Brkeaztő czime aUt t kéretnek bekttldetni. Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri Kg«S«<«e 4 frt. "étküldéae tárgyában leendő felszólamlások Bérmentetlen |e<elek CJak iamert kezekt ó, f o. közlése 5 kr ; többszöri közié, esetében 4 kr Félévre 2 » Joba Elelí kiadótulajdonos könyvnyom. ^ ^ , i Kincstári bélyegdij fejében, minden egyei hirde­Negyedévre ! , díjához (nagy - debrcczeni- utcza 1551. szám) . „ ,, , té» után 80 kr fizettetik. iutézcndők. A kéziratok csak vlUgOB kívánatra « az illető A nyílttéri közlemények dija .oronkint 15 költségére küldetnek vissza. | krajczár. A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (uagy-debreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: Uoldberger A. T. által Budapesteu. Haasensiein éi Togl«r irodájábau Bécsben, Prágában és Budapesteu, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Doru & Couip által Hninburgbau. 9874. K. l"888T Hivatalos közlemények. Szabolcs vármegye alispánjától. Árlejtési hirdetmény. Tekintetes Szabolcsvármegye utvonalának fenntar­tásához évenként szükséges, mintegy 3500 m» kőnek a vármegye tulajdouát képező tokaji-hidegoldali kőbányá­ban való fejtése s részben a tokaji vasúti állomáshoz való szállítása s esetleg ujabb útépítésekhez szükséges nagyobb meunyiségü kőuek feuuti modorban való elő állítása hat évre vállalatból kiadó. Fentemiitett munkálatok foganatosításának bizto­sítása czéljából az 1888. évi aug. hó 30-ik napjának dél­előtti 10 órájára tekintetes Szabolcsvármegye székházá­uak nagytermében tartandó zárt ajánlati versenytárgyalás hirdettetik. A versenyezni óhajtók felhivatnak, hogy a mun­kálat elvállalására vonatkozó, az átlagos évi forgalom után számított 5% s a részletes feltétslekbeu előirt 300 frt az az háromszáz forint bánatpiuzzel ellátott zárt ajánlataikat a kitűzött nap délelőtti 9 ős '/a órá­jáig tekintetes Szabolcsvármegye közigazgatási iktatói hivatalába annyira inkább igyekezzenek beadni, mivel a későbben érkezettek figyelembe uem fognak vétetni. A szóban forgó vállalatra vonatkozó részletes fel­tételek a vármegyei kiadóhivatalnál a rendes hivatalos órákban naponta megtekinthetők. Kelt Nyíregyházán, 1888. aug. 17. KOSSUTH LAJOS, Zoltáu János, alispán. 10,001. K. 1888. Szabolcsvármegye alispánjától. A járási föszolgabiráknak, Nyiregyháza város polgár­mesterének és a községek elöljáróinak. Értesítem, miszerint Kisvárdábau 1 darab sertés, Nyír-Bátorban 1 drb. szarvasmarha lépfenében elhullott, Nyíregyházán t darab ló takonykór miatt kiirtatott, Mihálydiban 1 drb. sertés veszettség miatt kiirtatott. Kelt Nyíregyházán, 1888. augusztushó 17. Zoltán János, alispáu. A „NYÍRVIDÉK" TÁRCZÁJA. A nagy toronyórához. — Balázs Sándornak még meg nem jelent irodalmi hagyatékiból. — Egy művészi hajlamokkal biró lakatos legény remek kis toronyórát készített, kovácsolt vasból. Üreg alá rej­tetten ketyeg a kápolnába hivatott szerkezet sz Iskola­utczában s itt mint korcsma czimer szerepel. A vendégek a kis helyiségre a »nagy toronyórához* czim alatt találnak. Hivatalosan nincsen bejelentve, de azért igy hivják. Arról hires, hogy ezelőtt csak pohárban adta a bort tulajdonosa s csak később fogadta el a palaczkot^ ^ Mj j g j 4rtuu k. Érdekes alakok, de legérdekesebbek azok, k.k az esti 7 óra kongására gyűlnek össze. Takarító asszonyok a várból. A »meg ne mondja komámasszony« bóta hősei, felesen németek Kis ezatyorkájukban száz és száz novella tárgy van. Nehez felfedezni, mert ha tizen vannak, tiz beszél egyszerre, tiz mesél. Nag)on pikánsak, Parisban u lenne keletük. A gyorsírói vizsgát bajosan tenné le itt az e teren leg­elismertebb Kónyi Manó is. Kiszemeltem azt, aki a bábeli hangversenyben leg­kitűnőbben vezetett, egy bizonyos Frau Lénit. Az erde­mes asszonyság valódi aszalt szilva szobor, — s egy napon, mikor az öreg kormányzó, ki az első magyar gőzhajó kormányzója volt, de még nem jubilálták meg _ távozott — ballásom összes képességét Lém asszony munkálkodására központosítottam. Rendesen az első pohár bor az orgazda, a többi tolvaj egy ilyen tolvajt rendeltem naponkint Frau Leni­nek. Á nők, különösen a régibb szabásuak nem idegen­kednek a bortól. Fel van jegyezve különben, hogy Ili. Frigyes császár, mikor meg akart házasodni, olyan nőt (mp) Üuuepi érzelmek fogják szombaton a magyar uép szivét megdobogtatni. Nincs ugyan piros betűkkel feljegyezve a nap­tárban augusztus 25-dike, de azért megünnepeljük e napot, mert az a magyar nép politikai megváltó­jának, a szabadság és függetlenség halhatatlan em­lékű héroszának nevetlapja. Loróliatatlan háláját s forró szeretetét mani­fesztálja a magyar nép az által, hogy Lajos nap­ját nemzeti ünneppé avatja, s az imidott hazati martyr fájdalmaira vél enyhítő balzsamot csepíg­tetui, "őszinte s bámulatos mérvű ragaszkodásáuak szívből fakadt nyilvánítása által. H )gy mi jót tett Kossuth Lajos a magyar nemzetnek, azt tudja mindenki, ki e hazában él, s tuini és áldani fogja érte a késő századok nemze­déke is; az ő tettei mértföldmutatók a nemzet tör­ténetében s ki nem aludható fénynyel világító tornyai az emberi jogok és a szabadság felé vezető ösvé­nyeknek. Lángoló honszerelmének sugallatára ő a nem­zet ujjá ébredésének főtényezője lett, s hozzá küldi hálaimáját a magyar nép a nemesi kiváltságok eltörlése, a jobbágyság megszüntetése s a szolgaság súlyos terhei alatt roskadozók törvényileg biztosí­tott felszabadításáért; neki köszönheti, hogy meg­szűnt pária lenni s hogy intézvényes garanciákkal biztosított jogokkal biró szabad polgára lett e hazá­nak ; általa jutott azon magaslatra, melyen egy világ­keresett, ki bornemissza, s ilyen az összes uralkodó csa­ládokban csak egy volt, Portugallo Líonóra. Nem tudom, Léni asszony fiatalabb éveiben ivott-e vagy sem? Da az bizonyos, hogy most nyakalt, sokkal jobban, mint egy börtöuőrmester s különösen meglehetett vesztegetni a harminczassal. A harmincías bor egy érdekes történetet tormelt, a minek a hőse egy htrmincz éves nő. Rendes, tisztességes nő. már t. i. a takarití nők szempontjából. Tiz forintot fi'.et havonkint és kevés igé­nye van. Valódi tündér. Soha nem pöröl. Ritkán van otthin: igy havoukint csak kétszer kell felsúrolni a szo­bát. Nem szivaroznak nála, a fü^gönyö'i ritkán kerülnek tisztítás alá. Nem olyan mint én, ez, meg ez, ki rongyos öt forintért komornát is akar a takarító nőben s nem pontosan fizet. Van-e férje? volt-e férje? Arról Léni aszszony keveset aggódik. Udvarlói lehettek, hiszen Istenem, azt rosz néven venui nem lehet. E aber nélkül asszony nem élhet, hiszen neki is, Lsni asszonynak, volt néha uipján s ma is szívesen laknék valakivel, ha rendes, becsületes, fertályos ágybérlőt kapaa. Rísz egyedül lenni. Glég az hozzá, hogy az ő uag/sága, már mint a tiz forintos, csókolni való teremtés. Soha roizat nem mondana róla, mert akkor megverné az Isten. Gott be­wahrll szólt s mohói itta ki a hirmadik félmeszelyt s vallomást tett, hogy én anstáidig vagyok, nem beszélem ki azt, amit ó nekem elmond. Hát tetg'.ik tudni, — nem tudom, hogy tituláljam ura­ságát, nagyságos urnak-e vagy esik téns urnák, az éa nagyságomra nem igen leint roszat mondani. Sohasem is lehetett volna, de . . . tetszik tudui az ő életében is elérkezett egyszer a de egyszer. Fájtak lelkem neki a tyuk-szemei. Szép czipíket viselt 7 frt 50 krért, egy ki­csit szorította. Htnem nem beszélek többet máma . . . — Tessék még egy félmsszely, a 35 ősből. rész figyelmét magára vonni s tiszteletet kivívni sikerült. HA ö fel uem rázza aunak idején álmából a nemzetet, az alkotmányos jogokat csak a mult tör­ténetéből ismerhetné a mai nemzedék s nem lehetne mindnyájában a szabad állami élet azon elvét ér­i vényre emelve látni, hogyj semmit róla s nélküle. A gondviselés küldte őt a nemzetnek, hogy mutassa meg népeinek az ígéret földét, melyen viszoutagságteljes állami életének ezredik évét, min­den idegen befolyástól ment kormányzat alatt dicső­ségesen megünnepelnie kell. Az ő varázs-szavára tépte le kezeiről a nép a szolgaság bilincseit s megteremté a hősök uj korszakát. Ő általa támad­tak a haza védelmét elszánt odaadással teljesítő névtelen félistenek százezrei, kik a világ színpadán szerepelve, megczáfolhatlan tanúbizonyságát adták szabad és független állami élethez való joguknak s képességűknek. Oly magasztos revelációja volt az 1848/49 iki szabadságliarcz az ősi alkotmány védelmére kelt nemzetnek, hogy még azok is, kik eddig kétségbe vonták az önálló állami élethez szükséges hivatott­ságát, kénytelenek voltak meghódolni a honszeretet szikráitól fellobbant ama szent aspiráció előtt, mely­nek hősi szolgálatában a magyar nép százezrei fon­tak hervadhatatlau babért az eddig ösmeretlen, de most két világrész által megösmert dicső „honvéd" név körül s egész Európának el kellett ösmerni, hogy az erejének öntudatára ébredt nemzet oly tényező, mely számot tesz a nemzetközi politiká­ban, mert az nem csak a saját, de egész Európa népeinek szabadságáért küzd, s azt is belátták az idegen nemzetek, hogy a jog és szabadság-sor­vasztó viharok ellen minket teremte Isten örök védbástyául. Kossuth Lajos által elevenült meg a magyar nemzet régi dicsősége, Pliönixként ébrede fel a — Köszönöm, nekem soha nincsen tyúk-szemem, ilyen nagy csinaklikat viselek, egy szoba uram anyjától kaptam. Ugyan hol vehette ezeket a lábakat! Bizony ebben bajosan kapott volna tyúkszemet az én máiik asszonyom, a tiz forintos. — El lehet azt könnyen veszteni. Sokféle tinktura van, azután gyapot gyűrű. — Nix nutz, megpróbáltunk mindent, nem sikerült miudadd g mig. . . . — Az újságban nem olvastak valami hirdetést. — Dehogy, hanem egy csinos fiatal emberrel is­merkedett meg a nagysága. — Talán tyúkszem vágó volt vagy borbély. — Fiatal 0r?03. Igen éle* kései lehettek, mart már itt a várban nagy hire volt. Egy idősebb báróné tyúk­szemeit is kivágta s kapott tőle egy olyan nagy arany­lánczot, hogy no, órával, még pedig az óra nem zvifl, hanem valóságos kronometer óra. A báróné látta, hogy az én nagyságáin mennyit sáppad, soványodik. Kérde­zősködött tőle, a világért el nem árulta volna. Bdehal, ha felfed szik, hogy a lába nagyobb a czipőjénél. Egyszer az inban a báróné észrevette a fürdőbe az én asszonyom tyúk-szemeit. Azonnal ajánlotta neki a fiatal orvost. A nagysága nagyon megijedt, hogy egy fiatal ember fogja látni tyúkszemeit, de hát a tyuk-szemei nagyou fájtak s elhatározta magát a tyu'tszem vágitásra, elhivatta a fiatal orvost, az el is jött . . . hanem már nagyon sokat is beszélek. — Djhogy beszél, dehogy beszél. Ejy félmeszelyt a 40-es vörösből. — Köszönöm, talán még nincs késő . . . Csak nyolez, mert nagysága akkor jön haza at operációból. — Minden nap operálják ? — Igenis mindennap. Az orvos ur csak oltboo operál, kd'önöseu egy idő óta gyakran.

Next

/
Thumbnails
Contents