Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-07-22 / 30. szám

>n*<s l tl M«yirvidék" 1888. 3Q-ik számához. Bizony nem is egyébb ez ma már mondásnál, melyet a keuyszerüseg szült ezelőtt húsz ev előtt, de amyuek az elökepe ma ,« rongyosan, bitangul, éhezve lézeng a munka üres asztala, körül. Mindenkinek a szemébe tűnik szanakozva nez végig rajta a nemzet, sok nagy ur sok magyar gazda, és elmondja mirdenik, hogy ez a s'kelet jobb sorsra volna érdemes. gy ez a skeiet Ennek a szánakozásuak aztán a z ez ered nénje hogy a gyűlésén a magyar ipart .stápolni h,tarozatilag kimo::datik es a határozat jegyzőkönyvbe .gtattaUán, az őrizet vegett a levéltárba elhelyeztetni rendelteik. írásban minden városban, minden községben meg van mar örökítve a szegény magyar ipar pár o sa. tavaly az egyetemi ifjak körébeu is megindult egy mozgalom, mely czélul tűzte ki magának szükségleteit kizarolag magyar ipartermékekből fedezni, de sajnos, itt is csak szalmaláng bevitette fel a kedélyhullámokat, és a lelkeseden - talán csak éppen addig tartott, a mig az a nagy boglya pernyévé vált. Azt mondjuk, hogy talán. Lehet, hogy az alatt a pernye alatt erős parázs ég. Az egyetemi ifjú urak mozgalmától többet várluuk. Rimenyeink megvalósulásához éreztük magunkat közelebb, mikor hallottuk, hogy e magyar ipart pártoló egyetemi ifjak ból alakult egylet összeköttetésbe lép a főispánok­kal (!) és fel fogj a hivni a vidéki ifjúságot is a mozga­lomhoz való csatlakozásra; érintkezésbe lép az ip;r és kereskedelmi kamarákkal, hogy ez uton megkapja azok­nak a kereskedőknek és iparosoknak jegyzékét, kiknél vásárolva, csakugyan a magyar ipart, segítik e'ő. A történelem a magyar egyetemi ifjaknak hazafias tendenciájukért sokkal tartozik. Nékik mindig sikerült a társadalmat megnyerni, akár politikai, akár társadalmi átalakulásra volt szüksége a nemzetnek. Éi viszont a nemzet is mindig készen találta az iskolák lakóit, ha azokra szüksége volt. Magyar ipart csak egy tényező teremthet és ez a magyar társadalom, illetőleg a magyar ifjúság. Ha a magyar ifjúság a társadalomhoz fordul támo­gatásért, nem hisszük, hogy ez a magyar társadalom, amely a magyar ifjúságban hazájának jövő boldogságát és reményét látja, ne támogatuá törekvésében annál is inkább, mikor tudja, hogy a czél mindnyájunknak, gyer­mekeink gyermekeinek is meghozza a hasznot. Azt mondani, de csak mondani — miut ahogy Trefort miniszter ur mondja — »teremtsünk iptrt,* csak >idyllikus hang.< Pedig a miniszter ur ezen a téren igazán legtöb­bet tehet. Többet, mint a kereskedelmi és ipar miniszter. Trefort miniszternek sokkal hatalmasabb tényező áll ren­delkezésére, mint az ipari tárcza, és ez a magyar ifjúság és ezzel a magyar társadalom. Ha a miniszter ur nem választóihoz, de az ország tanuló ifjúságához intéz levelet, hogy: Fiuk, magyar ifjak, a haza veszélyben ! Az ország gazdasági viszonyai évről évre nyomasztóbban nehezednek a hazára; a gazda tönkre megy, a magyar iparos nem tud megélűi, mert ti is megfeledkeztetek hazifiui kötelességetekről. Külföldi iparczikkeket vásároltok, külföldi szőttposztóból készült ruhában jártok, külföldre külditek a temérdek pénzt, a külföldi iparosnak adtok jövedelmet, mi alatt a mi ma gyar iparosaink szájából veszitek ki a betevő falit ke­nyeret, p?díg idehaza mindent jobbat és olcsóbbat is kaphattok. Fiaim ! Gyermekeim ! (és itt czitáljuk a mi­niszter ur szavait) »A legutóbbi napokbau közölt adatok szerint a bevitelünk 36 millióval nagyobb a kivitelnél s ha hozzá tesszük, hogy a vasutaink külföldi tőkékkel építtettek s a földbirtokot terhelő záloglevelek legalánb h írom negyede a külföldön van, a kamat teli it a külföl­dön fizettetik, kérdem, micsoda közgazdasági és pénzügyi jövő vár HZ országra, hi e hézagot nem tudjuk kitölteni? Hiu fantasztikus remény azt hinni, hogy azt nyers anya­gok termelése és kivitele állal fogjuk tehetni. Az idylli kus idők epochája elmúlt, — ipart kell teremtenünk.« Igenis igy lehetne ipart teremteni. Ennek aztán volna eredménye ! A probléma, társadalmi uton teremteni meg a ma gyar ipart, meg volna oldva — egy hazafiis levéllel, amit maguetizáló szomszédsága által izzóvá hevített suszter legény --- végig fekteti karját az üléB támláján s az érzelmes kis szobaczicza könyörgő ifjának epedő keblére hanyatlik. S elandalodva a rezgő levelek rejtelmes sut­togása s szerelmes vadgalambok fülbemászó turbékolása alatt — álmodoznak i. jövőnek ama biztosau bekövetke­zendő bájos momeutumáról, midőn msjd a megyeház palotában »Uri éa női lábbeli raktárt* nyithatnak E boldog képzelődésnek csak a Sóstóra való meg­érkezés vet véget. A szerelem mámorából felocsúdott ki­rándulok, miután szivük jóllakott gyönyörűséggel, gyomrus igényeire gondolnak, s szűzi fehérségű terítővel le'akart asztalhoz vörös székekre .telepednek. Parancs osztogató helyzetét a talyigán már megszokott ifjú csipesz .egy jeges kávét, két bort s egy vizoU rendel, mely rendelesre a pinczér kissé csodálkozó képet vág, de azért azt kész­seggel teljesiti. Lidikére a pinczér csodálkozása azt a benyomást teszi, hogy az ő fizetési képességükben kétel­kedik s hogy a vakmerő pesszimistát annál jobban lefőzze, a rendelt italokat mogrepetáltatja. Midőn a poharak és üvegek kiürültek, elővonja ruhái rejtekből kiesi tarczáját, a felszolgáló p.nczért egy megvető pillantással suj ja e fizete a czehet. A suszter legény kezének zsebbe inely.n­lésével szintén sejteti fizetési hajlandóságát, de a jószívű Lidike tiltakozik az ilyen öumegadóztatás ellen, nem u gondolván, hogy ama mély üregben sem ezüst sem rez megfoehatóságok nem találtatnak. A juliusi hévvel uralkodó nap lankadó sugaraival búcsú üdvözletét veti a sóstói társaságra s az erdő fai moge rejtőzik. Lidikének a szerelmes nyilatkozatait osztó suszter legény alig enged időt arra, hogy a bekövetkezett alko­nyodásra ? távolléte által hézagos személyzetű Perbenyik hizra gondoljon. De a földreboruló szürkület meg is eszebe juttatja az dö előhaladottságát, feléled tiszta lelkeben i ötílesseg érzete s elszánja magát a hazamenetelre, mert a vacsora körüli kiszolgálat az ő resszortjához tar­iozik. a miniszter ur nem is a választóihoz, hanem azoknak a fiaihoz, meg a többi tanuló ifjúsághoz intézne. És ez a cselekedet a legszebb beszámolója volna Trefort miniszternek, amiért őt ör&k időkig áldaná a nemzet. Hogy a fölhívás nem maradna eredmény nélkül, arról kezeskedünk. Nöipar-kiállitás. (M—a.) Korunk honmentő férfiai szegény hazánk jövőjét szeretik azon magas, torouyalaku alkotmányokban látni, melyeket gyárkéményeknek uevezünk s meg vanuak elégedve hasoulatuk találó voltával, mikor azt mondják, hogy ama bizonyos kéméuyeken kiinduló füstfelleg azon óriási kincs, melyet a szél — a kereskedés — minden irányba elvisz, hogy boldogítsa vele a haza földéuek minden lakóját. Utalnak Anglia, Francziaország példájára, hol az uralkodó gyár-ipar valóságos arany-bánya, örök jóllét kútforrása az egész lakosságra; hivatkoznak külö­nösen a nálunk meglevő óriási szükségletre, melynek aránytalansága a készlettel szemben, okozója annak, hogy szükséges czikkeinkért kényteleuek vagyunk örökké a külföldhöz folyamodni. Én nem mondom, hogy nincs igazuk; hiszeu jól virágzó gyárnál mi sem szerez nagyobb anyagi jólétet a — gyártulajdonosoknak. Hanem, hogy mit nyer vele a uagy közönség, az már más kérdés. — Könnyű szerrel, olcsó pénzen jut igaz, oly czikkek birtokába, a milye­nekért kétszeres dijat is kellene adnia, ha azokat mint kézimunkákat akarná megszerezni; hanem azért meg­fizeti ő annak az árát busásan. Mert a pókháló és a selyemszál közt mégis csak van valami különbség s azok a gyorsan készülő finom munkák rendszerint oly fiuomak, hogy legjobb akarat mellett se lehet hasznukat venni. Pedig talán ez volna a megfontolni való a dologban. A kézi iparnak és pedig a honi iparnak előuyeit I fejtegetni anuyi volna, mint ismételni azt, amit már sok helyen sokan elmondottak. És mégis mi az eredmény? Az, hogy Monaszterly franczia szabója milliomossá lesz, mig a hazai ipar pang. Nem is ruha már, ha uem Páris­ból jön s az idegen munka behozatala egész cultus mi­uáluuk. Elejét veuni e cultusnak, útját állani e káros be­folyásnak nehéz feladat ugyan, de ha megoldása sikerül, következményeiben megbecsülhetetlen. Hogy itt első sorban a női kézi ipart kell értenünk, annál csak az természetesebb, hogy a helybeli jótékony nőegylet pár év előtt városunkbau uői ipariskolát állított fel. A kezdet nehézségei itt se hiányoztak, hol a tanít­ványok csekély száma, hol magának a tanítónőnek sze­mélye volt az ok, mely gátolta az intézet sikeres műkö­dését. Ma azonban már ott állunk, hogy különösen a tanítónők képzettsége és jóhirueve képes volt városunk iutelligentiája figyelmét az intézetre fordítani s produ­kálni oly kiállítást, melynek változatossága, gazdagsága méltán megfogja lepni mindazokat, kik az ügy iránt csak kevéssé is érdeklődnek. Fiatal leányok, félig gyermekek még, lépnek itt a közönség elé. hogy számot adjanak tíz havi munkálko­dásukról. S ha a muukamennyiség megítélésénél igazsá­gosak akarunk lenni, tekintetbe kell veuuünk, hogy sokau csak évközben, sőt az év vége felé léptek az intézetbe s egyesek egy-két hó eltöltése utáu ki is ma­radtak. Egész szeptember hóban 4 tanítvány volt s e szám csak lassan-lassan emelkedett addig, mig áprilisban a 37-et érte el. Az egész év alatt beiratkozott növen­dékek — rendesek és rendkívüliek — száma 42 volt. Jelenleg 30 leány dolgozik, kik körülbelül 500 darab munkát állítanak ki. S itt első sorban az a sokoldalúság ötlik szemüukbe, mely minden egyes tanítvány munkáit jellemzi. Fehérnemű, csipkeverés, színes hitnzés ép oly gazdagon van képviselve itt, mint a kész ruha s a külön­féle suprika-, holbein-, bécsi öltésü keret-, point lace és diszmuukák stb. Eunyi tengennunka közt különösen magára vonja a figyelmet két kalotaszegi himzés, a mire maga Gyarmathy Zsigáné is büszke lehetne s való­ban kár, hogy e kiválóan magyar nemzeti jellegű, diszes muukafaj csak egy leányban talált müvelőre. S az összes Per'uenyik úr a kaszinóból s ö nagyság* a szapuló műhelyből vagy is az emberi jellemek felett véleményt cserélő társaságból már jó ideje hiza érkeztek. A vacsora kész, de az asztal terítetlen. Lidike még valahol az erdő egymásba hajló öreg tölgyei alatt szívja a lég balzsamát s egészen bele mélyed a suszter legény finom mondása­inak gondolatbeli latolgatásába. Perbenyik ur türelmet­len morgása s ő nagyság > ideges kitörései után még is megkezdik a vacsorát. Hogy Perbenyik urnák minden falatja paprikássá válik, oldalbordájának — Lidi okozta — mérges kifakadásai miatt, az nagyon természetes. Ö nagy­sága bosszúállásra s megtorlásra ingerli flegmatikus férjét, ki már csakugyan a tigris vérszomjával iszsza a sze­líden gyöngyöző vinkót. Perbenyik ur épen egy hatalmas — esteli orvosság gyanánt javalt — retket akarna boncz­kes alá venni, midón Lidike az ebédlő ajtajában szolgá­lattételre megjeleuik. Az asszonyi zsörtölődés által vulka­nikus haragra gyúlt háziúr a kezében tartott retket, vil­lamos dühétől elvakítva, czélzás nélkül a belépő Lidike felé vágja s szerencsésen be is verte vele az — ujtó üvegét. A kimenőjéből haza térő szoba czicza a szokat­lan fogadtatástól annyira megijedt, hogy a kredenczbe rakás v°gett behozott tálakat s tányérokat kezeiből men­ten kiejtette. Ily zajos és hatásos epilóggal végződött a Lidike vasárnap délutáui kimenője. 0 nagysága kimondta a sententiát, hogy a retek, az ablaküveg s a monogrammos porczolán edények ára a Lidike béréből le fog vonatni, ő maga pedig elbocsáttat'k — ha találkozik olyan szo­balány a ki az ipsrosifjak s a vasárnap délutáni kirán­dulások iránt elemzenwel viseltetik. Az erkölcs nemesítő egyletek fénykorában talán ilyen felfedezés is történhetik, de Lidike egészen biztosnak hiszi magát állásában. Perbenyik ur pedig elrendelte, hogy akkor, ha a nagysága drámai hangulatban van, retek ne tétessék az i asztalra. Routó Pál. munkák, főleg a fehérneiuüek díszítései is, mint a klöp­lizés, stikkelés, horgolás stb. mind az intézet helyiségé­ben készültek, melynek két terme épen hogv elegendő volt arra, hogy benne egyszerre 34 leáuy dolgozhasson csendben avagy beszélgetéssel vegyi tett 'gépzakatolással, a mi ugyan zenének nem valami mulattató, de többet ér ama bizonyos háromlábú szörnyeteg tapogatózó kín­zásánál. íme a kis köztársaság, mely nálunk arra is hivatva van, hogv némileg az úgynevezett magasabb tanintézetek hiányát pótolja. S valljuk be az igazat, az itt szerzett sokféle ügyesség, inely kenyeret is ad egyes tanitvánvok kezébe, de meg az ily szép munkák előállításába okvet­len szükséges szépérzék, fejlett izlés mindig fölér azzal a végtelenül hiányos tudománvnyal, melyet a felsőbb leányiskolák nyújtanak s iukább tudákossá teszik a nőt, minthogy nékie alapos műveltséget szerezzenek. ÚJDONSÁGOK. — A nagy lovas-laktanya építése ügyében a hon­védelmi minisztériumtól a következő leirat érkezett'a vármegyéhez: Nyíregyháza városa az ott épitetni ter­vezett lovassági ezred-laktanya ügyében f. é. junius 3. és 22-ról hozzám intézett felterjesztéseire vonatkozvs, értesítendő, hogy azon kérelmének teljesítése, hogy e városbau egy lovassági ezred helyeztessék el, és enuek részére laktanya épitessék, most már csakis a város ez irányú komoly elhatározásának megvalósításától függ, mert a közös hadügymiuiszter ürnak elvileg nincs kifogása az ellen, hogy Nyíregyházán a béke-elhelyezés szerint egy teljes lovasezred állomásozzék. Ennélfogva a város által az ott épiteudó lovassági laktanyára nézve elkészített és elém terjesztett részletes építési' terveknek szabályszerű felülbirálata iránt a tárgyalásokat megindí­tom. Midőu azonban végül a városnak ezen építkezési ügy körül kifejtett nagy buzgalmáról elismeréssel tudo­mást veszek, egyűttal felhívom a megye közönségét, hogy a város elöljáróságát, amennyiben Nyíregyháza város öuálló törvényhatósági joggal uem bír — figyelmeztesse, hogy jelentéseit ezentúl a megye közönsége utján ter­jessze elém. Budapest, 1888. julius 13. Gromon, állam­titkár. — Az adó-hátralókok nagyon felszaporodtak a vár­megye területén; junius végéu 228,000 frtra rúgott a hátralékos összeg. Ennek behajtása érdekében a köz­igazgatási bizottság felhatalmazta a kir. adófelügyelót, hogy azou községekbeu, számszerűit csaknem 100, hol az adók nagyon gyéren folytak be, szeptember hó 1-tól állami végrehajtókat alkalmazzon; az árvíz által káro­sult községekben pedig október 30-dikától, természete­teseu az esetben, ha e hátralékos községek adójukat e terminusokig a maguk erejéből be nem hajtják. Az állami végrehajtók alkalmazása csak az ez évi első és második negyedi adó behajtására fog szorítkozhatni. — A szabolcsmegyei általános tanitó-egyesUlet e hó 14-én tartotta 12-ik közgyűlését a vármegyeház dísztermében Miklós László elnöklete alatt, nagyszámú helybeli és vidéki népiskolai tanitó részvéte mellett. A közgyűlést megelőzőleg gyakorlati előadások tartattak a róm. kath. iskola tantermében. Horváth István helybeli ref. tanitó „A beléndek" ről tartott figyelemre méltó minta előadást, mig Werner Gyula helybeli ágost. evang. tanitó „Nevelő iskola, szemben az oktató iskolával" CZ. gondosan kidolgozott értekezését olvasta fel. A közgyűlés ügy az előadást, mint a felolvasást jegyzőkönyvileg meg­dicsérte. Maga a közgyűlés következő tárgysorozattal folyt le: Stoffan Lijos főjegyző jelentést tett a központi választmány évi működéséről, mely szerint a választmány 3 rendes és egy rendkívüli ülésen összesen 30 határo­zatot hozott. A jelentés tudomásul vétele után a köz­pouti választmány által a közgyűlés elé terjesztett ügyek vétettek tárgyalás alá. Ami a hátrálékosokat illeti — köztük a beiratkozott lelkész és tanár urakat is, miut .dilettánsokat" — hosszas vita után határozatba ment, hogy október l-ig, mint záros határidőig még vár az egylet kötelezettségeik teljesítésére s ha ez eljárása sikertelen marad, ügyvédi úton fog jogos követelésének eleget tenni. Mely czélból, mivel az egyletnek jelenleg nincs ügyvédje, az öusegélyző egylet ügyvédje Hudák Károly ur fog felkéretni a keresetek elintézésére. — A járáskörök működéséről szóló jelentések sorában Beke Márton kisvárdai tauitó jelenti, hogy 21 taggal a kisvárdai járáskör is megalakult, ami övendetes tudo­másul vétetvéu. Beke Márton aunak elnökévé megválasz­tatik. Az országos .Eötvös alap" helyű gyűjtő bizottsá­gának működéséről szóló jelentésében Pazdr István, a bizottság elnöke, sajnálattal jelenti, hogy maguk az ér­deklett tanítók annyira tartózkodnak az egyletbe való be­lépéstől, hogy a bevétel nem haladja meg a 17 forintot. Az önsegélyező egylet uégy alapító, 6 pártoló taggal, jelenleg 401 frt 91 kr tőkeösszeggel rendelkezik. Rendes tagjainak száma ez évbeu egygyel szaporodott.A szám­vizsgáló bizottság jelentése a könyvtár és pénztár álla­potáról helyeslő tudomásul vétetett. Végúl Pazár István egyesületi alelnök 11 évi elismerést érdemlő múködés után, melyért neki jegyzőkönyvi köszönet szavaztatik, tisztségéről lemondváu" helyébe számos kijelölés (Mráz Károly, Orsovszky Gyula, Horvát István) alapján Mrát Károly helybeli ág. ev. tanitó egyhangúlag az egylet alelnökévé választatott. A közgyűlést közebéd követte. — Az egészségügyi viszonyok kedvezőbb alakulá­sát jelzi dr. Jósa András megyei főorvos jelentése a közigazgatási bizottsághoz. Az elmúlt hóban 562 volt csak a halálozások száma, amiből minden 1000 emberre 2.68 esik. Az állategészségügy azonban, főkép a nagyobb mértékben föllépett sertés-lépfene következtében, nem a legjobb volt. Fellépett ez állati betegség Ibrony, K.-Líta, Bashalma, Hugyaj, Séuyó, Máudok, Bilkány, Nyíregyháza, Gelse, Gáva, Ny.-Adoay s Mihálydi községakben. — Gyászrovat. A következő gyászjelentést vettük : Alólirottak a saját, valamint rokouaik novébeu, mélyen megtört szívvel jelentik a felejthetetlen jó anyjának, illetve a legjobb testvérnek s rokonnak özv. Lipták lmréné szül. Liutsek Máriának, folyó évi juliushó 16-án esti 9 órakor, élete 45 ik évében, hosszas betegség és a halotti szent­ségek ájtatos felvétele után történt gyászos elhunytát. A drága halott földi maradványai folyó évi julius 18-áu

Next

/
Thumbnails
Contents