Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-07-22 / 30. szám

Y í R VIDÉK." délelőtt 10 órakor fognak, a róm. katk. egyház szertar­tásai szerint, örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent-mise-áldozat folyó hó 19 én reggel 9 órakor fog, a megboldogult lelki nyugalmáért, az egek Urának bemu­tattatni. Szent-Mihály, 1888. julius 17. Béke porai felett! Lipták László és Jenő gyermekei, Lautsek Ágoston, Lau­tsek József és neje, Haraányi Mária, Lautsek Károly és neje, Eszéki Ilona testvérek és sógornők gyermekeikkel együtt. — Egy másik jelentés Szeszich Margitnak, Szeszich Lajos nyiríiz társulati főmérnök leányának halálát jelenti. A kedves fiatal leányt, ifjúsága tavaszán, élete 18-dik éveben ragadta el a halál. Az elhunytáról kiadott gyász­jelentés a következőleg szól: >Szeszich Lajos és neje Juhász Emma, gyermekeik: Ida, Béla, Gyula, Emma és Elek nevében is fájdalomtól sajgó szivvel tudatják, kedves felejthetetlen Margit leányuknak élte 18 ik évében, folyó 1888. évi juliushó 21-én reggeli 3 órakor történt gyászos kimultát. A drága halott földi maradványai juliushó 22-én fognak a róm. katk. egyház szertartásai szerint a vasút melletti sírkertbe örök nyugalomra helyeztetni. Az engesz­telő szent mise áldozat juliushó 23-án reggeli 8 órakor fog az egek Urának bemutattatni. Nyiregyháza, 1888. juliushó 21. Béke lengjen porai felett! — Horn Adolfné, Horn Adolf helybeli kereskedő neje, e hó 18-dikán, szer­dán, hosszas szenvedés után meghalt. Temetése másnap igen nagy részvét mellett ment végbe. — Nyiregyháza város képviselete e hó 20-dikán, pénteken délelőtt Krasznay Gábor polgármester elnök ­leté alatt közgyűlést tartván, egy házépítés kérdésének felmerülése alkalmából, az orosi utcza szabályozási vona­lának ügyével foglalkozott s kimondotta, hogy az adott eset alkalmából a megállapított szabályozási vonaltól eltér. Utasította egyszersmind a képviselet a polgár­mestert, hogy az építkezési szakosztály közbenjöttével szerezzen sürgős foganatot a képviselet amaz előző ha­tározatának, mely szeriut a szabályozási vonalak revízió alá veendők. — Betiltott vásár. A jul. hó 23-dikán, hétfőn To­kajban tartandó vásár, a nagymértékben föllépett lép­fene miatt betiltatott. — Tanár-választó gyűlésre jött össze a helybeli ág. evang. gimnázium pártfogósága e hó 19-én délután. Megüresedvén ugyanis a gimnáziumnál Szánthó János és Binder Jenő eltávozása folytán két tanári állomás, ezekre pályázat hirdettetett. Beérkezett összesen hat pá­lyázat, 8—3 egy-egy állomásra. Megválasztatott pedig a latin-görög tanszékre Morauszky Firencz nyíregyházi azületéaü fiatalember, ez idő szerint a soproni ág. ev. gimnáziumnál segédtanár. A rajz tanári állásra pályázók, tekintettel ez, állomás csekélyebb javadalmazására (800 frt) akként folyamodtak, hogy megválasztatásukat csak az esetben óhajtják, ha a rajz tanári állása a torna ta­nári állással és fizetéssel (400 frt) egyeaittetik. A gim­náziumi pártfogóság, kötelesség zerüen mindenek fölött főiskolánk érdekeit tartván szem előtt, s e két tanári állás egyesítése által biztosítani kívánva azt, hogy a megválasztandó tanár, tisztességes megélhetést biztosító fizetése folytán itt állandó lesz, e két állás összekapcso­lását kimondotta, s Szapanos Péter okleveles rajz- és tornatanárt megválasztotta, illetőleg, minthogy ez állás betöltése a közoktatás-ügyi miniszter joga, őt fogja kine­vezésre ajánlani. — A budapesti népszínház férfi tagjaiból alakult hangverseny-társaság ma, azaz vasárnap, az arénában hangversenyt rendez, a következő műsorral: 1. „Magyar királyi induló" zongora kísérettel, énekli a társaság. 2. „Egy agglegény panasza" víg monolog, Bartók La­jostól, elóadja Szatmáry Árpád. S. „Népdalok" czim­balom kísérettel, énekli Hunyady József, kiséri Lányi Géza. 4. „A légy" monolog, előadja Szirmay Imre. 5. „Oh te átkozott telephon" couplé, énekli Boránd Gyula. 6. Czimbalom magánjáték, előadja Lányi Géza. 7. „Búcsú dal", a »Sáckingeni trombitást operából. Irta Nessler, én'ekli Hunyady József. 8. „Desperateur", víg monolog Gabányitól, előadja Szathmáry Árpád. 9. „Mikádo" couplék, énekli Boránd Gyula. — A helybeli női ipariskola szokásos évi kiállítá­sát e hó 28. és 29 ik napján (szombaton és vasárnap) reggel 8 órától este 8 óráig fogja megtartani a városi felső leányiskola helyiségében. Midőn erre a nagyérdemű közönség becses figyelmét felhívni szerencsénk van, teaz­szük ezt annyival inkább, mert ugyanekkor gyakorlati vizsga is fog tartatni, főleg az ujibb kézimunkákból s igy mindenkinek alkalma lesz személyes meggyőződést szerezni a növendékek képzettségéről és előrebaladásáró 1. Megjegyezzük, hogy eladó munkák is lesznek kiállítva 50 krajczártól felebb s hogy a 10 krajczárban megálla­pított csekély belépti dij mellett a n. é. közönség töme­ges látogatását reméljük. A nöegyleti elnökség. — Esküvő. Szánthó János volt nyíregyházai, jelenleg csurgói főgimnáziumi tanár, e hó 21-dikén d. u. 6 óra* kor vezette oltárhoz a helybeli ev. ref. templomban Horváth Emma kisasszonyt, Horváth István ev. re f, ta­nító leányát. — A napkori dalárda a kunok közt. Dózsa József, Napkor község volt jeles r. kath. plébánosa, a k.-szent­mártoni r. k. plébániára hivatván meg lelkészül, s egy­idejűleg unoka-öcscsének, ifj. Dózsa Józsefnek tartván K.-Szentmártonban primiciáját, édes anyja házánál K.­Szentmártonban nagy közebédet rendezett, melyen, a 400 teritékre teritett asztaloknál többek közt a napkori dalárda is részt vett, Kállay Leopold elnöklete alatt, tolmácsolva e megjelenés által azt a tiszteletet és sze­retetet, melyet Napkor közönsége egykori plébánosa, ft. Dózsa József ur iránt mindenkor érezni fog. — Vasúti szerencsétlenség. E hó 15-én vasárnap estve a Máté-Szalka felől Nyíregyházára jövő vonat, közvetlenül K.-Semjén előtt egy süket-néma és eszelős leányt elgázolt. A szerencsétlen leány összezúzott testtel került ki a robogó vonat alól, s azonnal a nagy-kállói megyei közkórházba szállítva, ott hétfőn reggel nagy kínok között meghalt. A megejtett vizsgálat konstatálta, hogy a vonatot vezető személyzetet semmi vigyázatlan­ság bűne nem terheli, mert a szerencsétlenül járt leány, a vasút mentén egy bokorba meghúzódva, abban a pillanatban vetette magát, öngyilkos szándékkal a vonat elé, mikor az mellette elrobogott. — Figeczki Pál és társai bünügyében Pápay Endre vizsgáló bíró a vizsgálatot befejezte s az iratokat f. hó 21-én a kir. ügyészséghez beterjesztette. A feltűnést keltett gyilkossági bűnügyben több mint 80 ember — részben nyir­egyházaiak, részben vidékiek —van érdekelve s ugyanennyi fog a végtárgyalás során kihallgattatni. A végtárgyalás, ha a hozandó váhatározat nem felebbeztetik meg, augusztus hó folyamán fog megtartatni s mint rendesen ez is nyil­vános s a nagy közönség által is meghallgatható lesz s a törvényszék elnöke valószínűleg intézkedést is teend majd, hogy a különben szűk tárgyalásiterem helyett a vármegye­ház nagy termében legyen a tárgyalás megtartható s oda a nagyszámú érdeklődők a szokott módon nyerjenek be­bocsáttatást. — A balsai tűzvészről írják lapunknak : Tisztelt szerkesztő ur! Még legnagyobb részben romokban hever­nek Balsán a tavaszi árvíz által össze rombolt épületek a már is egy sokkal nagyobb csapás nehezedett e való ban szerenc létlen község lakosságának vállaira. A 212 lakházat számlált maroknyi községben az árvíz lerombolt 18 lakházat s ugyanannyi mellék épületet, a f. hó 13 iki tűzvész pedig tönkre tette az ugynevezet református véget, — leégett 36 lakház, 35 melléképület és legalább 25,000 frt értékű ingóság, — legjobb, legvagyonosabb gazdáink ott vannak, hol 20 év előtt voltak, mert 1886 -ban szintén nyár derekán égtek le s akkor még nagyobb mérvben oltásról szó sem lehetett, mert a lakosság az aratás és szőllő müvelésssl elfoglalva a mezőn volt s e mellett oly erős szél fujt, hogy 10—15 épület gyúlt meg egyszerre, 8 a tűzhöz közelíteni sem lehetett. A gazdák épületei biztosítva voltak, de a szegényebb zsellér s ipa­rosok épületei biztosítatlan voltak 3 ezek épületei kevés kivétellel be is égtek éa tulajdonosai a szó szoros értel­mében koldusok lettek. Szomjas József képviselőnk utján épület anyag leszállított árban való kiadásáért folyamod­tunk a magaa kormányhoz, valamint aegedelemért az el­égett szegények részére a »Jó aziv« egylethez. Nem mu­laszthatom el itt nyilvánosságra hozni ul. gróf Dessewffy Miklós ur ő méltósága azon nagylelkűségét is, hogy az okvetlen felépíteni rendelt »gyermekmenhely« felállításá­hoz egy a községben fekvő 600 • öl területü szép bel­aéget adományozott a községnek, valamint a községben fekvő másik kiaaebb belsőaégét az árvíz által elpu-iztitott id. Sóváry János községi lakoanak adományozta. Pogtdja a nemea gróf e nagylelkű admányozásért hálás köszenetün­ket. Balsán, 1888. julius 19. Horvát Gyula, körjegyző. Közgazdaság. A hordásról. (tnp.) Nem miudenütt vau olyan azereucsés helyzet­ben a gazda, hogy pajtákba, fedél alá hordhassa a learatott gabonát; a drága építő anyag miatt megyénkben sem állit­hatnak fel a gazdák ily helyiségeket oly számban a ter­jedelemben, hogy azok az öaszea kalászoa életet befogad­hatnák. Erdő a kőbányákkal bíró vidékeken, a hol álta­lában kisebb birtokokon gazdálkoduak 8 igy az évi ter nés is ezeknek megfelelőleg kisebb szokott lenni, már elegendő számmal találunk oly gazdaságokat, a hol a létező paj­tákban az egész terméa elhelyozhető, de megyénkben, hol a birtoknak csak nagyon csekély részén nem termel­tetnek kaláazoa növények, szóval, hol a gazdálkodási rendszer még egészen külterjes, itt e termények évenkénti tömege rendesen oly nigp szokott lenni — de nem ám a birtok terjedelmében arányítva, hanem caak magát a kvantumot tekintve — hogy ezek számára pajtákat épí­teni, a megyénkben C3ak drága áron beszerezhető építő anyag s a mostani alacsony gabona árak mellett oly befektetéa volna, mely magát caak nagyon hosszú idő mulra amortisálna, 8 kamatokat csak a késő jövőben hozna. Nagyobb kiterjedésű gazdaságokban, hol a határ a ma­jortól messze eaik a hol oly távol eaő gabona táblák is vannak, hogy az azokon lévő kereszteknek a majorba való behordísa nagyon sok időt elrabolna — a cséplés külön­böző helyeken szokott eszközöltetni, azért, hogy a hordás a lehető leggyoraabban befejezteaaák 8 hogy a keresztek megmeutve a szabad ég alatt szenvedhető káros befolyá­soktól, mielőbb biztos, óvható a ellenőrizhető helyre jus­sanak. Ily körülmények között már szintén nem lehetne a központban az öaszea terméa számára pajtákat építeni, miután a keresztek depautja czélazerüaégi szempontokból deczentraliaáltatik. Megyénkben miudenütt kazlakba hordatik össze a termé?. Ily rakványokban, ha azok a kellő gonddal s a gazda felügyelete mellett készíttetnek 8 oly jól helyezhető el a szalmás gaboaa, hogy bsnne kár hoaazu időn ke­resztül sem történik. Mielőtt a hordást megkezdenénk, szükséges a szérűt vagy is az emelendő kazlak alapját a czélnak megfelelő­leg elkészíteni. Fődolog, hogy a talaj, hova a kazal épít­tetik, kőkeménységü legyen, me.t különben a 8 —10 mázsával megterhelt szekerek kerekei azt csakhamar felvágnák a az így keletkezett gödrökben a porban igen 8ok gabona kárba menne, vagy legalább ia értékéből ve­szítene. A hol megtaposott 8 bagyepeaedett területek vannak, ott csak a gyepréteget kell egészen véknyán le­nyesni s kész a kazal alapja, ellenben ha a tarlón vagy egyébb bolygatott földeken kívánjuk ezt létesíteni, csak nagyobb munka utján leend módunkban azt a kívánal­maknak megfelelően elkészíteni. Itt a földet fel kell ásni, polyvával öszekeverni, vizzsl öntözni a lovakkal mindad­dig tapostatni, mig az uehszen gyúrható agyag^erü mis­sává nem válik. Ezen munka meglehetős hosszú időt vesz igénybe, mert ugy a hordásnál mint a caéplésnél a ki­pergett gabona-szemek tisztán összes9perhetők. Mielőtt az elkészített 8zérü egéazen raegkeméuyednék, szükséges azt; a teljes simaság kedvéért kézi bunkókkal végig vere­getni a aztán megszáradni hagyni. D) száradás alatt ia figyelemmel kíaéreudő s a támadt repedések lebuukózás által elháritandók. A hordás akkor kezdendő meg, mikor a gabona­szár közt levő füvek teljeaen megszáradtak s a szem tö­rési felületei simák, ha előbb fognánk hozzá, azon veszély­nek tennénk ki magunkat, hogy kazlainkban az öaszepré­faelt nyers füvek fermentatióba jutnának 8 az egéaz rakvány megdohosodnék. Esők a harmat-gazdag éjszakák után nagy figyelmet kell fordítanunk arra, hogy nedves kéve a szárazak közé ne jusson, mert ez által egész kazlunkat inficziálhatjuk. A azekérrakónak a mezőn a a kazalrakóuak a szérűn kötelesaége minden kéve szárazsá­gáról lelkiiameretesen meggyőződni, legokoaabb. hl a ned­ves kévék felállogatva, a mezőn mindaddig künthagyatnak, míg meg nem száradnak, 8 csak aztán hordatnak be, igy legalább a kazalba rakandó szárazakkal össze nem vegyülhetnek. Megyénkben a kazal hajazatját min­denütt magából az uj termésből készítik s ez által nem egy-két véka gabona megy veszendőbe, mert az eaő, szél a a verebek azt rendesen nagyon megrongálják. Miután igen kevés olyan ügyes kazal rakó van, a ki a hajazatot aként tudná megcsinálni, hogy a kévék kaláazai befelé easenek, legczélazerübb az aaztagot olyan formában készí­teni mint a takarmány-kazlakat 8 felül a hol elkeskenye­dik, tavalyi szalmával jó vastagon befedni a az oda akasz­tott s kétoldalt lecsüngő fákkal a szél bontogatásai ellen megerősíteni. Ily aaztagban nem az eső sem a madarak kárt tenni nem foguak 8 csiráa gabonánk ia sokkal ke­vesebb lesz, bár mily későn kerüljön ia az cséplés alá. Az árpa keresztek száradását különöaen figyelem­mel kisérjük a mihelyt a hordáéra alkalmasnak találjuk, hagyjunk fel más életnemü befuvarozásával s menjünk neki teljes erővel az árpi táblának, mert az árpa egy kia eső sőt harmat miatt is megsárgul s nagyon sokat veazit értékéből. Hordjuk az árpát rögtön, mihelyt lehet s igyekezzünk azt szűzi fehéraégében megtartani. De nagy óvatosságra int azon tapasztalás, hogy az árpa a kazal­ban is könnyen megromolbatik. Az éber és azorgalmaa gazda biztosan éa mindenkor eltalálja az alkalmas idő­pontot. Csarnok. Huszáraink Szolyván. Szolyva, 1888. julius 12. Soha annyi huszártisztet egy tömegben, mint a mennyi nálunk öaszojött, Szolyva még nem látott. Caendea vároakánk egy| pár napig a katonai élet zajos mozgalmai­nak volt feazülten érdeklődő tanuja, mindenki kizökkent szokott mindennapi hangulatából, a kedély ismeret­len változatában átsodorva mint álom kép tünt fel kiki előtt daliás huszáraink megjelenése, mint hogy ugy is volt, mert aenkítől sem sejtve, miként ha az égből po­tyantak voina le, ugy jelentek meg, miből némelyek már a háború megindulását vélék látni. E mozgalmas esemény különben nem volt egyéb, mint az 5 ik honvéd lovas hadosztálynak keret gyakor­lata a Kárpát hegység hegy-völgyes vidékein, kiválólag a tijzti kar részéről, mert mig a legénység 230 létazám­ból állott, a törzs és főtisztikar létszáma 86 egyénre terjedstt ki. A ló állomány 210 volt. E hadosztály élén Henneberg Károly lovag, altábor­nagy állott, mint annak különben is főparancsnoka. A hadosztály ezredei 1-től a 8 ig, az osztály több városai­ból, nevezetesen Debreczeuből, Nyíregyházáról, Budapest­ről, Jászt erényből, Kecskemétről, Bajáról, Yáczról, Kő­szegről juniua 29 én Debreczenben és vidékén gyülekez­vén össze, onnan az elínduláa másnap négy különböző vonalban (terep földerítő századokban) vette kezdetét s végre Mándokon egyesültek a zömmel. Innen aztán két daudárra osztva, az egyik dandár Jánky Elek ezredes dandár paraucsuok vezetése alatt Ungvárnak — a másik dandár Zoltán Elek ezredes dandárparancanok vezény­lete alatt Munkácsnak vette útját, egy nap alatt téve meg ez utat, mely erőltetett menethez ráadásul még az ég zápora is járult a bőrig ázva jutottak czélpoutjaikhoz. Az eddigi hadgyakorlat alatt egy máaodik huszár­ezredbeli tizedes (Siprikó nevezetű) azon szép bravourt cainálta, hogy különböző megbízatások teljesítése czéljából 26 óra alatt 27 mértfőid hoaszu utat járt be, mi C3 ik hon­véd huszáraink életre valóságáról nyújt tanúságot. A további hadgyakorlati utazás nehezebb feladata a Jánky dandárjának jutott, mely az Ungvár — uzsoki ország útról letérve, járatlan utakon, a polonina rovna, az Osztra és a Kárpát havasok között össze kuszált hegy csoportokon keresztül a beregmegyei lengyel határszéli községekbe, Nagy-ítosztokától Pudpolóczig húzódott, mely alkalommal a terméazet által képezett akadályok­hoz még a zuhogó eaő is csatlakozott és az orosz köz­ségek szegénysége, hol a kifáradt, kiéhezett és átázott huszárság sem megfelelő nyugalmat, sem élelmet nem talált, még caak szalma sem jutott alomul a lovaknak, annál kevéabé kielégítő nyughely a tiszteknek. Itt már igénybe vétetett a tábori conserv élelem, melyhez a nép legföljebb jó csípős fokhagymával kedveskedhetett, a korcs­márosok pedig abból a »finom komisz* pálinkából lát­ták el tisztjeinket, melyet csak befogott orral tudtak lenyelni, a természet bájaiban tündöklő Yerhovinának ezen egyedüli »nemese italát, melyeta kitűnő üde vizén kivül bir. A Zoltán ezredes alatti dandár julius 7-én érkezett Szoly vára, a mikor a tisztek agon édes reményben rin­gatóztak, hogy 24 órai pihenés után állomásaikra fognak visszatérni, az uri kényelmet és kellemes szórakozást nyújtó vároaokba, ámde Henneberg máskép határozott; máanap julim 8-án, szakadó esőben, a 4 mföldre eső Ve­reczkére folytatták utjokat. Henneberg lovag, mint min­denkor, ugy most is, lóháton velők ment, A meglepett Verecíke alig tudta őket elhelyezni, illetőleg a törzs és főtiszteket. Sokan az istálókba szorultak s szénából pu­hára vetett ágyakon pihenték ki fáradalmaikat. Jó bor éa élelem itt már feltalálható volt, valamint szives látás az értelmiségnél. A nap fáradalmait itt kipihenve, juliua 9-én ismét Szolyvára jöttek le, kikhez a Jánkí dandár is csatlakozott ez alkalommal az ég már szép derült id ivei kedveskedett, csakhogy az előző napon történi; nagy esőtől felduzzadt Lttorcza Szolyv* alatt félelmetes akadályt vetett utjokba. A délután 3—4 óra között meg­érkező teljes hadosztály elő csapatából egy közlegény lovát a sebes ár lováról, leterelte, ló és lovas csak nagy uehézséggel eviczkéltek ki, később a zöm kerülvén a fo­lyóhoz, Henneberg altábornagy ment elől, a Latoicza fenekén levő ló botlató nagy kövektől és a folyó rohanó hullámaitól ő is kissé megszeppenve, szerenc.éseu át jött, azonban az utána jövők közül 4 közhuszár és egy tiszt­helyettes, gr. Forgích István részesültek az önkéntelen fürdésben; ló éa ember felett ugy összecsapott a hullám,

Next

/
Thumbnails
Contents