Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-07-22 / 30. szám

„N Y í R V I r> É K." 7'

66

9- K- Szabolcsvármegye alispánjától. 1888. A föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak Zemplénvárraegye alispánjának 8,615/1888. számú átiratát, tudomásvétel és alkalmazkodás végett közlöm. Nyíregyháza, 1888. julius 16. Alispán helyett: Miklós László, főjegyző. (Másolat.) Zemplén vármegye alispánjától. 8615. sz. Tudomásvétel és közhírré tétel végett értesítem, hogy a bodrogközi járás Semjén községében májushó 25- és 26-án naponként 2—2, összesen 4 darab szarvasmarha lépfenében elhullván, a marha állomány 14 napi zárlat alá vétetett. S.-A.-Ujhely, 1888. junius 7-én. Matolai Etele, alispán. 8,292. K. 1888. Szabolcsvármegye alispánjától. A föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Pest-Pilis-Solt-Kiskunvárm. alispánjának 11,267/88. számú átiratát, tudomásvétel s megfelelő eljárás végett, a jelentés bevárása mellett másolatban közlöm. Nyiregyházán, 1888. julius 17. Alispán helyett: Miklós László, főjegyző. (Másolat.) Pest-Pilis-Solt-Kiskunvármegye alispánjától. 11,267/1888. eln. sz. Az ország összes törvényhatóságainak. 1853-ik évben K.-Tarcsán született ref. vallású Csapó Juliána 1875. évben Budapesten született törvénytelen József nevü gyermekét Nagy András kókai lakosnak dajkaságba kiadta', azóta sem a felmerült gyógydijat nem fizeti, sem a gyermeket átvenni nem akarja. Minthogy holtartózkodása ismeretlen, felkéretnek az ország összes törvényhatóságai, miszerint Csapó Jnliánát, most már férjezett Kis Ádám gépész-lakatos nejét a törvényhatóság területén nyomoztatni, s feltalálása esetén rendőri felügyelet alá helyezni és erről engem értesíteni szíveskedjék Budapesten, 1888. juniushó 29-én. Fóldváry, alispán. 8,352. K. 1888. Szabolcsvár megye alisp ínjától. A járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Tudomásvétel végett közlöm, miszeriut Pócs-Petri község a járlatok „egészségügybeni" hitelesítésére „Vészmentes helyről, Pócs-Petri 18 évi hó n" felirattal uj olajnyomatú bélyegzőt készíttetett. Nyiregyházán, 1888. julius 17. Alispán helyett: Miklós László, főjegyző. Az iskolai szünidő. Az iskolai élet zaja mindenütt elcsendesült, a tudomány csarnokaiban nyugalom uralkodik. A serdülő nemzedék a kedves szülei hajlékban pihenteti elméjét s nyugszik a szigorlatokon szerzett babérokon, a mely része pedig nem igyekezett babérok után s nem hallgatott a tanítóra, az kénytelen most az iskolai előmenetel felett elégedettlen szülék kifakadásait hallgatni. A legjobb földben is terem helyenként sovány kalász, tehát minta iskolában is akadhat olyan tanuló, ki a tanitó idomitásainak mereven ellentáll, törik, de hajlítani nem lehetet. Az ily gyermek hiába fenyíttetik, mert korcs elméjével nem képes a tanítónak vele szemben tanúsított jóakaratát felA „NYÍRVIDÉK" TÁRCZÁJA. Lidike kimenője. Vasárnap délután három órakor a Perbenyik ügyvéd úr háza előtt parapli akáczok árnyékában egy subtilis féderes taliga áll. A sárgára lakirozott két kerekű jármű rudjai között indulni vágyó szürke ló nyughatatlankodik s hosszú farkával hidonász s védekezik az ől ostrom alá vett s magát megadni nem akaró légy had ellen. A közönség szolgálatára mindenkor kész fogat érdemes tulajdonosa, uraságok által kimustrált pokróccsil letakart, sárga bőrrel tapeczirozott ülésen szunyókál s várja az indulási parancsot. Kellemes szenderéből csak akkor riad föl, ha egy deükatesszere vágyó légy az orrára szál, vagy ha a ruganyos ülés valamelyik, helyét elvesztett rugója keresztül döfi a bőrt s érzékeny szúrással figyelmezteti a vékony kimondhatatlanba öltözött szen dergőt, hogy szatlert is teremtett Isten a világra. B9nt a konyhában épen most végezte el L

:dike, a Perbenyik nagysága tzobacziczája a kompot tányérkák B a fekete kávés csészék mosogatását. Szegődéskor ki lett ugyan kötve, hogy a többi edény tisztává tételében is segiteni kell a szakácsnénak, most azonban erre rá nem ér, s a népfelkelői korba hanyatló katona mentes szakácsné, a tányér nyalogatásra mindig kész Hektor s ezzel kordiális viszonyban álló két czicza assistentiajával kénytelen megelégedni. A cíél szentesíti az esz'cözöket, fődolog, hogy este a tányérok tisztán kerüljenek az asztalra. Lidike most vetkőzni kezd, hogy felöltözködhessék, méltóan ahhoz a nyaika suszter legényhez, púdon czipész segédhez, a ki reá dobogó szívvel várakozik. A lábidomitó ifju mü?ész csordultig szerelmes szive még jobban dobogna, ha az angyali L

;dike csillapító szerekről nem gondoskodott volna. Perbenyik ügyvéd úr és a nagysága ebéd után rendesen pihenni térnek, Lidike tehát ösmerni s talán öröklött értelmi fogyatkozásai, természetellenes koponya fejlődés, vagy épen állatias ösztönök hatalma alatt álló szülék kicsapongásaiknak következményeként szerepel azon bárgyúság, melybe értelmi fogékonyságot ojtani csak hiu kísérlet marad s még szerencse, ha megtanul annyit, hogy legalább némi gondolkozási képesség által leend méltó az emberi származásra. Igen sok szüle töpreng most az iskolai szünidőben a felett, hogy mely pályára adja gyermekét, s mert kevés számmal vannak olyanok, a kiknek csak születniök kell, hogy urakká legyenek, a legtöbbnek szorgalmas tanulással s fáradságos igyekezettel kell magát felküzdenie olyan pozícióra, a mely aztán megélhetésének, előmenetelének s önállóságának alapja lehet. A szülék mindig boldoggá akarják tenni gyermekeiket, de igen sokan vannak közöttük olyanok, a kik azokat minden áron hírneves emberekké akarják nevelni, hogy aztán e hirnév sugaraiban maguk sütkérezhessenek. Igen sok sok szüle azt hiszi, hogy csak a hírnév és fény nyújtanak boldogságot s megelégedést s hogy szerény munka körben az ambició s tehetség nem érvényesülhetnek, pedig az életben síirün felmerülő esetek épen az ellenkezőt bizonyítják. Igen sokszor láttuk már végzetes következményeit annak, hogy a szülék fiaikban a nagyravágyást mesterségesen szították s arra törekedtek, hogy azokat — tekintet nélkül hajlamaikra — előkelő férfiakká neveljék, természetesen azt híven, hogy előkelő csak az ügyvéd, orvos s a hivatalnok lehet, nem gondolván meg, hogy fiaikat talán épen azon pílyáktól zárták el, a melyekre azoknak természetes vágyaiknál s tehetségüknél fogva hivatásuk volt. Hiszen tudjuk, hogy a szellemi semmittevők már egész tábort képeznek s az állam és társadalom nem lévén képesek igényeiknek megfelelő foglalkozást nyújtani, növelik a szerencsétlenek, az öngyilkosok s az elzüllöttek statisztikáját. Ne gondolják a szülék, hogy kitűnő észteliettségü fiaikhoz csak a lateiner pálya lehet méltó, a lángész utat tör magának mindenütt s fényt áraszt maga körül bármely foglalkozási körben, az ipari s kereskedői pályán ép ugy, mint a birói vagy közigazgatási téren. Az ipari s kereskedelmi pálya az, melyen ifjaiuk legbiztosabban juthatnak önállóságra, szerezhetnek vagyont, lelhetnek boldogságot, sőt hírnevet is, itt még nem gátolja az előmenetelt s boldogulhatást az e pályára özönlők sokasága, ellenkezőleg szükségét érezzük a tanult,, képzett s müveit ipirosok s kereskedőknek, mert korú ikban már ezek sem nélkülözhetik a szellemi qualifikatiot s nem produkálhatnak nigy eredmínyeVit szaktanulm ínyo'c nélkül. Az igaz, hogy demokratikus jelszavakat hangoztató, de aristokratikus szokásoknak hódoló társadalmunk a munka iránt altalábau, de különösen a kézi muuka iránt a kellő tisztelettel s elösmeréssel még nem viseltetik s igy a szülék is nyomása alatt állván ezen ferde gondolkozásnak, fiaikat iparosokká s kereskedőkké nevelni szégyenlik. Rendesen azzal szokták fenyegetni a tanulásban hanyag gyermekeiket, hogy mesterségre küldik, ha jobb előmenetelt nem tanúsítanak, pedig ha csak városunkban is körül tekintünk, láthatjuk hogy azon iparosok bízatnak meg legtöbb munkával s azon kereskedők részesülnek a legnagyobb pártolásban, minden aggodalom nélkül szive bálványa elé rakhatja azon jó izű falatokat, melyeket a déli felszolgálat alkalmával bűvészi ügyességgel elrejtenie sikerült. A görbe czip5 sarkok kész kiegyenesitője s leszakidi strup lik szives felragasztója oiimpmi nyűg ilocumal pusztítja az elébe rako'.t gastronomin ritkaságokat s zúgolódás nélkül várja a L'dike ünnepi díszben való megjelenését. Az udvar csöndes, az uraság alszik, a szerelmes suszter legény étvágy gerjesztő csámcsogásán kivül semmi nesz. L

;dike még egyet k;ttőt igazit tükre elótt tetemre hivóan kaczér s báj út megszóllalásig leplezetlenül feltüntető divatos toilettején aztún siet magát bemutatni jóllakott Roneójáuak, ki megittasodva s érzéssel szorítja keblére a fügefa levelekbe öltözött sikkes Lidikét Ez Ámort gyönyörködtető giraniszúka közben kihúzza a szerelmes legény oldalzsebéből p

:ros csücskeivel pajkosan kik indikáló zsabkendít, kiboitakozik a hévteljesen szorongató karok közül, saját csipke szegélyző zsebkendőjét is kivéve helyéről, felhalad az ambitusra s halk léptek kel, nesztelenül beoaoa s a nagysága kedvancz illatszerével mindkét zsebkendit kíméletlenül meglocsolja s a hogy jött, távozik. E-,t a szagoutó műveletet azért végzi, mert a jó szag szobalányi kérőkben is s'ne qi? ninja az elegantimak. L'd ke mindig mondogatja hogy a suszter legény szerelmének csak az a hátránya van, hogy a csiriz szagi őt még a rend;z-vousokra is elkíséri, de szerencsére van a nagyságának olyan pirfeumja, m dy azt, drasztikus adagokban használva, hatástalanná teszi. A pirk sugártörzsü rózsafáin jelenleg c;ak két hisadó sárga rózsa csü íg. Pompások, teljesek s önsúlyúknál fogva gyönge gályáikkal a föld felé hajlók. L díke egy fürge szökéssel a rózsafa mellett terem s a páros rózsákat leszakítja s kisérő párjával megosztja. Az ötletdus Lidike még egyszer vissza szalad a konyhába s kivesz aggod Jmasau ciu'tva tartó

1,t Iád íjából néhány sárga pettyekkel tarkázott regalitást — Perbenyik ügyvéd ur ilyeneket szív — s od iaj ándéko ',za Sieltdoujának, hogy megjelenése annál urasibb legyen. a kik tanultak s solidság mellett kellő műveltséggel s illő társadalmi routinual birnak. Általánosságban bátran kimondhatjuk, hogy sokkal több a helyzetével elégedetlen ügyvéd, orvos és hivatalnok, mint iparos vagy kereskedő s bármely aristokrata büszke lehet ha fiából kiváló iparos vagy tekintélyes kereskedő válik. Ügyvéd és hivatal kereső egyén már sokkal több van az országban mint kellene, de a teljesen müveit iparosok s kereskedők száma még nagyon csekély ahhoz képest, a mennyire egy közgazdaságilag is haladni akaró országnak szüksége volna. S ha kereskedelem s iparral foglalkozó polgártársaink oly műveltségi színvonalon fognak állani, mint az angol vagy franczia iparos, akkor társadalmi állásuk is oly diszes leend, hogy a büszke aristokratia is keresendi barátságukat. De ez csak akkor fog megtörténni, ha a műveltebb s tehetősebb szülék megszűnnek borzalommal viseltetni az ipari s kereskedői foglalkozás iránt s fiaikat minden halasztás s előítélet nélkül küldendik ezen pályákra, melyeken az országnak sokkal többet használhatnak s biztosabban boldogulhatnak mint a túltömött jogi s hivatalnoki pályán. Vannak ipari s kereskedelmi szakiskoláink, itt a szaktanulmányok mellett általános műveltségre is szert tehetnek a növendékek, s ha van bennök erély, igyekezet s kitartás, országos nevü iparosokká s kereskedőkké nőhetik ki magukat. Ne gondolják a szülék, hogy fiaik az iparos s kereskedelmi pályákon a kaptánál és gyalutiál vagy pedig a pudli s rőfnél f-jljebb nem vihetik, de ha ezeknél maradnak is, lehetnek sokkal megelégedettebbek, mint száz meg száz félig művelt s rosszul fizetett hivatalnok; a tehetséges ifju ambíciója számára itt sokkal nagyobb tér nyilik mint a többi pályán, melyeken az oda tartozó tudományok s intézmények gyarapítása már a fejlődés magas fokára jutván, legalább egy időre szünetelni fog. Az ipar terén stagnáció bekövetkezni nem fog soha, itt meglepetés szerű felfedezéseknek vagyunk mindennap tanúi, melyek ugy a kisebb mint a nagyobb tehetségeknek mindenkor képesek foglalkozást nyújtani. Most az iskolai szünidőben gondolkozzanak a szülék az itt elmondottak felett s meg vagyunk győződve, hogy soha sem fogják megbánni sőt biztosítják magoknak fiaik háláját, ha őket a túlságosan elárasztott lateiner pályák helyett, a biztos és hasznos kereskedői s ipiri pályákba küldik. S nem csak fiaiknak, de az országnak is ez leend javára. Yeritas. A kultusz miniszter az ipirról. Százszor is elmondott szó hangzik el Trefort miniszter ajkáról abban a levélben, amelyet a mult hét végével választóihoz intézett. Egy miniszter nyílt levele nem foroghat esik kis körben, az egész ország nyilvánosságának van száava. Egy miniszteri enuuciáció, melynek fontosságát kétségtelenné teszi annak írója, egy tapisztalt, tudós miniszter, aki közművelődésünk első hivatalnoka. Az idyllikus idők epocháji elmúlt, teremtsünk ipart. Mondja az ősz miniszter. Husz esz'endő óta egy programmbeszédből, egy beszámolóból, egy ünnepi tósztból sem hiányzott a paszszus: teremtsünk ipirt. Kormánypárt, mérsékelt és független ellenzék emberei mind használják e kifejezést, divatos mondásképpen. Olakiut a szürke táltos toporzékolással jelzi indulási viszketegét s fülh egyezve lesi az ostor első suhanását. A számozott kerékpár közszolgálatban álló fullajtára végre léptek neszét hallja az udvar felől, mely élénk c evegés, majd kitörő kaczagás által tompittatik, aztán az olajozatlan sarkokon forgó ajtó csikorogva nyilik s a világ szemei előtt áll korzónk habituei előtt sem ösmeretlen aranyos Lidike s lovagja, a lábszij kezelő ifjúság irigységének tárgya, a város leghíresebb szobacziczájának hajlamait biró büszke suszter legény. A pasazserjait maga előtt tisztelő talyigás most a fogat netaláni rendetlenségeit szolgálatkész fürge tevékenységgel elhárítani ip irkodik, az ülést egy jókora araszttal hátrább akasztj i s L dikééknek >tessenek felülnie szavakkal a felszállást eugedélyezi. Ő miga a fiirhéczen teszi magát keleti kényelembe, izzadj hátát a Lidike plasztikus gömbölydedségü térdeinek támisztva s lábait a semmiségben ingaszerüen fityegtetve. E látvány könnyen azon csalódásba ejthet, hogy a lónak hat lába van. »Hova megyünk kérem alásoa« kérdi alázattal a taliga kormányzó, fekete szallagos, sárgás fehér szilma kalapját könnyed-n megbillentve, — hogy e művelet köz >en a föveggel ériutkaző jobbkézben tartott h jlékony ostornyél ide oda ugrándozó vége a magasabb niveaun kényeskedő s a regalitás illatos füst karikáit eregető, helyzetével megelégedett suszter legény szemevilágit veszélyezteti. A miatt nem támad aprehenzió. — »A sóstórac, feleli az öntudatos büszkeség emelkedett hangján az engedelmességet a lábszíj rémes csattogásai alatt megszokott, de a parancsosz'ogatás boldogító kéjét csak ily ünnepélyes alkalmakkor kóstoló czipész ipar társulati bizottsági póttag jelölt. A mozgásba hozott helyi komfortábel himbálózva gördül a pijezon s a Kossuth utcsán végig. Lidike a korzón sétáló s a ezukrászda előtt fagylaltozó ismerősökre szende pillantásokat vet, melyek hatása folytán a különböző szinü bajuszok alat' diskret megjegyzések motyogtatnik. Az erdő hü tölgylombjai alá érve, nem a 30 fo'inyi h^vol kü'.delő uapsugarik, hanem a Lidike