Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-07-15 / 29. szám

NYÍRVIDÉ K." q) vé»re mindazon tartalékosok és póttartalékosok, a kik utólagosan fentebbi b) e) ej és f) bitttk alatt elősorolt viszonyok valamelyikébe jutáik, és ide vonatkozó jogczimöket igazolják. ' 3. Az egy évi önkéntesekből kikerült azon tartalékosok, a kik nem hadapródok vagy tiszthelyettesek, ily tényleges szolgálatra csak azon évbe hívhatók be, a mely tényleges szolgálati évökre közvetlenül következik. 4. Áz idézett törvény alapján történő kivételes behívásnál, ba a viszonyok és rendelkezésre álló szám azt megengedik, előbb a póttartalékosok és azok után a tartalékosok hivatnak be. Ezen osztályzatok mindenikében a tényleges szolgálattételre való behivás mindenkor a következő sorrendben eszközlendő; a) a póttartalékosoknál: minden csapattestben a sorozási évfolyamok szerint a legifjabb évfolyamtól kezdve és minden évfolyamon belől a sorshuzási és állítási lajstromokban bejegyzett sorsszámok szerint, egyenlő sorsszámoknál pedig betű soros rendben; b) a tartalékosoknál: minden csapattestben a sorsszámok rende (sorshuzási és állítási lajstrom) szerint egyenlő sorsszámuakuál betüsoros rendben ; a hivatalból szolgálathoszszabbitással besorozottak azonban első sorban hivandók be. Az önkéntesekből kikerült tartalékosok utoljára bivandók be, s ezek közül is a három évi (hadtengerészetnél négy évi) szolgálatra besorozottak első sorban, a volt egy évi önkéntesek pedig legutoljára szólitaudók be. 5. Az idézett törvény értelmében tényleges szolgálatban eltöltött időnek a fegyvergyakorlatok idejében leendő beszámítása tekintetében következő rendelkezések állapittatnak meg: a) azon tartalékosoknak, a kik béke idejében kivételes tényleges szolgálatra behivatván, abban 28 napnál nem tovább tartatnak vissza, ezen szolgálat egy fegyvergyakorlatul számíttatik: b) ha akivételes tényleges szolgálat 28 napon tul bezárólag 42 napig tart, az ily tartalékos a második fegyvergyakorlatra csakis 14 napi tartamra hivathatik be. cj a 42 napnál többre terjedő tényleges szolgálat két fegyvergyakorlatnak tudatik be; áj ha pedig ezen kivételes tényleges szolgálat legalább két hónapra terjed, az három fegyvergyakorlatnak számíttatik be. e) ba ugyanazon évben a tényleges szolgálatra kivételesen lett behivás kétszer történik: ez esetben mindenik behivás egy-egy teljes fegyvergyakorlatuak vétetik; ha pedig az eként teljesített tényleges szolgálat két hónapnál többet tesz ki, az illetők mind a három fegyvergyakorlat alól fölmentetnek. 6. Ha a sorhadi szolgálat-kötelesek a tartalékba való áthelyezésök időpontján tul tartatnak vissza tényleges szolgálatban, rájok nézve ezen rendelkezések azon naptól kezdve lépnek érvénybe, a mely napon a tartalék első évfolyamába való áthelyesésre rendszerint igényök volt volna. 7. A tényleges szolgálatra kivételesen lett bevonás a csapattestek (hadseregbeli intézetek) alosztályai által, a nem tényleges viszonyban való áthelyezés előtt a kivételes szolgálat időtartamának bejegyzése mellett a katonai igazolványi könyvbe bevezetendő és tartalékosoknál egyidejűleg világosan és határozottan beírandó az is, miszerint az illetők egy, esetleg két, vagy mind a három fegyver gyakorlat alól felmentve vannak. Felhívom tehát az összes törvényhatóságot, hogy ezen körrendeletemet saját területükön azonnal tegyék közhírré. Budapesten, 1888. évi junius 7-én. Fejérváry, honvédelmi miniszter. 6>

84

1- K- c 7 7 - 7 1 z • ' J1 1888 ozabolcsvarmegye alispanjatol. A járási föszolgabiráknak és Nyíregyháza város polgármesterének. Zempléuvármegye alispánjának 8113./1888. számú megkeresését másolatban alantjegyezve, alkalmazkodás végett megküldöm. Kelt Nyíregyházán, 1888. junius 23. Alispán helyett: Miklós László, főjegyző. A „NYIRVIDÉK" TÁRCZÁJA. Hajtsd le. . . . HajUd le fejecskédet, Hajtsd le a vállamra: Ide el nem érhtt A világ bántalma. Ne törődjél véle, Nyugodjál meg szépen. . . . — Pihenj te édesen Lelkem, üdvösségem 1 Még alig nyitott ki Szerelmünk virága, S már fenyeget a kéz, Hogy tóból kivágja. Rágalmaznak téged, Irigyelnek éngem. . . . — Pihenj te édesen, Lelkem, üdvösségem 1 Ne higyj a világnak : Nem dönt le a porba; Ne higyj a beszédnek : Meró mende-monda. Rosszakaró hangja, Nem rád : rája szégyen. . . . — Pihenj te édesen Lelkem üdvösségem 1 Minek mondanád el Hűséges szerelmed, Mikor szived érte AnDyi bántást szenved ? (Másolat.) Zempléuvármegye alispánjától. 8113. sz. Tekintetes alispán ur! Közhírré tétel végett értesítem a tek. alispáu urat, hogy Horváth Pálné s.-a.-ujhelyi lakosnak 1 drb tehene f. évi május 16-án lépfenében elhullváu, az óvintézkedések megtétele mellett nevezettnek megmaradt marháira 14 napi zárlatot rendeltem. S.-A.-Ujhely, 1888. május 25. Matolay Etel, alispán. Szabolcs vármegye alispánjától. 7,856. Ií. 1888. A járási föszolgabirákuak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Értesítem, miszerint Sényőn 25 drb, Hugyajou 30 drb, Mándokon 16 drb, Nyiregyházán 4 drb sertés lépfenében elhullott. Nyíregyháza, 1888. julius hó 2. Zoltán Jáuos, alispán. ——— Szabolcsvármegye alispánjától. 1888. Nyíregyháza város polgármesterének s a községek elöljáróinak. A mellékelt pályázati hirdetményt oly felhívással közlöm, hogy azt a legkiterjedtebb módon haladéktalanul közzé tegyék. Kelt Nyíregyházán, 1888. julius 9. Alispán helyett: Miklós László, főjegyző. (Másolat.) Pályázati hirdetmény. Keék, Beszterecz szövetkezett községek körjegyzői állomása véglegesen üresedésbe jővén, ezen állomásnak rendes választás utjáni betöltésére folyó évi julius hó 29. napjának d u. 4 órája Keék község közházához kitűzetik, melyre a pályázni óhajtók azon figyelmeztetéssel hivatnak meg, hogy szabályszerűen felszerelt kérvényeiket a bogdányi járás főszolgabirájához f. évi julius hó 25-ig auuyival inkább adják be, mivel a később beadottak a pályázatra nem fognak bocsáttatni. A betöltendő állomás javadalmazása 400 frt fizetés, 40 frt lakbér, és 1000 • öl föld haszonélvezete. Kelt Kemecsén, 1888. julius 7. Krasznay Péter, főszolgabíró. Szabolcsvár megye alispánjától. 7,721. K. 1888." A járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének ós a községi elöljáróknak. Tudomásvétel és alkalmazkodás végett közlöm, miszerint Jákó község „Sztbolcsvármegye Jákó község pecsétje" körirattal, uj festék lenyomatu pecsétnyomót készíttetett. Nyíregyháza, 1888. julius 9. Alispáu helyett: Miklós László, főjegyző. 8,110. K. TS88 Szabolcsvármegye alispánjától. A járási föszolgabiráknak és Nyíregyháza város polgármesterének. Értesítem, miszerint Nyiregyházán 1 db. ló takonykör miatt kiirtatott, Balkányban 8, Gelsén 86, Nyiregyházán 1, Gáván 96 db. sertés lépfenében elhullott. Nyiregyházán, 1838. julius hó 9-én. Alispán helyett: Miklós László, főjegyző. A vármegyei közkórliáz. Ugyané lapnak egy más helyén azt Ígértem, hogy a megyei kórház ügyeiről, a közzétett kimutatás „áttekintés" czimű rovata és most hozzátehetem saját tapasztalatom és meggyőződésem alapján, fogok még egyet-mást mondani Sietek az oly igeti üdvös, humánus intézet érdekében tett igéretemet beváltani, abban a hitben és abban a reményben, hogy e kiváló fontosságú megyei intézetünk iránt mindenki, nem csak az S álmaimat nékem Kell-e kibeszélnem ? . . . — Pihenj te édesen, Lelkem, üdvösségem 1 Hajtsd le fejecskédet, Hajtsd le a vállamra : Elmúlik idővel A világ rágalma. S feljön akkor az én Napom is az égen, Mikor átölelve Azt súgom füledbe : Édes feleségem I M'csolai Barna. A Sóstón. (Regényes történet.) A nyíregyházi leányoknak elbeszéli Miklós. Ha én afféle poétikus hangulatu fiu volnék, nagy elragadtatással írnám le azt a pompás kis mulatságot ott künn — tudják — a Sóstón, melyen önöket, kedves hölgyeim, nagy sajnálattal kellett nélkülöznünk. De praktikus világnézetem mellett elégedjenek meg vele, ha egyszerűen rendre felhozom a szép csöndes alkonyt, suttogó lombokat s vigan pattogó zeuét, mely gyors dobogásba hozott annyi ifju szívet, stb. stb. Ah hölgyeim, hogy önöknek mindezekről utólagosan kell tudomást venniök ! Pedig hogy igyekezett a szegény rendezőség, hogy önöket is kicsalja arra a mulatságra, melyen férfiasságának első jelét kívánta adni. Mert a mi a leánynik az első szerelem, a katonának az első csata, a képviselőnek a szüzbeszéd: az a mohos ajkú fiatalembernek az első báléj, melyen mellén érzi a rendező jelvényt. S minő boldog! illetékes intéző körök, hanem a megyei nagy közönség is, melegen érdeklődnek. Miután a megyei kórház előnyeit, érdemeit, a szenvedő emberiség, közelebb a megyének főleg szegényebb sorsú lakosságára kiáradó jótékonyságát, azon a „más helyen" elmondottam, a kimutatás számtételei alapján feltüntettem, ez úttal a kórház beteg forgalma és helyiségeivel, még pedig a nagy mérvű betegforgalomhoz képest, a helyiség hiányaival kívánok foglalkozni. A kórházi kimutatásban olvassuk, hogy a betegek létszáma 1400 —1500. De a betegeknek ily, nagy száma csak ugy volt elhelyezhető, hogy nagyobb beteg tódulatnál egyrészt szükség ágyak szoríttattak be, másrészt a betegek javult vagy pedig gyógyulatlan állapotban bocsáttattak el a kórháznak kötelékéből. Csakis ily eljárás mellett lehetett a számos betegek közül a súlyosabb eseteket felvenni; a többiek, daczára ezen kisegítő módszernek, visszautasittattak. E szükségparancsolta elbocsátás magyarázza meg ezen aránytalan nagy számú javult (338), gyógyulatlanul távozott (109) betegszámot a mult évben. Mindamellett, a pontos feljegyzések nyomán, a mult évben 250 —300 jelentkező beteg utasíttatott el, fekvő hely hiánya miatt. Ezen eljárás egyrészt elégületlenséget idéz elő a bizalommal forduló szenvedő közönségben, másrészt pedig a kórházi betegek felvételében időközönként visszahatást eszközöl. Latoljuk csak még egyszer az idézett sorok tartalmát! Mintha panasz, óhaj, de mintha vád is foglaltatnék bennök. Szerintünk teljesen jogosan. Ha közintézet — és egy nagy magyar vármegye által fentartott, humánus czélú intézetről van szó, az az intézet feleljen meg a megye jó hírnevének, vagy pedig — zárattassék b.e. Az illetékes intéző körök részéről nem igen vetheti senki szemünkre, hogy csak most látjuk a hiányokat és hibákat; mert — ha régen volt is: de volt idő, midőn másnemű hiányokat és hibákat is feltártunk, kellő bátorsággal és férfiassággal, nyilvánosan is. S volt annyi haszna és volt annyi alkotmányos érzék az intéző körökben, hogy behatóbban és tüzetesebben kezdtek gondolni e megyei intézetünkkel. Mostan sincs egyéb s más czélunk. De ismételnünk kell, hogy a kórházi orvosok panasza, óhajtása — vagy ha vádnak minősítjük is az „áttekintés" szavait, —jogosult. Mit jeleznek?! Azt, hogy ,,szükség-ágyak szoríttattak be'

1, továbbá ,,betegek . . . gyógyulatlan állapotban bocsáttattak el", számszeriut javulva 338, gyógyulatlanul 109 beteg távozott, végül, hogy csak 1887-ben 250—300 jelentkező beteg utasíttatott el fekvő hely hiánya miatt. Valami az! 300 beteg ember s minden valószínűség szerint szegény beteg ember, orvosi segély nélkül elutasítva. Orvosi segély nélkül elutasított szegény, beteg emberekről szóluuk. Ne vélje, ne gondolja senki, mintha ama „szociális olajcseppek" lebegnének szemeink előtt. Nem. Mi nem vagyunk politikusok. Emberek, szegény, beteg emberek, szegény, beteg, magyar emberek képei állanak előttünk. Embereké, magyar embereké, akiket elernyesztett a szakadatlan, a pihenést, nyugalmat, vasárnapot nem ismerő munka; elkínzott a nyomor, a szűk, silány táplálkozás ; elgyötört talán a szeszes italnak mértéktelen élvezete, melylyel bágyadt, lankadt idegeiket akarták ismét és ismét munkára kényszeríteni; s Azt hi szi a keleti tündérmesék herczegnői eleveneduek meg 8 jönnek Ö89ze az ő kedveért. De én, mint fentebb említeni szerencsém volt, praktikus világnézetű fiatalember vagyok, vélom ilyesmi nem történhetik. És mégis, becsületemre mondom, ha Magyarország a szép asszonyok hazája, benne Szabolcsmegye tündér-provinczia! Ezt igy beszélték a Sóstón. Hölgyeim, teljesen ártatlan vagyok a bókban, hízelegni nem is volt szándékom! Egyedül az igazságot konstatáltam, s hogy az igazság oly fényes diadalra jutott: önök érdeme. Csak halljuk már! Az öreg urak fejeiket lógatva nagy komolyan mondogatták egymásnak: »Harmiocz év óta nem volt ennyi szép leány a Sóstón!* Ugy lehet, hogy vakmerőségemért mindezek daczára megczibálnának a tündér-provinczia hölgyei, ha kötelességemnek nem tartanám elhárítani a veszedelmet Hölgyeim ! hivatkozom tükreikre. A mit azok mondanak, azt tartja egy szívvel-lélekkel a rendezőség. Sőt lényegében e véleményen van Aladár ur is, csakhogy ő a Tündérországba egy angyalt is teszen s ez angyal .. . Esztike 1 Aladár afféle fiatal ember és áll rendületlenül, nekitámaszkodva a bejárat baloldali oszlopának. Jelenleg nem gondol semmit (ami fiatal embereknél fontos pillanatokban gyakran előfordul). A vendégek tömegesen jönnek, a pénztár körül egész csoportosulás támad. Aladár úr azon veszi észre, hogy egy csinos kis leány áll mellette. Természetes, hogy érdeklődni kezd. És minél jobban érdeklődik, annál izgatottabb. Lélekzete elakad, mintha minden vére a fejébe tolult volna s zavarában kezdi nagyon érdekeseknek találni a — lampionokat . . . szeme egyikről a másikra szökik. . . Danique Aladár úr — megugrik. .. . Mikor aztán a sétányon végigfut, megsimítja egy párszor homlokát, szabadabban lélekzik fel a szeretne