Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-07-15 / 29. szám

„nyirvidék" 1888. 29-ik sxámáhox. aIdozatwva ettek a szünet nélküli munkának, a s.lány táplálkozás, az ital mértéktelen élvezetének Elvánszorogták aztán a megyei kórház kapujáig Az ápolok segélyével beeviczkéltek a fel vétel i-ond nokii terembe, jó remény fejében, bogy elvesztett erejüket, egészségüket visszakapják, visszanyerik Ott a buzgó szakértő orvos megtartja a vizsgálatot, de a tisztes, ősz gondnok hiába Írná be, nincs hely, nincs ágy! Az eddigi ágyak egy része is csak ugy van mar beszorítva, beszuszakolva, beerőszakolva, az orvosi szabály, a kórházi jó rend, jó levegő stb. ellenére. Vissza, nincs hely! Ha hely nincs, talán menekülés sincs a végpusztulástól! Nincs. Elvész az a szegény, sápadt, beesett arczu ember menthetetlenül. Szaporodik utána a sanyarú árvák szama, apró gyermekei előtt megnyílik" a nyomor, a sinlodés, a satnyulás, a halál feneketlen mélységes örvénye. „Nincsen hely!" nincs menekülés a haláltól. De mi azért csak olvassuk hideg vérrel s hallgatjuk a megyei gyűlésen a nagy hirü megyei főorvos előadásaiból közönyösen, hogy: „Minden" 1000 élő lakosra esik évenkint haláleset Magyarországon 37-8, mig Svédországban 19 0, Angolországban 219." Ellenben „születik Magyarországon 1000 lakos után 42 2, Svédországban 30 3" és mégis a szaporodás Svédországban 19 0, Magyarországon csak 4 4. Hanem hát hiába, — a megyei kórházban nincs hely. Az a próféta inog, aki régen azt mondogatta, hogy: „Oly kevesen vagyunk!" meg az a másik, aki búsau, szinte zokogva, sírva zengedezte, hogy: „Pusztulunk, veszünk!" régen elhallgatott. De ne hallgassunk mi! Mert ha mi nem, a kövek fognak kiáltani. Mi nem vádolunk senkit. Idáig nem volt kimutatás, nem volt panasz, uem kellett intézkedni sem. De m >st a panasz, a sóhaj ki ran fejezve: „Nincs helyiség". „Nincs fürdő szoba". „Elodázhatlan szükség van egy férfi, és egy női kórszoba felállítására" — mondja a kimutatás. Fel kell épiteni! Követeli a keresztyén szeretet, a humanitás, a megye jó hírneve, a magyarság érdeke. És hogy fel fognak mindezek építtetni, arra nézve kezesség nekünk mélyen látó megyei alispánunk Zoltán János hazafisága és bölcsessége, mely tud takarékoskodni, ahol lehet és áldozni, ha kell; kezesség a nagyhírű s az egészségügyek körül fáradhatlanul működő megyei főorvos dr. Jósa; az erélyes kórházi igazgató dr. Kállay Rudolf, ki a bizottsági gyűlesben jelenté is már, bogy a gondnoki s műtőszobából lehet alkotni a két kórszobát; felvételi műtő- és fürdőszoba építhető a bejárattal szemben, külön, czélszerüen, a kor kívánalmai szerint. Csak tettre fel! Görömbei Péter. Kórház-statisztika. — Könyvismertetés — „A szabolcsmegyei nyilvános közkórház (N.-Kállóban) 188T. évi betegforgalmának kimutatása. Közlik : Dr. Kállay Rudolf kórházi igazgató főorvos, mütö. Dr. Lorencz Gyula, kórházi alorvos." Nyíregyháza, nyomatott Jóba Elek könyvnyomdájában 1888. Egy 16 lapra terjedő füzet fekszik előttüuk, telve tanulságos adatokkal. A statisztika igeu unalmas tárgy lehet azokra nézve, akik gondolkodni nem szoktak és nem szeretnek. 'l)e goudolkodni tudó, gondolkodni szerető, eszmék világában élő, művelt emberekre nézve a statisztikai visszatérni a tánezterembe. Csak legalább ne húr.uá már a czigány a csárdást! Eh, bemegyek... de nem, még sem ! Menni vagy nem menni, »that ist the questionc szavalja magában Hamlet monologjából. . . S addig sétálgat, mig egyszer a tánezteremben találja magát. — Kedves barátom, lesz szíves bemutatni? — Kinek? — Jaj, ba én azt tudnám ! A rendező olyasmit gondol magában: ez furc»a egy fiatal ember 8 gyan&kodva nézi végig Aladár urat. S megkezd idnek a magyarázatok. Ez a szőke? — Nem. Az a barna? Nem. Az a kék ruhás? . Nem. Talán ott a tükör alatt? Nem. Es igy tovább, urg a rendező ki nem találja; mert Aladár ür a v.lágért el uem árulná ezíve féltett titkát. És igy tartja lefogva a szegény rendezőt egy állo fertályig Mert, óh fátum, ő nagysAga a tour-ban mindig • foglalkozva van*. Végre megérkezik a fontos pillanat. E-ztike ugyau nem hallja az Aladár úr nevét, de az mit sem tesz: kész szívvel megígéri az első négyest. Itt ugyan ne várják tisítelt hölgyeim azt, hogy már beszélgetni fognak! Nem, azt nem teszik, dékánnál őszintébb igyekezetet tanúsítanak a figurák elhibázásában. A minek ugyan nem tudják okát adni mert megvannak győződve, hogy ez csak most történik igy. S mikor vége van a négyesnek, Aladár ur el van kábulva, mert mindenütt az Esztike mosolygó arczát látia maga kÓrUI. , , . Esztike szintén úgy érzi, hogy vele valami rendkívüli dolog történik. Alig szól egy szót a mamához, de annál többet gondolkozik azon hogy ez az Aladar milyen ügyetlen s mégis milyen kedves fiatalember. Sót a legkedvesebb azok közt, a kikkel valaha találkozott. Aladár ur pedig valószínűleg azt gondolja, hogy mégis csak szép az élet s Esztike naiv arczárói s bizalszámadatok, az eszmék és gondolatok egész raját idézik fel. Bajokat, mulasztásokat tüntetnek elő. Teendőket, irányokat, utakat és módokat mutatnak a jövőre nézve. Ilyen gondolatébresztő, tanulságos könyvecske már az ismertetés alatt lévő, a szabolcsmegyei közkórházról, anuak jeles orvosai által készített s közrebocsátott kimutatás. Az egész dolgozat azért rövid — az egész füzet csak 16 lapra terjed — mivel számadatokkal s nem frázisokkal, híg lére eresztett okoskodásokkal beszél, s minden számadat több irányú gondolkodáshoz nvujt érdekes anyagot. De ily pontos, világos, átlátszó összeállítása az adatoknak, több gondot és munkát is kíván s nagyobb figyelmet igényel, mint az ivekre terjedő leírás és beszélgetés. Hogy a dolgozat becséből valainikép éu is le ne vonjak s az olvasóuak is alkalmat nyújtsak a számadatok alapján való gondolkodásra, eszmélkedés és elmélkedésre, csak a fóbb számadatokat tüntetem ki ehelyütt ismertetés czimén. Az .áttekintés"-ból — tudomás végett — fel kell emliteuünk, hogy a Nagy-Kállóban székelő .Szabolcsmegyei nyilvános közkórház" 1874. junius 10-éu nvilt meg. Ali 6 nagyobb és 5 kiseób kórszobából. Egy mű'ő, egy felvételi (gondnoki) teremből s egy ruhatárból. Egy mosó , főző- és halotti-kamrából. A kórházi alorvos lakosztálya el van különítve. A 11 kórszobában kezdetben 30, később 51 ágy helyeztetett el. Jelenleg 84 ágy van beszorítva. Ennyi van az intézetről s aunak keletkezése s jelenlegi állapotáról említve. Nézetüuk szerint — miután tudtuukra ez az első nyilvános kimutatás — igen lélekemelő és tanulságos lett volna, ha az intézet keletkezéséről az illető közlók, kissé részletesebben is megemlékeztek volua. Hadd látuá a közönség, kivált a kétkedők, hogy kis kezdetből sokszor nagy eredmények jönuek létre; bogy a mustármag megfelelő viszonyok között, igeDÍs terebélyes élőfává uőhetik mindenkor és mindenütt. De miután tudjuk azt, hogy a takarékosság elve e részben paraucsolólag lépett előtérbe, e hiányt tévedésnek, annyival kevésbe hibának uem minősíthetjük, csak annyit jelzünk, hogy a keletkezés történetének kissé meleg szivvel való leírása előnyére válaudott a füzetnek és a közönség rokonszenvét fokozta volua. De térjüuk vissza a számadatokhoz. Ezekből látjuk, hogy 1874. junius 10 töl 1887. decz. 31-ig, tehát 13 és fél év alatt ápoltatott 14,024 beteg. A beteg forgalom volt 1887. évben 813 férfi, 659 nő, együtt 1475. E számból meggyógyult 889, javult 338, gyógyulatlau távozott 109, meghalt 72, 1888. évre maradt 67. 'Hónapok szerint leguagyobb volt a betegek száma januárbau (141), legkisebb deczember hóban (88). Az elhaltak közül (72) tüdőgümő kórban elhaltak 18 an; vagyis a halottak 25°/

0-a; a többiek 35 féle betegségben, melyek mind külön-külöu felsorolvák. Az ápoltak 22 megyéből kerültek össze; továbbá Gács , Morva-, Olasz-, Csehország ós Styriából. Az elhaltak közül 51 szabolcsmegyei; a többiek különböző (9) megyékből és országokból valók. Foglalkozás szerint: a 92-féle foglalkozású ápolt közül legszámosabban voltak a következő foglalkozású emberek: napszámos 404, napszámosnő 334, szolgáló 113, foglalkozás nélküli gyermek 87, kocsis 48, dohányos kertész 41, béres 26, csecsemő 26, szakácsnő 25, suszter 21, prostituált nő 20, földmives 19, szolga 17, csizmadia 16, szobaleány 15, béresnő 15, kondás 11; egyéb foglalkozásúak közül 1—10 közt ápoltattak. Vallás felekezet szerint: róm. kath. 448, gör. kath. 416, helv. liitv. 438, ág. evang. 50, izraelita 123. A kórfajokat tekintve: a belgyógyászati osztály volt legnagyobb számmal képviselve (619); azután a sebészeti osztály (401 beteg); továbbá a bujakóros és bujasenyves (325); végre a szemészeti osztály 130 beteggel. Ezen felül számadatokkal ki van mutatva minden osztálynál a száz meg száz féle betegség neme; melyek közül a belgyógyászati osztályuál a legnagyobb számot mutatja a váltó lázas betegek rovata 88, azután jő a tüdői mas őzszemeiből azt olvassa ki, hogy szmeskéjére még senki se táblázta be a tulajdonjogot; igy az okkupációt az uratlan birtokra ő kívánja érvényesíteni. Épen e czél ból sodorgatja most is pár szál bajuszát, mely feladat sikeres megoldása Aladar urnák nagyobb fáradságába kerül, miut valaha Parisnak Helena elrablása. Pedig ez idő szerint Aladár ur is rabolni kiván; félretéve a morális elveket: elrabolni az Esztike szivecskéjét. Azért szükséges a bajusz, a bajusz . . . Ismerjék el hölgyeim, ha a »Fischerin du Kleine* közbe nem jön, Aladár urnák sikerült volna a nagy feladat megfejtése, nem ugyan az Esztike szivecskéjét illetőig, (mert arra, miut tapasz'alásból tudják, legalkalmasabb a wa'zer), hanem a bajusz, bajusz . . . . . . Aladár a piruló Esztiko előtt finoman meghajtja magát a Esztike egy kemény kar szorítását érzi dereka körül, 8 hogy ellenállhatatlanul ragadja magával az a kedves, az a csúnya Aladár. Már a lomblü'.érek is hintáznak fel s alá, a tükrök is eszeveszetten keringenek fehér-piros-tüllös kereteikkel ... 8 Esztike csak odaszédül az Aladár dobogó kebelére . . . Aladár várt e pillanatra. Gyöngéden lehajlik, hogy araza az illatos fürtöket érinti s odasúgja a kis leány fülébe: Esztike, szeretlek ! A többi nem is érdekes, akár el se mondjam, önök ugy is nagyon jól tudják. Ez a törtéuet, melyet ígértem, hölgyeim. Meglehet, nem igy történt, de vigasztal, hogy így is történhetett volna. Legalább akadnak diseret férfiak, kik ezt állítani merik, Köszöuöm, hogy meghallgattak, 8 örülnék rajta, ha Aladár és Eiztike története rokonszenvet keltene sziveikben. Sajnálom, hogy e csinos históriát nam láth itták, sajnálom anuyival is inkább, mert a mint tudom, elmaradásuknak oka a — magas politika! gümőkórosoké 83, izületi csüz 4 7, rüh 44, kéthegyü billentyű elégtelensége 40, idült Brigthkór 37, hörghurut 28, vérhas 17 és igy tovább. Továbbá minden osztályuál külön, osztályonként ki van mutatva: hány gyógyult, háuy javult, mennyi a gyógyulatlau, mennyi meghalt és meuuvi a visszamaradtak száma. A műtétet igényelt kóralakok feltüntetésével ki vau mutatva, hogy műtét végrehajtatott 159 férfin és 118 nőn, együtt 277 egyénen; kik közül gyógyult 182, javult 56, gyógyulatlau maradt 17, meghalt csak 5, további ápolásra maradt 17. Itt az elhaltak csekély száma mutatja, hogy a műtétektől a nagy közönségnek nincs oka idegeukedui Az is rovatok szerint vau kimutatva, bogy hány nős, bánv férjes, özvegy, nőtelen, hajadou, vadházas (45) volt az ápoltak között. S ki tuduá mind közölni a rovatok tartalmát?! . . . A kórház belügyeit, a vármegye bizottsága által választott kórházi választmáuy intézi, a vármegyei alispáu elnöklete alatt. A kórházi személyzet áll: egy igazgató főorvos, alorvos, gonduok és ellenőri Írnokból. A szolgaszemélyzetet alkotják : két férfi és két uói ápoló, kórházi szolga és mosónő. Ime ez vázlatos tartalma az előljelzett kimutatásnak. Be fogja ez ismertetésből látui az érdeklődő s érezni és gondolkodni tudó olvasó, hogy az intézet, melyet a keresztény szeretet alapított, emelt, — az az iutézet, melyben évenként, mint 1887. évbeu is, 1475 beteg ápoltatik, minden uemes szívű ember pártolására méltó s érdemes. De e kimutatás jele annak is, bogy az intézet élén álló, kiváló jelességü emberek, sziveseu tárják elő a nyilvánosság előtt, fáradozásuk, jótékony, áldásos iráuyü működésük eredményét Debuisset pridem A goudolkodni szerető ember pedig most már elmélkedhetik a fentebbiekben kimutatott adatok felett; p. arról, hogy miért lehet legtöbb a betegek száma januárbau s miért lehet legkevesebb deczemberbeu; vagy mi lehet az oka, hogy olyan nagy a tüdőgümőkórban elhaltak száma; vagy miuek volua betudható az, hogy oly sok napszámos és napszámosnő (együtt 738) szorul kórházi ápolásra, s hogyau lehetue e bajou segíteni, . . . végül — bogy egyebeket teljesen az olvasóra bizzak — mi lehet oka a sok lázas betegségnek, rüh-uek, idült brightkóruak sat. sat. — Záradékul, bogy : vájjon uem a legnagyobb áldása-e a megye szenvedő lakosságának az a megyei iutézet, melyben egy év alatt (1887) 277 műtét hajtatik végre, s nem a műtőorvosok nagymérvű szakképzettségét és lelkiismeretes eljárását tünteti-e fel az körülmény, hogy e nagy számból alig halt el 5. De ime, most veszem észre, hogy már is belemelegedtem a számok és a statisztikai száraz adatok által feltüntetett tanulságok elemezésébe; mi ez úttal tisztemre nem tartozhatik s amit nálam nélkül is, talán még melegebben végez a tisztelt érdeklődő olvasó. . . . Az „áttekintés•' alapján volua még némi mondani valóm; de azt más helyre tartom fel. Leteszem mostan tollamat azzal a forró óhajtással, hogy a kimutatás közrebocsátóit, a jeles műtő s igazgató főorvost, és a jóhirű, muukás alorvost, ez intézet virágoztatása és fejlesztésére a gondviselés igeu sokáig tartsa meg! G. P. ÚJDONSÁGOK. — Graefl József főispán egészségi állapotában, miut örömmel értesülünk, igen kedvező fordulat állott be. Egészségének teljes helyreállítása végett gyógyfürdőre lévén külömben is szüksége, a főispán ur e hó 16-dikán Rijua melletti Emsbe utazik. — A törvénykezési palota építésére vonatkozó szerződés pontozatai már meg vannak állapítva s írásba foglalva, ügy hogy a szerződés néhány nap alatt az összes aláírásokkal ellátva, véglegesen meg lesz kötve. Közérdekűnek tartjuk egész terjedelmében közölni Kozma Sándor kir. főügyésznek szép levelét, melyet ez ügygyei kapcsolatosan Krasznay Gábor polgármesterhez intézett. A levél igy szól: „Tekintetes Polgármester úr! Megilletődve s hálás érzelmekkel eltelve olvastam 4594. sz. alatt hozzám intézett nagybecsű levelét, melyben arra hl föl, hogy a magas kormáuy és a uemes város közt az ottan építendő törvénykezési székház és fogház tárgyában megkötendő szerződés végleges megállapítására, személyesen jelenjek még a helyszínén. Habár a nyíregyházi építkezési Ugy további intézését időközben ő Excelleuciája saját minisztériuma körének tartotta fenn, s éu abba ezután csak speciális magasabb meghagyás eseteiben avatkozhatom: mégis áthatva a városnak ügy a fenforgó és átalábau a nemzeti haladás ügyei irányában tanúsított magatartása iránti mély tisztelettől, valamint meghatva s lekötelezve az irányomban miudeukor tanúsított kegyesség által: örömmel felelnék meg a szives meghívásnak s személyesen tolmácsolnám a város s aunak nagytekintetü képviselősége előtt hálás köszönetemet, ha más egyéb mulaszthatlau teendők s az ezekre vouatkozó magasabb rendelkezések épen ez idő szerint az ország egészen más részére uem utasítanának. A dolgok ilyetéu állásában arra kell szorítkoznom, bogy ezen iratba foglaljam azon mély tiszteletem, vonzalmam és hálám kifejezését., melyet én Nyíregyháza városa derék közönsége s nagyérdemű képviselősége iránt érezek s mindenkor érezui fogok. Kérem a tekintetes Polgármester urat, hogy ezt az illetőkkel közölni méltóztassék. Budapesten, 1888. julius 12. Kozma Sándor, kir. főügyész. — Az alsó szabolcsi tiszai ármentesitó társulat által létesiteudő rakamaz—t.-dobi töltés építése kérdésében fölmerült 8 részben ellentétes kérdések tisztázása czéljából, a közlekedésügyi miniszter e hó 22-dikén d. e. 11 órára Budapestre értekezletet hivott össze, s értesítve erről az alispánt, felhívta, hogy ez értekezleten vegyen részt. Zoltán János alispán fürdőn lévén, az értekezleten a vármegyét Miklós László főjegyző fogja képviselni. — Szomjas József orsz. képviselő kormánybiztosi hatáskörét a belügyminiszter a vármegye összes árvízkárosult községeire kiterjesztette. Ez intézkedés főként a segélykiosztás egyöntetű uszközlése czéljából löitént.