Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-05-20 / 21. szám

„IV Y I K V I r> É Ii." hogy jótékony hatását már egyéb vidékeken is észlelni lehetett, elég fontosnak kellett találnom ezen módozatot ib, hogy azt rendes viszonyok közt kiterjedtebb körben alkalmazni szándékozzam. Már az országos "lótenyésztési ügyek kezelésének a hazai kormány által történt átvétele előtt is, életbe volt léptetve az úgynevezett lótenyésztési jutalomdijaknak in tézménye. Minthogy az ily jutalomdíj osztások az ügy fejlesztésének kezdetleges állapotában minden esetre jo befolyást gyakoroltak, a lótenyésztés emelésének ezen módozatát is kívánatos volt fenntartani; mert a tenyésztés fejlődése alatt sem volt megtagadható annak kellő hatása, amennyiben ösztönül szolgált a jobb gondozásra s tájékozást nyújtott a helyes tenyésztés iránt. Da még üdvösebb volt ezen intézmény annyiban, amenuyiben a minden vármegye területén évenként megtartatni szoko't ily jutalomdíj osztások nyújtották a legjobb alkalmat arra, hogy a lótenyésztési bizottmányok férfiai, valamint a kormány közegei is, közvetlen és nyilvánosan jöhesse nek érintkezésbe a tenyésztő közönséggel. Ez volt a legjobb alkalom, amikor az illető hivatottak tudomást szerezhettek a tenyésztők kívánalmai felől, egyúttal pedig tanácscsal látva el őket, emlékeztethették az esetleg tapasztalt hiányokra a buzdíthatták őket saját érdekeik helyes ápolására. E díj osztások képezték leginkább a kapcsot a tenyésztők és vezetőik között, mely kapocsnak eddigi léte tagadhatatlan, hogy egyik legbizonyosabb tényezője vo't a tenyésztési ügy zavartalan s mondhatni meglepi felvirágzásának. Felemlilém t. elnök ur előtt fentebb ama körülményt, hogy az ország anyagi viszonyainak nyomása alatt az ügy legfontosabb tényezőinek megmenthetése érdekében, azon intézmények egynémelyikét is fel kellett áldoznom, melyeket a lótenyésztés jövőjének fentarlhitni valóban előnyös lett volna. Feliemerve a helyzetet s tárgyilagosan Ítélve a körülmények parancsolta eljárás felett, szives leeud elnök ur elfogadni azt, miszerint a felsorolt módozatok közül a legutóbb jelzett három intézményt, úgymint: az évi 3000 forinttal javadalmazva volt vidéki versenyeket, a 10,000 frt hitellel rendelkezett migáu mének segélyezését s végre a 15,000 írttal előirányozva volt lótenyésztési díjazást ejtettem el, mint oly módozatokat, melyeket ismételten is, mint hazai lótenyésztésünk igen jótékony hatású emeltyűjét kell jeleznem, de melyek mégis, mint az ügy előnyére csak közvetve k itó módozatok, háttérbe szorulnak az előttük emiitett egyes intézmények fontossága mellett, melyek bármelyikének is érintése hazai lótenyésztésünk életerét könnyen ketté vághatta volna. Midőn ezekről t. elnök urat értesíteni szükségesnek láttam, fel kell kérnem, hogy nyilatkozatomat hivatalosan tudomásul véve, közölje hatásköre területének tenyésztőivel, miszerint a vármegye területén ez évben sem jutalomdíj osztás tartható nem leend, sem a magánosok által tartott mének segélyt nem nyerhetnek, sem az eddig alakult, vagy alakulandó vidéki versenypályák állami dijakban nem részssülhetnek. Azon hitemnek kijelentésével, hogy a lótenyésztés előmozdítására szolgált intézmények némi csorbulása nem fogja egyúttal a lótenyésztési bizottmányok buzgalmát lankasztani s népünk közjólétére szolgáló bec<es tevékenységét elzsibbasztani, nem zárhatom ki lelkemből azon reményt, hogy anyagi közviszonyaink javulta esetében, vagy a lótenyészintézetek jövedelmeinek méltán várható emelkedésével, a jelenre feladui kényszerült három intézményt, hazánk lótenyésztésének hova nagyobb előnyére ismét életre juttatni sikerülend. Budapest, 1888. április hó 9A miniszter megbízásából: Kozma. 4,038. K. ~ —jggg Szabolcsvármegye alispánjától. A járási föszolgabiráknak és Nyíregyháza város polgármesterének. Nógrádvármegye alispánjának 3774/1888. számú megkeresését másolatban alaut jegyezve megfelelő intézkedés és 60 nap alatti jelentéstétel végett megküldöm. Nyíregyháza, 1888. április 9. Zoltán Jáuos alispán. (Másolat.) Nógrádvármegye alispánjától. 3774.1888. szám. Valamennyi tekintetes törvényhatóságnak és törvényhatósági joggal felruházott városnak. Kis András, a budapesti üllői uti uj közkórházban 1887. év deczember 4-ike óta folyó évi február 25-éig mint reudes beteg ápoltatván s ounan javult állapotban folyó évi február 25-én eltávozott s jelenlegi tartózkodási helye ez ideig kipuhatolható nem volt. Minthogy pedig a kórházba történt felvétele alkalmival magát Nógrádvármegye KisTerenue községi illetőségűnek vallotta, a reá vonatkozó tárgyalás nevezett helyen eszközöltetett, azonban miután ott teljesen ismeretleu, eredmény nélkül s igy illetőségének megállapithatása végett nevezettnek kihallgatása vált szükségessé. Ugyanazért felkérem, hogy Kis András 38.éves r. kath., nős, napszámos kórházi volt ápoltat hatósága területén puhatoltatni, feltalálás esetén őt illetőségi helye felől jegyzőkönyvileg részletesen kihallgattatni és eljárása eredményéről akár igeuleges, akár nemleges esetben hova előbb értesíteni szíveskedjék. B.-Gyannaton, 1888. márczius 26. Scitovszky, alispán. 4,623. K. 1888. Szabolcsvármegye alispánjától. A járási föszolgabiráknak és Nyíregyháza város polgármesterének. Zemplénvármegye alispánjának 5047/1888 sz. átiratát tudomásvétel F miheztartás végett közlöm. Nyíregyháza, 1888. április 10. Zoltán János, alispán. (Másolat.) Zemplénvármegye alispánjától. 5047. Tekintetes alispán ur! Közhirrététel végett értesítem tiazttárs urat, hogy Tokaj községben f. é. márczius 31-én Weisz Lajos tokaji lakos tehene lépfenében elhullván, nevezettnek összes marhaállományát 15 napi vesztegzár alá helyeztem. S.-A.-Ujhely, 1888. április 7. Matolai Etel, alispán. 4,136. K._ Szabolcsvármeque alispánjától. 1888. Nyíregyháza város polgármesterének s a községek elöljáróinak. A mellékelt jegyzéket közhírré tétel és esetleg jelentés tétel végett kiküldőm. Nyíregyháza, 1888. április 9. Zoltán János, alispán. (Másolat.) Biharvármegye, bééli járás. 2480/1888. számhoz. Jegyzéke az 1888. évre összeirt teljesen ismeretlen hadköteleseknek. Tóth Imre 1868. Beél. Bittinger István 1867. Beél. Fehér Mihály 1867. Beél. Nyika Laczi 1867. Kis-Lika. Lingmár György 1867. P.-Hodics. Simon György 1866. Beél. Viarsilin (vezetéknév uem tudatik) 1866. Beél. Alexa Juru 1866. Bokkin. Muszüoje Bazil 1866. Beél. Beél, 1888. évi márczius hó 15. A főszolgabíró megbízásából Herczeg Ferencz, szolgabíró. 4895. K. 1888. Szabolcsvármegye alispánjától. A járási föszolgabiráknak. Nyíregyháza város polgármesterének és a községi elöljáróknak. A nyíregyházai kir. törvényszék 2525/1888 P. sz. ítéletét másolatban közhírré tétel végett közlöm. Nyíregyháza, 1888. április hó 26-án. Zoltáu János, alispán. (Másolat 2525/1888. P. (j felsége a király nevében. A nyíregyházai kir. törvényszék Huray László ügyvéd hivatalból kinevezett ügygondnok által képviselt Porkoláb Gábor ellen utóbbinak gondnokság alá helyeztetése iránt 1056/88. P. sz. a. indított ós szabályszerű tárgyalással befejezett ügyében az alólirott helyen és napon tartott nyilvános ülésében következőleg ítélt. Szabolcsmegye tisza-dobi születésű és illetőségű Porkoláb Gíbor elmebeteg gondnokság alá helyeztetik, és a gondnokság alá helyeztetés hirlapilag közzé tétetni rendeltetik, egyúttal annak megjelölése mellett, bogy nevezett elmebeteg a 2387/88. P. sz. a. beérkezett bizonyítvány szerint vagyontalau, Szabolc3megye árvaszéke gouduok kirendelés iránt megkerestetik azzal, hogy a kinevezendő gondnok nevét, polgári állását és lakását a m. kir. országos tébolyda igazgatóságával közölje. Ügygondnok dijjakat nem számítván fel, azok megállapíthatók nem voltak. Indokok : Porkaláb Gábor t.-dobi születésű és illetőségű gondnokság alá helyezendő volt, mert a m. kir. országos tébolyda igazgatóságának 831/886. sz átirata szerint szakértők által elmebetegnek találtatván, miután nem csak az árvaszéki ügyész, de a hivatalból kinevezett ügygondnok is mint ilyent, ki saját ügyeinek vezetésére képtelen, gondnokság alá helyeztetni kérik, eunélfogva a gonduokság alá helyezés kimondandó volt. Ezen Ítélet az érdekletekkel közöltetik. Kelt a nyíregyházai kir. törvényszék polg. oszt. 1888. április hó 6-án t. üléséből. Rusu s. k. Somlyódy s. k. h. tvszéki elnök. (p. h ) t. jegyző. 5106. K. 1888. Szabolcs vár megye alispánjától. A föszolgabirákuak, Nyíregyháza város polgármesterének ós a községi elöljáróknak A m kir. belügyminiszternek f. évi 21,516/11 sz. körrendeletét tudomás vétel és miheztartás végett másolatban közlöm. Nyíregyházán, 1888 április 26. Zoltán János, alispán. (Másolat.) M. kir. belügyminiszter 21,516/11. sz. Körrendelet. A közös hadügyminiszter ur a miniszter elnök úrhoz f. év Márczius hó 19-én 875 sz. alatt kelt átiratában kijelentette, hogy a cs. és kir. pénzügyminisztérium közleménye szerint a Boszniában és Herczegoviuábau fenálló katonai postahivatalok, a postán beérkező s postadíj-köteles felekhez czimzett hivatalos kiadmányokat az esetben, ha a czimzettek által el nem fogadtatnak, a nem kézbesithetés okának feljegyzése mellett azonnal a feladás helyére tartoznak visszaküldeni. Hogy a szóban forgó kiadványoknak (idézvények, behívó jegyek, ítéletek, végzések, határozatok stb.) a megszállott tartományokban lakó felek részére leendő kézbesítése lehetőleg biztosíttassák, a közös hadügyminiszter ur kívánságához képest ezennel utasítom a törvényhatóságot s általa az alautas közig, hatóságokat, hogy a hivatalos kiadmányoknak a megszállott tartományokbau lakó s postadíj köteles felek részére leendő kézbesítés végett mindig az illetékes boszniai s herczegoviuai helyi hatóságnak (az illetékes járási hatóságnak) közvetítését vegyék igénybe. Az említett minőségű hivatalos kiadványokat tartalmazó levelek, a közmunka és közlekedési miniszter urnák ide vonatkozó kijelentése szerint külsőleg a borítékon mindenkor „portómentes" „közszolgálati ügyben" megjelöléssel látandók el. Budapest, 1888. évi április hó 15. A miniszter helyett Beniczky, s. k. államtitkár. Szabolcs vár megye alispánjától. 4,926. K. 1888. A föszolgabirákuak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. A n, mélt. földmivelés-, iptr- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter 10,926/VL 1883. számú rendeletét tudomás vétel végett alant jegyezve másolatban közlöm. Kelt Nyíregyházin, 1888. április 30. Zoltán János, alispán. (Másolat.) 10926/VI. szám. Földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter. Valamennyi vármegye közönségének! A kir. belügyminiszterjek a selyemtenyésztés érdekében kibocsátott rendelete alapján befolyó bírságokról szóló és 15,874/11. számú mult évi ápril hó 4-én kiadott rendelete kapcsán felhívom a közönséget, hogy a mezőrendőri bírságokról az 1881. évi kimutatásokkal együtt jelentse be az idézett belügyminiszteri körrendelet értelmében esetleg beszedett éa kétharmadrészben selyemtenyésztési czélokra az országos közgazdászati alap javára befi'.etett bírság összegeket, a vonatkozó adóhivatali nyugtákat pedig csatolja. Budapest, 1888. április 14-én a miniszter helyett Matlekovits. A vármegye. Mikor csaknem kilencz századdal ezelőtt megszületett, mint a tiszta magyar nemzeti géniusz alkotása, erőteljesen, telve életre való erényekkel és jó tulajdonságokkal jött a világra. Egészen alkalmasul arra, hogy az idők végéig gerinczét képezze a magyar állam szervezetének. Nőtt és erősödött! Nemzeti harczainknak s később alkotmányunkért és nemzetiségünkért, vallási és egyéni szabadságunkért vívott küzdelmeinknek volt erő-forrása. S milyen furcsa vén ember lett belőle! Mozogna, ha lába lenne, fölemelné egykor hatalmas kezét, ha meg nem kötözték volna, s beszélne, azzal a szózattal, mely még nem is olyan régen behangzott a királyi palotákba is, ha lenne, aki meghallgassa. Sokan azt mondják rá, hogy múmia, egy régi, elmúlt kor maradványa; s a mai kor serdülő fiatalsága rajta gúnyolódva élesíti nyelvét egy-egy rossz élez elmondására. Pedig hát ez a látvány a haldokló oroszlány meséjéhez hasonlít. S e mese szerint az oroszlány csakugyan meghalt, s akik megrugdalták — tudvalevőleg a szamarak — életben maradtak. Váljon ez a sors vár-e a vármegyére is ? Mert még nem halt meg egészen 1 Lényegében ugyan keveset hagytak meg belőle, de táplálkozik még régi dicsőségének emlékeiből; meghagyták neki a réginek külső formaságait, s végre is egy olyan intézményt, melyen egy egész állam szervezete épült, s melyből egy egész nemzeti közélet és társadalom domborította ki karakterét és sajátosságait: egy ilyen intézményt egy tolvonással s ama bizonyos mesebeli állatok rúgásaival nem lehet megsemmisíteni. Mások már kegyeletesebb kézzel hánynák szét a vármegyét. Magokat és másokat igyekeznek meggyőzni arról, hogy a vármegyei szervezet mellett nem lehet jó közigazgatás. S a ki tudja, hogy mi az a vármegye, annak, ha elfogadja ezt az okoskodást, el kell fogadnia azt is, hogy az a bizonyos jó közigazgatás ilyenformán csak az önkormányzat megsemmisítésével lehetséges. Pedig amaz erők között, melyek Magyarországot államiságában és nemzetiségében ezer esztendő alatt, a különböző ellenséges államalakitási kísérletek és szétbomlasztó nemzetiségi mozgalmak közepette megőrizték, a legelső és leghatalmasabb faktor volt mindég az az elv, mely a nemzetnek, saját ügyei intézésében az irányító befolyást biztosította. Ez az elv az önkormányzat elve. A legtermészetesebb joga az embernek. Hogy része legyen annak a sorsnak intézésében, melyet államokká és társadalmakká alakulva, önmagának készített. Az önkormányzat elve vezérlő eszméje volt mindég a magyar nemzetnek, ez az elv érvényesült alkotmányának szervezetében, e jog megtartásáért vívta liarczait; c-aknem annyit jelent ez a szó nálunk: szabadság! És ma milyen fitymálva emlegetik s milyen könnyen mondanának le róla az emberek. Igaz, hogy visszaélés elég történt vele. A jog gyakorlása sok helyen egyes klikkek kezébe került, érdemetlen, tudatlan és rosszakaratú emberek jutottak hivatalba, akik az önkormányzatot a maguk boldogulására használták fel, rendetlenül vezették a gondjaikra bízott do'gokat, elsikkasztották a közpénzeket és még más egyéb bűuöket követtek el. S természetes, hogy mindez az önkormányzat elvének rovására történt. Mert csakis igy fejlődhetett ki a magyar közvélémenyben az az áramlat, mely hova tovább mindég észrevehetőbb erővel nyilatkozik meg, emlegetve és lassankint követelve, hogy: jöjjön a kinevezés! Az az állapot t. i., hogy a miniszteri bureauk teremtményei legyenek azok a tisztviselők, kik a vármegyékben és a községekben a nép és mindnyájunk sorsát intézik. Ez lenne az a boldog kor, melyről az önkormányzat ellenségei álmodoznak, mely meghozná — az ő liitök szerint — a jó közigazgatást. Értvén e fogalom alatt azt. hogy nem lesz a vármegyei és községi hivatalokban restancia, s a talán uniformisba bujtatott tisztviselők vasfegyelem alatt, mint az óra gépezetje, fogják előre hajtani a közigazgatás szekerét. A többi, — azok a biztosítékok, melyeket az önkormányzat emberi és állampolgári jogainknak biztosit, felesleges czaf-