Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-05-20 / 21. szám

IX. évfolyam. 21. szám. Nyíregyháza, 1888. május 20. JNÍYÍRYIDEK. f VEGYES TAKTALMU HETI LAP. SZABOLCSVARMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETENEK KÖZLÖNYE. W íVLeejelenik; lietenkint egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Kgész évre f

rt Félévre » Negyedévre 9 A községi jugyző és taiiit-ő uruknak egész évre esak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások •Tófm Elolt kiadótulajdonos könyvnyomdájához (nagy - debreezeni- utcza 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részéi képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek bekíildetni. Bérmentetlen levelek csuk ismert kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s ;>z illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr Kincstári bélyegdij fejeben, minden egve» hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyilttéri közlemények dija loronkiat li krajczár. Hirdetések «lfogadtatnaklapuuk részére a kiadó hivatalban (uagy-debreczeni-utcza 1551. szára): továbbá: Goldberger Á. V. által ltudapesteu. Haaseusteiu él Tojfl irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sreicz fővárosaiban is. Doru & Comp által Hamburgban. •r 5,107. K. 1888. Hivatalos köílamények, Szabolcsvármegye alispánjától. A járási fószolgabiráknak ós Nyíregyháza város polgármesterének. A föld mivelés, ipar és kereskedelemügyi m. kir. miniszter 19,280./IV. számú intézvéuyéuek másolatát, tudomás vétel végett közlöm. Nyíregyháza, 1888. május 3. Zoltán János, alispán. (Másolat.) Földmivelés, ipar és kereskedelmi m. kir. miniszter. 19,280,/IV. Körrendelet aa összes lóteny észbizottmány ok t. elnökeihez. Szemben azon mostohán alakult közgazdasági viszonyokkal, melyek a legközelebb mult években reánk nehezedtek s molyeknek váratlan bekövetkezése közügyeink minden ágának kezelésénél a legóvatosabb eljárást és a legkövetkezetesb takarékosságot erőszakolta intézkedő Beinkre, az országos lótenyésztés fejlesztésére engedélyezui szokott hitel is szűkebb keretbe kellett, hogy szo rittassék a már szentesitett 1888. évi költségvetési tör vényben. Meg uem változható hitem, hogy közgazdaságunknak biztosabb haladást ígérő egészségesebb ága alig lehet, mint aminő országos lótenyésztésünk. Az ügy eddigi fejlődését kisérő eredmények, ezen állításomat min douki előtt s minden irányban igazolják. Tudja mindenki, miszerint népünk jelentékeny része, épen ma, midőn bármely más gazdasági terményeit vagy alig, vagy csak felette nyomott árakon birja értéliesiteni, csupán lótenyésztésből nyerhetutt fáradozásának mi gfelelő ju'almat ; e szerint én is tudom azt, hogy a tenyésztő közönséget, ez iránju sikereiben, az eddig aratott eredmények jövő biztosításának érdekében államilag inkább fokozott raérvbeu kellene segélyezni, mintsem a gyámolitást épen most gyengíteni, Tekiutve azt, miszerint ezen ország tenyésztése van hivatva, ugy a hadsereg, mint honvédségünk lószükiégletét kiállítani, és ismerve azon körülméuyt, hogy mily dóntő erőt képes adui egy hadsereg mtiködéséuek a lóanyag minél kifogástalauabb minősége: kétségtelen, miszerint hazai lótenyésztésünk állapota állami bizto isá gunknak is egyik jelentékeny tényezője. Nem vonhatom azt sem kétségbe, hogy népünk előszeretettel és hajlammal foglalkozott lótenyésztésének gondjaival, valamint el kell ismernem, hogy a kedvvel és odaadással ápolt gazdasági ágak virágzásának raeggyökeresitésére legtöbb sikert igérő eljírás, a felébredt előszeretetnek és készségnek következetes elevenitése s igy b^ kell vallanom, hogy az ezen közgazdasági ág előmozdítására igényelt áldozat megszorítása né ni mérvben útját állja azon eredmények létesülésénok, melyeknek bekövetkezése az eddig tapasztalt siker után, biztosauigírkezett. Mindezek mellett, melyeket mint saját meggjőzödésemet, tisztelt elnök ur előtt hangsúlyoztam, uiégi?, tekintettel az ország általános anyagi állapotának kívánalmára, állásom, feladatom ős felelősségem érzetével kellett hozzájárulnom az országos lóteuyésztési ügyre szükspgolt hitelnek korlátoltabb előirányzásához. Hogy ezeu korlátozottabb költségelőirányzás által maga a lótenyésztési ügy igénye lehetőleg érintetlenül maradjon, az összes ügykör kezelésének mindeu részletére nézve a legszabatosabb takarékosságot tűztem ki czélul. Lemondtam minden óhajtott és gyümölcsét jövőre igérő beruházásokról s maguknak »z állami méneseket fentartó jövedelmeikkel a méntelepeket is jelentékenyen segélyző ménes intézeti gazdaságoknak üzemét is azon mederre szorítottam, melyet szűkebbre szabni már a ménesek ériekében sem lehetett s részben korlátot voutam ama felaCatuk elé, melylyel közvetlen czéljukon kívül hivatva lettek volna mintegy mintául szolgálni hazai gazdaságainknak. Mindez irányú intézkedéseim azonban nem óvtak meg attól, hogy bizonyos mértékben magára a lótenyésztés érdekeire szolgáló egyes intézményeket is érintetlenül hagyhattam volna. T. elnök ur jól ismeri mindazon módozatokat, melyeket egyértelemben a lótenyésztési ügy külső kezelését elvállalt bizottmányokkal s a teuyésztő polgárok méltányos igényeiuek szem előtt tartása mellett, országos lótenyésztésünk fejlesztésére vonatkozólag fogauatositani törekedtem. E módozatok közül legelsőnek s legfontosabbnak kell ismernem az állami törzsménesek fenntartását, uieljeknek anyaga képazi tenyésztésünk okszerű fejleszthe tésének biztos és tiszta forrását s mely nélkül öutudUos tenyesztési eljárást űzni ez országban lehatő épen nem volna. Nem kevesebb fontosságú ennél az állami méntelepeknek legnagyobbrészt az emiitett ménesekből kikerült létszámának megőrzése, melyne* következetes irányban történt felhasználása tekinthető az eddig elért eredmények alkotójának. üzen állománynak csak részben történő korlátozása is, sikamlós térre és oly lejtőre vezethetne bennünket, mely eddigi viszonyainkat, közel pir év multával kétsé gessé tehetné. E'.en állomány, mely ma is épan Cíak annyiban elégséges, hogy mintegy törzsét képezhesse a hazai lótenyésztésnek, az orszíg anyagi érdekeiben emelendő igen, da csonkítandó egyáltalán neiu lehetne. Mint egy lényeges intézmény tartatik fenn további a teljÍS korú menekuek magántenyésztőktől évenként bizonyos számban történő bevásárlása. Eszközöltetik ez részben, hogy a méntelepak időn ként felmerült hiánya, a ménesekből kikerült példányikon kivül, e vásárlások által is pótoltassék ; — da foganatosítva van főkép azért, hogy a tenyésztő a vásárlási eljárás utján vilsgjs képet nyerjen a tenyésztés érdekében követelt irányról, és másrészt, hogy ezan eljárás egyúttal mintegy jutalmat nyújtson a jó anyagot tartó és gondos tenyésztőnek. Igaz, miszerint egyes kivételekkel s eltekintve a telivérektől, az ily bevásárolt anyag, az állami ménasből kikerült egyedek minőségével szemben a versenyt meg nem állja, de ez anyagnak kétségbevonhitlau és szembe ötlő évenkénti javulása mellett, az már is igen czélszerüen használható a népies lótenyésztés kellő emelésére. Tekintettel azon körülményre, hogy nfpünknek a ló'.enyésztésí foglalkozás iránti kad'e éa hajlama utóbbi években rohamosabb mérvben lépett előtérbe, de egyúttal tekintettel arra is, hogy ez irányú kívánalmainak eleget tenni, az állami telepek anyagja szaporításával manapság — épen pénzügyi szempontból, lehetetlen, — gondnoskodno n kellett szintén egy módozatról, melynek alkalmazásával, kevesebb áldozat mellett is, elég volna némileg tehető a uiiudea irányból erősebb és erősebben hangoztatolt méltányos követeléseknek; e módozat a jobb fejlődést igérő egy éves méncsikóknak magánosoktól történő beszerzése s azoknak az állami ménesiutézetek területén eszközölt okszerű felnevelése. A mint t. elnök ur előtt tudva vaD, ezan csikóknak azon része, mely a várakozásnak megfelelőleg fejlődött, 4 éves korban 3 évi részletfizetés kötelezettség melietti kedvezményes árou engedtetik át oly községeknek, melyeknek a méntelepek létszáma, api állatokit átengedni nem képes. Ez inté/.mány fentartása sokszoros előuyére válik tenyésztési ügyünknok, mert míg egyrészt a tenyésztőket csikaiknak jobb tartására s gondozására ösztönzi, ugyanakkor egyúttal tájékozást szerez azoknak tenyésztésük helyes vagy tévesztett volta felől. Da még nagyobb súlyt kö csiaüz ezeu intézménynek azon körülmény, hogy általa lehat leginkább szaporítani az országban úgyis felötlőleg kevésuek bizonyult alkalmas mének számát, miután a a kisebb birtokkal rendelkező tenyésztőnek szűkebb viszonyai között méneket felnevelni alig lehatséges, mig másrészt az a legbiztosabb mód arra, hogy a községek téuyleg hibátlan s átörökitésökbon biztos apiáll ttokkal láttassanak el. Lótenyésztési ügyünk örvendetes haladásával is fel kell azonban ismeruiiuk népüuk teuyésztési eljárásának némely hiányait. Az ország sok vidékén ugyanis a lótenyésztés nagyobb haladásának legjelentékenyebb akadályát abban találom, hogy a földmives tenyésztőknek, sőt igen gyakran a kis- és közép birtokos osztálynak sem áll rendelkezésére oly legelő, melyen a jó csikók elegendő mozgás, jó felügyelet és elég táplálkozás mallett valóban jó lovakká is felnevelhetők volnának, de sőt a kizárólagos istállón, vagy szükkorlátbau való felnevelés által, igen gyakran idő előtt tönkre is mennek. Valódi áldás tehát lótenyésztésünkre és a jó mének alkalmazása után közvetlenül uayy gyakorlati előnyt biztosit az, ha valamely vidék kisebb tenyésztői, közös csikólegelő alakítására vállalkozván, ezen iutézményt czélszerű módon állandóan meghonosítják. Minthogy az ily közös legelők bérbe vétele és szükséges első berendezései, rendesen anyagi akadályokba ütköznek, az állam feladatának tartora, — a kezdet nehézségeinek legyőzésére segédkezet nyújtandó, — az ily válallatokat költségvetésem keretéhez mért segélyzéssel istápolni. E gyámolitás tehát ismét egyik módozatát képazi országos lótenyésztési ügyünk czélirányu emelésének. Elvitázhatatlan igazság, hogy az anyagot magát illetőleg, — a lótenyésztés előmozditásáuak legszilárdabb alapköve, a két századon át toljes szakértelemmel tenyésztett és következetesen helyes számitásu felnevelés által teremtett telivér ló; valamint meg nem czáfolható tény az is, miszerint e fajta belső értékének, mint bármely más fajcsoporthoz tartozó ló erejének és szervezetének is megítélésére az egyetlen módozat, a képesség kipróbálása. Az ily kísérleteknek legalaposabb eszközlése: a világszerte szervezett, de jeleubeu még leginkább csak a telivérra szorítkozó versenyzés, mely hála nagyobb tenyésztőink buzgalmának éa szakértelemmel párosult szenvedélyének, hazánkban is mindinkább komolyabb fontosaágra vergődik. E versenynek államilag Í8 történő segélyzése nem kisebb jelentőségű m0doz.ua tenyésztésünk felvirágoztatásának, mint az előbb felemiitett intézmények bármelyike. Kivonui magát az államuak oly fősegédeszköz ápolásából, mint a minő a verseny ügy, nem jelenthetne kevesebbet: »cnint koczkára vetni az állaai befolyását az általa vezetett tenyésztési ügy jövőjére, és egyúttal előre megtagadni a versenyügyeket intéző kötöktől a kormányi tekintély adta azon támogatást, melyet az ügy helyes vezetésének érdekében e köröknek esetleg nélkülözni nem lehetne*. Ha nem is oly mérvben fontos lótenyésztési ügyüukre nézve mint az épen emiitett rendszeresen szervezett lóversenyügy, de mégis hathatós tényezővé Ígérkezett válni, az ország egyes vidékein életbe léptetett kisebbszerü s inkább a szerényebb viszonyú tenyésztők lovai kipróbálásának czéljából alakult versenypályák kérdése. E vidéki versenyek, ha nem vitettek is oly szabatossággal keresztül, miut azt a nagy pályákon fellelhetni, egyelőre mégis igen jó szolgálatot tettek tenyésztési ügyüuknek, a mennyiben ugy kisebb birtokosaink, mint a uépbez számitható tenyésztőink is, tájékozást nyertek egyes lót'ajták képessége felől ; valamint útba igazítást a lovak szervezetének megítélését illetőleg. Minthogy e vidéki versenyek ébresztették a tenyésztési kedvet, ösztönözök voltak a vásárolni kívánók megjelenésére, biztató eszközül szolgáltak a •célszerűbb és gondosabb tartásra és ápolásra nézve, e versenyek részbeni segélyzését is leladatomnak tartottam, egy pillanatra sem kételkedhetvén abban, miszerint a kedvvel és előszeretettel megiadult vidéki versenyzés maholnap erős támaszává növendi ki magát tenyésztési ügy üuknek. A mennyiben a tenyésztésre használandó kanczianyag arányára, egyáltalán nem tarthattam elegendőnek az okszerű tenyésztés követelményének feltételével biró s a tenyésztők rendel tezésére állí tnéaállományunkat, mely a 2500 drb. telepbeli példinynyal, továbbá a fedaztetési eugedélylyel hatóságilag ellátott 1100 magán és községi apalóval és végre az állam által egyes községeknek kedvezményes áron átengedett 400 dtrabbal, összesen 4000 ménből áll. oda kellett törekednem, hogy a lótenyésztés előmozdítására szolgáló hitei korlátat között, az alkalmas mének számának szaporulását lahetővé tegyem. E czélból létesítettem azon intézményt, hogy egyes kisebb tenyésztőnek, ki különben méut nam tartott, évi 60— 100 frt méntartási segély nyujtassék, ki a segély elvezete mellett 2 frt legmagasabb fedaztetési dij követelhatéssel, valamint rendes éá hatóságilag igazolt jegyzék vezetése kötelezettségével, ménjét közhasználatra bocsájtani hajlandónak nyilatkozott, illetőleg köteleztetett. Tény, miszeriut ezen, épan csak csirájában létezett intézmény, egyelőre csakis az ország nyugoti hitárai mentén bizonyult az első pillanatban is teljesen üdvöínek, de mintMai számunkhoz egy iv mellóklet van csatolva.