Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-05-06 / 19. szám

Mcléklet a „Nyi

rvidék" 1888. 19-ik számához. hogy a miniszterhez a kívánt értesítés, felirat alakjában, ily értelemben küldessék el. A belügyminiszter egy másik leirata tudatja a vármegye közönségével, hogy az árvaszéki munkaerő fokozására vouatkozólag hozott közgyűlési határozat hatályát további egy évre meghosszabbította. E leirat tudomásul vételre ájáultatik. Az első aljegyzői állás botöltésének kérdése, mely a mult évi októberi közgyűlésen olyan viharos jelenetekre szolgáltatott alkalmat, egy belügyminiszteri leirat révén kerül ismét a vármegye közönsége elé. E belügyminiszteri leirat, melyről olvasóink annak idején lapuuk utján már tudomást szereztek, értesiti a vármo,;;e közönségét, hogy Angyalossy Pálnak első aljegyzővé történt megválasztását, az ellene beadott felebbezés elvetésétől, jóváhagyta, valamint uem fogadhatta el a választás érvénytelenítése érdekében felhozott ama kifogást sem, hogy birói hivatalt viselő egyénnek a kandidacionális küldöttségben való résztvétele törvénybe ütközik. Az állandó választmány meghallgatván a belügyminiszter ily értelmű leiratát, felszólalt Szunyoghy Bertalan, s indi

1 ványozta, hogy a leirat azzal a véieményuyel terjesztessék a közgyűlés elé, hogy Vidovich László aljegyzőuek, ki a vármegye közönsége túlnyomó többsége óhajtásának ellenére, a főispán, illetőleg a főispán által többségében alakított kijelölő bizottság által még csak a kandidáltak közé sem vétetett fel: bizalom szavaztassék. Az állandó választmány ez indítványt minden hozzászólás nélkül elfogadta. A községi faiskolák tárgyában alkotott szabályrendeletet, a földmivelés, ipar és kereskedelemügyi miniszternek e tárgyban kelt leirata értelmében való kiigazítás czéljából terjeszti a választmány a közgyűlés elé. Ugocsa és Beregvármegyék, a vármegyei tisztviselői nyugdíj alapok létesítését sorsjátékok rendezése által óhajtván eszközölni, ily értelemben feliratot intéztek a kormányhoz, s ennek pártolását kérik a vármegye közönségétől. Az állandó választmány véleménye e kérdésben az, hogy ha a tervezett sorsjáték jövedelmében az összes törvényhatóságok az állami dotáció arányában részesíttetuek, s a nevezett vármegyék feliratai igy értelmeztet nek, az esetben a közgyűlés a kért pártolást szavazza meg. Békésvármegye átiratát a kisdedóvodák kötelező felállításának országos törvénynyel való elrendelése tárgyában, Görőmbey Péter indítványára azzal a véleménynyel terjeszti a választmáuy a közgyűlés elé, hogy Békésvármegye e törekvése pártoló felirattal támogattassék, mert bár Szabolcsvármegye közigazgatási bizottsága az intézkedést már megtette, hl országos törvénynyel rendeztetik a kérdés, sokkal nagyobb eredmény várható. Az 1889. évi közmunkaváltság megállapítása tárgyában Koczok László kir. főmérnök indítványozta, hogy az egy igás napszám megváltási összege l frt 50 krról 2 forintra, a kézi napszám megváltási összege pedig 30 krról 35 krra emeltessék. Koczok indítványa mellett dr. Jósa András, ellene Szikszay Pál főügyész és Hécz*y László szólaltak fel. A választmány többsége az eddigi váltság összeg megtartása mellett szavazott, s ily értelemben terjesztetik ez ügy a közgyűlés elé. A gyámpénztárilag kezelt készpénzek gyümölcsöző elhelyezése tárgyában azt a javaslatot terjeszti az állandó választmány a közgyűlés elé, hogy e pénzek továbbra is a nyíregyházai és szabolcsmegyet takarékpénztárakban helyeztessenek el. Köszönöttel vette tudomásul a választmány az alispin jelentését, mely szerint a nyíregyházai takarékpénztár a fizetendő kamatot 4'/í°/o-ról 5*/o-ra emelte föl. A tisztviselői nyugdíj-intézeti válaszmánynak a nyugdij-pénztár 1887-diki állására vonatkozó jelentését jóváhagyó tudomásul vétel végett terjeszti a választmáuy a közgyűlés elé, annál is inkább, mert a jelentés a nyugdíj alap örvendetes gyarapodását konstatálja. A nyugdíjintézet választmányba Mikecz János helyére, ki orsz. képviselővé választatott meg, Ujlaky György lett megválasztva. Ez szintén tudomásul vételre ajáultatik. Gáva község képviseletének a gyermek-menedékház ftlállitása tárgyában alkotott szabályrendeletét aazal a véleménynyel terjeszti a választmány a közgyüléB elé, hogy a szabályrendelet, előzetes megvizsgálás czéljából, egy Zoltán János alispin elnöklete alatt alakítandó küldöttségnek^ adassék ki. Pilis és Piricse községeknek a telepedési dij megállapítása tárgyában kelt szabályrendeleteik, némi módosítással, elfogadásra ajánltatnak. A Kemecsén felállítani szándékolt gyógyszertár engedélyezése kérdésében az állandó választmany, az egészségügyi bizottság javaslata alapján azt a véleményt terjeszti a közgyűlés elé, hogy a gyógyszertár felállítására az engedély ne adassék meg. Indokául szolgál e határozatnak az, hogy ha Kemecsén gyógyszertár állittatuék fel, az, amellett, hogy magi sem igen prosperálhatna, a csekély forgalmú bogdányi gyógyszertárt tönkretenné. Tárgyalta ezután a választmány a közegészségügyi bizottság véleményét, az eredeti tehénhimlővel való ojtási mód behozatala tárgyában. A közegészségügyi bizottság véleménye az, hogy a vármegye főorvosa, dr. Jósa András biíassék meg, hogy egy tehénhimlő-ojtó anyag előállító telepet rendezzen be, s ellátva innen a vármegyei orvosokat a szükséges ojtó anyaggal, ezért évi 300 frt jutalékban részesitessék. Az állandó választmány, e véleményt magáévá té'e, oly javaslattal terjeszti azt a közgyűlés elé, hogy a belügyminisztériumhoz felirat intéztessék az ojtó, anyag előállító telep felállításának engedélyezése iránt. Az állandó választmány ezután — délután folytatólagosan tartott ülésében — letárgyalta a közgyűlési tárgysorozat minden pontját. ÚJDONSÁGOK. — A vármegye e hó 8-diki, keddi közgyűlése, tárgysorozatának több fontos pontjával hívja föl a bizottmányi tagok érdeklődését. Első sorban mindjárt az alispáni jelentés, általános érdekű egyes részeivel szélesebb körben van hivatva figyelmet kelteni. A nyirbáthori főszolgabírói állás is e közgyűlés által fog választás utján betöltetni, s minthogy minden valószínűség szerint Vay István, a tiszai járás szolgabirája választatik meg, az ő helyét is be fog kelleni tölteni, valamint a kísvárdai szolgabírói állást is. — Sióba fog jönni ismét az első aljegyzői állás betöltésének ügye is. Nem többé e kérdésnek személyes vonatkozású része, hauem mint amaz elvi felfogásnak a védelme, mely ez ügy egész lefolyásában a megyei autonomia sérelmét találja. \ vármegyei székház építésének ügye, bár ez úttal még döntő határozat hozatalára meg nem érve, szintén előkerül a közgyűlésen, s igeu kívánatos, hogv e kéidéa előre fejlődése iránt nyilvánuljon annyi érdeklődés, mely a megvalósítás tényezőinek további buzgalmát erősíteni s annak támasztó pontot adni szükséges. Az 1889. évi közmunkaváltság összeg megállapítása is e közgyűlés feladata lesz. Az állandó választmány ülésen a kir. főmérnök a váltság összeg fölemelését indítványozta, s érvelése s álta lábau e foutos kérdés tárgyalása, melylyel vármegyei közlekedési viszonyaink szoros összefüggésben állanak, fölhívják a közfigyelmet. Dr. Jósa Audrás, vármegyénk kitűnő főorvosa közegészségügyünk egy fontos tényezőjére hívja föl a vármegye közönségének érdeklődését. A himlőoltás ügye ez. Maga az a téuy, az az egyetlen adat, hogy a vármegye területén b mult év folyamán 858 egyén halt el hólyagos himlőben, elég megokolásául szolgál annak, hogy a közönség és hatóság válvetett erővel igyekezzenek e pusztító járvány elfojtásán. Mert nevezetes dolog, hogy mig nálunk ezrek és ezrek pusztulnak el himlőben, addig a németországi orvosok tudományos utazásokat tesznek hozzánk hogy e náluk ismeretlen betegség miben létét tanulmányozzák. Mert ők a himlőojtás általános és szigorú keresztül vitele által e pusztító betegség föllépését lehetetlenné tették. Ennek az intézkedésnek a végrehajtásáról lesz szó a közgyűlésen is, s nagyon kívánatos, hogy a vármegye közönsége jeles főorvosunknak e tekintetben a teljes támogatást adja meg. A közgyűlés, 77 pontból álló tárgysorozatával, legalább is két uapi tanácskozást fog igénybe venni. — A lovas-laktanya építése ügyében összehívott katonai bizottság, Zoltán János alispán elnöklete alatt Csakhamar megérkezett anyja is, ki látva, hogy Jenő életében először mily szilárdul ragaszkodik akaratához, látszólag beleegyezését adta, mig agyában a legrutabb terveket szőtte. Barátságtalan, rideg arczczal elmondá, hogy ha már igy van a dolog, — szeretné tudni, vájjon minő hozomány kisérendi a kis galambot uj fészkébe. — Ida elsápadt, Jeuő lángveres lett. A szülők bámulva néztek egymásra. — Mindent adunk, mi tőlünk telhetik, — sietett leánya boldogságát megmenteni az édes anya, majd férjéhez fordulva folytatá: -- Ha házunkat, és szőlőnket eladnánk, hat ezer forintot adhatnánk Idával. Mi aztán bérbe is ellaknánk, csak ő legyen. ... Ne tovább édes anyám 1 sikoltott fel Ida. büszkén felvetve fejét és egy leirhatlan pillantással Jenőre, melyben volt dacz, fájdalom és szemrehányás, idegesen tépte le gyönge ujacskájáról a gyürüt s gyűlölet s megvetéssel teljes tekintettel dobta azt Jenő auyja elé, érczes hangon mondva: — Adja el fiát ott, hol drágábban fuetnek ! Szülőim jóléte árán nem kell a boldogság 1 Azután egy könny, egy sóhaj nélkül nézte, mint távozik el a megalázott DŐ, — titkon örülve terve sikerültén, — mint vonja magával elámult fiát. S mikor anyja oda ment hozzá, szőke fejét kebelére ölelte s zokogva kérdezé: Mit tettél édes szegény gyermekem? — A gyeuge leány ann/lra tudott magán uralkodni, hogy szemei szárazak maradtak és hangja nem reszketett, mikor felelt: — Kötelességemet! * * * Hónapok multak s a szegény Ida csendesen tűrte bánatát. . Panasz nem jött ajkaira, könny nem jott szemeire, csak arcza lett minden nap halványabb. Szülei szórakozni vitték, remélve, hogy a világ zajában feledni fog. Ida szelíden türt mindent, mint egy báb s lassan hervadt tovább. Jenőt ama kes >rü emlékű nap óta nem látta. Őt is utazni küldte gondos anyja, hogy még a találkozást is elkerülje Idával. Szomorú téli est volt. Ida anyjával volt honn, midőn egy nagybátyja érkezett látogatásukra, ki utazását elbeszélvén, megemlítette, hogy a hajón találkozott R. Jenővel, ki ép a szomszéd megyében járt lánykérőben egy gazdag birtokos leányánál . . . — Ida összerázkódott, arciát elfutotta a vér, szemei kimeredtek, — pillanatig mozdulatlanul állt s aztán lehauyatlott a pamlag karjára. A hónapok óta rejtegetett fájdalom óriási erővel tört ki. Görcsös, csuklás-szerü zokogás fogta el és enyhítő köny nem jöhetettt szemére. A rögtön hivatott orvos csillapító szerei mitsem használtak; csak reggel felé merült nehéz, öukivületszerű álomba, melyből felébredve, borzasztó betegség tört ki rajta — a szivgörcs. A szegény hi»ataluok hirneves orvosokat hozatott a városból és hónapokig gyógyitatta beteg leányát. Végre az ifjú erő győzött, a leányka jobban lett. De csendesen hervadt. Naphosszant ült elfüggönyözött csendes szobájában, halvány homlokát kezére hajtva és elábrándozott az elröppent nyáréjálom felett. Egy nap Jenő meglátogatta a szerencsétlen családot. Nyugtalan lelkiismerete kényszerité őt erre, mert hallván Ida betegségéről, égető önvádat érzett és bocsánatát óhajtotta magának kikérni; -- egyebet nem tehetett, mert ujján már ott ragyogot a gazdag menyasszony gyűrűje. Az anya félve ment be leányához. — Idácskám, ő itt van, bejöhet ? e hó 1-sején kezdte meg működését városunkban. A bizottság katonai tagjai voltak Herrklein tábornok, Krohnfusz műszaki százados, Ludivig ezredorvos s egy alezredes katonai intendins, polgári tagjai pedig Zoltán János alispánon, mint elnökön kivül Krasznay Gábor polgármester, dr. Meskó László városi ügyész, Májerszky Béla főjegyző, Horvith városi mérnök, dr. Meskó városi főorvos s a hatóság felkérésére Szukup Kassa városi főmérnök, ki a kaszárnya terveit készítette. A bizottság működését e hó 1 sején a helyszínén kezdte meg, B megvizsgálván az indóház háta megett, a Bauer-féle téglagyár előtti 28—30 holdnyi térséget, mely a kaszárnya építése helyéül kijelöltetett, azt teliesen megfelelőnek találta. Ezután a gyakorló térül kiszemelt területet, a May-féle olajütő malom mellett, vizsgálta meg a bizottság, s kifogás ez ellen sem tétetett. A második napot a talaj és VÍJ vizsgálat vitte igénybe. Több kútnak a vize került megfig)elés alá, s mindegyikből egy-egy üveggel felküldetett Bécsbe, hogy ott vegyelemezzék. A küldöttség működése még folyamatban van, s ez idő szerint a terveknek részletes felmérése eszközöltetik. — Adakozások a vármegyében. A árvízkárosultak részére legutóbbi kimutatásunk óta, a következő adományok küldettek be az alispáni hivatalhoz: Buj község 46 frt 65 kr, Tura 37 frt 20 kr, Bogdány 27 frt 8 kr, a nyíregyházai uőegylet 20 frt, Vasmegyer 11 frt 44 kr, gróf Kornis Zsigmoadué gyűjtése 544 frt 7 kr, Kanyár község 18 frt 58 kr, Berkesz 10 frt, Gégény 16 írt, Sényő 25 frt 33 kr, Ajak 5 frt 45 kr, Anarcs 9 frt 28 krajczár. — Méhészeti előadások. Nagy Zsigmond méhészeti vándortanító e hő 22-dikén Nyir-Bélteken, 23-dikán Lúgoson s 24 dikén Nyir-Adonyban tartja előadásait. E körülményre vonatkozólag Velkey Pál kir. tanfelügyelő a következő értesítést teszi közzé: Tankerületemben levő mindazon tanító urakat, kik Nyir Béltek, Nyir-Lugos, Nyir-Adony községek közelében laknak, fenti sorrend szerint megállapított időben tartandó méhészeti előadásokon való megjelenésre utasítom. Nyíregyházán, 1888. május hó 2-án. Velkey Pál, kir. tanfelügyelő. — Nyíregyházai színészet A megnyitó előadás szerdán volt » Boccaccio* val. Eszel a csábos zenéjü, pajzánul pikáns operette-el, melyet olyan jól ismer már közönségünk, de aki tízszer végig hallgatta és uézte is már, elmegy tizenegyedszer is — s élvezetet talál. A színkör megtelt ezúttal is, s a szép számban megjelent közönség régi ismerősökként üdvözölte a színészeket. Mert ilyennek számítjuk V. Margó Célia asszonyt is, akit ugyan — őt magát s nem a nevét — csak egy szerény keretben rendezett jótékonyczélu hangversenyen történt fellépéséből ismer közönségünk, de az általános rokonszenvet akkor is megnyerte már. Boccaccio szerepe nem egészen megfelelő V. Margó Célia asszony művészi temperamentumának. De azért hangjának kellemes üdességével, játékának természetes bájosságával most is hódított. Kopácsi Juliska k. a. uj tagja a debreczeni társulatnak. Csak nem rég került ki a konzervatóriumból, s a színpadon való mozgásán észre is vehető még a routinnak a hiánya, mert azt csak hosszabb gyakorlat adhatja meg. Szép sugár alak s igen elegáns jelenség, s nemcsak külsejével, de arczjátékával s kézmozdulatai formájával is igen emlékeztet a fővárosi közönség kedvenczére : Pálmay likára. Boccaccioban Fiametta szerepét játszotta, s különösen a »Ha már az enyém a szíved* s a >Kis levélke* kezdetű ének részeket bájosan énekelte. Ellinger Hona, Locsarekné, Rónaszékiné, s a férfiak közül Hadai, Valentin, Hegyesi és Rónaszéki régi ismerőseink, s az utóbbi Lambertuccio szatóss szerepében pompás coupletteivel pompás derült hangulatot keltett. Csütörtökön, e hó 3-dikán Csiky Gergelynek uj tragédiája *A vasembert került szinre. Csiky Gergely neve minden esetre jó név a magyar szinműirodalomban, de azért a darabra vonatkozólag még se fojthatjuk magunkba azt az egyetlen egy megjegyzést, hogy mikor az utolsó felvonás végén a bűnbe jutott könnyelmű apa s a két szerető öngyilkos kézzel felidézett halálát a legördült függöny eltakarta, a közönség egész jogosan még legalább — Késő . . . anyám — engem meg nem gyógyít semmi. Azután leborult utoljára még, megsiratva elveszett boldogságát, hervadó ifjú életét. * * * Fehér selyem ruha festői redőkben folyja körül a deli alakot, arany fátyo! gyanánt gyöngyös myrtus koszorú disziti a barna fürtös fejecskét, elégedettség, igaz boldogság sugározza be a menyasszony bájos arczát. Az óriás keretű velenczei tükör százszorozva ragyogja vissza szépségét. A nehéz damast-selyem ajtó függöny mellől ragyogó arczal kezében, fehér rózsa csokorral előlép a boldog vőlegény — Jenő. Csak rövid psrczek még és a Bzent eskü fü'.i őket örökre egygyé ... A menyasszony oly szép, gazdag és előkelő; mint egy büszke rózsa ragyog ott pompájában. Kinek jutna most eszébe egy hervadó liliom, az elhagyott szegény leányka ? . . . * * * Fehér ruha takarja a hideg alakot; lenje fátyol, myrtus koszorú disziti a leomló arany hajat, a nagy kék szemek hunyva vannak, az ajk mosolyogni látszik, de a szív kihűlt, nem szenved többé. Mikor az első tavaszi napfény csókolta a földet, a hirsfa zöldülui kezdett, ibolyák és fecskék megérkeztek, akkor hervadt el a föld egyik legszebb élő virága. Az ébredő tavasz első virágai kisérték ki oda, hol az örömet nem követi bánat, a reményt nem űzi szét a csalódás szellője, hol nincs vágy semmiért, semmi után. Szegény ártatlan Ida ! Elaludt csendesen, hogy egy szebb hazában ébredjen fel. Nem a földre való volt ő, vagy legalább nem a mai világba. Mert nagyon, igazán tudott szeretni . . ,