Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-05-06 / 19. szám

„IV T I K V I 1> É K." akadnak itt is, ott is egyesek, még az intelligencia körében is, kik — elismerjük, e város iránt érzett szeretetük és ragaszkodásuk tényeként — aggodalommal látják a kaszárnya építés kérdésének mindinkább bizonyossá levő sikerülését. Hát az igaz, hogy nem kicsinylendő vállalkozás még egy város részéről sem, belemenni egy ilyen terv keresztül vitelébe, melynek megvalósítása csaknem egy millió forintba kerül, akkor, mikor csak a legközelebbi múltban is 350,000 frtos kölcsönt vettünk fel, hogy az építendő törvénykezési palotát felemelhessük, s a gőzfürdő, ártézi kút stb. költségeit fedezhessük És bizonyára számbaveendő az az aggodalom is, melylyel ez ügy sikerülését többen kisérik, hogy egy ezred katonaságnak városunkban való megtelepülése, hátrányos hatással lesz városunk közerkölcsiségi viszonyaira. Ami a vállalkozás auyagi oldalát illeti, mind azok a részletes adatok, melyek e tekintetben a kérdést teljesen felvilágosítják, nem állanak még rendelkezésünkre. Nevezetesen nem tudunk pozitív számadattal szolgálni arra nézve, hogy mennyire tehető az a pénz-forgalom szaporodás, melyet egy közel 1000 embernyi létszámú, 35—40 főnyi tisztikarral bíró lovas ezrednek városunkban való elhelyezése itt előidézne. Ez a szám azonban mindenesetre tekiutélyes. Hisz csak maga a zsold, melyet egy lovas ezred tisztikara s legénysége egy éven át az államtól huz, körülbelül 300,000 frt; hozzá kell ehhez venni a legénység élelmezésének költségeit, a széna, zab és szalma szükséglet értékét, továbbá azt a pénzt, mely egy éven át szintén igen számbavehető összeg, melyet egy lovas ezred tekiutélyes szánni s többnyire vagyonos emberekből álló tisztikara forgalomba bocsát. Az egész együtt véve azt hisztik nagyon megközelítené évenkínt az egy millió forintot, melyei városunk pénzforgalma egy lovas ezred ide helyezése által szaporodna. Ez azonban csak hozzávetőleges számítás, s nem olyan, melyre alapos reménységeket épiteni lehetue. Két számadattal azonban, a terv realitásának a megítéléséhez, rendelkezünk. Az egyik az, hogy a kaszárnya építésének a költsége, a már elkészített s minden valószínűség szerint jóváhagyást is nyerő tervek szerint 915,011 forint. Ezt a pénzt természetesen a városnak kell kölcsön utján beszereznie. Az évi bérösszeg, melyet az állam a városnak a kaszárnya bérletéért biztosit — s ez a biztosítás 25 évre terjed, — 49,533 forint. Hozzászámítva még ebez a kaszárnyabeli kantinok után fizetendő regále jövedelmet: teljes 5% kamat az, melyet a város a kaszárnya építésbe befektetett pénze után az államtól kapni fog. A város pedig 5VÍ% kamatra veheti föl, törlesztési kölcsön utján azt a pénzt, mely a kaszárnya építéshez szükséges. Hogy indirekt úton, a városnak, mint erkölcsi testületnek (különösen a regále értékének emelkedése által) s a lakosságnak a pénzforgalom szaporodásából mennyi haszna lesz, azt kiszámítani nehéz, de hogy ez nem valami elenyésző csekélység, az bizonyos. A vállalkozás anyagi oldala tehát nem mutatkozik olyannak, mely a várostól talán áldozatokat kívánna s veszélyeket sejtene magában. A helyi piacz megdrágulását is a mérlegbe vetik a kaszárnya épités tervének ellenzői. E tetekintetben azonban aligha vau igázok. Az meglehet, hogy a katonaság ide költözésének első egykét éveiben a piaczi árak emelkedni fognak, de ez csak addig tart, mig lakosságunk s a közeli környék népe a termelés mennyiségét a szükséglet nagyságához emelni fogja. Amint e két tényező közt az egyensúly helyreáll, a piaczi árak rendes mértékét majd helyreállítja a természetszerűen előálló konkurrencia. Nyiregyháza város képviselőtestületének a közel jövőben már alkalma lesz rá, hogy e kérdésben határozatával döntsön. A hatóság addig bizonyára összegyűjti mind ama pozitív adatokat, melyek a kérdés megbirálásához, a mi szempontunkból szükségesek. Mi lehetetlennek tartjuk, hogy a kérdés részleteinek lelkiismeretes és kötelességszerű alapos megismerése után, a képviseleten múljon a kaszárnya épités kérdésének megvalósulása, s elszalasszuk magunktól azt, melynek megnyeréséhez termelési- és talajviszonyaink alkalmas volta folytán oly sok reményünk van. s melyért más városok, hogy megnyerhessék, oly sok áldozatra lennének képesek. A vármegye állandó választmányának ülése. Május 3. Szabolcsvármegye állandó választmánya e hó 3 án, csütörtökön, Zoltán János alispán elnöklete alatt ülést tartott, a május hó 8-diki törvényhatósági bizottsági közgyűlés tárgyainak előkészítése czéljából. Jelen voltak az ülésen: Zoltán János alispán, Miklós László főjegyző, Angyalossy Pál és Vidovich László aljegyzők, Szilcszay Pál főügyész, Jósa András főorvos, Koczok László főmérnök, Verzár István, Fekete István, Szunyoghy Bertalan, Somogyi Gyula, Gór'ómbey Péter, Héczey László. Zoltán János alispán, mint elnök, megnyitván a tanácskozást, Miklós László főjegyző felolvasta a terjedelmes alispáni jelentést az 1887-dik év jelentősebb közigazgatási momentumairól. A jelentés tájékoztató részletességgel sorolja föl a közigazgatás menetében a mult év folyamán fölmerült eseményeket. Különösen a közegészségügyi állapotokra vonatkozó része a jelentésnek hivja föl a közérdeklődést. A tavaszi árvízveszély keletkezésének és lefolyásának történetére vonatkozólag is megadja a jelentés a tanulságos felvilágosításokat, számolva egyszersmind a vármegyei tisztviselőknek az árvízveszély alkalmával kifejtett tevékenységéről, s ama gyűjtések eredményéről, melyek az árvízkárosultak részére a vármegyében eszközöltettek, s a nagymennyiségű élelmi szereken és ruházati czikkeken kivül — a belügyminisztérium 3000 frlos adományával együtt — több mint 8000 forintot juttattak a szerencsétlenek felsególésére. Ami T.-Eszlár és N.-Falu népének eltelepülési ügyét illeti, e tekintetben a jelentés azt az örvendetes tényt konstatálja, hogy a kormány egész komolyan foglalkozik e szerencsétlen községek jövendőbeli biztosításáról, s e hí 14 dikére Tokajba össze is hívott már a közlekedésügyi miniszter egy szaktanácskozmányt, mely e kérdés mogoldásának módozatait lesz hivatva megállapítani. Statisztikai adatokkal szolgál még a jelentés a vármegyei központi és szolgabíró hivatalok mult évi tevékenységéről, s az adózási viszonyokról. Az állandó választmány a jelentést tudomásul vette. A vármegyei székház épitése ügyében kelt belügyminiszteri leirat olvastatott fel ez után. A miniszter jelentést kíván arra nézve, hogy a kérdés milyen stádiumban van. Ismeretes, hogy a székház építésének kérdésében a vármegyének egy küldöttsége jár el, s ennek legutóbbi ténye az, hogy a saját kebeléből és a város küldötteiből bizottságot alakított, mely az épités föltételeinek részleteit körvonalozta. Ez a munkálat fogja képezni a további teendők alapját. Az állandó választmány azzal a javaslattal terjeszti e kérdést a közgyűlés elé, iárás Bodrog-Keresztúr, Bodrog-Kisfalud, rog-Olaszi, Bod Erdő-Bénye, Erdő-Horváti, tokaji járás Kis-Bári s.-a.ujhelyi járás, Legyes-Bénye, Mád, Monok *01asz-Liszka tokaji járás, Ond szerencsi járás, *Sáros-N.-Patak, *SátorAlja-Ujhely s.-a.-ujhelyi járás, Szerencs szerencsi járás, Szőllőske s.-a.-ujhelyi járás. Zemplénmegye Tálya szerencsi j„ Tarczal, Tokaj, Tolcsva tokaji j., Zombor sze reucsi j., Zsadány tokaji járás. XVII. Szinyér-vár aljai csoport. Szatmármegye Apa, Avas-Ujváros, Illóba sziuyér-váraljai j, *Misztótfalu, Nagy-Sikárló nagybányai j., Sebespatak, Szí nyár-váralja szinyér-váraljai járás. XVIII. Szatmár-Németi csoport. Szatmármegye Dobra, Erdőd, Kraszna-Béltek, Nantü, Oláh-Gyürüs, Rákos-Terebes, Sándorfalú erdődi j., Szatmár-Németi szab. kir. város. Szilágymegye Girókúta tasnádi járás. XIX. Silágy-Somlyói csoport. Szilágymegye 'Badacsony szilágy-somlyói j., Balla zilahi j., *Doh, Győrtelek, *Kanásztelek, *Kémer sz.-somlyói j., *Kraszna krasznai j., Nagyfalú, *Perecseny, *Szécs sz.-somlyói j., Szilágy-Somlyó r. t. v„ Zovány sz.-somlyói j. Biharmegye Bályog margittai járás. XX. Peeri csoport. Szilágymegye Balázsháza, Csány, *Csekenye, Kegye, *Kis-Paczal, Magyar-Csaholy, NagyBajom. Paczal, Nemes-Keszi, Paczalusa, Peer, Pele, PeleSzarvad, Szakácsi, Szeődemeter, Szilvás, Tasnád, TasnádSzántó, Tasnád-Szarvad, *Usztató tasnádi j. Biharmegye Albis margittai j, Asszonyvásár székelyhídi j., Bogyoszló, Bozsály margittai j., Ér-Diószeg székelyhídi j., *Keserü érmihályfalvi j.,*01aszi székelyhídi j., Genyéte margittai j„ Hegyköz-Sz.-Imre, Hegyköz-Miklós micskei j., Jankafalva székelyhídi j., Kécz margittai j., Kis Kágya székelyhídi j., Kohány margittai j., Kóly, Köbölkút székelyhídi j., Lúki, Margitta margittai j-, Micske micskei j., Nagy Kágya székelyhídi j., Ottomány érmihályfalvi j., Poklostelek micskei j., Szalacs érmihályfalvi j., Székelyhíd székelyhídi j., *Szent-Jobb micskei j., Tóti margittai j., Vajda szalárdi járás. XXL Nagy-Váradi csoport. Biharmegye *Bihar bihari j., *Csatár szalárdi j., Fugyi-Vásárhely, *HegyközPályi, *Hegyköz-Száldobágy bihari j., Nagyvárad t. j. f. v., Püspöki bihari j., Sitér, Tóttelek szalárdi járás. ^ggg^ ' Szabolcsvármegye alispánjától. A föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Értesítem, miszerint Kis-Kállóban Fisch Hermaunak 45 drb juha, Bogáton 24 drb ló rüh betegségben gyógykezeltetik, Eőrben Szenaky Józsefnek 2 drb lova takonykór miatt kiirtatott, ugyanott egy drb ló gyanús orrfolyás miatt zár alá helyeztetett. Nyiregyháza, 1888. április hó 26. Zoltán János, alispán. A lovaslaktanya ügye. Örömmel és megelégedéssel veszi bizonyára Nyiregyháza város közönsége s e város minden jó barátja tudomásul a hírt, hogy a városunkban egy egész lovasezred részére építendő lovas-laktanya ügye, a legközelebbi napokban egy hatalmas lépéssel vitetett közelebb a megvalósulás felé. A lovaslaktanya építésének ügye régen vajúdó kérdése már városunknak, mint ahogy ez uem is lehet másként olyan fontos és nagy pénzbeli befektetést igénylő vállalatnál. De most már a maga rendes útjára van terelve az ügy, s egyedül Nyiregyháza város közönségén áll, hogy e régi tervet megvalósítsa. Az is egészen természetes, hogy ilyen stádiutíiában az ügynek, mikor e városunk fejlődésére és anyagi viszonyaira oly nagy fontosságú kérdés megérett arra, hogy megvalósításáért akcióba lépjünk: A „NYlRVlpEK* TÁRCZÁJA. I (1 a. Oly fialal, szép és kedves volt. Ártatlan szive teli jósággal. Mily boldog lehetett volna, ha nem születik — szegény leánynak 1 Atyjának nem voltak birtokai, nem csillogó aranyai, hogy leányát gazdaggá, ünnepeltté tehette volna. Szegény hivatalnok volt, ki jövedelmének nagy részét egyetlen gyermeke neveltetésére fordította. Elfeledte, hogy a mai világban többre becsülnek néhány ezer forint hozományt, a műveltségnél. Es Ida, az ártatlan gyprmek-leány szeretett, tiszta lelke egész hevével. Szegény nem tudta, hogy a szerelem csak gazdag leánynak való, hogy a szegény leányok előtt zárva marad a boldogig kapuja, mert hogy számítsanak a szeretett ifjú szivére, ha nem adhatnak neki egyebet önzatlen tiszta szerelmüknél ? . . . Hátha még az ifjúnak gazdag, előkelő, nagyravágyó auyja van 1 ? . . . * * Süiü lombsátor alatt, bársonyos pázsiton virágos erdőben látta meg először. Ida ott állt egy félre eső vadgesztenyefa alatt, hókarjával átfonva a fa törzsét, szőke fejét hátra hajtotta, s elmerengve nézett fel a sűrű, zöld lombok között beragyogó kék égboltra. Talán álmaiban látott eszményképét kereste ott ébredező ifjú lelke ? . . . Léptek zajára rezzent fel. Egy ifjú állt. előtte, ki bámuló tekintete után itélve, a fehér ruhás bájos gyermeket, leomló arany hajaval a zöld lombok között átszűrődő napfénynél, erdei tündérnek képzelte. Kék szemei találkoztak az ifjú lángoló tekintetével .. . felismerte a fényes felhőkön tul a képzelt ideált, arczát pir öntötte el . . . nehéz sóhaj szált fel kebléből. E pillantás, e sóhaj egész életére kihatott. Itt ébredt fel az ártatlan leány szivében a legszentebb érzelem: az ehő szerelem. Szerette ártatlan szive minden szerelmével, s érezte, hogy csak akkor szűnik meg szeretni, ha ráborítják a szemfödőt. De hisz Jenő is szerette őt. Hányszor elsugta neki az édes szót, mikor holdvilágos, csendes nyári estéken künn ültek a nagy hárs alatt, s mig a lauyha szellő virágokat szórt fürteikre, szemeikben ott ragyogott az első szerelem boldogcágáuak igazgyöngye, s a jó szülők mennyire örültek egyetlen gyermekük boldogságáuak 1 — Ha a közel jövőbe pillanthattak volna, nem örültek volna oly nagyon ! Jenő anyja nagyravágyó nő volt. Minden büszkeségét fiiba helyezte 8 kedvencz eszméje volt Jenőt előkelő, gazdag család tagjává tenni — házasság által. Jól tudta, mily erős befolyással bir fia határozottan gyönge jellemére és gyakran mondogatta neki : — Örömmel áldoztam vagyonom nagy részét neveltetésedre, mert bizom abban, hogy egy gazdag menyasszony hozománya helyre fogja hozni a rést, mit jogász. Bágod vagyouunkon ütött. Ily körülmények között Jenő említeni sem merte a leány nevét, kit szeretett, mig egy napon auyja megelőzte őt, elmoudva neki, hogy ideje volna házasságra gondolnia, hisz albirói állása van s huszonhét éves. Jeuő félve, ingadozva vallotta be Ida iránti szerelmét. De szavait ba sem végezhette, mert anyja őrjöngőnek, megbabonázottnak nevezte, ki egy vagyontalan leányhoz bilincselné magát, ki még nem is származik nagyúri családból, — ha nem volna mellette goudos anyja, ki ez oktalan lépésében megakadályozza. S a kis Ida csak szőtte tovább rózsás álmait, építette fényes fellegvárait és nem vette észre, mily közel vannak azok a szétfoszláshoz, az összeomláshoz. Elfogult, szerető kis szive nem vette észre, hogy Jenő egyre ritkábban jön s olyankor is hideg tartózkodás ömlik el egész lényén, nyugtalan és siet távozni. Ezolőtt gyakran csevegett Idával a jövőről, most gondosan került mindent, mi csak czélozni is látszott arra. Az édes anya észrevette e változást és gyakran igyekezett vizsgálni gyermeke szivét, vájjon nem lehet-e Jenő képét kitörülni onnan? . . . De fájó szívvel tapasztalta, hogy az lehetetlen, hogy Ida szerelme életével forrt egybe, hogy először és utoljára, örökre szeret! . . Egy napon Idának kérője jött. Tekintélyes fiatal ügyvéd, ki gyermekkora óta ismerte és szerette a kedves leányt. Az atya örömmel fogadta a fiatal Csornay ajánlatát, de Ida hevesen ellenkezett s égő arczczal, sebesen dobogó srivvel kijelenté, hogy Jenő vagy a halál! Az anya ismerve leánya lelkét, illemet, társadalmi szokásokat félre téve, csupán anyai szive sugallatára hallgatva, elhivatta Jenőt s finoman elmondá neki Csornay ajánlatát. _ — És Ida? — kérdé Jenő feszülten. — O hallani sem akar róla! felelt az anya. — Akkor az enyém lesz! — kiáltott fel "elragadtátva, s e pillanatban feledve anyja akaratát, erősnek érezte magát mindennel daczolni a szerető hü leányért, a hozzá sietve átölelte őt, arany haját csókjaival borította és egyetlen, kedves menyasszonyának nevezte. Ida térdre borult, s ártatlan szive túláradt boldogságát könnyeiben öntötte ki. Szegényke, ha tudta volna, hogy e pillanatba n egész eletere kivette részét a boldogságból! • * * Az eljegyzés napja megérkezett, Jenő ragyogó arczczal hozta a gyűrűket.