Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1887-04-10 / 15. szám

Melléklet a „Itfyírvidék" 15-ik számához. 7. A legénység azou része, mely ellen büntetés alá eső cselekmény miatt hadbírósági vizsgálat indíttatott, ezen vizsgálat bo

fejezéseig esetleg az egy évet tül nem haladó fogságbüntetés ideje alatt is, az illető hadcsapat meghatározott békeállományának létszámában fog maradni. II. A m. kir. honvédség kötelékébe tartozó havi dijasok és legénység fegy ver gyakorlataira nézve. 1. A fegyvergyakorlatokra behívatnak: a) a mult évi deczember 31-ével a közös hadsereg tartalékából, a honvédcsapatok szabadságolt állományába áthelyezett tisztek; b) azok, akik a mult évi fegyvergyakorlatok alól oly feltétel alatt lettek felmentve, hogy ebbeli kötelezettségüknek a folyó évi fegyvergyakorlat alatt tartoznak megfelelni; c) azok, akik már nem védkötelesek, de azon kötelezettségüknek, mely szerint minden három évben egyszer tartoznak a fegyvergyakorlatban részt veuui, nem tettek eleget, amennyiben ezen kötelezettségüknek a folyó évben kívánnak eleget teuni, illetőleg, amennyiben erre már kötelezve vannak; d) a többi szabadságolt állomáuyu tisztek közül azok, akik a fegyvergyakorlatokban legritkábban vettek részt, de csak azon mérvben, amint a fegyvergyakorlat alatt alakítandó csapatoknak tisztekkel való ellátása ezt igényli. ej a honvédség legénység állományába tartozó egyének közül azok, akik az 1885-, 1884-, 1883-, 1882- és 1880-ik években avattattak fel, továbbá azon szabadságolt állományú legénység, mely a fegyvergyakorlatok utánpótlására kötelezve van. 2. A szabadságolt állománybeli honvédtisztek és honvéd-legénység fegyvergyakorlata 35 napig fog tartani. 3. A tüzér és vonatcsapatok tartalékából a honvéd huszárezredek szabadságolt állományába áthelyezett tisztek, a fegyvergyakorlat rovására, a folyó évi nyár elején 35 napig tartó külön lovassági tanfolyamba fognak behivatni, mely összeállítására nézve külöu intézkedés fog tétetni. 4. Ezen körrendelet I-ső részének 4-, 5- és 6-ik pontjaiban foglalt szabályok és figyelmeztetések, a fegyvergyakorlatokra kötelezett szabadságolt állományú honvédtisztekre és honvéd-legénységre is érvényesek, úgyszintén annak 7-ik pontja is azon módosítással, hogy a hadtörvényszéki vizsgálat alatt álló honvéd-legénység a meghatározott létszámon felül vezetendő. Minthogy pedig a fenálló szabályok és utasítások értelmében, az időszaki fegyvergyakorlatok alól való felmentés az ezen szabályokban kijelölt körülmények fenforgása esetébeu is csak akkor engedélyeztetik, ha a katonai, illetőleg honvédigazolváuyi könyvvel s egyébb szükséges bizonyítványokkal felszerelt folyamodványok a behivási jegyekben, a megjelenésre kitűzött határidő előtt legalább is 14 nappal a nyilvántartásra illetékes hadkiegészítési kerületi, illetőleg honvédparancsnoksághoz benyujtatnak: a járásbeli tisztviselők figyelineztetendők, hogy a családi tekintetekből fegyvergyakorlat alóli felmentést kérő tartalékos és huzamosb időre szabadságolt katonák, valamint houvédek részére, a honmaradások szükségét igazoló bizonyítványokat haladék nélkül állítsák ki, és egyúttal a fegyvergyakorlat alóli felmentést kérők folyamodványait, melyeket az érdekeltek a járási tisztviselőkhöz benyújtanak, a nyilvántartásra illetékes hadkiegészítési kerületi, illetőleg honvéd csapat parancsnoksághoz késedelem uélkül küldjék át. Továbbá arra is utasitaudók a járásbeli tisztviselők, hogy a hadkiegészítési kerületi, illetőleg houvéd csapat parancsnokságok által hozzájok megküldött behivási jegyzékben elősorolt tartalékos és huzamosb időre szabadságolt katonák, illetőleg honvédek részére szóló idéző jegyeket a községi elöljáróknak oly meghagyással adják ki, esetleg az illetőségi községen kivül tartózkodókat illető behivó jegyeket a tartózkodási hely hatóságához oly felkéréssel küldjék meg, hogy azok az idéző jegyeket az érdekelt egyéneknek 24 óra alatt kézbesítsék, s egyúttal az idézetteket figyelmeztessék, hogy az illető hadkiegészítési kerületi, illetőleg honvéd zászlóalj parancsuokságuál s esetleg csapat osztályoknál a kitűzött haA „NYÍRYIDÉr TÁRCZÁJA. Pierre eszméje. — A nagy Napoleon alatt történt. — 1813-ban a szerencsétlen véget ért orosz hadjárat után, melyben a nagyravágyó corsicai 400,000 nyi hadseregének javarészét elvesztette, Francziaország alig tudott 70.000 ujonczot szembeállítani az eu

rópii hOalmak egyesült hadserege ellenében, Ezek is vézna, tanulatlan fiatal suhancok voltak, a kik a háborút híréből ismertek csak. De volt lelkesedés elég a fiatal szivekben s Napoleon bámulatos sikereket aratott velők akkor, midőn a túlnyomó ellenség ellen már nem trónját, de katonai hírnevét és becsületét védelmezte. Az ellenség óriási tömegekben egyszerre több oldalról rontott be Francziaországba s valamennyi hadsereg Páris felé közeledett. Napoleon katoaai zsenije tudvilevőleg e válságos napokban tündöklött legfényesebben. Egyik hadseregről a másikra vetette magát s apró diadalaival megakadályozni igyekezett e hadseregeknek Páris előtt való egyesülését. 1814. január 29-én Blücher hadteste az Aube departementben fekvő Brieune falé közeledett, hol, — az előre megállapított hiditerv szerint — az északra törekvő Schwarzenberg hadtestével kellett egyesülnie. A porosz előcsapatok már Brienneben voltak s az ellenség vezére a várost már tulajdonának tekintette, a hol nyugodtan bevárhatja majd Schwarzenberg csapatait, midőn Napoljon csekély hadseregével hirtelen megjelent s egy váratlan oldaltámadással határozott diadalt aratott a gyanutlanul előrehaladó porosz fővezér felett. Ez alkalonmal 3000 német maradt a csatatéren s a győztes uralkodó a Brienneben beszorult körülbelül 900 főnyi csapatott foglyul ejtette. E 900 főnyi fogoly egy kis gondot okozott Napóleonnak. Amúgy is csekély hadseregének egy részét arra kellett fordítania, hogy ezt az elfogott csapitot minél gyorsabban az ország belsejébe szállitsn. Pedig táridőre pontosan jelenjenek meg, s általában a nyilvántartási utasításnak a fegyvergyakorlatokra vonatkozó szakaszábau körülírt szabályokhoz alkalmazkodjanak. Felhívom a czimet, hogy ezen rendeletemet azonnal tegye közhírré, és a járásbeli tisztviselőket a fentebb jelzett hivatalos kötelességeiknek pontos teljesítésére, valamint a községi elöljárók e részbeni teendőinek és eljárásainak ellenőrzésére utasítsa, s egyáltalában akként intézkedjék, hogy a fegyvergyakorlatok keresztül vitele tekintetében alapos p.tnaszokra ok ne szolgáltassák. Budapesten, 1887. évi márczius 11-én. Fejérváry honvédelmi miniszter, s. k. 45. KB. IggY— Szabolcsvármegye közig, bizottsága. A járási föszolgabiráknak és Nyíregyháza város polgármesterének. A in. kir. pénzügyminiszteriura 9591. sz. a. kelt körrendeletét szabályszerű közhírré tétel végett máso • latbau közlöm. Nyíregyházán, 1887. márczius 31. Alispán helyett: Miklós László, főjegyző. (Másolat.) A magyar kir. pénzügyminisztériumtól 9591. sz. Körrendelet valamennyi törvényhatósági közigazgatási bizottsághoz és kir. adófelügyelőhöz. Ismételten tapasztaltatván, hogy a m. kir. államvasutak vonalai mentén s az állomási helyeken alkalmazott vasúti őrök birtokában lévő, különben az államtulajdonát képező, s tisztán csak az élet és vagyonbiztonság őrzésére rendelt, vadászatra uem használt, jobbára közönséges szuronyos katona fegyverek után fegyveradó vettetik ki, ennélfogva figyelmeztetnek a kir. adófelügyelők, hogy az állami vagyou megőrzésére, s igy a közrendészetre szolgáló ezen fegyverek az 1883: XXIII. t. cz. 5. §. e) pontja alá sorolandók s adómentesen hagyandók. Ez alkalommal arra is figyelmeztetnek a kir. adófelügyelők, hogy a vizszabályozó-társulatok által alkalmazott gátőrök által ebbeli szolgálatukban használt lőfegyverek adómentessége tárgyában 1876. évi julius 19-én 34021. sz. a. kiadott körrendelet (.Pénzügyi Közlöny" 1876. évi 35. száma), minthogy ez a fegyveradóról és a vadászati adóról szóló 1883: XVII. t. czikkel s az erre vonatkozó végrehajtási utasítással ellentétben nem áll, az 1883. évi julius 25-én 39280. sz. alatt kiadott körrendelet 1. pontja értelmében („Egyenes adótörvények ós szabályok hivatalos összeállítása" II. kötet) hatályon kivül helyezettnek nem tekintendő, hanem aunak rendelkezése most is irányadó. Budapesten, 1887. februárhó 28-án. A pénzügyminisztérium ideiglenes vezetésével megbízott m. kir. miniszterelnök helyett: Márffy, s. k. —'---ggy Szabolcs vár megye alispánjától. A járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községi elöljáróknak. A m. kir. belügyminiszter 1,299. sz. intézvényének másolatát tudomásvétel végett, közzéteszem. Nyíregyháza, 1887. április 4. Zoltán János, alispáu. (Másolat.) M. kir. belügyminiszter. 1,299. eln. szám Szabolcsvármegye közönségének Nyíregyházán. A közadók kezeléséről szóló 1883. XLIV. t. cz. 29. §-ának 2. pontja értelmében, a Ill-ad oszt. keresetadót, továbbá a bányaadót, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adóját illetőleg, az adókivetés alkalmával megállapított adóösszegek mérve ellen benyújtott felebbezések elintézésére, mindenik kir. adófeiügyelő szék helyén az idézett törvény 30-ik §-ában megszabott hatáskörrel és időtartarara felszólamlási bizottság alakittatik. A nyíregyházai kir. adófelügyelő székhelyén alakítandó szóban forgó felszólamlási bizottság elnökévé Bodnár István hites ügyvédet, helyettes elnökké pedig dr. Ferlicska Kálmán h. ügyvédet neveztem ki. Miről a vármegye közöuségét ezennel értesítem. Budapesten, 1887. márczius 18-án. Br. Orczy Béla. Föltámadunk! A halhatatlanság dicső ünnepét ihletett kebell üdvözöljük! Lelkünk magosra tör e napon, elhagyva világot és hívságos gondolatait! Feledve vannak a nehéz gondok, hisz a sze vedések tövis koszorúját a mennyei dicsfény kor nája váltotta föl. E nap dicső ténye azt tanitj hogy megpróbáltatás, sanyarúság, szenvedés diada lal, örök élettel jutalmaztatik. Árvák, özvegyek bú harmattól ázott sz mei ma a megvigasztalás égi sugarától fényi nek, mert e nap dicső ténye azt tanítja, hogy mii denek élnek, hogy egy parány sem veszhet el. í a haldoklók, akik érzik azt, hogy immár le ke számolniok életök tetteivel, sáfárkodásaikkal, nyi godtan várják a halált, megadással, mert megvonja e szép nap történetéből a tanulságot: leikök ha hatatlanságát. És a férfi, ki a közélet küzdelme ben tettekkel igyekszik hazájának segíteni, nei érzi-e azt, hogy alkotásai, törekvései örökké élne a hálás utódok emlékében?! Nincs ember, ki eze a nap m nem áldozna a halhatatlanság, az örökéit szent eszméjének. Templomba siet a hívők buzgó serege, s fe hangzik a hálaadó ének És megkönnyebbülésst fog mindenki újra munkájához, mert megvigasztí lást, biztatást nyert ott s az örök élet reményé E nap tehát a halhatatlanság dicső ünnepe E-s mégis mennyien vannak közöttünk, kik a tudo mány véges eszközeivel nem látva be a lélek titok zatos műhelyébe, megtagadják annak lételét, mei csak az anyagban hisznek. Hányan vaunak, ki megtámadják a halhatatlanságot! Némuljon el az a tagadás e napon. Az isten tudomány őrök világossága oszlassa el bölcsei kedésük borongó éjét. Tekintsenek a megifjul természetre. Vizsgálják meg a fakadó rügyekel az újjászülető világ csodáinak embrióit; nézzél meg, hogy a fölmelegedő földből mint töri ki ma gát a fűszál, hogy zölddel, virággal borítsa a me zőket; hallgassák meg az erdőn a madarak esi csergő dalát: s az ébredő természet ezernyi jelen ségeiben meg fogják ismerni a halhatatlanságot Hisz ég és föld, a levegő, erdő és mező, a dalolt kis madár, a fakadó rügy, a fűszál, mely kidugjt fejét a tavaszi meleg napsugárra: mind-mind tanít ják a föltámadást. Ismerjék be a kételkedők, hogy a változás az örök mozgás törvénye az, melyen a világegyeten nyugszik. Ismerjék be, hogy a halál, a nyugvá képtelenség, mert ha nagy munkája közben csal egy perezre is megállana a természet, összeomlani a mindenség. A természetben nem veszhet el sem mi. A „porból lettél, pjrrá leszesz" szigorú szabá lya nem azt jelenti, hogy a halál végoka a létei nek, mert eszköze az csak a változásnak, min ahogy a természetben is a tavaszt a nyár, az őszi a tél váltja fel. És ha a természetben szakadatla nul a változás, a mozgás törvénye uralkodik, a emberi életet is nem ez a törvény szabályozza-e Hisz a test a természet háztartásából vette erede tét, kell tehát, hogy annak szolgálatában álljoi A test a halál után nem nyugszik; tölbomlil alkatrészeire, átalakul a mindenség nagykoiiyhájá takarékoskodnia kellett haderejével, hogy a válságos pillanatokban megtudja állani helyét s ezért e feladattal nem szívesen ruházott volna fel oly katonákat, akik ép karjaikkal s bátor szivükkel még jó szolgálatokat tehettek volna az ellenség sorai előtt. Mit tett tehát? Az elnyomorodott invalidusok s a könnyen megsebesült ujonezok közül kiválasztott 50 embert s ezeket bízta meg a lefegyverzett foglyok internálásával. E csapat parancsnokságát egy szintén sebesült öreg századosra bizta, kinek balkarját egy ellenséges kartács teljesen tönkre tette. Napoleon személyesen adta át a parancsot a századosnak s erősen lelkére kötött", hogy a foglyok felett éber szemmel őrködjék, nahogy megszökjenek. A százados meghajtotta kardját a csiszír elltt s szó nélkül vette át az 50 ember felett a parancsnokságot. Mikor odaállt csapata elé, csak akkor vetle észre, hogy minő kórházba való alakok ezek. Egyiknek mellén, másiknak arczán vsgy combján szivárgott át a vér. Bágyadt, hófehér alakok, a kikben alig látszott egy kis jártányi életerő. Csupán a szemekben volt még némi tüz, mely bizalomra indititt. A százados megdöbbenve állt szótlanul egy pár pillanatig, szemeit végig jártatta egy-két3zer a sorokon s azután rövid, kimért szavakkal adta tudtára a csapatnak, hogy egy óra múlva készen álljon. A parancs kivolt adva s azt feltétlenül telje iteni kellett. Felálitották a foglyokat s egy óra múlva hosszú sorban megindult a menet a Parisba vezető országúton. Csúnya, csatakos idő volt. A katonák sokáig gázoltak a havas, vii.es országúton. Csak ugy ezuppant lábaik alatt az elhanyagolt utak fekete sara. A meddig a szem ellátott a két oldalt elterülő szántóföldekeu, nem észlelhetett a szemlélő egyebet, mint egy foltos térséget, egy kietlen pusztát, melyen a fö'd feketesége a még meg nem olvadt hó fehérségével váltakozott. Itt ott egy holló csap it síállt fel a mezőkről, aztán megint leilepadett valamely gőzölgő trágyadomb mellett. Az ég egy ciep jóval sem biztatott. Szürke, ólomszinü fellegeiből mindegyre le csapódott egy kis havas eső. Késő, korom sötét este lett, midőn egy majorság hoz érkeztek. A sebesült katonák nagyon ki voltak merülv s a százados elhatározta, hogy az éjet foglyaival együt itt fogja áttölteni. A majorságban csak igy öreg pá lakott, — szomorú, kedvetlen és szótalan öregek, kii kelletlenül fogadták a nem várt vendégeket. A százados külön szobát kapott, melynek uag agyag káljhíjában bágyadt lüzfény tartotta a melegei — mig a foglyok s a legénység többi része, a zár magtárak és csűrökben lelt elhelyezést. A katonák a éj egész folyamán felváltva őrködtek az sjtók és kapu! mellett. A százados mikor egyedül találta magát a szobá ban, bágyadtan hanyatlott egy nagy karosszék puhi vánkosára. Egy ideig komoran nézett az asztalon pislogi viaszgyertya kormos lángjába, meg-meg simogatta ősze bajuszát gyéren benőtt tarkóját, szempilláit összehuzti világos kék szemei előtt, mig jól-rosszul bekötözött bal karját pontosan a szék egyik karjára helyezte. Igy ülhetett gondolataiba merülve vagy egy fé óráig, midőn megrengsséből egy belépi katona zavarti meg. Egy sugár, magas, vézna, csontos franczia közlegén; volt. Arcza, egy korábbi ütközetből kapott seb következ tében, vastag, fehér kendővel volt bekötve. Kezében eg; nagy párolgó mozsdó tálat hozott, melyet a falhoz eg; fenyőfa-padra helyezett. A kapitány kíváncsi szemekke nézett a beléptre. Te vagy, Pierre ? kérdé bágyadt hangon. — A mint látja százados ur, — felel jókedvűen i közlegény. Meleg vizet hoztam, hogy megmossam sebes ült kezét. — Köszönöm Pierre! — Derék legény vagy! De hát a te sebed? kérdezte némi szünet után. Oh! az csekélység, már is gyógyuló félbeu van Mi bretagneiak nem igen szoktunk egyhamar elpusztulni Mi alatt ezt mondta, kicsomagolta a százados ron gyokba burkolt kezét. Azután a langyos vizzel locsoln