Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1887-04-10 / 15. szám
„TV Y í R V I ü É K.« ban s teljesiti szerepét. Az anyag nem bal meg, í csak átváltozik, s tovább él. De lia a test, az anyag nem balliat meg, . még kevésbbé veszliet el a lélek. Mi a lélek? A végtelenség paránya, égi szikra, mely azért adatott az anyagba, liogy „hasson, alkosson, gyarapítson." A mindenható képe, melyre az embert teremté. Örökéletű, mint maga az Isten! De itt megint felhangzik a czáfoló szó. Az ember anyag, tökéletesbülés folytán a legtökéletesebb állat; lélek, ideák, eszme, hit, szeretet, mind csak az agy hallucinációi. Amit nem látunk, kezeinkkel meg nem foghatunk: az egyszerűen nem létezik. Az ember tehát puszta anyag, melynek minden ténye az anyagiasság szabályai szerint bírálandó meg. Születik, él és meghal, vagy ha ugy tetszik, a természet nagy műhelyébe visszatér. Czélja pedig az életének az, hogy éljen. Ezt az állítást, ezt a materiális hazugságot megtagadja a mult nagy bírája: a história. Nagy férfiaknak, a szellem fegyverével évezreden keresztül tett alkotásai ma is élnek társadalmi törvényeinkben, erkölcsi életünkben, műveltségünkben. Es az alkotók elvesztek volna! Nem lehet az, hogy az emberi munkásság nyom nélkül tűnjön el, hisz él az a kései nemzedékekben is. A lélek él, hisz erre oktat maga a természet, mely azt tanítja, hogy a világot egy öröktörvény kormányozza, melynek működése kihat ugy az anyagi, mint a szellemi világba, ez a törvény örök, mert ez a tökéletesedés. E törvény uralja a mindenséget, s ami abban benne foglaltatik. Ez uralja az emberiséget is, melynek egész történetéből a változó korszakokon keresztül mindenütt kicsillan egy láthatatlan eró'nek: a tökéletesedésnek vezérlő munkája. Ez az örök eredetű és őrök életű hatalom: a szellem, a lélek. Az emberiség feladata a tökéletesedés. E feladatteljesítését az egész, a parányok: az egyes emberek által eszközli. Mindenki, amily mertékben folyt be e czél keresztülvitelére, oly mértékben teljesité feladatát, oly mértékben lesz nagy az utókor előtt. íme, ezek a gondolatok fűződnek a húsvét nagy napjának emlékünnepéhez S ezt a gondolatot támadja meg a mai anyagias világ, mely az emberi találmányok bámulatos sikerén tűi becsüli szellemének parányiságát s felállítja azt a tételt, hogy minden nemes érzés csak hallucináció, minden nemes eszme csak hazugság. Ez a kor szelleme az, mely hadat üzen a tiszta erkölcsnek, az irodalom s a művészet szentélyébe oda csempészi a testi érzékiség vétkes alakzatait, hogy lassan, ölőméregként sorvaszszon el mindent ami eszményi; ez a kor az, mely törpéket nevel, kicsinyes czélokért küzd. Ez a kor az, mely a vallás isteni tanait nem átalja merész kezekkel megtámadni; ez a kor az, mely nem ösmer mást csak az önző én-1, ez az emberi tudákosság és gog kora. De azért ne essüuk kétségbe. A változás elve nem csak az anyag világában törvény, uralkodik az a szellem nagy birodalmában is. Volt már olyan idő is, mikor a szabadság eszméjének czégére alatt a nyaktilók véres műve következtében rakásra liulkezdte a lobboa sebet. Mikor ezzel készen volt, zsebeiből tépést és fehér vászon szalagokat húzott elő s a lehető legnagyobb gyöngédséggel ismét bekötözte a béna kirt. Alig volt készen e művelettel, midőn kivül az ud varon egy lövés dördült el. Aztán egy második A százados Pierre kíséretében az udvarra rohant. A katonák összefutottak s mindegyik a lövés hangjának irányába törekedett. — Mi történik itt? — kiáltott harsány hangon a kapitány. — A foglyok fellázadtak s meg akarták kisérleni a szökést — felelt egy rekedt hang a sötétből. De kettő életével lakolt e kisérleteért! Tette utána uéini szünet után. — Meg kell kettőztetni az őröket! kiáltott a kapitány s nyomban intézkedett, hogy parancsát foganatosítsák. Midőn készen volt, ismét szobájába távozott, Pierre követte. Mikor betette maga után az ajtót, — igy szólt parancsnokához : — Százados ur, nekem egy eszmém volna! — Egy eszméd. És mire vonatkozólag? — Elmondom, ha lesz szíves meghallgatui. — Beszélj! A százados ismét belemélyedt karosszékének vánkosaiba; a sugár közlegény pedig ott állt előtte, mint «gy tilalomfa. Egy-kétazer végig simogatta érdes kezével alacsony, benőtt homlokát, aztán tétovázó hangon igy szólt: — A foglyok meg fognak szökni kapitány uram, vagy legalább meg fogják még egyszer kisérleni, ha nem intézkedünk ugy, hogy azt teljesen megakadályozzuk. Es ezen nincs is mit csodálkoznunk. A legénység alig birja a szolgálatot s a foglyuk jól látták, hogy mennyit érünk A kupitány felütötte fejét s élénk íüzbe olvadt szemeit Pierrere függesztette. Mintha azt kérdezte volna : ki tauitott meg téged a szivekből olvasni ? Pierre nyugodtan állta ki a villogó tekintetet s a lottak a jók és nemesek fejei; volt korszak, midőn a felvilágosodás ürügye alatt megtámadtatott az istenség kultusza is; és mégis visszatért az emberiség a rendes kerékvágásba. Ne féljünk tehát most sem. E nap dicső ténye arról győz meg, hogy a nemes eszmék újra megtalálják apostolaikat, hogy a hit, az erkölcs, a hazaszeretet ismét értékesnek fog tekintetni. Ez a mi meggyőződésünk. É. Mezőgazdasági szövetkezetek. A társulási szellem minden téren hódit; az ipirosok törvény által szabályozott szövetkezetet alakítanak ; egyesülés a jelszó minden életpályán, esik a gazdaközönség nem látja be, hogy » egyesülésben van az erő.« Magyarország még nem iparos állam, hogy azzá legyeű, óhajtjuk; de az óhaj valósulásátől még igen meszsze vagyuuk. Több millió lakosa hazánknak földmüvelésre van utalva HÍ a föld mostohán fizet, mindjárt jelentkezik az inség — s nem csak az adót nincs miből fizetni, de a szájba sincs mit tenni. Föld van elég; egyes vidékeken a népesség nagyon is gyér, sok ezer hold föld terem gazt, kórót és mint állítólag használhatatlan, várja azt a jobb jövőt, amikor az elszaporodott népssség, ha fáradsággal is, utáaa lát megmüveltetéséhez. Munka nélkül a föld nem terem, ha ciak ugy immel-ámmal turkáljuk a szép apánk módja szerint, bizony még a műnk* dijat sem fizeti vissza. Sok vidéken egy-egy művelési ág annyira megrögzött, hogy másra a gazdálkodást nem fordítanák semmiért sem s ha egy-egy okosan gazdálkodó egyén sikeres munkája felett halljuk a kis gazdát elmélkedni, el kell mosolyodnunk, de legtöbbször szánakoznunk járatlanságán és tudatlanságán. »Apám is ugy csinálta, hát én is ugy csinálom*, ez a legnagyobb érv, csakhogy az az apa nem vett előleget a kihujt repezére és búzára őszszel, hanem a kész termést adta el, sőt az uj gyakran ott érte az ó-termést. Nem tagadható el, hogy a mai világ uj terhei és viszonyai az egyszerű földművest és kis g>\zdát is terhelik. A fokozott adó, sok helyen, mint megyénk egy igen uagy részén a szabályozási költség is súlyosbítja a földmüvelésből élő gazdaközönség helyzetét, de éppen e körülmény ösztönözhetné ez osztályt egyesülésre, tömörülésre és az ujabb kor vívmányainak a mezőgazdaságban való felhasználására és érvényesítésére. A steyer, morva és karinihiii paraszt községek apró egyesületeinek egyszerű, de érdekközösségen alapuló szer?ezete, nem csak a sikeres gazdálkodás, de a gazdaközöneégnek, mint hatal mas testületnek, érdekei nyilvánítása alkalmával — szemben magával a törvényhozás tényezőivel is — oly fényesen és erkölcsi sulylval nyilatkozik, hogy ezzel, mint alkotó eleinmei, számolni kell, míg a mi magyar gazdáink nagy hangú skedves uram bátyám«-mal megrakott dictiókkal édesgetve, politikai jogaik gyakorlatánál sincsenek különös tekintettel érdekeikre, szavaznak, ha a napdíjas fuvaros beszállítja őket az urnához s egy kis alkotmányos korteskedés után elcsendesül mindeu, folyik az élet keservesen, a lapok jajgatnak a szembeszökő pusztuláson 8 a birtokából kibecsült »ur« beáll hivatalt kereső proletárnak s a ».végzett gazdák« nagy serege uj és szomorú viszonyok közt élő társadalmi osztályt alkot. Bármennyire szépítsék is egyesek a szomorú helyzetet, kétségtelen tény, hogy gazdaközönségüuk érdekei tiincsenek ugy képviselve, mint azt helyzetük és számuk megkívánná. A megyénk területén megalakult a gazdaBági egyesület, mely idáig is már sok üdvös kezdeményezéssel igyekezett a gazdasági viszonyok javításán, felvehetué magasztos czéljai közé a községenként alakítandó mezőgazdasági szövetkezetok alakítását. Ha csak egy községben sikerül is ezt létesítenie, a példa utánzókra talál. Egy gazda. nélkül, hogy megmozdult volna katonás állásából, njugodtau igy folytatta tovább : — Da — amint mondám — van egy eszmém, melyet ha megvalósítana kap'.tány ur, nem kellene mitől 8em tartanunk . . , De kérem, ez az eszme egy kissé . . . hogy is mondjam c=ak . . . furcsa . . . tetszik tudni mi bretagneiak . . . — Tudom, tudom furfangos ficzkók vagytok. Folytasd ciak tovább ! . . . Halljuk az eszmét ! . . . — Hát kérem, meg kellene fosztanuuk a foglyokat nadrágtartóiktól ! — S aztán ? — Aztán . . . aztán semmi! . . . Nem érti kapitány ur ? — Valóban nem ! — Pedig milyen egyszerű. Ha nem lesz nadrágtartójuk, kénytelenek lesznek két kezükkel fentartani bő bugyogóikat s akkor ugy a támadás, miut a szökés, teljes lehetetlenség. Az örog hadfi meglepetve, egy hirtdlen mozdulatot tett, aztán felállott s mosolyogva rázta meg a közlegény hosszu, csontos kezét. — Igazad van! . . . Agyafúrt ficzkó vagy, de most az egyszer hazádnak és a császárnak szolgálatot tettél vele. Büszke lehetsz reá ! — Köszönöm, köszöuöm ! s a kapitány kezére egy heves Gsókol nyomott, mielőtt azt megakadályozhatta volna. A parancs nyomban ki lett adva, hogy a foglyok nadrágtartóit szedjék össze. A német katonák minden ellenkezés nélkül adták át a szükséges toilette kelléket. Csodálkoztak ugyan felette, de első pillanatra nem tudták megérteni e rendelkezés nagy horderejét. Csak másnap reggel, mikor az utrakelés alkalmával sem kapták vissza nadrágtartóikat: akkor vették észre, hogy mennyire tehetetlenné vannak téve. Szitkozódtak, káromkodtak, de azért harmadnap az utolsó szál emberig, valamennyien megérkeztek rendeltetésük helyére: Parisba. Sziriusz. Tanügy. A népoktatás hazánkban. Láng Lijo3 egyetemi tanártól, a m. t. akadémia 1. tagjától imént jelent meg az akadémia kiadásábau egy füzet, melyben másfél évtized (1809 — 1884) közoktatási eredményei vannak rövid foglalatban, tudományos módon földolgozva. Közöljük az érdekes füzetből azt a részt, mely az előrebocsájtott szemlélődések után Ítéletet moad tanügyünk általános állapotai felől. Mindent összefoglalva, — úgymond sok övendetes fejlődésnek voltunk tauui, de azért kétségtelen, hogy e téren még sok a hiány és nem egy a komolyan aggasztó jeleuség. Ha azt látjuk, hogy az iskolába járás általán emelkedik ugyan, de nem a magyar mutatja a legtöbb haladást és nem is ő áll legeiül, hí hisonlót látunk az iskolai szorgalom tekintetében, ez csak arra kötelez, hogy fajunkkal szemben elfogulatlanul leplezzük föl e hibáját és egy pillanatig se szünjünk meg előtte ama nagy, de terhes kötelességeket hirdetni, melyek komoly és lelkiismeretes teljesítése nélkül egy államalko'.ó faj sem felelhet meg hivatásának. Ugyanezt kell mondanunk akkor is, ha látjuk, hogy a magyar iskolák száma nő ugyaD, de mellette még két más nem magyar ajkú neuize'.iség kedvezőtlenebb viszonyok közt oly versenyt fejt ki, a mely kétszeres erőfeszítésre öutönözheti nemcsak az államot, hinem a felekezeteket, a községeket s az egész nemzetet. Tanítóink száma, minden gyarapodásuk mellett sem elegendő. S ha képesítésük és a magyar nyelvben való jártasságuk mindig kedvezőbb arányokat mutat is, a tanítás eredménye azonban még mindig nem kielégítő, ez mindennél inkább mutathatja, hogy a tanítók jó része egyenesen tul van terhelve. Nem is említve azt, hogy tanítóink szaporítása a legbiztosabb eszköz állami nyelvünk terjesztésére is, mert hiszen e részben csak a régibb oktatók képeznek akadályt és minél kisebb lesz azok aránya, annál kisebb leszen ez akadály is. Legtöbb haladást talán iskoláink anyagi fejlesztése körül tettünk, a mint hogy azt az összeget, melyről Eötvös csak álmodozott, már rég tulhaladtuk, a nélkül, hogy akár annyi iskolánk, akár annyi tanítónk volna, a mennyit ő tizenöt év múlva, tehát épen napjainknak kiváut. Minden elért siker mellett még messze vagyuuk attól is, mit Ausztriában látunk, hol az iskolák száma aránylag talán még kisebb, de annál nagyobb a tanítóké, a mi csak azt mutatja, hogy ott az iskolák jobban is vannak tanerőkkel felszerelve. Ausztriában volt ugyanis 1883-ban 52,314 tanító 2.611,849 iskolába járóra, ugy hogy egyre esik 49 tanuló, mig náluuk jut 77. De ne folytassuk p.z összehasonlításokat. Talán igy is érezzük már, hogy egyformán menteknek kell maradnunk ugy az elbizakodottságtól, mint a kishitüségtöl. Tettünk, dolgoztunk becsülettel és legjobb erőnk szerint, eleget arra, hogy nyugodtan fogadjuk a legszigorúbb, de igazságos bírálatot; de távolról sem eleget arra, hogy a munka és küzdelem folytatásától, vagy ciak ujabb fokozásától elállhatnánk. És nem állhatunk el különösen azért sem, mert nyelvűik fenmaradása és terjedése érdekében óhajtanunk, sőt követelnünk kell, hogy az a faj. melyet a sors kedvezése és saját erényei e liazában ez állásra bivnak, érezze is azt a nagy kötelességet, hogy minden nemes erőfeszítésben neki kell legeiül járnia, példájára mindín többieknek és dicsőségére az országnak és nemzetnek, mely a fajtól kapta nevét. ÚJDONSÁGOK. — Nagyérdemű olvasóinknak s munkatársainknak sok boldog húsvéti ünnepeket kívánunk. — Kossuth Lajost, hazánk száműzetésben élő nagy fiát, Nyíregyháza város képviselő testülete, e hó 5-dikén tartott ülésén egyhangúlag Nyíregyháza város díszpolgárává választotta, s egy kiállítandó díszes oklevéllel fogja erről Kossuthot értesíteni. A képviselet e határozat által csak öumigát tisztelte meg. Kifejezője ez a határozat annak a tiszteletnek, hálának és szeretetnek, melylyel történelmünk e nagy alakja iránt minden magyar viseltetik, a a derűnek egy sugarát viszi be a turini házba hol Kos uth Lajos a hontalauság bánatos, szomorú napjait éli. 1 — A városi képviseletnek e hó 5-én tartott közgyűlésén tárgyalás alá került Szabolcsvármegy e törvényhatóságának határozata, mellyel Nyíregyháza város képviselő testületének oda jóváhagjás végett feltetjeszte't s az igazságszolgáltatási palota és börtön épues és e zet kapcsolatos ügyekben hozott határozatát egész terjedelmében jóváhagyja, az ezen határozat ellen beadott felfolyamodás elvetésével a képviselő testületet utasítja, hogy a gőzfürdőre, honvedlaktanya felépítése és befejezésére a nyíregyháza-mateszalkai v.sut részvényei beszerzésére a függő adossagok atvaltoztatására vonatkozó s megvo^ Snnnn gf íí g,^ 8y0tt határ o^tokat beterjessze ? a f 5, ü:°? ü f t kölcsön összeg és a felsorolt czimek közötti különbözetet okmany.lag igazolja, és a kölcsön összegben felemlített epitkezesekre vonatkozólag kötendő szerződéseket annak idejen jovahagyás végett bemutassa, ,6-Sl reszletes kimutatást terjesszen be arról, hogy mennj összeg fizettetett es menn\i mar^t hiL 1-1 u föld,k eladást árából 1 88 7. atár' - ^tatárS határozatokat, kfmutaUst és CÍk ZT * tendő kötvényeket és szerződéseke \et z e fel TÍT a kitűzött czélok öszhangzafos v1Leh Í Ueg et k e f t, h0g y tekintetében, a város érdekeit Zm T f be f\ eze9 e eljárni, s eljárásuk eredményéről m l ^ viselethez jelentést tenni igyekezzenek ^ * P' — Színkör. A debreczeni R7i„t á.. , . ... „ hó első napjaiban városunkba érkéz í J 0V Ó, m áJ. U 9 körűnk' en működését. A társulat U®! S ra eS kezdl SZ1 Q"
