Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1887-11-27 / 48. szám

^YÍRTIDÉ K." letes álszemérem ama köntösét, melybe csaknem az egész társadalom s példája után sok család is burkolódzik még most is, nem tartván eléggé „cliices" dolognak a birtokuk vagy tőkéjük után élők, vagy a hivatalnokok közé befogadni azt az iparost, aki csak oly tisztességesen, de kezének munkájával keresi kenyerét. A mezőgazdasági rendtartásról. Nem mindennapi fontosságú az a törvényjavaslat, melyet a mezőgazdasági rendtartás szabályozása ügyében a földmivolésügyi minisztérium kidolgozott, s legközelebb már az országgyűlés elé fog terjeszteni. Ez uj rendtartás lesz hivatva arra, hogy a mezőgazdaságnak szükséges védelmet biztosítsa. Az 1840. évi IX. t. cz. ugyan szintén a mezőrendőrségről szól, de e törvényünk nemcsak hiányos, hanem keletkezésének idejénél s igy rendelkezéseinek elavultságánál és törvényhozásunk fejlettségénél fogva nem felel meg a mai életviszonyoknak s a mezei gazdálkodás mai állapotának. Nagyon itt volt tehát az ideje, hogy oly törvény alkottassák, mely a mezőgazdaságot rendszeresen szervezi s azt egész terjedelmében 8 törvény védelme alá helyezi. Örömmel és megelégedéssel fogadhatja a gazdaközönség e törvény javaslatot, mely hivatva van a mezőgazdaságnak jelen állapotán tetemesen javítani. A javaslat törvénynyé emelése előtt kiadatott a hozzá értőknek, hogy alaposan vitassák meg s tegyék meg arra észrevételeiket, módosításaikat: s igy remélhető hogy mezőgazdasági rendtartásunk mintaszerű leend, az ország különféle viszonyaihoz és érdekeihez mértea, a lehető legtökéletesebb alakban kerül a törvényhozás asztalára, s törvény erőre emelkedvén, valósággal reformálni fogja a mezőgazdaságot. A javaslatban a mezőgazdaságra vonatkozó intézkedések a legszélesebb alapokra vannak fektetve és rendszerbe hozva s bizonyára csak örüini tud a korral haladni akaró gazda, ha e törvény minél előbb életbe lép. A mezőgazdasági rendtartás szól a mezei tulajdonról, u. m. a földről és az azon levő épületekről, a gazdasági eszközökről és állatokról, a vetés forgóról, legeltetésről, a mezei utakról, az ültetvényekről, a hasznos madarak oltalmazásáról, az állattenyésztésről, a káros állatok és növények irtásáról, a gazdasági egyesületekről, a gazdasági-bizottságokról, a hatóságokról, a mezei rendőrségről, a mezőrendőri kihágásokról s büntetésekről és a kártérítésről. Magyarország földmivelő állam, melynek legtöbb, majdnem egyedüli életerét a mezőgazdaság képezi, de azért épen a mezőgazdaság az, mely aránylag a legíejlettlenebb, s mely eddig a legkevésbé állott a törvény oltalma alatt. A mező-gazdasági rendtartásra vonatkozó törvény, mint az elősorolt részei bizonyítják, kiterjeszkedik a mezőgazdaság minden egyes részeire s valódi áldása lesz földmivelőiuknek. Lehet ugyan, hogy egyes gazdáknak, kik az újítást s a rendet nem kedvelik — nem fog tetszeni az uj törvény, de erre csak azt mondhatjuk, hogy nincs oly emberi alkotás, mely mindenkinek tetszenék. Vannak a tövényjavaslatnak oly részei, melyekre megjegyzéseket lehet tenni, de a miniszter épen azért adta ki a törvényhatóságoknak, hogy minél többen szól hassanak hozzá s mondhassák meg reá véleményöket. Reméljük is, hogy nem fogják gazdáink közönyösen fogadni a javaslatot, sőt saját érdekökben tárgyalás aláveszik azt, s megadják a helyi viszonyokkal indokolt véleményeiket. Mert bizony a javaslat egyes részeire a megjegyzés reá fér. A mi igénytelen nézetünk szerin> ugyanis az elmélet és gyakorlat által egyaránt helyesnek mondható, hogy a mezőgazdasági rendtartás a vetés forgó megállapítását, a legeltetés szabályozását kötelezőnek mondja ki, a jó tenyész állatok kiválasztására s beszerzésére a községeket kényszeríti, a tenyésztésre nem alkalmas állatokat a tenyésztéstől eltiltja, a községi utaknak gondozására a községeket s a dülőutaknak és ösvényeknek jó karban tartására a határos birtokosokat kötelezi, a káros állatok, különösen a rovarok, s a káros növények irtására mind a gazdákat, mind a községeket kötelezi, a mezőgazdaságra hasznos madarakat hatósági és közvédelem alá helyezi, stb. De hogy a vetés forgó megállapításánál a fél holdas gazdákra nézve nem tesz kivételt: azt nem értjük. Különösen fontos része a javaslatnak egyebek között, hogy a határkarók megsértőit 100 frtig terjedhető pénzbüntetéssel sújtja. No, ha a javaslat törvén) nyé vállik, nálunk nagyon sok száz forintot szedhet be hatóság e czimeu, mert nagy fzámmal vannak olyan gazdák, kik minden lelkiismeret furdalás nélkül elszántják a mesgyét, kiütik a földből a határjeleket. Hanem nagjon komikus megjegyzés az, hogy a ki »rosszakaratbólc cselekszik ilyet, csak az esik büntetés alá, mert ezt tudva, a határsértést elkövető tettenkapás esetén a büntetés kikerülése végett nem olyan egyenes lelkű bovallani, hogy ő bizony rossaakaratból követte el a tiltott dolgot. A javaslat 66. §-a szerint a községi gazdasági bizottság megállapítja az aratás, szüretelés és kukoriczatörés stb. megkezdésének időpontját. Ez intézkedés sz=riutünk csak a azüretelésre lehet helyes nálunk, hol rendesen nem szokták bevárni a szőlő teljes megérését. Az aratás és kukoriczatörésra nézve azouban vajmi nebéz meghatározni a munka megkezdésének idejét. Mert a gabnafélék érésének ideje nagyban függ a vetés idejétől, a talaj különböző voltától s az időjárástól, s igy még akkor is nehéz feladat volna a gazdasági bizottságnak az aratás megkezdése időpontiának megállapítása, ha a vetés időpontjátis meghatározná, a mi abszurdum volna. S különösen városunk nagy kiterjedésű határában alig képzelhető, hogy bármily sok tagból álló bizottság is képes volna folytonosan megfigyelni azt, hogy a határ melyik részében, dűlőjében mikor vágta bele a gazda a kaszáját az érett búzába. Vagy ha feltéve, hogy képes volna, vájjon nem káros volna-e kimondani azt, hogy mikor egyik gazdáuak egyik tábla vetése már kaszálást vár s azzal tovább késni bizonyos kár volna, a másik tábla pedig még éretlen, akkor a gazdasági bizottság kitűzne min denik tábla learatására egy ugyanazon időpontot s ha azt a gazda meg nem tartaná, mert bizonyos kára nélkül meg nem tarthatná, akkor 100 frtig terjedhető pénzbüntetéssel sújtatnék. Nem értjük a javaslatnak azt a részét sem, vagy helyesebben szólva méltányosnak nem tarthatjuk, a hol azt mondja, hogy azon esetben, ha a hernyók vagy más kártékony állatok oly tömegben lépnek fel, hogy a közcsapás jellegét öltik fel, a városi gazdasági bizottság javaslata alapján a városi hatóság elrendelheti, hogy az érdekelt birtokosokon kivül a káros állatok pusztításánál a város minden erre alkalmas lakója közreműködjék. Hát azokat, kiknek birtokuk nincs, hanjm hivataluk vagy két kezük munkája után élnek, lehetne-e jogosan elvenni talán napokon át kenyérkeresetüktől ? Mert arról nincs szó, hogy a kártékony állatok pusztitásárt az ilyen kirendeltek fizetést kapnak. A javaslatnak »az ültetvényekről* szóló fejezetében nagy ellentét van. Ugyanis a 27. és 28. §§ -ok szerint földbirtokok határán fák ültetése csakis oly módon engedtetik meg, hogy az által a szomszéd birtokosra kár ne háruljon s az idegen területre átnyúló ágak és gyökerek, a mennyiben károsoknak bizonyulnának, a károsult fél kérelmére a ták birtokosa által eltávolitandók, ellenben a 29. §. azt mondja, hogy az állami, vármegyei és községi utak befásitását a törvényhatóság gazd. bizottságának meghallgatása után a miniszter elrendelheti. Tehát a mairán embereknek megtiltja a mások károsítását, az államnak, vármegyének és községnek pedig megengedi. S ez utóbbbi esetben a kár megtérítését a károsult kérelmezheti ugyan, da nem követelheti. Lehetnek még a javaslatnak több olyan részei, melyek hasonló megjegyzésre érdemesek. Ezt azonban reméljük, megteendik a véleményadásra felhívott bizottságok. Mi e néhány észrevétellel csak figyelmessé kívántuk tenni őket. ÚJDONSÁGOK. — Szabolcsvármegye közigazgatási bizottsága deczember havi rendes ülését — a hónap második csütörtöké ünnepnapra esvén — deczember hó 13-án fogja megtartani. — Felszentelő ünnepély. A helybeli ág ev. főgimnázium díszes uj épületének fölszentelése jövő januárhó 6 án Vízkereszt napján fog ünnppélyes módon végbemennni. Az üunepély I ülönben nemcsak az uj épületre vonatkozik, h inem ama jelentős mozzanatra is, hogy a megyénk székvárosában annyira hézag pótló intézet teljes főgimnáziummá kiegészült. Az egyházi szertartást maga f'. Czékus István tiszakerületi ev. püspök fogja végezni s jeloa lesznek a kerület többi notabilitásai is. Az ünnepélyt rendező bizottság diszbankettet, este bált és hangversenyt tervez, melyekre külön meghívókat fognak szétküldeni. Az ünnepélyre felhívjuk a közönség figyelmét s a részletes programmot is annak idején közölni fogjuk. Az ünnepély alkalmival pedig vitszttérünk az intézetre. — A vármegyei székház építése ügyében a vármegye legutóbbi közgyűlése egy vegyes bizottság kiküldetését határozta el. E küldöttségben Nyíregyháza város részéről dr. Jósa András, Somogyi Gyula, Sztárek Ferencz és Májerszky Béla főjegyző fognak résztvenni. — Képviseleti közgyűlés volt a héten péuteken. A képviselete több kisebb érdekű ügyet intézett el, s hétfőn, 28-dikán folytatólagosan újra összeül s megkezdi az 1888. évi városi költségvetés tárgyalását. — 40 éves tanítói jubileum. Gdovin János, a uyiregyházai ág. evang. egyház érdemdús tanítója, folyó évi november hó 20-án ülte meg szűk családi körben 40 éves tanítói működésének örömünnepét. A tisztes férfiúnak egyházi elöljárósága és mindkét lelkésze s több tekintélyes állást elfoglaló tanítványa részt vett a családi jellegű örömünnepen, az ünnepelt lakásán. Emelkedett szavakban méltatták a buzgó veterán tanitó kimagasló érdemeit, melyeket hosszas és küzdelmes pályáján annyi fáradsággal és a tauitváuyai iránt minden időben eltelt ragaszkodással és szeretettel vívott ki magának. Gdovin János 1847. nov. 20-án foglalta el tanitói állását megboldogult Nagy Sámuel rendes tanitó oldala mellett és mint a lőcsei főgymnasiumot (akkor lyceumot) jeles szorgalommal végzett ifjú, azonuaí 254 iskolás gyermek között — az olvasó fiu osztályban ennyi volt a tanulók létszáma — kezdte meg működését. Midőn a szabadság harcz riadója a haza gyermekeit védelemre hivta fel, ő is ott hagyta kezdő pályáját és hazaszeretetének ösztönét követve, a »honvédek« közé lépett s tizenegy hónapon át szolgálta fegyverrel kezében hazáját. A gyászos kimenetelű szabadságharcz után ismét visszt-tért az ev. egyház szolgálatába, melyben a mai napig mint köztiszteletben álló tanitó és szép család atyja folytatja tevékeny éa korát meghaladó igyekezettel terhes működését. Ezen elmúlt 40 év alatt 6700 gyermek nyert tőle oktatást, kik közül sokan ma is városunk élén mint tekintélyes állású egyének foglalnak helyet. Az őszinte tisztelet és ragaszkodás, melylyel nagy ssámu tanítványai őt méltán illet k, fáradságainak kiérdemelt jutalma! Adja az ég, hogy még sokáig folytassa működését a város és egyháza javára, melyeknek minden időben hü fii volt. Egy volt tanítvány. — Dalestély. A helybeli dalárda, mint azt lapunk legutóbbi számában már jelentettük, dalestélyeket fog rendezni a téli hónapok alatt. Az első ilyen estély a legközelebbi szombaton lesz a nagyveudéglő nagytermében. A belépti dij személyenként 40 kt-ajezir. Az estélyek jövedelme a dalegyletnek a szegedi országos dalárünnepélyeu való részvétele költségeire fog fordíttatni. — Kinevezés. Graejl József fői-p ia a vármegyéhez kinevezte közigazgatási gyakoruo cul Ocsváry Pál törvényszéki gyakornokot. -• A helybeli lakatosok piaczi áruló helyének meghatározása ügyében a városi képviselet úgy hitározott, hogy a lakitosok áruló helyét fele részben a nagyvendéglő, fele részben pedig a Cíijmadia szín élőit jelölte ki. — Főszolgabírói jubileum. Azon körülmény kellemes hatása alatt fogok tollat, hogy a Gáván e hó 18-án a szolgabírói hivatalban lefolyt, igazán megható jelenetet tolmácsoljam, mely, mondhatom, nem mindennapi jelenség volt. Köztudomásu, hogy szeretett és tisztelt főszolgabiránk, Jármy Jenő ur az 1877 ik év végén megtartott tisztújítás alkalmával választatott meg a járás segédszolgabirójává, 1879. májusban szolgabirójává s avangirozott, törvény szerint, főszolgabírójává, tehát most áll hivataloskodása tizedik évének végén. Jóllehet az 1877. évi tisztújítás nem Jenő napján tartatott, de mert az önzéstelen tisztesség iránti tiszteletteljes kegyelet lerovása időhöz kötve nincs, ugy véltük, hogy nem ártunk vele senkinek, ha mi Jármy Jenő főszolgabíró ur iránt táplált érzelmeinknek valamivel hamarább aduuk is és p:dig eklatáns kifejezést, mint épen azon nfcpon, melyen tiz éves szolgabiráskodását betöltendette; és ezt annyival inkább tehettük, mert bizony egyikünk sem emlékezett biztosan a napra, melyen az 1877-iki tisztújítás tartatott. Mi tehát, a járási községi s körjegyzők pár hónap előtt elhatároztuk, hogy f. évi riovember hó 18-án, azaz Jeuő napján testületileg fogunk tisztelkedni a főszolgabíró urnái tiz éves szolgabiráskodása alkalmából 8 ez alkalommal egy igen csinos kiállítású albumban arczképeinkkel s egy művészi kivitelű pipával tiszteljük meg. Mind ez oly titokban történt, hogy nem csak a megjubilált főszolgabiró ur s környezete, de családtagjaink sam tudtak semmiről. Az album a nyíregyházai Tahi Miksa czégnél lett 15 arczképre megrendelve és kell, hogy kartársaim nevében is kifejezzem elismerésemet a nevezett czég iránt, mert igazán olcsó áron oly albumot állított elő, mely a figyelmet méltán megérdemli. A pipa művészi kivitelű és igen szép darab, elején 5 águ korona 8 J. J. betűkből álló monogrammal, kupakján vésve »Szeretve tisztelt főszolgabírójuknak a járási jegyzők 1887.c Előleges elhatározásunk folytán tehát 18 án reggel 9 órakor összegyültünk Gáván Andó Sámu8l gávai jegyző kartáraunknál s otyian testületileg mentünk a szolgabírói hivatalba, meghiván az aktushoz Kömmerling János szolgibiró urat is. Ami aztán itt következett be, azt leirni én alig leszek képes. Gúnya Ignáca rakamazi jegyző kartársunk, mint hivatalban legidősebb, rövid 8zavakban adta elő jövetelünk czélját s aztán beszéde végén átadta a szót a jubileumi tárgyakat már kezében tartott Tóth Gyula vencsellői jegyző, mint hivatalban legifjabb kartársunk, ki az ünnepelthez igen rövid, de az abban kifejezett érzelmekre nézve igen tartalmas beszédet mondott s átnyújtotta a tárgyakat. Az ünnepelt főszolgabíró ur, valóban örömkönnyekkel telt szemekkel, — környezve a megtiszteltetés eme nem mindennapi jelensége folytán, szintén örömkönnyeket hullató család tagjai által, — meleg hangon mondott köszönetet az irányában tanúsított szeretetteljes tisztelet, ragaszkodás és hála emez eklatáns nyilvánulása felett. Mondanom sem kell, hogy ugy a részünkről, miut a főszolgabiró ur által mondott beszédek annyira a jelenet hatása alatt állottak s mi magunk is, a hallgatók, ugy meg voltunk hatva, hogy bizony a beszédek motívumai közzül csak annyit jegyezhetek meg, hogy a főszolgabiró ur biztosíttatott a jegyzői kar részéről irányában eddig is nyilvánult páratlan tisztelet és szeretetteljes ragaszkodásról, mig viszont a főszolgabiró ur biztosított bennünket arról, hogy ő ezután is éppen ugy, mint eddig, a jegyzői kar atyja fog maradni. Horváth Gyula, körjegyző. — A nyíregyházai legtöbb adófizetők névjegyzékének kiigazítására a városi képviselet legútóbbi közgyűlésén egy Gredig Jeremiás, Mtskó László, Májerszky Béla és Szochor Pál urakból álló küldöttséget menesztett. Elhatározta egyszersmind a képviselet, hogy a legközelebbi képviseleti tag választás alkalmára, az eddigi szokás szerint, a szavazás, hat kerületre osztva ejtetik meg. Az igazoló választmányba a képviselet által küldendő két tagot a legközelebbi közgyűlésen választja meg a képviselet. — Negyedik gyógyszertár fölállításának engedélyezését kérelmezte Bordás János Debreczenből. A közegészségügyi bizottság, a ennek véleménye alapján a képviseleti közgyűlés az uj gyógyszertár felállítását nem engedélyezte. — Szegény gyermekek fölruházása. Közeledik a tél, a maga egész könyörtelenségével. A nyomorúság és szegénységjelei aiindiukább mutatkoznak,— s otthon maradnak a mezítlábas iskolás gyerekek, s a nyomorult szűk lakások egyszerre megnépesednek. Betegségek szaporodnak, a halálozás kedvezőtlenebb arányt ölt, az ember anyag pusztu

1. Az érző ember szivét nem kerülhetik ki a Dyomornak e kiáltó jelenségei; azok, kikre a nevelés és tanítás gondja nehezedik, aggódnak, mert az iskolák padjai megritkultak. A nyomor, a szegénység daezol, a kényszer-iskoláztatást követelő törvénynyel is. Mezítláb már nem lehet iskolába járni, s azok a rongyos ruhadarabok, melyek eddig a szegény gyermek testét, a meztelenség látványától úgy ahogy betakarták, nem védik meg őt a kemény hidegtől. A bün és szegénység között van valami ok és okozati összefüggés. Nagyon sok bűnös cselekedetnek a nyomorúság a szülőanyja. A nyomort teljesen megszüntetni lehetetlen, de enyhíteni emberbaráti kötelesség. Nálunk nincsenek még oly tekintélyes alapok, amelyekre támaszkodva a mutatkozó szükségen segíteni lehetne, egyedül a társadalom áldozatkészsége az az annyiszor igénybevett és oly sok oldalról kihasznált alap, melyhez újra meg újra fordulhatunk. A szegény iskolás gyermekek nevében és érdekében emeljük föl szavunkat, kérvén a nemes siivü ember-barátokat, hogy « czélra bármily csekélységet áldozni kegyeskedjenek. Sok kicsi sokra megy. Az adomány csekélysége ne tartson vissza senkit a jó tettől; nem az adomány nagysága, de a készség, melylyel az nyújtva van, kölcsönöz értéket a szegény fillérjének ugy, mint a gazdag forintjának. A hideg idő beálltával városunkban s községeinkben egyiráut megritkulnak az iskola-padok. Az éhező, fázó, mezítlábas szegény iskolás gyermekek elmaradnak. Akik e nyomort minden nap látják, akik előtt a ruhátlan és éhező iskolás gyermekek sorsa ismeretes, a néptanítóknak kell kezökbe venni a szegény iskolás gyermekek ügyét, s felosztva magok között a várost szakaszokra, minden ajtón bekopogtatni, pénzt, ócska ruhát gyűjteni. Áldás lesz fáradságukon s a szegény iskolás fiuk hálája lesz jutalmu^