Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1887-11-27 / 48. szám

VIII. évfolyam. 38. szflin. Nyíregyháza, 1887. szeptember 27. VEGYES TARTALMÚ HETI LAP SZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLOSVÁRMEG-YEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. Car Megjelenik hetenkint egyszer vasárnapon. Klöllzetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Kj;ész évre 4 frt. Félévre 2 » Negyedévre 1 » A községi jegyző és tanitó uraknak egész évr« esak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások Joba Elek kiadótulajdonos könyvnyomdájához (nagy - debreczeni - utcza 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek bekttldetni. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra » az illció költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : .Minden négyszer hasáb/ott petit-sor «)fysziri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr Kincstári bélyegdij fejében,minden egyea hirdetés után kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint Íj icrajezár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám) : továbbá: Uoldberger A. V. által Budapesten. Haasenstein «s Vo-ltr irod

ájába

n Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. l)orn & Coiup által Hamburgban 13,026. K. 1887. Hivatalos közlemények, Szabolcs vár megye alispánjától. A m. kir. belügyminiszter úr ó nagyméltósága folyó hó 11-ról 72,621/1V. szám alatt kiadott" körrendeletével felhívja a vármegye közönségét, miszerint a kitűzött doháuybeváltási határidőknek közhírré tétele iránt intézkedjék, s egyszersmind a vármegye területén fekvő miudeu beváltási állomásra egy-egy ezeu feladatra alkalmas egyént közigazgatási biztosi minőségben rendeljen ki. Végzés. A debreczeni felügyelőség területén a f. évi doháuybeváltási határidők következőleg állapíttattak meg: Debreczenben deczember 5-ikétől február 8-áig, H. Dorogon decz. 1-étől febr. 15-ig. Nyíregyházán dccz. l-étől febr. 13-ig, Itakamazon decz. 1-től január 26-ig, Nagy-Létán dccz. 5-étől jan. 16-áig, Nyír-Bátorban decz. 1 étől jan. 25-ig, Vásáros-Natnényban decz. 5-től jan. 26-ig, NagyKárolybau decz. 5-től jan. 12 ig, Nagy-Tárkányban decz. 5-től jan. 31-ig, Érinihály-falván decz. 1-től jnu. 18 ig, Cseugereu decz. 5-től jan. 18-ig, Kis-Várdán decz. 5-től jan. 12-ikéig. Közigazgatási biztosokul kineveztetnek: a nyíregyházai beváltó hivatalhoz Vad Lajos, a rakamazihoz Beruáth Lajos, a uy.-bátorihoz Vay Pál, a k.-várdaihoz gr. Vay Mihály. A kinevezett, közigazgatási biztosok kötelesek a beváltásnál folytonosan jelen lenni, s napdijat csak a beváltásnál valósággal eltöltött napok után igényelhetnek. Részükre a m. kir. belügyminiszter által három forint uapdij állapíttatott meg, s a beváltási állomásra más helyről kirendelt biztosoknak a szabályszerű fuvardijak is meg foguak téríttetni. Az úti számlák érvényesítésére a magyar kir. pénzügyigazgatóságok vaunak hivatva, minélfogva a dohánybeváltáshoz kirendelt közigazgatási biztosok által kiállítandó úti számlák e vármegye területéről közvetlenül a debreczeni m. kir. pénzügyigazgatósághoz lesznek beküldendők. Miről az összes községi elöljáróságok, illető községeikben leendő meghirdetés végett, a vármegye hivatalos lapjában való közzététel utján, továbbá a debreczeni magyar kir. dohánybeváltó felügyelőség, a debreczeni m. kir. pénzügyigazgatóság, a nyíregyházai-, rakamazi-, nyir-bátori- és kis-várdai dohánybeváltó hivatalok, Vad Lajos nyíregyháza város polgármestere utján, Bernát,h Lajos, Vay Pál a nyir-bátori járás főszolgabirája utján, és gr. Vay Mihály jelen végzéssel értesíttetnek. Nyíregyháza, 1887. november 21. Zoltán János, alispáu. Határozat: Huuyadvármegye erdészeti albizottságának átirata másolatbau szabályszerű közliirrététel végett, a járási föszolgabirákuak és Nyíregyháza város polgármesterének a vármegye hivatalos közlönye utján tudomásukra hozatik s a megsemmisítésnek az albizottságnál vezetett nyilvántartásba bejegyzése elrendeltetik. Miről a debreczeni kir. erdőfelügyelőség ós a „Nyírvidék" hivatalos lap szerkesztősége, továbbá a járási főszolgabirák és Nyíregyháza város polgármestere, Huuyadvármegye átiratának másolatával ezen határozaton értesíttetnek. Kelt Nyiregyházán, 1887. november 17. Elnök helyett: Vidovicli László, aljegyző. (Másolat 107/1886. E. B. szlioz.) B. Sz. 185/1887. erd. biz. Tek. közig, erdészeti bizottság! A nagyméltóságú földmivelés- ipar és kereskedelemügyi minisztérium által 1882. évi szeptember 29-éu 38,708. sz. a. kiadott körrendelet alapján van szerencsénk tudomására hozni, hogy Ferbócs Bertalan dévai m. kir. főerdész mult 1881. évben 5/1398. sz. alatt kiállított eskübizonylatát elvesztette, amiért is azt fenti sftnnu jegyzőkönyvi határozatunkkal ezennel semmisnek nyilvánítjuk. Kelt Déván, Huuyadvármegye erdészeti bizottságának 1887. évi májushó 15-éu tartott üléséből. B. Bornemisza, elnök. Szabolcsvármegye alispánjától. 12,821. K. ~ 1887. A föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Tudomás vétel, esetleg megfelelő eljárás végett értesíttetnek, hogy Zempléuvármegye Tarczal községében 3 drb, Tokaj, Pesolova és S.-A.-Ujhely községekben 1—1 darab szarvasmarha lépfenében, N.-Rozvágy községben pedig 5 drb sertés orbánezbau elhullott. Nyiregyházán, 1887. november 21. Zoltán János, alispán. 12,842. K. 1887. Szabolcsvármegye alispánjától. A járási föszolgabirákuak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községi elöljáróknak. Értesítem, miszerint Mihálydiban 11 darab sertés, Szent-Míhályon 1 drb és Balkányban 1 drb szarvasmarha lépfenében elhullott. Kelt Nyiregyházán, 1887. uovember 24. Alispáu helyett: Miklós László, főjegyző. I07.E. B. 1887. Szabolcsvármegye erdészeti albizottságától. Iparos oktatás. Iparos oktatásunkra, daczára a törvény szigorú rendelkezésének, sok a panasz. Mondják, hogy a mesterek akadályt görditenek az óra látogatás elébe, a tanulók hanyagok, indolensek, sőt szökdösnek az órákról, s igy a tanitók az egyik vagy másik okból eredő tömeges mulasztások miatt nem haladhatnak kellően a tanításban ; sőt a siker nagy akadályaként emlegetik azt is, hogy mig a megjelentek egy része a folytonos nehéz munkában csaknem a kimerülésig elfáradván, nem birja figyelemmel kisérni az előadottakat, addig a másik könynyebb foglalkozású, vagy erősebb testalkotásu s élénkebb vérmérsékletű pajkos csínyeivel zavarja meg a — bizony nem épen nagy számmal levő — komolyan igyekezők, jóakaratuak muukáját is. S mindezekhez járul az a rendkívüli különbség, a mely a tanulók értelmi képzettsége s erkölcsi minémüsége közt van. Eunji akadálylyal, ily sok gátló körülménnyel szembe szállni, valóban gigászi munka! Ily viszonyok közt, tekintve az alig körvonalozott, jóformán a tanitók egyéni tetszésére bizott tantervet s az alkalmas tankönyvek hiányát is, arról reménykedni, hogy a kivánt siker meglesz, ábrándnak, álom iák is vakmerő. Pedig ugy saját gondolkodóink, mint külföldi jóakaróink is folyton azt hangoztatják, hogy felhagyván az egyoldalú őstermeléssel való foglalkozással s az elméleti tudományokból, hivataloskodás stb. utján keresett megélhetési szándékkal, teremtsünk értelmes, jóravaló polgárságot, erős középosz tályt, s igy lesz megoldva a mind jobban reánk nehezedő gazdasági válság s igy menekül meg a tudományos pálya a túltömöttségtől, a szellemi proletáriatustól. Ily eszközökkel azonban nem lehet megalkotni azt az óhajtott erős középosztályt, azt az értelmes polgárságot. Igy nem lehet reményünk arra, hogy a lelkes ipar-barátok óhajtása szerint győzelmesen versenyezhessünk a magas fokra fejlett külföldi iparral, sőt arra sem, hogy a versenyt száinbavebetően megindítsuk. Napjainkban ugyanis nem elég serényen dolgozni, sőt nem elég a választott iparághoz szükA föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Hunyadvármegye erdészeti albizottsága értesít, miszerint Ferbócs Bertalan dévai m kir. főerdész eskübizonylatát elvesztvén: az semmisnek nyilváníttatott

. ÍTTÍTÍ— . . ~ Mai számunkhoz egy iv regény-melléklet van csatolva séges fogásokat, kézi ügyességet tudni, hanem ezeken kivűl ízlésre is van szükség, hogy az előállított mű a hasonlók közt alakra, külső csinra nézve is diadalmasan állja ki a versenyt; nem elég továbbá, hogy az iparos az anyag árát s a feldolgozás költségeit számba vévén, gondosokodjck róla, hogy a maga becsületesen megérdemlett jutalmát is megkapja s a vevő közönség iránt se támaszszon túlzott igényeket, hanem értenie kell az iparosnak a könyvvitel elemeit is, hogy vagyona és terhei közt mindig látván a viszonyt, tudhassa, mennyire merhet okosan vállalkozni, hogy sem a kínálkozó jövedelmet el ne szalaszsza, sem megbirhatatlan anyagi tönköt okozható nagy vállalatba ne fogjon. S igy a jó izlést, mint eme számvetési tudományt csak a gondos iskolázás, a lelkiismeretes képzés adhatja meg. Modják is, hogy ennek eszközölhetése végett kiváltképen óhajtandó volna, hogy a tanitók rábeszéléssel, meggyőzéssel tapintatos eljárással az intézményt megkedveltetvén, kivinnék, hogy a mesterek, az ügy nagy jelentőségét teljesen átérezvén, nagyobb ügyszeretetett tanúsítsanak, a tanulók, belátván, hogy szebb jövő csak önfeláldozó odaadás, komoly miveló'dési törekvés után remélhetnek, szorgalmasabban, jó kedvvel végezzék iskolai kötelességeiket. Szerény véleményem szerint e kívánság bármily jó akarat sugalta legyen is, túlzott és helytelen. Helytelen, mert oly fontos nemzeti vagyonosodásunknál oly életbe vágó kérdés, mint a minő az iparosok műveltségi fokának s versenyképességének emelése, nem szabad pusztán, sőt még nagyobb részében sem egy, ha még oly tiszteletre méltó testületre is, mint a tanítói kar bizni. Túlzott más oldalról, mert hogyan váljék az a különben bármilyen derék tanító az iparosügy apostolává, a ki — a mint rendesen történni szokort — csak ugy privát vállalkozásképen, szabad óráiban, vagy pedig ha kötelességből is, de bizony csak mellékesen foglalkozik az iparosoktatással? Az iparos ügy nem egy testület, nem is egy társadalmi osztály, hanem az egész társadalom ügye. Érdekel mindenkit, joga és kötelessége is nemzetünk jövő boldogsága érdekében mindenkinek megtenni érette, a mit tehet; de legjobban érdekli a társadalomban mindenesetre azt, a kiről szó van, az iparost, s annak van e téren legtöbb joga és kötelessége. Hiába emeli föl az a néhány tanító erőtelen szavát hiába fut, fárad beszél s tesz, s hiába hangoztatják jóindulatu czikkezők a sajtóban s lelkesült szónokok a nagy közönség előtt az iparosok jobb, magasabb kiképzésének szükségét s az ebből eredő előnyöket, mig maga az iparos-osztály ennek tudatára nem ébred, mig a társadalom be nem látja ennek szükséges voltát s mind a kettő meg nem mozdul, pusztában hangzik el minden szó s kárba vész minden fáradság. Maguknak az iparosoknak kell belátni a kérdés fontosságát, mi csak ugy lehetséges, ha a kiváló, közbecaülésnek örvendő iparosok felhasználják minden befolyásukat, buzdítanak e részben társaik közt s oda hatnak, hogy a gyökeres reformra a kezdeményezés magából az iparos testületből induljon ki. De nem maradhat el a társadalom sem. Csakhogy ez esetben okvetlenül le kell vetni a szégyená