Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1887-11-13 / 46. szám

N T í R V I D É II" Mi — egy város adminisztrálásának sokkal szűkebb körében — régen megszoktuk már, hogy néhány órai csendes tanácskozásban tárgyaljuk végig a költségvetést. S ha néha ott a városi tanácsteremben egy-egy magasabb lendületű vitára fölhevülnek is a kedélyek, — sajnos — embereket és elveket politikai küzdelmekre való visszaemlékezések, a külön politikai pártállás választanak el egymástól. Hisz városi képviselőinket is politikai jelszavu zászlók alatt választva, küldjük a városi képviseletbe, s egészen hozzá szoktunk már, hogy minden felé a hazában egy-egy városi képviseleti tag választás eredményét mint ennek vagy amannak a politikai pártnak a győzedelmét hirdessék az illető politikai párt sajtó organuuiai. De most nem erről — a szerintütik beteges jelenségről kívánunk beszélni. Ohajtandónak tartjuk, hogy a városi képviselet tanácskozásai, melyekkel a város költségvetését megállapítja s ezzel egy esztendőre a város fejlődésének irányát és mértékét megszabja, hogy ezeknek a tanácskozásoknak — mint mondani szokták — a niveauja emelkedjék. Mert ha valaha volt, úgy épen most a legnagyobb szüksége van Nyiregyháza városának arra, hogy midőn jövendőjét esztendőről esztendőre megállapítják, azaz épen a költségvetés tárgyalása alkalmával, belevonassék a tanácskozásba és fölhasználtassék egészen az a szellemi erő, melyet a városi képviselet, tagjai által képvisel. Városunk a haladás utján van. Mindenki látja ezt és érzi. Ennek a haladásnak útját egyengetni, a maradozni akarókat meggyőzni, akik meg nagyon megeresztenék a gyeplőt, azokat kissé visszatartani, lehetetlenné tenni a stagnálást, okos előrelátással megelőzni a visszahatást, biztosítani, hogy ez a haladás ne csak külső jelenségekben mutatkozzék, hanem hogy ami itt épül, fejlődik: a valódi szükségnek legyen kielégítése, a szükség által legyen létrehozva, s hogy — a mi mindezekből következik — haladásunk, fejlődésünk épen a város polgárai szellemi és anyagi erejének nevekedésében demonstráltassék. Mert egyébként, amit építünk kártyavár lesz. Ehhez a munkához szüksége van a városnak arra, hogy a képviselet, melyet a város polgársága, hogy ügyeit intézze, egybe alkotott, minden egyes tagjának minden bölcseségével adjon irányt s mind a két szemével kutassa és keresse a boldogulásnak és fejlődésnek eszközeit és feltételeit. A tanács végrehajtó közege a képviseletnek. A költségvetés rovataiban és tételeiben sok okos és üdvös eszme megfér. Ezeket fölszinre juttatni s ott a költségvetésben, mint a képviselet akaratát kifejezni: ennek kell lenni a költségvetési tárgyalások eredményeinek. E nélkül numerusok száraz tömege marad az, melyből élet, pezsgés, fejlődés solia nem fakad. Az uj dohánytörvény. (Vége.) 17. §. Az ültetvények felmérésénél és a termés felvételénél köteles a termelő személyesen megjelenni, vagy magát megbízott által képviseltetni, mert ennek elmulasztása esetén az eljáró közegek eljárása ellen kifogást nem emelhet. Ha már a felvett és beszállítandó dohány a tulajdonos hibáján kivül részben vagy egészben megkárosittatnék, vagy pedig megsemmisíttetnék, köteles a termelő a károsítás napját, mivoltát és terjedelmét a dohánybeváltó hivatalnak a községi elöljáróság, illetve a polgármester utján három nap alatt bejeleuteni. Ez utóbbi esetekben az engedélyivbe bejegyzett és beszállítandó termésmennyiségnek helyesbítése, illetve annak meghatározása, vájjon és mily mérvben szállítható az le, a megejtett beadó vizsgálat eredményéhez képest első sorban a dohánybeváltó felügyelőséget, második sor. ban pedig a d ihányjövedéki központi igazgatóságot illeti_ Azon községi elöljárók, illetve polgármesterek, kik a fenemlitctt káresetekre vonatkozó bejelentéseket a dohánybeváltó-hivatalhoz 48 óra alatt be nem terjesztik, tartoznak a terhelőknek mindazon kárckat készpénzben megtéríteni, melyek ily mulasztások vagy késcdelmezések által okoztatnak. 18. §. Az ültetvények felmérésénél, valamint a várható termés feltételénél követendő részletes eljárást a pénzügyminiszter által kiadandó utasítás szabályozza. 19. §. Azon községek elöljáróinak, illetve azon városok polgármestereinek kirendeltjei, melyekben dohány termeltetik, kötelesek a termelőkkel a felvételt eszközölni. Ezen eljárásokért a pénzügyminiszter által rendeleti uton meghatározott útiköltség és napidíjban részesülnek. 20. §. A kiilkivitelre termelt dohány a külkiviteli kereskedő részére történt átadás után is, egész a külföldre való szállításig, továbbra is hivatalos ellenőrzés alatt áll és az e részben érvényes ellenőrzési szabályok a pénzügyminiszter által rendeleti uton fognak kiadatni. A külkiviteli kereskedő, az általa átvett dohány nak ugyanazon mennyiségben külföldre való szállításáért, az általa alkalmazottakkal egyetemlegesen felelős és az általa átvett dohánymennyiségből a rendeleti uton megállapítandó sulyapadás levonása után hiányzó mennyiségnek minden 500 grammja után jövedéki büntető eljárás utján 80 krajcár fogyasztási illeték és a fogyasztási illetéknek kétszeresétől négyszereséig terjedő pénzbüntetésben marasztalandó el. Azon külkiviteli kereskedő, a ki a rendeleti uton kiadandó ellenőrzési szabályokban foglalt határozmányokat be nem tartja, vagy azok ellen vét, azonkívül, hogy külkiviteli kereskedésíj engedélyét elvezeti, 50 forinttól 500 forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő, melyet közigazgatási uton a dohánybeváltó felügyelőség állapit meg. Az ez által megállapított pénzbüntetés ellen 15 nap alatt a pénzügyminiszterhez van felfolyamodásnak helye, ki arra nézve végérvényesen határoz. 21 §. Kis és nagy községekben a községi elöljáróság, rendezett tanácsú és törvényhatósági joggal felruházott városokban a polgármesterek felelősek azért: 1. hogy a község, illetve város határában engedély néikül dohány ne ültettessék; 2. hogy az egyes termelők által dohányültetésre csak az engedélyezett területek és csak azon földrészletek használtassanak, melyekre az engedély szól; 3. hogy oly talajok, melyek a jelen törvény 3. §.-a szerint a dohánytermelésből kizárattak, dohánymivelés alá ne kerüljenek; 4 hogy gabonanemüek és repce tarlójába ugyanazon évben dohány ne ültettessék; 5. hogy a községben dohánycsempészet, akár leveles, akár vágott dohánynak, akár pedig a magyar korona országainak gyáraiból nem származó gyártmányoknak házalás vagy nyilvános vásáron való eladása által, vagy bármily más módon ne űzessék 6. hogy csempészet czéljából a község határából dohány el ne hurczoltassék, továbbá hogy más községekből elcsempészet dohány a község határán való átszálitásánál segédeszközeivel együtt letartóztassék. A községi előjáróságok, illetve polgármesterek kötelesek a fentebbi pontokban felsorolt, bármikor észrevett kihágásokat a jelen törvény 7 §-ában megszabott Folytatása a mellékleten. tása a jövő évi január hó utolsó uapjáig befejezhető legyen. Felhívom továbbá, hogy a járásukban megtartott tisztújító székek működésének eredményéről, hivatalomhoz jövő évi február hó 10-ig jelentést tegyenek s e jelentésben minden község által megválasztott községi elöljárók névsorát, az egyes elöljáróság! tagok életkorát és eddigi foglalkozását feltüntessék. Megjegyzem, hogy a választásra vonatkozó iratok hivatalomho°z csak felebbezés esetén lesznek beterjesztendók. Nyiregyháza, 1887. november 10. Zoltán János, alispán. 12706. K

. Szabolcsvármegye alispánjától. 1887. A járási főszolgabiráknak, Nyiregyháza város polgármesterének ós a községi elöljáróknak. A bogdáuyi körorvosi állomás betöltésére vonatkozó pályázati hirdetményt közhírré tétel végett tudomására hozom. Nyiregyháza, 1887. november 12. Zoltán János, alispán. Ad. 1014. K. A fogdányi járás főszolgabírója. 1887. Pályázati hirdetmény. Melylyel közzé tétetik, hogy a nyir-bogdányi körorvosi állomásnak pályázat utjáni betöltésére határnapul folyó évi novemberhó 27-ik napjának délután 3 órája Nyir-Bogdány község közházához kitüzetik, mely határnapot megelőzőleg a szabályszerűen felszerelt pályázati kérvények alulírott hivatalhoz beterjesztendők. Az egészségügyi kör áll: Nyir-Bogdány (székhely), Demecser, Gégény, Berkesz, Ramocsaháza, Iíércs, Ibrony, Téth, Székely, Sényő és Tura községekből. Az állomás javadalmazása 500 forint évi készpénz fizetés és 150 frt utiátalány, látogatási dija a székhelyen s a mellék községekben kötelezett hivatalos kiutazási napokon 50 kr, éjeli látogatás 1 forint, nem hivatalos megjelenés alkalmával a mellék községekben a fentebbiek kétszerese és a fuvar-költség. A székhelyen gyógytár lévén, a körorvos kézi gyógytár tartására nem köteleztetik. Kelt Kemecsén, 1887. november 9. Krasznay Péter, főszolgabíró. A város költségvetése. Egy költségvetés, legyen az államé, vármegyéé vagy városé: programm-beszéd. Igazabb, valódibb, frázisok nélkül valóbb, mint azoknak a programra beszédeknek áradatjai,melyekkel képviselőválasztások idején tele zúgják az egész országot. Amit annak az államnak, vármegyének, vagy városnak a kormányzata abban a költségvetésben a rideg számokban elmond, az életre kelő valósága mindazoknak az eszméknek, törekvéseknek, eszközöknek, melyekkel egy esztendőn át egy nemzet, egy vármegye vagy egy város polgárainak jólétét, vagyoni és személyi biztosságát, előrehaladását biztosítani akarja. Az állami költségvetéseket, Európa-szerte mindenütt, meszsze terjedő hatású kormányi kijelentések kíséretében szokás közrebocsátani, s hetekre szóló viták után megállapítani. Pártok és emberek ekkor mérik össze leghevesebb tusában fegyvereiket, mert a dolog rendje szerint, elveknek és azok képviselőinek, épen a költségvetés tárgyalásának alkalmakor kell megmutatniok, hogy elveik és a magok életrevalóságával a kormány vitelére a legalkalmasabbak. —

— ——————— A „NYIRVIDÉK" TÁRCZÁJA Konzervatív magyar politika. Meg ne ijedj szíves olvasóm a czimtől. Eszemben sincs politizálni. Ehhez a divatos mesterséghez se lapbiztositékom, se elegendő sütni valóm nincs. Az a konzervatív politika, a melyről szólni fogok, egy röpirat, melyet 150 vasért árulnak a könyvpiaezon, elegáns kiállításban, finom papíron és nagyon olvasható öreg bötükkel, és még öregebb igazságokkal. Az irodalom e Tisza virágja megéri az árát. Sok szellemmel, jó tollal, éles szemmel és a hazafiúi aggó dalom bús érzésével van megírva. Kinek van rá pénze, vegye meg. Nincs benne semmi uj, de a mi benne régi, az legalább jó. Különösen jóízűek az itt-ott közbeszőtt anekdoták, melyeknek sava nagyon pikáns, borsa pedig sok excellenciás, méltóságos és nagyságos urat prüszköltetett meg. Ezek az anekdoták és pikántériák megérdemlik, hogy lenyomtassuk, s egyik-másikon jót nevessünk. Mutatványul hoztak belőlük a napilapok is, de sokat mellőztek, ami szerintük talán nem elég, szerintem pedig érdekes is, találó is. Az ösmeretlen és csak három csillaggal jelzett szerző a röpirat elején fölemlíti azt a diadalmámort, mely a kormányt és pártját az uj választásoknál nyert óriási többség miatt elfogta. A szabadelvű párt klubhelyiségeiben Te Deum Tiszát énekeltek, de ez a nagy öröm a megválasztott képviselők között még sem volt általános. Ily rosszkedvűt megszólít egyszer a jókedvű generális, t. i. Tisza. — Hát te min búsulsz? — Csak az aggaszt kegyelmes uram, hogy bármily jókedvű adakozó vagy is, de most már annyian leszünk, hogy a még eljándékozhatóból ugyan kevés jut egyuek-egyuek ! Egy adoma a választásokról: A választások alatt nagyon rosszul állt a kormánypárt szénája X. megyében. A főispán már azt sem tudta, mih"z kezdjen. Ekkor eszébe jutott, hogy van a megyéjében egy fösvény, de hiu uj földesúr, ki minden áron nemes szeretett volna lenni. Elment tehát hozzá s nagy kerülgetés után előhozta neki a kormánypárt zavarát s hivatkozva úgy is legközelebb kitüntetendő érdemeire, fölhívta, írna alá egy pár ezer foriutot. X. úr, ki már előre érezte a pecsenye illatot, midőn a főispánt házábau meglátta, kereken kijelenté, hogy most azért nem teheti, mert akkor azt mondanák, hogy pénzen vette nemességét! Mit volt mit tenni, a főispán úr hosszú orral távozott, de mert szükség volt a pénzre, s nem akarta kiereszteni prédáját, elég az hozzá, hogy rövid idő alatt meg volt a diploma, mslylyel kezében siet a nsgy hazafihoz — gratulálui, ki azt szívesen fogadja, köszöni, elzárja a Wertheimbe. de onnan mit sem vesz elő. A főispán tűkön ül, s midőn látja, h)gy a gazda nem indit, ö mondja: No édes X ur, most már a kormány is elvárja, hogy tegyen érdekében valamit! Jó, jó, méltóságos ur, én ezután is teszek amit teh ;tek, de mikor ő felsége a közügyek előmozdítása körül való érdemeit maga is elismeri, csak nem sérthetem meg azzal, hogy kegyét — megfizessem. A fúzióról. Azon emlékezetes nap után, melyen Tisza Kálmán honmentő beszédit tartotta, a kormány báró Wenkheim Bélát kérte föl, hogy ő felségének jelentést tegyen, ő felségét, ki nagyon nyomott hangulatban volt, nagyon meglepte Wenkheim föltűnő vidámsága, s miután előadását végig hallgatta, izgatottan kérduzte Wenkheimtől: Vájjon kész-e minden kikötés nélkül a kormányba lépni? Wdükh°im, kiről köztudomásu, hogy ő felségének telj es bizalmát birta s hogy bizonyos fesztelenség meg volt neki engedve s ő ezt gyakran az adomázásig fölhasználta, csak ennyit válaszolt: Tisza ugyan elfoglalta a várat, de fegyvereit lábunkhoz rakta. Különben is az éhes ember nem szokta fújni az ételt! Majd ő felsége Tisza addigi konok ellenzékeskedését vetvén föl, Wenkheim csak azt jegyzé meg, hogy a vakbuzgó szent Pál apostol is keresztény üldöző Saulból lett. — Igen, de református! — fakadt ki végre » király. — Apja is híres kábinista volt s még híresebb administrátor lett belőle. Különben felséged most már koronázott magyar király, — folytatá ncoaoljogva Wenkheim — s igy most már megmondhatom, hogy az a híres makacs kálvinista nyakizom üvegből van. Kemény és merev, de ha egyszer megtörik, sohasem forr az többé össze s az egész test oly hajlékony lesz, mintha csont sem volna benne. — Igen, de a pártja, — veté ellen ő felsége. — Valóságos stipicsézben rohan az a húsos fazekak után. 0 felségj látszólag megnyugodott, odaállt Wenkheim elé, megfogta kezét s azt mondá: — Jó, de ígérje meg, hogy elfogadja az elnökséget s féken tartja. — Igen, felséges uram, — szólt nevetve Wenkheim, — de már öreg legény vagyok 8 igy csak addig, mig felséged meggyőződik róla hogy mily könnyen meg hagyja magát — vakarni. A hadseregben előforduló meglepő nyugdíjazások fontos okairól szól a következő rövid, de sokat mondó anekdota: Hogy mily furcsa indokokból nyugdíjazzák sokszor a legjobb s egészséges tiszteket, arról a katonaság körében sok érdekes esetet tudnak mondani. Én is tudok egyet többek közt, hol a hadserdg egyik igen jeles tábornokát azért nyugalmazták, mert neje a hadtestparancsnok ur egynémely szolgálaton kívüli tettére megjegyzést tett! . . . A minisztériumokból. Van-e sok dolgotok? kérdi egy miniszteri hivatalnok a másikat. Nem unjuk maguakat soha, válaszolt a másik nevetve, mert ha egy darab vetődik osztályunkba, egész hecz van köztünk, hogy kinek a nyakába — sózzuk !