Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1887-11-06 / 45. szám
VIII. évfolyam. 45. szftni. Nyiregyháza, 1887. november 6. YIDEK. VEGYES TARTALMÚ HETI LAP SZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETENEK KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenkint egyszer vasárnapon. ~9m Elöllzetési feltételek : poBtán vagy helyben házhoz hordva: Egész érre 4 frt. Félívre 2 . Negyedévre 1 > A községi jugyző én tanitó uraknak egész évre esak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások Jóba Eleit kiadótulajdonos könyvnyomdájához (nagy - debi-eczeni - utcza 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt keretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek <-s:ik ismert kezektől fogadtatnak el. A kéziratok e-ak világos kívánatra s az illető költségért: küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Minden négyszer liasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hird.tés után .10 kr fizettetik. A nyilttéri közlemények dija .oronkint 1 íi krajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (uagy-debreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: Goldborger A. V. által Budapesten. Haasenstein és VogUr írodájaban llécsben. Irágábau és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Doru & Comp által Hamburgban. 1 1,85 5. K " 1887. Hivatalos koaloméayek, Szabolcsvár megy e alispánjától. Pályázati hirdetmény. Szabolcsvármegyében két közigazgatási gyakornoki állásra pályázat hirdettetik. A gyakornoki állás javadalmazása 300 forint évi fizetés, 60 frt lakbér és nyugdij-jogosultság. A pályázni kivánók felhivatnak, hogy 50 krajezáros bélyeggel ellátott s képességüket igazoló okmányokkal felszerelt kérvényüket hivatalomhoz haladéktalanul beterjesszék. Nyiregyháza, 1887. október 20. Zoltán János, alispán. 12,433. K. 1887. Szabolcsvármegye alispiinjától. X főszolgabirák uak, Nyiregyháza város polgármesterének és a községi elöljáróknak. A nagyméltóságú földmívelés, ipar és kereskedelemügyi m. kir. miniszter f. évi. 56,-656-. szám alatt kelt intézvényével megengedte, hogy Büd-Szent-Mihály községben a folyó évi október hó 17-re esett, de elmaradt országos vásár helyett folyó évi november hó 14-dikén pótvásár tartassák Miről feutirtak oly felhívással értesíttetnek, hogy ezen engedélyt a legkiterjedtebb módou közhírré tegyék. Kelt Nyíregyházán, 1887. november 4. Zoltán Jáuos, alispán. Az egészségügy és a társadalom. Az egészség az a megbecsülhetetlen, drága kincs, melyet a beteges emberek tudnának becsülni legméltóbban; legalább ezt halljuk a nyomorúsággal, betegséggel küzdő emberek ajkairól, de az egészségesek keveset, vagy épen semmit sem gondolnak vele. Keveset, vagy éppen semmit, mert az emberi testet, annak kényes szervezetét nem ösmerik. Nem tudják, hogy mi hat a testre és szerveA „NYIRVIDÉK" TÁRCZÁJ A. Senki sok" se szeretett. . Bús nótákat fütyörészik Künn a szél, Boldoj jövőt árva lelkem Nem remél. A kopár ősz szép tavaszát Siratja, — Tavasz nélkül nagyobb, hev.-6b Bús szívemnek bánatja. 11a lehull a sürü lombnak Levele, Azért hull, mert boldog élte El tele, Róla csengett a madár-dal Halálig — Tőle még a magas menny is llarraatkönynyel elválik. Beállott az én őszöm is Tán már tél ! Sivár szivem hervadástól Nem is fél, Irigykedve nézi azt a Levelet, — Mert engemet soha senki — Senki soh' se szeretett. Andrássy Jenő. zetre jótékonyan és mi hat károsau; uem tudják, mi árt, mi basznál. Az ember testére nézve egészen a természeti törvények hatása, befolyása alatt áll, de mily kevéssé ismeri a természetet s ennek törvényeit, még a társadalom műveltebb, tanultabbnak látszó rétege is, hát még a köznép?! . • . Pedig igaza vau dr. Fodor József, a hygiénia nagy liirü s nagy tudományu tanárának, hogy: „Cvtk az a nép egészséges és viruló, amely a természettudomány adta ismereteket felhasználja egészsége oltalmazására és teste fejlesztésére". De ha nincsenek természettudományi ismeretei! Ez a tudatlanság aztán az oka annak is, hogy népünk egészen természetellenes életmódot folytat. Lakása, táplálkozása, étele, itala uem felel meg az egészségi szabályok s a természeti törvények kívánalmainak. Ennek megint következménye, természet szerinti folyománya a sűrű halálozás, a nemzedék satnyulása, mi a katonai sorozások alkalmával kétségbeejtően mutatkozik, s a fejlődés, a művelődésre való képtelensége népünknek, annak az egykor oly dicső és méltán dicsőitett magyar népnek, melynek természetes, józan eszét egekig magasztalgattuk magunk s magasztalta az egész világ is, nem is olyan régen. Nem uj dolgot mondunk, csak konstatáljuk a tényeket, melyeket már mások is oly sokszor és igen illetékes helyen feltüntettek. Csak az a különös, hogy mig a bajt oly sokan ismerik, sőt ismerik e nemű bajaink forrását is, mégis oly kevesen, elenyészően kevesen vannak azok, kik az orvosi szerekről gondoskodnának, még a hivatottak, a választottak seregében is. Megyénk nagy hírű és nagy tudományu főorvosa, dr. Jósa András ur ugyan kongatja, veri a vészharangot minden vármegyei gyűlésen, sőt állandó választmányban, közegészségügyi gyűléseken, rovatos íveken mutatja ki Georgette. Szerettek, ünnepelték. Nagygyá, ünnepeltté óhajtott lenni; azt akarta, hogy a világ eszményítse, a zsivajgó tömeg diadalkaput emeljen előtte s a hódolók élvvágyó szemeiben ünnepeltetése mámora viraiszon szünetlenül; azt akarta, hogy a ki szeret: őt szeresse, érte éljen; a ki gyűlöl: ne őt gyűlölje. A tömegbe vágyott, hogy unnak miuden egyes tagja szépségéről, bájairól beszéljen. Mig körüldongták az udvaronezok kiélt, száraz alakjai, kik mindannyian mézet kerestek körében: megfeledkezett pultjáról; csak néha, midőn pazar fényű termeiben egjedül az ő léptei vertek tompa visszhangot, midőn elmerengve jártatta szemeit diadalának jelvényein: a koszorúkon, csokrokon, éktzertken s a kínos egyedüllét gondolkozóvá tette: szállt vissza képzeletébe. Eszébe jutottak gyermekévei, azok az ábrándos, botor évek . . . apró örömeikkel. Eszébe julott anyja, nővére, boldogtalansága, becsülete Élntk-e szülői, meghaltak-e? melyik hant takarja őket s melyik temetőben ? Mind oly kérdések, melyekre háborgó lelke nem adott választ. Egykor azt gondolta feledni fog mindent; a szülőket, kiket egy csábítóért oda hagyott; boldogtalanságát, hogy oly boldog lehessen ; becsületét, melyet első szerelme rongyolt szét. Feledni I Lehet-e feledni a multat mihez a lélek visszavágyik? Lehet-e eltemetni az emlékeket? Törölni egy életet, hogy nyomán uj élet fakadjon? Születni a halálból az életnek, hogy a sírból bölcs lehessen? És ba még is . . . Nem nem. A társadalom halottjai nem támadnak fel soha. Megbarátkozni látszék már sorsával és még sem tudott elfeledni mindent. Futni, meneküluí szeretett volna magányából. A ezoba but oraiuak árnyékában emberi alaMai szánniukhoz a „Gazdasági Értesítő" melléklapunk v vidékek, vallásfelekezetek szerint a halálozási elrettentő adatokat; de hát a mai világ a rovatos íveket és a statisztika adatait nem a nép, a nemzedék, az emberiség boldogítása érdekében szokta értékesíteni s felhasználni, hanem első helyen az ezer féle adóuemek számon, rendben tartása érdekében. Az állam jóléte, életképessége, ez ma a fődolog. minden egyéb alárendelt és mellékes, az állami intézők, sőt az alantasabb közegek, mit mondok, még a megyei gyűlések és ezer féle bizottságoknál is, s a buz','ó főorvos tervezeteit: haza, nemzet, emberiség boldogitását czélzó javaslatait alig látszanak komolyan venni, különben olyan emberek is, kiknél az effélék iránt több érzéket gondoltunk s feltételeztünk. . . . Azonban a jóban megrestülni s a mi ügybuzgó főorvosunkat magára hagyni nem szabad. Ha a törvény és a törvényes tényezők nem jönnek — s elég sikerrel soha nem is jöttek és egyedül magukban nem is jöhetnek — a társadalomnak kell az ügynek és vezetőjének segélyére jönni. Igenis, a társadalom minden osztályának, egymással karöltve kell felkarolni az egészség ügyét, ha nemzetünk életképességét komolyan vesszük s igazán munkálni óhajtjuk. Hiszen az egészség alapja, első feltétele a harczképességnek, a vagyonosodás, az értelmiségnek is. Trefort Ágoston, ki e téren talán több jót és üdvöst tesz, mint a miniszteri székben, azt mondta közelebb a magyar tudományos akadémia nagy gyűlését megnyitó beszédében, hogy: „a kultura vagyon, erő, egészség, erkölcsiség, értelmiség". S igaza van. A kultura terjedésének egyik főeszkőze az egészség is. Minden eszközt és alkalmat meg kell hát ragadnunk — mondom — társadalmi téren, hogy népünk egészség-ügyét előmozdíthassuk, élet- és munkaképességét fokozhassuk s ez uton erkölcsisékokat látott mozogni, mintha azok egyike vagyonát követelné vissza tóle, másika férjét, harmadika jegyese elvesztéseért zúgni átkot rája Megjelent előtte egy ifjú is, egy alig husz éves ifjú, ki kristály tiszta szerelmével, kezével kínálta meg. Szabad-e elfogadnia ezt a kezet ? neki a félvilági hölgy nek. Annnak a gyermek ifjúnak van egy nővére, ki rimánkodva, eedekelve kérte őt, bocsássa el bűvös bálójából fivérét, ki a vele való házassággal elhomályosítaná a család tisztességét s ezzel az ő szerencséjét, mert vőlegényétől szakadna el. Tehát mindenki . . . mindenki . . . Ha megmentené, ha visszarántaná az örvény széléről ifját . . . E pillanatban rémitő gondolat cikázott agyán keresztül. Hátha ki menne a tó partjára e a hol le«mélyeb örvény kavarog, oda ttmetkezne, vagy egy jól irányzott lövéssel szabadítaná meg magát a lelkifurdalás kínjaitól Isy nem átkoznák. Az ifjú, ki szerelmével ajáodékozá meg, könyüivel áztatná koporsóját, virágot ültetne sirján. Megbecsülné emlékét . . . Töprengéséből léptek zaja rísztá fel. László volt, a gyermek ifjú, kit a komorna bejelentet*. Georgette mosolyogva üdvözlé: — Üljön le barátom. Épen önre gondoltam. Köszönöm, hogy eljött, László szerényen bujtotta meg magát, megcsókolta Georgette kezét s helyet foglalt a számára kijelölt zsölyén. — Nem mertem volna átlépni küszöbét — kezdé — ha látogatásra fel nem jogosít. Régóta vágyódom önnel egyedül lenni . . . önnel beszélni. Mondja asszonyom, meg fog e hallgatni engem ? — Beszéljen barátom, — szólott a szép asszony, megigazítván a csipke díszt, mely látni eugedé alabastrom keblét. Hiszen mi barátok vagyunk. Mondja csak, mikor ismerkedtünk meg? un csatolva.
