Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1887-10-23 / 43. szám

Melléklet a „Itfpirvidék" 43. ik számához. . .. f Ny.r-Madán ez évi julius hó 19-dikén megtartót körjegyző választás elleu felebbezéa adatván be, a választásra von atkozo összes iratok küldöttségnek adattak ki, oly felhívással, hogy a helyszínén tartandó vizsgálat alapján döntse fol, hogy a meghatalmazottak által történt szavazások a törvény által megszabott módon tétettek-e, s hogy vesztegetés és itatás csakugyan történt e ? Utasíttatott továbbá az alispán, hogy a megválasztott körjegyző erkölcsi magaviselete és közszolgálati viszonnyal t-kinteteben Beregvármegye alispáni hivatala utján adatokat szerezzen. A Kenézlőn ez év márczius havában megtartott korjegyző választás, az ez ügyben megbízott küldöttség jelentése s a főügyész véleméuye alapján megsemmisíttetett, s az uj választás foganatosítására a járási főszolgabíró utasíttatott. A t.-löki köroros-választás ellen beadott felebbezést a közgyűlés elutasította s a választást jóváhagyta. Gyermek-menedékházak. Szabolcsváimegye népnevelési választmányának egy lelkes hangú felhívását fogják kézhez venni a napokban községeink elöljáróságai, lelkészei, tanítói. Ez a felhívás rajtok kivül szól mindazokhoz is, kikről feltehető, hogy érzékkel bírnak és érdeklődnek egy olyan fontos ügy iránt, mely jelentőségében kiterjeszkedve az egész hazára, nemzetiségünk és fajunk feutartásának és szaporításának •gyík első és alapfeltétele. Ószínte örömmel és köszönettel üdvözöljük Szabolcsvármegye népnevelési választmányát, hogy a gyermekmenedékházak létesítése érdekében ilyen erélyes akcziót indított meg. És üdvözöljük a vármegye közigazgatási bizottságát, mely hatáskörének egész súlyát veté latba, hogy az eszme ne alacsonyuljon le frázissá, hogy a felhívás ne maradjon kiáltó szó a pusztában. E felhívás elől nem lehet többé kitérni. Buzdítás él utmutatás van abban, melyen elindulva, még a legszegényebb község is igen kis anyagi áldozattal létesíthet menedékházat ama szegény gyermekei számára, kiket a napi kenyér keresésében fáradozó szülői gond a gyermekeket fenyegető olyan sok veszedelemtől és bajtól meg nem őrizhet. A községek elöljáróságai, kikről egyébként nem is tehetjük fel, hogy a jó ügyet, nemes törekvést megvalósítani minden erejükkel és befolyásukkal ne igyekeznének, abból az erélyes hangú határozatból, melylyel a vármegye közigazgatási bizottsága, a népnevelési választmány törekvésének a szankcziót megadta, bizonyára ki fogj&k olvasni azt, hogy a gyermek-menedékházak létesítése érdekében a legnagyobb erélyt s halasztást nem ösmerő pontosságot várnak tőlük. A vármegye közigazgatási bizottsága terminushoz kötött eredményt vár a községektől. Ez elől nincs kitérés, A népnevelési választmány felhívásából közöljük a következő részt, mely a gyermek menedékházak felállításának módozataira vonatkozik: »Hogy minden képviseleti tag meggyőződhessék e nagy fontosságú intézmény felállitásánák lehetőségéről, felemlítjük, hogy a müveit külföldön már a gyermekmenhelyek nagy részben fel vaunak állítva a munkás osztály kimondhatatlan előnyére. Magában Londonban számos ily gyermek-menhely működik áldásosán, igy Angliában, Francziaországban,Németországban, Svajczban Bokán áldják ez intézmény jótékonyságát. A müveit külföldön a legelőkelőbb egyének karolták fel az áldásos intézmény ügyét. E tekintetben örök hálára tették magukat méltókká a Steinthali Oberlin János Frigyes, a lippedetmoldi a herczegnő Paulina, a franczia de pistoret Marki nő, hazánkan is Korompai Bruncvik grófuő stb. A külföldi gyermek menhelyek oly szegény anyák gyermekei számára nyitvák, kik kényszerülve vannak külső munka miatt elhagyni házaikat, kik aztán gyermekeiket reggel beviszik az intézetbe s estve érettök menvén, azok gondozásáért bizonyos mérsékelt dijat fizetnek. Ha már ezen alapon állittattának fel a gyermek-menhelyek, akkor következő számítást lehetne tenni: minden 30 gyermekre volna számítandó egy ápolónő és egy gyermekleány (pesztonka); a munkába menő anya tartoznék fizetni gyermekeért, azt a szükséges uapiélelemmei is ellátva napi keresményéből 5 krajczárt. Igy 30 gyermek után 1 frt 50 krajczár napi befizetés lenne, leszámítva már a vasár- és ünnepnapokat 30 gyermek után 450 frt. évi bevétel mutatkoznék, melyből 250 frt az ápoló nőnek, 100 forint a pesztonkának fizettetnék. Nincs oly kiS község vármegyénkben, melyben legalább 30 ápolásra szorult szegény gyermek ne lenne az 1--5 éves borbeliek közül, (mert a gyermek menhelyek az 1—5 éves gyermek'k számára állanának nyitva); igy még ily kis községben is 100 forint felesleg mutatkoznék, melyet azonban a költségvetésbe azon oknál fogva nem kellene felvenni, hogy a gyermekek közül rendesen hiányoznék néhány,' igy a befizetés is kevesbülne. Az egyes gyermekek után felemlített befizetés oly csekély, hogy azt minden szüle örömmel áldozhatná napi keresményéből, csak hogy azon tudattal mehe'ne munkára, hogy gyermekét nem kell féltenie a balesetektől a szerencsétlenségektől. Mivel azonban vármegyénkben kevés község van olyan, hol a nők nap naputan munkát találhatnának, s mivel' közönségünk nagy része nem is bir annyi erkölesi mivelteéggel, a szegényebb munkás osztályt értve, hogy gyermekeért ily áldozatot hozzon; fel kell említenünk egy más tervezetü gyermek menhelyet is tájékozásul; az utóbbi szerint már az ápoló személyzet fizetését nem a szülék, hanem a község pénztára fedezné, a szülék csak arra volnának kötelezendők, hogy az ápoló nőket f«l váltva, sorrendben ellátnák a napi élelemmel: ekkor az ápolónő havi fizetése 10—12 forintra, a pesztonkáé 5 forintra lenne teendő. Havi 17 forintra tétetvén már a költségvetés, tisztán ápolónői fizetés cziraen 204 forint nehezednék a község pénztárára ott, hol egész évi volna a menhely, 102 forint ott, hol csak fél évre állíttatnék fel az. Ebez járulna a holyiség bérösszege, mely falu helyen 50 forintra tehető, a fűtés és világítás, mely 14—20 forintnál többe nem kerülne, és az egyszer mindenkorra való felszerelés, mely 50 forintnál többe szin tén nem kerülne. Igy az első évben 324 forintot venne igénybe a gyermek menhely felállítása ott, hol egész évi lenne az, azután pedig évenként 274 forintot, mig a nyári hónapokra szánt menhely kerülne első évben 152 forintba, azután pedig évenként csak 102 forintba. Megjegyeztetik, hogy az elébbi mód szerént, esak is a helyiség bérlésére és felszerelésére fordítandó öszszeg nehezednék a község pénztárára. Nagyobb lenne az egyszer-mindenkorra fizetendő összeg ott, hol bérelt helyiség hiányában menházat kellene építeni, azonban faluhelyen, hol maguk a község lakosai szolgáltatnák a fuvart és napszámot az építkezéshez, ez se kerülne oly sokba, hogy azt még a legszegényebb község is meg ne birná. E kétféle terv egyesíthető is volna, ugy hogy magok a szülék is, Lik a gyermek-meuhely áldását élvez • nék, fizetnének valami csekélységet — például 2 krajczárt, a község lakosai is járulnának hozzá amaz evangéliumi elv alapján: »egymásnak terhét hordozzátok.* Eze u részletesen körvonalozott tervezetek azonban, melyek a gyakorlatba vive kellő sikerre nyújtanak reményt, egyáltalán nem zárják ki, hogy az egyes képviselő testületek ezeknél viszonyaiknak megfelelőbb s alkalmasabb terv alapján ne létesíthessék ez üdvös intézményt, sőt, hogy akár egyesek jótékonysága, akár a községek áldozat készsége alapján Frőbel-kerttel össze kötött rendszeres ovodát is ne állíthassanak. Fő dolog csak az, hogy a gyermek-menhelyek mindenütt létesíttessenek. A bérelt helyiségek cst.k is orvosi szakvélemény kikérése után lennének kivehetők, valamint az építendő helyiségek tervrajza s költségvetése előzetesen felülbirálat és jóváhagyás végett a közigazgatási bizottság elé lenne terjesztendő. Az épület berendezésére és felszerelésére nézve a következő terv lenne az irányadó. A helyiség két szo bára lenne rekeszteudő, egyikben az 1—3 éves, másikban a 4 és 5 éves gyermekek lennéuek elhelyezendők. Az összes bútorzat alacsony, kisgyermekekre számított egyszerű ülő padokból, és a fal mellett húzódó néhány 50 % magas, 120 cjm széles kifelé karos lóczákból állana, melyekre a czélnak megfelelő szalma-zsákocskák volnáuak alkalmazandók. Ezeknek tisztán tartásáról az ápoló nők tartoznának gondoskodni. Ami már az ápolónők képzettségét illeti, a fennebbiekből következik, hogy itt magasabb óvónői képzettségről alig lehet szó. Annyi kívántatnék meg pusztán, hogy az ápolónők becsületes, józan életű, tiszta erkölcsű, vallásos kedélyű, az éneklésben jártas, írni, ol vásni tudó éltesebb assBzonyok legyenek, kik megtudják érteni fontos szerepöket és tudatával bírjanak azon magasztos hivatásnak, melyre rendeltetve vannak. A gyermekek ápolását ezekoek már a gyakorlat és tapasztalat diktálja, a nagyobb gyermekek szórakoztatására nézve pedig, a hilybeli lelkész és tanitó urak megadhatják a kellő oktatást és utasítást. Az ápolónők kötelességei pedig a következők lennének : a gyermekeket reggel a szüléktől átvenni, azokat a kiadott élelmi szerrel a rendes időben gondosan táplálni, ápolni és tisztántartani, a nagyobbakat szórakoztatva, játszva egy kis énekre, dalra tanítani, a játékba észrevétlenül egy kis komoly tanítást is szőni, (ez utóbbi teendő elsajátítására, mint említők, a lelkész és tanitó urak adván meg az utasítást), végre estvénként a szüléknek tisztán átadni. A gyermek-leányok (pesztonkák) az ápolónők rendelkezése alá helyeztetnének, kik ennek utasítása szerint végeznék teendőjüket. A gyermek-menhelyek felügyelete minden községben »gyermek-menhely felügyelő bizottságra* lenne ruházandó. Ennek hivatalból tagja lenne a helybeli lelkész vagy lelkészek, tanitó vagy tanítók, a községi körorvos, a község főbírája, jegyzője és a községi szülésznő, a község nagyságához mértten 15—25 választott tag, kik fele részben nőkből is választhatók. Elnököt, jegyzőt, pénztárnokot a bizottság saját kebeléből szabadon választana. Ellenőrzéssel a járás főszolgabirája és orvosa lennének megbizandók. A felügyelő bizottság tagjai köteleztetnének felváltva mindennap meglátogatni az intézetet, s a netalán tapasztalt bajokat, hiányokat tartoznának az elnöknek azonnal bejelenteni orvoslás végett. A bizott

űág szervezete és további teendői szabályrendelettel lennének megállapi tandók.* A közigazgatási bizottságnak legutóbb tartott ülésén e felhívásra vonatkozó határozata a következő : »A közigazgatási bizottság egész terjedelmében elfogadja, a népnevelési bizottság által kiváló szakértelemmel és részletességgel szerkesztett felhívási javaslatot s azt oly felhívással közli a községi képviselő-testületekkel, hogy annak útmutatásához képest, a kisdedóvodák, illetve gyermekmenhelyek felállítása tekintetéből szükséges intézkedések életbeléptetése végett szabályrendeletet alkossanak s 21 nap alatt a felhívás tárgy alása alkalmával kelt határozataikat s a törvényes idő lejárta után, de legkésőbb 60 nap alatt szabály rendeleteiket is a főszolgabirák utján a közigazgatási bizottsághoz, illetve a törvényhatósági közgyűléshez beterjeszszék s pótköltségvetés utján intézkedjenek oly czélból, hogy a kisdodóvidák és gyermekmenhelyek már a jövő évben felállithatók legyenek. Ha a községi képviselőtestületek szabályrendeleteiket a kitűzött időben be nem terjesztenék, akkor a közigazgatási bizottság a kisdedóvodák és gyermekmenhelyek kötelező felállítása tekintetéből a bizottsági közgyűlés megkeresése utján fog intézkedni. A főszolgabirák utasíttatnak, hogy képviselőtestületek határozatait 30 nap alatt a közigazgatási bízott sághoz beterjeszszék s erkölcsi befolyásukkal oda hatni igyekezzenek, hogy a községek az óvodák, illetve a menhelyek felállításának szükségességét átlátván, azok felállítása végett önkormányzati ogaikkal élve, maguk intézkedjenek. Utasíttatnak továbbá, hogy a szabályrendeleteket összegyüjvén, azokat a szabályszerű kihirdetés után, jóváhagyás végett az alispánhoz, illetve a bízottmányi közgyűléshez még ez év folyama alatt beterjeszszék. Miről a népnevelési bizottság, az alispán, a kir. tanfelügyelő, a tanügy barátai, a főszolgabirák ős a községi képviselő-testületek a főszolgabirák útján, a > Felhívás* kapcsán, jegyzőköny vi kivonaton értesíttetnek. Főispán helyett: Zoltán János, alispán. Az ipartestületi hitelszövetkezetek. Az országban megalakult ipartestületeknél az egységesen vezérlő irányelv, melynek segélyével a teendők sorozata megállapítható volna, még túlnyomó részben e mai napig Bincsen körvonalozva, a testületek nagyobb része még nincseu annak tudatában, mikép fogjanak a szövetkezetek alakításához ? Mint tudjuk, minden szövetkezetnek alapja a pénzerő, enélkül a legüdvösebb eszme, avagy intézmény sem létesülhet; tehát a testületeknek megalakulásuk után első feladata lett volna a testületi hitelszövetkezeteket, melyek a további alkotások alapjául szolgáltak volna s szolgálnának, megalapítani. Es habár a megalkotás mikéntje iránt országszerte igen el- és szétágaztak is a vélemények, mégis a legczélravezetőbb azon eszme, mely a miskolczi ipartestület által elfogadott alapszabály-szervezetben foglaltatik és mely a szövetkezeti pénztár szervezetét a népbank szervezésével azonosítja; egyedül ez bírhat létjoggal, mert ezen szervezet — a jelenlegi ipari és anyagi viszonyok között — a legczélravezetőbb s legigazságosabb és a bankszervezetnek némi módosításával az ipartestületi hitelszövetkezeteket ezzol legbiztosabban állapithatná meg. A testületi hitelszövetkezetek megalakításánál azon elvet tartjuk mérvadónak, hogy abban a legszegényebb önálló iparos is résztvehessen: az alakulás részjegyek kibocsátása alapján történjék. Egy részjegy értéke a 25 forintot ne haladja tul s minden részjegy 10 kros heti befizetésekkel lenne beszerezhető. Egy testületi tag 10 részjegyen felül nem bírhat s a szövetkezeti pénztárból részjegyei után csakis »/a érték erejéig bírna személyes hitelt; a részlettulajdonos befizstott tőkéje után 4%-ot kapna, ellenben a kölcsöntvevő 5*/

0-ot fizetne; az 1% kezelési költségekre fordíttatnék s a fenmaradt felesleg a netáni veszteségi tételek fedezésére esnék. Csakis a hitelszövetkezet megalakulta után lehetne sikerrel a nyersanyag-beszerzési szövetkezetet s áruraktárt, valamint az előlegezósi intézményt általános, avagy részint osztályok szeriut megalkotni, melyek szintén üzletrészjegyekre, 10—20 kros heti befizetésekkel lennének megalkotandók és üzembe hozhatók. Ezen intézmények nagyobb vállalatainál a hitelszövetkezet lenne hivatva azokat egyetemleges kötelezettség mellett támogatui, miáltal idővel a nagy vállalkozáshoz szükséges tőkével sikeresen versenyezni képesek lennének. Az ipartestületi intézmény kivállólag a föntebbi célok elérésének reményében lett elfogadva és megalakítva. Most pedig, megalakulása után, az iparos osztály csakis a fizető szerepre Bzoritkozik és egyedüli joga a viszontszolgálat hiányában az, hogy a testületi költségvetés keretén belül a bevételt s kiadásokat megszavazza s az évi számodásokat tudomásul veheti. Nagyon természetes tehát, ha az iparos osztály az ily intézmény iránt közönynyel viseltetik és attól — látva, hogy anyagi tekintetben részére abból semmi üdvös nem létesül — ridegen elfordul. Az iparos osztály meghozta a reá nézve terhes és ezen intézménynyel járó áldozatot és az mostosakis eszköznek tekinthető arra, hogv tömörülve, a kitűzött czél felé haladjon, és mind azt, ami anyagi tekintetből létesítendő és mi az ipar érdekeit előmozdítani hivatva van, el is érje; mort az mindegy lehet reá nézve, vájjon az iparhatóság, avagy 20—30 elöljáróság! tag rendezi-e a tanoncok és segédek viszonyait, mivel annak rendezése nem érdemli meg azon pénzbeli áldozatot, amelyet a testület fentartása évenkint igényel. Az évenkint fizetendő tetemes összeg, ha az csak arra lenne hivatva, hogy egy oly intézményt tartson fenn, mely minden a kor által követelt üdvös czélt nélkülöz, csakis az iparos osztály rovására esnék és azt sokkal jobban is szebben lehetne az ipar javára gyümölcsöztetni. És éppen azért a testületek tétlenségük által ne vigyék oda a dolgot, hogy az intézmén-t, mely alig vert a társadalomban gyökeret, egy feladati és hivatása magaslatára emelkedni nem tudó torzalkotásnak tekintsék és az oly kívánatossá vált egybeolvadását az összes iparosoknak — mit sajuoB, még nélkülözünk — lehetetlenné s kivihetetlenné tegyék. S it ellenkezőleg : töreked jenek arra, hogy üdvös és célravezető tettek és alkotások által a nem képesített iparral foglalkozókat is érdekkörükbe vonják, illetve azokkal a testületi életet megkedveltessék. Mert habár Magyarország helyzete egészen más mint egyéb országé, és e különleges helyzettel számolni kell sőt gondolkozni a felett, hogy az egymás iránti irigykedést félre téve, miként lehetne az együvé tartozás érzése megteremthető, a kölcsönös akarat ós együttesen kifejteodő s válvetett munkálkodás által elérhető lenne, sőt nincs kizárva az, hogy rövid időn az »egymáson segíthessünk* elve diadalt ül és eredményez. Ha komolyan akarjuk, hogy a testületi intézmény az ipar javára szolgáljon, az esetben akarnuok kell az ipar érdekeit előmozdítani hivatott szövetkezeteket is, melyek hivatva lennének az iparos osztály anyagi helyzetén segiteni, s az össziparosság érdekeit szolgálni. Ha a föntebbi javaslat értelmében a testületi hitelszövetkezeteket a testületek meg nem alkotják, az esetben jogosan merül fel ama kérdés, vájjon mi lesz akkor az ipartestületek czélja és mit várhatnak ez intéz ménytöl ?