Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1887-10-23 / 43. szám

NYÍBVIDÉ K" laviaturája vau, melynek billentyűin a rendbirság, llfűggesztés és hivatalból való elmozdítás kótáit itszés szerint lejátszhatja a főszolgabírótól fölfelé belügyminiszterig és visszafelé, minden erre kidőlt fórum. Ellenőrző, megelőző és megtorló rendszabályokak tehát bőviben vagyunk és voltunk is, s ha nnek daczára is megesett, hogy számos rendezett anácsú város, a benne évtizedeken át folytatott ílkiösmeretlen gazdálkodás folytán az adósság tenerében végképen elmerült, mig másutt az árva•énztárakból annyit loptak, hogy a hiányt csakis elügyminiszteri számtisztek utján képesek megálapittatni, ugy mindez annak a nagyfokú társadalmi othadásnak közvetkezménye, melynek szűlőoka az gyes városok tisztikarában lábrakapott pajtáskodás, aás szavakkal a tisztes elemnek a közprédára leső iroletárokkal való összeházasodása. Ilyen helyütt a képviselő testület jobb részét . malkonteusek érdekcsoportja kimarja s azután :ezdetét veszi vagy esetleg folytattatik az a csenles gazdálkodás, mely a várost lassan, de annál liztosabban a tönk szélére juttatja, vagy az árvák avait ereszti közprédára. De hát mikor az ilyen városnak egész tisztikara i képviselő testülettel egyetemben egy test és egy élek! Lámpással keliene keresni egy-egy képviselőt, i kinek a űa, a veje (esetleg bábaként a meuye), i sógora vagy a körösztkomája, bent ne volna a ásztikarban, mig viszont ebben a testületben minlenki brúder egymással, még pedig nem in Ghristo, íanem in vino. Valóban megindító látvány, mily készséggel izíjja le a polgármester uj tajtékpipájáról a viasziot az árvaszéki elnök, mig a pénztárnok napokig tartó körvadászatra indul s addig átadja a pénztár íllenzáró kulcsát az ellenőrnek, a ki azután szintén fölhaszmálja ezt a kis vakácziót és úgy egy 24 Srára^kirug a hámfából, az ő kuszipajtásával, a ki természeteden nem lehet más, mint a pénztári közszolgálat szigorú ellenőrzésére hivatott számvevő. És sajátságos, hogy mikor a szemlélő, egy-egy jelesebb névnap, disznótor vagy más dinom dánom alkalmával ugy együtt látja az ilyen város kormányzó fejeit és végig hallgatja azokat a lelkesedéstől és egymás buzgó működése iránt való elösmeréstől duzzadó fölköszöntéseket, a város, a polgárság, a közjó stb. javára, szentül azon meggyőződésre jut, hogy X vagy Y város a legkitűnőbben adminisztrált városok egyike, mert szebb harmonát annál, a melyet a tisztikarban itt tapasztalt, ugyan föl nem talál az Olympuszban sem. Meg is van a haszna. A számadások mindig vágnak és a pénztárak „teljesen" rendben találtatnak, a mint ez máskép nem is képzelhető. Egyszer aztán egész váratlanul lecsap a menykő, beüt a krach. Mint ahogy azt a győri eset tanúsítja. A város pénztára üres. Egy ideig maga a polgármester úr hitelez a városnak keresztyén uzsorára, ergo gyönge 8 százalékra, de végre ő is megsokallja, s mire minden egyéb közbeeső hitelműveletből kifogynak, végre a vármegye is megHogy a vallásos élet, közerkölcsiség, az időnként itt letelepedett idegenek által meg ne mételyeztes sék, e században az illető letelepedni akaró az elöljáróságnál bejelenteni tartozott magát. 1475-ben Tisza-Vidről beköltözött Nemes Varga János csak azon feltétel alatt fogadtatik be lakostársnak, »ha magát becsületes ember módjára viseli, és ha ő két magyar forintokat lefizet*, mely összeg lefizetése után meghagyatott, hogy a taxat mint más ugy ő is rendesen fizesse. A szegények nevei nyilvántartatnak, a meghaltak közköltségen temettetnek el; 1737-ben 14 szegény közt 17 frt 49 dénár osztatik ki segély képen a szegény-alapból. A házasságra lépni akaró jegyesek, mielőtt megeskettettek volna, tartoznak megjelenni a lelkipásztor előtt, ki őket a vallástanból megvizsgálta. Az esketés kánon szerént délelőtt tartatott minden botrány kikerülése szempontjából. A lakadalmokban hegedülni nem volt szabad, a tánczosok az elöljáróságnak a város katonái által feljelentettek. 1739-ben Kovács István ellen — a miért hegedűsöket vitt be egy lakadalonaba, — nemkü lönben Oláh Mihály és többek ellen, kik tánczolní merészeltek ott, a tanács előtt vád emeltetik, a mikor is a jegyző a tanácsülésben következőleg szól: » Becsületes N. '1 anács, Nemes törvényszék színe! Igaz dolog az, \ hogy a törvény kétféle, vagy természet szerént való, a ki edjszersmind mind az Istennek szeretetére, mind pedig felebarátunk szeretetére kötelez benilnket, vagy penig szokásból való az, mely nem irott törvénynek mondatik; a szokásos emberek erkölcséből vétetett némi nemű törvény melyet törvény gyanánt kell tartani, mikor más írott törvény nincs felöle, és a semmitsem különbőz, tudniillik a szokás a törvénytől, ha jó okokból származik, holott még a törvényt is a jó okok tészik hathatóssá ; és igy ha jó okokból lészen a törvény, tehát valami jó okokból leénd valami, törvény gyanánt kell tartani, a mi a jó rendtartáshoz illik. Innen a szokás törvénynek mondatik. Igy ezen Helységnek régi bevett szokása volt az mely is mintegy törvénnyé vált, mert jó okokból származott — a Muzsika és tánczoknak eltávoztatása: és ez helyes mozdul és az eddigi gazdálkodási rendszer szigorú „roszalása" mellett, konvertáltatja az adósságot, egyidejűleg more patrio egyet rúgnak a pótadón, persze mindég ugy, hogy fölfelé esik; a helyi sajtó megereszt egy pár förmedvényt a közigazgatas rosszaságáról, a közönség pedig fizet s ezzel egyidőre ez a közegyetértést rövid időre zavaró eset elmúlik. Valamivel kellemetlenebbül hat egy-egy árvapénztár előre nem láthatott krachja. Egy-egy ilyen „roppanása a tűzmentesnek" már nemcsak a szokásos kalabbriászparthiek nyugodt lejátszását zavarja. Mert a helyett, kogy arra néznének, hogy mit kell „kiadni", most mindenki az árvák sorsáról beszél, és különösnek találja, hogy évek óta sok, sok ezer forint mászott el az egymást hűségesen ellenőrző árvapénztárnok és ellenőr kezén, névnapi bankettre, báli ruhára, egy kis parázs ferblire s több efféle ártatlan szórakozásra, holott évről évre a számvevő, a kiküldött rovancsoló bi zottság és a tanács „teljesen rendben" találta a pénztárt. Dé hát elvégre is, a városok az efféle érvágásokat elbírják és végre is a „pénz köztünk maradt", és ipar, kereskedelem, forgalom, rövid idő alatt sokat helyrepótolhatnak. Komolyabb azonban a baj és súlyosabb, sőt gyakran gyógyithatlan sebeket üt a helytelen gazdálkodás és a kuszált közigazgatás a kis- és nagyközségben, a hol legtöbb helyütt megvan ugyan a jóakarat, de nincs meg a hozzávaló szellemi erő. És itt találkozunk egy olyan jelenséggel, mely nagyon elszomorító. E jelenség abból áll, hogy a földesurak, a jómódú közbirtokosok, az apai örökét megbecsült gentry, a községi élettől jóformán teljesen visszavonul és legfeljebb annyiban érdeklődik, hogy a községi jegyzőt szereti oda állítani bűnbakul mindenért, és többnyire mindazért, a mit a krétáshátuak „csak azért is" elhatároznak. Hogy nálunk a földesúr, a közbirtokos a községben mint képviselő testületi tag vagy pláne az elöljáróságban mint biró, vagy törvénybiró megmarkolná a közigazgatás kyöplüit s a jegyzővel vállvettve igyekeznék az arra való lelkészszel és az értelmes néptanítóval mintaközséget teremteni, az nagyon, de nagyon ritka eset. A régi világban nagyon sok földesúr, jobbágyai iránt való tekintetből, nem restellett úri széket ülni. Igaz, hogy akkoriban az úri szék, még valóban „úri" volt. Ma, ugy látszik, a földbirtokosok értelmisége kicsinyli és azért ignorálja is a községi életet. Pedig épen a községi életben lenne a közbirtokosnak, a gentrynek legtöbb módja a népre erkölcsi és szellemi irányban javitólag hatni és ez által a nemzeti közművelődést hathatósan előmozdítani. Mert hisz azt, hogyan kell az ősi birtokot idegen kézre juttatni és préda úri passzióknak hódolni, fájdalom! ma már parasztjaink is nagyon tudják. A gentry jobbjainak volna kötelességük, őket arra tanítani, hogyan kell tisztességesen élni és becsülettel gyarapodni. K. K. A vármegye őszi közgyűlése. (Vége.) A választások megtörténte után, melyről lapunk legutóbbi számában adtunk részletes tudósítást, a köz* gyűlés a tárgysorozat rendén folytatta tanácskozásait. Zólyom vármegye közönségének a községekre ruházott sokféle állami teendők ellátásával összekötött kiadásokhoz az állam, részéről leendő hozzájárulás iránt a képviselőházhoz intézett fölirata tudomásul vétetett; ugyan e vármegye közönségének országos leltnczházak léttesitése iránt a képviselőházhoz intézett B hasonló szellemű felirattal leendő támogatás végett áttett feliratára, tekintettel az ügy nagy fontosságára, hasonló szellemű feliratnak a képviselőházhoz intézése elhatároztatott. Olvastatott a szövetségbe lépett gazdasági egyesületek végrehajtó bizottságának átirata, melyben az országos vásárokat a megye kiválóbb helyeire korlátoztatni kéri. Belátva, hogy az utóbbi időben szerfelet sok helyen és túlságos számban tartott országos vásárok ama fő feladatuknak, hogy az ott megforduló összes áruczikkekre nézve a kínálat és kereslet közötti viszonyokról egy, a termelés és fogyasztás valódi mérvének megfelelő hű képet nyújtsanak, s ez által úgy a termelő mint a fogyasztó közönség kellő tájékoztatását előmozdítsák, szétforgácsolásuk folytán megfelelni nem képesek, s ezen indokok mellett még ipar, kereskedelmi, állategészségügyi, sőt még közerkölcstségi szempontból is kifogásolhatók: ennélfogva Zoltán János alispánt utasította a közgyűlés, hogy jövőben a vásárok engedélyezését az illető helyen csakis szigorú föltételek mellett s csakis a valóban mutatkozó szükséghez képest hozza ajánlatba. Krasznay Gábor polgármester az igazságszolgáltatási palota s börtönépítés czéljaira Nyíregyháza városa által megvett telkekről szóló szerződéseket bemutatván, azokat a közgyűlés jóváhagyta. Az összes vételár 28,950 frt. Szalmad községnek pusztává való átalakítását, a mint ilyennek Gelse községhez való csatolását kérő kérvényét, miután a kérvényben az 1886 XXII t. cz. rendelkezései figyelembe nem vétettek, függőben hagyta a közgyűlés, s az összes ügyiratok további megfelelő intézkedés végett Szalmad községének kiadatni rendeliettek. Úgyszintén a kimutatott hiányok pótlására utasította a közgyűlés a dombrádi és ónteleki birtokosokat, kik e két összeépült község egyesítése tárgyában kelt határozatok alapján, kérvényüknek a belügyminisztériumhoz való fölterjesztését kérték. Pilis éa Piricse községeknek a telepedósi dij megállapításáról alkotott szabályrendeletei Zoltán János alispánnak adattak ki, hogy azt elnöklete alatt, általa alakítandó küldöttség által tárgyalás alá vétesse s a véleményt terjessze a legközelebbi közgyűlés elé. Gyüre, Gemzse, Kis- és Nagy-Varsány községeknek a napszámosokra kivetendő községi adó tárgyában kelt határozataik jóváhagyattak. Tárgyalás alá vétetett a vármegyei utak fentartására vonatkozó szabályrendelet elkészítésére választott küldöttség jelentése. Miután az állami utak fentartása körüli eljárásra vonatkozó utaaitás a vármegyei utakra alkalmazható összes intézkedéseket tartalmazza, vármegyei szabályrendelet alkotását a közgyűlés nem tartotta szükségesnek, hanem utasította az alispánt az abban kifejezett elveknek visszouyainkhoz alkalmazott végrehajtására. A dadai alsó-járás főszolgabírójának, a Vaskapu h. dorogi útvonal »Basbalom« és »Zoltán tanya> között fekvő része áthelyezése tárgyában tett jelentése a a helybeli m. kir. építészeti hivatalnak helyszínen tett eljárása alapján, a kért útáthelyezés, feltételek mellett, engedélyeztetett. A nyíregyházai kir. törvényszék elnöke s Nagy Kálló község között, az ennek tulajdonát képezett a kir járásbirósági helyiség czéljaira bérbevett házra vonatkozó szerződés jóváhagyatott. Folytatása a mellékleten. szokás vólt, s e szokás törvénnyé vált. Ezzel a szokással semmit sem gondolván, kívántak muzsika szóra az egybegyűlt frequentia előtt tánczolni (s a muzsika szót bevinni) — már pedig a ki e szokást által hágja, a törvénnyt hágja által. Vádlottak ezen törvénnyé vált szokásnak által hágói, miért is a Helységnek régi bévett praxissa szerént, ugy nem különben a tripartitum szerént 12 forintokra convocaltassék, mely helyes és törvényes praesentiát via juris vizsgáljuk meg, és a dolog törvényre deliberaltassék.e A tanács által az illető bünö-ök megbüntettetvén, elhatároztatik ugyanekkor; *hogy az itt való hegedülés, vagy pedig a másunnan való hegedűs hozás ugy tánczoltatás 12 forint alatt megtiltatik ; a kívülről bejött muzsikus pedig megKalodáztatik, s hegedűje a farán eltörettetik.« Ily vallásoa erkölcsi élet kifolyása lett az, hogy a templom vasárnapokon népes lett mindenkor. A vallás és egyház iránti szeretetről tesznek fényes tanúbizonyságot ama számtalan adományozások, melyek temetési, szüreti és más alkalmakkor tétettek az egyház számára. Vas János 1741-ben a község közepén levő szárazmalmát felerészben az eklézsia részére testálta életében, másik részét pedig nejének, kiuek halála után az egyház az örökös atyafi tktól másik részét pénzen váltotta meg. 1744-ben egy kék selyemmel s aranynyal varrott gyolcs kendőt p.dott az eklézsia számára Gulyás Erzsébet, majd 1771 ben Dankó Istvánné egy kőt itc/.és ón kannát. 1767-ben Szabó Gergely az ekklézsia számára testálta minden vagyonát. 1761-ben Szabó András özvegye Reszegi Erzsébet szőlőjét az egyház részére hagyta. AZ egyháziasság nemes erényeinek felcsillámlása, sőt gyakran szép tettekben való nyilatkozata leginkább az 1772-dik évvel kezdődik, adatok hiánya miatt. Eddig vallásokért aggódtak és küzdöttek, a hívek, most a belső keresztyényi élet megszilárdítására fordítottak főgondot a vezérférfiak, kiknek élén a jeles képzettségű s nagyra törekvő ifjú leikész K. Nagy István állott. 1773-ban Debreczenben lakó özv. Aranyos Mihálynő Szűcs Judit az urasztalára egy — a kerületén keskeny arany csipkével prémzett — patyolat kendőt ajándékozott. Ugyanekkor Bogdi János nejével együt ajándékozott az urasztalára egy keskeny arany csipkével prémzett fejér patyolat kendőt. 1772-ben Virág János egy szőnyeget vett az urasztalára. 1777-ben Rácz Ferencz egy szőlőt hágy végrendeletében az egyháznak az akasztó halom felőli részén. 1776 ban tavaszszal jó szerencséjük lévén a juhos gazdáknak a bárányokon, »egy predikatiőra felindulván 36-an ajándékoztak 36 bárányt, melynek egyrésze mészárszékre adatott, másik része pedig magaak megtartatott.* 1778-ban szüretkor bő termés lévén, kihirdettetett az ekklézsia szüksége: hogy a hivek a sajgóról segítsék az ekklézsiát, és az ajándék ment 10 hordóra, vagyis 30 kis cseberre, melybe adtak némelyek © gy átalaggal, némelyek egész hordóval is (eladatott 40 r. frtért). A temetés egyszerű volt; a halott festetlen koporsóba tétetett, mely az egyháztól kért fekete posztóval terittetet be. Erre nézve az egyház jegyzőkönyvében ezeket találjuk feljegyezve: >1783. Az Ekklézsia a maga költségén csináltatott egy pár koporsóra való fekete szőnyeget, de az Ekklézsiána'i nem azon a pénzen, melyet az előtt az Isten d csőségére adtak, hanem azon, amelyet különösen és egyenesen e végre adtak, hogy a gyülekezetben publikáltam; voltam rajta — igy ír az akkori lelkész — hogy az Ekklézsiának valami fundust csinálhattam vólna, e részben is, hogy mindennek pénzért adjuk ki, a kének halottja lészen: de többen voltak olyanok, a kik azt mondották, hogy magunk pénzén csináltattuk, azért magunkon ne nyerekedjünk, hanem boldognak, boldogtalannak ingyen adattassák. * Áttekintve most már az egészen, elmondhatjuk: hogy az elöljáróságnak a közerkölcsiség tisztán fentartása érdekében tanúsított ébersége, szigorúsága csak jótékony hatással volt e században a valláserkölcsi élet fentartására, szilárdítására.