Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1887-09-25 / 39. szám

« y *M.-mucn oü-m szamanoz. 500,099 aranyra rúgtak, s a velenczei nemességért többen, kik igen-igen régi családok tagjai, grófok, marquisok, s előkelő hatalmas emberek, de nem velenczei nemesek a nemességért 100,000 darab aranyat fizettek. Mily mérhetlen hatalom és műveltség tényezői lehettek, magában Yelencze arany könyvében beirott nemesek, roppant gazdagságukkal, mennyire emelhették ezek Velenczét. S e város, melyet száz év óta úgyszólván rabol a müveit világ, — megkezdvén a francziák, kik első sorban 1797-ben a Szent-Márk-templom kincsei egy részét vitték el, számtalan festmény és szobor kíséretében, nem kiméivé még a Márk-templom oszlopain álló hires rézöntvényü lovakat sem, melyek eredetileg Romában Nero, majd Traján diadal-ívét dísziték, honnan később Constantin császár Konstantinápolyba vitette, honnan Dandolo dogé Velenczébe hozatta — Párisba vitették, csak az 1815-ödik évben kerültek vissza mostani helyökre, hol előbb is állottak. Ezeket a benyomásokat azonban egyszerre felfogni, és azokat leimi. teljes lehetetlen. Yelenczének minden épületéhez, templomához történelmi emlékek fűződnek. Minden egyes épületkő Velencze egykori hatalmáról, dicsőségéről beszél, melynek hírmondóiul megmaradtak milliókat érő műkincsei. . . . Reggel 9 órakor kivonultunk a Szent-Márk térre, hol már akkor több száz tűzoltó hemzsegett. A tér maga gyönyörű oszlopos palota sor keretében, márvány kövezetével, a Szent-Márk-templommal elbűvölő hatást gyakorolt reánk; a templom azonban, sem a dogé, sem a királyi palota nem lévén még nyitva, nehogy várakozással töltsük drága időnket, cicerone-t fogadtunk, gondolára ülve átkeltünk a csatornán, s első látogatásunkat az Isten házának szenteltük. Először felkerestük a Szt.Mária della Salute templomot. E templom, a tanács rendelete folytán épült, az 1630-ik évben dühöngő pestis emlékére, Longhena építész által, s mind külső csin, mind belső berendezés, mind a benne levő gyönyörű festmények, faragványok, szobrok, oszlopok, Olaszország és Yelencze első rendű művészeitől a nézőre ugy ezen, mint több más templomban az ájtatosság érzete és csodálat benyomásával hatnak. A Jezsuiták temploma, mely különösen gazdag gyönyörűen készített márvány farag fányokkal, Pálma, Tiutoretto, Tiziánó remek festményeivel. A Szt.-Mária dei frori Nicola Pisano épitvénye, ujabb időben 2 gyönyörű emlék-művel díszítve, egyike Antonio Canova, másika Tiziano Vecelli emlékére, melyek mindenike valódi remekmű, különösen hatásos a Canová-é, hogy alig képes tőle a néző megválni. Ezeken kivül még 8 vagy 10 más, többé kevésbbé nevezetes templomot látogattunk meg, mindazáltal bármelyike ezeknek még fővárosunknak ÍB díszére válnék s büszkesége lehetne. Egy templomban a falak és oszlopok, nehéz selyem mel vannak bevonva, közben mindezeknél értékesebb festményekkel, szenteltvíz tartókkal, keresztelő medenczékke

1, szobrokkal, faragványokkal. Mindenike a templomoknak gyönyürü stylben épitve, a legkülönbözőbb építészeti remek modorban, talajuk felsé ges mozaikkal kirakva, oszlopzatuk drága jóni, carrarai, afrikai, görög stb. márványokból, bámulatos oszlopfőkkel. A templomok látogatásait elvégezvén, a Canal Grandén gondolára szálltunk, csodálva a szebbnél-szebb palotákat, mint Grimani, Foscari, Cornaro, Contarini, Bembo, Rezzonico, Giustinani, Brandolin, Da Mula, Dario, Loredan, Caralli, Emo, Tiepolo, Balbi, Barbarigo, Mocenigo, Vendramin, Trimaní, Marosini, Pesaro, Nani, Gritti, Malipieri, Loredan, Polo, Kertinenga, Cá d' Oro, s több száz kiváló palota, melyek mindenike egy-egy remek s bámulatra méltó mű, mind külcsín, mind drágaság, mind belsőberendezés tekintetében. Az elsoroltak közül némelyikbe be is mehettünk s elragadtatással láttuk, hogy a belső berendezés ép úgy meglepő, mint külseje. E paloták majd mindenike már több száz éves, de van köztük, mely már 8—900—1000 év óta, vagy régebben áll, épúgy, mint építésekor, czölöpein. A hires Rialto hidnál kiszálltunk, honnan Velencze legnagyobb halpiaczát kerestük fel, de a szokatlan halszag miatt kevés ideig néztük, a különféle, nálunk ritka, néha majdnem uudoritó halakat. A Rialto híd közelében van — állítólag — Velencze legrégibb temploma a S. Giacomo di Rialto, mely 451-ben épült. Még a Canale Grande-n mentünk végig, csodálván a két oldalt emelkedő palota sort. Ebéd után több épületet szemléltünk meg, közöttük a Canova házát, melynek műhelyében dolgozott és képezte magát első magyar szobrászunk Ferenczy. Ezután a dogé palotába mentünk, hol a termek nyitásáig még fél órai időnk lévén, alkalmat vettünk magunknak az udvart, 2 gyönyörű kútjával, a fenséges oszlopzatokat a Scala di Gigantit, két óriási szobrával megtekinteni. (Neptun és Mars) Itt van azon márvány-emelvény, hol a dogekat a dogé sapkával megkoronázták. A belső Gallérián vannak sorban a dogek s Velencze nagy embereinek valóban bámulatra méltó mellszobrai. A dogé palota termeihez vezet az Arany lépcső (Scala d' Oro) Sansovani remeke, gyönyörű mű. Emellett van a két oroszlánfő ürege, hova a titkos feljelentéseket dobták be. Innen mentünk a termekbe, melyek fénye, nagysága bámulatos; Olaszország és Velencze legnagyobb festői remekeltek itten, igyekezvén a remekekben is felülmúlni egymást! A nagy tanácsterem Európa egyik legnagyobb terme, hol a velenczei Nobilik tárták tanácskozásukat, egy oldalát Tintoretto felül nem mult műve, a világon legnagyobb méretű festmény foglalja el. Körül Velencze dogéinak arczképével, csupán egynek arczképe hiányzik Marino Faliero doge-é. Ennek helye fekete posztóval van bevonva, a posztóra felirva: »E hely a Marino Faliero dogé arczképének helye, ki 1355-ben honárulás bűnéért lefejeztetett.* Lefejezése ugyanazon helyen történt, hol dogévá koronáztatott; levágott feje azon lépcsőkön gördült alá, melyen koronázására büszkén, fényesen ment föl. Vétke volt, hogy a köztársaságot, — melyet Peter Gradenigo dogé alatt 1297-ben arstokratikus, illetve oligarchikus kormánnyá alakítottak, — a régi népkormányzatot akarta visszaállítani s reformálni. Tizenegy roppant termeu végighaladván, felkerestük az ólomfedelü börtönöket, rémséges kőfalakkal karvastagságú rostélylyal, hatalmas ajtókkal. A piralomházat, mi csak anyiban különbözik a többi börtönhelyiségektől, hogy a szemben levő szűk átjáró falában egy bemélyedésben állott egy Mária-kép, előtte folyton égő mécsessel. Itt legalább volt annyi világosság. Aztán jön a sóhajok hídja, mely a dogé palotát összeköti az államfogházzal, egy emeletnyi magasságban a csatorna felett. E híd közepén hosszábau egy fallal van ketté rekesztve ; szomorú nevét onnan kapta, mert az elitélt innen láthatta utoljára a sűrű márványrácson keresztül a világosságot s szívhatta egy perezre a szabad levegőt, ezen keresztül menve, többé nem számíttatott az élők közé. A fogház falában van egy csatornára néző nyílás, itt volt egy Guillotin-féle alkotmány; itt vágták le az elitélt fejét, a fej lehullott a csatornába, a testre várt e»y gondolás, s titokban elszállította. A kivégzések idejét csak a bírák tudhatták, s a hóhér. A dogé palota 809-ben alapíttatott, ez idő óta ötször romboltatott szét, mig a mostani mór góth stylueú a 14-ik században kezdetett meg építtetni, s majd 200 évig épült. 1853-tól kezdve restaurálják, mely restauráczió most is folyik. ÚJDONSÁGOK. — A megyei őszi közgyűlés, f. évi októberhó 11-én lesz megtartva. A közgyűlés nevezetesebb tárgyai minden bizonnyal az a két választás lesz, amely Mikecz János első aljegyzőnek és Kállay Zoltán főszolgabírónak orsz. képviselőkké történt megválasztatásuk által vált szükségessé. — Jegyzői szigorlat. F. hó 19-én jegyzői szigorlat tartatott Nyireg)házán, mely alkalommal, az alább közölt tiz szigorló, sikerrel vizsgázott. Kriston Gábor, Murányi János, Lengyel Ferencz, Vay Géza, Mikecz István, Erdélyi Farkas, Kürthy János, Kovács Ferencz, Tamás Gyula, Bakosa István. — Városi képviselő testületi gyűlés lesz kedden, szeptember 27-én. Többek között a törvényszéki palota ügye is szóba fog kerülni, amennyiben az építéssel foglalkozó állandó bizottság, jelentést fog tenni a városi képviseletnek arról, hogy az igazságügyminiszter, a ki legutolsó kéziratában ragaszkodik előbbi álláspontjához, a telek hátulsó részét fel akarja töltetni. A bizottság azt fogj a javasolni, hogy a város mielőbb kösse meg a szerződést. = A nyíregyházai termény és áruraktár részvénytársaság ma vasárnap 25-én d. e. 11 órakor tartja első rendkívüli közgyűlését. Ezzel kapcsolatosan megemlítjük azt is, hogy a részvények tulajdonosai, a f. évi augusztus 19 én kelt határozata értelmében, kötelesek a még be nem fizetett 70% ot a részvénytőkéből, három részletben: még pedig 30°/

0-ot október l én, 20%-ot november l én és a hátralékos 20%-ot pedig f. é. deezember 1-én befizetni. — Kivonat a nyíregyházi nőegylet választmányának 1887. szeptember 23-án tartott értekezletéről felvett jegyzőkönyvből. Elnök jelenti, hogy a f. hó 15-éu tartott műkedvelő szini előadás összes bevétele 249 frt 40 kr„ összes kiadása 90 frt 93 kr., tiszta jövedelem 158 frt 47 kr. A választmány tudomásul veszi az elnök jelentését, s egyszersmind mindazon közreműködő tagoknak, kik az est szellemi és anyagi sikerét oly kitűnő mérvben elősegítették, névszerinti Korányi Anna, Szesztay Gizella, Szeszich Ida, Vidliczkay Erzsi kisasszonyoknak; dr. Jósa András, dr. Konthy Gyula, Kálnay Sándor, Bónis Sámuel, Kovách Győző, Mikecz Dezső, Szeszich Gyula, Somlyódy István, Szegedy Miklós, Major Pál uraknak és dr. Trajtler Soma rendező urnák, szívességükért jegyzőkönyvileg is hálás köszönetet szavaz, minek hírlapok utján is nyilvánosságra hozatalával, jegyző megbizatik. Nyíregyháza, 1887. szept. 27. a jegyző. — Az ellenőrzési szemlók f. évi határnapjai Nyíregyházán ezek: a honvédség ellenőrzési szemléje október 12 én, a közös hadseregbeli tartalékosoké pedig, október 25, 26, 27 és 28. napjain fog véghez menni. — A nyíregyházai nőegylet ipariskolája vezértanitónőjéül, Paczka Anna oki. tanítónőt nyerte meg, ki a fővárosban is miut segédtanitónő hosszabb ideig működött, kitűnő bizonyítványokkal rendelkezik, s az országos iparkiállitáson is érdeméremmel volt kitüntetve. Nevezett kisasszony, az iskola vezetését már átvette, a tanítás megkezdődött, de a beiratások még mindig folynak, mit az érdekelt szülők szíves figyelmébe ajánlunk. — Tánczmulatság. A nyíregyházai tónképző iparoi fiatalság« f. évi október hó 1-én, a nyíregyházai tűzoltóság javára, zártkörű tánczmulatságot reudez a nagyvendéglőben. Személy jegy ára 1 frt. Családi jegy 2 frt. — A termény ós áru csarnok ügyében már leérkezett a közmunka és közlekedési ügyi miniszternek, 38937 számú rendelete, melyben az épités és a síneknek bevezetését megengedte. A munkálatokhoz ennek alapján e napokban hozzá láttak. — Gyászrovat. Barzó András élete 65-ik évében f. hó 20 án éjjeli 11 órakor hosszas szenvedés után Nyíregyházán elhunyt. — A borsodmegyei gazdasági egylet f. évi október 1-, 2- és 3-adik napjain Miskolczon, a >Korona< vendéglő helyiségében gazdasági kiállítást rendez. A kiállítás programmja a következő: Első nap reggel nyolez órakor a kiállítás ünnepélyes megnyitása. Ezután a kiállított állatok éti termények hivatalos bírálata. Déli egy órakor közebéd a »Korouac szálloda éttermében. Második nap reggel a sikerült idei csikók jutalmazása. Délután 2 órakor a Sajó és a vasút közötti lóversenytéren : 1. Uri fogatok bemutütása. 2. Földészek versenye, melyen futhat minden földmívelő gazda, legalább 2 év óta tulajdonában levő lóval. Távolság egyszer körül a pály« első dij 50 frt, második 30 frt, harmadik 10 frt. 3. Ügető verseny, 4 kerekű járművel, uri kocsisokkal. 4. Fiakker Hallgatva mentünk egymás mellett, mig végre egy házhoz értünk. A kapun belépve mindketten a sötét folyósón állottunk, hol egy lépésnyire sem láthattunk és csak nagy erőlködések után jutottunk fel «z előszobába, hol a rendőr főnök ur fogadott bennünket. 0 előre ment. mint követtük őt. Egy szobába érve, Flóra nénitől el kellett válnom ; engem egy nagy szekrény mögé toltak, mely oly közel volt a falhoz, hogy lábaim a főidet alig érték, hanem a fal és szekrény közt a levegőben függtem; mellettem a másik sarokban hangzó zaj jelentette, hogy oda is bedugtak egy személyt. A szuszogásáról megismertem, hogy az Flóra néni. Mindez megtörtént, annélkül hogy valaki csak egy szót is szólt volna. Az alak most újra eltávozott. Csak ugyan a rendőr főnök volt ? Flóra néni az ő »lebegő« helyzetében sokkal jobban viselte magát, mint én; egy hanggal sem árulá el többé az ő jelenlétét. Homlokomon veríték cseppek gyöngyözlek alá. Még a kezemre is hullott nehiny csepp. Ekkor a házajtó alól megnyílt. Halk léptek, olykor egy egy lassú hang hatott hozzánk. Fel akartam használni e más által előidézett zajt arra, hogy kissé megmozduljak — de erre nem voltam képes. Egészen meg voltam meredve. Most negnyilt a szoba ajtaja és gyertyafény jelenté a »rablók« közelgését. Arczukat nem láthattam, mett a szekrény minden kilátást elzárt előlem. Csak Flóra nénit ismerhettem meg a másik szögletben, kinek szemei pókhálók közül ragyogtak elé. A halk suttogást eyönge síp hang zavarta meg. Vajon a rablók vagy a rendőrök jeladása volt ez? Most valaki halkan számlálá: — egy — kettő három — és eszméletemet majd elvesztem — (elhangzott a gyönyörű szép ének. Óh, ha férfi lehetnék — gondolám — kilökném az ajtót és belétek fojtanám a gonosz tervet i De újra figyelnem kellett. — És mikor történik meg a dolog? — • kérdé az ismeretlen. — Legkésőbb fél öt órakor, mert ötkor főnökünk már felkel és ha későn jövünk, az egész terv dugába dől! mondá a könyvelő. — Nagyobb biztonság kedvéért az ötödik ember a hálószoba ajtaja előtt fog őrt állani, nehogy a főnök meglepjen bennünket. Most az idegen felemelkedett ülőhelyéről és fel s alá járkálva mondá : Tehát holnap este a szokott helyen összejövüuk és ne hagyd itthon az ivet, melyet mindnyájan alá fogunk irni. Jó éjt kívánva távozott és én egy szobában maradtam talán egy rablógyilkossal. E gondolatnál még a hátam is borsódzott. Oh a sors játéka, mely engem a szekrénybe vezetett; hátha még mindent meg lehet akadályozui! A gonosztevő lefeküdni készült. Óráját felhúzta és néhány perez múlva az ágy recsegése tudatta velem, hogy a könyvelő ágyba lépett. Oh Istenem, — sóhajtám — ha most eszébe jutna olvasni, akkor el vagyok veszve. Ekkor egyszerre minden elsötétült. Közeli megszabadulását reméltem. Mintegy tiz perc mult el, midőn hangos hortyogás jelenté a megváltás órájának megérkezését. E gonosz ember — gondolám, olyan nyugodtan alhatik, midőn oly rettenetes terveket forral — borzasztó. Halkau hátratoltam a reteszt, az alsó^ zárat felhúztam — aztán gyengén toltam kifelé. Mindkét ajtó a legkisebb zaj nélkül megnyílt. Felemeltem bal lábamat s ekkor, oh Isten, — egy esernyő kiesett. Néhány perczig igy féllábon kellett állnom, figyelve az esernyő leesése által keletkezett zörej hatására. Da az alvónak nyugalma nem zavartatott meg és én másik lábommal is kiléptem a szekrényből. Lábujjhegyen lopóztam az ajtóhoz, egy gyönge nyomás és én mint angolna siklottam ki a szobából. Meg voltam mentve. Olyan édes érzés fogott el és megszabadulásom fölötti örömömben ujjongva szaladtam hálószobámba, A közöB hálószoba előtt elsompolyogva még hallottam Flóra nénit hangosan olvasni; de a történet már valószínűleg vége felé járt; épen az utolsó szavakat hallám: — Minden napfényre jő! Siettem szobámba és gyorsan a párnák közé bújtam, igyekezve közönyös arcot mutatni, mert Flóra céni lefekvés előtt mindig eljött szobánkba. Kevés idő múlva csakugyan meg is jelent gyertyával kezében. Elaludni azonban nem tudtam. Nyugtalanul hánykolódtam pgyamban, terveket keresve, hogy mit tegyek holnap. Egy jó ötletem támadt. Flóra nénit fogom segélyül hivni; ő talán mindent el fog intézhetni. Reggel, amint templomba mentünk, csakugyan felfedeztem mindent. Iszonyodva hallgatott végig, de ugy látszik, hamar kész volt a tervvel, mert rögtön kijelenté, hogy ebéd után még egyszer fogunk e tárgy felől szóllani. Délután főfájást adva okul, sétálni indult és anyámtól, engedelmet kért, hogy engem is magával vihessen. Az engedelmet m-g kapta és én szótlanul követtem őt sok utczán végig, mig végre egy ház előtt állapodtunk meg, melynek ajtaján réztáblára vésve, e szavak állottak: Újházi Miklós rendőrfőnök. Természetesen elmondottunk mindent és a főnök meg is ígérte a gonosz terv megakadályozását, de felkért bennünket, hogy a razziában mi is részt vegyünk. Másnap hajnalban már én és Flóra néni is talpon voltunk. Én sápadt vcltam, mint a halál, Flóra néni pedig álhaj és rizspor nélkül valóságos funához hasonlított.