Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1887-09-18 / 38. szám

VIII. évfolyam. 38. szflin

. Nyíregyháza, 1887. szeptember 18. VIDÉK. VEGYES TARTALMÚ HETI LAP SZABOLCS VÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. Megjelenik liotenliint egyszer vasárnapon. ^SW Elölizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Kgúx évre Félévre 2 Nfgyudevre 1 A közeégi jegyző és tanitó uraknak egész évre i intézendök. csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap 4 frt. 8

Z«

,ki

il<l

ése tárgyában leendő íölszólamlások .Totm Ízlelt kiadótulajdonos könyvnyomdájához (nagy - dcbreczeni - utcza 1551. szám) A lap szellemi részét képező kSldeiuények, a szerkesztő czime alatt ke'retnek beküldetui. Bérmentetlcn levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el A kéziratok csak világos kiváltaira s az illető költségéi-*' küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr Kincstári bélyegdíj lejében, minden egyu» hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajczár. —-fcj-- ......tv..., « . iMfin. niajuAnr, Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (nagy-debroczeni-utcza 1551. szám): továbbá: (ioldberger A. V. által Budapesten. Haaseusteiu és Vo,'ler írodajában Itécsbe^. ^ragábaii^ és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Doru & G'oiup által Hamburgban. Hivatalos kö:l$m$ayek. 9,414. k sz. „ , , —[ggY ozabolcsvármegye alispánjától. A főszolgabíróknak, Nyiregyháza város polgárineste rétiek és a községek elöljáróinak. Az állategészségügy kezelésénél még most is felmerülui szokott szabálytalanságok megszüntetése végett a következő intézkedések szigorü és pontos foganatosítását rendelem el. 1. A marhalevelek újításáért, illetőleg az irányításért semmi nemű dijat szedni nem szabad. Azon esetben, ha a bélyegtelen járlatleveleu jelzett sertés vagy juhállományból egy vagy több darab eladatik, ugy csak az eladott állatokra kell uj járlatot annyi példánybau kiállíttatni, a hány vevő vau; és a régi járlatlevél hátlapjára a törtónt eladások az uj járlatlevél kiállítási számának feljegyzésével kitüntetendők, s ha az azon jelzett állatokból bizonyos mennyiség eladva nem lett, a régi tulajdonosnak nem uj, hauein eze i hátiratolt járlat adandó vissza. 2*. Minden vásártartó községben a járási fószilgabiró, illetve Nyiregyháza város palgárinestere által, a községeu kivül a községi elöljáróság és képviseld testület közbejöttével állaudó vásártér jelölendő ki, s az alkalmas módou aként kerítendő körül, hogy a felhajtó Utakon kívül hozzáférhetlen legyen; a felhajtó útak pedig vásár alkalmával megfelelő számú rendőri és felügyelő személyzettel láttassanak el, s az állatoknak a vásártérre felhajtása mindaddig ne engedtessék, mig a tulajdonjog és egészségi állapot iránt megnyugtató meggyőződés nem szereztetett. A járási főszolgabirák, mint a vásári bizottságok elnökei a vásáron megjelenni, esetleg helyettesükről idejekorán gondoskodni kötelesek. A marhalevelek átírásával járó teendők ellátására mindenkor elegendő számú közeg alkalmazaudó, nehogy ezek hiánya a gyors forgalmat hátráltassa A vásártéren a vásári bizottság által egy, sziutén körülkerített hely jelöltessék ki, ahova a kifogás alá eső és azért lefoglalt állatok ideiglenesen elhelyeztessenek. A vásárjog-tulajdonosok a vásár után szükséges szigorú fertőtlenítés foganatosítására utasíttassanak, s végrehajtását nemcsak a községi elöljárók, hanem a járási főszolgabirák is ellenőrizzék. Azon községben, hol a vásári rendtartásra vonatkozó intézkedések pontosan és 60 nap alatt végrehajtva nem lesznek: a vásártartási jog megszliutetése iránt indítvány fog tétetui. 3-szor. A járási főszolgabirák, Nyíregyházán pedig a polgármester szigorúan utasítsák a mészárosok, marhakereskedők és hizlalókat, hogy az 1874. XX t. cz. 22. és következő §§-ainak és az ezekhez kiadott végrehajtási utasítás tartalma szerint járjanak el. Az általuk a községbe hozott marha iránt a községi elöljáróságnál 12 óra leforgása alatt jelentést tegyeuek s a vonatkozó marhalevelet szolgáltassák át; ily állatok a közös legelőre ne bocsáttassanak. 4-szer. A marhapásztorok az 1874. XX. t. cz. ben megszabott kötelességeik pontos teljesítésére a járási főszolgabíró, illetve polgármester által felesketendők, a községi elöljárók pedig a pásztorok és közlegelők valamint a vendéglők, csárdák állásai és istállói tisztántartásának szigorú ellenőrzésére utasíttatnak s kötelességükbe tétetik, hogy ezen ellenőrzési tisztük alapján szerzett tapasztalataikról a főszolgabírónak havonként jelentést tegyenek. 5-ször. Az állatok között előforduló megbetegedések és elhullások eseteinek az állami állatorvossal is közlésére az elöljárók utasíttatnak. 6-szor. Mindazon községekben, hol dög-terek nincsenek, azok kijelölése és kellő fertőtlenítése iránt azonnal intézkedés tél essék, s az intézkedések körülményes leírása az alispáni hivatalhoz beterjesztessék. 7-szer. Miudazon községben, hol az 1874. évi XX. t. cz. s az annak végrehajtása iránt kiadott utasítás, valamint az 1859. évi állatjárvány-szabályrendelet hiányzik: annak beszerzése iránt 14 nap alatt az alispáni hivatalnál 5 forint rendbírság terhe alatt előterjesztés tétessék. 8-szor. A járási főszolgabirák ujolag felelősség terhe mellett utasíttatnak, hogy valahányszor a járásukbeli községekben megjelennek, az állategészség rendőri szabályok kezelése iránt, szemlék által maguknak meggyő í ződést szerezzenek s idevonatkozó eljárásukról 3 havonként jelentést tegyenek. Felhívatnak végül a községi elöljárók, hogy azon egyének neveit, kik áílatgyógyitá-st jogositváiy nélkül teljesítenek, késedelem nélkül bejelentsék. Figyelmeztetem a főszolgabirákat és Nyiregyháza város polgármesterét, valamint a községek elöljáróit, hogy időukéut ugy ezen, miut az állategészségügy terén kiadott rendeleteim végrehajtásáról, magam vagy megbízottam által a helyszínén fogok vizsgálatot tartani, s minden mulasztás felmerültével, törvényadta jogomat szigorúan alkalmazásba veendem. Nyiregyháza, 1887. szeptember 10. Zoltán János, alispáu. 10,552. K. a ,, • ~1887 ozaOolcs varmegye alispanjatoL. A járási föszolgabiráknak, Nyiregyháza város polgármesterének és a községi elöljáróknak. Szabolcsvármegye igazoló választmánya, az 1888-ik évi legtöbb adót fizető vármegyei bizottsági tagoknak általa összeállított névjegyzékét hivatalomhoz az 1886-ik évi XXI-ik t. cz. 28 ik §-a alapján megküldte. Ezen névjegyzék folyó évi szeptembsrhó 19-én délelőtt 10 órakor Nyíregyházán a vármegyei székház fóbejárásáuál alkalmazott táblára ki fog függesztetni s ott marad 15 napig, a mely idő alatt bárki által megtekinthető. Nyiregyháza város polgármestere és a községi elöljárók utasíttatnak, hogy a névjegyzék kifüggesztésének batáridejét a legkiterjedtebb módon közhírré tegyék. Nyiregyháza, 1887. szeptember 17. Alispán helyett : Miklós László, főjegyző. Yidéki hírlapirodalom. Alább veszik olvasóink a „könyvvásárlást előmozdító bizottságinak felhívását, amelynek czélja, a hazai irodalom megölő betűjét képező, selejtes külföldi regényirodalmat, különösen a hazai kaszinókból és olvasó körökből kiszorítani, s a magyar irodalom termékeinek, az őket megillető helyet biztosítani. Az egész terjedelmében közölt felhívás kommentárra nein szóiul, s elég világosan illusztrálja azt az elszomorító állapotot., amely ezen a téren uralkodik. A mozgalom, amelynek élén hazánk legnagyobb élő írója, Jókai Mór áll, egy régen érzett szükségletet vau hivatva betölteni. Nemesebb törekvésű vállalkozás már régen nem szorult a magyar közönség pártfogására, mint ez, s ezért is egész készséggel adunk helyet a felhívásnak, ajánlva azt az illetékes körök, s magának az olvasó közönségnek is figyelmébe. A kaszinók és olvasókörökhöz intézett felhíváson kivül, még egy megkereső levelet is kaptunk, melyben a bizottság arra kér fel, hogy e mozgal mat saját hatáskörünkben is támogassuk. S ezt mi, amennyire szerény tehetségűnktől kitelik, meg is fogjuk tenni, ha ugyan közreműködésünkre, a bizottságnak nemcsak azon fokig vau szüksége, hogy lelhivásaiknak lapunkban helye adjunk. Mert eddig a vidéki zsurnalisztikának vajmi kevés része jutott ki abból a szereplésből, amely a dolog természeténél fogva tényleg megillette volna. Eddig csak a kiadók kegyeskedtek észre venni a vidéki hírlapirodalmat, akkor, amidőu kiadványaik számára reklámra volt szükségük, amelynek fejében néha meg is /küldték, kiadványuk egykét füzetét. A vidéki ifjságok szerkesztőségeinek csak apró morzsákat juttatott a kiadói nagylelkflMai s/ámuiikhoz fél ív melléklet van csatolva. ség, csekély parányát annak, ami már a fővárosi zsurnalisztikának nem kellett. Mig a fővárosi újságok a szellemi munka leghálátlanabbjának, az újságírásnak honoráriumaihoz, mindenféle alakban és formában, a legkönyebben jutnak hozzá, addig a vidéki újságíróknak ezektől a honoráriumoktól kopik az álluk Miért van ez ? Mi az oka annak, hogy a magyarországi vidéki lapszerkesztők nem tudnak, a magát a vidéki zsurnalisztikától izoláló, fővárosi sajtóval szemben olyan állást biztosítani, hogy ne csak akkor vétessenek észre, amikor szükség van a vidéki kollegára, akit különben egyébkor jó szóra se méltatnak. Mi az oka annak, hogy a fővárosi írók csak akkor szállnak le piadesztáljukról, hogy a vidéki lapszerkesztők vállait kegyesen megveregessék, a mikor ama bizonyos „közös érdekek"-ről van szó, amelyeket csakis „vállvetett működés

u-sel lehet elérni. Hát biz ezeknek a dolgoknak maguk a vidéki lapszerkesztők és lapkiadók az okai. Annak az összetartásnak a hiánya, mely nélkül a mostani fejetlen állapotok, a melyek a vidéki zsurnalisztika terén uralkodnak, meg nem szüntethetők, főokai a vidéki hirlapirás bajainak. És míg ezek a bajok meg nem szűntek, addig azokat a szocziális kérdéseket sem lehet sikeresen megoldani, a melyek a dolog természeténél fogva, természetszerű kapcsolatban állanak a vidéki hirlapirás fejlődésével is. A vidéki hirlapirásnak ezer és ezer baját felsorolni nem tartjuk most helyén valónak. írtak, gyűléseztek ebben a dologban eleget, de a helyes megoldás vezérelveit, még eddig meg nem oldották. A vidéki hírlapirodalom a kezdetnek még csak a legkezdetén vau, nincs meg szavának az a tekintélye, hatalma, a milyennel akkor kellene hogy bírjon, ha összetartana, s olyan téren érvényesítené befolyását, a melyeu munkálkodva meg tudná magának azt a becsülést szerezni, a melyre azon kérdések keresztül vitelénél vau szüksége, a melyek komoly megvitatást érdemelnek s részben országos jeleutőségűek. Ilyen kérdés a könyvvásárlás kérdése is, a melyet onnan a központból el nem lehet intézni, mert annak sikeres keresztül vitelét a helysziuén kell eszközölni. A vidéki zsurnalisztika ezer és ezer baját, az okozza, hogy a fővárosi L.pok, írók és kiadók mindig bizonyos kicsinylő lenézéssel foglalkoznak a vidéki lapokkal, nem téve kivételt a tiszteséges elein és a salak kö/.ötí. Mert fájdalom az is van elég. A „szerkesztő" a ki úgy a hogy összetákolja a „lapot", a mely aztán a legundokabb tartalommal, millió sajtó hibával kerül az olvasó kezébe. Ez a vidéki hirlapirás rákfenéje, a melyet okvetlenül ki kell vágni, különben örökké fogja lassítani azt a fejlődést, a melyre a vidéki zsurnalisztikának, czéljai elérésében szüksége vau. De hát azok az urak oda fenn, meggondolhatnák azt is, hogy egyesek hibáiért egy egész osztályt, a mely a nemzeti közművelődés terén, nem megvetendő szerepre van utalva, s azt becsülettel is igyekszik keresztül vinni, lenézni, kicsinyleni nem lenne szabad. Mi pedig a kiknek elismerést sohasem juttatott a nagyképüsködés, okuljunk a mult példáin, s tegyüuk róla, hogy necsak akkor vegyenek észre, a inikor szükség van a vidéki újságíróra, hanem méltányolni is tudják szolgálatainkat, melyeket a nemzeti közművelődés érdekében teszünk. —•_