Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1887-09-18 / 38. szám

„IN Y I lí V I I) É K." A YIIL-ik osztály megnyíltakor. Hosszú munka és fáradozás után végre megvalósult az eszme, az ige testté lön: készen állanak az uj főgymnasiumnak, az isteni szikra eme gyújtó és élesztő csarnokának falai s Lüszkén hirdetik azoknak érdemeit, kik létrehozásán odaadóan és csüggedetlenül buzgólkodtak. Valóban nagy köszönettel és hálával tartozik ezeknek az az ifjúság, mely most pihent 1 ílekkel járul Helikon forrásához, hegy kielégítse ismeretek után szomjazó tudásvágyát s nein mulandó javakat szerezzen egész életére. Akit ez a czél vezérel, az megtalálja, felhasználja s megbecsüli majd azon szükséges eszközöket, melyeket erre az iskola njujt: talál jóakaró tanácsadókat, kik útbaigazítják őt az ismeretek nagy tömkelegében; talál bölcs oktatásokat, melyek őt gondolkozásra s ezáltal nemesebb lényének öntudatára ébresztik s figyelmessé teszik azon kötelességekre, melyekkel mindenki tartozik önmaga és a társadalom iránt; talál ezer alkalmat arra, hogy lelke fogékonynyá legyen a szép, jó és igaz iránt, tisztuljon, nemesüljön, tökéletesedjék. Aki azonban nem egyébért kezdi meg az uj esz tendőt, minthogy ez is lemorzsolódjék a többi után s ő maga öregebb legyen egy évvel: azt megteheti a nélkül is, hogy iskolába menne s nagyon lekötelezné a többit, ha káros példájával nem gátolná őket az előhaladásban. Az ilyen ember nem tudván felfogni annak értékét és hasznát, amit az iskola nyújt, unalmasnak találja azt, meg az egész életét, mert üres lelke léha élvezetek után kapkod, a mik szórakoztatják őt s amily köunyen jénnek, oly könnyen el is mennek, de sohase nyomtalanul. Amazok akaraterejét biztos siker koronázza, ezek könnyelműségének bukás a vége. Van még egy harmadik csoportja is a tanuló íljuságnak, az, amely jól-rosszul elvégzi tnindeunapi teendőjét, talán teljesen eleget tesz kötelességének, amit az iskola megszabott tanreudje elébe ir: hanem azon tul közönyös minden iránt, nem törődik tehetségének tovább fejlesztésével, sőt ellenkezőleg összeteszi két kezét s elég lelai nyugalommal és gyönyörűséggel lopja szab id idejét. Jó volna, ha belátnák az ilyen urak, hogy a kötelesség teljesítése puszta kötelesség, de nem érdéin s tirántsem elegendő arra, hogy oly helyet biztosítson számára a társadalomban, a milyet talán tehetségénél fogva várhatna. Ma, mikor bármely pályáu oly nehéz haladui még annak is. akiben nagy ambiczió s még nagyobb akarat is van, hogy boldogulhatna az, ki egykedvűen nézi a világ folyását s szunnyadni, kialudni hagyja mindazon tehetséget és értelmes okoskodást, melyet a természet és a tanulás lelkébe csepegtetett. Ilyenekből lesznek az örökké zúgolódó emberek, kik elégedetlenek egész életükben s epés hu norral tesznek megjegyzéseket mások megérdemelt haladására, emelkedésére s még azzal sem vigasztalhatják magokat, hogy igázok van. Most még nem lehet tudni, ki lesz a jó buza, ki a konkoly, kitűnő és gyenge egyforma kíváncsisággal néz a főiskola uj falaira, melyeken belül a józan munkásság, tiszta erkölcs és hazafiság istenasszonyainak kell majd áldozatot hozni. Hanem majd megválik a komoly munka idején. Addig is az iskola örömmel üdvözli a tanítványokat, a tanerők jóiudulata és képessége elegendő biztosíték azok erkölcsi és szellemi életének helyes irányban való vezetésére és ellenőrzésére, csuk a tanuló ifjakban legyen meg az a jóindulat és szorgalom, melyet helyesen felfogott érdekük követel, az iskola elvár s a szülők óhajtva remélnek. Legyen úgy! Macsolai Barna. Fiume. (111. Az Abbázián.) Többek részéről hozzánk intézett kérdés folytán, hogy mi történt a Fiúméban maradt bajtársainkkal? Olvasóinknak, lapunk egy barátja szívességéből az alábbiakat közöljük : A kik aug. hó 22-én a »Cattaró« ról le maradtunk, keservesen néztük bajtársaink elindulását. A mint a hajó elnagyta a kikötőt, egy rendező, kinél Sehwimmer 1000 forintot hagyott egy második hajó félfogadására, sorakoztatott bennünket, s kijelentette, hogy 10 órakor megtudjuk: Kapuuk-e hajót, vagy pedig vonatou megyünk Velenczébe. Erre szerettük volna Schwimmert jól megfüröszteni, s ha szerencséjére nem a »Cittarón« van, aligha viszi el szárazon, annyira fel voltunk háborodva. A rendezőnek nagy nehezen sikerült bennünket lecsillapítani a Ciotta segítségével, ki maga is miudent elkövetett hogy részünkre egy hajót kerítsen. Dl-lben az »Arany csillagnál* ebéd alatt megtudtuk, hogy a kis Abbazia, helyi személyszállító hajó vállalkozik bennünket átvinni s már készül is; továbbá biztosítottak a hajón kitűnő ellátásról, s egy hordó potya borról. Ezen kijelentésre még az öreg Walser is megjuhászodott, a többi szomjas tűzoltó annál inkább. Eb

s.d után megszóllalt a kis »Abbazia* hívó szava, figyelmeztetvén bennünket a felszállánra, Számos fiumei jelent meg búcsút veandő tőlünk, s különösen az ifjú nemzedék kisért bennünket számos csolnakon mig lehetett éltetve a tűzoltókat, mi viszont a jelen volt polgármestert és polgárságot. Tiszta szép idő lévén, sokáig szemlélhettük a mind inkább elmaradó Fiumét (a Tersátót, József főhercze

;; parkját, villáját.) Az »Abbaziac egy kis csavar-gőzös 50—60 személyre épitve igen gyors járású, belsejében 30 ember kényelmesen el fér, a többi a híjó fedélzetén keres helyet. Utunk csendes volt, mígnem a polat világító torony közelében egyszerre nagy zaj támadt a fedélzeten s egy fekete tömeg, egy delfin bukkant ki többször kisérvén ben nünk6t néhány perczig, majd a hajó orra elölt hasítván a vizet, majd há'ul bukkant fel hol is hijóuk sebesség mérőjét leszakította. Nem lévén messze Pólától, kapi tányuuk jónak látta- a pólai kikötőbe hijózni, hogy egy uj sebesség métő'. vétessen, szüksége lévén rá a sík tengeren, a hajó menetének uiegh itározásához. Mt ezen bal seten igen megörültünk, úgy is óhajtván látni a pólai kikötőt. Este 8'/

2 órakor beértünk a kikötőbe, honnan igen jól láthattuk a kivilágított várost és a kikötőt. Egy órai várakozás után a két kiküldött matróz viszajött a sebesség mérővel, s mi folytathattuk utunkat. A megígért jó ellátást hajónkon nem tapasztaltuk, mert vagy 30 éhes ember miuden főtt ételt elpusztitott, 8 igy a szerényebbeknek me^kellett elégedni kevés szalámi és gyümölcscsel. Újra zendülés támadt a hajón, s szegény rendezőnk, ki bennünket szívességből kisért Velenczébe, alig volt képes nemes haraguuk it lecsillapítani, s kijelenté hogy ő nem Schwimmer, s nem is áll az ő szolgálatában, hauem Fiúméban egy igazgitó tanár. O tehát nem tehet miudezekről semmit, s csak a mi kedvünkért tett miudent mint fiumei rendező, azért tart velüuk, hogy legyen egy vezetőnk, 8 útrnuta ónk, nagy nehezen lecsillapultak a kedélyek s mindenki fekvő hely után nézett, részben a hajó belsejében, részben a fedélzeten köteleken, tzékeken és padokon nyújtóztatván végig fáradt tagjait, óván magát a feltámadt hideg szél elleu Éjfél utáni 2 óráig elég jól ment minden, most azon! an, heves Bóra támidt. Kapit,áuyuik egy sötét pontra szegzé látcsövét, s nem sokára villámok czikáztak sötét felhők között, s hajónk mindjobban kezdett himbá'ódzní, annyira hegy többen lehulltak fekhelyükről s kevés idő múlva jelentkezett, a rettegett tengeri betegség. Mindenki talpra ujrott, azonban a járást valamennyi elfeledve tántorgott a hajó játéka szerint, s a midőn reggel 4 órakor megláttuk Velencze világító tornyát már számos férfi és 5 nő erősen »nyílatkozott,« a meg uem támad ettak nagy gyönyörűségére, de uem soká tartott örömünk, mert a nevelésnek komoly vége lelt. Az ijedt, sápadt, még az iméut nevető arc,o!< kezdtek a párkáuyon át a tengerba pislogni, s az ígért és meg nem adott »jí ellátás« nagy részét a htlaknak feláldozui, mi alól még a szalámi és viukó sem képezett kivételt. Hat órakor befordult hajónk a Cmale grandiba s 8'/j órakor elértük czélpontunkat. Fogadtatásra számítottunk, de ez elmaradt; bajtársaink még jóformáu álmodozván, a tegnap esti fogadtatás féuyességéről. Hajónkra egy hivatalos közeg jö.t fel s felszóllitott, hogy oldal fegyvert ne viseljünk kilépésünkkor. Ezek utáu kezdődölt a kiszállás. Először a fiumei hölgy vendégek hagyták el a hajót, kiktől evviva signorina et signori kiáltások között bucsuztuuk el, mit ezek nagy örömmel és kendők lobogtatásával viszonoztak. Mi is kiszállván szállód tukból elindultunk előre megérkezett bajtársainkat felkeresui: még zúgott fejüukbeu ez a kissé kellemetlenül eltöltött egy éj a tengeren. A felső szabolcsi ev. reform, egyházme^ye számvevő és képviseleti közgyűlése. A felaő szabolcsi ev. ref. egyházmegye folyó hó 13 és 14-ik napjain tartotta meg számvevő és képviseleti közgyűlését Nyíregyházán Lu'tács Ölön esparas és Szesztay Károly legidősebb Unácsbiró elnöklete alatt. — A közgyűlést megelőző két uap: 11 és 12-ikéi a számvevő szék működött. A gyűlés első napon a megyeháza nagy termében vette kezdetét, másod napon pedig az iskolában folytattatott és végeztetett is be. A gyűlést szokás szerint a nagy érdemű köztiszteletben álló esperes a szív mélyéből fakadó buzgó imával nyitotta meg, kérvén a népek aorsát bölcsen vezérlő Mindeuhatót, ho^y kegyelmét és segedelmét bő mértékben árassza szét az egybegyűltek munkálkodására. Majd a közgyűlés kezdetét vévén esperes ur fájdalommal jelenté, hogy szeretett egyházmogyei gondnokunk Ptlisy László ur betegsége miatt gyülésüakön nem le bet jelen, minélfogva felkéri S'.ejztay Károly legidősebb tanácsbiró urat, a világi elnökiszék ulfoglalására. Ezután a tárgy sorozat szerint a nagy gouddal összeállított s kimerítő esperesi jelentés olvastatott fel az elnökileg végzett ügyekrő

1. Eb en ludalta esparts, hogy Nagy-Halászra Zilnhy István, B senyődre Kriston Sándor, Sényőre Csatáry Zsigmond választattak meg lelkészekül. A nagy-halászi és beseuyődi lelkészek azonnal megerősíttettek, a sényői papválasztás ellen pedig, mivel felebbezés adatott be, vizsgálat rendeltetett el. E heiyen említem meg azt is, hogy a nagyha'ászi özvegy papnénak a kegyeleti év egész jövedelemmel megadatott. Ugyancsak az esperesi jelentés szerint három segédlelkész elhigyta egyházmegyénket; de ugyanakkor három atyafi be is kebeleztetetl. Igy ott vagyunk, ahol voltunk! Majd következett a 12 küldöttség! munkálat tárgyalása. A régen húzódó cserep^s-kenézi, kopőcs-apáthii és bács-.iranyo-i egyházak affiltáltatásának ügye is véget ért. E tárgygyal a gyü'és majd két órán keresztül foglalkozott. K»t párt keletkezett. E;yik ellene, másik mellette szólt. Végre is a három ogyház affiliáltatása Cserepes K néz közpoattal kimond itott. Lelkészjelölő bizottsági tagok a törvény értelmében egy évre megválasztattak ós pedig rendes tagokul Szikszay József, E ek Diniéi és Szesztay Károly; póttagokul Szabó Ferencz, Görönbeí Péter, Szikszay Pál. Az egyházkerületi világi pótktpíiselőre és tanügyi bizottsági elnökre beadott szavazatok felbontatván, ezekből kitűnt, hogy egyházkerületi világi pótképviselőül Gencsy Albert, tanügy i bizottsági elnökül Keresztesi Sándor madai lelkész választattak meg. Egyik nevezetes mozzanata volt a gyűlésnek a papi értekezletnek azou jegyzőkönyve, mely az egyházmegye által a márcziusi gyűlés által oda utalt többféle ügyben ad véleményt. Ilyenek: a conventi képviselőknek a presbyteriumok, vagy az egyházkerület által leendő választása, továbbá a vadházasságok mikénti megszüntetése, azután »a prot. irodalmi társulat* mikénti segélyezése, végre a vallás- é3 énektanítás ügyében munkálkodott küldöttség javaslata feletti véleményadá?. A törvénytelen vaduázasságok megszüntetése tekintetében az egyházkerületi gyűlés kimondván, hogy ez ügyet törvényha'óságilag rendeztetni óhijtja, mert ellen esetben a házassági válóp.-rek ügyét vissza fogja szerezni; további tanácskozás szüksége nem állott elő. A prot. irodalmi társulatba a felső-szabolcsi papi értekezlet száz forintnak évi hatos kamatjával, a felső-szabolen egyházmegye pedig 500 forintnak évi ötös kamatjával oly módon lépett be, hogy a tőke nem fizettetik meg, csak a kamitok fognak időről-időre pontosan beszolgáltatod Egyszersmind erélyesen felhívattak az egyes egyházak lelkészei és elöljárói, hogy oda működjenek, hogy mind n olyan egyház, melynek anyagi ereje megbírja, vagy a pártoló, vagy az alapító tagok közé lépjen be. A vallás és énektanítás ügyében beadott javaslat egész terjedelmében, egyhangúlag elfogadtatott, melynek tisztán a népiskolai tanítás rendjétől eltekintve, főbb mozzanatai következők : hogy, minden egyházban vasárnapi iskola állíttassák lel; az ének tanítás sikeresebb tétele végett az erdélyi énekes könyvből is vétessenek be a szebb bzövegü és dallamu énekek ; a zenével kevésbbé ismeretes énektanitók számára póttanfolyamok állíttassanak fel; a bibliának mint az élet könyvének hanyatló tekintélye már a népiskolákban vissza állíttassák, általában : hogy a lelkészek és tanítók kezet fogva igazi buzgósággal állítsák oda magukat, a vallás-erkölcsi élet mezejének hathatós mivelésére. De uemosak a vallás-erkölcsi ügyekben, hauem az egyházakra és belbívatalnokra oly súlyosan nehezkedő állami és ártéri terhekre vonatkozólag is hozott gyűlésünk nevezetes határozatot. Jelesül ; elrendelte, hogy az ártéri ügyekben az 1867-ik évi egyházkerületi gyűlés 135 számú határozata mindenütt foganatba vétessék; a látogatóságok utasíttattak, hogy a látogatóság alkalmával pontosan megvizsgálják az egyházak és bélhivatalnokok adó könyveit; végre az elöljáróságok felelősség terhe melle't utasíttattak, hogy ezen államadó hátrányokat és a folyó adó terheket a költségelőirányzatban pontosan felvegyék s annak fedezéséről gondoskodjanak. A gyűlés első napjának délutánján fegyelmi ügyek tárgyaltattak. Egy belhivatalnok hivatalából elmozdittatolt. Másnap délután egy órára a gyűlés összes ügyei letárgyaltattak ugy, hogy délutánra csakis a jegyzőkönyv hitelesítése maradt m g. Ámbár az egyházi elnökség a közkívánatnak hódolva, a szeptemberi napoVra halasztotta a gyűlést; mindamellett a 78 lelkész közül csak 25 jelent meg. — Gjülés kimondta, hegy akik elmaradásuk indokát be uem jelentették, azo'sra az előző gyűlések h itározata fog alkalmaztatni. Hnbay József, nyíregyházai ev. ref. s lelkész. Nyilt felhívás a hazai kaszinók és olvasókörök t. elnökségeihez. Általános a panasz a magyar szépirodalmi és tudományos könyvek csekély keleudősége felett és ez a panasz első sorban sújtja a hazai kaszinókat, olvasóköröket és más művelődési czélból alakult társasegyesületeket, melyek hivatásukhoz képest a magyar nemzeti érdekeknek és igy első sorban a magyar ne.nzeti irodalomnak ápolói és terjesztői lehetnének. Jól tndjuk ugyan, hogy nem egy magyar kaszinó pénzügyi állapotához mért áldozatkészséggel szavaz meg évenkint néha tetemes összegeket magyar könyvek vásárlására. Da tény, hogy mintegy két ezer társasegylet közöl hazánkban alig ötszáznak van könyvtára és tény, hogy e könyvtárak között is igen sok egyszerűen kiselejtezett ajánd^kművekből, avagy ügyes iutézkedók által terj isztett szonzácziós férczregényekből és hitvány fordításokból áll; oly könyvtárak tehát, mely nemcsak nem felel meg hivatásáuak, da gyakran a közízlést, sőt a közerkölcsbéget is megmételyezni képas. A Magyar írók és Művészek Társasága tárgyalás alá vevéu ezt a komoly kérdést, az alulirt bizottság által jeleu nyílt felhívást intézi a hazai kaszinók és olvasókörök t. elnökségeihez, hogy figyelemmel a könyvtárak alapitásáuak és kezelésének nagy fontosságára, emlékeztesse őltet a hazai kaszinók nagy al-pitójának, Széchenyimk czélzatára, ki nem, miut a mugyar kaszinók jelentékeny részéről ma is elmoudhajuk, »politikai mokra köröket, vagy épen kártyabarlangokat* akart teremteni ez intézménynyel, de aki tudta, hogy jól vezetve és első sorban a közművelődés érdekeit szem előtt tartó társasegyesületek nemzeti létünknek erös oszlopaivá lehetnek. A művelt nyugat-európai nemzeteknél, az amerikai Egyesült államok nagy köztársaságában, a hatalom alapját a művelt társadalom képezi és e műveltséget a jól szervezett és mindenütt feltalálható társaskörök és a nyilvános közkönyvtárak fejlesztik leginkább ; öntudatosan és hathatós erővel egészítve ki azt a népnevelő hatást, melyet nálunk még csak az iskola, az éretlen gyermekek érdekének szolgáló és a fejlődésre képes és munkabíró ifjak nagy zömét már cserben hagyó iskola végez. Nincs rendkívüli összegekre, nincs rendkívüli anyagi erőre szükség, hogy minden egyes kaszinó minél inkább megfeleljen nemes feladatának és hogy a magyar társaskörök zöme a magyar művelt társadalom egyik központja és a közművelődés ügyének terjesztője legyen. Csak akarat szükséges, csak egy pár ízléssel és műveltséggel bíró ejyén buzgalma. A Gabone^u, Ponson du Terrail', Gondrecourt, Montepin Xavér, Boisgobey, Bornféle s más becsnélküli gyárregények helyett, melyek kaszinóink könyvtárában százával találhatók, ugyanannyi pmzzel kitűnő magyar szépirodalmi müveket és nagyszerű külföldi irók magyar fordításait lehetne beszerezni. A könyvkiadóktól és magánosoktól koldult rendesen ertektelen müvek helyét csekélyebb száuau, de becsesebb könyvek méltán póto!h%tnák. Egy-egy euc clopediai mű, szótár, térkép, a Magyarország történelmére, földrajzára v^a|kozó_Jöinűvek, a^helyig monographiák, az önmüveFoly tatán a, meílékleteiü