Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1887-08-21 / 34. szám
NYÍBVIDÉ K<« saját erejének és munkaképességének tudatára ébredve, szükségtelenné és nélkülözhetővé tenné az idegen munkások alkalmazását, hogy igy azon tetemes életnemü mennyiségnek, mely aratási dij gyanlnt megyénkből ki vitetik legalább nagy részét magának megszerezve vagyonosodását és gyarapodását előmozdítaná. Mindazon által a haladás e részben nem tagadható, mert mig 1885-ben 17.603 idegen arató működött e megyében, kik 41095 métermázsát vittek el innen, addig 1886-ban már csak 15516 idegen arató alkalmaztatott, kiknek keresményük 32237 m. m. volt, tehát 2087 emberrel volt kevesebb alkalmazva, a kivitt életnemü pedig 8858 méter mázsával csökkent. Igaz, hogy 1885-ben 39 község, 1886ban pedig csak 32 község aratott le teljesen falujabéli vagy megyebeli aratókkal, de viszont más községekben is "alkalmaztattak legalább részben helybeli munkások. 14 község van olyan, mely 1885-ben saját erejével aratott le, 1886-ban pedig ismét idegenekre szorult, ezek kimutatásomban x el vannak megjelölve, de más részről 7 oly község vau mely 1886 ban először kisérlette meg saját szárnyain repülni, miből azt következtethetni, hogy egyik és másik községben is megkísértik az idegen aratók kiszorítását, míg utóvégre az eszme diadalra fog jutni, mert lehetetlen, hogy mind a munkásnép, mind a munkaadóknál azon meggyőződés ne vergődjék túlsúlyra, hogy némi jó akarattal és igyekezettel, kiváltképen pedig jobb munka beosztással ezeu abnormalis viszonyok leküzdhetők, és évek múlva megyénk talán mégis képes leend magát legalább jó részben emanczipilní azon felizgató bizonytalanság, azon vesződség és tetemes költség alól, mellyel az idegen aratók beszerzése évről évre jár. Az 1886-ik évben hozzánk bevándorolt aratók 12 szomszéd megyéből sorakoztak, az 1885-ben kimutatott 17 megyéből tehát 5 elmaradt, névszerint Llptó, Árva. Mármaros, Ugocsa és Békés. Bejött Zemplénből 6023, Uugból 3100, Sárosból 1720, Borsodból 972, Galicziából 857, Gömörből 803, Szatmárból 703, Beregből 516, Abaujból 330, Hevesből 190, Hajdúból 187, Szepesből 115. Összesen 15516 ember. Az egyes szolgabiróságok szerint ezen szám következőképen oszlik fel. A kisvárdai járásnak kellett 1389, az előző événél kevesebb 336-al. Tiszai járásnak kellett 1421, az előző événél kevesebb 288-al. Nyiregyháza városnak 1517, az előző évnél több kellett 242-vel. Nyírbátori járásnak kellett 1841, az előző événél kevesebb 180-al. Bogdányi járásnak kellett 1959, az előző événél kevesebb 587-el. Dadai felső járásnak kellétt 2006, az előző évinél kevesebb 677-el. Dadai alsó járásnak kellett 2561, az előző événél több 460-nal. Nagy-Kállói járásnak kellett 2561, az előző événél kevesebb 722-vel. 15516—2790+702, levonva a többletet 702. összesen kevesebb kellett 2087 emberrel. A mint fentebb emlitém 32.237 métermázsa volt az idegen aratók keresménye, esik tehát egy emberre circa 207 kiló, vagyis körülbelől 10 véka, mig 1885-ben fejenként 233 kiló vagyis 11 véka esett. Legtöbbet kerestek az aratók Nagyfaluban, hol 525 kiló, azután Hugyaj és Sz.Mihályon, hol 430 kiló volt fejenként jutalékjuk, legke vesebbet kerestek Bezdéden és T. Pálczán 80—81 kilót. Legtöbb arató keilett Nyíregyházán kívül, Ibránynak 1130 ember, legkevesebb pedig Eszenynek, hol csak 5 embert alkalmaztak. Legfőbb teendőnknek e téren tartom ezek után, biztatni, buzdítani és felvilágosítani megyénk munkás népét, hogy jól felfogott saját érdekében, minden igyekezetével és munkaerejének megfeszítésével oda törekedjék, hogy — ezen tetemes aratási terményt magának biztosítsa és így boldogulását és jólétét megállapítsa. Ajáulom határozati javaslatom elfogadását, maradok a tek. közigazgatási bizottságnak alázatos szolgája Pscherer József Szabolcs m, közig, előadója s. k. Bogát. 1887. évi junius 7 én. 9,177. K. „ 1 , -—^ggY Szabolcsvármegye alispánjától. A fószolgabiráknak, Nyiregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Alkalmazkodás végett értesítem, hogy Kótajbau 102 darab és Kanyáron 19 darab sertés, Gégény községben pedig a községi gulyából 3 darab szarvasmarha lépfenében elhullott. Nyiregyháza, 1887. augusztus 15-én. Alispán helyett: Miklós László, főjegyző A „NYIRVIDÉK" TÁRCZÁJA. Báli fotográfiák. I. Zrínyi Ignácz első legény a sarki uorinbergibeu. Ma kettős változáson ment keresztül. Először hajlékony fürtéi nem simulnak gondosan a homlokára, hanem össze-vissza ölelkeznek a hullámos karikák, miket a tüzes bodrozó vas cselekedett igy meg és a mitől a Náczi arcza o.'yan idegenszerű jelleget öltött, mint — ha szabad ily profánnak lennem — a vásári ptpir-szentek glóriái. A második változása meg az, hogy botrányosan egykedvű a numerusok iráuyában, olyan szórakozott, mint egy valódi tragikus. Szemében jelentős, hódító mosoly játszik, s mikor szétveti az innenső sarok skatulya-táborán, oly győzelem mámora csillog azokban, mintha legalább is egy muszka ezredes felelne a hozzá intézett újévi gratulácziókra. Pedig mindez a képzelet játéka. A valóság csak akkor következik be, ha majd az első csillag feltüntével bezárul a bolt s adonisí termetére felkerül a »szalon anzugc. Este! Ez a tábori jelszó, mely előtt teugar kín van még s mely után teuger boldogság következik. Addig azonban arczára kell varázsolnia az üzleti előzékenységet. A napi munka fárasztó kötelessége közt mászik az idő kereke. Ma minden boszantja őt, legjobban az idő, mely lassú mint egy viczinális vasút. Csupán a képzelet szórakoztatja, a kissé köznapias lét sivatagjának ez az oáza. Attól szelíd mosoly dereng a szemeiben, tündéri fényt lát, ragyogó tündérekkel s a tündérkertben ő a modern János vitéz — Zrínyi Ignácz. Most épen egy négyeshez adnak agit. Hóditó mosolylyal néz Náczi az óriási consol tükörbe. Mennyi kecs, mennyi eleganczia! . . Aztán pukkedlit csinál a rózsakoszorú egy kinyílott bimbója előtt, a mely már régen, rózsa létére is petrezselmet árul s viszi a tánci forgntába. 82. E. B. 1887. Szabolcsvármegye erdészeti albizottságától. Gömörvármegye erdészeti albizottsága 353 számú átiratával értesít, miszerint Kaill Nándor Coburg berezeg uradalmában szolgált erdőtiszt elveszett eskütételi bizonylata semmisnek nyilváníttatott. Határozat: Az eskütételi bizonylat megsemmisítése, az albizottság által vezetett jegyzékbe felvétetni, Gömörvármegye erdészeti albizottságának értesítése pedig másolatban a vármegye hivatalos közlönye utján közhírré tétetni rendeltetik. Miről a debreczeni kir. erdőfelügyelóség, továbbá a „Nyirvidék" szerkesztősége Gömörvármegye erdészeti albizottságának átirata másolatával, jegyzőkönyvi kivonaton értesíttetnek. Kelt Szabolcsvármegye közig, erdészeti albizottságának 1887. évi julius 14-én tartott üléséből. Yldovich László, biz. jegyző. (Másolat.) 82. E. B. számhoz. Gömörvármegye közigazgatási erdészeti albizottságától. K. b. 353/erd. 72. sz. Valamennyi közig, erdészeti albizottságnak. Hivatalos tisztelettel van szerencsénk értesíteni, hogy Kaill Nándor volt Coburg heiczegi uradalmi erdőtisztnek az 1881. évi jauuár hó 13-án ezen bizottság által 99/17 erd. sz. alatt kelt eskületételi bizonylata elveszett s az mai napon tartott ülésünkben hason szám alatt kelt határozatunkkal semmisnek nyilváníttatott. Kelt a közig. biz. erdészeti albizottságának Rimaszombatban 1887-ik évi május hó 3-án tartott üléséből. Bornemisza, alisp. elnök. 9.3Í3 K. 1887. Szabolcsvármegye erdészeti albizottságától. A járási fószolgabiráknak, Nyiregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak A m. kir. honvédelmi minister 36125 számú intézvényének másolata közhírré tétel végett közöltetik. Nyíregyházán, 1887. augustus 18-án. Zoltán János, alispán. (Másolat.) M. kir. honvédelmi minister 36125/VIII. sz. Szabolcsvármegye közönségének. A mult évi 50302 sz. a. kiadott körrendeletemmel Aradon, Debreczenben, Fejértemplomban, N. Váradon, Szegeden és Temesváron szervezett állandó vegyes felülvizsgáló bizottságoknak september 17-re ^kitűzött működése, a katonai tagoknak a hadgyakorlatokban való részvétele miatt september 26-ra halasztatott el. Erről a megye közönségét tudomás és a fentebb emiitett felülvizsgálati bizottságok területi körébe beosztott sorozó járásokban azonnal közhírré tétel végett értesítem. Budapesten, 1887. augusztusi 1-éu. A minister meghagyásából: Schyttra István ministeri tauácsos s. k. Lajos napján. Ezt a napot nemzeti ünneppé emelte a magyar! A kegyeletnek, bálának, egy egész nemzet örömének és bánatának ünnepévé. Fájó és vigasztaló, bús és örömteljes emlékek rezegnek végig e napon az ünneplő nemzet szivén. Egy egész ország népének mennyi reménysége, mennyi nemzeti fájdalom és lelkesedés hullámzik át újra kebleinken Kossuth Lajos nevenapján. A nyolczvanötödik ez az ő életében. Az emlékezetnek milyen keserű óráit élheti át ezen a napon Nem is forgatag az, de szabályokhoz kötött séta, mely alatt Náczi szellemének is lehet sziporkáznia. Az üzlet azonban . . . mindenek előtt. A; főnök még csak szemeire sc vetheti, hogy nem az üzletember mulatott légyen. Irénkét tánczoltatja folytoiv azt az írónkét, a ki üzletükben szerzi be a varrótűt. De hit mondom mind ez a képzelet. Eppan itt jön egy kundsehaft, léptei elég falusiasak. Jó fogás. Ennél használ az az erős kijelentés, hogy »párját ritkító szolid üzletünkben nem ismerünk alkut.« — Mit parancsol ? — Nyakkendőt. — Ah! Fehéret, nemde? Nekem fehér van. Üile tünkből való. Mondhatom: nagyszerű. Fehérebb az alabastromnál. a gáz mellett vakítani fog Zicher. — Feketét akarok. — Ah, az nagyszerű. Fekete nyakkendőink is p íratlanok. Mert nemde bálban kívánja használni? — Nem. Temetésen. — Mindegy. A fekete szín az puritán-szín, a fehér meg nobel. És én akarok lenni nobel. — DÍ miközöm nekem az ön czéljaihoz ? Kapok, nem? — Mindenesetre ! Nácziban hirtelen felforr a bosszú. — Husz krajciárral drágábbtn kapod meg, gondolta magában, a skatulyák között. Alig hogy e gyász vitéz, a hogy Náczi élezelődik, elbaktat, bájos kis fruska billen a pudli felé. A Náczi arcíán olyan meleg sütkérezik, mint egy kánikulai napon. — Mivel szolgálhitok? — Keztyüt kérek. — Ah, keztyüt? Fehéret nemde? — Igen. — Pompád Nekem is fehér van. Ebben kétségtelen, mienk az elsőség. Nagysád jól választott, midón minket választott. Aztán lelkendezve turkál a keztyügarmada között, szemében az üzleti dicsőség, ajkán a kifogyhttlan szó. — Párisi, svoiczi, honi. Mindnyája műremek. Ime egy 8 és '/j-es, nekom is ilyen kell, pompásan fognak illeni a nagysád piczi kacsóira. Kossuth Lajos. Háta megett annyi megtört remény, — egy egész nemzet reménysége valamennyi — s előtte a vigasztalan jövendő. A megfutott pálya végén a mult emlékei mind megujulnak szivében, s élete hajótörését, mely az egész nemzet törekvéseinek nyitotta meg sírját, könnyező szemekkel siratja. Kossuth Lajos élete maga egy egész történelem. Nagy nemzeti átalakulásunk, sok örömünk és gyászunk, viharok, melyek elvonultak fölöttünk s megtépték a nemzetet kegyetlenül, mély csendesség, mely síri álomhoz volt hasonló, s az a kor, melyben az ismét életre ébredt nemzet a kibékülésben s opportunus megalkuvásban kereste s keresi boldogulását s amely fölött majd későbbi idők történelme fogja elmondani Ítéletét: mindezek föl vannak jegyezve az ő életének márványtábláján. Hogyne kelnének föl szivében e nagy események emlékei azon a napon, midőn az egész ország népe nemzeti ünnepléssel ünnepel, odajárulva hódolatával legnagyobb fiához, s elmondva néki, hogybár hontalan vagy, hozzá vagy forrva sziveinkhez, mely hálával és kegyelettel van telve irántad; hogy ez a föld, vérrel szentelt földje a hazának, sohasem fog megtagadni léged! A vigasztalásnak egy sugarát elviszi-e a turini magányba az egész nemzetnek ez a megemlékezése? Vagy talán még élesebbé teszi fájdalmát s nyomasztóbbá bánatát, mert hogy egész nemzete ilyen rajongással veszi őt körül, nem azt jelenti-e, hogy az ő bánata az egész nemzet bánata, hogy amit ő sirat: a megsemmisült remények, nekünk is csak oly nagy veszteségünk. Azt a bánatui, melyet az egész nemzet alig tud elviselni, azt a veszteséget, melynek nyomása alatt egy egész nemzet roskadoz: mind együtt érzi ő, egymagában. Szivében egy egész ország fájdalma megfér, s egy egész nemzet tönkrement reményét siratja. Adhat-e ilyen nagy fájdalomnak enyhülést a halál, s nyugodalmat az a sír, mely majd idegen hazában eltakarja? Kossuth Lajos sír, s van-e magyar, kit az ő szivének égő szenvedései meg ne hassanak? Lehet-e az, hogy akiben egy egész nemzet fájdalma megtestesül, bánatával egy egész nemzettel ne osztakozzék ? Törpék és korcsfiak ők, nagy csak kicsinységök, kik megpróbálták, hogy megtépjék az ő babérját. Megkisérlették, de hogyan érhettek volna föl illetetlen kézzel abba a magasságba, ahová Kossuthot nagy alkotásai, egy nemzet imádata s tisztelete a világnak emelték! Századunknak egyik legnagyobb alakja ő, csodás mindenképen: az ifjú: lelkesedésében, az államférfiú; bölcsességében, a szónok: varázsosságában, az író: utólérhetlenségében, csodás a béke müveiben, a harezok zivatarai között, akkor is, mikor, hogy megmentse az eszmét, menekül, s hitében és szivóságában, melylyel a haza ügyét mint menekült istápolá. És csudás a lemondásban s elviselésében annak a nagy fájdalomnak, melylyel nemzete "és a maga gyászát siratja Az a fény, mely homlokán dereng, a léleknek és szívnek az a kiülő tüze szemeiben, melyekkel ha rád néz, varázslat fog el, ajkai, Erre aztán győzelmesen veti fel arczát, belemélyed egészen a vásárló haragos Bzemeibe, melyek kölömb villámokat vetnek, mint egy villnaygép. — De hát hova beszél ? Náczi egyáltalában nem adja fel a sort, okvetlen véleményadásra hívja fel szakképzettsége. — Nagysád! ebben engedelmet kérek. Ehhez nekem van praxisom. Ez a keztyü passzent, szemmértékem n5m C9a l- Nagysád iák 8 és y a-es kell, éppen mint nekem. A kis vásárló arczán egyre tánezol a harag. Végre IP nem türtőztetheti magát, csak ugy pareg ajkáról a megtorlás igéje, a mi körülbelől ilyenformán hangzik : — Neaa értem mi bátorítja önt e durva sértegetésre. En és 8 és'/j-es keztyü ! Hisz ez merénylet! . . Aztán egy lesújtó tekintet után otthagyja az üzletet• Es Náczi nem érti sehogy ezt a fergeteget. II. Ilonka a kereveten ül. Majdnem álom nehezül p.llaira. Csak időnkent g/uladnak ki a csillagok, akarom mondani azok a mely tüzü szemek, melyekből egy idő óta anny. remenytelenség beszél. Ma nagy nap van. Tízéves jubileum. A legszomorúbb jubileum. Valóságos temetés. A báli öltözékek szép gondosan ott vannak előtte-T, i T ^T' a f aóditó, a mi kecses, a mi nelkulozhetlen. Mmden megvan, a mi divatkereskedésben kapható s mégis egy nagy hiány van, a mit napról-nspra a fiaUlság 2' 4 1 B ^^ Dem ve UP énzért8 0^ a : A mult mindig gondolkozásra késztet, de legjobban a mult megunneplese • a jubileum. Akkor mindenkin atv harzik a mult emieke, akkor mindenki delelőt tart eleteben melytől uj munkakedve támad s ambícióval szaporodik meg a tetterő; de a báli emlékeket jubilálni llv .TnT^VT? 1. 0 kÍ D' m e'y elfagyasztja a mosolyt, AtÍLlffl a K helyévé teszi a helyet, mit mások íeZe gdé8Ükb Pe hn: üe k " Ü <
