Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1887-08-21 / 34. szám

„IS Y í R V I D É K." melyekről ma is még soha nem hallott bájjal árad a szó, alakja, melyet nyolczvanöt esztendő viharai sem tudtak meggörnyeszteni, egész valója, mind az, ami Kossuth Lajost annak ami megalkotá, s ezzel összehangzóan egész élete, tettei a csodásnak a benyomását teszik arra, ki e nagy embert ismeri, látja. És a történelemnek ez a dicső alakja a mienk. Mienk a dicsőség, mely az övé, nagysága a mi nagyságunk, a hír, mely más világrészekben is szárnyaira vette őt, vele vitte el a mi hírünket is, benne az egész magyar nép szívverése lüktet. Ezért nemzeti ünnep a Kossuth Lajos nevenapja. Összejövünk és megünnepeljük. Imádkozunk életéért! Erős még az ő szive, hogy viselje bánatát, s nem roskadoznak vállai, hogy megbírja emlé keit annak a sok csapásnak, melyektől egykor az egész nemzet porba omlott. családjok jövője feletti aggodalomban hullatott kénjeikkel teszik lehetővé. Pedig a míveltség szekere ezen mozgató-erőinek, a tanítóknak, — nyomora, Pandora nyitott szelenczéje, melyből szármázik szét hazánkbau minden, a tanügyet gátló s azzal együtt népünk erkölcsi és anyagi fejlődését akadályozó minden rossz ! Mig az állam ugy a saját, mint a felekezeti tanítóknak fizetését akként nem rendezi, hogy abból »gond nélkül* megélhessenek, hogy a néptől ne kelljen pirulva hallaniok: »ezt én tartom, ez a mi szógánkic míg a társadalom le nem vetkezi azon lenéző közönyt, melylyel viseltetett eddig a nemzet napszámosai iránt, kiknek Isten az ország sorsát kezökbe adta; kik hivatva vannak hazánkat még egyszer meghódítani; szóval mig Pandora szelenczéje be nem lesz zárva: addig ugy az állam, mint egyes honfiak bűzgólkodása kárba veszett munka; házat építenek alap nélkül, fát ültetnek gyökér nélkül! Vajha elébb alapot raknának! Vajha elébb a gyökerekét tisztogatnák meg a rajta levő filoxiráktóll Bajok forrása. Általános a panasz a mai kor erkölcsi sülyedése felett Valóban, ha meggondoljuk azon óriási erőfeszítést, mit ugy az állam, mint egyes nemeskeblü emberi arátok kifejtenek népünk anyagi és erkölcsi exisztencziájának emelése körül, — bámulnunk kell munkájuk sikertelensége és meddő volta felett. Az állam kezébe vette a nevelésügyet, palotaszerü iskolákat építtet még falu helyen is; jó tanerőket alkalmaz, — megy a tanítás, — és az évi iskolai jelentések szerint az eredmény kitűnő; — a statisztikai adatokat tekintve a jelen elhomályosítja a multat, — az ember keble egy szebb jövő reményével telnék meg, ha ... . a törvényszéki csarnokokban nem hailauók a büuök ezer nemeire kimondatni a sújtó ítéleteket, ha .... a lapok telve nem volnának különféle szédelgési, öngyilkossági stb. hírekkel; de igy el van-e a czél érve? Nincs. Mi nem vétek, mi §-ba nem ütközik, — ma az álhumanismus árnyékában buján nőhet a bűn, mert még az egyház sem harczolhat ellene egyébbel, — mint a szavak szentelt vizével. De nézzük a társadalom működését. Egyletek alakulnak a kisdedóvók, ifjúsági s népkönyvtárak érdekében ; van tűzoltó, mértékletesség, állatvédő stb. egylet s miért nem tudják mindezeket népszerűvé tenni s általuk a közművelődést mint végc/.élt megközelíteni ? Mert nincs elkészítve a talaj a nemes eszmék befogadásárr, — a kertésznek, ki a földet műveli, nincs semminemű eszköze, parlagba vetni pedig nem tanácsos. No de azért halad a világ, s terjed, fájdalom, az álmüveltség vidékünkön is. A folyton növekvő adó daczára a ruházatbani fényűzésben az intelligens osztály maholnap meghaladja Párist; a köznép sem marad hátul, elveti régi, jó, tartós s egyszerű öltözetét, vesz helyette czifra rongyot, drága pénzért. Ezek miatt aztán fent és lent nagy a panasz; nincs pénz, a hivatalnok hűtlenségre vetemedik s proletárrá, az iparos, a gazda vagyonbukottá lesz. Mivel pedig egyik bűn a másiknak szülőanyja, az ilyenek nem ritkáu ugy bemerülnek a bün fertőjébe, hogy onnan csak a halál nyit utat szabadulásra. Halad a világ . . . kifdedóvókra, ifjúsági és népkönyvtárakra, szeroncsétlenek felsegélésére szépen loly nak az adakozások, de csak divatból, hogy elmondhassák a hajdani farizeussal: megadtam a dézmát kaporból s köményből! ... . Halad a világ gőzerővel, de az álmíveltség utján, mert a szekeren ülők nem tudják, vagy nem akarják megérteni, hogy nyikorog a kerék s félre ment az egyenes útról, s azoknak, kik kötelesség szerint megindítják a műveltség Bzekerét, nincs módjukban olajozni, mert maguk is a szegénység tüzénél megszárasztott kenyeröket Miként adhatjuk el legjobban terményeinket 1 G-azdáink még most is csak ugy járnak el majdnem kii étel nélkül terményeik eladásánál, mint ezelőtt egy századdal. Ugyanis, ha a gazdának, vagy földbirtokosnak pénzre van szüksége, előhivatja vagy felkeresi »házi zsidaját,< (ez elnevezés annyit jelent, hogy a »házi zsidóc pénztárosa a földes urnák) s vagy kölcsön vesz tőle a függő termésre, vagy pedig a raktárban levőt adja el neki. Épen ugy megy tehát még mindég a dolog, mintha a világot átalakító vasutakat, távirdákat még mindig nem találták volna fel a 19 században. Természetesen, h illatszik aztán országszerte az általános panasz, hogy a gazdáknak hogyan lehessen boldogulni, mikor az a buza, mely a pesti tőzsdén 8 frt 50 krral jegyeztetik s adatik el 8 mely Bécsben 9 frt 30 krjával kel, Uugvárott, Szegeden, Nagyváradon ős Nyíregyház'.n csak 5 frt 50 krjával adható el. Ily óriási árkülönbözetnek okául természetesen a sok közvetítő kereskedést tekintik nálunk, holott könnyen belátható, hogy ha e bajon segiceni akarunk, azon nem a lamentációval, hanem csak a megfelelő intézkedéssel segithetünk. S ez nem egyéb, mint a 19-ik század modern eszméjének, a szövetkezésnek megvalósítása. Alakítson vagy 5—6 földbirtokos eladási szövetkezetet s nem várva be, mig egy »honboldogitó, nagyot alkotó geniec vidékükre kerülve őket valami » nagyszerű* gondolatra bírja, mint az egykori »országos bors?övetkezet* volt, melynek a végeredménye az lett, hogy »se pénz, se posztó* nem maradt, — s ha megállapodtak, miudenesetre jobb eredményt fognak elérni, jobban fognak ily szövetkezeti eladás melleti boldogulni, mintha a régi mód szerint egyenkint teszik ki magukat az üzleti világ különböző ostromlásainak. Ez egyszerű szövetkezetekben rendkívül nagy anyagi s erkölcsi érték rejlik reánk nézve. Anyagi érdekű szövetkezetek lévén, több érdekeltséget támasztanak a közös működés által egymás anyagi jóléte iránt. E mellett többszörös anyagi érintkezéstől a becsületes emberek közt annál is szorosabb családi és társadalmi kötelékek fejlődtek ki, mig ellenben a nem becsületes hajlamú embe rek épen az ily szövetkezetek utján mindinkább kiszorít tatnak s elszigetelteinek a társadalomtól. Tudjuk nagyon jól, hogy ma az üzletemberek helyzete sem valami nagyon irigylésre méltó, mert épen a tisztességes s becsületes üzletembereknek alig lehet az általuk eszközölt üzleti müveleteknél alkalmazott egy pár százalék rászámitásból annyi jövedelemre szert tenni, hogy magukat és családjukat tisztességesen eltarthassák. Épen az ilyen tisztességesebb üzletemberek tehát nem hajlandók a mai időben apróbb tömegű bevásárlásokért a nagy városokból a vidékre kiutazni, mert hiszen, ha kevés százaléknyi nyereséget akarnak maguknak számítani, akkor a kis tömegű vételnél már maga az útiköltség felemészti a kevés nyereséget. Az ily tisztességjsebb czégek főnökeit tehát csakis a nagyobb tömegű áruk felajánlása által lehet reá bírni, hogy leutazzanak a vidékre s közvetlenül maguk vegyék át az árut. Mint ebből látható, a gazdáknak nincs joguk panaszkodni az uzsoráskodó apró üzérek ellen, mert ők maguk kényszeritik még a tisztességesebb kereskedővilágot is parasita közvetítő h ii h isználására. Álljanak csak össze egy vidékbeli gazdák s ajánljanak fel egy — egy nagyobb budapesti czég számára 100—400 métermázsa helyett egyszerre 10—20 ezer mm. terményt megvétel végett, biztosíthatják, hogy ha e nagyobb mennyiség nem épen a major magtárában van is elhelyezve mind, hanem a közeli környéken több helyen: a legelsőbb rendű s legszolidabb budipesti c.ég is érdemesnek tartja közvetlen érintkezésbe lépni a termelőkkel ily mennyiségért. Ugyanez áll természetesen az állat, sőt a gyümölcs eladásokra nézve is. Sokan tudakolják, hogy Budapesten hol és kinek lehetne eladni ezen, vagy ama terményeiket : vajat, tojást, gyünölcsöt vagy apró marhát s ha az illetők megtudják a vállalkozók nevét 8 hozzájok fordulnak, mily áron vennének ennyi m)g ennyi tojást, vajat stb., a budapestiek szinte megaprehendáluak érte, hogy oly csekély mennyiségért mint tudtak hozzájok fordulni. Még egy két krajezáros levelező lapon történendő választ sem érdemel ily csekélység. íme ez az eredménye annak az apróskodó szítócsos (greisleres) felfogásnak, mely a mi gazdaközönségüuk körében még a mai üzletvilágról uralkodik. Ma csak egy vasúti vonat szállít annyi árut, a mennyit egy felvidéki vármegye összes furmányosa egy hónap alatt se szállított fel Bécsbe, - gondolhatni tehát, hogy a valódi kereskedelmi üzletnek is ez uj viszonyokhoz kellvén alkalmazkokni, ma nem fizeti ki magát az apró, egy-két mátermázsáuyi áruk összevásárlásával való foglalknzás. Ma a tömeg uralkodik mindenütt, a politikában i a közgazdaságban egyaránt a massa nyom s a szellem ezalatt eltörpül; miért nem állnak össze tehát gazdáink, hogy ők is menüéi inkább érvényesíthessék saját hasznukra ezen elvet? A példa is világosan áll előttünk; itt vannak ma már nálunk is, nemcsak külföldön virágzó tejgazdasági szövetkezetek s mig a magukban álló tejtarmelő gazdák panaszkodnak, hogy az év némely részében nem tudnat tejükkel s vajukkal mit csinálni: addig a szövetkezetbe lépettek kivétel nélkül mindig azt mondják vagy legalább azt érzik, hogy »jó dolog volt ám ezt megcsinálni, mert hiszen egész éven át most már biztos jövedelemre számithatunk, c Ez a becses tapasztalat, melyre a termelői szövetkezetbe lépett gazdák rendesen rájönnek. Van az ily apró szövetkezeteknek még más igen jó oldaluk i*. Rendesen az apró makkokból leltek az óriási tölgyfák ; minden dolognak van kezdete, mely aztán nehéz ; tehát minden dolgot nehezen esik megkezdeni. Az apró termelői szövetkezetek, ha okos és becsület es emberek állanak össze, idővel még sok minden olyanná is fejlődhetnek, ami előttünk most még csak az ideális világban lebeg. Szeretnők mindnyájan a hitelszövetkezeteket, mert hiszen jó volna, ha megszorulunk, olcsó pénzre kinnyen szert tehetni. A termelő szövetkezetekbe lépett gazdák a tökepénzes világ előtt is nagyobb tekintélynek örvendenek ; igy mÍDdig könnyebben és olcsóbban kaphatnak kölcsönt, mint azok, kik elszigetelten magukban állanak egyedül. A legelső előnye e hitelnek nyilvánul abban, hogy az ily termelő szövetkezetekbe lépett gazdák gazdasági s házi szükségleteik fedezésére a kellő árukat a közös raktár czime alatt sokszor olcsóbban s jobb minőségben kaphatják, mint ha egyenként mennek vásárolni. Az 1871-ben Königsberg környékén élő német gazdák hasonló bajok miatt, aminők ma nálunk országszerte uralkodnak, egy kis termelői szövetkezetbe állottak össze. Az első kezdet, mely csupán a termények eladását czélozta, lassauként kiterjedt a többi mezei s állati termények eladására is. E termelő szövetkezetből később aztán bevásárló szövetkezet is lett s e szövetkezet tagjai 20%-al olcsóbban fedezik az azóta emelkedett árak daczára is gazdasági s háztartási szükségleteiket, mint amennyiből 16 évv?l ezelőtt fedezték. Ebből később hitelszövetkezet nőtte ki magát, melynek tagjai számos előnyben részesülnek. Tanügy. Iskolai értesítés. A nyíregyházai államilag segélyezett s a legközelebb következő tanévvel már VIII. osztályú ágostai ev. főgimnáziumban az 1887—88 dik iskolai évre a beiratások szeptemberhó első négy napján délelőtt 8 órától 12 óráig eszközöltetnek. Ugyanekkor tartatnak a felvételi-, javitó- és pótvizsgák. Ötödikén a rendes tanítás veszi kezdetét. A felvétel iskolai bizonyítvány alapján történik. Az első osztályba belépni akaró tanuló iskolai bizonyítványa mellett még keresztlevelét, illetőleg születési bizonyítványát előmutatni tartozik. A felvételnél minden tanuló 2 frt felvételi dijat fizet, melynek fizetése alól senki sem menthető fel. A tandíj a umélt. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrral kötött szerződés értelmében születési helyre való tekintet s vallásfelekezeti különbség nélkül 24 frt, mely összegnek fele a beiratáskor előre fizetendő, s az igazgatónak nincs joga fizetési halasztást engedélyezni. A gimnázium kormányzó tanácsa fentartotta továbbá magának a jogot, hogy minden fizető növendéktől, a gimnáziumi alapra, egy forintot szedhessen. A magántanulók a vizsgálati dijat (36 frt 35 kr.) fizetik, s ezenfelül a gimnáziumi alapra 10 frtot. A tiz forint a beiratás alkalmával előre fizetendő. Az iskolai konviktus szep'.ember 5-kén nyílik meg, melybe szintén vallásfelekezeti különbség nélkül vétetnek fel a tanulók. A tisztességes ebédért és vacsoráért fizetendő 50 forintnyi évi dijat a tanulók két részletben előre tartoznak lefizetni. Nyíregyháza, 1887. augusztus 17. Martlnyi József, igazgató tanár. Értesítés. A nyíregyházai nőegylet által fentartott női-ipariskolában a beiratások f. évi szept 6. és 7-ik napjain eszközöltetnek, a tanórák pedig szept. 12-én fognak megkezdetni, még pedig a fehérnemű varrásban a szakképzettségéről általánosan ismert Bégányi Gizella kisasszony közreműködése mellett. Rindes tanítványok havonkénti tandija 2 frt. Rendkívüli tanítványok havonkénti taudija 4 frt. Rendkívüli tanítványok havonkénti tandija félnapi foglalkozás mellett 2 frt. Kelt Nyíregyházán, 1837 évi aug 15-kén. A felügyelő bizottság nevében Májerszky Béláné, n. e. alelnök. Meghirdetett ösztöndijak. 1. A Reguly Suták-féle alapítványi ösztöndíjért folyamodhatnak ág. ev. tanuló ifjak, kik az V ik osztálytól felfelé, sőt kik egyetemi tanfolyamot végeznek. 2. A Suták-féle ösztöndíjért folyamodhatnak 12 tői 20 éves korig iskolába vagy egyetemre járó tanulók. A bizonyitványnyal vagy index-szel felszerelt kérvények augusztus 24-ig Palánszky Sámuel gimnáziumi felügyelőnél beadhatók. A nyíregyházai ág. ev. fög liunáziuui felügyelősége. Ilonka feláll. Idegesen toppant p

:cziny lábaival, melylyel, ha valaki megsajnálja, este majd oly tündéri könnyedséggel vegyül be a tánezoló párok forgatagába. Szemében egyre követik egymást a villámok, kis ajkát pirosra szivja a tehetetlen harág. Oly bántók, oly kiállhatlanok az ő emlékei. . . . Mikor 10 év előtt tétova szemekkel először vetette körül szemeit a tündéri fényen, mikor kis szive sebesebben verdeíátt e látvány külöaféleségén, mikor egymást érték a nyájas udvarlók s ünnepeltté tették a helyet, a hol oly idegen: akkor volt dicsősége tetőpontján. Hja, mégis az első bál az igazi boldogság. Akkor az idegek egyre tánc.olnak, akkor a képzelet előtt is minden uj, minden eredeti. Akkor nincs messzebbre menő czél, csak az, mi oly közel van: a múlatás ; a többi bálakon már vásári portéka, kirakatba tett eladó tárgy, akkor már vadászni kell a találékonyság fegyverével; a szünetek sétái, a nyirettyű sebes zuhogása között se szabad elfelednie azt a czélt, mit a mérhetetlen kiadással, mibe az öltözék került, elérni akart: a főkötőt. És jaj annak, — Ilonka tudja legjobban, — ki ezt a czélt, ha kitűzte, nem sikerült elérnie éveken keresztül. Kezdetben csak szórakoztat ez az igazi háború a békében, kezdetben csak győzelemre bátorít a fegyverek sokasága, az elért eredmény: de csakhamar elérkezik a bátortalanság, a kétségeskedés. Azok a fegyverek se oly biztosak többé, gyérül az imádók raja, mig végre is a »népség és katonaság* szerencsétlen szerepe jut ahhoz a színdarabhoz, hol ezelőtt ünnepelt hősnő szerepét juttatta az udvarias rendező: a fátum. Ilonka már birkózik e rémmel, lemondóan, de hősiesen. Sejti, hogy nem ő lesz győző, a tükörből látja, hogy fegyverei nem oly hódítók többé, de neki mennie kell oda. Az élet esélyei oly különösek, hátha, hátha! .. . S maga e szó már a lemondás szava. Attól lesz olyan szomorú az arcz s élettelen a remény. Ilonka már csak szomorú alakja a bálnak, de hát ilyen alakok is vaunak ott, hol olyan jókedvűen kac.ag a gondatlanság s tombolva ugrál a gyönyör. Miczl.