Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1887-07-31 / 31. szám

.Nyirvidék" VlII-dik évfolyama, Nyíregyháza, 1887. julius 31. 8-ik szám. GAZDASAOI EBTESIVi. A „NYIRVIDÉK" melléklete. A „FELSŐ-TISZA VIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS KÖZLÖNYE. Kérelem egyletünk összes tagjaihoz! Az alapítványi kamatok, rendes tagdijak, s évdijak fizetése folyó évi juliushó elsejével már esedékessé vált, s igy alapszabályaink értelmében ugy a folyó évi, valamint az előző évekrőli hátralékok befizetése iránt felhívá­sainkat az összes tagokhoz kibocsátottuk. Nem mulaszthatjuk el e helyen is tisztelettel kérni a t. tag urakat arra, hogy szívesked­jenek fizetési kötelezettségeiknek eleget tenni. Az egyleti elnökség. Meghívás. Az „Országos magyar gazdasági egylet" által a szeszadó reform tárgyában a megyei gazdasági szeszgyárosokhoz kibocsátott kérdő pontokra adandó közös válasz, valamint dr. Kozlovszky Viktornak, a krakkói gazdasági egylet megbízottjának a hazai gazdasági egy­letekhez benyújtott „emlékirat a szeszadó reform tárgyában" tárgyalása s közös ta­nácskozás végett a megyei t. gazdasági szesz­gyáros urakat folyó 1887. évi augusztushó 10-ikének délelőtti 10 órájára Nyíregyházára a megyeháza termébe, tisztelettel meghívom. Nyir-Bogát, 1887. évi julius hó 18-án. Psclierer József. Egyletünk tagjaihoz! Alább közöljük az egyletünk által Nyiregy­házán, f. évi október 18—22-ig rendezendő mező­gazdasági termény-, gyümölcs- és szöllö-kiállitás ismertetését és programmját, amelyeket a bejelentő­ívekkel együtt, az összes egyleti tagjainknak már megküldöttönk. Kérjük az abban foglaltakat szíves figyelemre méltatni, s kiállításunk érdekében kör­nyezetükben oda hatni, hogy abban minél többen vegyenek részt s biztosítsák az az által elérendő eredményeket. Ha valaki valamely tévedésből ezen iratok s bejelentő-íveket meg nem kapta volna, kívánságára azok azonnal elküldetnek. Midőn az egyletünk által Nyíregyházán, folyó 1887. évi október 18—22-én rendezendő termény-, gyümölcs- és szólő-kiállitás szabályzata s bejelentő­ívét tisztelettel megküldjük, nem mulaszthatjuk el A „GAZDASÁGI ÉETESITÖ" TÁEC2ÁJA, A kender termesztése és kikészítése. (Folytatás.) Ha van a világou egy nevezetes tárgy, ahol a fél­készitmány értéke magasra fokozható, u^y a kender az! Már maga a czéltudatos termelés 20%-al emeli ér­tékét; az okszerű áztatás 30%-kal, az előbbiekre fektet­hető további kikészítés ujabb 60%-kal képes azt emelni Úgyannyira, hogy a tudomány elvei szerint termelt, áz­tatott, mosott, morzsolt és gerebenyezett kender 100%' kai többet ér, mint a kezdetlegesen kezelt. Maga a csupán jól termelt, jól mosott olasz ken­der 50%-nál magasabb áron ke!, mint a mi káros, bű­nös áztatásunk folytán nyert bácskai kenderünk. Az amerikai tudományos áztatásban három rend­szert lehet megkülönböztetni. Nevezetesen az első, legtökéletesebb reudszert, t. i­a természetes vizben áztatást, a melynek rendes folya­mata egy és közönséséges az egész világra nézve; Ame­rikában is csak az áztatómedenczék alkata tér el az európaiktól. Valamint már az olasz áztató-medenczék tökéletesb­jei lehetőleg magas helyekre épülnek, hogy a vizlebocsáj­tás könnyű legyen; az amerikaiak egészen a földfelüle­téo emelt fa- és kőmedenczéket létesítőnek, a melyeknek azon előnyük van, hogy a megközelítést könnyítik, s a tisztántarthatást biztosítják ; a szél által porral, s a mel­lettök járók által földdel nem hordhatók be. Ezen ázta­tok főelőnye az is, hogy a bennök áztatott kenderek a viz keresztülbocsájtása által egész tisztára moshatók, mi hez képest itt a kenderkötelek nem fekvőlegesen, de talpra állíttatnak a medenczébe. e helyen is jelezni azon czélt, amelyet egyletünk ezen kiállítással elérni óhajt. Összes terményeink kiállításával meggyőződést kiván az egylet szerezni arról, hogy a megye egyes, talajilag is különböző területei minő terményeket s mily minőségekben produkálnak, s ezek szerint általában minő fogalom alkotható a megye összes termeléséről, hol észlelhető megállapodás, hol hala­dás, hol elmaradás s mik mutatkoznak akár egyik, akár másik körülménynek okozójául. Helyes itélet azonban csak ugy képzelhető, ha nem csak maguk az egyszerű termények mintái mutattatnak be a valóságos készletnek megfelelően, hanem egyéb ada­tok, mint a birtok terjedelme, az egyes mívelési ágak közti arányok, a termés mennyisége bizonyos területen, a talaj minősége, s végre mindazok, a melyek ezen czélból a kiállítóktól bekéretnek. A szőlőmívelés teréni eredményekről a gazda­sági egyletnek teljes tájékozást kell nyerni. E mí­velési ág szerfelett fontos, valóságos életkérdés, mert látható, hogy a jövő borászata ily homokos talajokon kell, hogy alapját megvesse. Szomorúak a tapasztalatok s hirek, amelyek naponta jelentkeznek a philoxera terjedéséről, szá­mos községek jutnak teljes szegénységre, ahol a kereseti forrást egyedül a szőlőinívelés képezte, s ínég a jövőben vetett hitet s reményt is tönkre teszi az a naponta mindinkább bizonyossá válni kezdő tény, hogy irtása e káros rovarnak lehetet­len, s hogy az ellene eddig megkisérlett összes védekezési módok bizonytalanok. Ismert körülmény, hogy homokos földűnk 70— 75% kvarcz-tartalma a rovar megélhetését itt meg nem engedi, úgyszintén az is, hogy megyénknek nagymérvű olyan területe vau még, amely mező gazdasági czélra nem használható, de mint szőlő­talaj mindig haszonnal értékesíthető. Meg kellene ezen szőlő-kiállitásnak győzni mindenkit arról, hogy megyénk közönsége tudatára jutott-e azon kiváló fontosságnak, amelyre a borá­szat terén speczialis talajánál fogva hivatva vau. Mennyiben fogott hozzá ezen hivatása betöltéséhez, mily szőlőterületek, minő fajokkal telepíttetnek be, minő átlagos termést s milyen minőségű terméket szolgáltatnak. Minő tapasztalatot nyújtanak a ter­melt fajok a nagybani termelés alapjául. Minő elvek nyilvánulnak a telepek berendezésénél sor és tőke távolság, megmunkálás tekintetében. Ha mindezekre kellő adatokat mutat fel a kiállítás, ugy megítél­hető leend, hogy váljon helyes irányban fejlődik-e megyénkben a szőlőmívelés. A kiállítás által felkarolandó gyümölcs-kiállí­tásra is alkalmazhatnék nagyobb részét annak, amit a szőlőről elmondottunk. Megyénk gyümölcs­termelése még általában elhanyagolt s kevéssé mél­tatott figyelemre, termelésünk még a helyi fogyasz­tást sem elégíti ki, kivilelünk következőleg nem is lehet. Ami a fajokat illeti, arra bátran elmondhat­juk — kevés kivétellel — hogy semmi megválo­gatás nincs a jobb és keresettebb piaczi és ház­tartási gyümölcsök közt. A fák szaporítása, ültetése még intelligens gazdáink nagyobb részénél is terv­szerűtlen. Megyénk gyümölcstenyésztését illetőleg épen annyira tájékozatlanok vagyunk, mint a szőlőt ille­tőleg s ha e téren is megállapítani akarjuk a ha­ladás irányát és feltételeit: gyűjtsük össze lelki­ismeretesen amink van, hogy megállapíthassuk ebből mink hiányzik, mire s mily módon és eszközökkel kell törekednünk. Ezen kiállítást megyénk termelésére nézve rendkívül fontosnak és szükségesnek látjuk, s nem gondolunk oly termelőt, aki ezen, a közügy érde kétől indíttatva, részt venni elmulasztaná. Lehet, hogy a gazdasági egylet törekvése ezúttal is siker­telen leend s ahelyett, hogy tanulságos kiállítással bemutatná megyénk közgazdasági állapota fejlődé­sét, be fogja mutatni termelőink közönye és érzé­ketlenségét közgazdasági ügyünk'iránt A szégyen a nem sikerülés, a közönség távol maradása által korántsem a gazdasági egyletet, de magát a közön­séget éri. Tiszteletteljesen folyamodunk azért a t. czim­hez, kérve, hogy ezeu törekvésünknél a kiállitásöui becses részvételével segítségünkre lenni, s gazda­társai s ismerősei körében buzdítás, felvilágosítás által a legnagyobb mérvű érdeklődést felkelteni szíveskedjék. Hazafias tisztelettel maradtunk : a kiállítási bizottság nevében: Szentkirályi János, Nyíri Ferencz, e. titkár, a kiállítási bizolts. jegyzije. a kiállítási bizotts. eloöke. A „Fels'ó-tiszavidéki gazdasáqi egylet" által az 1887. évi október hó 18—22-én rendezendő ter­mény-, gyümölcs- és szölö kiállítás szabályzata. 1. A kiállítás Szabolcsvármegye székvárosá­ban, Nyiregyházán tartatik meg, a megyeháza nágy­terinében. 2. A kiállítás miudeü ügyébeni levelezések s minden küldemények a gazdasági egylet titkársá­gához Nyíregyházára intézendők. Ezen áztitási rend zer folytán a mosás műtéte rend­kívül könnyítve van, s ezen rendszer szerint, — a hol az amerikaiak meleg vizet, gőzt és mosószereket nem használnak, — a leghelyesebb uton járnak. Ezen rendszer tökéletes kiviteléhez egy áztató- s egy víztartó medencze szükségeltetik. Az első alantabb helyezve az áztatásra szolgál, a második magasabb fek­véssel a viz szelidítésére fordittatik. Azonban a kimo sásnál már egészen üde viz használtatik. Mindemellett miként Oloszor-zágoan, ugy Ameri­kában is számos helyeken egész üde vizben igen sikeres áztatás történik; s mondhatni, hogy sokkal tökéletesebb a tiszta, üde vizben áztatott kender, mint a mi sárban füllesztett kendereink. Egyátaljában a killömböző áztatási rendszerek vé­gig tanulmányozásából azon következtetést vontuk ki, hogy az üde vizbeQ ázott kenderek, bár bizonyos érdes­séget nyernek, legkevesebb ásványrészt tartalmaznak, s hogy további munkálatuk legköny nyebb, amennyiben a gerebent igen könnyen járják, s a fonásnál a szálak leg több idomithatási engedékenységgel birnak, a mennyiben legkevésbé kuszálódnak, s a rostok alkatát képező kereszt­szálacskák sokkal kisebb mértékben alkalmatlankodnak, mint az egyébként ázottaknál. Annyi bizonyos, hogy a ki drágának tartja a viz szelídítő felső víztartály készítését, vagy ezt a körülmé­nyek nem engedik, sokkal helyesebben tesz, ha tiszta, üde vizben áztat, miutba ezt sárban teljesiti. Ezzel befejeztük volna az áztatási rend-zerekről adható ismertetésünket; de szóluunk kell még magáról az áztatás tényleges műveleteinek azon részleteiről, a melyeket a fönebbi ismeretetésekbe, hosszas kitérések uél kOl, bele nem szőhettünk. Mai számunkhoz a czigelkai Lajos és István források körlevele van csatolva. A bácskai kendertermelők vizszükében szenvedvén, eddig több órányi távolságra hordták kendereiket áztat­ni ; sőt a vizet drágáu megvásárolva, ehez drága fuvart s muukaerőt kellett forditaniok. Az olasznak minden jóravaló gazdaságban van áz­tató medenczéje, de azontúl a szegényebb termelőknek van közös községi áztatójuk; s mindamellett, hogy Olasz­ország földszükében lévő tartományai drágán tudnák ér­tékesíteni a medencze teréül szolgáló földterületeket, mégis a mig nálunk egy mázsa kender kiáztatása, kimo­sása, felszáritása, az oda- és visKafuvarozással 1.50—2 frtba jön, addig az olaszok erre nézve alig 80 krnyi költséget számítanak. Egy métermázeányi kender 16 • méternyi áztató­tért igényel. Egy 640 • méternyi térfogatú áztatóban 3 hold termését ki lehet áztatni a egy ilyen áztatónak 20 évre való elkészítése 800 frtnyi költségbe jön; téglafalakra és töljiyfaczölöpökre. Tekintve bogy a téglafalak sokkal jobbak mint a tölgyfadeszkából készültek, mivel ezek a kendert befeke­títik, de sokkal tartósabbak is; igy az áztatőkat sz olasz mód szeriut legczélszerübb tégla- vagy a hol kapható, kőfalakra készíteni. Minthogy a 12—14—16 foknyi melegségtt vizek a legjobbak, de mivel a kender a 10 foknyi vizben is ki ázik, bár igy az áztatís tovább tart, e szerint a birto­kos a talajviszonyokhoz képest 1.50—2 sőt 3 méter mély­re is ásathatja áztató medenczéjét; a külömbség csak az lesz, hogy a csekélyebb áztatóban bár gyorsabb ázta­tást nyer, de nem nyerhet oly rendszerest, mint a mé­lyebben. Mert noha kora ős>zön, ha meleg idők járnak, a csekély áztatok vize jobban átmelegszik, s ez az ázta­tást sietteti; de késő őszön a mélyebb áztatok a rán y-

Next

/
Thumbnails
Contents