Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1887-07-31 / 31. szám

.GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ" A „NYIRVIDÉK" MELLÉKLETE 3. A kiállítás tartania 5 nap, vagyis október 18—22-ike. 4. A kiállítás tartama alatt az egylet kebeléből kiküldött bizottságok végzik a kiállított tárgyak bírálatát. I. Mezőgazdasági terményekből kiállithatók: a) mindenféle mezőgazdasági termények, amelyek Szabolcsvármegye területén termeltettek, különös súlyt fektetve a tiszta, jeles fajú vetőmagvakra, faj gyűjteményekre. b) gazdaságok berendezését, mivelési ágak arányát, talajminőségeket, átlag terméseket magában foglaló térképek, kimutatások, táblázatok, fényképek vagy másféle ábrázolatok a gazdasági épületek s uri-lakokról. c) gazdasági mellék termények, mindazok, a melyek gyárilag, kis-iparilag vagy házilag készíttetnek. A termények magvaiból 3 liternyi mennyiség küldendő be, még pedig nem szemelt, hanem csak eladásra kirostált minőségből, csinos kis zacskóban, vagy ezen czélra szolgáló üvegekben. Kívánatos, hogy a magvak mellett kicsiny kötegekben a szár, törzs, vagy kalász is bemutattassék. Takarmányfélékből egy-két köblábnyi préselt s jól összefoglalt állapotban küldhető be. Minthogy pusztán a magvak beküldésével a kiállítás tanulságos nem lehet s hogy ugy a bíráló bizottságok, mint érdeklődő látogatók minden tekintetben tájékozva legyenek, tiszteletteljesen kéretnek fel a t. kiállítók, hogy a kiállított egyes tárgyakról a következő tájékoztató adatokat szíveskedjenek beküldeni: a kiállított termény neve (főleg ha az valamely különös faj) a termelés helye, a talaj minősége, a vető-mag s a vetés módja, holdankénti termés átlag. Végre ha tavaszi vetőmag állíttatnék ki, az eladandó mennyiség kitüntetése s az eladási ár. II—III. Gyümölcs és szőlő kiállítás. a) kiállithatók az egyes gyümölcs és szőlő fajok, az előbbiekből 3—4 drb, az utóbbiakból 3—4 fürt. b) gyümölcsök és szőlő feldolgozva, u. m. aszalt és befőzött gyümölcs, gyümölcs izek, lekvárak, aszalványok, bor stb. Ugy a gyümölcs, mint a szőlőre nézve is tisztelettel kéretnek a t. kiállítók, hogy küldeményeiket a fajok neveivel szíveskedjenek megjelölni (azon helyi nevek is alkalmazhatók, amelyen a gyümölcs vagy szőlő az illető helyen neveztetik). Hogy ezen ága a kiállításnak is kellő tapasztalatot nyújtson a megye gyümölcs és szőlő termeléséről, kérjük a következő adatok szives feljegyzését: beültetett terület nagysága, a termő hely minősége s ugy a gyümölcsfák, mint a szőlők ültetésénél a felvett fa vagy tőke és sortávolság kitüntetését. Továbbá a termés mennyisége s annak esetleges eladási ára. Beküldhetők még a gyümölcsök és szőlők szines képei is. A beküldött gyümölcs és szőlő elhelyezésére szükséges tányérokról a kiállítás rendezősége gondoskodik. A kiállítandó tárgyak bejelentése. 1. A bejelentések 1887,. évi október 1-éig fogadtatnak el. Ezen határidőn tul érkező bejelentések a rendező bizottság határozata szerint elfogadhatók, vagy tekintettel a helyi viszonyokra, vissza is utasíthatók. 2. Elfogadott bejelentési tárgyak, kivéve a romlásnak kitett terményeket, amelyek a megnyitás előtt 2 nappal még elfogadtatnuk — október 14—16ig okvetlenül beküldendők. 3. A bejelentési iven világosan kiteendő, hogy a kiállított tárgy a kiállítás után vissza kivántatik-e s ha igen, ki bizatik meg az átvétellel, vagy pedig a gazdasági egylet részére ajándékoztatik-e az? 4. Azon kiállítási tárgyak, melyekről a kiállítók sem a bejelentési iven, sem a kiállítás bezárásáig nem rendelkeznek : az egylet részére adományozottnak tekintetnek s mint ilyenek, elárvereztetnek. A kiállítás látogatása. 1. A kiállítók beküldött tárgyaikért térdijat nem fizetnek, látogatói dij senkitől sem szedetik. 2. Iskolai növendékek — ha tanáraik vezetése mellett-jelennek meg — egyszer megtekinthetik a kiállítást, de a látogatás a rendező bizottságnak előre bejelentendő. Kitüntetések. Termény-, gyümölcs- és szőlőre a biráló bizottságok által első, másod és harmadrendű oklevelek Ítéltetnek a kitüntetett kiállítóknak. A kiállítási bizottság nevében: Nyiri Ferencz, Korányi Imre, Klár Gusztáv, Szentkirályi János, Id. Sexty József, e. titkár. 31 ráz Károly, kiállítási bizottsági tagok. Felterjesztés. A m. kir. dohíny jövedéki központi igazgatóság által a dohánytermelőkhöz a dohíny szárító helyiségek s közös simító házak létesítése érdekében kibocsátott figyelmeztetésre egyletünk választmánya határozatából az alábbi felterjesztés nyújtatott be. 187/1887. A Nagytekintetil m. kir. dohánybeváltó felügyelőségnek Budapesten. Azon jóakaratú figyelmeztetés, amelyet a nt. dohány beváltó felügyelőség a nagytermelők dohínyszáritó helyiségei és pajtái, valamint a közös simitó házak és feles kertészek lakásán szokásos simítás tárgyában kibocsátott: egyesületünknek sem kerülték el figyelmét. Folyó év junius 27-iki választmányi gyűlésünkben foglalkozván ezen figyelmeztetésekkel, abból meggyőződtünk a nt. m. kir. dohánybeváltó központi felügyelőség ügybuzgóságáról, amelylyel az egyedáruság jövedelmezőségét, valamint a termelést, kezelést minőségileg mindenképen fejleszteni igyekszik s elismeréssel adózunk minden olyan törekvésért, amely az okszerű dohánytermelés és kezelés előmozdítása s ellenőrzésében nyilvánul. Ily törekvéssel találkozunk az emlitott figyelmeztetésben is, mely ezúttal a dohány kezelésének két főbb momentuma a szárítás s simitás iránt iutézkedik. Feltétlenül helyeseljük azon felfogást, hogy a dohány okszerű szárítása és kezelése nagytermelők által csakis különösen e czélra berendezett szárító helyiségekben s pajtákban engedélyezhető. Igaz, hogy a dohánynak széthurczolása> mielőtt a pajtákba beaggatott és felszámítva lett, csakis ilyen ellenőrködés alatt tartható helyiségben akadályozható meg, igaz, hogy szekér-szinek, istálló és házpadok, valamint aklok helyiségei nem alkalmasok arra, hogy azokban az értékesebb dohány osztályok a természettől nyert jó tulajdonságokat megtartsák s a száradás, erjedés folyamában tovább képezzék. Az erre vonatkozó törekvést tehát pártolja minden nagy dohány termelő s ennek keresztül vitele után több és jobb dohányt fog tudni beváltáskor beadni s egyletünk választmánya csak akilátásba helyezett szigort kívánná némely részeiben enyhíteni. A közös simitó helyiségek kérdése mig egy felől nyílt kérdés, más felől megakadályoztatik azok létesítése az által, hogy a felmerülő ujabb és nagymérvű befektetépeket doh íny termelésünk a jelen súlyos mezőgazdasági válság közepette el nem birja s ninc3 idején a gazda közönséget most uj s m^g eléggé czélszerünek, vagy nélkülözhetetlennek nem igazolt költekezésre utalni. Ámbár ismételve el kell ismernünk, hogy az egylet választmánya teljesen meg van győződve arról, hogy a dohány osztályozása j simítása csomagolása az ily simitó házakban tagadhatatlanul sokkal jobban eszközölhető s azon intézkedéseknek, amelyek az ily simitó-házak létesítését czélozzák, egyáltalában nem ellensége, de tapasztalva a csak ígérgetett jobb beváltási árakat, azon esetben látja a közös simitó házak létesítésére fordított költségeket hasznosok s indokoltaknak, ha a termelők részére jobb beváltási árak létesíttetnek. A dohány csempészetet illetőleg a figyelmeztetés erre vonatkozó részével a választmány a tapasztalatoknál fogva nem érthet egyet s annak meggátlását a közös simító házak létesítésével szerinte elérni nem lesz lehetséges. Jelenben mgy termelőink vagy pusztai birtokosok és gazdák s dohánytermeléssel foglalkozó kertészeik a tanyákon levő cselédházakban laknak, vagy a gazdaság középpontja a falvakban van s ekkor a szárító helyiségek és pajták is itt feküsznek, a dohány pajták rendesen zárva vannak s felesek rendszerint mérve veszik át a simítandó anyagot s ily módon is szolgáltatják be mikor feldolgozták. Hogy e kettős ellenőrzés kevesebb biztosítékot nyújtson a magas kincstárnak a csempészet ellen, mint a kis termelő kezelési rendszere? alig képzelhető! Ezek elszórva laknak a községek miuden részében s megtekintve a beváltási naplók hangosan szóló számjai^ rosszul kezelt, rosszabbul szárított és legrosszabbul simított dohányaikat a zsinórok felvételén kivül más követ, kezetes elleuőrzés nem feszélyezi. A csempészet szigorítására a kistermelőknél látja helyét a választmány a szigorításnak s erre nézve szigorúbb törvényes intézkedést tart szükségesnek, amennyiben most a vagyontalan csempészre mért büntetés oly mérvű, hogy amellett a csempészetet állandóan gyakorolja. A mi a simitás alatti csempészést s ennek elpalástolására alkalmazott nedvesítést illeti, a választmány ez eljárást kárhoztatja s azon javaslatot teszi, hogy az ilyeneknek talált dohányok semmisittessenek meg s terlagosabb hőfokú vizet s a külső léghez képest melegebbet tartalmaznak mint a csekélyek. Magára az elhelyezésére, illetve a berakásra nézve, az igen mély áztatok, ha a víz le nem bocsájtható, hátránynyal vannak s beeséseknöl veszélyesek is, e szerint a legokszerübb, ha a 2 méter mély áztatok alkalmaztatnak. Mert noha a keresztgerendákra s illetve a berakott kenderre deszkák helyezhetők, a melyeken járni-kelni lehet, de a kimosásnál, ha a víz le nem locsájtható, a mély viz fenekén dolgozni majdnem lehstetlen. Azért bármily hasznosnak tartsuk a mélyebb áztatókat, ezek víztartalma a 1.50 métert csak ugy haladhatja meg, ha a viz lebocsájthtó. Igen természetes, hogy a vizre eszközölt berakásnál a berakott kendertömeg kezdetben áradást, azaz emelkedést eszközöl a vízmagasságra nézve s ezt ha 1.50 méternyi magas rakásoknál 0.40 méterre teszszük, akkor 1.90 méter vizet nyerünk az áztatóban. Azonban ez a beivás és elpárolgás által legalább is 20 cmnyit fog veszteni; igy 1.70 méter vizben fog feküdni 1.50 méter magas kenderrétegünk. S ezt tartanok leghelyesebb aránynak ; mert a kender kiszedésével az apadás nagyobb arányban áll be, mint a berakással tapasztalt áradás; igy mire a feneken dolgozunk, alig 1 méter mély vizünk lesz. Ezen számítások az egész területen tele rakott medenczére szólanak; a mi magától érthető, mert ha költséges medenczét készítünk, akkor azt nem fogjuk üresen hagyni. Minthogy az áztató mélysége s a külső lég behatása által a viz hőfoka s ezáltal az áztatás tartama változásnak van alávetve, ne csodálkozzunk rajta, ha Olaszországban a 8 napi áztatás a legrövidebb jó arány s a hidegebb vizeknél 10—12, sőt 15 napig is ázhatnak. A kender akkor van kiázva, ha a kóróját eltörve a szálból visszatolva kilökhetjük, ha t. i. a rostok elváluak. A kevesebb áztatás kevesebb kárt tehet mint a tüláztatás, mert habár nem tökéletesen, de a nyers kender is kitörhető. Mindamellett, az igen kevéssé ázott kenderek nehezebben törhetők mint a reudesen áztatottak. A törésről később kell szólanunk. Szükség itt még a mosással és utószáritással foglalkoznunk. A kender, midőn rendesen kiázott, a mosás gyorsan és kellő erővel megkezdetik. A mély és szabályozható uiedenczékből az állott viz lebocsájtva, a helyett azokba üde viz boc

jájtatik. A nem szabályozható, zá''t medenczékben, ha a mosóerő nagy, szabályosan elosztatik, különösen ha künn meleg idők jártak, akkor a viz felülete lévén melegebb, az ázás itt lesz erősebb, s o szerint átaljában a felület szedetik ; ellenben ha hűvös idők jártak, ugy a fenekén lesz az ázás erősebb, s ez esetben oda kell törekedni, hogy az egyes mo6Ók a fenékre iparkodjanak jutni. Ha a medencze vize szabályozható, s ha tévedésbőli tulázottság tapasztaltatik, az üde viz bebocsájtása annál inkább szükséges, mert ez a további forradalmat megállítja, vagy legalább mérsékli s a száradás beáll táig folyton működő erjedést, a tiszta vizben való mosás megakadályozza. A mosás műtéte a kévék hegyeinek a vizben néhányszori megöblitése után, ugy történik, hogy a mosó munkás, a kéve hegyét megfogja, s a hegyről tőre, jobbról balra, s balról jobbra való húzásokat tesz a kévével a vizben. Azonban ha a tér és viz szűke ezen műtétet akadályozza, akkor kénytelen a munkás a kévét a vizben fekvőleges helyzetűkben megemelgetve és gyorsan lemerítve mosni ki. Bár nem tartjuk okvetlen szükségesuek, de bizonyos tekintetben szabályos kívánalomnak veszszük, hogy ezen emelgetés és lemeritgetés, habár nem is megy az olasz »tempo«-ra, minden esetre bizonyos rendszerrel történjék, ami abból áll, hogy a munkás három négy emelintés és alálökés után a kévét a vízből kikapja s egy pár másodperczig a levegőben tartván, ismét alámerítse, s az előbbi öbliutéseket folytassa miudaddig, mig a kenderről lefolyó viz a mosóvíz színével jól megegyezik. A mosó munkás férfi. A kimosott kender a gödörparton álló nőmunkásoknak kiadatik; a kik azt ha saját birtokon van az áztató, legott annak partján szétteritgetik; ellenben ha közös áztatóban történik az áztatás, némi lecsorgatás után szekérre rakják és haza szállítják. Az utószáritás épen ugy történik, mint az előszáritás történt talpra állított teritgetéssel; csakhogy ezúttal már a tér lehető tiszta vagy gyepes legyen, hogy t. i. ha eső találna jönni, a földporát a szárodó kenderre fel ne verhesse. Ezért az áztató medenczék napos oldalokra helyeztetnek s körülettük 2-3 méter széles pázsit szokott terülni. Az utószáritáson átvezetett kender bármikor kitör, hető lévén, ha egyéb sürgős munka a tőrért nem engedi azonnal foganatosítani, az továbbra ha'lasztható ; s ez addig a kenderkazalokba, vagy a mi jobb, csűrök és pajtákba rakható. A kazalok igen természetes, hogy valami egyéb kevesbbé értékes tárgyra rakandók, a alól keskeny, fölül kiszelesedő s hegyesen betetőzött alakra rakatnak. Azonban ha munkások vagy megfelelő gépek vannak, sokkal tanácsosabb a törést, ha az idő kedvez, a szántás után azonnal megejteni; mert noha nem sokat