Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1887-07-31 / 31. szám
N Y t R T I D É K" (Másolat.) Szabolcsvármegye főispánja. 244. szám. Tekintetes Alispán ur! A m. kir. állam-vasutak gépgyárában gyártott cséplőgépek a hazai gazdaközönség körében már is élőnk kereslet és használatnak örvendenek, s az eddigi tapasztalások azt igazolják, hogy ezen cséplőgépek a külföldi gyártmányokkal a versenyt teljes sikerrel kiállják. Miután ezen hazai gyártmányoknak minél szélesebb körben használata és igénybe vételére nemcsak a hazai ipar támogatása, hanem az államkincstár pénzügyi érdekei szempontjából is kiváló súly fektetendő, közmunka- és közlekedésügyi miniszter ur ő nagyméltóságának folyó évi juniushó 16-ikáról 22,737. sz. alatt kelt leirata folytán felhívom tekintetes alispán urat, hogy ezen cséplőgépek igénybe vételét a vármegye gazdaközönségének figyelmébe ajánlani szíveskedjék, hogy szemben a külföldi hasongyártmányokkal, ezen a gazdaközönség igényeit minden tekintetben kielégítő hazai cséplőgépek rendeltessenek meg. A gépgyár ez idő szerint oly készlet felett rendelkezik, hogy a megrendeléseknek azonnal eleget tehet. Nyíregyháza, 1887. juliushó 14-én. Graefl József, főispán. 7,391. K. 1887. Szabolcsvármegye alispánjától. A járási föszolgabiráknak ós a községek elöljáróinak. A tokaj-tiszai és tokaj-rakamazi ártéri hidakon, valamint a tokaj-rakamazi kőuton szedendő vámdijak megállapítására vonatkozó 23,343/87. számú közmunkaés közlekedésügyi m. kir. miniszteri leirat másolatát közhírré tétel végett megküldöm. Nyíregyháza, 1887. julius 19. Alispán helyett: Miklós László, főjegyző(Másolat.) Közmunka és közlekedésügyi m. királyi miniszter 23,343. sz. A vármegye alispánjának mult évi deezember 16-án 12,361. szám alatt kelt jelentésére vonatkozólag a következőkről értesítem a vármegye közönségét. A tokaji Tiszahidon ős ártéri hidakon, valamint a tokaj-rakamazi uttöltésen hivatali elődöm 1871. évi augusztus 19-én 13,599. szám alatt kelt rendeletével engedélyezett vámdijtételeknek, a tokaji m. kir. korona uradalom által kérelmezett felebb emelése iránt Szabolcsvármegye törvényhatósági bizottsága által 1886. évi május 26-án s folytatva tartott közgyűlésében 185. bgy. 4217. K. szám alatt s Zemplénvármegye törvényhatósági bizottsága által 1886. évi deezember 29-én tartott közgyűlésében 414—16,619. szám alatt hozott egymással ellentétes határozatokat a m. kir. korona uradalom által a vármegye közönsége határozata ellen beadott felfolyaniodás folytán felülvizsgálván, a vármegye közönsége érintett határozatának feloldása s Zemplénvármegye határozatának érvényre juttatása mellett, az illetékes minisztériumokkal egyetértőleg ezennel megengedem, hogy a kérdéses hidakon és uttöltésen további rendelkezésig a következő vámdijak szedessenek, u. m.: •! S 1 1. Minden igavonó, vagy há- ? 5 J a talt marháért darabonként ... 7 kr 4 kr 4 kr 2. Áthajtott nehéz marhákért darabonként 5 „ 3, 3, 3. Áthajtott könyü marhákért darabonként 2, 1„ 1, Feloldandó volt a vármegye közönség határozata, mert a kir. kincstár jogosan tarthat igényt arra, hogy a vámtárgyak fentartására fordított kiadásai az eddiginél nagyobb mérvben nyerjenek megtérülést s mert a határozatban foglalt azon indokolás, hogy a vámdij felemelés csak a vámot haszonbérben tartó egyénekre nézve járna előnynyel, nem felel meg a tényállásnak, amenyuyiben a m. kir. pénzügyminisztérium vezetésével megbízott miniszter elnöknek f. évi május hó 28-án 23,516. szám alatt kelt átirata szerint az esetben, ha a bérlet tartama alatt a vámdijak felemeltetnének, a kir. kincstárnak jogában áll a bérlőt vagy az aránylagosan felemelendő haszonbéri összeg fizetésére kötelezni, vagy pedig a bérletet egy havi időközzel felmondani. Épen A „NYÍEVlDBr TÁIÍCZÁJA. Az alacsony kerítés. Egymás mellett ültek Károly és Margit. Margit a köténytéje szélét egyengette formás kacsóival. Károly meg a kalapját vasalta könyökével tükörsimára. Ijedten pillantottak fel néha-néha, aztán még ijedtebben esett le tekintetük, ha szemeik találkoztak. Mert nehéz dolog az a »vallomás«, még tán nehezebb, mint nevünk alákanyarintása egy váltóra. Végre is Margit szólt egy hosszú szünet után. — De mondja, valóban szeret ? — Szeretem. Margit elmerengett szelid kék szemeivel, arcán elömlött a boldogság pirja, kezében még jobban összeg) ürődött a kötényke, aztán hirtelen belé tekintett Károly arcába. — Nagyon meglep. Hiszen ön nőgyűlölő ?1 . . . — Voltam. Hallgasson meg, Margit. A kapa utczában lakom. Szeretem a csendet szeretem a falut. És ott megtaláltam mind a kettőt. Csend van ott éjjel, nap pal. A kis, fehérre meszelt házam akácok mögül kandikál ki. Ez az én otthonom. Télen meleg kandalló a költészete, nyáron meg az udvaron tul egy kis gyümölcsös. És nekem jól esik e csendes boldogság. Szinte féltem azt mással megosztani. — Ezért nem nősült meg? — Ezért. Két szenvedélyemet féltettem nagyon: a pipát és a könyveket. Sok nő van, a ki nem sziveiheti a füstöt és azt, ha a férj sokat turkál a mások gondolataiban. Drága mulatság a szemükben. Fogy nagyon a petróleum. A mult nyáron azonban hirtelen valami nagy változás történt lelkembon: elhatároztam, hogy megnősülök. ennélfogva a kérdéses vámdijtételeknek azonnal leendő életbeléptetését engedélyezni. Önként érthetőleg a vármegye törvényhatóságának intézkedési és felügyeleti jogai ezen vám tekintetében általában fentartatnak. A vámszedés gyakorlásánál a következő vámmentességek lesznek figyelemben tartandók. Vámmentesek. 1. A királyi udvar s annak közvetlen kíséretéhez tartozó járművek, fogatok, állatok. 2. A királyi uralkodóház minden tagjának és udvartartásaiknak fogatai, állatai. 3. Az idegen hatalmasságok követeinek fogatai, állatai. 4. A cs. és kir. hadsereg, m kir. honvédség, csendőrség fogatai, állatai s nemkülönben mindazon fogatok, melyek a rendes hadsereg és honvédség hadi és honvédelmi czéljaira szükséges bárminemű anyagokat szállítanak. 5. Hivatalosan utazó állami és törvényhatósági tisztviselőket, továbbá a közbiztonság fenntartásával megbízott hivatalos közegeket, pénzügyőröket, a fegyenczeket, foglyokat, tolonezokat és az azokat kisérő személyzetet szállító fogatok. 6. Állami javakat szállító fogatok. 7. A m. kir. postát szállító fogatok, lovak, szállítmányok. 8. Mindazoknak fogatai, kik az állami, törvényhatósági és községi utak építésével és jókarban tartásával, vagy ezen teendők ellenőrzésével vanuak megbízva, ha ebbeli működésüknél a kérdéses vámtárgyak használatára vannak utalva. 9. Mindazon fogatok, melyek az államvasutak, állami, törvényhatósági vagy községi utak építésére és fentartására szükséges anyagot szállítanak. 10. A 4, 5, 6, 8 és 9 pontokban említett fuvarok vámmentességüket visszatértükben is élvezik. 11. A községeknek az állami közigazgatás érdekében járó fuvarjaik közül csak azok, melyek ujonezozási ügyben járnak el. 12. Az országos vagy községi közmunkát teljesítő fuvarok. 13. Hivatalos működésben eljáró s egyházi jelvéuynyel ellátott lelkészek fogatai. 14. Temetkezési meneteknél és búcsú járatoknál használt fogatok, ha csoportosan és egyházi jelvénynyel mennek. 15. A templom, iskola és paplak építésére ingyen kiszolgáltatandó fuvarok. 16. A tűzoltói fogatok, midőn a vész helyére sietnek, vagy onnan visszatérnek 17. Minden mezőgazdasági czélból közlekedő fogatok vagy hajtott állatok azon határon belől, melyhez tartoznak. 18. Személyek általában. 19. A községből kimenő fogatok és hajtott állatok. 20. A vámtulajdonos által önként vámmenteseknek elfogadott állatok és fuvarok, ide értve mindazon vámmentességeket is, melyek magánjogi szerződéseken, vagy egyezségeken alapulnak. 21. Mindazon szállitinányokuak és fuvaroknak, melyek a fentebbi 4, 5, 6, 8, 9, 10, 11, 12 és 15 pont alattiak szerint vámmentesek, megfelelő igazolványnyal kell birniok. Jeleu rendeletemről egyidejűleg Zemplénvármegyét azzal tudósítottam, hogy a vármegye közönsége által vele közlött tárgyalási iratokat juttassa vissza. Budapest, 1887. junius 25-én Biross s. k. 8,473. Ii. „ , , , Szabolcs varmegye alispanjatol. 1887. A járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének 6i a községek elöljáróinak. Ungvárinegye alispánjának, az Ungváron tartatni szokott sertés heti vásároknak ideiglenes beszüntetése tárgyában 3752. K. szám alatt kelt átiratát másolatban közlöm. Nyíregyháza, 1887. julius 28. Alispán helyett: Miklós László, főjegyző. — És engem vesz el feleségül ? — Igen. De hogy jutthattam eszébi- ? Hisz engem nem ismert ? — Ugy van. ÉJ mégis elhatároztam, hogy kegyed, vagy senki más. M t.... — Nád ériem — Mindjárt megérti. Nemde a kapautcában lakik Lovászi Gergely ? — A sógorom ? — Az. — Igen, ott lakik. — Lovászi ur a tőszomszédom nekem. Csupán egy alacsony kerítés választ el tőle. És ez alacsony kerítés, ez az oka, hogy kegyedet feleségül óhajtom. — Hogyan ? — Lovászi szomszédom, a kegyed sógora, négy hetes házas. Tisztán emlékszem e négy hét minden perczére. Mert valóban többet foglalkozom Lovásziékkal, mint magammal. Hisz azok a boldogság tengerében úsznak I . . . — Ugyan ? -- Igen. C upa menyország az életük. Nem tudnak kifogyni az ékes jelzőkből. Mókus, muci, — egjre ezek járják. Éa meg a garádon keresztül nyalom minde/.ek ért a S7ámat. Elfelejtek minden erős elhatározást és most itt állok kegyednél: akar-e feleségem lenni? Margitka mosolyog. Gömbölyű kis arcán gödröcskék támadnak, vakító fehérségű fogai kőiül pajkosan röppen ki ez a néhány szó: — Mindez nagyon különös. De hát mért épen én ? Hisz önnek mindegy ! — Feledi, hogy Lovásziékat látva, változott msg a gusztusom. — És? (Másolat) Ungvármegye alispánjától. 3752/87. szám. Szabolcsvármegye tekintetes alispáni hivatalának Nyíregyházán. A vármegyei állatorvosnak mai napon 133. szám alatt kelt jelentése szerint ugy Ungvárt, valamint a megye számos más községében a sertések között az „orbáncz" kór járványszerüen fellépvén, az Uugvártt tartatni szokott heti sertés vásárokat további rendeletig beszüntettem s a sertéseknek a szomszéd vármegyék sertés vásáraira való haj ását is betiltottam. Erről a tekintetes alispáni hivatalt szives közzé tétel végett értesítem. Ungvártt, 1887. óvi julius hó 21-én, Kende Péter, alispán. A vármegyék mint kisdedóvók. A vármegyék sorban kezdik magukévá tenni a magyar kisdedóvás ügyét. De hát nem kicsinyes, nem gyermekes dolo^-e a komoly vármegyéknek a kicsinyekkel, a gyermekek ügyével foglalkozni ? Nem juttatja-e az eszébe az embereknek azt a kelet-indiai tárgyú képet, amelyen az a jelenet van ábrázolva, midőn ott az emberiség bölcsőjeben, a szelid elefánt óvja gazdája reá bizott kisdedeit. Nyugtassa meg magát a tekintetes vármegye minden tagja, mert e kicsinyesnek látszó ügy egyáltalán nem derogál a vármegyék tekintélyének. Máshol is nagy állami és közigazgatási kérdés ez, mely elől sem az állam, sem a vármegye, sem a község magát ki nem vonhatja; komoly közügyi kérdés ez, melytől az államok létele, fölvirágzása, egészségügye nagy mértékben függ. Nem lehet ez elől kitérni. Nem is akarták azt elodázni őseink sem. Az a férfiú, ki a magyar kisdedórás elterjesztéséről először gondolkodott higgadt komolysággal, Warglia István jeles paedagogiai irónk, már ezelőtt félszázaddal a megyékre számított, s azokhoz is intézte fölhívó szavait. Az 1836-diki országgyűlésen Bezerédy István és Szentkirályi Móricz ajánlták ez ügyet a „tekintetes karok és rendek"-nek; a kerületi ülések el is határozták nagyobb államsegély igénybevételét, de az úgynevezett nagy politikai kérdések leszorították a kisdedek ügyét, s Bezerédy Istvánnak meg kellett elégednie azzal a néhány ezer forinttal, melyet e czélra követtársaitól gyűjtött. E szerint már egy fél századdal ezelőtt elég fontosnak tartották a kisdedóvás ügyét arra, hogy azzal az országgyűlés és a vármegyék foglalkozzanak. Pedig azon időben még az egész csak emberbaráti, legfölebb közművelődési kérdés alakjában állott előttük; arról természetesen még senki sem beszélhetett, — mert a statisztikai adatok teljesen hiányoztak, hogy a kisdedóvás kérdése náluuk sokkal fontosabb, mint bárhol a világon, mert kisdedeink fele sirba száll, elpusztul, mielőtt embernyi emberré nőne föl. Valami ösztön mégis volt a magyar reformeszmék akkori vezetőiben: Vesseléuyi Miklósban, Kossuthban, Bezerédy, Kacskovics és Szentkirályiban; az első zsibói uradalma minden községében, saját költségén állított óvodákat; a többiek a kisdedóvást terjesztő egyesületben érvényesítették magukat, melynek élén az e czelra nagy áldozatokat hozott Festeticli Leo gróf állott. Ezek azután újból fölkeresték a vármegyéket, s igy haladt, bár lassú lépésben az ügy egészen 1849-ig, midőn az általános uagy csapás ez ügyet majdnem teljesen e ltemette. Az 50-es és 60-as évek, Folytatás a mellélíleteu. • J L r Ljvász,üé a kegyed testvére. Éa abból a osaladbol akarok nősülni, melynek egyik tagjától annyi gyöngédségét tapasztaltam, — a garádon át. relemi^i*jár? ÍD d ** í<íl8J Í' h° g y * háza8s á« 8z e" — Nem feledem. Éu szeretem kegyedet. — Elhiszem, de a házasság kétoldalú szerződés. — Igaz. Várni fogok, mig a másik fél is megköti a kontraktust. — Ugy, édes Károly ur. A szerelem sem iár mindenkor gyorsvonaton. Várjon. — Várni fogok. Ezalatt szépem elkészült a kalapja is. Semmi szűkseg se volt arra, hogy tovább maradjon. "otthonba is jobban vonzotta valami: Jn í V I g t e l K oda l« ot t mellette. Leste, mi történik azon tul. Es mert bizonynyal sokat látott, egyre törte a d" luÍ°v ga y,, aZ gy6D 8 g8rád0a inne n »' 8 * Az igaz, hogy boldog pár is volt a Lovászi Dár irSl? H n éf U 1T, Meglátszott meXireboIdo sí"ssss ís a vonosnégyes társulat se érhet el ^oha gusztusé jobban' süZte* ."H ^ ^ zésre s amift J m.gtöSfL '„SST* metlenség^árakozotf S^ Ut 9
