Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1887-07-03 / 27. szám

„Nyii-vidék" VlII-dik évfolyama. Nyíregyháza, 1887. julius 3. U/IHSÍ T-ik szám, ERTESITO. A „NYÍRVIDÉK" melléklete. A „FELSŐ-TISZAVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS KÖZLÖNYE. Gazdasági termény-, gyümölcs- és szölökiállitás Nyíregyházán. Nem hisszük, hogy valótlanságot állítanánk akkor, ha azt mondjuk, hogy Szabolcsvármegye mezőgazdasági termelésé íek teljes és hű képét nem ismerjük. Kevés volt gazdáinkban eddig az igyekezet arra, hogy felhasználni tulták volna a kiállítások tapasztalataiból mentett tanúságaikat, ame lyek a termelés teréui haladást s újítást, a gazdálkodási módok és rendszerek javítását, vagy a bizonyos tekintetbeni elmaradást, hanyatlást s az azokat előidéző okokat — helyesen szervezve — mindig a legjobban föltüntették. A megyei gazda sági egyletnek egyik korábbi kiállítása neui volt képes az érdeklődést felkölteni annyira, hogy annak épen a gazdaközönségre kellő tanúságot feltüntető hű képe alakuljo.i. Az 1885. évi budapesti országos általános kiállításról azt képzeltük, hogy ott a földmívelő Magyarország sok féle terményeivel impozánsan fog megjelenni, s mily szomoritó volt látni, hogy épen a gazdaközönség — a nemzet test törzse — nem fogta fel a nagyszerű eszmét s annak horderejét, s a kiállításnak ezen része egyáltalában nem vált a magyar gazdák díszére. Vájjon ezen 1885. évi kiállításon megyénk gazdasági fejlődésének képét hol szemlélhettük? bátran mondhatjuk, hogy teljességében sehol! Csak helyeselnünk kell a gazdasági egylet választmányának azon közhasznú intézkedését, hogy még egyszer kísérletet tenni szándékozik egy termény-, gyümölcs- és szőllő-kiállitás rendezésével. Hogy egyszerre a sok közül csak e három ágra kíván az egylet kiterjeszkedni, az a jobb és biztosabb sikerülhetés szempontjából csak helyeselhető, mert e három termelési ág közül kettő, a gyümölcs és szőllő-termelés oly hátra maradott, hogy arról alig is van mit beszélnünk. Jeleznünk kell már e helyen azon czélt, amelyet a kiállítás egyes ágaival az egylet elérni óhajt, összes terményeink kiállításával meggyőződést kíván az egylet szerezni arról, hogy a megye egyes, talajilag is különböző területei minő terményeket s mily minőségekben produkálnak, s ezek szerint általában minő logalom alkotható a megye összes termeléséről, hol észlelhető megállapodás, hol haladás, hol elmaradás s mik mutatkoznak akár etyik, akár másik körülménynek okozójául. Helyes Ítélet azonban csak ugy kepezhető, ha nem csak maguk az egyszerű termények mintái mutattatnak be a valóságos készletnek megfelelően, hanem egyéb adatok, mint a birtok terjedelme, az egyes mívelési ágak közti arányok, a termés mennyisége bizonyos területen, a talaj minősége s végre mindazok, amelyek ezen czélból a kiállítóktól bekéretnek. A szőlőmívelés teréni eredményekről a gazdasági egyletnek teljes tájékozást kell nyerni. E uiivelési ág szerfelett fontos, valóságos életkérdés, mert látható, hogy a jövő borászata ily homokos talajokon kell, hogy alapját megvesse. Szomorúak a tapasztalatok s hírek, amelyek naponta jelentkeznek a philloxera terjedéséről, számos községek jutnak teljes szegénységre, ahol a kereseti forrást egyedül a szőlőmívelés képezte, s meg a jövőben vetett hitet s reményt is tönkre teszi az a naponta mindinkább bizonyossá válni kezdő tény, hogy irtása e káros rovarnak lehetetlen, s hogy az ellene eddig megkísértett összes védekezési módok bizonytalauok. Az az ismert körülmény, hogy homokos földűnk 70—75% kvarcz-tartalma a rovar megélhetését itt meg nem engedi, úgyszintén azon körülmény is, hogy megyénknek nagymérvű olyan területe van még, amely mezőgazdasági czélra nem használható, de mint szőlő-talaj miudig haszonnal értékesíthető. • Meg kellene ezen szőlő-kiállításnak győzni mindenkit arról, hogy megyénk közönsége tudatára jutott-e azon kiváló fontosságnak, amelyre a borászat terén speciális talajánál fogva hivatva van. Mennyiben' fogott hozzá ezen hivatása betöltéséhez, mily szőlőterületek, minő fajokkal telepíttetnek be, minő átlagos termést s milyen minőségű terméket szolgáltatnak. Minő tapasztalatot nyújtanak a termelt fajok a nagybani termelés alapjául. Minő elvek nyilvánulnak a telepek berendezésénél sor- és tőketávolság, megmunkálás tekintetében. Ha mindezekre kellő adatokat mutat fel a kiállítás, ugy megítélhető leend, hogy váljon helyes irányban f jük e megyénkben a szőlőmívelés. A kiállítás által felkarolandó gyümölc;-kiállitásra is alkalmazhatnék nagyobb részét annak, amit a szőlőről elmondottuak. Megyénk gyümölcstermelése még általában elhanyagolt s kevéssé méltatott figyelemre, termelésünk még a helyi fogyasztást sem elégíti ki, kivitelünk következőleg nem is lehet. Ami a fajokat illeti, arra bátran elmondhatjuk — kevés kivétellel — hogy semmi megválogatás nincs a jobb és keresettebb piaczi és háztartási gyümölcsök közt. A fák szaporítása, ültetése még intelligens gazdáink nagyobb részénél is chaos és tervszerűtlen. Ha a gyümölcsfa ültető közönség figyelmére méltatná a gazdasági egylet részéről közelebb is kibocsátott utasítást a tenyésztendő fajokra nézve, s ezen fajoknak könnyű beszerzését illetőleg, bizonyára később évek multán igen szép hasznát venné. Megyénk gyümölcstenyésztését illetőleg épen annyira tájékozatlanok vagyunk, mint a szőlőt illetőleg s ha e téren is megállapítani akarjuk a haladás irányát és feltételeit: gyűjtsük össze lelkiismeretesen amink van, hogy megállapíthassuk ebből mink hiányzik, mire s mily módon és eszközökkel kell törekednünk. Ezen kiállítást megyénk termelésére nézve rendkívül fontosnak s szükségesnek látjuk s nem gondolunk oly indolens termelőt, aki ezen, a közügy érdekétől indíttatva, résztvenni elmulasztaná. Lehet, hogy a gazdasági egylet nemes törekvése ezúttal is sikertelen leend s ahelyett, hogy ezen tanulságos kiállítással bemutatná megyénk közgazdasági állapota fejlődését, be fogja mutatni termelőink nagymérvű közönye és érzéketlenségét közgazda sági ügyünk iránt. A szégyen a nem sikerülés, a közönség távol maradása által korántsem a gazdasági egyletet, de magát a közönséget éri. Ki kell emelnünk azt, hogy ezen kiállítás október hó közepén rendeztetik s hogy amak programmja, valamint bejelentő-ive s a bekivánandó adatok iránti nyomtatványok kellő időben fognak a t. közönség részére kibocsáttatni. Dohány szárító helyiségek és közös simító házak.*) A nt. m. kir dohány beváltó felügyelőség figyelmeztetést küldött szét, a nagy termelők dohány szárító helyiségei és pajtái, valamint a közös simító házak és a feles kertészek lakásán szokásos simítás tárgyában. Cjnstatáljuk ismét a n. t. dohány jövedéki központi igazgatóságnak ügybuzgóságát az egyedáruság jövedelmezőségének emelése érdekében, valamint, hogy a termelést, és kezelést, minőségileg mindenképen fejleszteni igyekszik; és adózunk köszönettel minden oly törekvésért, mely az okszerű dohány kezelés előmozdítása és ellenőrzésében nyilvánul. Ily törekvéssel találkozunk az említett figyelmeztetésben is, mely ezúttal a dohány kezelés két főbb momentuma: a szárítás s simítás iránt, intézkedik. Feltétlenül helyes azon felfogás, hogy a dohány okszerű s/.áritása és kezelése nagy termelők által csakis különösen e czélra berendezett szárító helyiségeken és pajtákban engedélyezhető. Igiz, hogy a dohánynak szétliurczolása, mielőtt a pajtákba beaggatott és felszámítva lett, csakis ily ellenőrködés alatt tartható helyiségben akadályozható meg; igaz, hogy szekér színek, istálló és házpadok, valamint aklok helyiségei nem alkalmasak arra, hogy azokban az értékesebb dohány osztályok, a természettől nyert jó tulajdonságokat megtartsák és a száradás, erjedés folyamában tovább képezzék. Tehát az ide vonatkozó határozatot szívesen elfogadhatja minden nagy termelő; ennek keresztül vitele után több és jobb dohányt fog tudni beváltáskor átadni. Csak a kilátásba helyezett szigort kivánnók némely esetben enyhíteni. Dohánytermésünk átlaga nagyban véve 7—8 ineter mázsa közt variál; és méltán követelhető, hogy nagytermelőink ily termés befogadására a kellő, külön e czélra berendezett, helyiségekkel bírjanak. Történik azonban, hogy egy kedvező évben az átlaguál több is megterem. Hát azt kívánni nem lehet, hogy ily rendkívüli esetben, a termelő dohány bevételi többletét uj építkezésekbe fektesse. Ilyenkor ügyes beosztás mellett a kevésbé értékes, alj és sérültebb *) Kzen közleményt kiegészíti a jelen számban közlött s & gazdasági egyleti választmány junius 27-ediki ülésében felvett jegyzőkönyv 1-só ponti*, amelyet alább közlünk, s a t. olvasó és erdeklódó pazdatár fiainknak szíves figyelmébe ajánlunk. dohányokat, kell, hogy a tulajdonos más gazdasági épületeiben helyezhesse el. Reméljük, és a debreczeni kir. dohány beváltó felügyelőség főnökének ösmert tiszta belátása, szakismerettel párosult humanitása mellett állíthatjuk, hogy a concret eseteket szinte ily képen fogja elbírálni. A közös simitó helyiségnek kérdése azonban még nincsen eldöntve. Hogy ez uton lesz-e az okszerű kezelés keretében a simítás kérdése legczélszerűbben megoldva? alioz még sok szó fér. A simítás fő kellékei tágas tér és kényelem. Tudjuk, hogy feles kertészeinknek egyedül a simításra való tekintetből adunk minden család részére külön lakosztályt. Tudjuk, hogy simítás idején minden nélkülözhető házi bútort a ház padjára'raknak igyekvő kertészeink: csakhogy férjenek. Azt is tudjuk, hogy ily lakházban 5—6 csaladtag jól végezheti a simítást, még ha nélkülözhetlen bútora bennmaradt is. Végre tag.id'iatatlau, hogy minden családfő az átvett dohányról a saját hajlékában kifogás nélkül felelős, mert ott ő gyakorolja a fegyelmet. Nagyfontosságú azon körülmény is, hogy ily 15—20 • méternyi területű szobában ha csak 5—6 egyén és az általuk kezelt dohány van benne, akkor is egészségtelen bűzhödt levegő fejlődik. A közös simító helyiségben egyin kertész család a másiknak áll útjában; azok a fegyelmetlenség, erkölcstelenség, zsiványkodás bünfészkei lesznek; minek következése a folytonos békétlenségek és czivódások (ha nem több.) A mely területen aránylag 2 vagy többször annyi ember és dohánynak kipirolgása fogná a létező élenyt emészteni és a levegőt rontani, minthogy e munka hónapokig tart, minő betegségek fognak itt támadni Ezek a nyílt kérdések; eldöntve azon oldala van ez ügynek, mi szerint dohány termelésünk a közös simitó helyiségek létesítése által felmerülő ujabb és nagy mérvű befektetéseket el nem birja, és hogy jelen gazdasági válság közepette, nincs idején a magyar gazdaközönséget uj és még eléggé czélszerüuek vagy nélkülözhetetlennek nem igazolt költekezésre utalni. Jelenben nagy termelőink vagy pusztai birto kosok és gazdák, és akkor dohány termeléssel foglalkozó kertészei a tanyákon levő cselédházakban laknak; vagy a gazdaság központja a falvakban van, és ekkor a szárító helyiségek és pajtákhoz közel, gyakran az illetőknek faluban szétszórtan fekvő u. n. zsellér házaikban vannak a felesek elhelyezve. Mindkét esetben a dohány pajták zár alatt vannak, és rendszerint a felesek mérve veszik át a simítandó anyagot és ugyan ily módon szállítják visza mikor feldolgozták. Hogy e kettős ellenőrzés kevesebb biztosítékot nyújtson a magas kincstárnak a csempészet ellen, mint a kis termelő kezelési rendszere? alig képzelhető. Ezek ugyancsak elszórva laknak a községek minden utczáiu és — tessék megtekinteni a beváltási naplók hangosan szóló számjait — roszul kezelt, roszabbúl szárított és legroszabbul simított dohányukat a zsinórok felvételén kivül más következetes ellenőrzés nem feszélyezi. A dohány csempészeket nem is a nagytermelő telepein vagy cselédjei közt kell keresni, és ha a figyelmeztetés helyes szigora a nagy termelök ellen fordul, eszünkbe jut a példabeszéd ostora, mely mindég azon lovat veri, mely a nélkül is jól húz. Meglehet, hogy nagy termelők közt is akadnak olyanok, kik rosz kezelés vagy az anyag törvényellenes elkallózása által okot szolgáltattak a fenti rendeletekre. Ezeket kideríteni a beváltás főkönyveiből könnyen lehet és ha mi nagy termelók ilyen czimboraságtól szabadulhatunk, az a dohány termelés ügyét csak előbre viszi; ily termelők kizárása a közönség osztatlan helyeslésével fog találk)zni. De, valljuk be az igazat, hogy Szabolcsvármegye dohány beváltó kerületében a nagy termelők által uj simító helyiségek létesitése ez idő szerint oly financziális akadályokba ütközik, melyek miatt remélnünk kell, hogy a uagytekintetü m. kir. dohány jövedéki központi igazgatóság, mely nemcsak a dohány és az egyedáruság kezelése iránt, de termelőinek helyzete és szükségei iránt is tanúsított meleg érzéket — e reformot, (ha kísérletek után czélszerüuek igazoltatnék is,) jobb időkre, kedvezőbb gazdasági viszonyok beálltáig fogja elnapolni. Bleuer Mór.