Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1887-06-26 / 26. szám
,N Y I R V I D országból hozzánk hozott állatok igazolványainak ugyan oly tartalmú záradékkal kell birniok, a vasúti szemlélő bizottságok, illetőleg közlekedési közegek ennek ellenőrzésére köteleztetnek. Budapest, 1887. évi május hó 27-én. A miniszter helyett Matlekovies. Szabolcsvármegye alispánjától. 6,900. K. 1887. A járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községi elöljáróknak. Tudomásvétel, esetleg megfelelő eljárás végett értesíttetnek, hogy Hajdú vármegye H.-Hadház községében 4. db. ló takonykór miatt kiirtatott, 3 db. pedig mint gyanús zár alá helyeztetett. Nyíregyháza, 1887. junius 16. Alispán helyett: Miklós László, főjegyző. 6,944. k. sz. Szabolcsvármeque alispánjától. 1887.; Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Körözvény. A kisvárdai járás főszolgabirájáuak 1449. számú jelentése szerint, a pappi körjegyzői választás határideje junius hó 14-éről julius hó 30-ik napjára áttétetett. Kelt Nyiregyházán, 1887. évi junius hó 18 án. Alispán helyett: Miklós László, főjegyző. 1887 ^ Szabolcsvármegye alispánjától. A járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. A nagyméltóságú m. kir. belügyminiszter urnák az „Algemeine Versorguns-Anstalt" uak az ideiglenes részvét-jegy tulajdonosaihoz intézett felhívás közzététele tárgyában, f. é. 18,891/VII. sz. a. kelt körrendeletét, valamint az idézett felhívás magyar fordítását minél szélesebb körben leendő közhírré tétel végett, másolatban közlöm. Kelt Nyiregyházán, 1887. junius 21. Zoltán János, alispán. (Másolat.) M. kir. belügyminiszter. 18,891/VII. szám. Körrendelet. Az osztr. cs. kir. belügyminiszter ur f. évi márcziushó 17-én 4,650. szám a. kelt átiratával közölte velem az „Allgemeine Versoigungs-Anstalt*-nak az ideiglenes részvét-jegy tulajdonosaihoz intézett felhívását, oly felkéréssel, hogy ezen hirdetmény az egész országban minél szélesebb körökben közhírré tétessék. Minthogy a nevezett intézetnek Magyarországon számos tagja van, s ezek anyagi érdekeinek megvédése tekintetéből szükséges, hogy ezen hirdetmény tudomásukra jusson, a hirdetmény több példányát, valamint annak egy magyar fordítását ide csatolva oly felhívással küldöm meg a törvényhatóságnak, hogy annak minél szélesebb körben leendő közzététele iránt saját hatáskörében intézkedjék. Megjegyzem, hogy a szóban levő hirdetmény a „Budapesti Közlöny" hivatalos lap f. é. márczius 15-én megjelent számának hivatalos értesítőjében már közzé lett téve. Budapesten, 1887. évi májushó 10-én. A miniszter helyett: Beniczky, államtitkár. (Másolat.) 18,891/1887. hm. számhoz. Felhívás. Az „Allgemeine Versorgungs-Anstalt" ideiglenes részvét-jegy tulajdonosaihoz. 1885/887. Az 1886. augusztus 7-én kelt t. cz. alapján (R. G. Bl. No. 137.) az „Allgemeine Versorgungs-Anstalt" 1824. október 4-én kelt alapszabályainak póthatározataihoz mint 56-odik §. „az ideiglenes részvét-jegy tulajdonosok meghívása, esetleg azok holttá nyilvánítása" szélzettel a következő határozatok lőnek ez utóbbiba felvéve: „Minden ideiglenes részvét jegy tulajdonos tartozik az „ Allgemeine Versorguugs-Anstalt" ügykezelőségét életben lételéről időről-időre értesíteni. Az „Allgemeine Versorgungs-Austalt" ügykezelőségének jogában áll az ideiglenes részvét jegyek tulajdonosait nyilvánosan felszólítani, miszerint a jelen felhívás közzé tételétől számított két év lefolyása alatt nála annál bizonyosabban jelentkezzenek, mert elleneseiben holtnak fognának tekintetni, s betételeikkel a 27-edik §-ban meghatározott eljárás lenne foganatosítandó". „Az igy holtnak tekintett ideiglenes részvét-jegy tulajdonosnak, a 27-dik és 31-dik §§-ok szószoros értelmében való alkalmazása által meghatározott végkielégítési összege*) a törvényes elévülési idő lefolyása előtt, az esetben, ha az illetőnek elhalálozása be van bizonyítva, örököseinek, ha pedig a holtnak vélt, még életben volna, neki magának fizetendő ki " Ha azonban a holtnak nyilvánított ideiglenes részvétjegy tulajdouosa kimutatni képes, miszerint életbeulé:elének idejekorán való bejelentése önhibáján kivül lőn elmulasztva, ez esetben az ügykezelőség visszahelyeztetését engedélyezheti." Ezen t. cz. értelmében tehát az „Allgemeiue Versorgungs-Austalt" ügykezelősége saját érdekűkben ezennel felhívja a saját személyökre szóló ideiglenes részvétjegyek életben levő tulajdonosait, és pedig minden tekintet nélkül arra, váljon tettek e már korábbi időkben, bármikor is életbenlételökről az intézetnél jelentést vagy sem, miszerint az ügykezelőséget életben lételükről 1887. márczius 15-től, mint ezeu felhívásnak a hivatalos lapokban Bécs és Budapesten való legelső közzétételének napjától számítandó két év leforgása alatt, vagyis tehát legkésőbb bezárólag 1889. márczius 15-ig annál bizonyosabban értesítsék, mivelhogy elleneseiben, holtnak fognak nyilváníttatni. Életben lételöknek bejelentési kötelezettsége alól csakis azon ideiglenes részvétjegy tulajdonosok képeznek kivételt, kik egyszersmind a régebbi alapszabályok szerint egy vagy több járadékjegygyei is birnak, s az azok után esedékessé váló osztalékot évenként felveszik, miután az intézet ezek életbenlétéről úgyis folytonos tudomással bír. Az életbenlótelrőli jelentéstételek magok az ideiglenes részvétjegy tulajdonosok, azok törvényes képviselői, vagy más ezzel megbízott, egyének által is eszközöltethetnek. Az életbenlételrőli jelentés kellékei: a vezeték és ke*) Vagyii csupán csak azon összeg, melyet eredetileg készpénzben befizetett, hozzátéve az esetleges készpénzben való pótfizetéseket. resztnév megnevezése, melyre az ideiglenes részvétjegy szól, és pedig az esetleg bekövetkezett névváltoztatásoknál az uj név is; továbbá az ideiglenes részvétjegy tulajdonosának ez idő szerinti lakhelye, és a minden egyes ideiglenes részvényjegyen látható szám, évitársulat és osztály megnevezése. A bejelentések ügy szóval, mint irásbelileg is tehetők. Az írásbeli jelentések közvetlen s kizárólag csakis az „Allgemeine Versorgungs Anstalt" ügykezelőségéhez (Bécs I. Petersplatz 10. sz.) íntézendők, s az érdekeltek biztosítása czéljából ajánlva adandók fel. Szóbeli bejelentések ugy magánál az intézetnél, mint a fennálló ügynökségeknél is teljesíthetők. A szóbeli bejelentéseknél az ide vonatkozó adatok bizonyítékául, az illető ideiglenes részvétjegyek is fölmutataudók. Az érdekeltek könnyebbségére az életbenlételi bejelentésekhez az intézetnél és az összes ügynökségeknél kívánatra nyomtatott minták ingyen adatnak ki. Bécs, 1887. februárhó 26. Az „Allgemeine Versorgungs Anstalt" ügykezelősége. 703 4 k. 1887. Szabolcsvármegye alispánjától. Nyíregyháza város polgármesterének ós a községek elöljáróinak. A mellékelt pályázati hirdetményt, szabályszerű közhírré tétel végett kiküldőm. Kelt Nyireg,házán, 1887. évi junius hó 22-én. Zoltán János, alispán. (Másolat) 728/87. k. Pályázati hirdetmény. Szabolcs vármegye nyírbátori járásba kebelezett nyirmadai körjegyzőségben, melyhez Nyirmada és P.-Djhos községek tartoznak, a körjegyzői állás halálozás folytán üresedésbe jővén, ennek választás utjáni betöltésére határidejűi folyó évi julius hó 19-ik napjának d. p. 10 órája Nyirmada községházához kitűzetik. A körjegyzői állás 400 frt készpénz fizetés, Nyirmada községben alkalmas lakás, 90 frt irodai átalány, 60 frt fűtés és világítási illetmény, melyeknek s/a részét Nyirmada '/ 3 részét P.-Dobos község fi?eti, továbbá 9 hold szántó földnek használatával javadalmaztatik. Feihivatnak ennélfogva mind zok, kik ezen állomásra pályázni óhijtanak, hogy az 1883. évi I. t. cz. 6. §. értelmében meghatározott minősítési okmányaik-, születési bizonylataikkal felszerelt kérvényeiket folyó évi julius hó 17-ik napjáig Nyírbátorba a főszolgabírói hivatalhoz adják be, mivel későbben beérkezett kérvények figyelemba nem vétetnek. Nyírbátor 1887. junim 15-én ifj. Zoltán István, szolgabíró. 7,226. K. 1887. Szabolcsvármegye alispánjától. A községi elöljáróknak I Az 1884. XVII. t. cz. 53. §-ában foglalt húsmérési jog korlátozásra vonatkozó, földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi in. kir. miniszteri 29,920/IX. a számú felvilágosító utasítás másolatát, tudomásul vétel, alkalmazkodás, s illetve közhirrététel végett, kiadom. Kelt Nyiregyházán, 1887. junius 25. Zoltán János, alispáu. (Másolat.) 29,920/IX. a. szám. Tekintetes Zoltán János urnák, Szabolcsvármegye alispánjának Nyiregyházán. Folyó évi április 30-ikán 3481. szám alatt kelt felterjesztése eliutézéseül, a hűsmérés szabad gyakorlatának korlátozása tárgyában a következőkről értesítem az alispán urat: 1-ör. Az ipartörvény 53. § b) poutja azon rendelkezésének, hogy a marluhusmérés szabadgyakorlatának megszorítása esetén a húsárak időnként szabályozaudók, ama/, előrelátás szolgált alapul, hogy az illető községben korlátolt számban levő mészáros iparosok, monopolium szerű helyzetüket a közönség rovására ne hasznaihassák fel, és túlcsigázott árakat ne követelhesseuek. A mondott c/.él azonbau csak akkor érhető el és a fogyasztó közönség csak ugy védhető meg esetleges túlkapások el enébeu, ha a hatósági árszabásban megállapított húsáraknál magasabbakat követelni, a községben levő egy mészárosnak sem engedtetik meg, s ez értelemben a hatóság által megszabott árak, mint maximumok, kötelezők azon mészárosokra is, akik a húsmérés korlátozása előtt szerzett joguk alapján gyakorolják a mészáros ipart. 2-or. Az 1884. XVII. t. cz. 53 §-ábau a marhahús mérés szabad gyakorlatának korlátozására nézve felsorolt külön intézkedés, nemcsak együttesen, hanem egymástól függetlenül is elrendelhető; ennélfogva nem forog fenn nehézség az iránt, hogy oly községekre nézve, ahol a hús ára, a hús mérő iparosok szövetkezése folytán, a szomszédos vidék viszonyaihoz képest mértéken túl felcsigáztatott, a fogyasztó közönség érdekében, a másodfokú iparhatóság, az illető község képviselő testületének kívánságára, s az elsőfokú iparhatóság, valamint a kereskedelmi és iparkamara meghallgatásával, az ipartörvény 53. §-áuak b) pontjában megjelelt intézkedést léptesse életbe és a húsárakat időnként hatósági szabályozásnak vesse alá. 3-szor. Azon kérdést illetőleg, vájjon jogosultak-e a magánfelek hússzükségletüket, nem lakhelyükön, hanem rendszeresen más községből szerezni be, s nem képez-e ezen eljárás jövedéki kihágást, a királyi pénzügyminiszter úrral egyetértve, értesítem az alispán urat, hogy a bor és hus fogyasztási adó iránti törvények és szabályok 1884. évi összeállításának 66. §. a. II b. pontja 83. és 84. §§-ai megállapítják azokat a feltételeket, melyek mellett magánfelek hússzükségleteiket más községből szerezhetik be ; és nem engedhető meg, hogy a husméréssel foglalkozó iparosok érdekében, a húsnak idegen községből való bevitele eltiltassék, ha az egészségügyi törvény és szabályok határozatai megtartatnak. — Budapest, 1887. junius 19-én, a miniszter helyett Matlekovits. Politika — veszedelem. Sok érdekes beszélgetést lehet most hallani a választások után. Egy hete már, hogy a nagy nap elmúlt, de azért társas körökben, vendéglőkben, kávéházakban s mindenütt, hol az emberek összejönni szoktak, erről folyik a beszéd, s természetesen kiki a maga elfoglalt párt-állása szerint ítéli meg a választás eredményét. Sok beszédnek sok alja is van, de sok tanulságos észrevételt is fölszinre hozott most a kedélyeknek az a hullámzása, melyet a választások előidéztek. Hallottunk különösen egy megjegyzést, mely érdemes arra, hogy foglalkozzunk vele. A választás ismeretes eredményének városuuk fejlődésére való hatásáról volt szó s valaki azt a megjegyzést tette, hogy azt azért is nagy szerencsétlenségnek tartja Nyíregyházára nézve, mert következménye a városi ügyek intézésében beállandó visszaesés lesz, nevezetesen az, hogy az intelligens elemek a városi képviseletből ki fognak szoríttatni. Nagyon szomorú dolog lenne, ha ez bekövetkeznék. De nem következhetik be, ha azok az elemek, kik hivatva vannak arra, hogy elfoglalt társadalmi állásuk s magosabb értelmiségöknél fogva a városi képviseletben döntő befolyással bírjanak: városi érdekeink egészséges fejlődése, az erre szolgáló intézmények létesítése érdekében, s mind azoknak az érdekeknek a védelmében, melyek Nyíregyháza városának előbbre haladásához fűződnek, kezet fogva munkálnak közre, s politikai párt különbségeket nem ismerve, azt, hogy a képviselő választásnál mint ellenfelek álltak egymással szemben, elfelejtve a városi képviseletnek értelmi színvonalát föntartani igyekeznek. Általában szerencsétlen dolognak tartjuk azt, hogy a városi képviselet megalakításánál is a különböző egyének köré csoportosult pártokat nem a fölfogásnak az a különbsége választja el egymástól, mely szerint a város ügyeinek intézését, fejlődésének előmozdítását valaki ilyen vagy amolyan úton és módon gondolja könnyebben előmozditliatónak, hanem igen is elválasztja az embereket s az egyesek köré csoportosult pártokat egymástól a politikai elveknek az a különbsége, mely az országgyűlési képviselő választásoknál — egészen helyén és idején valóan — a választó polgárokat külön táborokba osztotta. Ennek a helytelen felfogásnak a következménye aztán, hogy a városi képviseleti tagok választásánál, a politikai jelszavak alatt szervezkedett választók nem arravalóságuk, nem képességeik és érdemeik szerint ítélik meg azokat, kiknek a képviseletben helyet biztosítani akarnak, hanem a szerint, amint az illetők ehhez vagy amahoz a politikai párthoz tartoznak. Pedig a városháza gyűlésterme nem lehet politikai pártok küzdőtere. Városi érdekeinket, bajainkat, kívánságainkat ismerő polgárok gyülekező helye az, ahol az érdekeknek különböző felfogásából származhatnak ugyan ellentétek, sőt alakulhatnak pártok is, de nem szabad megengedni azt, hogy e gyűlésterem levegőjébe oda nem tartozó politikai jelszavak csempésztessenek. S maga az a díszes állás, melyet a városi polgár, mint képviseleti tag, elfoglal, nem arra való, hogy azt egy politikai párt kegyéből, e pírt érdekében elkövetett szolgilataiért kapja, hanem igen is arra, hogy munkába állítsa azokat, kik képességeik és elfoglalt társadalmi állásuknál fogva a város ügyeinek intézésére hivatottak. Ilyen felfogással sohasem lehet félni attól, hogy egy többségre jutott politikai párt, csakhogy a maga embereit a városi képviseletbe beültesse, kész olyan elemeket is propagálni, kiknek a képviseletben helyet foglalni sem képességűk, sem érdemök; s kész kiszorítani onnan azokat, — ha más politikai pártállásuak — kiknek képességére és munkásságára városunknak igen nagy szüksége van. De különben is! Nyíregyháza városának elég nagy befolyású intelligenciája van ahhoz, hogy kezet fogva s levetkőzve azt az indolenciát, melyet városi ügyeink intézésénél épen az intelligencia részéről tapasztalhatunk : biztosítsa magának a városi íépviseletben a döntő befolyást s megakadályozza azt, hogy od^ nem való elemeknek felülkerekedése által a képviselet színvonala, városi érdekeink na*y kárára — alászállittassék. ° Az egyesületi tevékenységről. Sokszor és sokféle szempontból megvitatták már lapokban, társaságokban azon fontos kérdést: mi az oka a :: dt' üa g I y? b-, Vf7 SO k J br a tár 8^almi, jobban mondva az egyesületi elet tagadhatatlan hanyatlásának Es midőn hanyatlásról szólunk, nem értjük alatta az egyesület, élet létfeltételét képező anyag támoiaM. tekintetben alig lehetne pana^zi az elismert nemes czélu tu rY 1,^ 1 ÍQt9 l<Wia bizonyos számú kőre, talán erejet felülhaladólag i 8 áldoz anvaeílair az % életnek Hanem értfük ezen egyesüfé eíneí részvételének hiányát az^egye ül ^f™ htányát ÍBR -SSSC Kd^XiKS 8 1" 8^ ^ebb czélok Folytatás a melléUloteu.
