Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1887-06-26 / 26. szám

melléklet a „Itfyirvidék" 26-ik sxámáhox. És ez a jelenség különösen oly egyesületek életébea észlelhető leginkább melyek inkább szellemi általános, mint auyagai érdekek szolgálatában állanak, — a melynek m9gva lósitása nem érinti oly közelről az egyént, általános érdekű távolabb eső, a siker kivifása nem a pillanat munkája, hinem évek kitartó tevékenysége és a melynél az elért vívmányok éa előnyök nemoly kézzel foghatók, szembetűnők, de ezért az emolkedettebben gond il^ozók, a szellemi vagy emberbaráti közérdekért lelkesülni s időt és pénzt áldozni tudók előtt mégis méltók a faradságra és munkára. Ily egyesületekben úgyszólván minden munka egykét ember vállain nyugszik. Azokon az apróbb, évközi, mondhatni munka-gyüléseken, a melyüknek tevékeny és-* kitartó működésétől függ az egyesületi czél elérése, a tagok legnagyobb része távollétével tündököl. Megelégszik ha az évi közgyűlésen meghallgatja a beszámoló beszédet. Mit mondok ? Megelégszik ? Még erre sincs vágya. Ritka közgyűlés az, a mely megtartható, a kellő számban egjbe nem gyűlt tagok részvétlensége miatt. Tehát — ismétlem — egy két tevékenyebb és önfeláldozóbb tagnak vállain nyugí-zik minden munka. És többnyire kiknek a vállain? Azokén, a kik úgyszólván, minden egyesületi életnek az élén szoktak állani. A társadalom hamar észre veszi s megismeri azokat, a kiktől várhat valamit, tehetségök, munkakedvök, tapasztalt áldozatkészségük és élénk tevékenységük miatt. Mi természetesebb tehát, minthogy minden egyesület reájok v:ti szemét, elkapkodja őket. É9 minthogy az ilyen emberek rendszerint a közügy iránti lelkesedésből kifolyj nagy jó akarattal és jószán dákkal is bírnak, mi természetesebb, minthogy szabadkoznak ugyan egy ideig, de a sok biztatásra mégis megadják magokat. É» ne kárhoztassuk őket, mert ez a legnemesebb oum Csakhogy épen ezen a ponton fordul meg minden egyesületi élet külhatása és belterjes tevékenysége. Ott vannak a nagy, az elismert, az általánosan tisztelt nevek, a melyekkel nincsenek arányban tetteik. Mert »Non omnia possumus omues.> Az elismert nevek, tulajdonosai már állásuknál fogva is na®y hivatalos munkakörrel birnak. És töméntelen a mellékes munkakör, a melyet a társadalom vállaikra helyezett. A vidéki társadalmi, jobban mondva egyesületi életben nem érvényesül a munka felosztás nagy elve, a mely a mai sok igényű társadalomban, naponkint szaporodó egyesületeket létrehozó százkaru élettevékenységben egyedül biztosítja a kitűzött egyesületi czéloknak a sikert. Nagy czél, a minő a legtöbb egyesületnek a czélja — összpontosított gondolkodást, — az eszközök és mó dok minden oldalú előteremtését és kihasználását, mindenuapi részletes, aprólékos és kitartó munkát igényel, melyre C3ak az képes, a ki egy eszmének, egy czélnak szen teli tehetségét fönmaradt idejét. És még igy is szüksége van a tagoknak vállveteU, kitartó munkásságára. A követkesztetést mindenki levonhatja e fejtegetésből. Ds megteszünk mi is egyet. És ez az, hogy a vidéki intelligentiának képesebb és hivatottabb zöme ismerje fel valahára kötelességét a testületi életben való nagyobb részvétel és tevékenység iránt. És másodszor a közös és köteles társadalmi munka terhét saját kényelmére ne iparkodjék mindig csak egyesek és ugyanazok vállaira ruházni. Kérjen, követeljen részt minden egyes magának a társadalmi munkában. A kisvárdai thalmud-iskola. E lapunkban is több izben szellőztetett ügyre vonatkozólag Kisvárdáról, ismert kézből, a következő levelet vettük ; Tekintetes szerkesztő ur ! Habár csak lokális zsidó kérdésről akarok egyet mást elmondani, kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy antísemita nem vagyok, sőt nyíltan kijelentem, hogy ezt A „NYÍRVIDÉK*

4 TÁROZÁJ.V, Különös házasság. Ánglius történet. C. grófnő szép nő volt, de egyszersmind nagyon pazarló is. Öregnek épen nem lehetett mondani, de bizony a »fiatal« melléknév sem illette meg. Azután meg benne is meg volt a nőknek az az általános tulajdonsága, hogy szépségét nagyon tulbcc ülte és semmiképen sem akarta elhinni, hogy most már nem olyan bájos, mint volt azelőtt. Igy azután nem csoda, ha még mindég férjetlen volt. A grófnőnek körülbelül 50,000 font vagyona volt. Hát ez bizony meglehetős összeg lett volna, hi nem tennénk mindjárt hozzá, hogy az adósága meg 40,000 font volt. Eunek aztán az lett a következménye, hogy C. grófuő szépsége ós elméssége dacára is az adósok börtönébe került. És nagyon valószínű volt, hogy ott is marad. Legalább erre mutattak a grófnő »chancec-jai. Az adósok börtönébe elzárt nőket azonban semmi sem akadályozta meg abban, hogy fodrászt ne tartsanak. A bö-tön fodrásza O' Philan, London legszebb fodrásza volt. 0' Philan nagy bámulója volt a szép nemnek. Mi egészen természetes. 0' PhiLn irlandi volt. Egy szép reggelen, midőn 0' Philan a grófnő elbájoló fejét fésülte, a grófnő beszédbe elegyedott vele. 0' Philan tulboldog Volt, mert a grófnő fogai a legfehérebbek voltak a világon, mosolya meg a '.egigézőbb. — Nem nős ön? kérdé a grófnő tőle. — Eg/átalában nem. — És nem szeretne megnősülni ? — Szeret egy kacsa úszni ? — Van valakije, akit elszeretne venni ? — Hát bizony volna, nagyságos asszonyom. Soha sem hallotta hírét 0' Reilly Katalinnak ? a társadalmi betegséget, ugy is mint felvilágosodott ember, úgyis mint magyar szivem mélyéből elitélem. Ezt előre bocsájtva, igazat kell adaom Liptay Károly barátomuak, hogy mióta Kisvárdán az uj rabbi állását elfoglalta, a zsidók között itt a közszellem hanyatlót', sőt tovább megyek és annak adok kifejezést, hogy a szépen megindult haladás neai csak meggátoltatott hanem mesterséges uton hosszú iiőre megakadályoztatott. Nézetem szerint nagy hiba volt Szabolcsvármegye második városában oly rabbit alka'mazni, ki a magyar nyelvet tökéletesen uem bírja, ki mint maudják a rajongásig vallásos, ki irtózik az iskoláktól, mert ezek a felvilágosodást és haladást vannak hivatva terjeszteni, ki ide erősített vagy 200 talnud tauulót, egy sereg ka'ftanos kétes existeutiát, kiket az utczáu látva, azt kell hinni hogy Galíciában élünk. Távol legyen tőlem a talmud tanítástól általában irtózni, mert hiszen nagy tudósok s világhírű kapicitások abban sem közmorál, sem állam ellenes tanok hirdetését nem találták ; de az ellen már nemzetiségi és kulturális szempontból határozattan tiltakozni kell, hogy eme talmud tanulók zömét olyanok képezik, kik elemi oktatásban sem részesültek, kik a hiányos és rendetlen életmód miatt nem csak testileg satayulnak el, de szellemileg is eltörpülnek, ugy hogy ezek a társadalomra nézve e^y szerűen elvesetek. Méltó volt tehát a felháborodás, midőu ez a had, városunk jellegét a szó szoros értelmében átváltoztatta és csak e felháborodásnak következményeként kell tekintenem. hogy a hatóság vizsgálatot iuditani tartott szükségesnek. Hallomás szerint a vizsgálatnak az az eredménye vol

f, hogy a talmud iskola bezáratott, részint közegészségi szempontból, részint mert hatóságilag engedélyezve nem volt. Azonban fájdalommal kell konstatálnom, hogy a bezárás ténye csak irott malaszt maradt, mert a talmud iskolában vigan tanítanak tovább, egyetlen egy talmud tanuló sem hagyta el a várost, közigazgatás és elöljáróság fátyolozott szemmel nézi, hogy mikép nem respektálják hatósági iutézkedéseit. Hjah! az ég m*gas, alispán és taufelügyelő távol Nyíregyházán laknak, tehát a rabbi ur feljogosítva erezheti magát miudenekeu tul t9nni magát. A rabbi ur álláspontját ilyenformán még értem, de azt nem értem, hogy szolgabiróság és elöljáróság mikép engedik magukat nevetségessé tenni és hogyan merészkednek a közvéleinéuynyel szembe szilva, olyas valamit eltúrni, ami bírói határozattal tiltva van. Nem akarok senkit gyanúsítani, de otszerüen kell következtetnem, hogy a talmud iskolában való tanítás e,tűrése vagy az ellenőrző közegek élhatetlenségén, vagy padig bűnös összejátszáson ali

pul; ellenkező esetben képtelenség észre nem venni, h)gy alig tette ki a tanfelügyelő ur a lábát városunkból, már is tanítanak tovább, mintha a tanfelügyelő ur soha sem lett volna KisVárdáD, mintha e tárgyban soha sem tartatott volna vizsgálat, és ítélet soha sem hizatott volna. A hatóság melyik közege bűnös, nem tudom, én csak magát a tényt látoua. Miért is nyilvánosan hívom fel a tekintetes alispán és tanfelügyelő unkát, hogy szíveskedjenek erélyesen intézkedni, mert ugy látszik, hogy a mi partiális közigazgatási hatóságunk vagy uem tud vagy nem akar e tárgyban valamit tenni. Kisvárdai. ÚJDONSÁGOK. Gencsy Károly. A vármegyeházán kitűzött gyászlobogó j 'lenti, hogy vármegyei közéletünknek egy általánosan ismert és tisztelt alakja: Gencsy Károly kislétai földbirtokos meghalt. H ilála, melyre hosszas betegeskedése és magas kora folytán ugy kiterjedt családja, mint uagy számú barátai és tisztelői el voltak készülve, e hó 24-én, pénteken következett be Kis-Lítáu, hol a 76 éves öreg ur már hoszszu idő óta betegeskedett. — Nem bánom én akárki, nom azt akarom tudni. De ha ön megkérné őt, elmeune ő önhö..? — Ah, még ilyen kérdést nem mertem hozzá in tézni. — És miért nem ? — Szegény vagyok, tudj). — És Philan borzaSítóan sóhajtott. — Szeretne ön gazdag lenni? — Ugat a kutya ? — Én önt gazdaggá teszem, ha megteszi azt a mit önnek mondani fogok. — Az istenért nagyságos asszony, ne vigyen kísértetbe egy s/.egény fiut. — Dehogy, monda C. grófnő. Hallgasson csak ide. Elvenne ön engem feleségül ? — Hiszem azt, hogy el ! Mert még az orosz cár is büszke volna, ha ezt tehetné, hát még én, a szegény Philan. — Jól van, Philan, ha ön engem holnap feleségül vesz, én önnek ezer fontot adok. — Uram istenem engem elbűvöltek a szellemek, kiáltott Philan, körültánczolva a szobában. Csakhogy itt bizonyos feltételek is vannak, mondi C. grófnő. A házasság utáni első naptól fogva ön engem többé nem fog viszont látni s nem tarthat igényt reám, mint nejére. Így nem jó lesz, mondá Philan, szerelmesen kacsintva a grófnőre. De gondoljon Reilly Katalinra, szive ímádottjára. Azzal a pénzzel, amit önnek adui fogok, elveheti őt. — Az igaz mondá Philan, de azután mit mondanak majd a kettős házassághoz ? — Én sohasem fogok ön ellen fellépni. E-kildjön meg, hogy holnaputántól fogva sohasem fog többé eogem nejének nevezni, azutáu meg, hogy senkinek sem fog egy szót sem szólani a történtekről. Gencsy Károly fi .talabb éveiben s különösen addig, mig a vármegye székhelye Nagy-Kállóban volt, élénk reszt vett a megyei ügyek intézésében. A közgyűléseken mindc-g megjelent, élénk tevékenységet fejtett ki a különféle bizottmányok munkálkodásaiban s mint a vármegyei autonomii táutorithatlau húe tüntette ki ma°át. Egy ízben ellenzéki képviselő jelöltje is volt a nyirbáthori kerületuek, de Vécsey József báró ellenében kisBebségben maradt. De mindenek fölött jó gazda volt, ki azzal a csaknem általános áramlattal szemben, melynek vármegyénkben és az egész országban annyi jómódú coalád áldozata lett, nem c->ak meg tudta őrizni ősi vagyonát, de sőt megszaporította is. Pedig kis-létai udvara mindég mint vendégszerető magyar ház volt ismeretes. A régi magyar életnek egy hamisítatlan, tiszteletre méltó alakja tünt el az ő halálával. Gyermekei, széles körű rokonsága s a barátoknak és tisztelőknek nagy száma, kik ravatalát köiülállják, az igaz fájdalom könyüit hullatják koporsója felett I Geucsy Károly elhunytáról a család a következő gyászjelentést adta ki: Gencsy Albert s neje Gencsy Etel, leánya: Juliska Gencsy Amália s férje Hegedűs Ede törvényszéki biró gyermekei: Zoltán és Erzsike, — Geucsy Viola és férje Nozdroviczky Jenő s gyermek i: László, Pali, Sándor, Hona és Károly, — Gencsy Sámuel és neje Molnár Ilona s leánya Márta, vigaszt nem ismerő keserű fájdalommal tudatják, a legjobb apának, nagyapának, apósnak néhai gencsi és érmihályfalvi Gencsy Károlynak folyó évi juniuihó 24 én, életo 76-ik évében, végelgyengülésben történt gyászos elhunytát. A boldogultnak földi részei f. é. juniushó 27-ik napján, délután 3 órakor fognak az ev. ref. egyház szertartásai szerint, Kis-Lótán a családi sírboltba örök nyugalomra tétetni. Kis-Léta, 1887. juniushó 24-éu. Béke és nyugalom a kedves porokra ! flW" A t. községi elöljáróságokat, valamint lapunk mélyen tisztelt egyéb előfizetőit fölkérjük, hogy az uj évnegyeddel esedékessé vált előfizetési dijaikat és esetleges hátralékait alulírott kiadóhivatalhoz beküldeni szíveskedjenek. A nNyirvidék" kiadó hivatala. — Iftóhangok a választásokhoz. Buji levelezőnk áradozó lelkesedéssel irott tudósítást küldött hozzánk arról a fogadtatásról, melylyel a bogdányi kerüleltnek most már megválasztott képviselőjét: Mikecz Jánost Bujon való megjelenésekor fogadták, s arról a nagy hatásról, melyet politikai programja egybegyűlt választóira tetr. Levelezőnk szavai szerint Buj község hosszú idő óta ez alkalommal részesült először abban a szerencsében, hogy akár jelöltjét, akár megválasztott képviselőjét kebelében tisztelhette volna ; mert — úgymond — azok a tisztelt urak, kik bennünket idáig képviseltek, nem tartották szükségesnek, sem szándékaikat előzetesen kifejteni, sem eljárásukról utólagosan beszámolni. Mikeczet a községben való megjelenésekor, a falunak Ibrány felé eső vágén, tekintélyes számú választói várták, zászlókkal és zeneszóval. Midőn kíséretével megjelent, a község derék lelkésze, tiszt. Andrásy Kálmán úr üdvözölte szép beszéddel,melyre Mikecz röúden válaszolt. A programmbeszéd elmondás? d. u. 2 órára volt kitűzve, s ez időre a piaeztér zsúfolásig megtelt a buji és szomszéd községboli egybesereglott választókkal. Első sorban Andrássy Kálmán lépett az emelvényre, b bemutatván a jelöltet, fölkérte őt progranibeszédje elmondására. Mikecz, zajos éljenek által több izben megszakítva, elmondta programmját, azzal végezve beszédét, hogy nagy hangú Ígéreteket nem tesz, de arról biztosíthatja választóit, hogy mindenkor tisztelni fogja azt, amit tisztelni kell, s meg fogja vetni mindizt, anit becsülni nem tud. Beszédét a választók a szűnni uem akaró lelkesedés zajos kitöréseivel fogadták, mely csak akkor csillapodott le, midőn nt. Lukács Ödön esperes ur lépett az emelvényre, gyújtó ékesszólásával elragadva hallgatóit. Ezzel ért végett az emlékezetes nap. Mikecz és kísérete folytatta aztán körútját Gáva felé. — Vigyen az ördög minden szót, melyet erről mondani fogok, mondá Philan. — Hát akkor jól van. Itt van tiz font. Menjen és vegyon ezen egy engedélyokmányt; a többit hagyja reám. Azután a grófnő mindent megmagyarázott és megmondta, hogy hol kell az engedélyokmányt venni. A következő napon Philan a jelzett időben a grófnőnél volt az engedély-okmánynyal együtt. A szobában még két ur volt jelen. — Kapott engedély okmányt ? kérdé a grófnő. — Itt van, mondá Phdan és átadá azt a grófuőnek, ki azt az egyik ott lévő urnák átadá s ki azt figyelmesen átolvasta. Azután a grófnő két szolgát hivott be és az okmányt olvasó úrhoz fordulva, mondá: — Végezze a szertartást, uram. Tiz perez alatt 0' Philan törvényes férje volt C. grófnőnek. Ez elég, mondá a grófuő uj férjének, midőn ez egy csókot adott neki. Ez elég. Most adja ide a házassági okmányt, — folytatá a grófnő az egyik úrhoz fordulva, ki, miután ezt megtette és a kapott 5 fontot hajlongások közt zsebre dugta, eltávozott az egyházszolgával, mert — elfelejtettem mondani — plébános volt. — Menjen a börtönőrért, mondá a grófnő egyik szolgájához. A börtönőr nemsokára megjelent. — Lesz oly szives — mondá a grófnő oly hangon, mely egy madarat is lecsalna a fáról — lesz oly szives nekem egy bérkocsit hozatni ? Azonnal elhagyni óhajtom e börtönt. — ön elfelejti, nagyságos asszonyom, — mondá a börtönőr — hogy önnek, mielőtt innen elmehetne, 40,000 fontot kell fizetnie. Én férjes nő vagyok. Tartsa vissza férjemet és ne erigemet. — És rámosolygott Philanra, kinek a dolgok ilyetén fordulata kezdett nem tetszeni. — Bocsánat, asszonyom, de ugy tudom, hogy nincs férje.