Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1887-05-15 / 20. szám
Szabolcsvárniegye törvényhatósági bizottságának közgyűlése. CMájus 10. és 11.) Igen szép érdeklődés mellett tartotta meg Szabolcsvármegye tavaszi rendes közgyűlését, Graejl József főispán elnöklete alatt. A gyűlés lefolyásáról adjuk a következő tudósítást: Graefl József a szép számmal megjelent bizottsági tagok üdvözlése mellett megnyitja a közgyűlést s mielőtt a tárgysorozat tárgyalásához fogna a közgyűlés, a következő indítványt terjeszti elő: »Tekintetes közgyűlés! Mostani bizalmas előterjesztésemmel, melylyel önök becses figyelmét a napirenden levő ügyek tárgyalása előtt néhány perezre igénybe venni, a ma létező általános politikai viszonyok között inkább mint bármikor időszerűnek és indokoltnak véltem, azon czélt óhajtanám elérni, hogy megyénk közgyűlési helyisége ki'lső jelensége szerint is, mint egy alkotmányos királyság önkormáuyzati testületének tanácsterme legyen elismerhető. E terem jelenlegi semmit mondó egyszerűségével távolról sem jellemzi azt a szellemet, mely a tanácskozók politikai meggyőződésének kivétel nélkül változatlan alapját képezi; ez pedig a rendületlen ragaszkodás alkotmányos királyunk és az egész uralkodó házához és öntudatos hűség az ezredéves királyság intézményéhez, melyekben valamennyien egyértelmüleg a magyar államiság nélkülözhetlen feltételeit és egyszersmind egyedüli biztos palládiumát hiszszük csalhatatlanul létezni. Ezen hit és meggyőződés vezette az egész magyar nemzetet a századok során át, az állam megalkotásától mai napig és ez erős hitet és meggyőződést az ujabb kor előttünk bőven ismert csábító tanaiban hirdetett ígéreteivel meggyengíteni, a nemzet még csak egy töredékénél sem volt képes, ugy, hogy bármiféle politikai nézetek legyenek is az ország különböző vidékein uralkodók, de sehol és igy hála Istennek, megyénkben sem létezik antidinasztikus, vagy antimonarchikas ellenzék, sőt e részben pártkülönbség nélkül összh&ngzatosan érzünk, gondolkozunk és cselekszünk valamennyien. Miután Szabolcsvármegye közsíeilemét ilyennek ismerem, azt hiszem állásom követelményeivel jutnék ellentétbe és mulasztást követnék a\ a megyei közönség loyalis érzülete irányában, mely e * éren a kezdeményezést jogosultan tőlem várja, ha j»z annak megfelelő cselekvés tovább késnék. Azért bátor vagyok teljes bizalommal indítványozni : Határozza el. Szabolcsvármegye közönsége, hogy közgyűlési tanácstermét felséges urunk és királyunk életnagyságú arcképével fogja feldíszíteni, hogy az erre szükséges költséget önkéntes hozzájárulás utján a községektől és, egyes polgáraitól, togja begyűjteni s hogy a határozat végrehajtásával a megye alispánját bizza meg. Kérem méltóztassanak előterjesztésemet egyhangúlag-' ulfogadni. Nem egyedül kegyeleti és hódolati nyil vánitás ez királyunk legmagasabb személye iránt, ki valóban alkotmányos uralkodása alatt nemzetünk iránt atyai legjobb akaratának és nehézségek fölmerülte vei azok elhárítása körül önmagától indíttatva, fejedelmi nagylelkűségének annyi kétségbevonhatlan jelét adta, de egy minden más értelmezést kizáró nyilt vallomás is, egy tényleges tanúságtétel a mellett, hogy e megye a monarchikus elv hive, s egyéb kormányformákkal szemben az alkotmányos királyság állami intézményéhez ragaszkodik, ennek pedig bizonyos mérvű jelentősége a mai visszonyok között tagadhatlan. Kérem újonnan is előterjesztett határozati javaslatom elfogadását.* A közgyűlés a főispán indítványát egész terjedelmében — tagjainak egyhaDgu e'határozásával elfogadta, A „NYIRVIDÉK" TÁRCZA JA. A szobaúr. — Apró história. — Ne gondolják, hogy valami kellemetlen helyzete van egy szobaurnak, akit anyja, apja elcsap a háztól, akit kötelessége idegen helyre, idegen városba szólit, vagy akit — és ez a leggyakoribb eset — a szerelem hatalma röpit ki a gondosan nevelő szárnyak alól. Oh, a szobauraságnsk is meg van a maga jobbik fele. A szobaúr szabad, lakása felett feltétlenül rendelkezik, elvitázhatlan birtokosa a kapukulcsnak s respektusa van a háziasszony előtt, különösen akkor, ha a havi részleteket gondosan lefizeti s csínján bánik a szobaleánynyal. Az a kis malheure, hogy egyszer-másszor kufferát kiteszik az ajtó elé s udvarias modorban vissza kérik tőle a szobakulcsot, minden életrevaló szobanron megesik s igy épen nem jöhet számításba. No mert a pénz nagy ur s gyakrabban rendelkezik az emberrel, mint az ember ő felette. S ez apró kellemetlenségek leszámitáuával is milyen édes a szobauraság ! Tüskés urat a kötelesség, a hivatal szólította le egy vidéki városba. Kinézett magának egy csendes helyet s oda bekvártélyozta magát. Egy csöndes, barátságos kis szobácskába, melynek semmi se zavarta a némaságát, csak egy-egy vidám, csengő kacaj, mely a szomszédos lakosztályból áthangzott, hol a csinos háziasszony lakott még csinosabb, da meglehetősen férfias jellemű leányával. Tüskés urat pesszimista elvek szerint nevelték 8 ez az elv különösen a gyengébb nem iránt fejlett ki erősen benne. Házi asszonyát többnyire csak akkor látta, mikor minden hó elsején bekopogtatott hozzá, letenni a 15 forintokat. S ha ilyenkor a szép Tinikével is összehozta a balsors — a mi pedig csaknem mindig megesett — égő pir futotta el az arcát s igyekezett minél előbb kijutni abból az atmospherából, melyben sehogy se tudta magát feltalálni. l'edig mennyi gyöngédséget, figyelmat tanúsított iránta a szép Tiniké. Saját kezeivel húzta fel ágyneműire a habos cihát, saját kezeivel rendezte el a könyveit, melyeket reggelenkint az asztalon felejtett, saját kezeivel készítette el neki a kávét és soha el nem felejtette, hogy a csészébe öt darab cukor dukál, mert Tüskés ur a reggelit édesen szereti. „IS Y í R V I P É re. " 8 a vármegye egyetlen polgárát sem akarván azon jogtól megfosztani, hogy az alatvalói hódolat eme nyilvánításában résztvegyen: a kép előállítási költségeinek beszerzésére a közadakozás igénybe vételét mondja ki. Olvastatott ezután Zoltán János alispánnak a közigazgatás mult évi állapotáról szóló kimerítő jelentése. A jelentés mindenek fölött a vármegyei élet egy veterán bajnokának, néhai Kállay Emáuuelnek elhunytáról emlékezik meg igen meleg szavakkal. A boldogult 1844-től 1848»ig a vármegyének hadi főpénztárnoka, 1848-tól Világosig és ismét 1861-től az akkori rövid alkotmányos élet befejeztéig másod alispán, 1869-től 1872-ig a nyírbátori kerület országgyűlési képviselője volt s ezen túl is, egész azon ideig, mig családi körülményei folytán megyéjéből végleg eltávozott, a vármegyei közélet tapasztalt és buzgó harezosa maradt. Az alispán indítványozza, hogy a megyei közgyűlés elhunyta felett érzett részvétének jegyzőkönyvileg adjon kifejezést. Áttér ezután a jelentés a közegészségügyi viszonyok vázolására 8 konstatálja, hogy az, az 1886. évben a viszonyokhoz képest elég kedvező volt. Ezt tanuiitják a népssedési mozgalomnak adatai (lapunk május 1-sei számában közöltük). A ragályos betegségek közül legtöbb áldozatot követelt a hólyagos himlő, mely 54 községben összesen 331 egyént ragadott el. Nyíregyházán elhalt e kórban 92. 1886-ban 145 egyénnel halt meg több himlőben, mint 1885 ben. Hogy hány egyén betegedett meg himlőben, az pontosan meg nem állapítható, mert az erre vonatkozó statisztikai adatok a nép részvétlensége és titkolózása miatt nem voltak összeállíthatók. A halandósági viszony felekezetek szerint kitüntetve a következő: minden 1000 lélekből elhalt r. kath. 39, feőr. kath. 36, hely. hitv. 35, ág. ev. 41, izr 20, tehát most is, mint más években, az izraeliták halaudósági aránya szembetünőleg kedvező, minek oka nem az, mintha e faj egyénei erősebb testi szervezettel bírnának, hanem egyedül abban keresendő, miszerint ők gyermekeiket nagyobb éberséggel gondozzák s azok nngbetegedése esetén az OTVOBÍ kezelést azonnal igénybe veszik. A védhimlőoltás a következő eredményuyt)l foganatosíttatott : 22 körben sikerrel beoltatott összesen 10,174 egyén. A vármegye egészségügyi személyzete a következő volt: 40 orvos, köztük 32 orvostudor, 8 sebész, 86 okleveles, 93 czédulás bába; g)ógyszertár 19 volt a vármegye területén. A megyei közkórházb&n ápoltatott 1389 beteg ; ápolás alatt maradt az év végén 57. A f. év január és február havában az egészségügyi viszouyok kedvezőtlenek voltak. Himlő, vörheny, kanyaró és hólyagos himlő uralkodott a vármegye számos községeben. Márczius hóban a viszonyok valamivel kedvezőbbre fordultak. A népnevelési viszonyokról a következő adatok adnak számot: tanköteles gyermek volt 6 — 12 éves 21,866 13—15 éves 8040. Összesen 29,906. Ezek közül elemi iskolába járt 19,783, ismétlőbe 6730, felső népiskolába 59, magán intézetbe 216, középiskolába 283. Nem iskolázott 2835. A mulasztási napló Bzerint fél napi mulasztás előfordult 218,464. Iskola mulasztások czimén befolyt 298 frt. A megye 137 községében létező népiskolák száma 301, még pedig 33 fiúiskola, 34 leányiskola 8 234 vegyes iskola. Alkalmazva volt összesen 330 tanító, még pedig 317 férfi, 13 nő, 310 képesített, 20 nem képesített. A vármegye népoktatási intézeteinek évi jövedelme volt készpénzben 66,186 frt, egyéb értékben 75,278 frt. Egy egy rendes tauitó fizetése átlag 418 frt 24 kr, egy segéd tanítóé átlag 137 frt 97 kr volt. A tényleg iskolába járó tanulók száma szerint esik egy iskolára 89 tanuló, mely körülmény egészségügyi tekintetből aggályosnak tekinthető. A tankötelesek száma az 1884/5 iki tanévhez viA mama? No, ez meg pláne a tulságig ment iránta a figyelemben. Minden vasárnap beinvitálta ebédre — pedig erre Tüskés ur nem odahaza volt abonálva — s ha néha-néha Tüskés ur elfogadta a meghívást, olyan ételeket főzött, hogy még másnap is megnyalhatta utána a száját. Tüskés ur keveset beszélt az asztalnál, de annál többet ügyetlenkedett. Egyszer azt találta mondani a mama, hogy milyen szép pár lenne belőle még a Tinikéből. Tüskés ur olyan zavarba jött, hogy még a különben komoly Tiniké sem állhatta meg a nevetést. Hogyne, mikor ijedségében késsel kezdte enni a levest 8 mikor látta, hogy az eszceigot elvétette, az asztalkendővel kitörölte a tányért, halomra szedte mártással éd csak akkor vette észre magát, mikor a mártás már lecsurgott a szépen kifehérített abrosz'-a. Erre azután ellökte maga alól a széket s cilindere helyett a szép Tiniké szalagos kalapját csapva a fejére, elrohant, feltéve magában, hogy többé soha de soha se enged az invitálásnak, bármilyen szép szavakkal kéri is a háziasszony. S ez a visszautasítás ntgyon rosszul esett a Tinike mamájának. Az még csak hagyján lett volna, hogy a Tüskés ur által elköltött számos vasárnapi trakta kárbaveszett, da nem bírta elviselni, hogy ez megdöntse az ő szép plánumait is, mert Tüskés ur állhatatos maradt s ezentúl még a havi 15 forintokat is a szobaleány által juttatta kézhez. Pedig a mamának komoly tervei voltak. Oh azok a drága vasárnapi trak'áknem voltak egyébre szánva, mint — vőlegényfogásra. Tüskés ur azok közé a fiatal emberek közé tartozik, kit jó parthienek neveznek, lévén tisztességes hivatala s járandósága az örege után, amit a gondos mama idejekorán kiszagolt. Tiniké szép leány volt, az igaz, de elég szegény is arra, hogy minden szépsége dacára otthon feledtessék s igy indokoltnak látható a szerető mama gondoskodása és félelme a történtek miatt. É3 Tiniké, ? Oh, szegénykét valóságos beteggé tette ez a mellőzés. Mamája már tökéletesen hozzászoktatta ahoz a gondolathoz, hogy Tüskés Aladár neje lesz. Azután meg szerette is az ügyetlen, bárgyú, de különben elég csinos fiatal embert, a kit egyszer se látott azóta a szerencsétlen ebéd óta. Egyszer azután mégis megesett az a nagy csoda, hogv Tüskés ur betévedt a háziasszony ajtaján. Epen az nap' egy bankettre volt hivatalos, melyet aprehenzió nélkül nem kerülhetett volna el. És szerencsétlenségre, szonyitva szaporodott 1086-tal, a tényleg iskolába járók száma 1895-tol, az iskolák száma 6-tal, a tanítók száma 8-czal. Az adózási viszonyokról a következő adatok adnak számot: 1885 ről maradt hátrálék 342,396 frt 26 kr, 1886 ra kivettetett 1.030,706 frt 25 kr. összes tartozás volt 1.373,102 frt 51 kr. Ebből töröltetett 218,068 frt 74 kr, befizettetett 938,365 frt 27 kr., maradt bátralék 216,668 frt 50 kr. Az 1886. évi fizetés az 1885. évi fi etésu'él kisebb maradt 41,053 frt 64 krral. Az egyeues adókon kivül a mult év végével még hátralékban maradt 676,325 frt 36 kr. A tisztviselők mult évi tevékenysége a következő volt: alispáui hivatal: elintézendő volt 15,785 ügydarab, elintéztetett 15,690, hátralék 195. Árvaszék: elintézendő volt 18,968 ügydarab, elintéztetett 17,761, hátralék 1207. Számvevői hivatal: elintézendő volt 10,066, elintéztetett 9964. Pénztári hivatal: elintézendő volt 11,597, elintéztetett 11,474. Gyámpénztári hivatal: elintézendő volt s elintéztetett 6676 ügydarab. Tiszti ügyészi hivatal: elintézendő volt 2139, elintéztetett 2066 Megyei főorvos: elintézendő volt 606, elintéztetett 587. Dadai alsó járás szolgabírói hivatala: elintézendő volt 3368, elintéztetett 3343, dadai felső járás: elintézeudő volt 5316, elintéztetett 5295. Nyírbátori járás : elintézendő volt 3832, elintéztetett 3738. Bogdányi járás: elintézendő volt 3189, elintéztetett 2176. Kisvárdai járás: elintézendő volt 5313, elintéztetett 5305. Nagy-Kállói járás: elintézendő tolt 4403, elintéztetett 4231. Tiszai járás: elintézendő volt 3740, elintéztetett 37 34 ügydarab. A vármegyei alapokra befizettetett összesen 72,181 irt 69 kr., hátralékban maradt 7.335 frt 4 kr. Az idei sorozás eredménye a következő volt: Sorozó járás Kiállítandó volt Besoroztatott Hátrálék o £ a o 3 S •o 0o o 3 •o a. e e Dadai alsó 68 13 13 68 13 27 — — — Dadai felső • 56 5 10 56 5 22 — — — Bogdányi 42 9 5 42 9 10 — — — Kisvárdai 72 14 13 72 14 12 — — 1 Tiszai 54 11 10 54 11 17 —. — — Nyírbátori 74 10 23 74 2 31 — 8 — Nagy Kállói 116 44 33 103 — 60 13 44 3 Nyíregyházai 54 6 10 54 2 10 — 4 — Összesen: 536 112 120 523 56 168 13 Ó6 4 .Felülvizsgálatra rendeltetett összesen 123 hadköteles. A jelentés további része az étel-ital vizsgálatokról az előfordult tüzesetekről s tett intézkedésekről, s a hivatalos helyiségek megvizsgálásáról szól. A jelentés kapcsán Kállay Emánuel elhunyta fe lett jegyzőkönyvi részvétét fejezte ki a közgyűlés s elhatározta, hogy erről az elhunyt családja kivonaton értesitessék. A jelentésnek a közegészségügyre vouatkozó részét illetőleg elhatározta a közgyűlés, hogy feliratilag kéri föl a belügyminisztert, hogy a karról karra való oltás mellőzése, s az oltásnak kizárólag tehénhimlővel való foganatosítása iránt intézkedjék. A jelentésnek egyéb részei, valamint a számonkérő szék május hó 8-diki üléséről fölvett jegyzőkönyvs tudomásul vétettek. Zoltán János alispánnak a rakamazi és petneházi tűzvészre vonatkozó jelentése folytán elhatározta a közgyűlés, hogy felirat intéztessék a belügyminiszterhez, fölkérni azt, hogy a rakamazi tüzeset valódi okainak megállapítása végett, állami és vármegyei közegekből alakítandó küldöttség kirendelése iránt intézkedjék 8 ennek munkálata alapján esetleg az államvasutak igazgatóságát a megfelelő nicdelkezések életbeléptetése szempontjából utasítsa. Foly tatás fi mellékleten. Tiniké kisaszonyt egyedül találta, a ki hinni som akart szemeinek ezen a nagy változásou. Azt se tudta, hova ültesse le a vendégét. Kipirult az arcza s izgatottan várta a szót Tüskés ur ajkairól. Tüskés urat Tiniké egészen kihozta a sodrából. Megállott a szoba közepén s görcsösen szorongatta kar jain a felső kabátját. Tiniké már épen nevetésre készült, mikor nagynehezeit megnyíltak az összezavarodott, remegő fiatal ember ajkai. — Kisaszony, ha szólani mernék. . . — Szóljon tartózkodás nélkül — biztatta a kisasszony a siker tudatában. — De nem merek. — Bátorodjék. — Én . . . én . . . — Nos? . . . sürgeti Tiniké küzeiebb hajolva hogy Tüsk-es ur szinte érezte ajkainak melegségét. — Ah, olyan nehéz kimondani, kisasszony. Egy kérésem volna, olyan furcsa valami. — Öu bohó. Hát annyira fél tőlem, hogy beszélni se mer ? Majd én segítek . . . hiszen ugy is gondolom mit akar. No bátorkodjék. Üljön közelébb, Aladár, üljünk le ide a kanapéra. Lássa, én már az ön kezét is megmerem fogúi. Tüskés ur olyan veres lett, mint a főtt rák. Közel volt az elájulás stádiumához. Csodálko/va tekintett a felindult leáuyre, mintha kényelmetlen volna reá az a puha meleg kacsó, mely az ő húsos ujjait olyan bensőséggel szorongatja. Térde, foga vacogott a szegénynek. — Kisaszony, én . . . — Szeret ugy-e bár ? Tüskés ur majd lsesett a kanapéról Szöniöit kimeresztette és levegő után kapkodott mint a vizbefuló. — Sze . . . azaz hogy . . . • ~ Sz e8 é Qy Tüskés ur. Hát olyan nehéz ezt kimonndam i Hallja tőlem : Szeretlek, szeretlek, szeretlek I No. mondja utánam Ön is. — Én ... én nem . . . — Mit? . . . Nem szeret? Nem szeret? Hát akkor mit akar itt? Miért jött ide? Miért engedte, hogy meglógjam, hogy szorongassam a kezét? Mit akar? Beszeljen! — tört ki Tinikéből az ezer kérdés. — Kisasszony . . . varrja fel ezt a leszakadt gombot. Tablenux! ^
